Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

1985. OKTOBER 26., SZOMBAT 9 ' EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Mohács! Márta; — Mint az első oldalon hírt adunk róla, pénteken délelőtt átadták a forgalomnak az Ml-es autópálya üj szakaszát ller- eeghalom és Bicske között. A 2x2 sávos, mintegy 13 kilométer hosz- szú útszakasz forgalomba állításával a főváros és Tatabánya között xnár közel ?0 kilométer az autópálya hossza. Az új szakaszra Budapest felől az l-es 'főúton, a 26-os kilométernél levő zsámhéki csomóponton keresztül lehet ráhajtani. Ugyancsak autópályával kapcsolatos hír, hogy az Ml—M7-es közős szakaszán a törökbálinti elágazás előtt megváltozott a forgalmi rend: mindkét autópályát 2—2 savon lehet elérni. Az Ml-et a külső és a kö­zépső sávból, az M7-et a középső és a belső sávból. Dunakeszi átkelési szakaszán befejezéshez közeledik a 2-es út át- építése, most a csatornázás utómunkálatai folynak. Emiatt útszű­kületre és sebességkorlátozásra kell számítani. Dunakeszi és AI- sógöd között pedig megerősítik a burkolatot, és ezért rendeltek el «zen a szakaszon is sebességkorlátozást. Csobánka belterületén folytatják az útépítést, a forgalmat terelő- úton vezetik, amelyen 20 km /óra sebességgel lehet csak haladni. Gomba község belterületén hídépítés miatt lezárták a Sülysáp felé vezető útat. A forgalmat itt is teielőúton vezetik. EGY BALESET ANATÓMIÁJA Mintha csak igazolni akarná az élet a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság akcióját, amelyet a gyalogosok fokozottabb védelme érdekében indított, az elmúlt héten ugyanis több megdöbbentő gyalogosbaleset is volt. Ezek közül elemezzünk egyet. Egy héttel ezelőtt olyan gyalogos volt példabalesetünk főszereplője, aki figyelmetlenül a HÉV-szerelvény elé lépett, ezúttal egy idős asszonyról szólunk, aki ugyancsak figyelmet­lensége áldozata lett. Diósdon történt, hogy K. P.-né egy te­herautó elé lépett — annak féktávolságán belül — s a hatal­mas jármű halálra gázolta. K. P.-né hetvenöt esztendős volt. & Ez a baleset sincs tanulság nélkül, a legfőbb, hogy óvatosan kel! lelépni a járdáról, csak azután, hogy kellő körültekintés után meggyőződtünk az áthaladás veszélytelenségéről. Az idősebbek — be­látva, hogy kevésbé tudnak alkalmazkodni az egyre sűrűsödő forga­lomhoz — még inkább figyeljenek, legyenek még óvatosabbak. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni az idősek nehezebb helyzeté­ről a járművek kormánya mellett ülőknek sem. Aki éltesebb gyalo­gost lát az úttest közelében, az jól teszi, ha lassít, s ha kell megáll. A többi gyalogos is segíthet az idősebbeknek, akik bizonyára öröm­mel veszik az ilyenfajta közeledést. FMKBT-PÁLYÁZAT Bár azt ígértük, hogy ma ismertetjük a legutóbbi kérdé­sekre a helyes válaszokat és a nyertesek névsorát, sajnos nem tehetjük, mert a pályázat gazdái — a Pest Megyei Közlekedés- biztonsági Tanács és az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács — nem juttatta el szerkesztőségünkbe a listát. Újabb ígéretünk­ben már óvatosabbak leszünk, ugyanis ezúttal csupán azt kö­zöljük, hogy helycfadunk a megfejtésnek és a nyertesek név­sorának, ha megkapjuk azokat. A tisztelt rejtvényfejtőktől pedig elnézést kérünk. KÁRRENDEZÉS SZÁZHALOMBATTÁN Jó hír a Százhalombatta környékén élő autósoknak, mo­torosoknak a Magyar Autóklub Pest megyei szervezetétől. Mint Kesztler Vincétől, a klub műszaki vezetőjétől megtudtuk október 30-tól szerdánként reggel 8-tól délután négy óráig Százhalombattán a MÁK műszaki állomásán intézi az Állami Biztosító a gépjárművek kárrendezését. S nemcsak klubtagok­nak! Ezúton is kéri az Állami Biztosító a százhalombattaiakat, a sóskútiakat, törökbálintiakat, tárnokiakat, érdieket és diós- diakat, hogy ne a budapesti Gvadányi útra menjenek, ha gép­járműkárrendezési ügyük van, hanem a százhalombattai MÁK műszaki állomásra. Ezzel nemcsak tehermentesítik az amúgy is túlterhelt fővárosi irodát, de saját maguk is jól járnak, mert az új kárfelvevő helyen előreláthatólag rövidebb ideig kell várakozniuk, gyorsabb lesz az ügyintézés. Ráadásul elkerülhetik a zsúfolt budapesti utakat, s ez nemcsak kényelmesebb, de kevésbé balesetveszélyes. ÓLOMMENTES HÍREK A környezetszennyező autók számának csökkenését várja a bonni kormány attól az intézkedésétől, hogy január 1-től már 3 pfenniggel ol­csóbban kaphatnak benzint az ólommentes üzemanyaggal közlekedők, így szeretnék elérni, hogy egyre többen vásároljanak katalizátoros ko­csikat. A korábbi 2 pfennignyi csökkentés csak arra volt elegendő, hogy az NSZK gépkocsiparkjának 1 százaléka álljon át erre a mód­szerre, ezért határozták most el a további 0,02 márkás ártámogatást. Az NSZK kérésére az NDK benzinkutak a nyugat-berlini összekötő utak mentén ólommentes benzint is fognak árusítani. Spanyolország is igyekszik lépést tartani Európa többi országának erőfeszítéseivel a környezetet kevésbé szennyező üzemanyagok előál­lítása terén, s amikor a jövő évben csatlakozik az EGK-hoz, az otta­ni normák szerinti ólommentes benzint is árusítani fogják az Ibériai- félszigeten. NEM FELEJTETTE EL? Fagyállóval feltölteni a hűtőrendszert? Vagy ha mindig ezzel használja kocsiját, akkor ellenőriztetni, vajon eléggé fagyálló-e a fagyálló? Minden télen sok kocsi motorja fagy szét, nem kis kelle­metlenséget okozva ezzel gazdájának. Jobb előrelátónak lenni és idejében gondoskodni, nehogy ilyen nem várt kellemetlen­ségünk adódjon. Azoknál a motoroknál, amelyek vízhűtésesek és nem fog­ják használni télen, a legjobb leengedni a hűtővizet. Ez első­sorban a mezőgazdasági gépekre vonatkozik, ugyanis ezek kö­zül kerül ki a legtöbb szétfagyott motorblokk vagy hengerfej. A leeresztés után célszerű valahol az indító környékén jól lát­hatóan feltüntetni, hogy a hűtőfolyadékot leeresztették, ugyanis az enélkül beindított motorok is meghibásodnak. Végül még egy hely, ahol elkel a fagyálló, s ez az ablak­mosó-folyadék tartálya. Ha nem kapunk ilyent, akkor meg­felel a Tükör ablaktisztító is. Ráadásul ez a piros flakonos szer az ugyancsak olcsók közé tartozik. PRÓBAJOGSI Ausztriában Is tervezik, hogy az NSZK mintájára bevezetik a próbaidős jogosítványt. Ennek lényege, hogy a kezdő járművezetők csak két évre kapják meg vezetői engedélyüket, s ha ezalatt balesetet okoznak, akkor továbbképzésre küldik őket, súlyosabb esetekben újra vizsgára utasítják, ahol szigorúbbak a biztosok. Ezeknek az intézkedéseknek az alapja az, hogy például nyugati szomszédunknál a balesetek nyolcvan százalékát a kétévesnél fiata­labb jogosítvánnyal rendelkezők okozzák. Ez pedig — azok kedvéért, akik kevésbé képletesen érzékelik a százalékos számításokat — azt jelenti, hogy minden öt balesetből négyért a friss jogosítvánnyal ren­delkezők okolhatók. H- belegondolunk, természetes is, hogy Így van, hiszen ez az a közlekedő réteg, amelyik nem rendelkezik rutinnal, sőt, éppen ennek a megszerzésén fáradozik. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvégét kíván gyalogosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter iUcfív ének után Találkozót szervezett októ­ber 11-én nyugdíjasainak a PEMÜ ceglédi cipőgyára. Az idős, nehezen mozgó embere­kért személyszállító járművet küldtek, s így 56 régi dolgozó­juknak tudtak egy nagyon kel­lemes délutánt szerezni. A vállalat műszaki vezetője tájékoztatta az embereket új terveikről, s a nyugdíjasok így sóhajtottak fel: bárha ők is még 30 évesek lehetnének! A vezetőségi beszámoló után fővárosi vendégművészek szó­rakoztatták az idős embereket. Hogy a vállalat folyamato­san figyelemmel kíséri volt dolgozóinak sorsát, az abban is megnyilvánul, hogy a szak- szervezet figyel rájuk, ad a vé­leményükre, s a bizottságban egy külön személy foglalkozik ügyeikkel. A nyugdíjas-találkozó meg­szervezése is nagyrészt az ő ér­demük, s ezért köszönet jár. Nagy Istvánná Cegléd A nehéz időkben Is Október 22-én ünnepeltük a tanácsok mégalakulásának 35. évfordulóját. Ennyi idő egy szervezet életében is jelentős, hát még egy ember életében! Meg kell emlékeznünk azok­ról, akik ilyen hosszú időt töl­töttek el a közéletben, és mun­kájukkal elősegítették az oly­kor „botladozó” tanácsi szer­vezetek jobb működését. A ne­héz időkben is viselték a kö­zösség gondját, intézték, ren­dezték az állampolgárok prob­lémáit. Pátyon él Bakonyi László református lelkész, aki 35 éve tanácstag, és Donovitz Anna nyugalmazott tanácsi dolgozó, aki már a szervezet megalaku­lásakor a községházán tevé­kenykedett. Mindketten sokat fáradoztak Páty községért. A három és fél évtizedes önfel­áldozó munkát e sorokkal is köszönjük, a falu lakóinak nevében. Szabó Zoltánná Páty ★ Harmincöt éve tanácstagok dr. Wallner György, Pálinkás Pál, Horinka József és Bre- csok Illés sülysápi, illetve úri lakosok, akiket az október 16- án megtartott ünnepi tanács­ülésen a község érdekében végzett társadalmi tevékenysé­gükért a jubileum alkalmából kitüntetésben részesítettek. Kráíky László Sülysáp türelem, szíw, hegsüSet Budakeszin sokan ismerik Lujzi nénit, a hetvenhárom éves postai kézbesítőnőt, aki­nek az életében két fontos ese­mény történt az utóbbi tíz év­ben. Az egyik: eltörött a lába, és hosszú kórházi kezelés után sem volt biztos, hogy teljesen felépül. Ebből aztán követke­zett a második: kénytelen volt nyugdíjba vonulni. Nagy akaratereje és a pihe­nés jobbulást, majd végül tel­jes felépülést eredményezett. A helyi postahivatal tartós lét­számgondokkal küszködött, ezért a hivatal vezetője meg­kereste Lujzi nénit, aki a ké­résre — nyugdíja mellett — újra vállalta a kézbesítés ne­héz, sok gonddal járó felada­tát, visszanyerte régi közérze­tét. Nagy táskájával a vállán — ami ma már nehezebbnek tűnik, mint a gyaloglás — is­mét rója az idős asszony a budakeszi utcákat. Megbízha­tó, pontos és mindenkihez szívélyes, ezért szeretik, meg­becsülik a faluban. Tudják róla, hogy egész életében dol­gozott, és munkája során még soha, senkivel sem volt vitája, nézeteltérése. Hetvenhárom évesen így vall: — A nagy táskában örö­met és bánatot, jó és rossz hí­reket, pénzt és adóslevelet vi­szek naponta az embereknek. Az első örömüket, bánatukat, csodálkozásukat nekem mond­ják el. A kézbesítői munkát is lehet türelemmel, becsülettel és jól végezni. Reméljük, hogy fizikai és szellemi frissességét megőrizve még sokáig fog dolgozni Lujzi néni. Jó lenne, ha példáját a fiatalok is követnék. Padányi Lajos Budakeszi JaahiSeumi A veresegyházi honismere­ti kör vezetője, Horváth Lajos, meghívókat küldött szét a fa­luban, amelyen a szakkör tízéves évfordulója alkalmá­ból szalonna- és sasliksütésre invitálta az érdeklődőket. Ok­tóber 11-én, a „vénasszonyok nyarának” egy kellemesen meleg délutánján, csaknem száz felnőtt és gyerek gyűlt össze az úgynevezett Ivacsok közelében. A honismereti kör ifjú és lelkes régészei a kö­zelmúltban itt ásták ki a köz­ség Árpád-kori templomának maradványait. Ivacs a száza­dokkal ezelőtti községelőd ne­ve, ezért a frissen feltárt kö­zépkori emlékek is ezt az el­nevezést kapták. A jubileumi szalonnázás jól sikerült, a megjelentek nem csalódtak: kellemesen kirán­dultak és még érdekességeket is megtudtak falujuk múltjá­ról. Az oldott légkörre jellem­ző, hogy jókedvű nótázással fejeződött be a délután. Az a vélemény alakult ki, hogy Ilyen rendezvényt nemcsak az évfordulók alkalmából kell szervezni, hanem legalább évente is érdemes lenne meg­ismételni. Fazekas Mátyás Veresegyház KRES3­vefélkedő Dunakeszin 1972 óta éven­ként megtartják a szocialista brigádok közötti KRESZ-vetél- kedőt. A Duna menti építő kis­szövetkezet ebédlőjében Herde Károly elnök üdvözölte a meg­jelent 11 csapatot, örökös Jó­zsef, a Közlekedés Biztonsági Tanács oktatási szakbizottsá­gának vezetője előadást tartott a közlekedésrendészet szabá­lyairól. Ezután került sor a vetél­kedőre. A négytagú csapatok zömében sikerrel töltötték ki a tesztlapokat, melyek KRESZ- egészségügyi és munkavédelmi kérdéseket tartalmaztak. A KRESZ-feladatokat legjobban a Bikkes László vezette Volán szocialista brigád oldotta meg. Az összetett feladatok megol­dásában a legsikeresebbek a Széchenyi brigád tagjai' vol­tak, második lett a Bőripari KTSZ csapata, harmadikok pe­dig a Március 8. szocialista brigád asszonyai. Az első három helyezett csa­pat tárgyjutalomban részesült, a közlekedési kérdések megol­dásában legjobbak pedig el­nyerték el KBT különdíját is — egy fényképezőgépet. Solymosi László Dunakeszi PétaEbafl© igazi otthon Néhány éve Kösd egyik pol­gára házát a község idős em­bereire hagyta. Az épületet alaposan átalakították és öre­gek napközi otthonának ren­dezték be. A minden igényt ki­elégítő intézményben ebédlő, pihenőszoba, melegítő konyha, fürdőhelyiség áll az Idős em­berek rendelkezésére. A társal­góban tévét nézhetnek, rádióz­hatnak, olvashatnak, az épület folyosóján pedig virágzó téli­kert nyújt üdítő látványt a számukra. A magányos kosdi nyugdí­jasok reggel nyolc órától dél­után négyig az otthonban má­sodik családjukra leltek: tisz­taság, rend és napi három ét­kezés várja őket. Reggelit helyben készítenek a számuk­ra, az ebédet az általános is­kola konyhájáról hozatják, a vacsorájukat pedig hazavihe- tik és otthon fogyaszthatják el. A huszonkét idős lakó hét­köznapjait ismeretterjesztő és szórakoztató előadásokkal te­szik színesebbé. Ezek a prog­ramok örvendenek a legna­gyobb népszerűségnek. Befe­jezésül néhány szó azokról — Huteg Jenőné, vezetőnőről és a segítője, Nagy Éva — akik nagy szeretettel gondozzák a rászorulókat. Segítenek kimos­ni az idehozott ruháikat, ápol­ják őket, és mindenben, leg­jobb tudásuk szerint igyeksze­nek pótolni az igazi otthon hiányát. Kovács Miklós Főt Pectagégaas­sportparádé Zsámbékon az általános is­kolában rendezték meg a kör­zet pedagógus-szakszervezeté­nek sportversenyeit, melyre Budaörs, Budakeszi, Zsámbék, Páty és Perbál küldte el csa­patait. A verseny győztesei to­vábbjutottak — a később meg­rendezésre kerülő — megyei Versenyekre. A jó hangulatban, sportsze­rű légkörben lezajló versenye­ken az alábbi eredmények születtek: Asztaliteniszben: nőknél zsámbéki, férfiaknál perbáli győztest avattak. Kosárlabdá­ban (csak női verseny volt) el­ső helyezett Budakeszi csapa­ta. Labdarúgásban (csak fér­fiaknak) perbáli csapat lett az első. Sakk: női első helyezett: Budakeszi, férfi első helyezett Perbál csapata lett. A rendezőség — tagjai a zsámbéki és a perbáli pedagó­gusok közül kerültek ki — a versenyzők szíves vendéglátá­sáról is gondoskodtak. Molnár Zoltán Perbál Köszönet az ivóvízért Egy nagyon régi előfizetőnk kedves kérésének teszünk most eleget, mikor az alábbi levelet közreadjuk: Hatvannégy éves, gerincbe­teg asszony vagyok. Férjem meghalt, közeli hozzátartozóm nincs. Kevéske kis özvegyi nyugdíjamból élek egyedül. 1985 sze temberében a Sza­bó Ervin utcában, ahol lakom, megkezdték az önerős vízve­zeték építésének szervezését, s az ahhoz szükséges pénz össze­gyűjtését. hjagam is szerettem volna csatlakozni a többiek­hez, de kis nyugdíjamból csak a belépésre futotta. Fizikai munkát — aknát elhelyezni, kerti csapot felszerelni — én már korom és betegségem miatt vállalni nem tudok, és ezt elmondtam Hegedűs László üzemegység-vezetőnek is. ö megnyugtatott, hogy a Pest Megyei "íz- és Csatornázási Vállalat ceglédi üzemmérnök­ségének nagykőrösi részlegé­ben dolgozik egy — Kvassay Jenő név viselő — szocialista brigád, akik bizonyára segíte­ni fognak gondjaimon. Október 12-én megjelentek kertemben a brigád tagjai, név szerint: Dénes Dénes, Sá­fár Sándor, Podmaniczky Ist­ván, Szűcs Sándor és Radios Sándor, és ejvégezték a vízsze­relési munkákat. Azóta hálával gondolok rá­juk, mert ők nem is tudják, mekkora jót tettek velem, idős, beteg asszonnyal. Özvegy Szalai Ferencné Nagykőrös Bizonytalan mm mm mm8 sürgönyök Nagy a bizonytalanság a vi­dékre küldött táviratok sorsát illetően. Ha az embernek délután 5 után akad sürgönyözni valója, megteheti, elmehet a postahi­vatalba, vagy hívhatja a 02-es telefonon a táviratfelvevőt. Ilyenkor az ügyfél szívéről leesik a kő, s felsóhajthat, ezt is elintéztem. Hacsak ..., ha­csak nem teszi fel a szokásos kérdést: kiviszik még ma este? A válasz legtöbbször: lehet, de nem biztos, mert vidéken a posták többnyire négykor be­zárnak. S az ügyfél már csak egyet tehet, reménykedik. Ha már kifizette... Nos, én nem a táviratfelve­vők jóindulatát vitatom; in­kább a tájékozatlanságukat. Mert azt azért igazán illenék tudniuk, hogy vidéki társuknál mi a helyzet. Tudniuk kellene biztosan, hogy van-e ügyelet abban a bizonyos városban vagy községben, ahová az üze­netet továbbítják, vagy nincs. Ez lenne a minimum. Hogy miért nincs, az persze már nem az ő gondjuk, ez munkakörü­kön kívül esik. De, hogy szükség lenne rá, bizonyítja az alábbi eset is, melyről a Tétényi úti kórház dolgozói tájékoztattak bennün­ket: Október 16-án az M7~es úton riyergesvóntatö közeledett a főváros felé. A gépkocsive­zető Budapest előtt közvetlenül rosszul lett, elvesztette az esz­méletét. Halálra rémült kocsi­kísérő társa telefonon értesí­tette a mentőket, akik a hely­színre érkeztek és a beteget a Tétényi úti kórházba szállítot­ták. Állapota súlyos, életveszé­lyes volt. Délután fél 6-kor az intenzív osztály egyik alkalma­zottja a Ö2-es telefonszámot tárcsázva táviratot kívánt fel­adni a gépkocsivezető gödöllői hozzátartozóinak. A posta kö­zölte, ők felveszik ugyan a táv­iratot, de nem valószínű, hogy Gödöllőn öt óra után még kéz­besítenek. A táviratot azért feladták, de a biztonság ked­véért URH-lánc segítségével, a helyi mentősök bevonásával is értesítették a családtagokat. A beteg sajnos a leggondo­sabb orvosi kezelés mellett is két nap múlva meghalt. Hogy a sürgős üzenetet a család még aznap este megkapta-e, azt nem tudják. A kórház intenzív osztályának dolgozói azonban úgy vélik — és joggal —, hogy bár a bajon egy sürgős értesí­téssel nem tudnak segíteni, de adódhat olyan eset is, amikor egy táviraton sok múlik. Adott esetben egy haldokló hozzátar­tozói számára akarták megte­remteni, hogy ott lehessenek az utolsó percekben. A. P. Stazakásérte embertársát Ezúton szeretné köszönetét nyilvánítani Zanathy Endre nyugdíjas olvasónk Nagy Mi­hály ceglédi lakosnak, mert az szívbeteg feleségét október 15- én — erős utcai rpsszulléte után — készségesen hazakísér­te otthonába. Nem így vélekedik azonban a férj arról az Árpád utcai tra- fikosnőrcl, aki feleségét, mikor az egy pohár vízért fordult hozzá — így utasította el: nincs vizem. Lehet, hogy vize tényleg nem volt — írja az olvasó —, de embersége lehetett volna.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom