Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-29 / 254. szám

tm. OKTOBER 29., KEDD PEST MEtiVE, Országos gyermekkönyvhét Immár nyolcadik alkalom­mal rendezik meg az idén — november 29. és december 9. között — az országos gyer- tnckkönyvhetet. A Móra Fe­renc Ifjúsági Könyvkiadónál már összeállt a téli könyves akció programja, elkészült a megjelenő kötetek listája. A gyermekkönyvhét hagyo­mányosan kapcsolódik a téli könyvvásárhoz. Jelszava is változatlan: olvassatok min­dennap! Az országos akciót szervező bizottság ez évben is arra törekszik, hogy megnyer­je a gyermekeket az olvasás­nak, s minden korosztály ta­láljon könyveket magának. A kínálatban főként olcsóbb kiadványok szerepelnek, s a szokottnál nagyobb arányban árusítanak ismerétterjesztő könyveket. Az eserftény ide­jén számos helyen kiállítás és vásár nyílik az alkalomra megjelenő újdonságokból. Or­szágszerte író—olvasó találko­zókat, dedikálásokat, irodalmi műsorokat, könyvbemutató­kat, rendhagyó irodalmi órá­kat szerveznek. Szépen magyarul Magázás és lemagázás A z egyéni és a közösségi kapcsolatteremtés nyelvi formáinak megválasztá­sában, a köszönésekben és a megszólításokban nagy a zűr­zavar. Sokan panaszkodnak is miatta. Különösen azt nehez­ményezik, hogy naponta lete­gezik őket, pedig az egyolda­lú tegezést sem a személyes kapcsolat, sem a beszédhely­zet nem indokolja. Minősít­hetetlen hangnemben, sokszor habzó szájjal tegezik le egy­mást: az autósok a gyalogo­sokat, a gyalogosok az autó­vezetőket. A modortalanság, az illet­lenség számlájára írhatjuk az egyoldalú letegezést, illetőleg a féloldalú tegező viszony kez­deményezését. Az idősebbek azt is sérelmesnek tartják, hogy szinte általánossá vált a lenénizés, a lebácsizás, a letatázás, amihez a letegezés is kapcsolódik ilyen nyelvi formák kíséretében: — Miért nem igyekszel nyanya, mi is le akarunk szállni. — Jobban is vigyázhatnál, tata! A kiszolgáltatottak letegezé- sének egyre gyakoribb jelent­kezésének sem örülhetünk, kü­lönösen akkor nem, ha eb­ben a le- és felértékelési szándék is megnyilatkozik. Aki ilyen tegeződést kezdeményez, ne sértődjék meg, ha vissza­tegezik. Egyre gyakrabban halljuk az egyoldalú lekereszt- nevező tegezést is, s elszapo­rodtak a Gézám, Pistukám, Rózsikám megszólító formák, még közéleti megszólítások­ban is. Hogy ez az egyoldalú kapcsolatteremtő forma meny­nyire sértő és megalázó lehet az egyik fél számára, arra Illyés Gyula Még egy ajánlat című verse is figyelmeztet bennünket: „Voltak, akik le- gyuláztak, Voltak, akik legya­láztak.’* Az elvtelenül simulékony és közvetlcnkedő megszólítások­ról sem tudunk leszokni. A kedveském, az aranyoskám, a drágám megszólítási válto­zatok mellett terjedőben van a kedves jóskámozás, gyulus- kázás stb. A modortalanság és a tiszteletlenség egyenlősé­gének sem lehetünk barátai és gyakorlói. A keresztbe visszategezésnek is vannak buktatói: a televízióbcli nem következetes általános és köl­csönös tegeződés sem szolgál­tat jó példákat ifjúságunk szá­mára. Sajnos a magázás és a le­magázás közötti különbséget sem érzékelik egyesek: a tisz­teletlenségnek példáit szolgál­tatják akkor, amikor a meg nem becsülés szándékával s a durva hangnem kíséretében le- magázzák egymást az embe­rek ilyen nyelvi megfogalma­zásokban : — Hé, maga, ma­gához szóltam fiatalember! — Maga is jobban tenné, ha be­fogná a száját stb. Az ilyen megszólítási módok már nem­csak a rideg távolrágtartásról vallanak, hanem a fölényes lekezelés és leszólítás szinte megalázó szándékáról Is. Dr. Bakos József Mogyoródi kertek alatt A legszebb dalainkat daloljuk... A népclalkörök országos minősítő hangversenyén az aranyérmet egy rövid mű­ködési időre visszatekintő énekkar, a mogyoródi Asz- szonykórus nyerte el. Szak­mai és laikus körökben egyaránt jogosan merülhet fel a kérdés: hogyan jutot­tak idáig és mi minden kell hozzá? Lakatra, kulcsra zárt ajtók Meddő próbálkozások Taksonyban A taksonyi művelődési ház megint csendes. A bejárat mellett egy szál plakát árvál- - kodik, az előtérben két lela­katolt, keresztpánttal biztosí­tott ajtó állja el az utat. Az egyik az udvarra, a másik nem tudni hová nyílik. A fo­lyosón újabb bezárt ajtó, a nagyterem azonban nyitva. Zümmög a falba épített ven­tilátor, a székek egymásra pa­kolva: valamilyen rendezvény -nyomai. Tábla jelzi:- ma a könyvtár nem fogad látogató­kat. Egy másik felirat szerint a művelődési ház viszont igen. A felinat szerint... Ami volt — Kit keres? — kérdezi a betoppanó takarítónő. — Az igazgatót — felelem. — Az már megint nincs hó­napok óta, csak a Klári, a Gráf Klári van — mondja, — Itt la­kik a szomszéd utcában, de siessen, ha otthon akarja talál­ni. Szigetszen-tmiklósra készül. Gráf Klárát tényleg nem ta­lálom, már valahol a távolban zötykölődhet a buszon. Irány a tanács. Nyeste István elnök egyik munkatársával tárgyal, s kérdőn néz. — Elnök elvtárs, milyen a falu közművelődési helyzete? — Rossz! — hangzik a vá­lasz. — Nem Is tudom, hol kezd­jem — mondja Nyeste Ist­ván, miközben helyet fogla­lunk az elnöki szobában. — Volt itt minden a 70-es évek végén, nem lehetett ok a pa­naszra. Az akkori igazgató ér­tette a dolgát. Aztán máshová, más munkakörbe hívták, s el­fogadta az ajánlatot. Utána volt két megbízott igazgató is. Az első alkalmatlan volt és a családi körülményei is Pest­re szólították. A második idén februárban jött, és azt hittük, vele megoldódik a gond. Nem a faluban lakott, mégis itt volt mindennap. Munkatervet ké­szített, szakköröket kezdett szervezni, de egyszer csak el­tűnt Azóta nincs igazgató. — Próbálkoztunk már min­dennek de nem sikerült meg­felelő embert találni — foly­tatja a tanácselnök. — A pá­lyázatra is csak egy jelentke­ző akadt. Pestről járt volna ki, de közölte: esténként nem tűd itt lenni. Ami van Ennyi volt a múlt, amely­ből következik, hogy a jelen sem lehet sokkal rózsásabb Ezt igazolják ÍSTyeste István szavai is. — Igazgató tehát nincs, van viszont a Gráf Klára, művé­szeti vezető — mondja a ta- Sácselnö-k. — A2 előbb azért nem találta meg, mert meg­kértük, hogy kísérje el a2 egyik beteg dolgozónkat az or­voshoz. Szóval évek óta ő az egyetlen, akire számítani le­het. Nincs szakképzettsége, de azért próbál valamit csinálni. Tény, hogy nehezen boldogul egyedül. Bálokat, nagyobb ren­dezvényeket, esetenként disz­kót szervez, de klubfoglalko­zások nincsenek a művelődé­si házban. Kivéve a nyugdí­jasokat, akjik maguktól is ösz- sze jönnék, vagy hatvanan, hetvenert, beszélgetnek, néha kártyáznák, s a szomszéd fal­vak öregeivel is tartják a kap­csolatot. Az ifjúsági klub még a 70-es években megszűnt. Az autó- és a motorvezetői tan­folyam nem a művelődési ház rendezvénye. Az egyetlen, ami­vel dicsekedhetünk, az a nem­zetiségi kórus és a tánccso­port. Színvonalasan dolgoznak, jó eredményeket érnek el a kü­lönböző bemutatókon, feszti­válokon. Most gondolkodunk rajta, hogy a gazdasági egy­ségekkel közös fenntartásba vesszük. Minden községi ren­dezvényen fellépnek. A na­gyobb ünnepek előtt veszeked­nek értük a szomszédaink is. Nyáron, a vendéglátóipar jó­voltából van hová menni szó­rakozni. A Szigeti csárda a fiatalokat diszkóval, az idő­sebbeket sramli- és tánczené­vel várja. Szezonális üzletről lévén szó, néhány hete az is becsukott. Jelenleg tehát az öt és fél ezer lélekszámú község­ben semmilyen lehetőség nincs a művelődésre, a szórakozás­ra. Kérdés: hogyan viseli mind­ezt a lakosság? — Igényelnék a művelődési ház egyes szolgáltatásait, és azok elmaradásáért gyakran bírálják a tanácsot — mond­ja Nyeste István. — Elsősor­ban azokon a tanácsüléseken, amelyeken a közművelődés helyzete a napirend, de a té­ma szóbakerül a falugyűlése­ken és közérdekű bejelentések formájában is. Azt hiszem, ha lenne is igazgatója a művelő­dési háznak, akkor sem vál­tozna meg gyökeresen a hely­zet. A fővárosi művészek elő­adásaira, a táncdalénekesek fellépéseire még csak eljönnek az emberek, de lehet, hogy másra nincs is igény. Vagy ha van, akkor nagyon sok ener­gia, munka kellene ahhoz, hogy kiteljesedjék. Erre egy ember nem lehet képes, csak akkor, ha maga köré tömörít olyanokat, akikre támaszkod­hat. Főként a pedagógusok jö­hetnek szóba, de ők annyira leterheltek ... Sok feladat várna az új igazgatóra. — Most megint tárgyalunk valakivel — mondja a tanács­elnök. — Másodállásban jön­ne ide dolgozni. Neki sincs népművelői végzettsége, ag­rárszakember, de nagyon nyi­tott fiatalember. Egyszer, ko­rábban már próbálkoztunk ve­le, s nem rajta múlott, hogy nem sikerült. Hátha most job­ban beválik (?). Legalább azt szeretném elérni, hogy legyen egy felelős vezetője a művelő­dési háznak. Mi lesz? ■■•■A .-taksenyi tanács és sze­mély szerint Nyeste István el­nök nincs irigylésre méltó helyzetben. Sok gond halmo­zódott fel a falubán, amelyék közül a közművelődés csupán az egyik. Ki kérdójelezhetné meg, hogy például mennyire fontos az ivóvízellátás meg­nyugtató rendezése? Hiszen előadások, szórakoztató prog­ramok nélkül lehet élni, de víz nélkül nem. Vagy a másik probléma, a rengeteg betegség, a tartós távoliét, amely meg­tizedelte, már-már működés- képtelenség felé sodorja a he­lyi tanácsi apparátust. Ter­mészetesen szükséges a sor­rend felállítása. Kérdés: há­nyadik helyen szerepel a köz- művelődés ? Kövess Lászíó Az előzmények Mogyoródon a második vi­lágháború óta nem volt sem­miféle művészeti együttes; sem színjátszó, sem tánc, sem ének. A jelenlegi Asszonykó­rus semmiféle hagyomány­gyökerekkel nem rendelkezik. Hacsak... a háború előtt mű­ködött népdalt éneklő Kalász- lánykor mélybe merült dal­lamaira nem éreztek vissza jó ösztönnel a mai, meglett asz- szonyok. A száraz tények mindössze arról beszélnek, hogy több mint negyven év múlva a mai Asszonykórus ajkán buzog föl újból tiszta forrásként, a falu sokáig bú­vópatakként élő dallamkincse, De hát hogyan történt mindez? Történelmi-néprajzi emlék­gyűjtő és hagyományápoló csoport alakult 1981-ben, hogy összeszedje és tovább ápolja a 900 éves, nagy történelmi múltú faluközösség szellemi hagyományait, a régi népélet veszendő értékeit; szokásait, viseletét és dalait. A program legpraktikusabb megvalósítá­sának egy kórus megszerve­zése mutatkozott, amely egy­bemarkolva fogja eleven egy­ségbe a népviselet- és népdal­hagyományok ápolásának ügyét. Ennek a munkának a megkezdését a csoport egyik fiatal tagja, ifj. Horváth Ist­ván karnagy vállalta magára, Kaposi László művelődésiház- igazgató pedig kiadta a jelent­kezési felhívást. A történelmi-néprajzi em- Tékgyűjtő és hagyományápoló csoport általános munkája ak­kor értetlenkedésekbe ütkö­zött, és átmenetileg elakadt ugyan, de beindult és folyt a munka az Asszonykórus háza táján. A kórus élete 1981 de­cemberétől számítódik, ekkor zajlik a hangpróba és Horváth István elégedetten konstatál­ta: kitűnő a hanganyag! A tulajdonképpeni kórusélet azonban 1982 januárjában kezdődött el, dalok gyűjtésé­vel és betanulásával. Lelkes Igyekezettel készültek a Ko- dály-ünnepségre. A kórus először az 1982-es fóti szereplésével hívta fel magára a nagyközönség és a szakemberek figyelmét. Egyébként ez a korszak egy­ként volt a kezdeti sikerek és a válságok kora. Horváth Ist­ván más irányú lekötöttségei miatt kérte a művelődési ház igazgatójától a tehermentesí­tést, amelyet megkapott. Ez­után Nagy Sándorné énekta­nár kezében összpontosult a munka. Nagyné azonban csak­hamar gyesre ment. Májustól ismét Horváth István vállai- ra nehezedett a kórusvezetés teendője egészen novembe­rig. Ekkor került a kórus élé­re Jakab Mihály nyugdíjas zenetanár. Jakab Mihály vezetésével nagyon intenzív, ugyanakkor precíz és sokrétű szakmai fel­készítés vette kezdetét. A népdalcsokrok összeállításában fokozottabban teret kaptak a Farkas György helytörténész által gyűjtött népdalok. (Mo­gyoródi kertek alatt..., Mo­gyoródi szőlőhegyen ... stb.). Hangsúlyosabb szerep ju­tott a hangképzésre, tempó- és színpadi beállításra, moz­gásra. De Jakab Mihály nem­csak jól képzett szakvezető, hanem közösségi szellemtől áthatott vezető egyéniség is. Így nem csoda, hogy emberi­leg erős közösséggé kovácso- lódott az együttes, amely si­kerrel állta ki a legnehezebb próbákat is. * Állhatatosság Mert bizony kemény áldo­zatvállalásokra volt szükség. Hiszen akaraterőt, állhatatos­ságot kívánó próbákban nem volt hiány. Hányszor és hány­szor ütköztek a próbák és a szereplések időpontjai a kó­rustagok egyéni érdekeivel! De a bejárók évi szabadsá­gukból is áldoztak napokat egy-egy fontos próbáért, fellé­pésért. Második műszakjuk­ban. a háztáji gazdaságban pedig a férjek, családtagok vállalták át az ő munkájukat — ha úgy kívánta a kórus ér­deke. A céltudatos viszetői törek­vés és a közösség igyekezeté­nek összhangja meg is hozta kívánt gyümölcsét: 1984-ben Hévízgyörkön, a Pest megyei minősítő hangversenyen a kó­rus ezüst minősítést kapott. Jakab Mihály és lelkes kö­zössége nem torpant meg a felemelkedés útjMLghanem tö­retlen lendüleftitW haladt a legmagasabb, "legcsillogóbb csúcs felé. Ennek elérésére a kórusvezető kalevalai mércé­vel szabta meg a követel­ményt: „Jó éneket énekel­jünk, / Legszebb dalunkat da­loljuk ...” Ezt követően még inkább sikerrel szerepelt a kó­rus a helyi és környékbeli műsoros esteken: a budapesti Kassák klubban, a gödöllői művelődési házban és a Fóti Rádiófigyelő HANGJAIÉKOR. Ahogyan hűvösödik kint a levegő, úgy szaporodnak a rádióban a hang játékok, a prózai műso­rok. Csak üdvözölhetjük a műsorszerkesztőség abbéli el­gondolását, hogy ily módon szí­nesíti a kínálatot. Miután egy­re inkább beszorulunk a szo­bába, jobban jut idő arra is, hogy ne csupán háttérrádióz­zunk. Egy-egy kiváló alkotás hallgatásakor főszereplővé léphet elő az éter hullámain átsugárzó művészi alkotás. A hét végén nem panasz­kodhattunk; széles skálán mozgott a választék. Jeles írók jeles alkotásai voltak műsoron. A filozofikus elmék számára nyújtott különleges­séget Gotliár Péter rendező, amikor Vass István Zoltán hangjátékát feldolgozta. Fogd meg a kezem a mű címe, s ez a‘ zárómondat is. Mi tart­hat össze két embert, akik­nek a sorsa eleve eldöntött? Egyáltalán: van-e remény a reménytelenségben? Miként találhat egymásra két azonos élethelyzetbe kerülő ember? S ha megfogják egymás kezét, vajon könnyebb lesz-e elvi­selni a megpróbáltatásokat? Mint minden irodalmi mű­nél, itt is egy adott helyzet elemzése adja a továbbgon­dolást. Jelen esetben a két szereplő — Almási Éva és Kálmán György nagyszerű já­téka — a bekövetkező tragé­dia előtt áll. A rákos férfi tudja: napjai meg vannak számlálva. A középkorú nő ugyanakkor érzékeli: nincsen túl nagy esélye a veseátülte­tésre. S az elkeseredés pilla­nataiban érkezik a férfi, aki keresi azt a valakit, akin még az utolsó percekben segíteni tud. A két ember érdeke és lel­kiismerete miként alakul át szoros érzelmi kötelékké — ennek a lélektani szituációnak ívét rajzolja meg a hangjáték (rója. A közvetítés során — ahogyan a színhelyváltást, az értékes percek múlását érzé­kelteti a darab — a hallgató óhatatlanul rádöbben: olyan emberi értékeket mutatnak fel számára, amelyek manap­ság egyre ritkábbak. AZ ÉN HOBBIM. Bertha Bulcsú Hangulatok egy őszi kertben című novellájának rá­dióra alkalmazására azt is mondhatnánk: soha aktuáli­sabb nem volt. Az irodalmi nyelvű vallomás tükrözi a visszavágyakozást a természet­be. A nagyvárosban megfá­radt ember feisóhajt, amikor friss levegőt szippant. A szív­infarktusból lábadozó író úgy érzi, a kert varázsa ad neki éltető erőt. Természetesen ér­dektelen lenne mindannyiunk­nak mindez, ha az elbeszélé­sen nem sütne át a már- már költői gondolat. A szép­ségek megkeresése és megta­lálása sok mindennek értelmet ad. ami ez ideig érdektelen volt. Sajnos, a mai rohanó embernek már csak akkor fontos ez, amikor valami ba­ja van. Ami-kor egy külső erő döbbenti rá a harmónia ke­resésére. ÉRVELÉSEINK. Alkalmasak vagyunk-e arra, hogy még- védiük elképzeléseinket? Egy­általán van-e lehetőség a mun­kahelyi párbeszédre? A Jó reggelt műsor szerkesztői fon­tos kérdéseket tettek fel, s q rövid idő is alkalmas volt a tanulságokra. A megszólal­tatott pszichológus a döntések legrövidebb átfutását a hatal­mi szó erejében látja. Ám a rövid távon hatásos diktató­rikus hangnem hosszú távon .megbosszulja magát. Egyen­rangú partnerek felkészült vi­tájában meghozott elhatáro­zások teremthetik meg a ki­egyensúlyozott munkahelyi légkört. Bár ennek a gyakor­lását nem mindenütt sikerül­ne tetten érni. Er. K. ősz rendezvénysorozatán. Az idén már Dunakeszin, a Fel- szabadulási emlékverseny elődöntőjében igen jó értéke­lést kaptak. Március 30-án pe­dig, Szentendrén, az amatőr művészegyüttesek megyei dön­tőjén első helyezést értek el. A sikerek Közelgett és meg is érke­zett a kórus életében az aranykor. Május 18-án Szent­endrén, a népdalkörök orszá­gos minősítő hangversenyén megkapták az arany fokoza­tot. Ennek a minősítésnek az indoklásából hadd álljon itt néhány mondat a zsűri véle­ményéből : Olsvai Imre, a Magyar Tu­dományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának osztályve­zetője, a zsűri elnöke: A mogyoródi Asszonykórus hiteles és bensőséges hangula­tot tudott kelteni látványban és hangzásban is. Valóban úgy érezte az ember, hogy egy valamikori fonóban vagy me­zőn hallja őket együtt énekel­ni: egységes, telt, tömör, hamvas, üde hangzás, nagjton jó ízléssel felépített csokor?: A belső tempót olyan szépen és mintaszerűen bontakoztatták ki, hogy nekem kedvem vol­na tényleg tanítani ezt tanfo­lyamokon: így kell felépíteni és megvalósítani egy csokrot. Birinyi József, a Kórusok Országos Tanácsának munka­társa: A színpadi bevonulás fegyel­mezett volt, de nem betanult, merev. Nagyon szép sorvége­ket hallottunk: nem harapták el, kimondták a sorvégi más­salhangzókat is, ám mégsem tűnt pesties, irodalmi vagy rá­diós beszédnek, természetes volt és szép. Ezek után lehet még terve, vágya, reménye egy fiatal amatőr kórusnak? Jakab Mi­hály kórusvezető szerint igen: — Egy citeraegylittest sze­retnék alakítani, hogy legyen hangszeres kísérete is a kó­rusnak. Műsorunkba illesz­tünk egy csokorra valót a ro­kon népek dalaiból. S a leg­titkosabb Vágyunk: a rádiós szereplés — talán nem elér­hetetlen... Kőváry Ferenc ____________noH Ma gyar művészek külföldön A hazai művészeti élet szá­mos kiváló képviselőjét hív­ták meg novemberben esed - kés külföldi vendégszerep­lésre. Ausztriában november má­sodik hetében rendezik meg a linzi magyar napokat: a Bakfark Consort, a Corelli kamarazenekar, Pege Aladár ad koncerteket, valamint a Magyar Állami Népi Együttes szerepel. E szomszéd országba várják még a Korona Pódiu­mot. a Bartók kvartettet — ez a kamaraegyüttes Francia- országban és Hollandiában is vendégszerepei majd —, vala­mint Nádor Magda és Takács Klára operaénekeseket. Több mint egy hétig dolgo­zik majd Bulgáriában a tú­széi operában Schäffer Judit jelmeztervező. Hollandiába utazik a Ko­dály kvartett. Japánban két előadáson szerepel Keveházi Gábor balettművész, Kanadá­ba pedig Kincses Veronikát várják, aki a montreali ope­rában Puccini Angelia nő­vérét énekli majd. Polgár László és Kováts Kolos operaénekesek olasz- országi „Kékszakállú-előadá­sokon” lépnek fel, Miller La­jos pedig a római operában Verdi Álarcosbáljának René szerepét énekli öt alkalommal. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban turnézik egy hóna­pig a Magyar Állami Hang­versenyzenekar, Fischer Adám karmester és Jandó Jenő zongoraművész, s ugyancsak oda várják Fellegi Adám zongoraművészt és Tokod j Ilona operaénekest.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom