Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-28 / 253. szám
««f « •MM Ifi 1985. OKTÓBER 28., HÉTFŐ 3 Csökkenő kereslet A tégladömping háttere Pillantás - előre Hétfőn délután az osztrák külügyminiszter avatja fel a Ferihegy II. terminált. Este az európai kulturális fórum rendezvénysorozatának keretén belül nemzetközi tv-gálaest lesz az Operaházban. Kedden a Palace Szálló ad otthont a Licenceinform ’85 elnevezésű kiállításnak és ke- rekasztal-kcnferenciának. Az Építők Dózsa György úti székházában rendezik meg a belkereskedelem és a vendéglátás szerződéses vállalkozóinak első országos tanácskozását. Szerdán niciraguai szolidaritási gyűlésre kerül sor a Da- nuvia Központi Szerszám- és Készülékgyárban. Csütörtökön ünnepséget tartanak a takarékossági világnap alkalmából a KPVDSZ székházában. A Kossuth téri Technika Házában a Magyar Hidrológiai Társasak ülésezik, témájuk a Pest mdgyei vízügyi nap. Pénteken tartja ’'ülését az Elnöki Tanács. Szombaton déllelőtt rendezi alakuló közgyűlését a Budapest Cigányzenekar. Vasárnap a győri filharmonikus zenekar ad hangversenyt a Zeneakadémián. Országos jelenség, hogy az utóbbi időben számottevően csökkent az építési kedv, Pest megyében például 30 százalékkal kevesebb építőanyag fogy, mint a múlt év hasonló időszakában. Néhány esztendővel ezelőtt még fordított volt a kép: a gyártók, köztük a Budai Téglaipari Vállalat is, nem tudták rugalmasan és gyorsan követni a megnövekedett igények kielégítését. Akkoriban kezdték ugyanis támogatni a magánerős építkezőket, akik hagyományos anyagokból kívántak otthont teremteni maguknak. — A feszültségeket úgy igyekeztünk tompítani, hogy túlmunkára is vállalkoztunk, szombat-vasárnap sem állt le a termelés — tájékoztat Sey Pongrác, a Budai Téglaipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. — A jelenlegi kínálatban e többletmunka eredménye is benne van. és növeli azt az importból beérkezett tégla is. A készletek általában a téli hónapokban gyűlnek a telepeken, most viszont nyár derekán is volt elegendő meny- nyiségű és megfelelő választékú építőanyag. A gyártók tehát állják a sarat, most a családok pénztárcája nem bírja a terhelést, noha a téglaárak tavaly óta nem változtak. Mindenképpen örvendetes hogy megszűnt a piacon a korábbi nyomasztó hiány. Az azonban már elgondolkodtató, hogy ugyanakkor mérséklődött a kereslet. Mélyebb elemzésekre, esetleg hatósági intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy ne csökkenjen tovább, hanem erősödjön a magánerős építkezési kedv. Ugyanis a jelenlegi visszaesés sajnos nem azt jelenti, hogy minden családnak megfelelő hajlék van a feje fölött. Sokkal inkább jellemző — elsősorban a bérből és fizetésből élők körében —, hogy nem tudnak lépést tartani az áremelésekkel. F. E. Elsőbbség a szénnek Dolgos hét vége a pályaudvarokon Kucsera Károly a Ceglédről befutott telefonhívás nyomán intézkedik. Ellenpacher Lajos állomásfőnök veszi át a szót. — Két nagy céggel állunk kapcsolatban, a Duna mellett a Mcnori Állami Gazdasággal. ök is folyamatos rakodóik, az éjszaka kivételével mindig itt vannak, ha kell. így minket nem érintett a kampány, állomásunkon nem ácsorognak a tele kocsik. A gondunk inkább az, hogy a központi rangsorolás miatt a kiürített vagonokat azonmód Záhony f&lé kell irányítanunk, a monori fuvaroztatók nem túlzott örömére. A MÁV Budapesti Igazgatóságának épületében folyamatos a szakszolgálat, A Budapest—Cegléd—Szolnok vonal irányítója, Szabó László épp most érdeklődik a ceglédiektől. Forródróton kapja meg a jelentést Kucsera Károly ottani áruirányítótól: az állomáson szabadok a vágányok, a vonatok rendben megérkeztek, s a szállítmányokat rakják. — A Budapest—Szob—Stu- rovó vonal is nyugodt — mondja Misányi László, aki ennek an-saakasznak az irányítója. A fiatalembernek többéves múltja van a vasútnál, ebben a beosztásban a forgalmi tisztképző elvégzése után augusztustól dolgozik. Ö Földi Gábor, Vác állomásának rendelkező forgalmi szolgálat- tevőjétől kapta az értesítést, hogy a DCM tíz nyitott kocsija megérkezett, s rakodásuk folyamatos. Fazekas Eszter— Szigeti Teréz (Folytatás az 1. oldalról.) István művezető. És így lesz ez december végéig, hogy januártól tavaszig ismét elkezdődjön a folyamatos munka. A feldolgozók nyolcan-tízen vannak, közülük csak-csak hiányozhat egyik-másik, de művezetőből éppen annyit foglalkoztat a szövetkezet, amennyi a műszakok száma, vagyis hármat. Nincs téliát megállás, minden vasárnap is jönni kell. — Megéri? — kérdezem Eorgulya Istvánt. — Nem tehetjük ezt mérlegelés tárgyává, amíg itt dolgozunk. Ez így van, a beosztásunkkal együttjár. Persze a plusz jövedelem jól jön, de tény, hogy a feleségem nem örül túlzottan, ha hétvégen befelé indulok. Négyéves lányom s marasztalna — válaszolja a fiatalember. De csak itt van. Mint a. többiek is, például Leim Géza, aki az udvaron a bokáig érő zellerzöldhalmokat apasztja. A mérgeszöld „szőnyegből” vas- villával eteti a gumiszalagot, ami viszi a leveleket a következő stáció felé. A szecskázóból a mosóba vezet az út, hogy azután a bolygó szalag, jobbra- balra történő mozgással egyenletesén. térí,táe',p#'aprífö$t. levélkéket a szárítóba., Innen egy rostára jut a zöldség; Haller Ferencné, Bata Ferencné és Puskás Pál sürgölődnek körülötte. A szárától elkülönített zellerzöld még mindig csakfél- késztermék. Késszé csak akkor lesz, amikor már egészen mor- zsalékos. Ekkorákéról 15 kilós műanyag zsákokba, hogy hamarosan exportáru váljék belőle, amely többek között NSZK, Olaszország felé veszi az irányt. Hétfő van Rövidesen véget ér Villák János műszakja Veress Jenő (elvételei Az őszi megpróbáltatás Ó sz van. Rövidülnek nappalaink, hűvös reggelekre ébredünk. Ködfoszlányok úsznak elnyúlva a völgyekben. Mintha a napsugarak is fáznának, erőlködve hatolnak át a nyirkos levegőrétegen. Igen, ahogy annak idején első tétova mondatunkban írtuk: a fákról hullanak a levelek. A kertbe lépő gazda szomorúan látja gyümölcsfáit, ágaik napról napra kopaszabbak. Meg-megáll fái mellett, mélabúsan nézi, j mint vesz végső búcsút az újabb és újabb levél. Minden száraz, aszalódott, hervadt. Piszkos és csúnya. Csöndesség terül el a kertben. S ha szél kerekedik, a száraz ágak, az elszáradt növényi maradványok csörrenése csak fokozza nyomasztó érzését: valami ismét bevégeztetett. Elmúlt egyszer és mindenkorra. Őszi ború fészkelte meg magát jó ismerőseim lelkében. Riasztó hírt kapok egyikről is, másikról is. Szívtájéki nyomásról panaszkodnak. Az álom és a teljes ébredés közötti zavaros pillanatokban halálfélelem keríti hatalmába őket. Némelyikük orvosnak is elpanaszolta érzéseit, ám a mérések semmiféle rendellenességet nem mutatnak. Reménykedem benne, hogy a többiek .esetében sincs másképp. Az idő, az ősz melankóia, a frontok miatt e kellemetlenségek,' nem kell velük törődni. Negyvenes éveikbe lépők, vagy azokból már kifelé tartók érzik a szívtájéki nyomást. Abba az életszakaszba értek, amikor az ember már nemcsak az eszével, hanem érzéseivel is bizonyosságot szerez arról, amit az utolsó pillanatig sem vagyunk hajlandók tudomásul venni. Bizony, véges az élet. A miénk is. Jó néhány őszt átéltek. Mindig hullottak a levelek, kopaszodtak a fák, kóróvá száradt, aszalódott a növények szára. Gomolyogtak a ködök, nyirkos, hűvös reggelre ébredtek. Nem törődtek vele. Melegebben öltöztek, s folytatták a munkát. A kellemeset: leszedték a szőlőt, a diót, szilvát, körtét, almát. Jóleső érzéssel tapogatták a kemény káposztafejeket, mutogatták a hatalmasra nőtt sárgarépát, karalábét. Elvégezték a kevésbé szép munkát: eltakarították a növények maradványait, hogy tavasszal megfelelő helye legyen az újnak. Amikor korábban csak az izmaikat, az most a lelkűket is próbára teszi. Minden levél halálában egy picit a sajátjukat látják. Sok levél hullása, sok kis szúrás a szív tájékán. Estére azon a téren tenyérnyi helyen fáj. Reggelre legtöbbször elmúlik. Érzékenyebbeknél azonban ébredés után is mintha enyhe nyomás lenne arrafelé. Ez most már mindig így lesz? — kérdezte egyikőjük. Olyan, akire orvos mondta, semmi baja. Alighanem így — válaszoltam. Ezekben az években, kinél valamivel előbb, kinél később, mindannyiunkban megérlelődik a felismerés, az érzések erősítette tudat, mi sem vagyunk halhatatlanok. A rádöbbenés őszén rossz, a következőkön már szelídebb lesz a fájdalom. kJilyennek érezzük majd az új tavaszt? •v* — tett fel újabb kérdést ismerősöm. Biztosan nem olyannak, mint a régieket — válaszolt magának. Biztosan. Valószínűleg már a tavaszban érezni fogjuk a menthetetlenül bekövetkező őszt. a földből kibújó kis életben a hervadást. Ez a kettősség hatja' át életünket, befolyásolja cselekedeteinket. Ennek révén válunk olyanná, mint elődeink. Abban a rendíthetetlen hitben ültetünk, vetünk, ápoljuk kertünket, hogy az minden tavasszal újjászületik. De azt is tudjuk, hogy a tavasszal újjáéledő nem ugyanaz, mint ami ősszel elpusztult. Kör Pál A következő műhelyben jókora masina trónol sok sárga- répás zsák társaságában. Igen okos jószág ez, a neve szerint: szín szerinti osztályozó. A répazúzaléktól fotócellás figyelő „szeme” segítségévéi különválasztja a jót a sötétebb színű szártól. Egy torok ontja a főz- nivalót, egy hátsó cső köpködi kifelé a szemetet. ..Justus mel- ’ -Ügy hívják' a gépét- — az embernek leginkább csak a figyelés a feladata. Az első műszak lassan a végéhez közeledik, hogy átvegye a stafétabotot a második, majd a harmadik. Munkás hét után dolgos hétvége. Ez is a képhez tartozik. Vö< Sz.- T. S3 f---------1--------- niü ■ De im Géza indítja hosszú útjára a zellerzöldet. (A cím fölött balra.) Figyelem! Nem minden fej káposzta! Aki a szállítmányra felügyel: Matheisz József. (A cím fölött jobbra). Itt már száraz a zeller. Haller Ferencné és Bata Fe- rencné már a csomagoláshoz készítik elő a terméket. (A cím alatt balra). Ütban a savanyító felé. (A cím alatt jobbra). Az automata szárítógépsor munka közben. (Lent) Veres'S Jenő felvételei (Folytatás az 1. Oldalról.) világosít fel Gazda László, a Duna ÉVKV szállítási ügyintézője. — Mint rendesen, ma is reggel hatkor kezdtünk, egy- vsgonnyi mosószer kirakodásával indultunk, most pedig cukorral folytatjuk. A szolnoki 930 mázsa küldemény négy vagonban érkezett, ottjártunkkor hármat már megszabadítottak terhétől. Mire otthon az asszonyok elkészülnek az ebéddel, vé- ggt .is ér a munka, amelyhez a 'vagonok és a terület rend- bé hozása is hozzá tartozik. — A folyamatos kirakodás rendkívül hasznos módszer — folytatja Gazda László. — Mindenki jól jár vele. A MÁV, mert szinte nyomban felszabadulnak a kocsik, a vállalat. amelynek nyereségét korábban egymillió forinttal is leapasztotta az álláspénz, és persze nekünk is elkél a pluszkereset, a százszázalékos túl- óradij. A szállítási ügyintéző büszkén közli: tavaly álláspénz címén csupán 70 ezer forintot fizetett ki a Duna ÉVKV. idén ezt a summát is jócskán lefaragják: eddig csupán 20 ezret kellett leszurkolniuk, és ha egv mód van rá, nem is hagyják feljebb kerekedni az Összeget.. Tizedére zsugorított zöldség
