Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-17 / 244. szám

*ssr MhO YE-. 1983. OKTÓBER 17., CSÜTÖRTÖK Folytatta tanácskozását Budapesten az európai fórum (Folytatás az 1. oldalról.) kében, hogy ne szakadjon meg a párbeszéd. A kontinens nagylelkűséget és gondolati gazdagságot vár tőlünk, biza­lommal és reménnyel tekint ránk — fűzte hozzá. E bizal­mat nem szabad azzal viszo­nozni, hogy elszalasztjuk az egyetértés és együttműködés mostani, nagyszerű esélyét. TÖRÖKORSZÁG. A török küldöttségvezető, Cenap Kes- kin nagykövet emlékeztetett arra, hogy ez a rendezvény több szempontból újszerű, s alkalmat ad arra is, hogy a résztvevők áttekintsék: meny­nyiben teljesítették a helsin­ki záróokmány ajánlásait. A török kormány aktívan tevékenykedik a záróokmány ajánlásainak megvalósítása érdekében — mondotta. Nagyra értékelte a tavalyi budapesti előkészítő értekez­let munkáját, amely jó lehe­tőségeket ad a fórum sikeré­hez. A török delegátus a to­vábbiakban rámutatott, hogy a rádiónak és televíziónak kiemelkedő szerepe van a kü­lönböző kultúrák közeledésé­ben. KOPECZI BÉLA: Végül kijelentette, hogy helsinki szellemében a török kormány egyenlő feltételeket biztosít a területén élő min­den kisebbségnek, s eközben ismertette kormánya állás­pontját a — kifejezése szerint — Bulgáriában élő török ki­sebbség helyzetéről. DÁNIA. Hans Kühne nagy­követ, a dán delegáció veze­tője fontosnak tartotta, hogy az érintett kormányok élő realitássá tegyék, a helsinki záródokumentumot. Helyesel­te, hogy a madridi értekezlet három fő témát határozott még a kulturális fórummal kapcsolatban: az alkotást, a terjesztést és .az egyes orszá­gok közötti együttműködést. Az, hogy az esve' delegá­ciókban nemcsak kormány- képviselők, hanem kiemelke­dő kulturális egyéniségek ;s helyet kapnak. Helsinki szel­lemét szolgálva lehetővé te­szi a személyes kapcsolatok bővítését — hangsúlyozta. A dán delegáció álláspont­ja szerint a kulturális fórum elsődleges feladata a három téma vizsgálata, egymással összefüggésben is. SPANYOLORSZÁG. Jósé Mária Ullrich y Rojas, Spa­nyolország budapesti nagykö­vete, a spanyol küldöttség he­lyettes vezetője felszólalásá­ban hangoztatta: a madridi találkozó szellemét szem előtt tartva érkeztek Budapestre Bíznak abban, hogy sikerül lendületet adni az európai kultúra ügyének, s ezzel az egész helsinki folyamatnak. A spanyol küldöttség igyekszik elősegíteni a budapesti, kultu­rális fórum sikerét. Jósé Maria Ullrich y Rojas kitért az emberi jogok kérdé­sére, ezzel összefüggésben szorgalmazta az úgynevezett helsinki harmadik kosár elő­írásainak teljesítését. A nagykövet amellett fog­lalt állást, hogy az európai népek közötti sokoldalú együttműködés az államok és a személyek együttes erőfe­szítéseinek eredményeként fejlődjék. Európa népei közös kincset örököltek, és minden népnek kötelessége, hogy a maga részéről is hozzájárul­jon e közös örökség gyarapí­tásához — mondotta. A kultúra a béke ügyének szellemi eszköze Ezután hazánk képviseleté­ben Köpeczi Béla művelődési miniszter, a magyar küldött­ség vezetője szólalt fel. Küldöttségünk — más orszá­gok delegációihoz hasonlóan — abban érdekelt, hogy a kul­turális fórum konstruktív lég­körben végezze munkáját. A magyar delegáció arra kapott megbízást, hogy lehetőségeihez mérten hozzájáruljon a kultu­rális fórum sikeréhez, és tá­mogasson minden olyan kezde­ményezést, amely arra irányul, hogy tanácskozásunk rte a konfrontáció, hanem a tartal­mas és kölcsönösen hasznos kooperáció színtere legyen. A madridi konferencia há­rom kérdéskört ajánlott a kul­turális fórumon megvitatni: az alkotás, a kultúra terjesz­tése és a kulturális együttmű­ködés témakörét. Engedjék meg, hogy ezekkel a kérdé­sekkel kapcsolatban orszá­gunk, kulturális életünk gya­korlatára támaszkodva kifejt­sem a magyar delegáció állás­pontját. Az eszmeiség hatása Magyarország szocialista tár­sadalmat épít, és ennek — az erre irányuló politikának — szerves része a kultúra fejlesz­tése, gazdagításának előmozdí­tása, ezen belül a művészetek támogatása. A mai magyar művészeti életre a sokféleség a jellemző, különböző irányzatok vannak jelen a hagyományos realiz­mustól vagy a romantikától a poszt-modernig. A szocialista társadalom a művészetek fej­lődésére eszme- és értékrend- szerével, tényleges gyakorlatá­val kíván hatni, s ezen az ala­pon támogatja a humanista törekvéseket megtestesítő, a szocialista eszmeiségű alkotá­sokat. Ugyanakkor tere van ná­lunk minden olyan irányzat­nak. amely nem áll szemben a művészetek alapvető funk­cióival. Szembefordulunk vi­szont azokkal a törekvésekkel, amelyek fasiszta, militarista nézeteket, a népek közötti gyű­löletet akarják terjeszteni, és nem örülünk az úgynevezett fogyasztói kultúra silány ter­mékeinek, amelyek megcsúfol­ják a jóízlést és az erkölcsöt. Minden humanista szabadság­meghatározásban felállítanak korlátokat, és kimondanak el­kötelezettségeket. E kategóriák értelmezése eltérő lehet és konfliktusok is keletkezhetnek a különböző nézetek között, de az aktív humanizmus nem le­het közömbös a művészetek befogadásával és hatásával szemben. Ezek között a keretek között a magyar kulturális politika egvik fő feladatát abban lát­juk. hogy minél kedvezőbb anyagi feltételeket teremtsen az igazi kulturális értékek el­sajátításához és terjesztéséhez, a tehetségek kibontakoztatásá­hoz, és ezzel szolgálni tudja a magyar és az egyetemes kultú­ra ügyét. Íróink és művészeink szá­mára adottak a lehetőségek, hogy összeköttetésbe kerülje­nek más országok szellemi éle­tével, kapcsolatban legyenek más országbeli szakmai tár­saikkal, részt vegyenek Európa és a világ szellemi vérkeringé­sében. Kulturális politikánk szellemében őrizzük és ápol­juk nemzeti kultúránk örök­ségét, minden értékét, de fel­lépünk a nemzeti bezárkózás, a szellemi provincializmus és a sovinizmus ellen is. Felfogá­sunkban a nemzeti önbecsülés természetesen ötvöződik az emberiség ügye és jövője irán­ti közös felelősséggel, más né­pek tiszteletével, kulturális vívmányainak megbecsülésé­vel. Az értékek terjesztése A magyar művelődéspoliti­ka jellemzője az értékek irán­ti nyitottság és az értékek ter­jesztésének támogatása. Az el­múlt évtizedekben a magyar művelődéspolitika arra töreke­dett, hogy nemzeti kultúránk és az egyetemes művészet nagy klasszikus és kortárs értékeit minél szélesebb körben meg­ismertesse. Az értékek kiválasztását nem az anonim állam végzi, hanem a kiadók, színházak, filmstúdiók, kiállítási intéz­mények, koncertirodák dönte­nek arról, hogy mit jelentet­nek meg, mit mutatnak be, mit terjesztenek. Az egyes szakmák — de a közvélemény különböző rétegei is — kép­viselőik útján vesznek részt a döntések k,alakításában. A kiválasztás és a terjesztés te­rén említett intézményeink messzemenően figyelembe ve­szik a közönség rétegezettsé- gét, különböző csoportjainak eltérő érdeklődését, igényeit és kulturális törekvéseit. A magyar kulturális kor­mányzat jelentős anyagi esz­közökkel támogatja a kultúra terjesztését azért, hogy az ér­tékek mindenkihez eljussanak, hogy a kulturális demokrácia elve érvényesüljön. Meggyő­ződésünk, hogy az élethez és a munkához való jog mellett a kultúrához való jog is az alapvető emberi jogok közé tartozik és ennek anyagi alapját is meg kell teremteni mindenki számára, tü j­A Magyar Népköztársaság széles körű nemzetközi kultu­rális kapcsolatokat tart fenn: csak Európában összesen 27 országgal van kormányzati szervek nevében aláírt csere­programunk. Támogatjuk a személyek, az intézmények & a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatokat, és ezeknek a közvetlen kapcsolatoknak az ápolásához országunk erőfor­rásaival arányos, sokszor nagyvonalú anyagi kereteket is biztosítunk. A kölcsönösség jegyében Különleges figyelmet szen­telünk a kulturális, művészeti értékek cseréjének, mert tu­datában vagyunk annak a szerepnek, amelyet a huma­nista kultúra értékei a népek ismerkedésében, egymás iránti megértésük elmélyítésében be­tol t'netnek. De azért is, mert ettől a cserétől várjuk, hógy a magyar kultúra kevéssé is­mert értékes alkotásai más országokban is hozzáférhetők legyenek. Kulturális értékeink cseréje számos országgal a kölcsönösség jegyében törté­nik. Egyes nyugati országokkal azonban ez a kölcsönösség — különösen a nyelvhez kötött alkotások esetén_n — alig je­lentkezik. Ezért számunkra különösen értékesek a helsinki záróokmány rendelkezései a kevéssé elterjedt nyelveken létrehozott irodalmi művek és más művészeti alkotások szé­lesebb körű megismertetésé­nek előmozdításáról. Tudomásul vesszük, hogy a jelen konferencián részt ve­vő államok között aszerint, hogy melyik társadalmi rend­szerhez tartoznak, kulturális téren is eltérések vannak, de az üzleti szempontokból vagy más okból következő egyolda­lúságot a kulturális cserék terén sem helyeselhetjük. Mi a kulturális cserében is egyenjogúságra törekszünk, amin természetesen nem a számszerű viszonosságot ért­jük. A kölcsönösség megte­remtésére nézetünk szerint minden kormánynak vannak eszközei, és kívánatos hogy a helsinki záróokmány aján­lásainak megfelelően alkal­mazzák is ezeket az eszközö­ket. Javasoljuk teháü tanácsko­zásunk fordítson megfelelő fi­gyelmet a nak- vizsgálatára, hogy a részt, veyő országok kormányai milyen erkölcsi, politikai támogatással, szer­vezeti, pénzügyi intézkedések­kel tudnák növelni hozzájá­rulásukat egymás kultúrájá­nak kölcsönös megismerteté- sehez, a kulturális csere ki­egyensúlyozottabbá tételéhez; ahhoz, hogy a különböző né­pek, ezen belül a kevéssé el­terjedt nyelvek kultúrája tényleges értékeihez és rang­jához méltóan legyen jelen az európai kultúrában. A kulturális alkotók — helyzetükből és a művész­értelmiség sajátos felelősségé­ből adódóan — jelentős sze­repet tölthetnek be a népek közötti megértés és bizalom elmélyítésében. Ilyen megfon­tolásból is kívánatos, hogy kontinensünk író- és mű- vésztámudalmának képviselői rendszeresen találkozzanak egymással. Lehetségesnek tartjuk együttműködésünk bő­vítését a művészképzésben és általában a fiatal nemzedékek művészeti nevelésében. Európa kulturális identitá­sa egyik fontos tényezője an­nak a politikának, amely ezen a kontinensen a békés egy­más mellett élés feltételeit akarja javítani. Európa olyan kulturális örökséggel rendel­kezik, amely sokszínűségében is minden ország számára közös. Ez a közös örökség egy bizonyos szellemiséget is meghatároz: az európaiságot, amely elismeri a társadalmi haladás szükségességét, a tu­domány és technika szerepét az emberiség életének alakí­tásában, a művészetek jelen­tőségét az..egyén és. a közös-., ség formálásába®. De-c érték-i ként kell őriznünk az euró­pai kultúra sokszínűségét is, mint a kulturális fejlődés di­namizmusának egyik nélkü­lözhetetlen tényezőjét. Bízom abban, hogy a kulturális fó­rum lehetőséget ad Európa jelenlegi kulturális arculatá­nak jobb megismerésére, a kultúráról vallott nézetek kölcsönös kifejtésére és végül a kulturális kapcsolatok erő­sítésére. A kultúra — dele­gációnk meggyőződése szerint — a béke fenntartásának és megerősítésének egyik eszköze — szellemi eszköz, amelynek a jelentőségét lebecsülnünk nem szabad. Az alkotók felelőssége Befejezésül hadd idézzem Thomas Mann-nak a Nép­szövetség szellemi együttmű­ködési bizottságának' buda­pesti ülésén 1936-ban elmon­dott szavait: Európa a huma­nizmus eszményével szorosan és elválaszthatatlanul össze­kapcsolt fogalom. Ez az Európa pedig csak akkor fog megvalósulni, ha a humaniz­mus felfedezi férfiasságát, és ama felismerés értelmében jár el, hogy a szabadság so­hasem lehet halálos ellensé­geinek és gyilkosainak szaba­dosságává ... Humanizmusról beszélve Európa alapjairól és szellemi életfeltételeiről be- s-ólünk, és ezért szükséges­nek véltem arra a kapcsolat­ra rámutatni, amelyet a min­den humanisztikus gondolat­ban benne rejlő természetes jóságnak a férfias határozott­sággal alkotnia kell, hogy Európa továbbra is fennma­radhasson.” Az előretörő fasizmus ár­nyékában hangzottak el egy­kor ezek i o..-vak Ma .-or­szág fővárosában. Ma, a nukleáris háború fenyegető rémével szembenézve nem ki­sebb az alkotó értelmiség, a művészek felelősség azért, hor-: Európa neve valóban el­választhatatlanul összefonód­jék a humanizmus, a béke és a népek közötti együttműkö­dés eszméjével. Ebben segít­het kulturális fórum. A magyar delegáció egy P en fórum sikerén kíván munkál­kodni és együttműködni min­denkivel, aki számára Európa és a kultúra ma is fontos eszményeket jelent — mon­dotta befejezésül Köpeczi Béla. NSZK. Karl-Günther von Hase nagykövet, a nyugatné­met küldöttség vezetője fel­szólalásában hangsúlyozta: a budapesti fórum küldötteinek nem az a feladata, hogy meg­bízásból. cselekedjenek, vagy ideológiákat képviseljenek, hanem saját felelősségérzetü­ket kell követniük. A kultu­rális kapcsolatok és az együtt­működés bővítését csak nyílt légkörben, az eredményesség­re való törekvés szellemében érhetik el. Ezután hosszan méltatta az európai kulturális közösség évszázadok óta tartó kialaku­lását, hosszan időzött a né­met szellemi élet múltjánál és jelenénél, és megerősítette azt a hivatalos bonni tézist, mi­szerint a megosztott Német­ország változatlanul egyetlen kultúrnemzetet alkot. Kifej­tette, hogy a nemzeti kultú­ráknak nem szabad elhatá­rolódniuk egymástól és az európai kultúrközösségnek sem szabad elhatárolódnia más földrészekétől. SAN MARINO. Európa legrégibb köztársasága nevé­ben ősé de Mollinedo dele­gátus arra mutatott rá, hogy a kultúra révén az európai népek kölcsönösen gazdagít­hatják egymást. San Marino egyrészt arra törekszik, hogy váljék szabadabbá a tájékoz­tatás a részt vevő államok között, és ígv. váljanak hoz­záférhetőbbé egymás kulturá­lis értékei az egyének és kulturális intézmények kap­csolatai révén. Törekszik to­vábbá arra, hogy a kisebb és igen kicsi európai országok is megőrizhessék és terjeszthes­sék kulturális értékeiket, örökségüket,- ' ne legyen ek ki- szolgáltatva a nagyobb -orszá­goknak, amelyek jelenleg — mint mondotta — uralják a tájékoztatás eszközeit. FINNORSZÁG. Jaakko Num­minen államtitkár, a finn küldöttség vezetője kijelen­tette: tíz évvel ezelőtt a hel­sinki záróokmány -aláírásakor a részt vevő országok magas rangú képviselői kifejezésre juttatták, hogy közös erőfe­szítéseik a kultúra területére is kiterjednek. A finn kül­döttséget megelégedéssel tölti el, hogy az azóta eltelt évti­zedben a különböző nehézsé­gek ellenére a helsinki folya­mat sikeresen haladt előre mind a kultúra terén, mind pedig a biztonságosabb Euró­pa, az európai együttműködés kibontakoztatása tekintetében. Megelégedéssel szólt arról is, hogy Magyarország és Finn­ország között a sok évezredes nyelvi örökség azonos erede­te alapián küerjedt kulturális kapcsolatok bontakoztak ki. NORVÉGIA. A delegáció nevében l'elszólaló Dagfinn Stenseth norvég nagykövet kiemelte, hogy ez az első olyan találkozó a helsinki folyamat keretéoen, amelyet kizárólag a kultúrának szen­telnek. A kulturális fórum alapvető feladata, hogy konst­ruktív módon fejlessze tovább a már meglévő kulturális kapcsolatokat. A norvég felszólaló utal! arra. hogy a részt vevő orszá­gok némelyike nem tiszteli eléggé a helsinki ajánlásokat. Felhívta a figyelmet: a kul­túra területén igen fontos, hogy a kisebb nemzeti kultú­rákat is fel- és elismerjék, nehogy az országok egy ki­sebb csoportja a kultúra ex­portálójává, egy nagyobb pe­dig importálójává váljék. Az államok eltérő társadalmi és gazdasági ren ' ;zere ellenér? meg lehet egyezni olyan konkrét és gyakorlati intézke­désekben, melyek elősegítik a kulturális cserét minden szinten. GÖRÖGORSZÁG. Pantelis Economn nagykövet, a görög küldöttség vezetője az emberi jogok tiszteletben tartásának rendkívüli fontosságára mu­tatott rá annak kapcsán, hogy hazájában hosszú ideig nép­elnyomó diktatúra uralkodott. és ezeket a jogokat semmibe vették. Görögországban ma teljes a parlamenti de. okrácia, ra­gaszkodunk az emberi jogok érvényesítéséhez, amire a hel­sinki záróokmányt aláíró ál­lamok kötelezettséget is vál­laltak — hangoztatta. Hozzá­tette: sajnos nem minden aláíró tartja magát e kötele­zettségvállaláshoz. A görög küldöttség azzal a meggyőződéssel érkezett a budapesti fórumra, hogy a népek közötti kulturális együttműködés elválaszthatat­lan az emberi jogok tisztelet­ben tartásától, s azzal a re­ménnyel, hogy a tanácskozá­son a vita nem összecsapás­ban merül ki, hanem meg­valósítható javaslatok nyo­mán konkrét ajánlásokhoz és kiegyensúlyozott záróközle­ményhez vezet — hangoztatta végül. NAGY-BRITANNIA. Nor­man St. John-Stevas parla­menti képviselő, az angol kül­döttség vezetője elismeréssel szólt arról, hogy a világ egyik kulturális fővárosában — ahol virágoznak a művészetek, ki­vált az irodalom — tanácsko­zik a kulturális fórum. Ma­gyarország és Anglia között már a középkortól kezdve szo­ros kapcsolatok alakultak ki és ezek a kontaktusok a jelen­ben is folytatódnak — mon­dotta. Reményét fejezte ki, hogy a budapesti kulturális fó­rum résztvevői megvitatják, miként lehetne megkönnyíteni a magyar klasszikus és jelen­kori irodalom fordításainak terjesztését külföldön. A továbbiakban a felszólaló a kultúra szerepéről vallott felfogást vizsgálta. Mint mon­dotta, az állam sokat tehet a művészetekért és a kultúráért. Feladata nem az ellenőrzés, hanem a?,'hogy segítsen meg- teremtént és megőrizni azokat a,’ két éteket, amélyekgrt. jpglül virágozhatnak a művészetek. 1ZLAND. Ásgeir Tryggva- son nagykövet, az izlandi kül­döttség vezetője kijelentette: a béke és a biztonság nem a po­litikusok, a diplomaták és a katonai szakértők magántu­lajdona, hanem mindenkinek közös ügye. Hozzátette: a bé­ke és a biztonság elválasztha­tatlan a kultúrától, hiszen a kultúra nem elszigetelt jelen­ség, sohasem Válik azzá. Nagy fontosságot tulajdonított a felszólaló az egyes országok regionális együttműködésének, amely — mint mondotta — jótékonyan hat a szélesebb körű globális együttműködés megteremtésére. A budapesti kulturális fó­rum három fő témaköre — az alkotás, a terjesztés és az együttműködés ■ — szorosan kapcsolódik az emberi jogok érvényesítéséhez. Ebben a kérdésben nem lehet kompro­misszumot kötni — hangoz­tatta. Igen lényeges, hogy az államok kormányai anyagilag is támogassák és könnyítsék meg az alkotói tevékenységet. VATIKAN. Hervé Carrier, a vatikáni küldöttség vezető­je, a pápai kulturális tanács titkára hangsúlyozta: a Szent­szék örömmel vesz részt a helsinki folyamatot kiteljesítő kulturális tanácskozáson, üd­vözlendő, hogy a fórum nagy figyelmet szentel olyan kér­déseknek, mint az alkotás, a terjesztés, a kulturális együtt­működés, másrészt pedig az európai megértésnek és a kapcsolatok erősítésének. A vatikáni küldött kijelentette, hogy igazi kultúra nem lehet­séges az alkotói szabadság biz­tosítása, a lelkiismereti sza­badság tiszteletben tartása nélkül. A Szentszék amellett foglalt állást, hogy a mosta­ni. első ilyen jellegű kulturá­lis találkozó mélyítse el a kul­turális párbeszédet annak a reményében, hogy ez előse­gíti az államok közötti test­vériség és béke ügyét. ★ A kulturális fórum ma foly­tatja munkáját, ekkor még négy ország és az UNESCO képviselője mondja el nyitó felszólalását; ezzel zárul majd az értekezlet kezdeti szakasza: á nyílt plenáris ülések soro­zata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom