Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

1985. OKTÓBER 22., KEDD WVT Bessenyei György Életmű-kiadás Régi adósságot törleszt a Magyar Tudományos Akadé­mia. Irodalomtudományi Inté­zete sajtó alá rendezi, kiadója pedig megjelenteti Bessenyei Györgynek, a magyar felvilá­gosodás egyik legjelentősebb írójának, az Akadémia meg­alapítása egyik kezdeménye­zőjének összes müvét. Besse­nyei számos alkotása ugyanis még ma is kiadatlan. Csak a múlt század végén kezdték egyes műveinek közzétételét. Később fővárosi és vidéki gimnáziumok diákjai, tudós tanáraik vezetésével jelentet­ték meg egy-egy munkáját. Ma már azonban ezek köny­vészeti ritkaságok, szinte el­érhetetlenek. Bessenyei György összes műveinek kritikai sorozata tartalmazza majd az író éle­tében vagy azután megjelen­tetett, s a még mindig kézirat­ban levő — köztük a nemrég feltárt — műveket. Az iro­dalomtörténészek ismertetik Bessenyei-kutatásaik eredmé­nyeit, az író szövegeire vonat­kozó újabb információkat, adalékokat, amelyeket az utóbbi években kutattak fel a hazai és külföldi gyűjtemé­nyekben. E kiadás teljes ké­pet ad majd Bessenyei mun­kásságáról. Az idegennyelv-oktatás helyzete Iskolán kívüli érdeklődés Az idegennyelv-oktatás fej­lesztésében az elmúlt hat év­ben — a jelentős társadalmi korszerűsítés ellenére — nem sikerült a kívánt eredménye­ket elérni. Egyes terüjeteken romlottak a személyi, tárgyi feltételek, s a lakosság nyelv­tudása abszolút mércével mérve, valamint nemzetközi összehasonlításban egyaránt a kívánatos szint alatt van — állapítja meg a Művelődési Minisztériumnak az idegen­nyelv-oktatás helyzetéről es fejlesztésének feladatairól szó­ló tájékoztatója, amelyet az Országos Közművelődési Ta­nács — OKT — elnöksége a napokban vitatott meg. Az általános és középisko­lákban az orosz nyelv oktatá­sa tömeges; 1982 óta egy év­vel korábban, az általános is­kola negyedik osztályában kezdődik meg. A többi nyelv oktatására is lehetőség van minden iskolatípusban, azon­ban a tanulók aránya nem tükrözi a népgazdasági, tár­sadalmi igényeket: az általá­nos iskolákban két idegen nyelvet a gyermekek mind­össze három százaléka, a kö­zépiskolásoknak pedig 56 szá­zaléka tanul, s magasabb szin­tű nyelvi tanulmányokat a középiskolásoknak csak három százaléka folytat. Az utóbbi időben növekszik az érdeklődés az iskolán kí­vüli nyelvoktatási formák — a TIT, a művelődési házak, az MSZBT Gorkij nyelvisko­lájának tanfolyamai és a gaz­dasági munkaközösségek, ma­gánnyelviskolák kurzusai — iránt, amelyek az iskolai ok­tatás eredményeinek megőr­zésében. továbbfejlesztésében jelentős szerepet tölthetnek be. Örvendetes, hogy a mű­velődési házak mind több, gyermekek számára szerve­zett tanfolyamot indítanak. Az idegennyelv-oktatás fej­lesztésének feladatait ismer­tetve a Művelődési Miniszté­rium tájékoztatója rámuta­tott; arra kell törekedni, hogy az óvodától az általános és középiskolán át a felsőokta­tás, az iskolán kívüli nyelv- oktatás egységes láncolata egymást kiegészítő elemekből tevődjék össze. Az iskolarend­szer keretében el kell érni, hogy a mainál hatékonyabb nyelvoktatás minél fiatalabb korban kezdődjék. A pedagó­gushiány megszüntetése ér­dekében növelni kell a nyelv­tanári pálya megtartó erejét. Petőfi nyomában a Galga mentén A játék tovább folytatódik Gondosan elkészített pályamű jelentette a belépőt a Petőfi-emlékek a Galga és a Rákos mentén című vetél­kedőre. A munkahelyi és a művelődési közösségek szá­mára ez év elején hirdette meg a Petőfi Sándor Tár­saság aszódi szekciója, a gödöllői művelődési központ és a Hazafias Népfront helyi bizottsága az irodalmi párbajt. Szocialista brigádok tagjai, diákok, könyvtá­rosok, pedagógusok készültek fel alig egy esztendő alatt, hogy megmérettessék: ki tud többet a költő élet­művéről, életéről, amelynek szálai jelentősen kötődnek a Galga vidékhez. Nevezetes ház Aszód, Domony, Gödöllő, Hévízgyörk, Isaszeg, Kartal, Pécel, Valkó azok a helyek, ahol Petőfi-emlékakre bukkan­hatunk. A helybéliek nem kis büszkeséggel mesélik, hogy náluk is megfordult Petőfi Sándor. Vagy éppen azt, hogy ott vol,t mészáros a költő nagyapja: Váltón még a kis­iskolás is megmutatja, me­lyik az a híres-nevezetes ház. Nem beszélve az aszódi mú­zeum szívós törekvéséről, ahogyan összegyűjtötte és be­mutatja az emlékeket. A Mú­zeumi Füzetekben közreadják kutatásaik eredményeit. A múzeumi hónap eseményei közepette rendezték meg Aszó­don, a Podmaniczky-kastély dísztermében az esélyes tíz csapat vetélkedőjét a hét vé­gén. Az aszódi általános is­kola, a gödöllői könyvtár, a pedagógiai továbbképző, a Póló klub, a gimnázium har­madikosai, a gödöllői gépgyár brigádja, az ikladi Ipari Mű­szergyár Gutenberg és a Le­nin útján elnevezésű brigád­jai, az iklad—domonyi óvoda, a váltói általános iskola pe­dagógusai gyűltek össze az izgalmasnak ígérkező versen­gésre. A hatfordulós összecsapás a közönség és a résztvevők számára egyaránt sok érde­kességet tartogatott. A több­órás esemény játékossága je­lentette azt a többletet, ami­től észre sem vettük az idő múlását. A gondosan elkészí­tett forgatókönyv ben név- és fogalompárosító játéktól, iro­dalmi topográfiától kereszt- rejtvényig sok minden volt. A szituációs játékok, a Petőfi arcai című forduló, amelyben a költő munkásságáról szóló kritikák kritikáját kellett el­készíteni, a versenyzők ere­deti ötleteire épített. Volt, akiknek jobban sikerült fel­készülniük, volt, akiknek ke­vésbé. Volt, akiknek jobban forgott a szerencse kereke, másoknak nemigen. Minden­esetre itt nem ment közhely­számba a mondás: mindenki győztesként távozhatott. Szi­gorú volt a megméretés, ám mindenki tanulhatott a má­siktól, s ez sem kevés. A vetélkedők korát éljük. JVajon mi a titka a műfaj ilye- lén reneszánszának? — kér­deztük dr. Kerényi Ferencet, a zsűri elnökét, a Magyar Színházi Intézet igazgatóját. Kellemes emlék — Kellemes és kellemetlen emlékek érik az embért egy­más után. Jóleső érzéssel gon­dolok majd mindig erre a hétvégére. Tíz csapat hóna­pokon keresztül dolgozik, hogy megmérkőzzön; ez már önmagában is jelentős telje­sítmény. Ám a legfontosabb­nak a játékos, felszabadult hangulatot tartom. Azt, hogy a résztvevők meg merték szó­laltatni a saját véleményüket, nem mondották fel csupán az elolvasott tanulmányokat, avagy a tankönyvek leírásait. A huszadik századi ember ke­vés helyen leli meg a játék lehetőségét. Pedig a hajlan­dóságot felnőtten is hordoz­zuk. Ezek azok az alkalmak, amikor a különböző foglalko­zásúak, más-más munkahelye­ken dolgozók találkozhatnak. Összehozza őket a közös cél: a játék öröme és nem utolsó­sorban az, hogy többet tudja­nak a költőről és szülőföld­jükről. Itt érthettük tetten, miként lehet a tegnapot fel­idézve kicsit jobban értenünk a mát. László Lajosné, Pardi Lász­ióné' Kiss Ferencné, Nagy Mi- hályné, Gyürki Imréné — mu­tatkoznak be egymás után a Gutenberg szocialista brigád tagjai. — Sajnos mi elég későn kapcsolódtunk a versenybe — mondja szószólójuk, a brigád- vezető László Lajosné. — A kiírás valahol elakadt a gyár. ban, így aztán elég kevés elő­készítő eseményen vehettünk részt. Mi elsősorban a Pető- fi-életmű helyi vonatkozásait néztük át. így aztán némely részletkérdésre nem tud­tunk válaszolni. — Vetélkedő brigád va­gyunk — kapcsolódik a be­szélgetésbe Pardi Lászlóné. — A felkészülés és a játék iz­galma mellett nem utolsó szempont, hogy találkozhatunk egymással, hogy újralapoz­tuk a Petőfi-kötetet, felidéz­tük a kedvenc verseket. A nap feszültségét mégis­csak az adta, hogy eldől: ki viszi el a pálmát. Ezúttal a valkói általános iskola peda­gógusai — Bene Pálné, Les- tyánné Gerák Magdolna, Reisz Jánosné, Laczik Ilona és Var­ga Zoltán — voltak a győzte­sek. Más szemmel — A játék folytatódik — felelték mindannyian a ho­gyan tovább kérdésre. —Nem csupán azzal, hogy részt ve­szünk a háromnapos jutalom- úton, ahol Petőfi nyomában járunk a Felvidéken, Föliké- szültebben, kicsit más* szem­mel avatjuk majd be tanít­ványainkat is a költészet rej­telmeibe. Valkón a legkisebb gyerek is valóban tudja, hogy hol volt a Petrovics nagyapa mészárszéke. Ám a házon mindennek nincs nyoma. Sze­retnénk emléktáblát elhelyez­ni ott. S a legfontosabb: igyekszünk mind teljesebb Petőfi-képet nyújtani a jövő nemzedékének. Erdősi Katalin Szolgáltatunk, de nívósán Erezze jól magát mindenki Nem szokványos dolog, ha mindössze léi esztendő elmúl­tával az újságíró visszatér ri­portjának helyszínére, hiszen ennyi idő alatt általában nem történnek nagy változá­sok. Hogy mégis újra Buda­keszire látogattunk, annak egyetlen oka van: az Erkel Ferenc Művelődési Központ­ban nem szokványos dolgok történnek. Legalábbis a meg­szokott, sokáig használt mér­ce szerint. Ugrás a magasba Nehéz a dolga annak, aki Budakeszin akarja a közmű­velődést szolgálni. Túl közel van ahhoz a főváros, túl igé­nyesek ahhoz az emberek, hogy akármivel be lehessen csalogatni őket a művelődési házba. Olyan programok kel­lenek, amelyekhez Budapes­ten sem könnyű hozzájutni, vagy amelyek sajátosan csak a helybélieknek szólnak. Eset­leg mind a kettő egyszerre. Maximalista cél, de hát so­kan mondták, leírták már: ha egy méter ötvenre tesszük a lécet, sosem fogunk két mé­tert ugrani. Amikor először beszámol­tunk a művelődési központ új vezetésének próbálkozásairól, akkor csínján kellett bánni a jelzőkkel, a megállapítások­kal. A cikk címe ez volt: A bevétel erősíti a szabályt? A kérdőjelet most már el lehet hagyni, a helyére pont kerül. El kell fogadni ugyanis azt az alapállást, amely fontos­nak tartja, hogy egy közmű­velődési intézménynek iis gaz­dálkodnia kell. Félrevezető volna azt hinni, hogy a Ma­gyarországon meghonosodó új közgazdasági szemlélet egyedül a művelődési házak­ra nincs hatással. Különösen akkor, ha ez nem a kultúra ellen, hanem éppen érte, an­nak érdekében érvényesül. Budakeszin ez. történt. Jó, hqgy így van, hiszen a nép­művelők többsége évek óta azt panaszolja: ennyi pénzből, , ilyen szerény költségvetésből nem tudunk többet tenni. Az Erkel Ferenc Művelődési Köz­pontban pedig úgy tartják: pénzt kell keresnünk ahhoz, hogy nívós programokat ál­líthassunk össze. — A művelődési háznak kulturális szolgáltatást kell nyújtania, méghozzá olyat, hogy valamennyi program közönsége jól érezze magát — mondja Pék Lajos megbízott igazgató. — Az is, aki műve­lődni, de az is, aki csak szó­rakozni akar, és az is, aki­nek érdeklődését valamelyik klubfoglalkozás köti le. A ni­Rádiófigyelő KEZEK. A kezekről, ezek­ről a finom, érzékeny szerszá­mokról szólt Szél Júlia riport­műsora. Testünknek azokról a nélkülözhetetlen tagjairól, amelyekkel dolgozunk, ame­lyeket barátilag nyújtunk a má-sik ember felé, s amelyek­kel végigsimítunk gyerme­keink kócos fején. Akikkel a riporter az Országom Trauma­tológiai Intézetben beszélge­tett. azoknak egyike-másika ezután alig vagy egyáltalán nem használhatja többé a ke­zét. Az első kérdés csak az le­het: miért kell ennek így tör­ténnie? Az egyik lehetséges választ annak a gödöllői asz- szonynak a példája adta. meg, akit éppen a riport készíté­sekor szállítottak be a men-. tők. Olyan korszerűtlen üzem­ben dolgozik, ahol ma isi puszta kézzel rakják az anya-’ got a prés alá. A baleset há­rom ujját vitte el. Mások is beszámoltak hasonló esetek­ről. Meg kell mondani, hogy nem mindig a dolgozók köny- nyelműsége okozza a bajt,, hozzájárulnak ahhoz az el­avult, nemegyszer a termelést' megnehezítő munkavédelmi eszközök is ... Az orvostudomány már-már csodákra képes, hiszen ha időben kerül kórházba a sé­rült, akkor nagy gyakoriság­gal meg lehet menteni, vissza lehet varrnj, a leszakadt test­részeket. A műsorból azonban az is kiderült, hogy Magyar- országon mindössze egyetlen kézsebészeti osztály működik. Igaz, több kórházban akadnak olyan kiváló sebészek, akik képesek ezeknek a műtétek­nek az elvégzésére, ám nekik más feladataik is vannak. Ez a szűk kapacitás olykor a műtétek halasztásához, a gyó­gyítás hatékonyságának csök­kenéséhez vezet. Bele lehet ebbe nyugodni? A JEGYZŐ. Mindig élénk érdeklődést kelt, ha ismert emberek életéről, pályájáról valami újat tudhatunk meg. így van ez kortársaink eseté­ben is, de még inkább akkor, ha a közel- vagy a régmúlt nagy alkotóiról mesélő külön­böző dokumentumok, írásos ahyagok bukkannak elő. Az Ér­tékek és felfedezések című adás Arany János hagyatéká­nak kevéssé ismert darabjairól «tudósított. Kár, hogy az Albert Zsuzsa Szerkesztette műsort a szombat esti tévékrimivel pár­huzamosan sugározták. Lukácsi Sándor bevezetőjé­ben emlékeztetett arra, hogy Arany János költői hagyaté­kát fia, László kezdte el ki­adni 1887 és 1889 között. Szá­mos kézirat azonban vejének, Voinovich Géza irodalomtör­A művelődési ház legutóbbi nagy sikerű rendezvénye a sportfórum, ahol a házigazda Sztáray Mihály és Knézy Jenő sportriporter dr. Kárpáti Györgyöt faggatta emlékeiről Veress Jenő felvételei szünk, hogy azok ugyancsak színvonalasak legyenek. A vendég ne azzal távozzon, hogy most megint kihúztak a • , «Ä* zsebemből 50 vagy 100 forin­tot, hanem azzal: ez kellemes este volt. Több munkával A művelődési központ szer­zett már néhány kellemes es­tét, napot a látogatóinak. Akadtak igazi ínyencségek, kuriózumok és voltak olyan vállalkozások, amelyek a he­lyi igényeket tartották szem előtt. Az utóbbiak közül fel­tétlen említést érdemel a né­metajkú lakosság körében rendkívül' népszerű Traccs- parti, vagy a csonka csalá­dok gondjain segítő, azok időtöltését megszervező Mí­nusz 1 fő klub. Lehet előadá­sokat hallgatni Budaként történetéről, és arról is, hogy milyen lesz a település két­ezerben. Négy klub, tíz szak­kör kínál változatos szórako­zást, az előadói estek telt há­zakat vonzanak. Természetesen mindennek megvannak az anyagi következményei is: a művelődési központ már az első hat hónapban teljesítette — a korábbi évek tapasztala­tai nyomán megállapított — bevételi tervét. — Most már ott tartunk, hogy 50 százalékkal több a bevételünk annál, mint amit egész évre előirányoztunk — teszi hozzá Pék Lajos. — Igaz, a kiadásaink is gyorsan növe­kedtek. A számok arról ta­núskodnak, hogy többet dol­goztunk, mint ahogy azt mi magunk is vártuk volna. Egyébként néhány héten be­lül megint a mérleg- bevételi oldala lesz az erősebb. Nagy rendezvények, bálok, pódium­előadások követik egymást. Még ebben a hónapban Gyurkovics Zsuzsa, november­ben pedig Pécsi Ildikó láto­gat el hozzánk. vós műsorokat, előadásokat mi is csak a nagy rendezvé­nyek bevételeiből tudjuk fi­nanszírozni, de arra törek­ténésznek a birtokába került, aki sokáig halogatta megje­lentetésüket. A kéziratok vé­gül 1945-ben, Buda ostroma­kor megsemmisültek. Ez az oka annak, hogy az utóbbi évtizedekben kevés Arany-mű került elő, vers mindössze kettő, levél is csak néhány. Viszont annál több hivatalos fogalmazvány, jegyzői, akadé­miai irat jutott napvilágra. Ezeket ugyanis nem Voino­vich őrizte. Aranynak több írása ma­radt fenn nagyszalontai jegy- zösége idejéből. Ezekből ki­derült, hogy nagyon lelkiisme­retesen látta el feladatát. Eb­ben a munkában is megtalál­ta a humánus értelmet: a jegyző feladata nem csupán a felső helyről érkezett levelek kikurjongatásábói áll, hanem mindenekelőtt a pórnép mű­veléséből. Az ugyanez idő tájt íródott egyik levél arról tanúskodik, hogy Arany János volt saját műveinek legkíméletlenebb kritikusa. Talán azért maradt utána számos töredék, félbe­hagyott vers. Azokat sem sietett közreadni, amelyek ugyan elkészültek, de gyengé­nek találtattak. Az élvezetes műsorban Kertész Péter, Osz- ter Sándor és Papp János szólaltatták meg Arany János hagyatékának dokumentumait. K. L. Társasági élet Ügy tűnik, valóra válik a népművelőknek az a vágya, hogy a művelődési központ­ban jó értelemben vett társa­sági élet, olyan hangulat ala­kuljon ki, amely közelebb hozza egymáshoz az embere­ket. Ilyen körülmények között természetes, hogy akik sűrűn fordulnak meg a művelődési házban, azoknak a közműve­lődés ügye is fontos lett. Mindez találkozik a tanácsi elképzelésekkel is, hiszen szándékuk szerint a település- fejlesztési hozzájárulás egy részét a mozi felújítására, át­alakítására költenék. A dön­tő szót ebben a lakosság mondja ki. Mindenesetre Fék Lajosnak máris számtalan terve van arra, hogy a vetí­téseken kívül mire lehetne még használni a mozit. A Traccspartikon játszó, az Ope­raház fúvósaiból verbuváló­dott Uhrner-zenekar pedig hajlandó volna fölajánlani az egyik műsor tiszteletdíját egy téglajegyakció elindításához. Kövess László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom