Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

1985. OKTÓBER 19.. SZOMBAT pr.sr « rmrei] 9 _GYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINrORM JELENTI Bnzán György: — A hét végén zavartalan lesz az autópályák for­galma; az építési munkaterületeken feloldották a forgalomkorlátozá­sokat. A hűvös idő ellenére erős forgalom várható a Dunakanyarban. A váci komp menetrend szerint közlekedik, de a komphoz vezető út lezárása miatt csak a terelőúton érhetik el a révállomást. A 2-es főúton Dunakeszin már nem kell kerülni, de még tart az útépítés, ezért a maximális haladási sebesség 40 km. Útépítők dolgoznak az 5-ös főúton is, Örkénynél és Dabasnál, ott, ahol az átadásra kerülő 515-ös autópálya-szakaszról lehet majd lehajtani. Százhalombattán to­vábbra is terelőúton kell közlekedni. Az Ml-es autópálya törökbálinti szakaszának építése miatt lezárták a Budaörs—Biatorbágy közötti utat, a Zsámbékra vezető úton ugyancsak aszfaltoznak. EGY BALESET ANATÓMIÁJA E heti példabalesetünk színhelye Gödöllő, ahol V. S. egy HÉV-szerelvény elé lépett, és súlyosan megsérült. A hu­szonnégy éves fiatalember mégis szerencsésnek mondhatja magát, mert az ilyen találkozások általában a súlyosnál is súlyosabb következményekkel szoktak járni. A Ez a baleset sincs tanulság nélkül. Az mindenki előtt — most már V. s. előtt is — világos, hogy figyelmetlensége áldozata a meg­sérült fiatalember. Sajnos, a hasonló balesetek nem ritkák, ezért is indított akciót a gyalogosok balesetmentes közlekedése érdekében a pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, s hogy aktuális, azt mai példabalesetünk is igazolja. (Az akcióról az alábbiakban adunk tájékoztatást.) Amit még ej kell mondani: gyalogosként is szabályosan, óvatosan — defenzíven — kell közlekedni, s nem szabad elfelejteni, hogy sokkal sérülékenyebb az ember gyalog, mint Járműben vagy Járművön utalva. A GYALOGOSOK BIZTONSÁGÁÉRT Ez a címe annak az akciósorozatnak, amelynek kereté­ben október elejétől december 15-ig a Pest Megyei Közleke­désbiztonsági Tanács aktivistái a legsebezhetőbb közlekedő réteg, a gyalogosok érdekében indított. Az akció kétsíkú. Egyrészt igyekeznek a járművek veze­tőit a gyalogosok fokozottabb védelmére felszólítani, a kije­lölt átkelőhelyek védelmét megerősíteni, s az itt érvényes jogokat még jobban hasznosítani. A másik oldala a munkának az, hogy magukat a gyalo­gosokat igyekeznek a PMKBT aktivistái felvilágosítani, és így megóvni őket a rájuk leselkedő veszélytől. Az akció szükségességét jól mutatják a statisztikák is. Az elmúlt tíz esztendő átlagát vizsgálva kiderül, hogy ha­zánkban az összes baleset harminc százaléka gyalogosokkal kapcsolatos. A fejlettebb közlekedési kultúrával rendelkező országokban ez az arány csak 10—15 százalék. A közúti baleset során meghaltak 40 százaléka gyalogos volt, a már említett országokban pontosan a fele ez az adat. Negatív tendenciát mutat az, hogy az elmúlt évtized alatt másfélszeresére nőtt a kijelölt gyalogátkelőhelyen — zebrán — elgázolt emberek aránya, s ezen belül is kétszeresére a hat év alatti gyermekeké, az általános iskolás korúaké három­szorosára. tbíoT A .• -i ti... ­A közlekedési fegyelem általános lazulását figyelhetjük meg naponta Pest megye útjain is, s ehhez nemcsak a jármű­vel közlekedők szaporodó fegyelmezetlenségei járulnak hoz­zá, a gyalogosok is kiveszik a részüket ebből. Gyakran — az esetek többségében — saját maguk az előidézői balesetüknek. Ezért ők az elsődleges célpontjai a hónap elején kezdődött akciónak. AUSZTRIÁBAN JÁRTUNK... ... mesterségünk címere ... Ugye ismerős a játék? Nos, az újságíró sem tud kibújni a bőréből, s ha itthoni mindennap­jait a közlekedéssel és annak problémáival tölti, külföldön járva is figyel erre a témára. A legszembetűnőbb, hogy határainktól nyugatra fegyel­mezettebbek a közlekedők. Nemcsak a járművezetők, a gyalo­gosok is. Ennek egyik oka bizonyára a borsos büntetésekkel magyarázható. Bécsben egy tilos parkolásért 2500 schillinget is fizettethetnek a vétkessel, s Münchenben — igaz, ez már az NSZK-ban van — 2S0 márkába is belekerül, ha elszállít­ják a rendőrök valakinek tilosban parkoló kocsiját. Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy jóval kevesebb a tábla — a tilalmat jelző is —, mint például Budapesten, s ha néha nehéz is, azért lehet szabályosan parkolni. Ami még szemet szúrt, az a nálunk betiltott pótféklám­pák kitűnő hatása, öt-hat személykocsi szélvédőin át is jól látszik, ha valaki a sor elején fékez, s nem tudjuk nem elhin­ni, hogy csökkenti a ráfutásos balesetek számát. Vajon nincs itt az ideje, hogy egy rossz döntést felülvizsgálva, újra meg­tűrjék közlekedésünk szervezői ezeknek a hasznos kiegészítő berendezéseknek a használatát? PÁLYÁZAT KIS HIBÁVAL Levelet hozott a posta, s abban a következők álltak: Örömmel vettük a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács kezdeményezését, a havonkénti közlekedési rejtvényt. Annál is inkább, mert a felhívást és egy plakátot szövetkezetünk előcsarnokában is elhelyeztek. Megfejtéseinket az ezen levő tasakba dobtuk, amit júliusban el is vittek. Aztán egyre töb­ben kapcsolódtak be a játékba, és izgatottan lestük, mikor viszik el az augusztusi megfejtéseinket, s mikor hozzák az újabb kérdéseket. Ekkor jött a meglepetés, a Pest Megyei Hírlap közölte az augusztusi nyertesek névsorát, a mi pá­lyázataink pedig azóta is a plakát zacskójában várják a jó szerencsét. Nem értjük, hogy egy ilyen jó kezdeményezést miért kell lejáratni, miért kell az emberek bizalmát elját­szani. • DÍinaharaszti, 1985. október 7. A Texgraf Ipari Szövetkezet dolgozói A Mit tehetünk ehhez hozzá? Annyit, hogy sajnálatos­nak tartjuk azt, ami történt, és reméljük, csak egy véletlen esetről van szó, ami sem máshol, sem máskor nem fordul(t) elő. A Texgraf dolgozóinak augusztusi megfejtéseit, amit szer­kesztőségünknek irt levelükhöz mellékeltek, eljuttatjuk a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanácshoz, és javasoljuk, hogy azok közül a helyes megfejtéseket tartalmazókat csatolják a szeptemberi pályázatokhoz. így az ottfelejtettek is részt ve­hetnek a sorsoláson, ha egy hónappal később is. Azt, hogy nyerjenek is — természetesen — sem mi, sem a pályázat gaz­dái, a PMKBT és az OKBT nem garantálhatja. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvéget kíván gyalogosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 az óvoda és a régi községhá­za épületéből alakítottak ki osztálytermeket. 1970-ben ti­zenöt tantermes, tornaterem­mel ellátott új iskolát avattak, amelynek belső udvarán sza­bályos méretű, világítótestek­kel felszerelt kézilabdapályát alakítottak ki. A dinamikusan fejlődő köz­ség azonban ezt is hamarosan kinőtte, így ma a mintegy nyolcszáz tanuló foglalkozta­tásához szükségtantermeket kell igénybe venni, amíg az új, hattantermes szárny fel nem épül. Addig is a hat osz­tályt különböző helyiségek­ben foglalkoztatják: az ifjúsá­gi ház termeiben és alagsori tornaszobájában, a művelődési ház üvegtermében, a sportpá­lya klubhelyiségében. A község lakói társadalmi munkával is segítik az új szárny felépítését, az átadás mégis késik. Ezért újabb szükségtanterem kialakítása várható a volt ruházati bolt helyén. Veresegyházon maradéktala­nul végrehajtják a tankötele­zettségi törvényt: a nyolc osz­tályt kivétel nélkül minden gyerek elvégzi tizenhat éves koráig. A gyógypedagógiai képzésre szoruló gyerekek Gödöllőre járnak — kíséré­süket a szülői munkaközösség is segíti. Évfolyamonként egy-egy zenei tagozatos osz­tály indul. Mivel a dolgozók általános iskolájára nincs igény, ezért a dolgozók gim­náziuma működik helyette, ahol eddig körülbelül félezer felnőtt kapott érettségi bizo­nyítványt. Az oktatási és nevelőmunka 45 tagú tantestületre hárul. Közülük négyen Szadáról, il­letve Gödöllőről járnak be naponta tanítani. A szakos­ellátottság megfelelő az isko­lában, mindössze két képesí­tés nélküli tanerőt foglalkoz­tatnak, akik a gyes-en levő kollégákat helyettesítik. Az épülő szolgálati lakások elké­szültével minden helybeli pe­dagógus lakásigényét ki tud­ják elégíteni. A fiatal taní­tók és tanárok letelepedését azzal is igyekeznek segíteni, hogy részükre rendkívül ol­csón pedagógustelket biztosí­tanak és az építkezőknek öt­ezer kilométeres fuvarkedvez­ményt adnak a szállításoknál. Az állami és társadalmi szervek fokozottan törődnek Veresegyház iskoláival. Hála kiemelt gondoskodásuknak, egyre kevesebb a szülők, a diákok és a pedagógusok gondja. Ennek örülünk, és várjuk a végleges megoldást. Fazekas Mátyás Veresegyház Jó példa tát és pótolták az edényeket, textíliákat. A munkák egy ré­szét a helyi vállalatok dolgo­zói — társadalmi felajánlás­ként — ingyen vállalták. Az egyre növekvő létszám miatt hamarosan a helyisé­gek bővítésére lesz szükség. Fehérváry János tanácselnök erre ígéretet tett a napközi otthon lakóinak és vezetőinek. Lénárt József Budaörs Kár, hogy aláírtam Augusztus 13-án a Budapest X. kerület, Dobi István úti Tüzép-telepen vásároltam egy faházat. Már a ház átvétele előtt aláírattak velem egy nyomtatványt, hogy az árut hiánytalanul megkaptam, és ez az aláírás bizony elsietett lépésnek bizonyult. Ugyanis a 33 négyzetméter lambéria he­lyett csak 17 négyzetmétert kaptam, és a hajópadlókból is hiányzott 20 szál. Szeptember elején reklamál­tam a Tüzép Vállalatnál, de csak egy újabb címet adtak, ahol az illetékest képtelenség volt megtalálni: sem szemé­lyesen, sem telefonon nem tudtam vele beszélni. Ezért írásban kértem a fantom­ügyintéző segítségét, de a le­vél tíz nap múlva bontatla­nul visszajött a címemre. Mihamarabb szeretném be­fejezni az építkezést, de anyag nélkül ez lehetetlen. Csak a bosszúságom gyűlik, de abból nem lehet házat építeni. B. J. Ceglédbercel A gép diktál ? Az adóhivatallal gyűlt meg a bajom az utóbbi időben, mert alkalmazottai érthetetlen­nek ítélték a problémámat. A hivatal osztályvezetőjét ötször kerestem, de egyszer sem si­került találkoznom vele. A gondom a következő: augusztus végén két adószel­vényt kaptunk; egyik a fér­jem nevére, a másik az én cí­memre érkezett. Furcsának tartottam, hogy idén miért nem lehet egy papíron elszá­molni a kettőnk kötelezettsé­geit — mert idáig ez így tör­tént. Ráadásul nekem 750 fo­rint pótlékot is be kellene fizetnem, mondván, hogy már­cius 15-ig az én nevemen nem érkezett az adóhivatal­hoz egyetlen fillér sem. Vi­szont mindkettőnk kötelezett­ségét teljesítettük, a férjem nevén. helyett Minden évben nagy érdeklő­dés kíséri a BNV-t, a fogyasz­tási cikkek hazai és nemzet­közi seregszemléjét. Vannak iskolák szerte az országban, amelyek a BNV megtekintését immár ismétlődően közös osz­tálykirándulásokkal kötik ösz- sze, s a vásárprogram előtt megnézik Budapest nevezetes­ségeit is. Vácról, a Hámán Kató utcai általános iskolából is felkere­kedett az idén két nyolcadi­kos osztály, hogy tanári kísé­rettel ellátogasson a kőbányai vásárvárosba. Előzetesen tele­fonon érdeklődtek a belépődíj felől, s akkor úgy tájékoztat­ták őket: iskolás csoportoknak — 10 fő plusz egy kísérő — 5 forintos személyenkénti jegyet kell váltani. A vásárra kiérve ezt az in­formációs fülkében dolgozó al­kalmazott is megerősítette. A tanárnő tehát összeszedte a gyerekektől az ötforintosokat, és beállt szépen a sorba, hogy jegyet váltson. Mintegy ne­gyedórás álldogálás után, a pénztárablakhoz érve, kelle­metlen meglepetés érte a gye­rekek vezetőjét. Ott ugyanis pecsétes papírt kértek arról, hogy csoportot hozott, külön­ben 20 forint a belépő — mondták. Mit volt mit tenni, vagy ki- ugranak Vácra pecsétes papí­rért, vagy összedobják a fe­jenkénti húsz forintot. Pénzguberálás következett a gyerekzsebekben, majd újabb sorban állás után húsz forint per koponya kapun be­lülre jutottak a váciak. A be­jutás körüli zűrzavar miatt megcsappant Idejükből mind­össze annyira futotta, hogy gyorsan végigszaladjanak a pavilonokon. Vásárfiáról már szó sem lehetett. Hogy nem volt előrelátó a pedagógus, vagy talán a vásá­ri alkalmazottak nem adtak pontos felvilágosítást, azt döntse el ki-ki kedve szerint. Am ha a pénztáros kinéz az ablakon, a gyermekek vára­kozó csoportja többet mondott volna számára, mint a pecsé­tes papír! Budakeszi panaszok Ügy tudom, ha valaki köz­területen kíván tárolni vala­milyen anyagot vagy tárgyat, annak a tanácstól engedélyt kell kérnie, s ezért terület- használati díjat köteles fizet­ni. A nagyközséget járva ma­gam is több helyen találkoz­tam elhagyott, roncs gépko­csikkal. Ezek nemcsak a köz­lekedést akadályozzák, hanem az utcaképet is rontják. A Tavasz és az örvény utca sar­kán elém táruló látvány azon­ban még ennél is meghökken- tőbb. Hónapok óta parkol itt egy rendszám nélküli teher­gépkocsi. A környék lakói sze­métkonténer gyanánt használ­ják, és a kupac tetején már kivirágzott a gaz. Kívánatos lenne, ha a közterület-fenn­tartó szervek néha ellenőrző sétákat szerveznének a község utcáiban. ★ A Kossuth út 4. számú ház előtt a vízbekötés után azt ta­pasztalták a lakók, hogy az utcán szép csendben bugybo­rékol a víz a földből. A legna­gyobb nyári szárazság idején is tócsákban állt a víz a ka­pu előtt. Az arra haladó gép­kocsik a kátyúkba döccenve gyakran fröcskölik be sárral a ház falát és a járókelők ru­házatát. A háztulajdonosok többször tettek bejelentést a Vízmű­vek illetékeseinél. Mindhiába! Padányi Lajos Budakeszi Még kevés a tanterein A néhány év múlva 200 éves veresegyházi általános iskola Fabricius József tanító nevét viseli, aki 1794-ben az életét feláldozva mentette ki tanít­ványait az égő épületből. A felszabadulás óta felfelé ível a község iskolaügye. Kezdet­ben két felekezeti iskola négy tantermét vonták össze, majd Többször olvashatunk arról, hogy az idős emberek idegen­kednek az öregek napközi ott­honától, és nem sikerül le­küzdeniük ezt az előítéletü­ket. Nálunk, Budaörsön azonban más a helyzet. A Lenin utcai otthon lakóinak száma — főleg az utóbbi időben — egyenletesen emelkedik, mert a rászorulók szívesen jönnek ide. A házi szociális gondo­zásnak is ez az intézmény az irányítója. Kovács Jánosné vezetőnő lelkes munkájának és a ta­nács segítőkészségének kö­szönhető, hogy a megfáradt öregek igazi otthonra leltek. Ebben a létesítményben rend, tisztaság', meghitt, családias hangulat uralkodik. Az étke­zés változatos és bőséges. A rendszeres orvosi ellátásról is gondoskodnak. A leggyakoribb programok — tévézés, rádió­zás, olvasás, kézimunkázás — mellett mód nyílik ker­tészkedésre. lemezhaligatásra is. Legutóbb autóbusz-kirán­dulást szerveztek Pannonhal­mára és környékére. A közel­múltban födémcserére került sor, újrafestették az épületet, kicserélték a konyha bútorza­Ha március elején értesíte­nek, hogy két csekken fizes­sünk, mert az elkövetkezők­ben ez a szabály, akkor ter­mészetesen mi is így adóz­tunk volna. Ilyen körülmé­nyek között azonban nem vagyok hajlandó befizetni a körülbelül ezer forint hátra­lékot. Az illetékesek a gépi adatfeldolgozásra hivatkoz­nak, és szerintük én vagyok az értetlenkedő... Városunkban mások is pa­naszkodtak már, hogy hátrá­nyosan érinti őket az új adat­feldolgozási rendszer. Szemé­lyenként ezrekre rúghat a túl­fizetés, és erre nem tartom el­fogadható válasznak, hogy a gép így könyvel. Szentpéteri Ferencné Nagykőrös Vízmosás alakította út Több pomázi hétvégitelek-tu- lajdonos nevében írok. A hegy­oldalban található utcák köz­lekedése — amiről már az új­ságban is olvastunk — to­vábbra sem megoldott. Egy 250 centiméter széles vízmo­sás kialakította út — a Cse­resznyés utca és a Meggyfa utca — a fő közlekedési ten­gely, mely beláthatatlan ka­nyarokkal van tűzdelve, és a lejtése itt-ott a negyven fokot is eléri. Ha gépjármű megy végig az úton, akkor a gya­logos már nem fér el, s ha két autó szembe találkozik, ak­kor a helyzet szinte megold­hatatlan. Ez utóbbi esetben órákra megbénul a közleke­dés; ilyenkor se mentő, se tűzoltó nem érheti el ezen a környéken a célját. Sajnos már gyermeket is gázoltak itt, és a koccanásos balesetek szinte hétköznapi eset számba mennek. Az utca szélesítése ügyében a tanácshoz fordultunk, de a segítség egyre késik.,. Ki tudna hatékonyan be­avatkozni, hogy ez az áldat­lan állapot mihamarabb meg­szűnjön? Hobovszki Károly Budapest Barátság mindhalálig A Pest Megyei Hírlap ok­tóber 1-i száma megemléke­zett a világhírű francia szí­nésznő, Simone Signorét halá­láról. A nekrológban sokat ol­vashattunk arról, hogy mi mindennel foglalkozott a mű­vésznő, mielőtt filmezni kez­dett. Kevesen tudják, hogy a francia színésznőt megyénkhez is kapcsolat fűzte. A 30-as évek közepén Pádly Aladár veresegyházi festőmű­vésznél tanulta a mesterség csínját-bínját egy fiatal mű­vészpalánta, aki később Pá­rizsba emigrált. Itt a hajdani Hajósi Antalból — Antoine Hajósi Lemarin néven később híres festő lett. Párizsban még a neves művészeknek sem volt könnyű akkoriban a hivatásukból megélni, ezért Hajósinak sok minden mással kellett még foglalkoznia. A német megszállás előtt a Vue et lue (Lásd és olvasd) című képes hetilapot szerkesztette a pályája elején álló Simone Signoret-val együtt. A náci csapatok közeledtekor mene­külni kényszerültek, de még megjelentették a lap utolsó számát — antifasiszta cím­lappal. A háború után mind­kettőjük pályája felfelé ívelt. A neves festőt és a világhírű filmszínésznőt azonban már nem a munka, a megélhetés, hanem a barátság fűzte egy­máshoz: mindhalálig. Kovács Miklós Főt Már időszerű volt Nagy érdeklődés kíséri nap­jainkban a szigetújfalui pos­ta bontását. A község főut­cájában álló régi postahivatal ugyanis most kerül átépítésre. Azelőtt egy nagy hivatali szo­ba és egy szolgálati lakás fog­lalta el az épületet, de kicsi és korszerűtlen volta miatt megérett az átépítésre. Csak­nem kétmillió forintos elő­irányzattal a tököli költség- vetési üzem kapott megbízást az átépítési munkákra. Károly Jánosnénak, a hiva­tal vezetőjének tájékoztatása szerint kora tavaszra készen áll az új postahivatal, amely­nek ezentúl pénzbefizető és csomagfeladó részlege is lesz. Külön szobát kapnak a kézbe­sítők és természetesen a hi­vatal vezetőjének is külön irodája lesz. A csak újságokból havi 15 ezer példányszámot forgai má­zó hivatalnak időszerű volt már a korszerűsítése. Asztalos Imre Szigetújfalu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom