Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-09 / 237. szám

\ Magyar—szovjet üzletkötés A szovjet Raznoexport Kül­kereskedelmi Egyesülés és a Tannimpex Bőr és Szőrme Külkereskedelmi Vállalat ve­zetői Budapesten megkötötték az '986-os szállításokról szóló szerződéseket. Ennek értelmé­ben összesen 172 millió rubel értékben szállít a magyar fél a szovjet partnernek női tás­kákat, diplomatatáskákat, sporttáskákat, férfi és női ut­cai és sportkesztyűket, vala­mint lábbeliket — szandálo­kat, cipőket, csizmákat fér­fiak, nők és gyermekek részé­re. Tanácskozás az idegenforgalomról Halaszthatatlan teendők Még be sem fejeződött az utószezon, de a Balaton ide­genforgalmának irányítói az idei év tapasztalatait mérle­gelve már a jövő nyári előké­születekről tanácskoztak ked­den Balatonfüreden, a SZOT oktatási központjában. A három tóparti megye ven­dégforgalomban érdekelt in­tézményeinek és vállalatainak mintegy 150 képviselője előtt Meggyes István, az Országos Idegenforgalmi Hivatal veze­tője mondott vitaindítót. Hangsúlyozta, hogy a fősze­zont is magában foglaló idei nyolchónapos mérleg összes­ségében pozitív, de a tanulsá­gok új, halaszthatatlan tenni­valókra hívják fel a figyelmet a jövő nyári idény előkészítése tekintetében. Az idén is iga­zolódott, hogy a Balaton von­zóereje még mindig jóval fe­lülmúlja más tájegységekét. Ahhoz, hogy az ország más te­rületei is jelentősebb szerepet töltsenek be a vendégforga­lom lebonyolításában, időre és jobb feltételek megteremtésé­re van szükség. A KERKI tiltott, az AGROÉP fellebbezett II. Végül mindenkinek igaza van? Érdekvédelem, rugalmasság, nyíltság Választói értekezlet előtt Pest megyében elsőként a KPVDSZ 33 alapszervezeténél fejeződ­tek be október 4-én a bizalmi-, főbizalmi- és szb-választások. Ezek kapcsán a kereskedelem és a vendéglátóipar 23 ezer szervezett űol- gozóia kapott képet az előző öt év mozgalmi munkájáról. E net szombatján 78 küldött részvételével tartják a KPVDSZ megyei vá­lasztói értekezletét, összegzik a tapasztalatokat, a teendőket. Am az eddigiek alapján is sejthető már: néhány gondról több szó esik majd, mint korábban. , „ „ . aíelyek ezek? Aki válaszol: Menyhárt Erzsébet, a KPVDSZ Pest Megyei Bizottságának titkára. mást, őket meg is válasz­tották. Kettős jelölésből egy volt a bizalmi és egy a fő­bizalmi választáskor, titkosan 11 bizalmira voksoltak. — Mit vár új tisztségviselőitől a tagság a megyében? — Már eddig is érdemi vi­ták alakultak ki arról: mód­szerváltást igényelnek, a szer­vezeti munka továbbfejlesz­tését, gyorsabb, rugalmasabb alkalmazkodást a változó kö­rülményekhez. Szóvá tették azt is, hogy a munkaidő és a bér ügyében határozottabb az érdekvédelmi munkánk a megyében, az ágazatban. Vál­tozatlanul sokan említették a nyári családos SZOT-beutalók csekély számát. S megfogal­mazták: nyíltabb, folyamato­sabb tájékoztatást várnak ar­ról, hogy mivel foglalkozik, mit ér el a szakszervezet, mit nem, s miért. Ezek ismereté­ben arra készülök: a megyei választói értekezletünkön is őszinte hangú lesz a vita, per­sze, várom az újabb javasla­tokat, melyekkel szakszerveze­tünk előbbre léphet — a tag­ság érdekében. A lapterjesztő évtizedei Tegnapi számunkban megírtuk: a Kereskedelmi Minő­ségellenőrző Intézet és a dabasi AGROÉP Szövetkezeti Kö­zös Vállalat között éles vita kerekedett egy forgalmazási le­tiltás miatt. Az ügy főszereplője az az ajtó, amelyen súlyos anyag- és kivitelezési hibákat találtak az ellenőrök. A válla­latnál viszont azt állítják, hogy a szóban forgó nyílászárókat nem Dabason gyártották. Hogy mégis kinek van igaza, arra — s ezt hadd bocsássuk előre már most — ezúttal sem fog fény derülni... Nem könnyű elszakadni Volt egy népi ellenőrzési vizsgálat is május 20-án. Az ügy szempontjából egyetlen megállapításuk sem lényeges, mindenesetre a dabasiakat akkor kötelezték arra, hogy ajtóikat az Építésügyi Minősí­tő Intézettel is vizsgáltassák meg. Közben — s erre érde­mes felfigyelni — a TÜZÉP jelezte, hogy az ÉMI-vizsgálat befejezéséig nem vesz át több árut. Június 26-án az ÉMI közölte: az ajtók méretei túl­lépték a szabványban meg­adott tűrési határokat, ezért azok nem sorolhatók osztály­ba, de „a felhasznált faanyag és a felületi megmunkálás szempontjából a szerkezetek osztályba sorolhatók”. A jú­lius 9-én kelt,oaz ismételt el­lenőrzés eredményét rögzítő szakvélemény szerint viszont az AGROÉP termékei leg­alább II. osztályúak. Erről dr. Fekete Béla július 11-én ér­tesítette a TŰZÉP-et. S az ajtók átvétele helyett jött a tiltás: a lapokban, mint ír­tuk, 5 nap múlva jelent meg a KERMI közleménye. Választ vártak A következmények már is­mertek: telexek, levelek mentek, /jelezve a dabasiak tiltakozását. Es a folytatás. Az AGRO­ÉP megtette az ügyben az egyetlen lehetséges lépést is, s a jogszabály előírásainak megfelelően a minőségellen­őrző intézet döntése ellen fel­lebbezett a belkereskedelmi miniszternél. Közben létre­jött egy személyes találkozó dr. Huszay Gábor és dr. Fe­kete Béla között. — A vita akörül folyt, hogy kié az ajtó összegezi a megbeszélésről a véleményét a KERMI igazgatóhelyettese. — Szerintem minden kétsé­get kizáróan a dabasiaké. A rászegezett címke és a TÜ- ZÉP-telepeken fellelhető szál­lítólevelek — ezek fénymá­solata a birtokunkban van — egyértelműen bizonyítják ezt. A konstrukció is egyedi jel­legzetességeket mutat. Az AGROÉP igazgatója haj­lott a kompromisszumra és megállapodtak: a dabasiak hivatalosan megrendelik ter­mékeik újabb vizsgálatát az intézettől. Közben azonban, érthetően, szerették volna a folyamatosan gyártott ajtó­kat értékesíteni, mert pénzük is, munkájuk is bennük van. Az üzemben szintén rossz volt a hangulat, mindenki a döntésre várt. A TÜZÉP vezetői azonban, az igazgató állítása szerint nem válaszoltak sem a te­lexekre, sem a telefonon meg­hagyott üzenetekre. Pedig a dabasiak úgy gondolták, hogy a KERMI tiltása csak a hibás ajtókra vonatkozik, a jó árut tehát el lehet adni. Kérték a KERMI-t, hogy teremtsenek ők kapcsolatot a TÜZÉP-pel Ez meg is történt. Július 31- én dr. Huszay Gábor elküld­te Dabasra annak a telexnek a másolatát, amelyet július 30-án adtak fel Kókai Györgynek, a TÜZÉP kereske­delmi igazgatójának. Ebből idézek: „Az A.GROÉP Építő­ipari Szövetkezeti Közös Vál­lalattal történt megbeszélé­sem alkalmával tudomásomra jutott — és másolatban ren­delkezésemre áll — az a te­lexüzenet, melyben feltétele­zésem szerint ön félreértel­mezte a Dabason gyártott aj­tókkal kapcsolatos intézkedé­sünket. Az intézet a kereske­delmi hálózatban megvizsgál­ta az AGROÉP által gyártott ajtók minőségét és megálla­pította, hogy a megvizsgált termékek nem felelnek meg a szabványban előírt követel­ményeknek. Ezért megtiltot­tuk a hibás ajtók kereskedel­mi forgalmazását. A forgalom-' ba hozatali tilalom azonban csak a megvizsgált hibás, il­letve hasonló hibákkal ren­delkező, osztályba nem sorol­ható ajtókra vonatkozik. A szabványos minőségben gyár­tott AGROÉP-ajtók továbbra is forgalmazhatók ...” Ennek ellenére a helyzet nem változott. Íme egy rész­let egy telexből — kelt au­gusztus 30-án —, amelynek címzettje Tunyogi András, a Budapest környéki TÜZÉP vezérigazgatója: „Kérlek, hogy a július 30-i megbeszélésünk alapján szíveskedjél haladék­talanul küldeni a 10 százalé­kos árengedmény alapján ér­tékesítésre kerülő 2 ezer da­rab ajtóra a címbontást. ígé­reted szerint ezt legkésőbb augusztus 27-ig meg kellett volna kapnunk. Ugyancsak augusztus 24-ig kellett volna megkapnunk azt, hogy mikor, melyik telepre megyünk kö­zösen kiválogatni a kicserélés­re szánt ajtókat. Ebben az ügyben sem történt intézke­dés ...” Lehet árusítar.i Ugye, még emlékeznek dr. Huszay Gábor előbbi telexé­nek dátumára? Július 30-án kapta meg a TÜZÉP, amely az AGROÉP többszöri sürgeté­sére végre szeptember 9-én válaszolt, mellékelve a KER­MI augusztus 28-án kelt tájé­koztatóját, amelyben eluta­sítják a TÜZÉP-nek azt a kérését, hogy ismét Vizsgál­ják meg a telepeken tárolt dabasi ajtókat. Ezt Varga Ferenc osztályvezető írta alá, ebből csak egy sort idézünk most: „Tájékoztatjuk Önöket (mármint a TÜZÉP-et — a szerk.), hogy a dabasi AGRO­ÉP Szövetkezeti Közös Válla­lat által készített és az aláb­biakban ismertetett méretek­ben kialakított ajtók forgal­mazását országosan megtiltot­tuk ...” S a továbbiakban egy betű sincs arról, hogy a tila­lom csak a hibás termékekre vonatkozik — így — félreér­telmezve a levél tartalmát — a tilalmat az összes ajtóra kiterjesztették. Amikor utoljára találkoz­tam dr. Fekete Bélával, már megvolt a KERMI első szak- véleménye, amelyet a daba­siak megbízásából készítettek el. Az ajtókat ismét hibásnak találták, de már szó sem volt durva megmunkálásról, amit felsorolnak — s ez csupán az újságíró véleménye —, kicsi, könnyen kijavítható dolgok. Mindez persze már a múlté. Akkor dr. Fekete Bélától úgy váltunk el: megy a miniszté­riumba az igazát keresni. Mert ő munkatársaival együtt úgy gondolja — bár erre bi­zonyítékuk nincs, ezért erről Írásunkban nem is tettünk említést —, hogy személyes érdekek és indulatok gán­csába botlottak. Meggyőződé­sük szerint nem az ő ajtóikat vizsgálták, így ok nélkül ma­rasztalták el őket ország-vi­lág előtt. Nem érheti vád a KERMI vezetőit, munkatársait sem. ök a jogszabályoknak meg­felelően jártak el, s példás gyorsasággal tettek eleget a dabasiak kérésének: néhány nap alatt elvégezték a kija­vított ajtók minősítését. Ugyanígy a vásárlók érdekeit tartotta szem előtt a TÜZÉP és az Áfész is. s ez számukra nemcsak jog, hanem köteles­ség is. A kereskedelmi fel­ügyelőség szakembereinek korrektségéhez sem férhet kétség, segítségükkel sikerült kiválasztani néhány valóban hibás árut. Tanulságok takarva A háborúságnak néhány napja vége. Megjelent a la­pokban: „A Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézet ismét engedélyezi...” A tanulságo­kat azonban érdemes levonni, ám hogy ki-ki mit szűr le a történtekből, arról már a nyilvánosság úgysem szerez­het tudomást. Többen ugyan­is — bizonyára nem ok nélkül — jó mélyen elhallgatják majd következtetéseiket. No persze, csak ha van jjnkriti- kájuk. Furucz Zoltán (Vége) — Például a 40 órás mun­kahét igénye, vagy a keres­kedelmi dolgozók munka- körülményei, bér- és jövedel­mi helyzete. Már eddig is több helyütt megfogalmazták azt, hogy ez ügyben adósak maradtunk. A KPVDSZ öt év előtti 3?. kongresszusának ha­tározatában szerepelt, hogy a kereskedelem dolgozói ré­szesüljenek általános bér­rendezésben. Ez viszont így — népgazdasági okok miatt — nem valósult meg. A be­számolási időszakban két eset­ben kapott egy-egy réteg bér­preferenciát; három eszten­deje a külterületen és az öt­száz embernél kevesebbet számláló településeken a bol­ti dolgozók, tavaly pedig az élelmiszerkereskedelmiek. A probléma lényege azonban megmaradt. A fővárosi üzle­tekben még mindig körülbelül 600 forinttal magasabb a havi átlagjövedelem. A szabályo­zók jelenlegi rendszere mel­lett a vállalatok a megyében nem emelhetik tovább dolgo­zóik bérét, s Budapesten a munkafeltételek is jobbak. Így azután, főleg az agglome­rációból, oda vándorol a munkaerő. — Látványos eredmény híján nem ingott meg a szakszervezet iránti bizalom? Nem fordultak el az emberek a mozgalomtól? — Az igazság az, hogy csök­kent tagjaink száma, de nem a bizalom elvesztése okán. Az állományi létszám öt év alatt 21 ezerről 17 ezerre csökkent a megyében, a tagságé (eleve magasabb a nyugdíjasok, jog- fenntartók, tanulóik miatt) 27 ezerről 23 ezerre. A kettő te­hát arányban áll. A szerve­zettségünk, ha csak 1 tized százalékkal is, de nőtt, most 98,6 százalékos. A folyamat magyarázata egyébként abb«n keresendő, hogy új vállalko­zási formák alakultak és át­szervezések történtek. — A választások tapasztalata Is az iméntieket igazolja? — Igen. Szakszervezetünk tevékenysége a tagok többsé­gének egyetértésével találko­zott és úgy vélem, ezután is bizalom légkörében dolgozha­tunk. Ez alkalommal a bizal­miak 30 százaléka lett új. De körükben más években is 25 százalék körüli a fluktuáció. A megnövekedett figyelmet jelzi, hogy a választásokon a tagság kétharmada vett részt — máskor —, év közben ki­sebb a résztvevők aránya a csoportértekezleteken. S a káderelőkészítés sem volt rossz, a jelöltek kilenc tize­dét elfogadta a tagság. Pél­dául a nagyikátai Áfész 28 bizalmijából 4 helyett jelöltek j> Mit tud egy kívülálló a f postáról? Elsősorban azt, Í hogy nincs, vagy ha van, jí csak bosszúságot okoz a ^ telefon. Aztán, hogy újab ^ ban megemelték a posta- ^ költségeket. Mindenki tud- ^ ja, hogy hol a lakhelyéhez '/ legközelebb eső postahiva- ^ tál, hiszen oda kell befé- ^ radni a hivatalos levele- ^ kért, pénz- vagy csomag- í küldeményekért, melyeket a kézbesítőtől — murkaidő ^ alatt — otthon szinte lehe- ^ tetlen átvenni. ^ Be kell azonban látni, 2 ismereteink hiányosak. S erre különösen akkor derül ^ fény, ha olyan emberrel ^ van szerencsénk beszélget- ^ ni, aki a szakma minden ^ csínját-binját, az eredmé- á nyékét és a hiányosságokat / is ismeri. Ruttkay Mátyás ff ilyen ember. Negyvenhá- ff rom esztendőt töltött el a ff posta szolgálatában, bősé- ff ges tapasztalatok, széles í körű áttekintés birtokosa. — Postanövendékként 1942- ben jegyeztem el magam ezzel a szakmával. Néhány év után bekerültem az akkor alakult Budapest Vidéki Pos­taigazgatóságra, ahol több szakterületet volt alkalmam alaposan megismerni. Foglal­koztam gazdálkodással, szer­vezéssel, belső ellenőrzéssel, végül a hírlapterjesztés mel­lett kötöttem ki. Valameny- nyi területen szerettem dol­gozni, mindenütt igyekeztem a tőlem telhető legjobbat nyújtani. — Maradjunk a lapterjesz­tésnél, hiszen ez az a szál, amely az olvasót, a postát és a szerkesztőségek dolgozóit összeköti. Mennyit változott ez a terület az elmúlt évtizedek során? — Nagyon sokat. Bővült az általunk terjesztett kiadvá­nyok száma, s természetesen a példányszámok is emelkedtek. Érdekes módon még a lapár­emelések sem okoztak jelen­tős visszaesést az előfizeté­sekben. A terjesztés hatékony­ságát növelte, hogy ahol csak lehetett, pavilonokat létesítet­tünk, s az üzemeknél, gyárak­ban társadalmi árusítóhelye­ket hoztunk létre, összetett feladat a terjesztés, nemcsak azért, mert egyszerre nyolc kiadóval kell együttműködni, hanem, mert tudni kell, hogy a lapok eljuttatása az olva­sókhoz elsősorban politikai feladat. Ugyanakkor kereske­dőknek is kell lennünk, hi­szen az igazgatóság gazdasági eredményeiben sokat jelent a lapterjesztés. E sokféle érdek egyeztetése, a segítőkész együttműködés hozhat csak eredményt a munkában. S azt hiszem, elmondhatom, hogy Pest, Fejér, Komárom és Nóg- rád megye kiadóival, a me­gyei hírlaposztályokkal, s ter­mészetesen a szerkesztőségek­kel s a közvetlen postai mun­katársakkal is sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, amely a közös célt, a terjesztést szol­gálja. A Budapest Vidéki Posta- igazgatóság hírlaposztályának volt vezetője már az első mondatok után nyakig merül a szakmai kérdésekbe. Nap­barnított arcán a pihenésben kisimult redők újra összegyűl­nek, megfeledkezik róla, hogy nyugdíjba készül, átadta már a hivatalt. Szívvel, lélekkel újra dolgozik. Vezetői hitval­lását sem ártana a lapokkal együtt terjeszteni. — Tudomásul kell venni, hogy nagyon érzékenyek az emberek. Ha eredményt aka­runk elérni, nem követelni kell, csak kérni. S egy utasí­tás végrehajtásához kevés az utasítás maga, mozgósítani kell a dolgozókat. Abban, hogy évről évre jobbak az eredményeink, bizonyára sze­repet játszott, hogy a munka dandárját végző kézbesítőket megfelelő jutalmazásban ré­szesítettük a terjesztési ak­ciók végeztével, s hogy sajtó­napkor is elismerik már: raj­tuk, az előfizetőkkel közvetlen kapcsolatban levőkön sok mú­lik. Vigyázni kell a dicséret, az elmarasztalás arányaira. Pedig nálunk nem lehet hi­bázni. Hiszen kirakatban va­gyunk, minden tévedés a szol­gáltatás hátrányára válik. Beszélgetésünket telefon szakítja meg. Ismét az igazga­tóságról keresik. Tudása, szak­mai gyakorlata nélkülözhetet­len, hol a jutalmazások, hol az átszervezés miatt vagy más ügyekben keresik munkatár­sai. Pedig az orvos azt mond­ta, pihenni kell. Ám a Rutt­kay családban a kikapcsolódás sem nélkülözi a szakmai véle­ménycserét. — Jó visszagondolni az el­telt évtizedekre. A négy me­gyében rengeteg embert isme­rek, a fiatalokat is, hiszen so­kat vizsgáztattam, tanítottam. Hirtelen nem lehet elszakad­ni attól, ami egy életen ke­resztül foglalkoztatott. Pedig felkészültem a nyugdíjra, kis tanyát vásároltunk a dombok között, most szőlőműveléssel, építkezéssel töltöm a napokat. De gyakran jönnek a munka­társak segíteni, s akkor, ha nem is az íróasztal mellett, hanem alapozás, falazás köz­ben, azonnal szóba kerülnek a szakmai kérdések. Postás volt a feleségem is, ezt a hivatást választották a gyerekek. Hiába, a posta végigkíséri az élete­met. — Kollégái búcsúztatásakor nemcsak a munkatársat, a szakembert köszöntötték. Hi­szen 15 esztendőn keresztül az igazgatóság párttitkára volt. — Igen, ha a többiek bizal­ma engedte, kivettem a ré­szemet a mozgalmi munkában is. DISZ-titkárként kezdtem, majd különböző szakszervezeti funkciókat töltöttem be, míg 1970-ben párttitkárrá válasz­tottak. Ezután sem hagyok fel a politikai munkával, most a gödöllői körzeti szakszervezeti bizottság instruktora vagyok. A választások előtt is akad bőven tennivaló. S persze, nem leslek hűtlen a régi munkatársakhoz sem. Máris hivatalos vagyok a következő rendezvényükre, a közös név­napi összejövetelre. Csak búcsúzáskor látom, a falakat oklevelek, emlékpla­kettek díszítik. A Munka Ér­demrend arany fokozata a több mint négy évtizedes lel­kiismeretes, eredményes mun­ka megérdemelt elismerése. Reméljük, a tanítványok mél­tó utódai lesznek nyugalom­ba vonuló mesterüknek. Márványi Ágnes Japán gépek a Diánában \ gödöllői Diána Ruhaipari Szövetkezetben az idén nagy telje­sítményű japán géprendszert állítottak üzembe. A harminc százalékkal termelékenyebben működő gépeken a tőkés part­nernek készülő ruhákat varrják Barcza Zsolt felvétel«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom