Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-07 / 235. szám

mr « .W.ft f f. I 1985. OKTÓBER 7., HÉTFŐ Pillantás — előre Hétfőn a Szakszervezetek Országos Tanácsának székha­zában a Víl. Ötéves népgaz­dasági tervről tanácskozik a SZOT elnöksége. A Budapest Kongresszusi Központ ad ott­hont a nemzetközi lakótelep- fejlesztési kong résszusnak. Kedden kerül sor a Magyar Állami Opraházban a szovjet kultúra napjai eseménysorozat ünnepélyes megnyitására. A programokhoz . kapcsolódik a 10 győzelmes év című kiállí­tás. amit a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában tekinthet­nek meg az érdeklődők. Szerdán magyar—francia szimpózium kezdődik a SZAm- ALK Szakasits Árpád úti szék­házóban a társadalom infor- matizálásáról. Az évfordulók sorában a postai világnap ér­demel említést. Csütörtökön Cirill—Metód-em- lékünnépség lesz az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen. Pénteken tartja ülését az MSZMP Pest Megyei Bizottsá­ga. Ezen a napon kezdődnek megyénkben a már hagyomá­nyos műszaki hetek. Az ün­nepélyes megnyitóra Nagykö­rösön. a Technika Házában ke­rül sor. Szombaton este Liana Isza- kad2e ad hegedívestet a pesti Vigadóban. Vasárnap rendezik meg — ugyancsak a Vigadóban — a III. nemzetközi egyetemi és. főiskolai zenei találkozó gála­hangversenyét. Jobb minőségű export Japán gépeket bérelnek A megváltozott gazdasági követelményeknek egyre ne­hezebb megfelelni, épp ezárt a megújulásra képes vállala­tok és szövetkezetek napi feladata a céljaikhoz vezető út keresése, a látszólag ellent­mondásos helyzetekben is a lehető legjobb döntések meg­hozatala. Ezek közé tartozik a gö­döllői Diána Ruhaipari Szö­vetkezet kollektívája is. Fel­mérték a lehetőségeket, s ki­derült, hogy a munkaerő- piacon kedvező változás nem várható. A meglévő géppark­kal egyre nehezebb a tőkés export minőségi követelmé­nyének megfelelni. A meg­oldás ? Egyszerűnek látszik: a beruházás! De ma, pénzszűke idején ez az egyik legnehe­zebb feladat. Mivel régóta és megbízha­tóan dolgoztak a nyugati megrendelőiknek, anyagiak híján az olcsóbb megoldást választották. Az Interfer GT- vel kötött ötéves piaci eladási megállapodásra építve, bérbe vett japán géprendszert állí­tottak munkába. Ezen variál­hatósága révén, a finom fel­ső ruházati konfekciótól kezd­ve a legdivatosabb, úgyneve­zett kőmosott farmerekig minden megvarrható és emel­lett 30 százalékkal termeléke­nyebb. A gépeket már megérke zésükkor nagyon kíváncsian várták az itt dolgozók. A szö­vetkezet vezetői — ezt látva — úgy döntöttek, hogy amint a műszerészek egy-egy gép­csoport beállítását befejezik, már folyamatosan megkez­dődhet rajtuk a termelés. A kollektíva örömébe egy kis üröm is vegyült, hiszen a gé­pek nem az ígért időpontban érkeztek meg, így az idei tő­kés exporttervüket már sem­miképpen nem tudják telje­síteni. Ugyanis az elképzelé­sek megfogalmazásakor arra számítottak, hogy májustól a sokkal termelékenyebb, jobb minőséget adó berendezése­ken dolgoznak majd. Tönkrement csőkutak, rozsdásodé gépek Ösztönözni kell az öntözést Okkal panaszkodnak a me­zőgazdászok, hogy az öntözés költségeit képtelenek kigaz­dálkodni. Ezért az egyszerűbb megoldást választják: a leg­több helyen ezen a nyáron is inkább az esőre vártak, ami vagy megjött, vagy nem. Sze­rencsére, májusban jobbára rriegeredtek az ég csatornái, és az előző hónapban lehul­lott csapadékkal együtt he­lyenként elérte a 300 milli­métert. Ez azonban nem pó­tolta azt a vízhiányt, ami a talajból hiányzott. Holott a korszerű mezőgazdálkodás ve­lejárója a kellő vízpótlás. Csspp a Tangerben Pest megyében több mint 21 ezer hektár az öntözésre berendezett terület, amiből 13 ezer hektáron vízjogilag is engedélyezett ez a tevékeny­ség, És még ezt a lehetőséget sem használták ki a gazdasá­gok, összességében alig 8 ezer hektár földet öntöztek meg az idén. több mint 2 ezer hek­tárral kevesebbet, mint egy évvel korábban. A visszaesés tehát szembetűnő. Egyúttal felhívja a figyelmet, hogy ha e téren előbbre akarunk lép­ni, változtatni kell a mester­séges csapadék-utánpótlás ed­digi támogatásán. Elég ma­gas az öntözés alap- és vál­tozó díja, a gépek vásárlásá­ra pedig csak 20 százalékos állami támogatást kapnak a gazdaságok, s ez kevés. Igaz, most szó van róla, hogy ta­lán a géptámogatást feleme­lik 40 százalékra. Ez azonban még nem eldöntött tény. Pe­dig gyorsan kellene lépni, mert ebben az esetben is igaz az a szólásmondás. hogy aki gyorsan ad, kétszer ad Ugyanis, az öntözés munka- igényes művelet is egyúttal, és ha nem ad folyamatos munkát az e területen dolgo­zóknak — márpedig a leg­több helyen nem ad —, ak­kor a jó szakemberek, szak­munkások szétszélednek, ami később még nagyobb károkat okoz egy-egy adott üzemben. Az ismert gondok ellenére is rendszeresen pótolják a ta­laj víztartalmát az alsónéme- di Közös Út Szakszövetkezet­ben, a ráckevei Aranykalász, az albertirsai és dánszentmik- lósi Micsurin, a jászkarajenöi Árpád termelőszövetkezetek­ben. Mindez csepp a tenger­ben, mégis ezt az utat kelle­ne járniuk más gazdaságok­nak is. Természetesen ehhez a feltételeknek is változniuk kell. Hiszen 1978-höz képest 3_4-szerecére növekedett a> öntözés költsége, napjainkra, miközben a mesterséges csa­padékpótlással előállítható többlethozamok értéke alig 20 százalékkal emelkedett. A vízdíj ugyancsak 8—12 száza­léka volt az összes költségnek, de a legutóbbi esztendőkben megtízszereződött. Mindent összeadva, egy hektár öntözé­se 4—5 ezer forintba kerül a Pest megyei gazdaságoknak. Ennek kiegyenlítésére leg­alább 1—2 tonna gabonával kellett volna többet termel­niük hektáronként. Ekkora többletet azonban csak igen kevés helyen takarítanak be a mesterséges vízpótlás hatá­sára. Sikeres pályázat Érthető, ha ilyen körülmé­nyek közepette nem működ­nek az esőztetűberendezések. A gépek elhasználódtak, a csőkutak „is eliszaposodtak. Szomorú tény, hogy a me-- gyében 10—15 évvel ezelőtt fúrt mintegy ezer csőkútnak mára csak 10 százaléka hasz­nálható. Hovatovább ez is gátja az öntözés fellendítésé­nek. A kutak vízhozamának növelésére újabb milliók kel­lenének. Mert a mezőgazda­ságunkban bármennyire is nőtt az iparszerűség foka, a biológiai tényezőknek nagy a szerepük. Ez pedig igényli az öntözővizet. Az érdekeltség gyökeres megváltoztatására lenne te­hát szükség. Hogy ne veszte­séget, hanem legalább annyi hasznot hozzon a mestersé­ges csapadék utánpótlás, amennyit más ágazatokban átlagosan elérnek a mezőgaz­dasági nagyüzemek. Igaz, a Galga-térség pályázatát elfo­gadta a MÉM, s ebben az ön­tözés fejlesztése is benne fog­laltatik. És erre 70 százalékos állami támogatás van kilátás­ban. Megvalósítása után több mint 1100 hektár területen tenné lehetővé a vízpótlást, amihez 7 kisebb víztározót is építenek. Valószínűleg már a VII. ötéves tervben sor ke­rül erre. Említhető még a vác- szcntlászlói Zöldmező Terme­lőszövetkezet, amely 5 eszten­dővel ezelőtt beadott pályá­zatával jelentős állámi segít­séghez jutott. Ezt az utat pró­bálja járni mostanság a nagy­kőrösi Arany János, valamint Mészáros János termelőszö­vetkezet is. Mindkét mező- gazdasági nagyüzem az úgy­nevezett sivatagi altalajöntö­zést szeretné megvalósítani, amennyiben pályázatukat el­fogadják. Köteleznek is Reményekre jogosító az osztrák—magyar kooperáció­ban létrejövő öntözésfejlesz­tés. Még 1982 őszén az oszt­rák Bauer cég — a magyar- országi viszonyok ismeretében — ajánlatot tett az együttmű­ködésre. Ennek keretében kor­szerű csöztetőberendezcseket hoznak az országba, s ezeket később hazánkkal együtt kooperációban gyártanák, sőt megkezdenék harmadik piaci értékesítését is. A program felfuttatásához kedvező hitelt nyújtottak Magyarországnak. A programban szerepel, az öntözéssel nyert töhblettermés élelmiszer-feldolgozó üzemek építését is szükségessé teszi. Ennek finanszírozásában is segítenek az osztrákok. Az öntözési program elkészítésé­vel a Szolnok megyei AGRO- BER-t bízták meg. A tanul­mányterv elkészült, amit a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium már el is fogadott. A MÉM 9,5 milliárd forintot ad erre a célra, fő­ként a Tisza I., Tisza II. víz­lépcső térségében továbbfej­lesztendő öntözésre, de az ö.sz- szegből jut Pest megyének is. A kedvező változások vi­szont nemcsak a lehetőséget adják, hanem kötéleznek is. Köteleznek, hogy az eddig mostohán kezelt öntözőkapa­citásaikat jobban hasznosít­sák a gazdaságok. S ez nem­csak erkölcsileg, hanem anya­gilag is felelősséget jelent. Béna Zoltán Ahol vasárnap sem állt az üzem Nyugodt vasárnap Is van tennivaló a villamos fosadóban (Folytatás az t. oldalról.) fizetett egy illetéktelen va­sárnapi látogató bebocsátá­sáért. Ilyenkor fokozottan kell vigyázni a rendre, a fegye­lemre. Balázs Pál, a tésztaüzem műszakvezetője kísér fel a munkacsarnokba, ahol min­denki fehér köpenyben dol­gozik. S közben a műszakve­zető magyarázatot ad arra, is, hogy miért éppen itt elen­gedhetetlen a folyamatos mun­karend. — A hosszútésztának hu­szonnégy óra az átfutási ide­je, ennyi kell ahhoz, hogy el­készüljön és leszáradjon. Ha újból kellene indítani a gépe­ket, az óriási veszteség lenne, így hát csak havonta egyszer állunk le három napra, amíg megcsinálják a kötelező kar­bantartást. A létszám nem nagy, ti-,, zénöten Várinak' vksárnap dél­előtt a tésztaüzemben. A mű- szakvezetőt és a karbantartót kivéve egyébként ennek a részlegnek csaknem kivétel nélkül nők a munkásai. Nagy Józsefnével, aki, a to­jásélőkészítőbén dolgozik, ar­ról beszélgetünk, hogy mit Vajon mit miiUU.a müszer7 A képen: Sándorné PálóczI Margit Barcza Zsolt felvételei jelent számukra a folyama­tos munkarend? Ö egyébként a legrégebbi munkásnők közé tartozik, hét esztendeje, ami­kor a tészta,üzem megalakult, került át ide a gyár egy má­sik részlegéből. Hétfő van A mindenható szabály Esti olvasgatás közben szemen ütött egy fél mondat: az ország akkori hatalmas­ságai a nevüket alig tudták leírni. Ez az akkor nem az időszámításunk előtt volt. Pár száz éve. Tudtam én ezt eddig is. Most mégis nagy hatással volt rám a közlés. Az analfabéta egyebek között nem tudja elolvasni a szabályokat. Szabályok nélkül pedig lehetetlen a élet. Néhány dörgedelem legalábbis erről akart meg­győzni az utóbbi időben. A szabály léte persze feltételezi az őt megalkotó szemé­lyeket. Akik nyilvánvalóan tudják, mit kell és mit nem szabad tenni. Csakhogy. Az emberiség akkor is működött vala­hogy, amikor csupán az elenyésző kisebb­ség volt birtokában az írás, olvasás tudo­mányának. Szabályok akkor is voltak, gombolyítottam tovább a szálat, eltolva magamtól a könyvet. Ma úgy mondanánk,. íratlan szabályok. Ezeket szájról szájra adták az egymás után menetelő nemzedé­kek. Megfigyelték a veszélyes természeti jelenségeket, s azokra figyelmeztették az utódokat. A nyáron sajnálatos baleset történt Er­dőkertesen. Az illegális homokbányában játszadozó gyerekek egyikére rászakadt a főid, s megfulladt. Következtek az ilyen­kor szokásos vizsgálatok. Hivatalosak, nem hivatalosak, s mindegyre azt haj­togatták, hogy az előírások, a szabályok, Nem volt kitéve tiltó tábla, nem volt el­kerítve ... Kioktatták a tanácselnököt, többnyire persze a háta mögött, hogy miért engedte működni az illegális ho­mokbányát. És a népek is milyenek, a homok igazán nem drága anyag, de még ezt a pár forintot sem akarták kifizetni. (Ha a kioktatók belegondolnának, mibe kerül egy ház felépítése, karbantartása, javítása, belátnák, minden megtakarított forint számít.) Most pedig elmondom, hogyan csinál­juk ezt mi, a Matyi bátyámmal. Hatá­runk ugyanolyan homokos, mint az erdő- kertesi, számos helyen található kisebb­nagyobb, a bányaműszalci felügyelőségnek ismeretlen homokbánya. Kiszemeltünk egyet, megpakoljuk a szekeret. Aláásva bányásszuk elő a homokot. Világos. A felső rétegben ugyanis gyökeres. Amikor megraktuk a kocsit, Matyi, bátyám felka­paszkodik a partra, s a behajló darabot letúrja. A gyerekek szeretnek ilyen helyen játszani, nehogy rájuk szakadjon, mondja Matyi bátyám, s már fönn van a bakon, szól a Zsigának, s megyünk haza. Ennyi az egész. így ment ez évszázado­kon keresztül. Szó se volt még bányamű­szaki felügyelőségről, amikor az egyszerű parasztok tudták, mi a teendő. Képesek voltak egy-két lépéssel előre gondolni. S az embertársra. Sok példát lehetne fel­hozni. Említsünk még egyet, ami azt 's bizonyítja, hogy világszerte így volt ez. A hideg vidékeken a menedékházban a távozó kut^a kötelességének érezte fát be­készíteni, hogy az utána jövőnek csak alá kelljen gyújtani. Mindenki másnak ké­szítette be, de voltaképpen magának. Most pedig szaladnak a bányaműszaki felügyelőségre, a tanácsra. Honnan tudja a szerencsétlen felügyelőség, de még a ta­nácselnök is, hol nyitnak homokbányát a dombokon? Járja végig mindennap a határt? Olyan követelés is elhangzott, hogy ha már van bánya, akkor legyen őr. Nagyon szomorú volnék, ha tényleg odáig süllyedtünk volna, hogy csak az őr, a til­tás, a részletes előírás késztethetne ben­nünket az ésszerű cselekvésre. Ugyanis semmi másról nincs szó, mint ésszerűség­ről Nem igaz, hogy egy közepesen fej­lett felnőtt ne tudná Közép-Európában, hogy a homok leomolhat, ha alábányá­szunk. a bányató könnyen elnyelhet, ha nem tudunk úszni, hiszen a medre nem egyenletesen mély. Az őrökben egyébként hiába reményke­dünk. Annyi őr sosem lesz, amennyi ve­szély. Kör Pál — Nálunk csak minden he­tedik héten jön ki úgy a lé­pés, hagy egész szombaton és vasárnap otthon lehetünk. Ez persze nem kellemes, de a munkahely nagyon tiszta, fe­hér köpenyes, és ezt én sok­ra becsülöm. Emellett pótlé­kot is kapunk, húsz százalé­kot a folyamatosságért, és ez is sokat számit. A havi kere­setem éléri a hatezer forin­tot, és túlórázni is lehet. Nyilas Elemérné, aki egyéb­ként órabéres elszámolásban dolgozik, havonta kétszer jön be hétvégezni a tésztakészí­tőkhöz. Ilyenkor teljesítmény­bérben van, és két hétvégen megkeres ezerötszáz forintot. Megtalálják a számításukat — Ez bizony jócskán meg­emeli a havi keresetet — jegyzem meg. Nyilas Elemérné arról be­szél, hogy sok helye van ná­luk a pénznek. Három gyer­meket nevel: tizenkilenc, ti­zenhét és tizenöt évesek. A két fiatalabb még tanul. Az étkezésük és a ruházásuk nem olcsó, és máris arra te­relődik a szó, hogy mennyibe került legutóbb egy kamasz­fiúnak való hosszúnadrág... Szabó Sándorné is csatla­kozik. a beszélgetésünkhöz. El­mondja, hogy ő egyedül él, özvegyasszony. A két lánya már férjhez ment, öt unokája van. A folyamatos műszakért kapott magasabb kereset keli a megélhetéshez, meg ajándé­kokra a családnak. « A tésztaüzem dolgozói te­hát megtalálják a számításu­kat. S mivel ilyenkor termé­szetesen nincs üzemi konyha, egyesek kis lábaskában hoz­zák a főtt ételt, mások beérik a hideg koszttal, azután majd otthon tálalnak maguknak. S hogy mennyi a hét végi termelés? Annyi, mint egyéb­ként a köznapi műszakokban. Nyolc óra alatt átlagosan egy vagon tészta készül el az üzemben, ami annyit jelent, hogy szombaton és vasárnap, folyamatos munkarendben hat vagonra való hosszúmetélt, kocka és egyéb tésztaféleség kerül Innen az üzletekbe. F. E.- Ga. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom