Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-25 / 251. szám

/ 1985. OKTOBER 25.. PÉNTEK 3 EFEDOSZ választói küldöttértekezlet A megyei népfrontbizottság ülése Jó talajba hullt az elvetett mag Környezetünk: legfőbb kincsünk Néhány esztendeje még felfutó építési kedvnek lehettünk tanúi, »mit az alapanyaggyártók termelése képtelen volt követni, s nem bír­ta a tempót a kivitelező ipar sem. Mire az ágazat tübbé-kevésbé fel­zárkózott, pénztárcánk ürült ki. Túlkínálat mutatkozik téglából, ce­mentből, betonelemből, sok építőipari vállalat pedig m&r-már nyere­ség nélkül vállalkozik, hogy elnyerje versenytársa eíől a megbízatást, mert minden áron pályán akar maradni. A piaci helyzet romlása, a szabályozók változása, a követelményszint növekedése, a személyi, tárgyi feltételek gyengülése, az életszínvonal csökkenése nehéz fel­adatok elé állítják a vállalatokat, ezen belül a magyar szakszerveze­teket, hiszen a dolgozók egyre élesebben vetik fel: mit tesz, mire ké­pes ilyen körülmények között a mozgalom? Egy mozgalom ismét értő segítségre vár s Változatos témák alkották a Hazafias Népfront 1 Pest Megyei Bizottsága csütörtök délelőtt megtartott ? ülésének napirendjét. A mozgalom megyei székhazában 2 sorra került tanácskozáson a testület tagjai tájékoz- £ tatét hallgattak meg a VIII. kongresszusra való fclké- ^ szülés eddigi tapasztalatairól, azon belül a helyi testüle- ^ tek megválasztásának jellemzőiről, majd áttekintettek az ^ 1985-ben szervezett olvasótáborok tevékenységét. (Az í olvasótáborok munkájáról, a megyei népfrontclnökscg í üléséről tudósítva, lapunk szeptember negyediki számá- £ ban adtunk részletes beszámolót.) Élénk gazdasági, politikai légkörben ült össze tegnap reggel az Építő-, Fa- és Epí- tőanyag-ipari Dolgozók Szak- szervezetinek Pest Megyei Bizottsága küldöttértekezlete az EFEDOSZ Dózsa György úti székhazában, hogy értékelje a megyebizottság elmúlt öt évi münkáját és megválassza kül­dötteit a szakszervezetek Pest megyei értekezletére, a szak­szervezet XXXIV. kongresz- szusára. A küldötteket Jakab József, • megyebizottság elnöke üd­vözölte és köszöntötte az el­nökségben helyet foglaló Tóth Istvánt, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottsága végrehajtó bizottságának tagját, a Duna- menti Hőerőmű vezérigazga­tóját, Vágvölgyi Józsefet, a megyei tanács általános el­nökhelyettesét, Jámbor Mik­lóst, az SZMT vezető titká­rát. G. Nagy Jánost, az ÉFÉ- DOSZ elnökségének képviselő­jét, Szabó Sándort, a megye- bizottság volt, és Szűcs Fe­rencet, az építők Pest megyei bizottságának jelenlegi titká­rát. Név szerint Az elnöki megnyitó után Szűcs Ferenc számolt be a megyebizottság előző 5 évi tevékenységéről. Hangsúlyoz­ta, hogy a legfontosabb fela­datuknak az alapszervezeti munka segítését tekintették. Arra törekedtek, hogy a ve­zetőségek ismerjék és érzékel­jék tagságuk igényét, véle­ményét, szükség szerint intéz­kedjenek, kezdeményezzenek. Oktató munkájúkban köz­ponti szerepet kapott az alap­szervezeti munkamódszer és stílus finomítása. Ennek kö­vetkeztében az eredmények már tapasztalhatók. Ezután a tíz munkabizottság tevékeny­ségét értékelte. Rokonszenves volt, hogy a kiemelkedő munkát végzőket név szerint is megemlítette. A gazdálkodást, a termelést segítő feladataikról szólva Szűcs Ferenc elmondta: egy­re több jelét tapasztalják, hogy a dolgozók hasznos ja­vaslatokat adnak a feladatok kijelöléséhez és a tervek végrehajtásához. Továbbra is az a kívánalom, hogy foko­zódjon a tervezés demokra­tizmusa, javuljon az érdek­Országgyűlési bizottság Katonai képzésről Az Országgyűlés honvédel­mi bizottsága csütörtökön Székesfehérvárott, a dr. Mün- nich Ferenc nevét viselő lak­tanyában tartotta kihelyezett ülését Gyuricza Lászlónak, a bizottság elnökének vezetésé­vel. A tanácskozáson részt vett Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke, Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára és Teubel György, a megyei tanács elnöke. A kép­viselőket Török Mihály altá­bornagy, a honvédelmi bizott­ság .titkára tájékoztatta. Töb­bek között szólt a sorkatonai szolgálatot teljesítők tevékeny­ségéről; hangsúlyozta, hogy a fiatalok eredményesen telje­sítik kötelességeiket, s cselek­vőén vesznek részt a rájuk kiszabott feladatok teljesíté­sében. Beszámolt a hadsereg párt- és mozgalmi szervezetei­nek munkájáról, majd a kép­viselők tettek fel kérdéseket. Felszólalt többek között Viola Károly (Pest megye 14. vk) képviselő is. A kérdésekre Tö­rök Mihály, a honvédelnv bizottság titkára, illetve Nárai István altábornagy, a Magyar Néphadsereg kiképzési főfel­ügyelője, honvédelmi minisz­terhelyettes válaszolt. F.zután a képviselők technikai bemu­tatón vettek részt. egyeztető, érdekképviseleti munka. A beszámolási időszakiban több kiemelt témával foglal­koztak, így a munkaverseny- mozgaíommal is. Kritikusan felhangzott, hogy sem a me­gyei, sem pedig az alap­szervezeti aktívahálózat nem tudott támpontot adni a szo­cialista brigádoknak ahhoz, hogy vállalásaikban kidombo­rodjanak azok a szempontok, amelyek révén elérhetővé vá­lik a szocialista embertípus kialakítása. Természetesen nem kerülték el figyelmüket a társadalmi tulajdon védel­mének, a munkahelyek szo­ciális ellátásának, az üdülte­tésnek, a bérezésnek és a tag­szervező munkának aktuális kérdései sem. Értünk, rólunk A küldöttek hozzászólásaik­ban aláhúzták, hogy a be­számoló reális volt, értük és róluk szólt, noha alig egy órában nem lehet elmondani mindazt, ami öt esztendő alatt történt. Többen kapcsolódtak a szakszervezeti oktatás, il­letve a komplex vizsgálatok témájához, szóltak az ár­emelkedések növekvő terhé- ről. Czigány L ászióné, a Budapesti Közúti Igazgatóság szb-titkára vetette fel, hogy a 40 órás munkahetet miért nem terjesztik ki rájuk is. Csülök Sándor, a 206. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet ifjúsági főbizalmija, a szakszervezetek szerepét hangsúlyozta a fiatalok neve­lésében. Kehák Sándor, a Pest Megyei Állami Építő­ipari Vállalat szb-titkára a rutinos mozgalmi ember hangján kapcsolódott az előt­te szólóhoz. Elmondta azt is, hogy a megyebizottság inst­ruktor! munkájával elhintette azt a magot, amely jó föld­be talált a vállalatoknál. A helyiek feladata őrködni a Tegnap délután baráti meg­hívásnak tett eleget Bíró Gyu­la, az MSZBT főtitkára: a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre látogatott el, hogy beszélgessen a hazánkban ta­nuló szovjet diákokkal, ismer­tesse az MSZBT munkáját. A délutáni találkozón jelen volt Raimbekov Dasztembek követ- ségi tanácsos, Molnár István, az AGROINFARM munkatár­sa, az MSZBT ösztöndíjas bi­zottságának tagja, illetve az egyetem képviseletében dr. Pethő György rektorhelyettes, dr. Magyari András professzor, az MSZBT országos elnöksé­gének tagja, dr. Kaifás Ferenc a Gödöllő városi MSZBT ügy­vezető elnöke és Dinnyés Já­nos docens, dékánhelyettes. A vendéglátók bemutatták az egyemet, ezt követően Bíró Gyula előadása hangzott el, majd a hallgatókkal beszél­gettek mindennapjaik gond­jairól és örömeiről, illetve az egyetemen folyó barátsági munkáról. Cipkin Juri) már magyar szokás szerint mutatkozik be: előbb a vezetéknevét mondja. Nem csoda, hiszen jó ideje itt él nálunk. Most ötödéves gé- pészhallgató. — Eddig én voltam a Kom- szomol-titkár, de tekintettel arra, hogy ez az utolsó évem. idén Mozsarenko Alekszandert választották meg helyettem. Jelen'eg hatvanöt szovjet hall­gató tanul az egyetemen, több­ségük gazdász. A gépészmér­nöki kar szovjet kapcsolatai hét évre nyúlnak vissza, a mezőgazdaság-tudományi kar­ra másfél éve érkeztek szovjet hallgatók. — Kapcsolataink valóban szellem fejlődése felett, meg­találni, nevelni azokat, akik átveszik majd a stafétabotot. Dim Ferenc, a Cement- és Mészművek váci gyárának fő­bizalmija arra a problémára világított rá, hogy az embe­rek nem szívesen vállalnak funkciót, mert munkaidő pián gmk-ban vagy háztájiban dol­goznak a többletjövedelemért. Ezért marad kevés idejük a tanulásra, művelődésre. Szólt egyes nyugdíjasok mostoha körülményeiről és a pálya­kezdők anyagi gondjairól is. G. Nagy Jánosnak, az ÉFÉ- DOSZ titkársága tagjának és Szabó Sándornak, a megye­bizottság v üt titkárának hozzászólása szervesen egé­szítette ki egymást, számos gyakorlati tanáccsal segítette az értekezlet munkáját, útra- valóval látta el a tisztség­viselőket. A szakma szeretete A megyei pártbizottság, a megyei tanács és az SZMT vezetése nevében Tóth István üdvözölte a küldötteket. Hangsúlyozta, hogy az ipar­ág reflektorfényben dolgozik, liiszen az elvégzett vagy a meg nem valósult építések­ről széles körben mondanak véleményt az embereik. Ez­után a mun Ica minőségéről beszélt, ami a szakma szere- tetén, a munkásember becsü­letén is múlik. Vázolta azt is, hogy a patinás szakszervezet miként járulhat hozzá a ter­melés segítéséhez. Szűcs Ferenc válaszaiban megköszönte az elismerő sza­vakat és ígéretet tett arra, hogy minden lényeges kérdést továbbítanak a szakszervezet vezetőségéhez, eljuttatnak az ágazati kongresszushoz. Ez­után került sor a küldöttek megválasztására. Az operatív munka hatékonyabbá tétele érdekében, az ÉFÉDOSZ Pest Megyei Bizottsága helyett, ezentúl titkárság irányítja a munkát, amelynek titkárává Szűcs Ferencet választották. A szakszervezetek Pest me­gyei küldöttértekezletén nyolc, míg az ÉFÉDOSZ XXXIV. kongresszusán 12 küldött kép­viseli majd a dolgozókat. F. E. sokrétűek — folytatja Kaifás Ferenc —, öt testvérintézmé­nyünk van, rendszeresen ki­járnak hallgatóink az építőtá­borokba. A gépészmérnöki ka­ron elkezdődött a szakfordítói képzés is. Arra is van példa — igaz, ez újabb kezdeménye­zés —, hogy magyar hallgató szovjet professzor vezetésével írja meg diplomamunkáját. — Miben különbözik az it­teni képzés az otthonitól — kérdeztem ismét Jurijtól. — A számítástechnika a gö­döllői egyetemen az oktatás szerves része, így a szovjet hallgatóknak is alkalma van behatóan megismerkedni ezzel. Azt hiszem, a többiek nevé­ben is mondhatom, nagy örö­münkre szolgál, hogy ennyi kiváló magyar professzor, elis­mert kutató tanít bennünket. N. E. Társadalmi munka A jóváhagyott napirendnek megfelelően ezt követően a bizottság megvitatta és elfo­gadta a Hazafias Népfront környezet- és természetvédel­mi tevékenységéről készült jelentést, amint téma volt — egy elemző összefoglalás alap­ján — a honismereti és kró­nikaíró mozgalom helyzete is. A továbbiakban a napirend­nek erről a két utóbbi pont­járól adunk ismertetést. Fontos törekvések, hasznos cselekedetek, társadalmi akti­visták sokasága munkájának összefoglalása az a tény, hogy öt év alatt a megyében a nép­frontmozgalom — a megyei bizottság környezet- és termé­szetvédelmi bizottságának ér­tő irányítása mellett — átfo­góan felmérte a talajszeny- nyeződés, a levegő- és víztisz­taság helyzetét, körvonalazva a legégetőbb teendőket. A na­gyobb beruházást nem köve­telő feladatokhoz a népfront­mozgalom értékes társadalmi munkát szervezett sok helyen, amiben szerepet játszott az is, hogy a megyében minden városban, illetve városi jogú nagyközségi tanács irányította településen létezik, tevékeny­kedik a népfront környezetvé­delmi munkabizottsága. Senki nem tudja a helyiek­nél jobban — hangzott el a téma tárgyalásakor —, mi tartozik a halasztást nem tű­rő dolgok közé, azaz legfőbb kincsünk, környezetünk óvá­sában a nagyfokú önállóság helyben szerencsésen összeta­lálkozik a környezetvédelmi társadalmi programban foglalt átfogó és az egész társadalom­ra vonatkozó feladatokkal. Igaz, vannak esetek, amikor a bekövetkezett baj okainak feltárása meghaladja a he­lyiek lehetőségeit, ilyenkor — és a legutóbbi években nyolc ilyen eljárásra került sor — a megyei környezet- és ter­mészetvédelmi bizottság tag­jai tartanak területi szemlét, az ellenőrzés megállapításait jegyzőkönyvben rögzítik, ez­zel párhuzamosan meghatá­rozzák a bekövetkezett hely­zet felszámolásának módját, határidejét és felelőseit is. Kertek barátai örvendetesen gazdag kép rajzolódott ki a tanácskozáson a népfrontmozgalom törekvé­seiről, hiszen kezdeményezője volt a mozgalom — és azóta is szervezője, lebonyolítója — az üzemi környezetvédelmi felelősök továbbképzésének, a környezetvédelmi őrségek új­jászervezésének, tavaly és az idén pedig friss eredményként a Pest megyei környezet- és természetvédelmi napok ren­dezvénysorozatának sikere könyvelhető el. Többen szóltak a téma tár­gyalásakor nagy elismeréssel a kertbarát közösségek áldo­zatos munkájáról — százhá­rom településen találhatjuk meg ma már csoportjaikat a megyében —, hiszen szívesen és elsőként részesei nemcsak a szorosan vett környezet- és természetvédelemnek, hanem a települések tisztaságát elő­segítő akcióknak is. Ami szin­tén nem mellékes: ezek a kertbarát közösségek élen jár­nak a környezetkímélő ter­mesztési eljárások alkalmazá­sában és elterjesztésében. Ide tartozik, sokkal tágabb közös­séget átfogva, a népfrontmoz­galom ismétlődő fásítási ak­cióinak sorozata, ezeknek je­lentős része volt abban, hogy a megyében települések soka­ságán alakítottak ki pihenő­parkokat, nagyobb zöldöveze­teket, egyszerre szolgálva a felüdülést és a levegőtisztasá­got. Az összefoglaló Jelentésből, valamint a felszólalásokból a bizottság tagjai képet kaptak arról is, mi módon működik együtt a népfrontmozgalom más társadalmi szervezetek­kel, mit tesz a közvélemény formálása érdekében, s mind­ezek ismeretében jelölték meg a további teendők fő irá­nyait. Krónikában őrzik Hasonlóan aS* előbbiekhez, gazdag tapasztalatokra tá­maszkodhatott az a beszá­moló is, amely a honismereti és krónikaíró mozgalom hely­zetéről adott elemzést a bi­zottság tagjainak. Jellemzi az érdeklődést, hogy például az évente meghirdetett krónika­írói pályázatra átlagosan öt­ven munka érkezik be. Arról azonban nem szabad elfeled­kezni — és ezt joggal tették szóvá a testületi ülésen vé­leményt nyilvánítók —, hogy meghökkentő különbségek ér­zékelhetők a megye egyes részei között ilyen értelem­ben, vannak ugyanis terüle­tek, ahonnét hosszú évek óta egyetlen pályázó sem akad, míg máshonnét évről évre ér­keznek érdemes munkákkal jelentkezők. Vajon annyit tenne ez, hogy az egyik körzetben nincsenek megörökítésre érdemes témák, a másikon viszont bőségesen? Szó sincsen erről, arról sok­Az ügy azzal tetőzött, hogy a biztonsági tartalékra való törekvés, túlzottnak bizonyult a tavalyi 170 ezer tonnányi export helyett, mindössze 40- 50 ezer tonna kivitelére ka­pott engedélyt az öt cement­gyár. Amikor világossá vált, hogy a megtermelt mennyiség belföldön nem értékesíthető: már késő volt. Jugoszlávia más országból szerzett be, a magyar cement sem itthon, sem külföldön nem talál ve­vőre. A gyárak kénytelenek visszafogni a termelésüket — úgymond fél gőzzel dolgoz­nak. — Tavaly 4 millió 100 ezer tonnát termeltünk, az idén jó, ha 3 millió 600 ezer tonná­val tudjuk zárni az évet — állítja a kereskedelmi fő­osztályvezető. — Ismerve a beruházások mérséklődését, az kai inkább, hogy az egyik he­lyen kellő a figyelem, a se­gítség, az Ösztönzés, a mási­kon viszont közömbösség ke­ríti az elszánások sarjait is, nemhogy a konkrét törekvé­seket. Ezért joggal állapította meg a megyei népfrontbizott­ság ülése, hogy a honismereti és krónikaíró mozgalom ismé­telten értő segítőkre vár, s a segítők között éppúgy legye­nek ott a művelődési ottho­nok, a könyvtárak, a taná­csok, mint maguk az állam­polgárok, hiszen saját múlt­juk, közvetlen és távolabbi tegnapuk megörökítését segí­tik elő. Az összefogás szükségessé­gére jó példa mostanában a földrajzi nevek gyűjtésének megkezdése a megyében, ami­nek keretében megmentik a feledéstől a települések bél­és külterületi részeinek vala­mikori elnevezéseit, mivel ezek nem csupán történelmi emlé­kek. hanem gyakran jó útba­igazítással szolgálnak társa­dalmi, gazdasági események megértéséhez is, ám a lakos­ság segítsége nélkül ez a munka aligha lehet majd si­keres. Cselekvésben társ Ilyen és hasonló példa sok van, jeleként annak, hogy a honismeret — és annak egyik része, a krónikaírás — élte­tője nem néhány ember lel­kesedése, hanem a tömegek igénye lehet, s ennek az igénynek a felkeltéséhez, fenntartásához a megyei hon­ismereti akadémia sikeres előadássorozata, a honismereti szakkörök éppúgy hozzájárul­nak, mint a nyári honisme­reti táborok, a helytörténeti egyesületek, az örvendetesen gyarapodó helytörténeti gyűj­temények. Változatos formái vannak annak — így például a Gö­döllőn most már esztendők óta meghirdetett krónikaíró pályázattól a honismereti ki­adványokon át a dunakeszi, az érdi, a szentendrei város- barátkörökig —, mi módon lehet jelent és tegnapot ösz- 'szekapcsolni értelem és érze­lem ötvözésével, örvendetes — és ezt elismeréssel állapí­totta meg a megyei népfront­bizottság —, hogy ebben jó társak a megyei tanács, a megyei művelődési központ és könyvtár, a levéltár, a múzeu­mok igazgatósága. Arra van szükség, hogy helyben is ilyen, közös célokért cselekvő társként dolgozzanak az ügyért tenni hajlandók és eh­hez most — a további fel­adatok meghatározásakor — a népfrontmozgalom teendői­nek megjelölésével járult hozzá a megyei bizottság. M. O. egyre csökkenő magánerős építkezési kedvet, mi idejében jeleztük a belkereskedelem­nek, hogy a hazai igényfel­mérésük túlzott, de vélemé­nyünket nem vették figye­lembe. Már az év elejétől fogva rájárt a rúd a gyárakra. A rendkívüli hideg időjárás okozta energiagond, Hejő- csabán például 300 ezer ton­nás termeléskiesést okozott. A bélapátfalvai gyár a köz­ismert termelési problémák miatt, Beremend az elmaradt export végett nem hozza a várt eredményt. A DCM váci gyára viszonylag kedvező helyzetben van, mert ott nem volt számottevő termeléski­esés, a gyár várhatóan telje­síti tervét. F. E. A beszélgetés résztvevői (balról Jobbra): Dinnyés János, Dasztembek Raimbekov, Pethő György, Bíró Gyula, Molnár István és Magyari András Baráti találkozó Gödöllőn Szoros szálakkal kötődnek Fél gőzzel megy a cementtermelés A rossz igényfelmérés ára A Hozzávetőleges becslések szerint százezer tonnánként, mint- £ egy százmillió forintos veszteség éri az országot azért, mert ^ a cementtermelést a tervezetthez képest jócskán vissza kellett ^ fogniuk a gyáraknak. A gyökerek a helytelen igényfelmérés- í ben keresendők, summázott dr. Juhász László, a Cement- és ^ Mészművek kereskedelmi főosztályvezetője, akitől azt is meg- ^ tudtuk, hogy az év 3. negyedévében 140 ezer tonnát mondott £ vissza a belkereskedelem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom