Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-28 / 253. szám
O RI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM 1985. OKTÓBER 28., HÉTFŐ Bár elszállt a nyár, Vecsé- sen mégis reflektorfénybe került a strandfürdő ügye — mint községfejlesztési téma. Igaz, a ködös őszi reggelek a kérdésre nem hatnak éppen inspirálóan, de, hogy fórumot kapott, s nem is akármilyent, már az is eredmény. A cél pedig: 1986. nyár elején üzembe állítani a strandfürdőt, úgy is, mint tanuszodát. Elsőként a__Ve£sés nagyköz- eég községfejlesztési, termelési és ellátás-felügyeleti bizottsága tűzte napirendre a kérdést. A településfejlesztési hozzájárulás kínálta lehetőségek is fontos hangsúlyt adtak a bizottsági értekezletnek. A „minden fillérnek helye van” uralta a hangulatot. Tucatnyi jelenlevő sorolta az általa legfontosabbnak vélt fejlesztést. V’Elhougne Győző, a bizottság titkára terjesztette elő a strandfürdő-tanuszoda kérdését. Elmondta, hogy a vízügyi részt tekintve, műszaki akadálya nincs. A következő lépésben már széles körű mozgósításra került sor. A HNF, a Vöröskereszt helyi szervezete és a szakszervezetek szakmaközi bizottsága felhívással fordult segítségért a vecsési vállalatokhoz, -szövetkezetekhez, iskolai szülői munkaközösségekhez, az egész lakossághoz, hogy a vecsési strandfürdő társadalmi összefogással 1986 nyarára használható legyen. Itt is hangsúlyozták a tanuszoda építésének lehetőségét. Ettől kezdve még inkább megindult a szervező munka. Az októberi meghívó, amelyet már a vecsési nagyközségi tanács vb szakigazgatási szerve küldött szét, már a vecsési strandfürdő ügyében invitált megbeszélésre. S itt hivatalos formát is öltött azzal a hiteles jegyzőkönyvvel, amelyet a strandfürdő állagfelméréséről készítettek. A főként szakmai összetételű bizottság résztvevői voltak: Molnár József, a költségvetési üzem kommunális csoport- vezetője, Bácskainé Kiszel Irén, a nagyközségi tanács műszaki osztályvezetője, Kiss János, a PVCSV vecsési kirendeltségvezetője, Juhász Péter, az ELMÜ kirendeltségvezetője, Szalma Lajos, az ELMÜ kirendeltségvezető-helyettese és D’Elhougne Győző a községfejlesztési, termelési és ellátás-felügyeleti bizottság vezetője. Az alapos és részletes szemle mindenre kiterjedt. Juhász Péter javaslatot tett: mivel a külső, belső vezeték rekonstrukcióra szorul, be kell iktatKeííemetlen sarok Agyag alatt meghal a fű T/alahányszor más köz- ’ ségbeli ismerősöm érkezik Gyömrőre, mindig szívesen invitálom a strand környékének megtekintésére. A régi agyagbánya helyén található a horgászok vize és a fürdőmedence. Minden évszakban különleges szépséggel tárul a sétáló szeme elé a táj. Az évtizedes fák, a zöld környezet igazán pazar látványt nyújt — elsősorban természetesen a tavaszi kikeletkor. De megvan a szépsége és hangulata az őszi strandnak is. A fák leveleinek egy része már lehullott, vastag takaróként borítja be az avar az utakat. Néhány évvel ezelőtt — amikor sok fát kivágtak a strandon — a lakosság egy része felháborodva vett tudomást a történtekről. Pedig hát nem történt különösebb környezetsértés — így az illetékesek —, hiszen olyan fák kerültek kivégzésre, amelyek mái elkorhadtak, balesetveszélyesekké váltak. Megértettem a fákat halálra ítélőket, de bevallom, hiányérzetem is támadt. Különösebben nem vagyok járatos a néhány évvel ezelőtt megalkotott környezetvédelmi törvényben, de abban biztosan van szó arról, hogy mi a teendő ilyen esetben. Csak egyet tudok elképzelni, hogy a régi fák helyére újakat kell(ene) ültetni. Egyszerű és logikus a dolog, ám ilyen irányú intézkedésre nem került sor a gyömrői strandon. Sem akkor, amikor a sporttelepet és a Táncsics Mihály utcát övező gyönyörű és hatalmas nyárfák ítéltettek halálra. Mennyivel szebb volt akkor a község, főutcája, meg a labdarúgópálya környéke — emlegetik még ma is gyakran a községbeliek. S tulajdonképpen igazat kell adni az így nosztálgiázók- nak. Mostanában már a Szabadság téri parkot is féltem. A helyi ÉSZKV építi az 1. számú általános iskola új, 12 tantermes szárnyát. A kitermelt földet kupacokban hordták a park zöld füvére. Talán majd elkerülnek onnan a sárga agyagdombok, de az biztos, hogy alatta a fű „meghal", hiszen nem jut sem csapadékhoz, sem levegőhöz. Jó lett volna azonban, ha azonnal — a kitermelés után — olyan helyre hordják, ahol nem veszélyeztetné a közvetlen környezetet. Egyébként is, mostanában mintha kevesebbet törődnének a parkkal az illetékesek. A tanácsháza közvetlen környékét még csak rendbe teszik bizonyos időközönként, de az épület mögötti területen nem sok minden történik. A Steinmetz kapitány utca felőli virágoskertet a tanács dolgozói ápolják, takarítják. Nem lehetne az iskolásokat rávenni arra, hogy vállaljanak védnökséget a park felett? Tartsák rendben, söpörjék össze a leveleket, hiszen ezzel saját iskolájuk környékét varázsolnák szebbé, hangulatosabbá. [Így érzem — nyitott ka- púkat döngetek, amikor szóba hozom ezt a lehetőséget. Abban csak reménykedni tudok, hogy történik is valami a faültetés és környezetcsinosítás terén még a tél beállta előtt. G. J. ni az egészségügyileg is fontos automatikát, mércével. A modern világítástechnikát sem fogja nélkülözni a fürdő. A meleg vizes zuhanyozót gázfűtéssel tervezik. A kabinok állaga is alapos felújítást igényel. Hallottunk másfél milliós, 400 ezres, 60 ezres, 200 ezres költségekről. De hallottuk, hogy csupán az anyagköltséget kérik, a munkát adják. A Fel- sőbabádi Állami Gazdaság parkot füvesít; a napozóra, a játszótérre szállít homokot. Az egyre-másra felmerülő gondokkal együtt a felajánlások is s a további lehetőségek is bekerültek a jegyzetekbe. Javaslat hangzott el, hogy a fővárosi vállalatoktól, ahol zömmel Vecsésről bejáró dolgozókat foglalkoztatnak, mint az ÉVIG, a Ganz-MÁVAG, a BKV, a Malév, és még sorolhatnánk, egy-egy kommunista szombat felajánlását kérik. Figyelemre méltó volt az a javaslat is, hogy az iskolás gyerekek 10—10 forintos részjegyfelajánlását is meg lehetne valósítani. Annál is inkább, mivel — mint azt Molnár Jusztinia védőnő mondotta: 2 ezer 500 Vecsésen az alsó tagozatosok száma. Végül is a gyerekek veszik majd leginkább hasznát a Strandfürdőnek. Az OTP részéről igen jelentős felajánlást tett Hollánszki Béla fiókvezető: a munkákba besegít a kollektíva. A GOV részéről Bozó János volt jelen és merészen a távlati terveket csillogtatta meg. Gépesíteni, fóliásán té- liesíteni kell majd ezt a tanuszodát. A tanácskozás során tapasztalhattuk, nem pusztába kiáltott volt a szó. Akadtak irreális elképzelések: új parcella, sportkombinát. A többség viszont a fellegekből, az 50—60 milliós álomból vissza parancsolta ezeket a földre. Ide a mába, ahol két, két és fél millió forintból és sok-sok társadalmi munkával azért elérhető, hogy a vecsési gyerekek megtanulhassanak úszni. F. G. A Nagy István csoport tárlata Az új termés szép gyümölcsei Más településeken is bemutatkozik az alkotóközösség November 10-ig látható Nemrégiben az esti órákban jártam egy általános iskolában. A folyosót, a zsibongót akkor nem a gyerekek, hanem a falubeli felnőttek népesítették be. Kényszerből — helyhiány miatt — az oktatási intézmény adott helyet egy társadalmi rendezvénynek. Nemcsak szülők. vagy nagyszülők voltak tehát jelen, de valamennyien érdeklődve sétálgattak a régi, megújult alma mater falai között. Kisebb-nagyobb csoportok. egyívásúak álldogáltak a sárguló ballagási tablók előtt, szembesítve, kin mennyit változtattak a kilók, az elhullott, megderesedett hajszálak, az elfutott évek. Azután mikor mindezen túljutottak, másfajta képek előtt gyülekeztek a várakozók ... Ebben az iskolában ugyanis az a szokás, hogy a gyerekek legjobb rajzait, festményeit kifüggesztik a folyosón, lássa, aki Ott jár, milyen ügyesek az iskolások. A nagy érdeklődés láttán jutott eszembe: alig-adig fordult elő az utóbbi években, hogy valamelyik körzetbeli község kulturális programján találkoztam volna kiállítás tervével. Sajnálatosan, még Mo- noron sem akad évente egy-két alkalomnál több, amikor a művészetbarátok helyben elégíthetik ki érdeklődésüket. Már csak ezért is —, de sok más okból is — üdvözölnünk kell a Dél-Pest megyei Nagy István képzőművészeti csoportnak a hét végén nyílt kiállítását. A kívántnál ritkábban látjuk alkotásaikat, pedig sokan közülük M_onoron és környékén élnek. aTrözösség regionális központja pedig-Gyömrőn van. Ezúttal — a művelődési központ átalakítása miatt, illetve mert a galéria foglalt — talán mindeh~eddtglnéT alkalmasabb környezetben, otthonosabb körülmények között mutathatják be képeiket, szobraikat a hivatásos és amatőr művészek. A mono« pártbizottság tágas nagyterme, jó megvilágítása Válasz a lakók kérdéseire Olcsóbb telefonhívások A monori falugyűlés után lapunk több számában is foglalkoztunk az ott elhangzottakkal „Válasz a lakók kérdéseire” feleim alatt. Olyan ügyekről kaptunk — és továbbítottunk — tájékoztatást, amelyek a helyi tanács különböző osztályainak hatáskörébe tartoztak. Elhangzott azonban a községpolitikai fórumon olyan kérdés is, amelyre a helyi vezetők sem tudhattak válaszolni. Ezeket ígéretükhöz híven az illetékesekhez továbbították. tgy például azt is: miért számlázza távolsági hívásként a posta a Monor és Monori-er- dő közötti telefonbeszélgetéseket. hiszen egy közigazgatási egységről van szó. A válasz a napokban érkezett meg a Budapestvidéki Postigazgatóságtól — mint közöltük, hozzánk is, valamint részletesebben — Ragyánsz- ki Pál tanácselnök címére, akitől közlésre mi is megkaptuk, tgy szól: Értesítem, hogy a monori postahivatal felterjesztése alapján megvizsgáltam a legutóbbi falugyűlésen is elhangzott kérést, hogy a Monor és Monori-erdő központok elő. fizetői közötti beszélgetések helyi beszélgetésként legyenek díjazva. Megállapításom szerint a két központ közötti összekötő áramkörök nem helyi, hanem távolsági áramkörök, s ennek alapján a távolsági díjszabás alkalmazására került sor. Figyelembe véve és megértéssel fogadva a lakosság részéről is elhangzott kérést, intézkedtem, hogy 1985. november hó 1-től az egy község területén levő fenti két központ előfizetői a helyi beszélgetési díj ellenében — 3 perc 1,50 forint — folytassanak egymás között beszélgetést. Elvtársi üdvözlettel: Kisdéri Antalné osztályvezető. £ Ehhez csak annyit tu- £ dunk hozzáfűzni: Számunk- £ ra is öröm, ha nemcsak bí- j rálni, hanem gyors és ru- ^ galmas intézkedésért di- % csórni is tudjuk a postát. £ Mert ezért a gesztusért azt ^ érdemlik. (A címhez azért ^ annyit: az olcsóbb díjsza- ^ bás csak Monor és Monori- ^ erdő közötti telefonhívá- sokra vonatkozik.) szabadabb kezet adott a rendezőknek, akik éltek is a lehetőséggel. A megnyitóról lapunk más helyén már beszámoltunk, ezért csak annyit: Nagy Sándornénak, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága titkán rának szavaiból nemcsak a „hivatalos” mecénások segítőkészsége, hanem az igényes, egyszerű művészetpártolók értékítélete is tükröződött. Módom volt látni az alkotó- közösség csaknem valamennyi korábbi monori kiállítását, de azért emlékeztetőül a mostani kiállítás másnapján belelapoztam a vendégkönyvbe. Sokféle — túlnyomórészt — elismerő véleménnyel találkoztam. A bejegyzések között akadt olyan, amely láthatóan „gyakorlott” kéztől származik, s láttam olyan sorokat is. amelyekben bukdácsoltak a betűk, egy kicsit a gondolatok is, de az érzések tisztasága ezt szinte észrevehetetlenné alakította. Van a vendégkönyvben olyan oldal, amelyiken csak nevek sorakoznak egymás alatt, egymás mellett, mint az iskolásgyerekek, akik aláírták. De egyik-másik név után ilyen lezser őszinteséggel megfogalmazott szavak is sorakoznak: „Klassz!” „Visszajövök egyedül is.” „Jó az akt". „Jobb volt itt, mint a suliban.” „Kedvet kaptam a festéshez.” Sokrétűek a vélemények, mint ahogy általában azok a Nagy István csoport tárlatai is. Egyetértek a kiállítás katalógusának bevezetőjét író Weh- ner Tiborral, aki úgy véli: „A kollektív tárlatok megszokott, már-már elcsépelt jelzőit — «■változatos-«, »sokrétű« — ezúttal is emlegetnünk kell, hiszen a csoport munkáiból kristályosuk) összkép más jegyekkel nem. vagy csak nehezen jellemezhető. Tematikai, technikai, stiláris és szemléleti mozgalmasság élteti az 1985-ös kollekciót: a táblaképek, az egyedi rajzok és a sokszorosított grafikák, a kisplasztikák és az iparművészeti alkotások között a realista hagyomány szívós továbbélésének és továbbépítésének törekvéseit éppúgy felfedezhetjük, mint az elvont, nonfiguratív kifejezéseket. vagy a naiv művészet jelenlétének, hatásának térnyerését tanúsító műveket.” Nyilván ezért is annyira népszerűek az alkotóközösség évenkénti közös tárlatai, hiszen azon most is kiválaszthat magának kedvenc alkotást az. aki a naiv művészethez közeli egyszerűséget, vagy a gondolatokat, asszociációkat ébresztő absztrakt indulatokat szereti. A bírálóbizottság szerint az idén több volt az elismerésre méltó teljesítmény, mint a szétosztható díj. Mindenesetre a szakmai zsűri ítélete is egyformán méltányolta a különböző stílusirányzatokat, technikát tükröző alkotásokat. Első díjat kapott Gábor Eva- szobrász. Kéri Mihály és Somogyi György festőművész, második díjat Puha Ferenc és Palkó Tibor festőművész. A harmadik dí jat Pál Aranka és Barnóth Zoltán festőművésznek ítélték oda. A Nagy István képzőművészeti csoport sorrendben tizenhatodik kollektív kiállítását nyilván sok százan tekintik meg a közeljövőben. November 10-ig minden nap 10 és 18 óra között a monori és környékbeli érdeklődők láthatják a műveket, később azonban Dél- Pest megye más településein is bemutatkozik új termésével az alkotóközösség. S hogy milyen széles nézőközönségre számíthatnak, arra is tanú a vendégkönyv: — Nagyon szép kiállítást láttunk. Gratulálunk és további eredményes munkát kívánunk a művészeknek — így szól az egyik bejegyzés, alatta nehezen olvasható három aláírás. Még lejjebb néhány krikszkraksz, igazi — gyerekes — „nonfiguratív” vázlat. Kisebb-nagyobb körök, hullámos vonalak. Mellette — valószínűleg a mama — magyarázata: „Ez a Luca műve!” Vcreszki János Kupákért küzdenek Kispuskások és góllövők A nagy októberi szocialista forradalom évfordulóinak ünnepségeit minden esztendőben gazdag politikai tartalommal töltik meg a rendezők. A megemlékezésekkel párhuzamosan természetesen színvonalas kulturális és sportprogramokat szerveznek, amelyek rendszerint nagy tömegeket vonzanak. Az előkészületek már az idén is megkezdődtek, s erről leghamarabb a monori sportfelügyelőség két szakbizottságától kaptunk tájékoztatást. A körzeti sportlövő szövetség és az MHSZ mendei szervezete a község felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére 1984-ben Jubileumi Kupa néven vándorserleget alapított Az annak elnyerésére kiírt versenyeket minden év novemberében rendezik meg. A kupa jelenlegi védője a mendei lövészklub. Az idei erőpróba november 7-én, 10 órakor, a mendei lőtéren kezdődik. Egy község két-két — háromtagú — felnőtt csapatot nevezhet, a különböző társadalmi és tömegszervezetek — Mészöv Teszöv. Medosz stb. egyet A versenyzők kispuskával 50 méterről öt próba- és tíz értékelt iövést adnak le 4/a méretű lőlapra A győztes csapat egy évre elnyeri a serleget, amelyre a ne ve is felkerül. A második, harmadik helyezettek érmeket kapnak. A Jubileumi Kupa lövészversenyre előzetesen is lehet jelentkezni a Monor 263-as telefonszámon, de a helyszínen is, ahol nyugta ellenében száz forint nevezési díjat kell befizetni. Kispuskákról a csapatoknak maguknak kell gondoskodniuk. Már hagyományosnak tekinthető a November 7. Kupáért kiírt kispályás labdarúgótorna is, amelynek rendezője a körzeti kispályás szakbizottság és a Monori Tömegsport Egyesület. A mérkőzéseken 5+1 tagú csapatok vehetnek részt, a meccseket kétszer tíz percig játsszák. A megkötés mindössze annyi, hogy a labdarúgók 14 év felettiek legye- nak, s csak sima talpú tornacipőben játszhatnak. A nevezési díj szintén száz forint, amit a helyszínen kell befizetni. Ott történik a sorsolás :s november 7-én, reggel 9 órakor. A torna egyúttal a kispályád lab- darúgó-bajnoKság iránti igény felmérését is szolgálja — ki Elmarad Elmarad Gombán, a Fáy András Művelődési Házban a november 10-én 18 órára meghirdetett Kabos-est. (ISSN 0133—2851 (Monori Hírlap) Mein pusztába kiáltott szó Mértéktartó, földön járó tervet
