Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-28 / 253. szám

««f « •MM Ifi 1985. OKTÓBER 28., HÉTFŐ 3 Csökkenő kereslet A tégladömping háttere Pillantás - előre Hétfőn délután az osztrák külügyminiszter avatja fel a Ferihegy II. terminált. Este az európai kulturális fórum ren­dezvénysorozatának keretén belül nemzetközi tv-gálaest lesz az Operaházban. Kedden a Palace Szálló ad otthont a Licenceinform ’85 elnevezésű kiállításnak és ke- rekasztal-kcnferenciának. Az Építők Dózsa György úti szék­házában rendezik meg a bel­kereskedelem és a vendéglátás szerződéses vállalkozóinak el­ső országos tanácskozását. Szerdán niciraguai szolida­ritási gyűlésre kerül sor a Da- nuvia Központi Szerszám- és Készülékgyárban. Csütörtökön ünnepséget tar­tanak a takarékossági világ­nap alkalmából a KPVDSZ székházában. A Kossuth téri Technika Házában a Magyar Hidrológiai Társasak ülésezik, témájuk a Pest mdgyei vízügyi nap. Pénteken tartja ’'ülését az Elnöki Tanács. Szombaton déllelőtt rendezi alakuló közgyűlését a Buda­pest Cigányzenekar. Vasárnap a győri filharmo­nikus zenekar ad hangversenyt a Zeneakadémián. Országos jelenség, hogy az utóbbi időben számottevően csökkent az építési kedv, Pest megyében például 30 száza­lékkal kevesebb építőanyag fogy, mint a múlt év hasonló időszakában. Néhány esztendővel ezelőtt még fordított volt a kép: a gyártók, köztük a Budai Tég­laipari Vállalat is, nem tudták rugalmasan és gyorsan követ­ni a megnövekedett igények kielégítését. Akkoriban kezd­ték ugyanis támogatni a ma­gánerős építkezőket, akik ha­gyományos anyagokból kíván­tak otthont teremteni maguk­nak. — A feszültségeket úgy igye­keztünk tompítani, hogy túl­munkára is vállalkoztunk, szombat-vasárnap sem állt le a termelés — tájékoztat Sey Pongrác, a Budai Téglaipari Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese. — A jelenlegi kíná­latban e többletmunka ered­ménye is benne van. és növe­li azt az importból beérkezett tégla is. A készletek általában a téli hónapokban gyűlnek a tele­peken, most viszont nyár de­rekán is volt elegendő meny- nyiségű és megfelelő választé­kú építőanyag. A gyártók te­hát állják a sarat, most a családok pénztárcája nem bír­ja a terhelést, noha a tégla­árak tavaly óta nem változ­tak. Mindenképpen örvendetes hogy megszűnt a piacon a ko­rábbi nyomasztó hiány. Az azonban már elgondolkodtató, hogy ugyanakkor mérséklődött a kereslet. Mélyebb elemzé­sekre, esetleg hatósági intéz­kedésekre lenne szükség ah­hoz, hogy ne csökkenjen to­vább, hanem erősödjön a ma­gánerős építkezési kedv. Ugyanis a jelenlegi visszaesés sajnos nem azt jelenti, hogy minden családnak megfelelő hajlék van a feje fölött. Sok­kal inkább jellemző — első­sorban a bérből és fizetésből élők körében —, hogy nem tudnak lépést tartani az ár­emelésekkel. F. E. Elsőbbség a szénnek Dolgos hét vége a pályaudvarokon Kucsera Károly a Ceglédről be­futott telefonhívás nyomán intéz­kedik. Ellenpacher Lajos állomás­főnök veszi át a szót. — Két nagy céggel állunk kapcsolatban, a Duna mellett a Mcnori Állami Gazdaság­gal. ök is folyamatos rako­dóik, az éjszaka kivételével mindig itt vannak, ha kell. így minket nem érintett a kampány, állomásunkon nem ácsorognak a tele kocsik. A gondunk inkább az, hogy a központi rangsorolás miatt a kiürített vagonokat azonmód Záhony f&lé kell irányítanunk, a monori fuvaroztatók nem túlzott örömére. A MÁV Budapesti Igazga­tóságának épületében folya­matos a szakszolgálat, A Bu­dapest—Cegléd—Szolnok vonal irányítója, Szabó László épp most érdeklődik a ceglédiek­től. Forródróton kapja meg a jelentést Kucsera Károly otta­ni áruirányítótól: az állomá­son szabadok a vágányok, a vonatok rendben megérkez­tek, s a szállítmányokat rak­ják. — A Budapest—Szob—Stu- rovó vonal is nyugodt — mondja Misányi László, aki ennek an-saakasznak az irá­nyítója. A fiatalembernek több­éves múltja van a vasútnál, ebben a beosztásban a forgal­mi tisztképző elvégzése után augusztustól dolgozik. Ö Föl­di Gábor, Vác állomásának rendelkező forgalmi szolgálat- tevőjétől kapta az értesítést, hogy a DCM tíz nyitott kocsi­ja megérkezett, s rakodásuk folyamatos. Fazekas Eszter— Szigeti Teréz (Folytatás az 1. oldalról.) István művezető. És így lesz ez december végéig, hogy január­tól tavaszig ismét elkezdődjön a folyamatos munka. A feldol­gozók nyolcan-tízen vannak, közülük csak-csak hiányozhat egyik-másik, de művezetőből éppen annyit foglalkoztat a szövetkezet, amennyi a mű­szakok száma, vagyis hármat. Nincs téliát megállás, minden vasárnap is jönni kell. — Megéri? — kérdezem Eorgulya Istvánt. — Nem tehetjük ezt mérle­gelés tárgyává, amíg itt dol­gozunk. Ez így van, a beosztá­sunkkal együttjár. Persze a plusz jövedelem jól jön, de tény, hogy a feleségem nem örül túlzottan, ha hétvégen be­felé indulok. Négyéves lányom s marasztalna — válaszolja a fiatalember. De csak itt van. Mint a. töb­biek is, például Leim Géza, aki az udvaron a bokáig érő zellerzöldhalmokat apasztja. A mérgeszöld „szőnyegből” vas- villával eteti a gumiszalagot, ami viszi a leveleket a követ­kező stáció felé. A szecskázó­ból a mosóba vezet az út, hogy azután a bolygó szalag, jobbra- balra történő mozgással egyen­letesén. térí,táe',p#'aprífö$t. le­vélkéket a szárítóba., Innen egy rostára jut a zöldség; Hal­ler Ferencné, Bata Ferencné és Puskás Pál sürgölődnek körü­lötte. A szárától elkülönített zellerzöld még mindig csakfél- késztermék. Késszé csak akkor lesz, amikor már egészen mor- zsalékos. Ekkorákéról 15 kilós műanyag zsákokba, hogy ha­marosan exportáru váljék be­lőle, amely többek között NSZK, Olaszország felé veszi az irányt. Hétfő van Rövidesen véget ér Villák János műszakja Veress Jenő (elvételei Az őszi megpróbáltatás Ó sz van. Rövidülnek nappalaink, hű­vös reggelekre ébredünk. Ködfoszlá­nyok úsznak elnyúlva a völgyekben. Mint­ha a napsugarak is fáznának, erőlködve hatolnak át a nyirkos levegőrétegen. Igen, ahogy annak idején első tétova monda­tunkban írtuk: a fákról hullanak a leve­lek. A kertbe lépő gazda szomorúan látja gyümölcsfáit, ágaik napról napra kopa­szabbak. Meg-megáll fái mellett, mélabúsan nézi, j mint vesz végső búcsút az újabb és újabb levél. Minden száraz, aszalódott, hervadt. Piszkos és csúnya. Csöndesség terül el a kertben. S ha szél kerekedik, a száraz ágak, az elszáradt növényi maradványok csörrenése csak fokozza nyomasztó érzé­sét: valami ismét bevégeztetett. Elmúlt egyszer és mindenkorra. Őszi ború fészkelte meg magát jó isme­rőseim lelkében. Riasztó hírt kapok egyik­ről is, másikról is. Szívtájéki nyomásról panaszkodnak. Az álom és a teljes ébredés közötti zavaros pillanatokban halálfélelem keríti hatalmába őket. Némelyikük orvos­nak is elpanaszolta érzéseit, ám a méré­sek semmiféle rendellenességet nem mu­tatnak. Reménykedem benne, hogy a töb­biek .esetében sincs másképp. Az idő, az ősz melankóia, a frontok miatt e kellemet­lenségek,' nem kell velük törődni. Negyvenes éveikbe lépők, vagy azokból már kifelé tartók érzik a szívtájéki nyo­mást. Abba az életszakaszba értek, amikor az ember már nemcsak az eszével, hanem érzéseivel is bizonyosságot szerez arról, amit az utolsó pillanatig sem vagyunk hajlandók tudomásul venni. Bizony, véges az élet. A miénk is. Jó néhány őszt átél­tek. Mindig hullottak a levelek, kopaszod­tak a fák, kóróvá száradt, aszalódott a nö­vények szára. Gomolyogtak a ködök, nyir­kos, hűvös reggelre ébredtek. Nem törődtek vele. Melegebben öltöz­tek, s folytatták a munkát. A kellemeset: leszedték a szőlőt, a diót, szilvát, körtét, almát. Jóleső érzéssel tapogatták a ke­mény káposztafejeket, mutogatták a ha­talmasra nőtt sárgarépát, karalábét. Elvé­gezték a kevésbé szép munkát: eltakarí­tották a növények maradványait, hogy ta­vasszal megfelelő helye legyen az újnak. Amikor korábban csak az izmaikat, az most a lelkűket is próbára teszi. Minden levél halálában egy picit a sajátjukat lát­ják. Sok levél hullása, sok kis szúrás a szív tájékán. Estére azon a téren tenyér­nyi helyen fáj. Reggelre legtöbbször elmú­lik. Érzékenyebbeknél azonban ébredés után is mintha enyhe nyomás lenne arra­felé. Ez most már mindig így lesz? — kér­dezte egyikőjük. Olyan, akire orvos mond­ta, semmi baja. Alighanem így — vála­szoltam. Ezekben az években, kinél vala­mivel előbb, kinél később, mindannyiunk­ban megérlelődik a felismerés, az érzések erősítette tudat, mi sem vagyunk halhatat­lanok. A rádöbbenés őszén rossz, a követ­kezőkön már szelídebb lesz a fájdalom. kJilyennek érezzük majd az új tavaszt? •v* — tett fel újabb kérdést ismerősöm. Biztosan nem olyannak, mint a régieket — válaszolt magának. Biztosan. Valószínűleg már a tavaszban érezni fogjuk a menthe­tetlenül bekövetkező őszt. a földből kibú­jó kis életben a hervadást. Ez a kettősség hatja' át életünket, befolyásolja cselekede­teinket. Ennek révén válunk olyanná, mint elődeink. Abban a rendíthetetlen hitben ültetünk, vetünk, ápoljuk kertünket, hogy az min­den tavasszal újjászületik. De azt is tud­juk, hogy a tavasszal újjáéledő nem ugyanaz, mint ami ősszel elpusztult. Kör Pál A következő műhelyben jó­kora masina trónol sok sárga- répás zsák társaságában. Igen okos jószág ez, a neve szerint: szín szerinti osztályozó. A ré­pazúzaléktól fotócellás figyelő „szeme” segítségévéi különvá­lasztja a jót a sötétebb színű szártól. Egy torok ontja a főz- nivalót, egy hátsó cső köpködi kifelé a szemetet. ..Justus mel- ’ -Ügy hívják' a gépét- — az embernek leginkább csak a figyelés a feladata. Az első műszak lassan a vé­géhez közeledik, hogy átvegye a stafétabotot a második, majd a harmadik. Munkás hét után dolgos hétvége. Ez is a képhez tartozik. Vö< Sz.- T. S3 f---------1--------- niü ■ De im Géza indítja hosszú útjára a zellerzöldet. (A cím fölött balra.) Figyelem! Nem minden fej ká­poszta! Aki a szállítmányra fel­ügyel: Matheisz József. (A cím fö­lött jobbra). Itt már száraz a zel­ler. Haller Ferencné és Bata Fe- rencné már a csomagoláshoz ké­szítik elő a terméket. (A cím alatt balra). Ütban a savanyító felé. (A cím alatt jobbra). Az automata szárítógépsor munka közben. (Lent) Veres'S Jenő felvételei (Folytatás az 1. Oldalról.) világosít fel Gazda László, a Duna ÉVKV szállítási ügyin­tézője. — Mint rendesen, ma is reggel hatkor kezdtünk, egy- vsgonnyi mosószer kirakodá­sával indultunk, most pedig cukorral folytatjuk. A szolnoki 930 mázsa kül­demény négy vagonban ér­kezett, ottjártunkkor hármat már megszabadítottak terhé­től. Mire otthon az asszonyok elkészülnek az ebéddel, vé- ggt .is ér a munka, amelyhez a 'vagonok és a terület rend- bé hozása is hozzá tartozik. — A folyamatos kirakodás rendkívül hasznos módszer — folytatja Gazda László. — Mindenki jól jár vele. A MÁV, mert szinte nyomban felsza­badulnak a kocsik, a válla­lat. amelynek nyereségét ko­rábban egymillió forinttal is leapasztotta az álláspénz, és persze nekünk is elkél a plusz­kereset, a százszázalékos túl- óradij. A szállítási ügyintéző büsz­kén közli: tavaly álláspénz cí­mén csupán 70 ezer forintot fizetett ki a Duna ÉVKV. idén ezt a summát is jócskán le­faragják: eddig csupán 20 ez­ret kellett leszurkolniuk, és ha egv mód van rá, nem is hagyják feljebb kerekedni az Összeget.. Tizedére zsugorított zöldség

Next

/
Oldalképek
Tartalom