Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

Í985. OKTÓBER 3., CSÜTÖRTÖK Társadalmi munka egy monostorért Az ősi romok mai megmentéi Jótékonysági műsorok Károsultaknak Jótékony célú hangversenyt tartanak október 12-én 17.30 órakor az ácsai református templomban. A Hazafias Nép­front ócsai nagyközségi bi­zottsága és az Egressy Gábor Művelődési Ház közös rendez­vényének bevételét a herhi- dai földrengés károsultjainak ajánlják fel. A műsorban fel­lépnek: Illés Gabriella ének­művész, Havas Judit előadó­művész; fuvolán Csetényi Gyula, orgonán pedig Kovács Endre játszik. Ugyancsak a földrengés ká­rosultjainak megsegítésére rendeznek műsort október 13- án 16 órakor a pomázi mű­velődési házban. Ócsán és Po- mázon is már megkezdték a belépőjegyek árusítását. Gyarapodó gyűjtemény Ritka tolirajz Értékes műalkotással gazda­godott a Szépművészeti Mú­zeum gyűjteménye. Doráti Antal, a Svájcban élő magyar származású világhírű karmester a múzeumnak aján­dékozta Jacob Roernek, a XVII—XVIII. század forduló­ján élt holland festőnek nagy­méretű, pergamenre készített tollrajzát. A rajz — a művész kevés ismert alkotásainak egyike — 1704-ben Amszter­damban készült és Buda 1686- ban történt visszafoglalását ábrázolja. A mű így értékes történeti dokumentum is, s az ajándékozásnak különleges ak­tualitást ad, hogy a főváros a jövő évben készül e fontos történeti esemény 300. évfor­dulójának megünneplésére. A képet — amely az alkotó egyetlen Magyarországon ta­lálható műve — a tervek sze­rint a hónap műtárgya soro­zatban a közönségnek is be­mutatják. Orkcnv I. Semmiféle kere­kebb évfordulója nincs Ör­kény Istvánnak, mégis egy­más után kétszer találkozhat­tunk a képernyőn a legújabb magyar irodalomnak ezzel a meghatározó mesterével. Előbb a Budapesti Művé­szeti Hetek keretében vetítet­ték az ő írásai nyomán for­gatott Bevégezetlen ragozás című jelenetsort vasárnap es­te a fő-fő műsoridőben. Ez a dramatizálás szinte egy szakadatlan remeklés volt, hiszen még a lekötözködőbb előfizető sem igen találhatott abban stílustörést, színészi vagy rendezői melléfogást. Esztergályos Károly, e tisztel­gés forgatókönyvírója és ren­dezője ugyanis nagy-nagy alá­zattal közeledett a példáza­tokhoz, s így rendre megőriz­te azok szikár szépségét, sal- langtalan gondolatiságát. Egy­szerűen hagyta szólni a csu­pasz, kemény Örkény-szöve- geket, azok pedig úgy zendül- tek meg a kiválónál kiválóbb színészek ajkain, mint valami tökéletesen gyakorolt kamara­muzsika. Ruttkai Éva és Garas De­zső például egy nagyszerű duettet adott elő a Kohász című jelenetben. Mintha örök­ké együtt szerepelnének — pedig csak ritkán hozza össze őket így a szereposztás szeszé­lye —, olyan tökéletes volt az 6 felelgetősdijük az elárvult szülők letaglózó meséjében. Szótlan pillantásaik, nagy csöndjeik mögött csillapítha­tatlanul izzott a dráma. Bodrogi Gyula két átiratban is feltűnt, s mind a kettőben — a Honvéd Kórház meg az Ákos és Zsolt címűbe egy­aránt — nagy színésznek mu­tatkozott. Réveteg tűnődései, elharapott félmondatai — a muzsikus világ hasonlatainál maradva — pompásan vitték a prímet: az ifjú és szinte még ismeretlen játszótársai­nak csak bele kellett kapasz­kodniuk ebbe az intonációba, és röpülhettek vele együtt az újabb és újabb magasságokig. Homlokainkat csak akkor kényszerültünk ráncolni, ami­Az Árpád-házi királyok kedvenc tartózkodási és va­dászhelye volt a Pilis. A <áj szépsége, természeti kincsei méltán avatták e területet fő­úri pihenőhellyé. Kastélyok, várak sora épült itt akkori­ban, ezek egyike a pilisszent- léleki kolostor. Levéltári ada­tok bizonyítják, hogy IV. Béla építette, később ő adományoz­ta az egyetlen magyar alapí­tású rendnek, a pálosoknak. Az épületegyüttes — mert az­óta már tudjuk, hogy a temp­lomot és kolostort mestersé­ges tó és erős kőfal védte, te­hát monostorról van szó, a századfordulóig szinte sértet­lenül állt, csak az idő vasfo­ga emésztette a tetőszerkeze­tet. Később kezdték elhorda­ni köveit a környék építkezői. Ez a tudatlan rombolás okoz­ta, hogy mára alig-alig ma­radt valami látható az egyko­ri királyi, rendi birtokból. Az indítás apostolai — Évek óta hagyomány, hogy pünkösdkor a romokhoz túrázunk. Ott ütünk tábort, a tűz mellett, közösen éneke­lünk, beszélgetünk a környék­beli magyar, szlovák és né­met ajkúakkal — mondja Bé- gány Attila, a szentendrei művelődési központ Petőfi Sportklub természetjáró-szak­osztályának tagja. — Baráti körünkhöz tartozik a szent­endrei Kiss Imre, aki a Du- natours itteni kirendeltségé­nek vezetője volt. ö fedezte fel számunkra a monostort, ő fogalmazta meg először azt, hogy próbáljuk meg helyre­állítani. A természetjárók merész vállalkozását tettek követték: a gondolat elindítója, Kiss kor A törzsvendég című köz­ismert egyperces novella pil­lanatai igényelték a figyel­met. Noha ebben is egy iga­zi színésznagyság, Tolnay Klári böngészgette azt a kéz­zel írott étlapot, az eredeti szöveg csavart humora, az az utánozhatatlan Örkényi szel­lem nem szikrázott elő. Ügy látszik, az efféléket továbbra is csak olvadni célszerű, és úgy ízlelgetni üdítő fanyarsá­gukat. Örkény II. Kedden késő este ismét az egy- és több­percesek nagymesterével jö­hettek össze hívei. Ráadásul most testi valójában is láthat­tuk. amint József Attiláról vall egy sorozat nyitó darabjában. Szinte ugyanúgy fűzte a mondatokat, ahogyan annak idején írni szokott: szigorú logikával, az értelem fényé­ben megfürösztve őket, s itt- ott egy-egy nagyon találó ha­sonlat ékességét is nekik ajándékozva. Pontos és éppen bevallott tévedései miatt jellegzetes arckép rajzolódott fel így előttünk a költőről, akit Ör­kény tulajdonképpen a Szép Szó szerkesztőjeként ismert meg, és nem úgy tekintett föl rá, mint a magyar szépírás egyik világirodalmi rangú poétájára. Mint sokan mások, ő sem látta még József Atti­lában a később nyilvánvalóvá lett nagyságot. Érdekelte, tisz­telte, de arra nem döbbent rá, hogy akinek a novelláit ajánlgatja, az mekkora zseni. Rendkívül rokonszenves volt ez a vallomásos őszinteség, aminthogy arra is fel kellett figyelni: mennyire ritkaság az, ha valaki ily tökéletes artiku­lációval mondja a logikailag is teljesen ép szövegét. Prédi­kátorok és színinövendékek egyaránt tanárukként fogad­hatnák Örkény Istvánt, ha élne, mert valóban gyöngyös tisztasággal peregtek le ajkai­ról a szavak. Lám, ő még az ilyen megnyilatkozásait is el­ső osztályú szellemi termékek­ké esztergálta ... Akácz László Imre időt és fáradságot nem kímélve megszerezte a terü­letileg illetékes esztergomi Balassi Bálint Múzeum és az Országos Műemléki Felügye­lőség régészeinek támogatását. Amikor a szakemberek igent mondtak: irányítják a társa­dalmi munkások állagmegóvó, leletfeltáró munkáját, kért és kapott pénzt a Hazafias Nép­front Országos Tanácsától. — Huszonötezer forintot ad­tunk a központi keretből — tájékoztat Tóth Gábor, a HNF Országos Tanácsa honismereti bizottságának titkára. — Az országban egyébként 54 he­lyen szerveztek helytörténeti, honismereti, műemlékvédelmi tábort, s mi valamennyit tá­mogattuk. Azt valljuk, hogy e táborok jól szolgálják a fia­talok hazaszeretetre való ne­velését, formálják nemzeti tu­datukat, hozzájárulnak ahhoz, hogy ápolják a múlt hagyo­mányait. A sokat emlegetett fogalmak igazi tartalommal telítődnek, konkrét, hasznos formát öltenek. Az első csapat június elején érkezett Pilisszentlélekre, ahol Lázár Sarolta régész ve­zetésével fogott csákányt, ásót, lapátot a diákság. Az önzet­len munkások között ott volt a falu apraja-nagyja, akik a buja növényzet eltávolítása és a kubikolás mellett olykor szállást és élelmet is adtak a táborozóknak. Ulászló ezüstdinárjai Lisák Beáta, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium 4. és Boros Anikó 2. osztályos tanulója sem tudta, milyen is lesz hét napig régészkedni. Csak sejtették: rendkívüli ese­mény részeseivé válhatnak. Lelkesítette őket a kutatás lá­za, a siker: ők találták meg a néhány, 1500-as évekből való, Ulászló korabeli ezüstdinárt, és egy, ma még tisztázatlan korú állkapocscsontot. Augusztus elejéig több kö­zépiskola tanulói, esztergo­miak, miskolciak és egriek, valamint felnőttek is dolgoz­tak. — Jöttek volna többen is, de a lázas kapkodás káros, a sietség esetleg az eredmény rovására mehet — vélekedik dr. Horváth István, a Balassi Bálint Múzeum igazgatója. — A feltárások alapján most már pontosan tudjuk, hol állt a templom, s azt is, hogy az na­gyobb volt, mint gondoltuk. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség régészeinek irányí­tásával a település kőművesei társadalmi munkában most a falakat igyekeznek megóvni az időjárás további pusztításától. Ha a hivatalos utat járjuk, ta­lán tíz esztendő is eltelik, Ki tud többet a Szovjetuni­óról? címmel politikai vetél­kedősorozatot hirdet a Műve­lődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat és a Szov­jetunió című folyóirat szer­kesztősége a középfokú tanin­tézetek diákjai részére az 1985 86-os tanévben. A világ első űrhajósa, Jurij Gagarin űrrepülésének 25. év­fordulója alkalmából megren­dezendő vetélkedő célja a Szovjetunió életének, a ma­gyar—szovjet együttműködés eredményeinek megismerteté­se és a népeink közötti barát­ság elmélyítése. A versengés­re — négytagú csapatokkal — benevezhet bármelyik közép­fokú oktatási intézmény. Az első fordulót, az Iskolai vetél­kedőket december 15. és janu­ár 20. között kell lebonyolíta­ni. A két országos döntőt áp­rilisban rendezik meg, a részt­vevők közül kerülnek ki a te­levíziós vetélkedő szereplői. Az országos döntőkön első helyezést szerzett két iskola három évig használhat egy­amíg eddig eljutunk. Most vi­szonylag kevés pénzből sike­rült menteni a menthetőt. Vajon mekkora és meddig terjed a társadalmi munka ereje? Mi az, ami minimális ráfordítással, az adott körül­mények között elérhető? Ko­zák Károly, az Országos Mű­emléki Felügyelőség nyugal­mazott tudományos főmunka­társának véleménye szerint 1—2 év alatt megerősíthetők az alapok, rendezhető a terü­let. Ezután kell gondoskodni arról, hogy a hivatalos pénz­ből áldozzanak a műemlék­együttesre, tudományosan is megalapozott építészeti terve­zéssel tovább folytatódjanak a feltárások, legyenek e romok valóban látványos emlékek az utókor számára. Ennek garan­ciája lehet a következő évek még jobban szervezett mun­kája, a lelkes fiatalok és lo­kálpatrióták szakmailag kon­centráltabb, hatékonyabb irá­nyítása. Történelmi emlékhely Kiss Imre, a Pilis rajongó­ja, a nemes ügy apostola ért­hetően még inkább hisz a társadalmi összefogás erejé­ben: — Jövőre sok olyan feladat vár ránk, melyek során a ne­héz fizikai munka kemény próbára teszi majd a résztve­vőket. Gépekre, erős kezekre lesz szükség a földmunkánál, ezért gondoltam arra, hogy kérnénk a néphadsereg közeli alakulatának segítségét is. A Pilisi Állami Parkerdő Gaz­daság területi egységének ve­zetői ígéretet tettek arra, hogy a romokhoz vezető utat szi­lárd burkolattal látják el. Ez számukra is szükséges. Az út biztosítaná a további feltárá­sokat, hiszen ma járművel na­gyon nehéz, csapadékos idő­ben pedig szinte lehetetlen megközelíteni a környéket. Ez egyébként feltétele az autós turizmusnak és az idegenfor­galomnak is. A táj szépségét még vonzóbbá tenné a zsilip helyreállítása, amely mester­séges tó kialakítását tenné le­hetővé. Ez egyben horgászpa­radicsom, kulturált kiránduló- és történelmi emlékhely len­ne. Azokat, akik a pilisszentlé- leki szellemet elindították, mozgatják, a nemzeti múl­tunk iránti tisztelet fűti. A példa bizonyítja, hogy gondo­latuk követőkre talált, tettek­re sarkallt fiatalokat és időse­ket egyaránt, ók jövő nyáron is ott lesznek, hozzák ismerő­seiket, barátaikat. Idei munkájuk eredménye­ként a múzeumi hónap kereté­ben emléktáblát avatnak ok­tóberben a pilisszentlélek! műemlékegyüttesnél. Fazekas Eszter egy háromszobás, berendezett faházat Balatonberényben, a második díj 35 ezer forint, a harmadik helyen végzett csa­patok tagjai és felkészítő ta­náraik Szocsiba és a Bajkál- tóhoz utaznak majd, további hat csapat pedig szovjetunió­béli üdülésen vehet részt. A vetélkedőt a középiskolai felnőttoktatási intézmények részére is meghirdetik. Fizika és biológia Előkészítő Hat hónapos előkészítő esti tanfolyam indul fizika és bio­lógia tantárgyakból a Semmel­weis Orvostudományi Egye­temen. Az 1986—87-es tanév felvételi vizsgájára felkészítő kurzusra a jelentkezéshez szükséges nyomtatvány — részletes tudnivalókkal ellátva — az egyetem központi épüle­tének portáján (VIII. Üllői út 26.) kapható meg. A tanfolyamra október 15-ig lehet jelentkezni. ■Tv.ftöyfiom Ki tud többet a Szovjetunióról? Vetélkedő diákoknak ■ Heti filmtegyzeti Az élet muzsikája Jelenet Az étel muzsikája című filmből. Középen Huszti Péter, Kálmán Imre megszemélyesítője Nehéz dolog életrajzi filmet csinálni egy opérettkomponis- táról, akinek olyan volt az ■élete, mint egy karriertörté­netet elmesélő operettlibrettó, Azaz könnyű dolog egy ilyen emberről életrajzi filmet csinálni, hiszen csak úgy kell elmesélni az életét, mint egy karriertörténetet előadó ope­rettlibrettót. A most a mozikba kerülő Az élet muzsikája című film kapcsán, mindkét megállapí­tás felmerül és mindkettő igaznak is tűnhet a film meg­tekintése után. Csak éppen megfordulnak az értékrendek és értékítéletek. Amit könnyű­nek véltek (véltünk), arról ki­derül, hogy iszonyatosan ne­héz (lehet). De ne sejtelmes- kedjünk tovább, lássuk, miről is van szó. A film — mely a Mafilm és a Moszfilm koproduk­ciója, rendezője Palásthy György, írója Jurij Nagibin, operatőre Herczenik Miklós — Kálmán Imre, a nagy operett- komponista (1882—1953) életé­ről szól. Kisgyermekkorától a haláláig. Azaz vagy hatvanöt évet kíván átfogni. Ráadásúl úgy, hogy ennek az életnek minden fontosabb mozzanatát legalábbis érintse, felvillantsa. Egyúttal belefoglalja az I. világháborút, a II. világ­háború előzményeit, a náci faji törvényeket és hatásu­kat, belefoglalja Kálmán sze­relmeit és házasságait, ope­rettsikereit és családi hát­terét, Pestet, Bécset, Európát, Amerikát, bohémkedő roman­tikát és érzelmes románcot, a nagyvilági élet fényűző ku­lisszáit, s e kulisszák mögött a kevésbé fényűző minden­napokat, a legsikeresebb ope­rettek legismertebb részle­teit, valamint a világhírnév dicső és fárasztó megpróbál­tatásait. Mindezt egy terjedel­mesebb egyrészes filmben, mely jóval alatta marad a kétórás időtartamnak. A vállalkozás már Innen nézve is elég reménytelennek tűnik. Ekkora igény ilyen ter­jedelemben csak töredékessé­get, mozaikdarabkákból össze­álló szerkezetet eredményez­het, ezek a darabkák pedig értelemszerűen, csak a téma felületét csillanthatják meg. Azaz olyan eredményre juthat a film, mint egy életrajzi összefoglaló a terjedelmes bib­liográfiák végén: két oldalon felsorolja az illető nagy em­berről azokat a legfontosabb adatokat, melyek az életrajz több száz oldalán mélyebb ki­fejtésre és elemzésre kerül­tek. Itt is pontosan ez történik. Minden indoklás, elemzés, a kor körülményeibe történd minden beleágyazás nélkül ténytörmelékeket kapunk, kö­rülbelül olyan szinten, s ak­kora hitelességgel, amennyire hiteles és mélyenszántó mond­juk a leghíresebb Kálmán- operett, a Csárdáskirálynő jel­lem- és társadalomrajza. Ne kerülgessük: merő sablonok­ból áll össze ez a film. Kál­mán karakterét és művei ér­tékét illetően sem tud egyebet elmondani, mint amennyit egy operetthangverseny köze­pes színvonalú összekötő szö­vegeként elmondhat a műsor­vezető, a színészektől is csak akkora intenzitást, a karak­terek olyan mélységű meg­formálását követeli, mint egy sokadik előadás a nevezetes operettek valamelyikéből egy nem is túl igényes színház­ban. A halovány eredmény eredőit valószínűleg a forgató- könyv körül kell keresgélni; ezek a sablonok ott találha­tók. Hogy ehhez a különben nevés íróként ismert Nagibin- nek mennyi köze volt, nem tudhatni. Az eredmény min­denesetre nem az ő igényes­ségére vall. Akkor talán a rendező rovására írandó a si­kertelenség? Ezt sem monda­nám; Palásthy időnként egye­nesen a szirupos szituációk ellen dolgozik, s megpróbál ironizálni, megpróbálja elvic­celni legalább a bágyasztóan giccses helyzeteket és dialó­gusokat. Ügy vélem, az igazi vétkes egy szemlélet — neve­zetesen az, hogy ezt a filmet, éppen Kálmán Imre töretlen világnépszerűségére alapozot­tan, a világ minden pontján el kell tudni adni. Ami pedig a Húsvét-szi gettói Grönlandíg, Narviktól Fokvárosig elad­ható, az a színtelen és szag­talan, jellegtelen, panelokból épített életrajzi film, a meg­számlálhatatlan hasonló élet­rajzi film egy újabb példánya. Ami mégis értéknek tekint­hető a filmben, az az egyes operettek híres számainak megszólaltatása. Itt fényes énekesnévsorral találkozunk: Sass Sylviától Melis Györgyig, Ilosfalvy Róberttól Kincses Veronikáig. Ez egyben arra is bizonyíték, hogy ezeket a szá­mokat igazán jól. csak ilyen minőségű hangokkal lehet és kell megszólaltatni. (De azért a Kálmánban kevésbé perfekt nézők számára nem ártott volna, ha jelzik, melyik szám melyik operettből is való...) mulatságos, most is ironikus és bölcs. Egy baja van: a mozitörténet egyvégtében majd’ kétórányi időtartamú. Ez pedig sok. Még a felnőtt nézőknek is. A sajtóvétítésen több ifjú néző (unoka, gyer­mek) is ott ült. A második órában már a papák és nagy­papák is nyikorgatták a szé­keket, a csemeték meg vagy nyűgösködtek, vagy szundí­tottak. Igazolandó, hogy Süsü a tévében van igazán otthon, a negyvenperces részletekben. Takács István Süsü, a sárkány Süsüből rövid idő alatt köz­kedvelt tévés személyiség lett. Csukás István író, Szabó At­tila rendező és Lévai Sándor báb- és díszlettervező teremt­ménye (Bodrogi Gyula hang­jával) minden korosztály ked­vence. Óvodások és nagypapák egyaránt szeretik. Könyvben is megjelent kalandjai szint­úgy kelendőek. Süsü, a méla és máié, gátlásos és infan­tilis, vajszívű és pórul járó egy fejű sárkány; most folytat­ja eséménydijs életét a mozi­ban is. Régi énje mit sem változott, most is kedves és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom