Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1985. OKTÓBER 8., KEDD Településfejlesztési hozzájánilás A gondokat enyhítő megoldás Önkéntes döntés alapján pénz az utakra CSAKNEM EGY ÉVE látott napvilágot a településfejlesz­tési hozzájárulásról szóló ren­delet. Célja annak elősegíté­se, hogy a tanácsok, jelen esetben a Nagykőrösi Városi Tanács — a pénzeszközeit ki­egészítve — a lakosság igényei és anyagi hozzájárulása alap­ján, önállóan gondoskodhas­son a város ellátásának fej­lesztéséről, színvonalának emeléséről. A hatályba lépéssel egyide­jűleg megszűnik a korábbi községfejlesztési adó, ami annyit jelent, hogy mintegy kétmillió forinttal csökken a fejlesztésekre rendelkezésre álló pénz. A településfejleszté­si hozzájárulás bevezetése nö­veli a demokratizmust, hi­szen a fizetünk vagy nem fi­zetünk eldöntése a lakosságon múlik. Amennyiben a fizetésre kö­telezhetők több mint a fele igent mond a feltett kérdés-re. akkor vezethető be városunk­ban is. Természetesen ennek megfelelő módon kell történ­nie. A többség ' egyetértése alapján alkothat a városi ta­nács rendeletet, amely ponto­san rögzíti a fizetendő összeg nagyságát és azt a célt, amely­re az fordítható. A befölyf pénzeket elkülönítve kell ke­zelni, és a felhasználásról pontosan számot kell adni. Ez a pénz a várostól nem vehe­tő el, csak itt lehet felhasz­nálni. Az előkészítés, a lebonyolí­tás nagy munkát ró a városi tanács tagjaira, dolgozóira. Meg kellett keresni, találni a megfelelő célt. Olyasmire kellene fordítani ezt a pénzt, ami a város legfeszítőbb gond­ját enyhítené. Valóban csak enyhítené, hi­szen a megvalósulás esetén mintegy négymillió forint gyűlne össze évente. Az összeg nagysága a kitűzött célra néz­ve meghatározó. Nem álmod­hatunk olyan fejlesztésről, amely egyéb anyagi eszközök híján nem valósítható meg. Ugyanakkor ennek a célnak olyannak kell lennie, hogy a körösiek egésze, de legalább döntő többsége a magáénak érezze. AZ ELŐKÉSZÍTŐ munka során több mint háromezer kérdőívet juttatunk el az üze­mekbe, intézményekbe. A le­hetséges fejlesztési elképzelé­sek közül hármat szerepeltet­tünk. különböző javasolt hoz­zájárulási összegekkel. A vá­laszokból kitűnt, hogy a leg­égetőbb gondnak az úthálózat kiépítetlensége bizonyult. En­nek megszüntetésére hajlandó a megkérdezettek többsége ál­dozni. A közvéleménykutatást követő fórum is az úthálózat fejlesztését javasolta. A tavasszal lezajlott tanács­tagi jelölőgyűléseken is a leg­gyakrabban a város útjainak állapota került szóba, a leg­több tanácstag körzete útjai­nak rendbe tételét tartja leg­fontosabb céljának. A városi tanács ezt köve­tően a közvéleménykutatás eredménye, a fórum vélemé­nye, a testületek javaslata alapján hozta meg előzetes ál­lásfoglalását a célra — hi­szen csak egy cél tűzhető ki — és a fizetendő hozzájárulás összegére. Mindezek után ért­hető, hogy a városi tanács tes­tületé úgy döntött, azzal a ja­vaslattal áll a lakosság elé. hogy vezessük be a település- fejlesztési hozzájárulást. 1986- tól öt évre, és a kért nyolcszáz forintokat útépítésre használ­juk fel. Mégpedig úgy. hogy elsősorban az önerős útépíté­seket segítsük elő, s a támo­gatást pályázat útján lehes­sen elnyerni. Fontos döntés előtt állunk. A közeli napokban ezzel a ja­vaslattal kopogtatnak be a tanácstagok és segítőik á csa­ládok ajtaján, és teszik fel a kérdést: igen vagy nem? A válasz mindkét formája felelősségteljes. Ha igent mon­dunk,. ezzel vállaljuk az évi nyolcszáz forint fizetését öt éven keresztül. Ha nemet, ak­kor elfogadjuk, tudomásul vesszük, hogy szűkebb pát­riánk lassúbb ütemben, ke­vésbé fog fejlődni. Évente két-három kilométer úttal ke­vesebbet tudunk megépíteni. Pedig ez nem kevés utca len­ne! És a városnak bőven van­nak olyan részei, ahol nagy szükség lenne rá. RAJTUNK MÜLIK. hogy az eddigiek mellé fel tudunk-e sorakoztatni, talán keyésbé látványos, de legalább olyan hasznos eredményeket. Ha meg nem fizetünk, nem lesz erkölcsi alapunk arra, hogy állami céltámogatásokat kér­jünk. Természetesen nem arról van szó, hogy nincs anyagi eszköz a különböző célokra. Van. de ha megtoldjuk, bő­vítjük. többet tudunk megva-' lósí tani, többet mondha tütik a magunkénak. Bizonyosan e sorok olvasá­sa közben — és egyébként is — nagyon sok kérdés felve­tődik. Kinek kell fizetni, ho­gyan kell fizetni stb. Arra nincs itt mód. hogy a dolog­nak minden apró részletére kitérjünk. A rendelet a tud­nivalókat, tennivalókat tartal­mazza. A fontosabbakról ejt­sünk azonban néhány szót: annak kell fizetnie, aki a sze­mélyi tulajdon valamilyen for­májával (lakás, üdülő, lakó- és üdülőtelek, önálló ingatlan­nak minősülő műhely, műte­rem, üzlet) rendelkezik. Per­sze csak akkor, ha a tanács- rendelet a már említett mó­don megszületik. Fizetni ak­kor viszont már kötelező, mégpedig két egyenlő részlet­ben március 15-ig, illetve szeptember 15-ig. Tehát az önkéntesség arra vonatkozik, legyen-e vagy sem. Persze nem a család minden tagjá­nak kell fizetnie. Egy tulaj­don után csak egyszer kell le­róni a ho'zzájárulást. Termé­szetesen, ha több tulajdon van. akkor a tulajdonok szá­mának megfelelően. A hozzájárulási fizetési kö­telezettség megállapításánál az év első napján fennálló álla­pot az irányadó. A hozzájáru­lási kötelezettség alapjában év közben bekövetkezett változás miatt a hozzájárulás nem he­lyesbíthető. Mentesíteni kell a fizetendő hozzájárulás alól azt, akinél az egy főre számí­tott jövedelem nem haladja meg a 2500 forintot. A men­tességet vagy kedvezményt a szakigazgatási szerv kérelem­re. vagy a rendelkezésre álló adatai alapján állapítja meg. A kérelem a kötelezettség tu­domásra jutásától (tanácsren­delet kihirdetése) számított 30 napon belül nyújtható be. A rendeletben előírtakon túl ter­vezzük figyelembe venni a mentességnél a nagycsaládo­sokat, az egyedülállókat és azokat, akik önerős közmű- fejlesztést valósítanak meg. -Ebben a kérdésben a tanács- rendelet fog rendelkezni. A MÉG FENNMARADÓ kérdéseket — biztosan van sok — tisztázzák az önöket felkereső aktívákkal, mielőtt, aláírásukkal hitelesítenék dön­tésüket. Az aláírással hitelesí­tett nyilatkozatra azért van szükség, hogy a tanács hitelt érdemlően dokumentálva, bár. mikor tudja bizonyítani, hogy a fizetésre kötelezhetőek ho­gyan nyilatkoztak. Sok-e a nyolcszáz forint? Bizony, jó néhány családnak sok, de ha azt nézzük, hogy ez havonta 67 forintot jelent, akkor már elviselhetőbb. A városnak, mindannyiunknak ennél jóval többet jelent! Fontos döntés előtt állunk! Tóth Dénes Nagykőrös Város Tanácsa elnökhelyettese Szakkörök a művelődési központban Maguk nyírják és festik Az Arany János Művelődési Központban a díszítőművész szakkör hat éve jött létre. A tavalyi év eseményekben, él­ményekben gazdag volt, de mostanában régen nem hallot­tunk a szakkör tevékenységé­ről. Ezért kerestem fel a kör vezetőjét: Nyiri Lajosáét. Öröm mindenki számára, hogy újra jó egészségben van és tovább tudja vezetni a csopor­tot. — Szerveznek-e az ősz fo­lyamán kirándulást hagyomá­nyokban gazdag vidékre? — Most októberben lesz — ez már egy konkrét tervünk, amit a nőbizottsággal közösen gondoltunk. Ellátogatunk Hód­mezővásárhelyre. Itt megte­kintjük a majolika- és porce­lángyárat. Nem is lenne igazi kirándulás a kézimunkások­nak, ha nem keresnénk meg a híres HÓDIKÖT-gyárat és a háziipari szövetkezetét. Az utóbbiról kicsit bővebben any- nyit megemlítek, hogy a szö­vetkezet jellegzetessége: csak gyapjúval foglalkoznak, ők maguk nyírják le, majd fes­tik. — Hány tagja van jelenleg a körnek? — Harmincnyolcán vagyunk, akik olyan szorgalmasan já­runk ide, és szívesen is — már várjuk a szerdai foglalkozá­sokat. — Itt minden korosztály megtalálható. Nemcsak idős kézimunkázóink vannak. Nyiri Lajosné, a csoport ve­zetője több továbbképzésen volt, ahol újabb tapasztalato­kat, népi hagyományokat is­merhetett meg. Alkalma volt így sok népművésszel megis­merkedni. Nagy örömmel vet­te, hogy ezeken a továbbkép­zéseken részt vehetett, sokat tanulhatott és ezt továbbad­hatta a kézimunkaszakkör tag­jainak is. A múlt évben az Arany Já­nos Művelődési Központban kiállítást hoztak létre. Sokan megcsodálták a szakkör kiállí­tott mintadarabjait. A fiatal szakkörnek nagy eseménye volt, hogy a rábaközi fehér gyapjúból készült kézimun­káért a zsűri Mezőkövesden Baka Mihálynénak munkadí­jat, Nyiri Lajosnénak tervezői díjat adott. — Voltak-e azóta újabb díj­nyertes alkotások? Tőkés exportra is termelnek Kijáró dolgozók a dűlőben In memóriám FOCI... Szüret alatt gólszüret jár ki. Péter Szabó Józsefné és Tóth Margit pedig elma­gyarázta. hogy retusálásinak nevezik a finomcsiszolást. Szeretik azt a munkát, mert fizikailag nem megerőltető. Egyébként van, akinek meg­lesz ebben a hónapban a 1 ezer forintja! Jó légkör Barna András megmutatta az ebédlőül is szolgáló kicsi, de rendben tartott öltözőt. A raktárak vegyszerpultjai kö­zött járva elmondta, hogy év­tizede rendszeresen kijár Nyársapáiról dr. Gyárfás Sán­dor körzeti orvos mint üzem­orvos. A kis kollektívában a jó munkahelyi légkörről pedig magunk. győződhettünk meg személyesen. Aszódi László Antal S az aranycsapat egyre fo­gyatkozik. Meghalt már Ka­pás, Hanoid, Bognár, Hárs, s a héten újabb veszteség érte a sportkedvelő közvéleményt: elhunyt Szomolányi Gábor, a konzervgyár volt dolgozója. Képzett védő volt, annak ide­jén az NB I-es Vasasból jött városunkba. Karay Ambrus — mindenki csak Bmó néven emlegette — szintén a véde­lemben alakított kiválót. Nincsenek többé — sírjuk mellett a régi játékostársak is megjelentek. Példázva sok mindent. A ragaszkodást, a közösséget, a sportszeretetet, a küzdőszelle­met. A koszorú kötelessége az emlékezés — de ugyanezen feladata az embernek is. Mint arról hírt adtunk, az utódok gyászszalaggal játszottak, s győztek. (ballai) Két évvel korábban még ta­nyai iskola volt a nyársapáti Csemődűlőben, a csemői be­kötőút mentén. Amikor a Tszker jogelődje, a Mezőköv elkezdte kialakítani a Tanért­nek dolgozó üzemet 76 júniu­sában, az épületben még fél évig egy tanár házaspár élt szolgálati lakásban. Iskolai vegyszer Az új honfoglalókat nagyon mostoha körülmények fogad­ták az öreg épületben, de a Tszker fokozatosan kialakítot­ta a termelést biztosító zavar­talan körülményeket. Ida ösz- szesen tízen dolgoznak a fia­tal üzemben. Ketten bedolgo­zók. hárman férfiak, a többi munkás nő, 19 és 45 év kö­zöttiek. Az üzemben foglal­koztatottak nyolcvan százalé­ka azonban Nagykőrösről ki­járó dolgozó, ugyanígy a mun­kahely vezetője is, mégpedig azért, mert a termelés min­den fázisa bizonyos műszaki érzéket, nagy precizitást és óriási türelmet igényel. Nagy felelősséggel, tévedés nélkül kell ott végezni a munkát, hogy mit, azt mondja el Bar­na András üzemvezető: — Az Országos Tanszer­gyártó és Értékesítő Vállalat­nak (Tanért) dolgozunk bér­munkában. Az itt levő esz­köz és anyag a Tanért tulaj­dona kilencven százalékban. Kétféle fő tevékenységünk van, az egyik, amivel indult annak idején ez az üzem. az úgynevezett iskolai vegysze­rek kiszerelése, csomagolása és szállítása a megrendelők­höz. Az alapanyagot, mintegy 250-féle vegyszert a Tanért rendeli meg különböző vegy­ipari vállalatoktól, mi ideszál­lítjuk, s kiszereljük két grammtól két kilós adagokig. Eredeti szín-----------------------------. ■ ■■■— — Dolgozunk kristályos granulátumokkal, erős mér­gekkel, savakkal és lúgokkal; de az egyes vegyszerféleSé- gekből nem nagy mennyiséget szerelünk ki, gyakran egy év­ben csak egyszer kerül sor azokra. Szinte laboratóriumi méretekben és mennyiségben dolgozunk, 200—300 darabos egységcsomagokat készítünk. Ezeket a vegyszereket jobbá­ra nem szokványos iskolai kí­sérletekhez használják, ezért nem kell belőlük sok. — Egy-egy szállítmány el­fér egy kis kosárkában, s Vo­lán darabáru-szállítással, vagy postai úton juttatjuk el a megrendelőkhöz. Az ország valamennyi altalános iskolá­ját mi látjuk el, legalábbis azokat, amelyek élnek a lehe­tőséggel, és megrendelik a vegyi anyagokat a tanulók kí­sérleteihez a Tanáritól — tá­jékoztatott az üzemvezető. — Csikós Sándorné, a Volán dolgozója első helyezett lett Budapesten, a Volán vállalat­nak volt ott tájjellegű kiállí­tása. A körösiek hoztak má­sodik díjat is. Bak Ferencné Nyíregyházán nyert a rábakö­zi mintadarabjával. — Készülnek-e újabb kiállí­tásra? — Bemutató jellegű kézimun- kakiállítást tervezünk — mond­ja a csoportvezető. Nagy az ér­deklődés a szakkör tevékeny­sége iránt. Bízunk benne, hogy a la­kosság örömére még sok-sok szép kiállítással örvendeztet­nek meg minket. — Az elismerő díjak is ar­ra ösztönöznek, hogy minél jobbat, szebbet, készítsünk és a népi hagyományokat átad­juk a most belépő új tagjaink­nak is. Ezért szívesen várunk és látunk mindenkit, akit a kézimunka érdekel. — Nagy segítség lenne szá­munkra. ha kapnánk régi szak­könyveket. Kezdeti lépésként egy idős nénitől kaptunk régi­régi könyvet, neki nincs szük­sége rá, így nekünk felaján­lotta. H. É. Egy új munkáról is beszél­gettünk, ami műanyag embe­ri csontvázak előkészítéséből áll. A csontvázak darabjait nagyon finom munkával (fog­technikai kisgéppel) köszörü­lik. sorjázzák, csiszolják, ez­után kerül vissza a Tanért 2-es számú biológiai gyáregy­ségébe, ahol az eredeti csont- színt adó fürdőben kezelik, összeállítják a csontvázat, s ,a késztermék 90 százalékát tő­kés export útján értékesítik. Természetesen a műhelyek­ben, a raktárakban is körül­néztünk. s elbeszélgettünk a dolgozókkal. A csemői Sze­gedi Józsefné elmondta, hogy korábban lakóhelyén a Zöld- halomban dolgozott kesztyű- varrodában. Most jobban ke­res. mert 4 és fél ezer forint a havi átlaga A 36 éves Bimbó Istvánné fél évtizede téeszből jött át az üzembe. Mészáros Dezső Nagykőrösről Grosics — Buzánszky, Ló­ránt, Lantos — Bozsik, Zaka­riás ..., van-e valaki, aki ne tudná folytatni, s hozzátenni bólogatva: hat-három, Lon­don? S ha azt mondjuk: Űjfalus- sy — Magyar, Sarkadi, Kapás, (Szabó) — Karay, Hanoid, Szomolányi — Bognár, Hárs, Rétsági, Baranyai, Szilágyi — vajon emlékezik-e rájuk csak városuk fociszerető közvéle­ménye? A körösi aranycsapat, min­den idők legeredményesebb játékosai, az NB Ill-ban 1940 és 1948 között, Nagykőrösi Move, Munkás, majd Kinizsi név alatt gyűjtötték a ponto­kat a harmadik vonalban, Kecskemét, Cegléd, Kiskun­félegyháza, a Beszkárt, Kis­pest II., Szolnok II., Abony társaságában. Meccseikre ez­rek jártak minden héten, s csak úgy zúgott a buzdítás még idegenben is: hajrá...! Nagykőrösi Kgy. Kinizsi —Kakucs 6-1 (3-0) Ideális körülmények között játszották le a mérkőzést — jól előkészített körösi pálya, jó idő, jól felkészített csapa­tok, remek játékvezetés, lel­kes szurkolótábor. A remek két sportember, Karay Ambrus és Szomolányi Gábor halála alkalmából, rá­juk emlékezve, gyászszünet- tel kezdődött a mérkőzés és a körösi csapat gyászkar- szaiaggal játszott. Kinizsi: Leskó — Farkas I., Kecskés, Bélteki, Mihályi, Farkas J., Szabó, Sal.lai (Sző­ke 75. p.), Benkó, Vigh, To- ricska (Kovács L. 65. p.). Meglepően lendületes, ve­szélyes támadásokkal kezdett a vendégcsapat.- Leskó hárí­tott két ízben is jó érzékkel, majd egy veszélyes fejes sze­rencsére elkerülte a körösi kaput. A gyors körösi ellen­támadásnál Benkó a kapu mellé lőtt, majd Benkó—Vigh összjáték u,tán Vigh lövését védte a kapus. A 13. percben Farkas J.—Benkó összjáték után Farkas J. megszerezte a vezetést. 1-0. A 19. percben Vigh jó egyéni játék után nö­velte az előnyt. 2-0. A két­gólos előny ellenére kissé kapkodva, több kisebb átadási hibával játszott a körösi csa­pat, majd fokozatosan hig­gadtabbá vált a csapatjáték és a 40. percben Bélteki bombagóljával 3-0-ra alakult az eredmény. A 2. félidő hazai támadá­sokkal indult, de a helyzete­ket elkönnyelműsködték a kő. rösi csatárok. Az 55. percben Sallai—Toricska—Vigh össz­játék után Vigh szép gólt lőtt. 4-0. Egy perc múlva egy re­mek kakucsi lövést Leskó bravúrral védett. Jellemző volt az ellenfél játékára, hogy továbbra is veszélyesen táma­dott, Kecskés szerelt' jól két ízben is, majd Bélteki hárí­tott veszélyes helyzetben és egy közeli lövést Leskó ismét bravúrral tudott védeni. A 80. percben jó egyéni játék után Benkó volt a gólszerző. 5-0. Az ellenfél még mindig nem adta fel, veszélyesen táma­dott. Leskó először még ki tudta ütni a veszélyes lövést, de másodszorra már megsze­rezték a becsületgólt a kaku- csiak. 5-1. A mérkőzés be­fejezése előtt Kovács L. a tőle várt gyors elfutással be­állította a végeredményt. 6-1. A javuló csapatjátékért a tel­jes csapatot dicséret illeti. Somén János játékvezető és Mák László, Tóth Károly, a két partjelző összehangolt mű­ködése emelte a mérkőzés színvonalát. Szerdán délután 3 órakor Lajosmizse csapatá­val, hazai pályán lesz edző­mérkőzés. Nk. Kgy. Kinizsi ifi—Ka­kucs ifi 8-0 (3-0) Kinizsi ifi: Orell — Czin- kus. Kecskés Z., Fercsi, Szűcs, Dobos, Dani, Simon, Eszes, Vikor, Hegedűs. Csere: On- hausz, Balogh, Bállá, Varga. Fokozatosan érik Bakonyi István edző jó nevelő mun­kája és eredményesen páro­sul a játékosok igyekvő aka­rásával. Színvonalas játék, szépségdíjas gólok voltak. Gól­lövő: Orthausz 2, Vikor 2, Ba­logh, Kecskés, Varga, Dani. Jók: Czinkus, Fercsi, Szűcs, Dani. A serdülők mérkőzése el­maradt, mert a vecsési csa­pat még egy mérkőzésre sem állt ki. P. S. Keddi sportműsor Kézilabda. Toldi-pálya, 14.30: Nk. Toldi DSK—Ceg­lédi Gimnázium, diák fiú megyei bajnoki mérkőzés. A nagyteremben Ó, kedves Harry! Színes, szinkronizált NSZK bűnügyi filmvígjáték. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Átkozottak, szeretlek tite­ket. Színes olasz film, fél 6- kor. ISSN ouj-m» (NHfykflrflsl Hírlapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom