Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-22 / 248. szám
rrvr % mm y*.ii «85. OKTOBER 22., KEDD Termését nehezen adja a föld I hideg nem riasztotta őket Kálmán. — A mostani talajviszonyok közepette, nem tudom, mikor végzünk a mintegy 200 hektár sárgarépa felszedésével. Még az elején tartunk, pedig kell az alapanyag a nemrégiben felépült új zöldségfeldolgozó üzemnek. Sarkunkban a hideg, ha nem prizmázzuk be idejében a répát, bizony nagy kárt tehet abban a fagy. — Mikor jön már Attila azzal az alkatrésszel — türelmetlenkedik Végh Kálmán. — Mit akarsz, még oda sem ért a műhelybe — csitítja idősebb társa. Hogy figyelmüket elteljem, újabb kérdéssel hozakodom elő. Indulás tovább Ezen már csak a hegesztés segít — Mennyit répát - szednek fel naponta? — Mintegy nyolcvagonnyit — vágnak szinte egymás szavába, de csali akkor, ha nincs üzemzavar. Végül és aránylag nem is olyan soká, megérkezett a kijavított alkatrész, amit gyorsan felszereltek és a répaszedők indultak tovább, mondván, nincs idejük diskurálni. Éppen csak hogy el tudtunk köszönni egymástól. B. Z. J Lassan a nyár utolsó je- ^ leit is elsodorja az ősz. ^ Az emberek fázósan húz- j- zák össze kabátjaikat, de ^ akik jobban tűrik a hide- í get, azok is látják — ha g másból nem, a határban y, folytatódó serény munká- latokból —, hogy immár ^ ismét itt van a mustcsor- ^ dítás, a szántóföldi növé- £ nyék, a zöldségfélék beta- í karitásári k ideje. . Száraz talajon A vecsési Ferihegy Termelőszövetkezet óriási sárga- répatábláján négy felszedőgép küszöködik a száraz talajjal. Haladásuk a megszokottnál lassúbb, sőt időnként meg is kell állniuk, hogy a levélmaradványoktól eltömő- dött vágó- és felhordó szerkezetet kitisztítsák a gépkezelők. Végh Kálmán, az egyik dán ASA-LIFT sárgarépa-felszedő gép vezetője mond egy cifrát mérgében, amikor meghallja a semmivel össze nem téveszthető roppanást. Eltörött a gép úgynevezett répakiemelő csőre. Kókai Attila és Gál János, az idősebb, tapasztaltabb munkás azonnal leugrik a gépről, de hiába. Ami megtörtént, megtörtént, a valóságot ők sem tudják megváltoztatni. — Várjál már, Kálmán, ne kapkodj, hiszen úgyis mindegy — szól a betakarítógép vezetőjének Gál János, aki korát meghazudtoló fürgeséggel veszi kézbe a beteg alkatrészt. Mikor teljes valóságában látja a hibát, mégis minha ő is elkedvetlenedett volna egy kicsit. Gond felhoz! arcát, miközben sapkáját előrebillentve, sűrűn vakar- gatja füle tövét. — Hát, János bátyám — szól közbe Kókai Attila —, itt bizony nincs más választás, mint bemenni a műhelybe és meghegesztetni az eltörött alkatrészt. E feladatra máris készségesen vállalkozik a fiatalember. Technikai szünet a répafüldön Barcza Zsolt felvételei A tanácsok 35 éve A tanácsok létrejöttének 35. évfordulója alkalmából emlékülést rendeztek tegnap Budapesten, az Államigazgatási Főiskolán. A Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala, a Közalkalmazottak Szakszervezete és a főiskola szervezte tanácskozáson Kelemen Ferenc főigazgató köszöntötte a három és fél évtizede tanácsi munkát végző fővárosi és megyei meghívottakat. Az ünnepségen Papp Lajos államtitkár, a tanácsi hivatal elnöke méltatta az elmúlt harmincöt évet. Ezt követően előadások, korreferátumok hangzottak el a tanácsok három és fél évtizedes tevékenységéről, szervezeti fejlődéséről. Szerkesztőségünk vendégei voltak Beszélgetés időszerű politikai kérdésekről Tegnap délután a Pest Megyei Hírlap meghívására a szerkesztőségbe látogatott Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára, Bárd András, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője, valamint Tóth Albert, a Zsámbéki TanítÓT képző Főiskola főigazgató-helyettese. A gazdasági, politikai, _ társadalmi élet időszerű kérdéseiről beszélgettek a Pest Megyei Hírlap vezető munkatársaival. Tájékoztattak az agitáció legsürgősebb teendőiről, valamint arról, milyen feladatok várnak a zsámbéki tanítóképző tanáraira, diákjaira, milyen perspektívája van az óvónőképzés bevezetésének. I üt tesznek a nyugdíjasokért? Válaszol: dr. Götzinger István, az SZMT fóTnunkatársa Pest megye 180 ezer nyugdíjasnak is otthona. Harminc százalékuk 2500 forintot vagy annál is kevesebbet kap nyugellátásként. Harmincöt százalékuk 75 évesnél idősebb. Aki még jó erőben, szellemi frissességben él, s munkát keres, vállalna a megyében — nehezen talál. Kevés a nyugdíjkiegészítő munkaalkalom. Sokan másutt élnek, mint ahol dolgoztak, ingázók voltak korábban. Mit tesz, mit tehet a nyugdíjasokért a szakszervezet? Válaszol: dr. Götzinger István, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának társadalombiztosítással, egészségüggyel, szociálpolitikával foglalkozó főmunkatársa. Várja a feldolgozó A nem várt kényszerpihenő jó alkalmat kínál, hogy a betakarítógép vezetőjével és az ott maradt gépkezelővel bővebben elbeszélgessünk a sárga,répaszedés csínjáról-bínjá- ról. — Nagyon kellene már az eső — pillant az égre Végh — Pontosítsuk a kérdést: mit tesznek a szakszervezetek? Ugyanis az ágazati szak- szervezetek s azokon belül is az alapszervezetek konkrét feladatai kapcsolatosak a nyugdíjasokkal. Ilyen a jó viszony rendszeres ápolása, a találkozók, kirándulások, közös programok szervezése, az üdültetés, s az, hogy figyelemmel kísérjék a nyugdíjasok életkörülményeit, segítsék megoldani gondjaikat, juttassanak a rászorulóknak segélyt. Ezek persze általánosságok, a tényleges gyakorlat sokkalta tarkább, tartalma gazdagabb, mint az iménti felsorolásból sejthető. S talán ez a magyarázata, hogy az elmúlt években a nyugdíjba vonulók közül egyre többen tartják fenn szakszervezeti tagságukat. Figyelemre méltó az adat: évtizedes fejlődés eredményeként 1980-ra 24 ezer 800 lett a megye alapszervezeteiben a nyugdíjas tagok száma. S ez négy esztendő alatt 35 százalékkal emelkedett, most 35 ezer 500. Olyanok is a szakszervezettől remélnek segítséget, akik korábban nem is nagyon figyeltek arra, hogy munkahelyükön van bizalmi, van alapszervezet, s akik azelőtt személy szerint soha semmilyen támogatást nem kértek. • Minek tulajdonítható e változás, a ragaszkodás a szak szervez e th ez ? — Természetes, hogy aki nyugdíjba vonul, az nem akar teljesen elszakadni munkahelyétől. Az ember legfontosabb társadalmi kapcsolatai szűnnek meg a nyugdíjazással, hiszen egész aktív életében a munkaviszony keretében fejlődtek közvetlen emberi kötődései. A munkahelyen tagja a különböző társadalmi és politikai szervezeteknek. A nyugdíjba vonulás után a többség ^számára a szakszervezet marad az egyedüli szál, ami a volt munkahelyéhez köti, s erre a szálra mind több embernek van szüksége. Az szb az a hely, ahová bármikor bemehet, ahol bármilyen problémáját elmondhatja, s ahol, ha tudnak, segítenek is. • Ha tudnak, de nem mindig tudnak. — Valóban nem mindig. A segélykeret véges, sok vállalati szakszervezeti bizottság van, ahol igen kevés üdülési lehetőséget kínálnak, s gyakorta nincs. módjuk segíteni abban sem, hogy a nyugdíjas a régi munkahelyén olyan foglalatosságot találjon, amivél kiegészítheti a pénzét. Pest megyében több mint 400 alapszervezej van. Különbözők a körülményeik, a lehetőségeik. Akad olyan, amelyhez csupán néhány nyugdíjas tartozik, s van, ahová ezernél több. Van, ahol a nyugdíjasok zöme a volt munkahelyéhez közeli néhány településen lakik, s van, ahol Nógrádtól Szabolcsig kellene járni, hogy a szak- szervezetiek felkeressék a vállalat egykori dolgozóit. Vannak persze jó példák. A DKV-nál, Százhalombattán a nyugdíjasokkal nyugdíjasok foglalkoznak. Több mint 600 időssel van kapcsolatuk. A községekben, budapesti kerületekben, ahol sok a volt DKV-s, egy vagy két bizalmi ,s van, akik nyugdíjas társaik jgyeit intézik a szakszervezetben. Csepelen az egyik lyen bizalmi hetente fogadóórát is tart, s akkor biztosan negtalálják. A nyugdíjas bizalmiakból álló bizottság osztja el az szb nyugdíjas segély- ceretét, és az dönt arról is, ri kapjon a volt dolgozók kőiül üdülési beutalót. Évi Maradékból lesz az új divat A Commodore a vámelszámoló A Pest Megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat öt gyára közül négyben már korábban megvalósultak a termelést segítő beruházások. A konfekció gyáregység dolgozói Cegléd öt pontján tevékenykednek. A területi szétszórtság nemcsak az üzemeltetést drágította, hanem nehezítette a napi kapcsolattartást is. Gondot okozott továbbá, hogy a ceglédi telephelyeken a legalapvetőbb szociális feltételeket sem tudták biztosítani. A PEVDI vezetői e három szempontot figyelembe véve döntöttek úgy, hogy Cegléden új épületeket építenek. Az elsőt már 1980-ban átadták, itt a szabászat, az anyagraktár és a műszaki előkészítés kapott helyet. Szomszédságában most épül a 460 négyzetméteres varroda, amit a tervek szerint november 4-én adnak át. Exportbevételek — Kétségtelenül nagy erőfeszítést jelent a vállalatnak húszmilliót előteremteni ebben a pénzínséges időben — de ez a beruházás régi és jogos óhajunkat orvosolja — vélekedik Gergelyné Gábor Lídia igazgató. — Mi ugyanis nemcsak Cegléden voltunk szétszórva, hiszen Abonyban, Dabason, Monoron és Nagy- kátán is működik varrodánk. A szociális létesítményeken kívül melegítőkonyhát és éttermet is kialakítanak, most már csak azon kell törjük a fejünket, honnan hozzuk majd az ebédet. A PEVDI konfekció gyáregységében 110 millió forintos árbevételre számítanak az idén. Ennek az összegnek több mint a fele tőkés exportból származik. Saját tervezés — Kivitelünk jelentős részét a bérmunka adja, három nyugatnémet és egy osztrák céggel állunk kapcsolatban — tájékoztat az igazgatónő. — A kapcsolat előnyeit igyekszünk saját tervezésű model- leinkben kamatoztatni, a külföldi fazonokat hazai alapanyagra átültetni. Ez az út azonban nehézkes, mert csak komoly utánjárással jutunk igazán jó, divatos anyaghoz. Termékeink döntő többsége importanyagból készül, ami természetesen tükröződik a fogyasztói árakban is. De választékot bővítenék a különböző műszőrme kabátjaink, szép kosztümjeink. Viszonylag kis szériákban, 4—500 darabos tételekben dolgozunk a hölgyek örömére és megelégedésére. A szezon kezdetén bizony nem sok idő jut tervezgetésre, kísérletezgetésre. A megmaradt véganyagokból azonban, ha majd lélegzethez jutnak, mintázó részlegük a várható stílusirányzatok és a kereskedelem igényei alapján kialakítja a jövő évi kollekciót. — A BNV-n szoknyás és nadrágos együttesekkel szerepelünk, a kollekció harmincdarabos. A Hungarotex divat- bemutatóin is rendszeresen felvonultatjuk termékeinket, legutóbb például három mat- lasszé anyagból készült kosztümöt láthattak az érdeklődők. Kiegészítők A PEVDI ceglédi konfekció gyáregysége egy bérleti szerződés értelmében 160 ezer márka értékben összesen 25 új gépet kap. Ezek jól kiegészítik majd meglevő berendezéseiket. A nemrégiben vásárolt Commodore számítógép is aktív segítőtárssá válik. Az üzemrészek vezetői most ismerkednek a masinával, jövőre az anyagkészletezést, a bérszámfejtést és a vámelszámolást szeretnék rávinni. F. E. nyugdíjasprogramot is készítenek, s megküldik minden érintettnek, akárcsak a vállalati újságot. Hasonló gyakorlat alakult ki a pedagógusoknál Vácott, ahol a szak- szervezeti alapszervezeten belül önállóan, klubszerűén tevékenykedik a nyugdíjascsoport. s munkája az egész vonzáskörzetre kiterjed. 9 De nem mindenütt ilyen megnyugtató a helyzet... — Akad, ahol a pénzből egy kirándulásra sem futja. Ám nem is ez a lényeg. Az igazi rossz példák azok, amelyek sérelmekkel járnak. Ha például konkrét ügyekkel nem, vagy keveset törődnek. És sajnos, ilyenekből is akad jószerivel, hiszen sok olyan nyugdíjas hiányolja a figyelmet, a segítséget, aki — mert volt munkahelyétől távol él — a szakszervezet számára szinte elérhetetlen, s akkor érzi úgy: megfeledkeztek róla. • A bizalmi- és főbizalmiválasztások során szóba ke- rült-e a nyugdíjasok ügye? — Igen. Jellemzően ennek is három részletét említették gyakran: a kisnyugdíjasok helyzetét, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését, s a segélykeretek emelését, ez utóbbit azért, hogy a nyugdíjasoknak többet juttathassanak. 9 Eddig nem beszéltünk a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsáról. Mik a teendői a nyugdíjasokkal kapcsolatban? — Túl azon, hogy segíti, figyelemmel kíséri az alapszervezetek munkáját, nem kevés. Szorgalmazza a nyugdíjaséletre való felkészítést, a nyugdíjasklubok létrehozását, az idős korúak művelődési és szabadidős lehetőségeinek bővítését, s azt: a munkahelyek szervezzenek kommunista műszakokat a nehéz körülmények között élő nyugdíjasaik megsegítésére. Az SZMT javasolta, hogy a munkahelyeken mérjék fel a nyugdíjasokkal betölthető álláslehetőségeket. Ez az ügy sajnos ma is ott tart: jellemzően portási, éjjeliőri állásokat kínálnak. A nyugdíjas nehezen, ritkán kap képzettségének, képességeinek és tapasztalatának megfelelő munkát. Az SZMT megkülönböztetett figyelmet szentel a szociális gondoskodásra szorulóknak. Vizsgálta a megye szociális otthonainak a helyzetét, segítette az otthonok patro- nálói hálózatának bővítését. A VII. ötéves tervkoncepció véleményezésénél úgy foglalt állást: a tervezett 250 szociális otthoni hely épüljön meg már a tervidőszak első felében. Az SZMT társadalombiztosítási bizottsága pedig az alapszervezetektől ós a szakmaközi bizottságoktól javaslatok alapján 1983 óta 3 ezer nyugdíjemelési kérelmet bírált el, s 2 ezerben döntött úgy: különleges nyugellátást ad. Vasvári G Pál
