Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
PVST * .IM6 » £7 1M5. OKTÓBER 10., SZOMBAT Bevezető Az élelmiszergazdaság szerepe Pest megyében az M5-ösre Épül az 5-ös autópálya, első szakaszán fél szélességben még az idén megindulhat a forgalom. Jelenleg a legnagyobb munkák a bevezető szakaszon, illetve a Nagykőrösi úton folynak. Az út nagy részén már az aszfaltozás is kész. A képen: aszfaltozásra kész az úgynevezett nulla hídra vezető útszakasz is. Önismeretet ad a településnek Szembesítés előtt a rendezési terv Ml, a községek tartjuk el a tervezőket. Egyik fiókból a másikba teszik a rendezési tervünket, vagy csak ránéznek, s az máris kétszázezerbe kerül. Fellegekben járnak a mérnökök. Tisztességes általános iskolánk sincs és ük kulturális centrumról, uszodáról álmodoznak. Sorolhatnánk még azokat a kifakadásokat, megjegyzéseket, amelyek községi vezetők -szájából hangoznak él, ha a sió- a telépülés rendezéséré, az általános rendezési tervekre tere-, lődik. Súlyos szavak ezek, s hogy nem ismeretlenek a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat vezetői előtt sem — bár hivatalos panasz nemigen érkezik hozzájuk —, örömmel vállalkoztak egy beszélgetésre, szembesíteni a véleményeket- a valósággal. — Általános rendezési "terveket bem azért kell készíteni — mondja bevezetőként Závodszky István, a PTTV igazgatója —, hogy eltartson bennünket. Nem is léteznénk sokáig, ha ebből akarna megélni a vállalat. Éppen fordított, a helyzet: az építési törvény írja elő a tervszerű területfel- haszwáflástps az'-egve* áaaza-! tök érdekéit téMlétréíiifezési tervbe kell foglalni. Az ipar, a mezőgazdaság és a tanács érdekei itt tudnák' kapcsolódni vagy éppen ütközni,- ám ezekre a nézetkülönbségekre is itt kell megoldást találni. — A VI. ötéves terv elején minisztertanácsi Határozat intézkedett a rendezési tervek elkészítésének üteméről — veszi át a szót Schuchmann Péter településterveéésí osztály- í vezető. — Akkor a Pest Me-. gyei Tanács is elkészített egy ütemtervet, amelyben meghatározták, hogy milyen sorrendben, mikor melyik település általános rendezési terve kerüljön kidolgozásra. Még térkép sincs — Sikerült-e tartani ezt a tervet? — Teljes mértékben nem,, hiszen a tervidőszak elején nem számíthattunk rá, hogy közben el kell készíteni a főváros környéki agglomeráció regionális rendezési tervét. Napjainkra a megyei települések mintegy hetven százaléka rendelkezik ilyen tervvel. Egyébként, hogy milyen volumenű munka egy-egy községben a rendezési terv elkészítése, annak érzékeltetésére elég ha azt mondom, hogy a falvak egy részének még térképe sincs. Ez azt. jelenti,, hogy a múlt századi, s ma már használhatatlan térképeket bővítették, vagy egyszerűen csak rajzolatokat készítettek. — Hogyan készül az általános rendezési terv? — Ténymegállapítással kezdődik a munka. A vizsgálatot általában a tanácsi nyilvántartás alapián végzik a tervezők. Ezt gyakran hosszas helyszíni vizsgálódással kell kiegészíteni, mert az adminisztráció sokszor éves késéssel dolgozik. A ténymegállapítás — amely a település nani helyzetét tükrözi -— az alapja a Program elkészítésének, természetesen csak akkor, ha a helyi tanács egyetért azzal. A programkialakító tárgyalásra,- ahol a te- leoülés vezetői ismertetik elképzeléseiket a község fejlődésének irányáról, meghívják a helyi társadalmi és tömeg- szervezetek képviselőit, a területen érintett gazdasági egységek vezetőit, a KÖJÁL és a rendőrség képviselőjét is. A tervező méretez. Vagyis felméri, a településeknek távlatokban milyen ellátásra lesz szükségük, s ilyenkor azt tartják szem előtt, hogy csökkenjenek az ellátási különbségek. Területet jelölnek ki például egy tíz éven belül megépítendő iskola, óvoda, művelődési ház stb. számára, s a környéken építési tilalmat rendelnek el. Megvitatja a lakosság — Milyen demográfiai prognózisok alapján dolgoznak? — A rendezési tervek készítésekor a KSH népesség-előrejelzéseit kell figyelembe vennünk. Ám ezek nem tükrözhetik például az agglomeráció várható változásait, hiszen itt a demográfiai helyzet mindig eltér az átlagostól. A gazdaságban bekövetkező szemléletváltozásokat pedig végképp nem tudja visszaadni a rendezési terv. A célok meghatározásánál a tervező csupán mint szakértő vesz részt a vitában, tehát ismerteti azokat a rendeleteket, szabályokat, amelyeket be kell tartani egyes közintézmények telepítésénél, de azt, hogy mi, és nagyjából hová kerüljön az adott helyiségben, a helyiek döntik el. Persze, ha van elképzelésük, mert az is előfordul, hogy a tervezőre hagyatkoznak. Nyilvánvaló, hogy az így készült anyag nem lehet olyan jól használható a település számára, még akkor sem, ha településtervezési szempontból remekmű. A kész programot számos főhatósággal is egyeztetni kell és szinte minden fázisában ki kell kérni a tanács véleményét. Előfordul természetesen, hogy a hatóságok rendeletek miatt követelt módosításai után már a tervező sem ismer rá tulajdon munkájára. A megyei tanács illetékesei is tárgyalnak a javaslatról és csak ezután készül el a végleges program. Mintegy nyolcvan példányban. Ebből is látszik, hogy hány helyen kell véleményeztetni azt. Az ágazati minisztériumok például azt vizsgálják, hogy ipartelepítési, földvédelmi, vízgazdálkodási stb. szempontból megfelel-e az anyag a távlati elképzeléseknek. Mindezen vélemények figyelembevételével készül el a terv. Mig a programot az illetékes tanács vb, a kész tervet a tanácsülés fogadja vagy veti el. Bár a tervező munkáját bonyolítja, mégis az a legüdvözítőbb, ha a programot lakossági vitára bocsátják. — Mennyi idő alatt avul el egy terv? — Erre konkrét számmal lehetetlen válaszolni — mondja az igazgató. — Az utóbbi tíz esztendőben gyökeresen megváltozott a gazdasági helyzet és egész sor dologról más véleményünk van, mint akkor. ■ Egy évtizede a hagyományosan falusias szerkezetű településeken is az egyetlen jó megoldásnak a telepszerű, többszintes állami lakások építését tartották. Jelentősen változott a demográfiai helyzet is, s általánosságban elmondható, hogy ma már kevésbé grandiózus rendezési tervek születnek, ugyanakkor hangsúlyt kaptak tíz éve még kevésbé jelentősnek tartott szempontok, például a környezet- védelem. A szemléletváltozásra jó példa Nagykőrös. Kiderült, mert felismerték a város vezetői, hogy a városközpont rekonstrukcióját akadályozzák azok az építési tilalmak, amelyek még a régi terv szellemében születtek. Ma már olyan tervük van, amely hosszabb távon is megfelel az igényeknek. Tíz éve még Budakeszi vagy Budaörs ősközségi magja is szanálásra volt ítélve, paneles lakótelepek kedvéért. Ezek fölött is eljárt az idő. Viszont azt sem tudhattuk akkoriban, hogy a megye csecsemőotthont tervez Budakeszire. De elévülhet egy terv másfél „év alatt is. Mint Ráckevén, ahol a községközpont kikerülése, érdekében a település más rézéi estek volna áldozatul az útépítésnek. A helyi vezetés felismerte, hogy ez az elképzelés akkora ellenállásba ütközne, amely nincs arányban a várható előnyökkel. Eladják a holnapot — Nincs olyan település a megyében, ahol ne lenne valamilyen okból építési tilalom. Több-e ez ma, mint néhány esztendeje? — Egyértelműen kevesebb az építési tilalom, de akadnak települések, ezek közé tartozik Gyál is, ahol megszaporodott a számuk. Azért, mert e hatalmas község éveken át úgy fejlődött, hogy gyarapodását nem követte az alapellátás. E célra utólag kellett telekcsoportokat kijelölni. Ám olyan eset is előfordult, nem is egy helyen, hogy apránként eladták a majdani községközpont épületeinek fenntartott területet. — Miként lehetséges ez? — A tanácsok műszaki apparátusában is rendkívül nagy a fluktuáció. S mivel sokan csak lépcsőfoknak és nem végállomásnak tekintik az építés- rendészeti munkát, könnyebben hoznak olyan döntéseket, amelyek néhány év múlva nehéz helyzetbe hozzák a tanácsot. Ebből is kitűnik — mondja mintegy összefoglalásként az igazgató —, hogy a rendezési tervek nem rövid távra készülnek, de nem is afféle kőbe vésett elképzelések. Ám az is nyilvánvaló, hogy ha a napi célokért feladják, vagy a szó szoros értelmében eladják a holnapot, mint itt-ott a leendő községközpont helyét, az rendszerint megbosszulja magát. A rendezési terv önismeretet ad egy településnek, persze csak, ha nem porosodik a fiók mélyén, s nem hagyják elévülni. Móza Katalin Budapest ellátását is szolgálja Hazánkban nem ;s olyan régen még külön kategóriaként beszéltek közgazdasági és gazdaságpolitikai berkekben a mezőgazdaságról és az élelmiszeriparról. Ez a külön kezelés a gazdaságpolitikai megfogalmazásokban még akkor is megmaradt, amikor a két nagy ágazat irányítása egy tárcához, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz került. A nagyüzemi mezőgazdaság nagyléptékű fejlődése hatással volt az élelmiszeripar fejlődésére, s az mindinkább a nagyüzemi bázisra támaszkodott. Az igaz, hogy ebben az időszakban a két szektor között érdekazonosság még nem alakult ki. Ügy tartották, hogy a mezőgazdaság feladata a Földművelésügyi Minisztérium irányításával a nyersanyagok megtermelése, az élelmiszeriparnak a feladata pedig egy másik minisztérium, az Élelmezésügyi Minisztérium irányításával a mező- gazdaságban megtermelt nyersanyagok, élelmiszeripari alapanyagok feldolgozása, tartósítása, s részben forgalmazása. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium létrejöttével egy kézbe került e két nagy ágazat felső szintű szakmai irányítása. Középszinten — a megyék szintjén — a hatósági szakmai felügyeletet, irányítást, koordinálást a megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmiszeripari osztályai látják el. Ma már elmondhatjuk, hogy a két ágazat — a mező- gazdaság és az élelmiszeripar — egymásra utaltsága, egymáshoz tartozása vitathatatlan. Az élelmiszergazdaság sokszínűségére jellemző, hogy a növénytermelési, zöldségtermelési ágazataiban előállítja a Gabonaforgalmi Vállalat igényei szerint a kenyérgabonát, mely e vállalat malmaiba kerül feldolgozásra, előállítja a különböző takarmányféleségeket, melyek jó része ugyancsak a nevezett vállalat takarmánykeverő üzemeiben kerül további feldolgozásra. A zöldségtermelési ágazatokban előállított zöldségfélék jelentős része a konzerviparban, a tartósító iparban kerül további feldolgozásra. Állattenyésztési ágazataiban előállított tej, hús, mint állati termékek, ugyancsak a különböző tejüzemekben, vágóhidakon, húsfeldolgozókban nyernek új formát. Létrejöttek a mezőgazdasági szövetkezetekben, vagy azok társulásaiban, vagy önálló vállalataiban is a különböző élelmiszeripari termékfeldolgozó üzemek. Sokszínűség jellemző Pest megye élelmiszergazdaságára is. A mezőgazdaság elsőrendű feladata természetesen a nyersanyag- termelés. de a megye kedvezőtlen termőhelyi > adottsága nemcsak arra inspirálta az üzemeket, hogy különböző profilidegen ipari ágazatokat hozzanak létre, hanem árrá IS, hogy a maguk megtermelte mezőgazdasági termékeiket magasabb feldolgozottsági fokon hozzák forgalomba. Erre ösztönözte az üzemeket a megye párt- és állami vezetése is, és ösztönzi ma is, hiszen Pest megyének élelmi- szeripari termékekkel és egyáltalán élelmiszerekkel való ellátása fontos feladat, de ezen túlmenően nagy szerepet vállal a megye élelmiszergazdasága a főváros lakosságának ellátásában is. Pest megyében a mezőgazdasági termények, állati termékek döntő részét a nagyüzemekben — mezőgazdasági szövetkezetekben és az állami gazdaságokban — állítják elő. Természetesen a nagyüzemek mellett nagy szerepet töltenek be a termékelőállítás- ban a háztáji és kisgazdaságok. Az utóbbiakban előállított termékek jelentős része a nagyüzemek által integrált, így a termesztés szervezett és a forgalmazás, a feldolgozás a nagyüzemeken keresztül valósul meg. Élelmiszerellátás vonatkozásában mind a megye, mind a fövárps lakosságának ellátásában külön szerep hárul a megye üzemeire a zöldség, az állati termékek termelése, ezek feldolgozása és forgalmazása tekintetében. A zöldségtermő terület, mely 8—10 esztendővel ezelőtt még 20 ezer hektár volt Pest megyében, alig éri el a 6 ezer hektárt. Ezzel együtt, mint azt szerencsére mindannyian tapasztaljuk — az időjárási tényezőket is figyelembe véve — Pest megye és a főváros friss zöldségellátásában tulajdonképpen nincsenek nagy gondok. Azt is el lehet mondani, hogy a kínálat zöldségfélékből kielégítően jónak mondható. A lecsökkent zöldségtermő terület tehát nem érintette negatívan friss zöldség tekintetében a fogyasztókat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy kevesebb fogy, hanem inkább azt, hogy a kisebb területen nagyobb hozamot értek el mind a nagyüzemek, mind a háztáji és kisgazdaságok. A szabadföldön a termelés intenzívebbé vált, de a zöldségnövények jelentős része fóliás termesztésben, hajtatásos körülmények között termelődik meg, ahol tudvalevőleg egy négyzetméteren a szabadföldinek a sokszorosát lehet előállítani. A megye mezőgazdasága közel 80 ezer tonna különféle zöldséget állít elő, melyből a zöldborsó megközelítően 24 ezer tonnát, a paradicsom több mint 26 ezer, a sárgarépa 17 ezer, a káposzta 17 ezer tonnát tesz ki. Természetesen ezen zöldségnövényeknek jelentős része a nagyüzemek már említett integrációjában, a háztáji kisgazdaságokban termelődik meg. Csak példaként említeném meg, hogy a paradicsom 35, a fejes káposzta 62 százalékát, az uborka majdnem háromszorosát és a zöldborsó mintegy 2—3 százalékát a háztáji és kisgazdaságokban állítják elő. A nagyüzemek amellett, hogy komoly nyersanyagbázist jelentenek a nagykőrösi, dunakeszi és a budapesti konzervgyáraknak, számottevő mennyiséget dolgoz tel sajat üzemeiben a Duna, a Sasad termelőszövetkezet, és nagyon jelentős a vecsési. dánszentmikló- si, ráckevei hűtőház, amely a különböző zöldségfélék mellett gyümölcsféléket is tartósít. Az állati termékek előállítása, feldolgozása, forgalmazása ugyancsak kiemelt jelentőséget képvisel a biztonságos és megfelelő színvonalú ellátásban. Már fentebb említettem, hogy Pest megye mezőgazdasági területe kedvezőtlen termőhelyi adottságú erre azért térek ismételten vissza, mert a mezőgazdasági üzemek feladatkörében az elmúlt időszakban és a jövőben is ott szerepel az állattenyésztés mennyiségi és minőségi növelése, annak érdekében, hogy a helyi ellátást biztosítsuk és részt vállaljunk Budapest állati termékekkel való ellátásában, is. A megye kedvezőtlen adottságaiból következően a jelenlegi fejlett agrotechnikai eljárások mellett sem tudja megtermelni növénytermesztésében annak a nagy létszámú állatállománynak az abrakta- karmány-igényét, amelyet tartott eddig és minden bizonnyal tart a jövőben is. Tehát a megye tulajdonképpen még egy jó mezőgazdasági évben is behozatalra szorul abraktakarmányból. Fontos tehát, hogy ésszerűen és takarékosan gazdálkodjunk az abrakféleségekkel. KÍ6IT16lt jelentősége van az állattenyésztésben a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiágazatnak. A korábbi párt- és állami döntéseknek megfelelően Pest megye mező- gazdasági üzemeinek révén Budapest körül kialakult egy tejgyürű, amely 45 szakosított tejtermelő tehenészeti telepet jelent, mintegy 22 ezer férőhellyel. A 70-es évek derekán az ösztönző rendszer a tejirányú szarvasmarhatenyésztést helyezte előtérbe. Megindult, kis részben, a tisztavérimport, nagyobb részben a hazai keresztezés. A tejhozam mind üzemi, mind megyei szinten fokozatosan növekedett, éves szinten mintegy 120 millió liter tejet állítanak elő Pest megye mezőgazdasági üzemei. Különös jelentősége van szűkebb pátriánkban a tejfeldolgozásnak. Jó tíz esztendővel ezelőtt az állami tejipar mellett fokozatosan jöttek létre országosan is, és Pest megyében is a termelőszövetkezeti tejfeldolgozó üzemek. Megalakult a Budatej a Galgatej, az Alföldi Tej, a Dabastej stb. Ma a megyében megtermelt tej 63,7 százalékát a szövetkezeti üzemek dolgozzák fel, míg az állami ipar a 36,3 százalékot. A megyében működő termelőszövetkezeti tejfeldolgozó üzemek termékeiket Budapesten is árusítják. Az elmúlt évben a vácszentlászlói Zöldmező és a Budapesté Tejipari Vállalat közös társulásában létrejött az ELECSTER TEJ Gazdasági Társulás, amely naponta 40 ezer liter 7 napos szavatosságú féltartós tejet állít elő. Ezt döntően Budapesten forgalmazzák. Számos, a megyében gazdálkodó termelő- szövetkezet szarvasmarháinak háztájiba való kihelyezésével igyekezett kompenzálni az ágazat eredménytelenségét. Ez részben mérsékelte a szarvasmarha-létszám csökkenését, s végül egy alapvető élelmiszeripari termék előállításában nyújtott segítséget. Gond, hogy 4—5 éve már nem épült a megyében szarvasmarha-telep és a meglevők korszerűsítésére is alig került sor. Abban bíznak a 1 mezőgazdasági üzemek vezetői, hogy a január 1-jével életbe lépő új ösztönző rendszer valamelyest kedvezőbb pozícióba hozza majd az ágazatot. A tejtermelés mellett igen jelentős a vágóállat-értékesítés; az elmúlt esztendőben közel 16 ezer tonna vágómarha előállítására került sor a megyében. Vágósertésből tavaly körülbelül 39 ezer tonnát, vágójukból 1900, vágónyúltoól mintegy 4000, baromfiból majdnem 20 ezer tonnát értékesítettek. Hasonlóan a szövetkezeti tej- feldolgozáshoz, a vágósertés 34, a baromfi 82 százalékát helyben dolgozták fel. Pest megye élelmiszergazdaságának szerepét a termelésen és feldolgozáson túl jól illusztrálja a megyében és Budapesten működtetett mintegy 200 elárusítóhely. Ezekbe az üzletekbe szinte közvetlenül a termőföldről, a fóliasátorból kerül a friss áru. Azt gondolom, hogy ezzel az írással némi betekintést nyújthatunk Pest megye élelmiszergazdaságának helyzetéről, szerepéről és annak sokszínűségéről. Számos olyan élelmiszerfeldolgozó üzem van, amely forintban nem mérhető eredményt hoz, de az ellátásban annál jelentősebb. Ilyenek a szövetkezeti kenyérüzemek; a gyáli és a Duna Tsz-é teljes egészében Budapestnek termel, a vác- szentlászlói négy község teljes körű ellátását biztosítja. Meg lehet említeni a szobi szörpüzemet, amely az ország ellátásában is nagy szerepet vállal és tevékenysége, hasonlóan a többi termelőszövetkezeti élelmiszeripari üzeméhez, kedvezően hat vissza az alapító társüzemek növény-, zöldségtermelési és állat- tenyésztési, valamint gyümölcstermesztési ágazataira. Pest megye mezőgazdasági üzemei a nehezebb gazdasági körülmények ellenére teljesítették feladataikat és arra törekednek a jövőben is, hogy tovább javítsák a megye és a főváros lakosságának ellátását, és ezen túlmenően adottságaiknak, lehetőségeiknek megfelelően járuljanak hozzá a népgazdaság exportfeladatainak teljesítéséhez. Furulyás János, a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet elnöke I
