Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

1985. SZEPTEMBER 7., SZOMBAT

PEST MEGYEI HÍRLAP

Egy hét vége naplójából...

Megint közelebb kerültünk egymáshoz

B válságokkal terhelt világban helytállni igazi nemzeti program. Érdemes érte dolgozni, küzdeni, a nehézségeket is vállalni. Ez a program csak a munkásifjúság részvételével, a különböző generációk közös erőfeszítésével valósulhat meg. A Kommunista Ifjúsági Szövetség kötelessége, hogy ebben a munkás- fiataloknak mind több cselekvési lehetőséget biztosítson.

(A KISZ KB 1982. decemberi határozatából.)

A Győrött megrendezett második országos munkásifjúsági találkozó e gondolatok jegyében úgy tervezte programját, hogy a politikai nevelés, a munkahelyen vállalt feladat és a szórakozás egyaránt helyet kapjon a négy nap vitafórumain, szakmai tanácskozásain. Az ország munkásfiataljainak csaknem 2 ezer küldötte augusztus 29. és szeptember 1. között Győr-Sojiron megye székhelyén a valóságban is érezhette, hogy problémáikat, gondjaikat az egész ország figyelemmel kísérte.

Fanfárok és szúnyogok

Győr-Sopron megye határán már láttuk, itt lesz az ország jó néhány fiatalja. A vendéglátók alig győzték a beérkező — mint később kiderült — 41 busz utasát köszönteni

a várható programot elmondani. A szálláson nekünk, Pest megyeieknek kivételezett helyünk volt, olyannyira távol a többi megye küldötteitől, hogy néhányan éjszakánként .csak a győriek útbaigazítására találtak haza. De vágjunk a közepébe! Az első este ugyanis fanfárokkal, tűzijátékkal, na és a szúnyogokkal indult. Győr város megmutatta : méltó a munkásfiatalok fogadására. Mi, Pest megyeiek pedig bebizonyítottuk: képesek vagyunk röpke órák alatt feltérképezni: ki honnan jött, mi a foglalkozása, jól érzi-e itt magát. Volt közöttünk lakatos, raktáros, autószerelő, kőműves, de eljött az adminisztrátor, az állatgondozó és az eladó is. így szinte egész Pest megye térképét meg tudtuk rajzolni: Dunakeszitől Százhalombattáig, Szigetszentmiklóstól Dabasig, Gödöllőtől Monorig. S még jó néhány helység képviselői közöttünk voltak. Mi már tudtuk, hogy hajnalig tartó beszélgetésekből indulunk majd másnap a programokra. Hiszen annyiféle területről jöttünk, hogy igencsak kíváncsiak voltunk a helyi KISZ- életre, a srácok munkájára. A kérdésre, hogy mit várnak a találkozótól, ezt felelték:

— Az ilyen nagyszabású összejövetelek mindig rejtenek valami újat — mondta Kati Kiskőrösről —, bár én egy kicsit nehezebben barátkozom, így féltem eljönni.

Gyárak és ízek

Zsuzsa Pestről hozzátette:

— A programfüzetbe pillantva azt hiszem, nem veszíthetünk, csak nyerhetünk, mert Kapolyi Lászlóval, Hámori Csabával és Pál Lé- nárddal nemigen találkozhattunk még, s most erre is lesz lehetőségünk.

Másnap reggel mindenki azt hitte, visszaigazították Győrben az órákat, hiszen alig aludtunk valamit. Mindenesetre kíváncsian mutoA klub húzóerő lehet

Gyálon valóra álom

A gyakran elparentált, de a megrázkódtatásokat mindig túlélő klubmozgalom a sokadik hullámvölgyben éviekéi. A csúcson, a 60-as évek második felében is bőven akadt probléma, hát elképzelhető, hogy mennyi gond halmozódott fel mára. Ezért örvendetes, ha új ötletekről, próbálkozásokról hallunk, nemkülönben, ha valahol klubot avatnak. Márpedig nemrégiben megriyitóra invitáló levelet hozott a postás szerkesztőségünkbe. A helyszín: Gyál.

Amikor tavaly befejeződött a gyáli tanácsháza rekonstrukciója, bővítése, amelynek eredményeként otthonra lelt a községi könyvtár is, akkor alakítottak ki á pincében egy raktárhelyiséget. Mindjárt több jelentkező akadt rá, elsőként a könyvtár, de bejelentették igényüket a fiatalok is. Ifjúsági klubot szerettek volna, s amit akartak, mára megvalósult.

Az egyelőre rendezetlen, hepehupás, gyomos udvaron vezet az út a pinceklubhoz. A kis előtérből — amelyből ruhatárat fognak kialakítani — lehet belépni az otthonos terembe. Az már első pillantásra látszik, hogy a helyszűke miatt nem itt szórakozik majd Gyál egész ifjúsága. Ám kitűnik az is, hogy milyen gonddal, szeretettel rendezték be az apró helyiséget. Poszterekkel, ikebanákkal díszített világos falak, a bejárattal szemben büfépult. Előtte dohányzóasztalok, piros kelmével kárpitozott fotelek, s egy szekrényben az elmaradhatatlan magnetofon és lemezjátszó.

— Több oka is van annak, hogy a fiatalok kapták meg a helyiséget — mondja Gazdik Istvánná tanácselnök. — Először az, hogy művelődési ház nem lévén, nincs semmilyen szórakozási lehetőség. Nem elsősorban a iszkó, a táncmulatság hiányzik, hanem egy olyan hely, ahol egyáltalán összejöhetnek beszélgetni. ,A második szempont az »olt, hogy a fiatalok is kivették a

részüket az építkezésből, itt voltak az első tégla lerakásától kezdve. És végül az is a javukra döntött, hogy a községi KISZ-bizottságnak sem volt megfelelő működési helye. Az sem mellékes, hogy a klub húzóerő lehet azoknak is, akik eddig a KISZ-szervezeten kívül rekedtek.

— A klub társadalmi munkában formálódott — mutat körbe Major- né Szabó Erika, a tanács közművelődési előadója. Koszos falak, testetlen fűtéscsövek, töredezett beton fogadott bennünket. Mindenki ahhoz látott hozzá, amihez értett, s végül sikerült rendbehozni, kicsinosítani a termet. Segítettek a környékbeli üzemek, intézmények, még a kisiparosok is. A tanács adott pénzt a műanyagpadlóra, a bútorokra, a magnót és a lemezjátszót pedig a majális bevételéből vásároltuk. Később szeretnénk lebetonozni az udvart, hogy ott is tarthassunk rendezvényeket és így minél több fiatalt láthassunk vendégül.

— Nem tudom, hogy jól csináljuk-e vagy sem, mert most szervezünk először klubot — mondja Gazdik István községi KISZ-titkár. — Ügy gondoljuk, hogy a KISZ- esek alkotják majd az alaptagságot és mind a nyolc alapszorvezet delegál valakit a klubtanácsba. Azt tervezzük, hogy szeptember végén tartjuk meg az alakuló foglalkozást, ahol megválasztjuk a vezetőséget, a klubvezetőt. Természetesen a KISZ-en kívülieket, a falu egész fiatalságát szívesen látjuk a programokon, de a klub elsősorban a KISZ-eseké. A kulturális és szórakoztató estek mellett politikai rendezvényeket, egyebek között propagandistatanfolyamot akarunk szervezni. Egyelőre ezek a terveink, a többi majd c enet közben kialakul.

Kövess László

gattuk a szakmai belépőjegyeinket egymásnak: ki melyik gyárba, vállalathoz megy látogatásra.

— Az ínycsiklandozó kirándulás megért egy délelőttöt a Győr-Sopron Megyei Állatforgalmi és Húsipari, Vállalatnál — adta elő ízekkel körített beszámolóját Éva Ráckevéról.

— A fogadtatás nálunk sem alakult rosszul — dicsekedtek a fiúk —, hiszen a Győri Keksz- és Ostyagyár az új technológiákon kívül a termékeiből is bemutatót tartott.

A Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalathoz és a Győri Vagon- és Gépgyárba látogatott a legtöbb küldött.

— A vállalatról szóló rövid tájékoztató soha nem időhúzás,, hiszen tényleges képet kaphatunk a RÁBA nemzetközi szerepéről, ösz- szehasonlíthatjuk más hazai gépgyárak termelésével is. Az üzemlátogatás pedig különös élmény volt, hiszen már sokat hallottunk a győriek precíz munkájáról — összegezte István, maga is autógyári fiatal.

Délután sportversenyek lazították a gyárlátogatásokat. Mindez bemelegítő volt az esti békenagy- gyűlésre, ahol az ország munkásfiataljainak küldöttei Győr város ifjai- val együtt élvezhették a színes programot. Csak a. szúnyogok ne lettek volna! Varga Miklós Európa békedala után a nagyközönség még együtt táncolt, együtt szórakozott éjjel 1-ig.

Szombat délelőtt miniszteri tájékoztatókon aktuális gazdaságpolitikai kérdésekről hallhattak a fiatalok. Ezt követően pedig ágazati szekcióüléseken bontakozott ki a vita.

Délután elindult Szigetközbe a kígyózó sort alkotó negyvenegy busz, melyet a helyi lakosok és a vendégvárók egyaránt szeretettel és kíváncsiak fogadtak. Szigetköz pedig valóban a szórakozás szigete lett erre a délutánra. Tréfás úszóversenytől a pol-'oeat előadásig, majd a lovasbemutatón át a focimeccsig kedvükre választhattak a fiatalok a programból.

Címeket gyűjtöttünk

Tizenegy felé beérkeztünk a kollégiumba, de máris indultunk a központi találkozóra, ahol búcsúzóul kitáncolhattuk magunkat.

Az utolsó nap a legrosszabb, hiszen akkor már búcsúzni kell. E szomorú perceket a győriek színpompás ejtőernyős-bemutatóval, bazárhangulattal, Vidám műsorral feledtették.

Még egy gyárban vagy egy városban sem ismerjük egymást, ám ezek a szakmai közös programok és a délutáni kellemes sport- és egyéb szórakozási lehetőségek közelebb hoztak bennünket saját feladatainkhoz is. De abban is segítettek, hogy ezentúl a más területen dolgozó munkásfiatal problémájára se legyintsünk, hanem értsük meg azt. Induláskor címeket gyűjtöttünk, találkozókat beszéltünk meg és természetesen elhatároztuk, a harmadik MOT-on is ott leszünk.

Pecze Márta

JÓ EZ A JÁTÉK '

Amikor a négy fiatalember hatalmas zsíros kenyeret felmutatva lépett be a színpadra, sejteni lehetett, hogy újhullámos produkciónak lesz tanúja a publikum. A zene, a dalszöveg is ezt igazolta, s a gödöllői Smog együttes a Zsíroskenyér című számával megnyerte a Ki mit tudót. Ennek már két esztendeje, s azóta bizony keveset hallottunk róluk. Most végre megtört a jég: a napokban került a boltokba a Smog új kislemeze.

A Gödöllő környéki fiatalok 1981- ben alakították meg együttesüket. Már az első évben aranydiplomát nyertek egy amatőrversenyen és meghívást kaptak az országos pop- rock-dzsessz napokra, ahol elcsípték a második helyet. Ezután következett a Ki mit tud, amely egy kubai turnét és a Pokolgép együttessel közös kislemezt eredményezett. A lemez gyorsan eltűnt a boltokból, de a Smog szekerét ez nem lendítette tovább. Míg a korábbi Ki mit tud-győzteseket, például a Generált ajánlatokkal halmozták el, addig a Smog hiába várt szerződésre.

Mindebből nemcsak az volt a tanulság, hogy a Ki mit tudnak már nincs olyan hatása, mint korábban, hanem az is, hogy át kellett értékelni az addigi pályafutásukat. Mert az újhullám nem nekik való, soha nem szerették igazán, inkább csak konjunkturális okokból találták fel a zsíros kenyeret. Elhatározták hogy kizárólag olyan zenét játszanak, amelyet az együttes valameny- nyi tagja magáénak érez. Rövid időre visszavonultak, dalokat próbáltak és írtak, keresték az utat magukhoz. A zenekar kiegészült egy billentyűssel és egy énekessel, teltebb lett a hangzás, ritmusosab- bak, fülbemászóbbak a számok.

A Smog koncertjein nincsen füttyögés, csápolás, hiszen mindez

idegen ettől a zenétől. A legújabb külföldi sikereket és slágergyanús saját szerzeményeket játszanak. Ezzel a programmal járják a vidéket, s tavaly már 180 fellépésük volt, A kopcert^k bpyételébbl tökéletesítették a technikai felszerelésüket, amely nélkül ma már nincs esély a sikerre. A kemény munkán, a sorozatos fellépéseken keresztül vezetett áz út a második, ezúttal már önálló kislemezig.

A korongon két dal kapott helyet, s mindkettő ékesen bizonyítja, dokumentálja a változást. Tiszta,, telt hangzás, kellemes énekhang, enyhe diszkós beütés. Búfelejtő vidám zene, amelyre jól lehet táncolni. Ahogy a Játék című dal refrénje szól: jó, jó, jó ez a játék, mert egyszerű és szórakoztató, de érzés nélkül nem tanulható!

A Játék és a Nem beszélhetsz mindig mással című dalokat egyre többször hallani a rádió könnyűzenei műsoraiban. Talán nem kell újabb két évet várni a következő lemez megjelenéséig. Balogh János (billentyű), Barna József (basszus- gitár), Jezerniczky Csaba (gitár, ének), Nagy Erika (ének), Rosem- berg Tamás (dob) és Szekeres István (szólógitár) ezért csak annyit tehetnek, hogy jó számokat írnak, jó koncerteket adnak. Ügy, mint eddig.

K. L.

Az igazi vizsga most kezdődik

Az első tanítási

\ z első tanítási napot nemcsak az első osztályos ** kisdiákok várják szorongással vegyes izgalommal, így van ezzel minden bizonnyal a pedagógus is, aki friss diplomájával első ízben lépi át az osztályterem küszöbét, hogy szembenézzen tanítványai kíváncsi, érdeklődő, netán kaján tekintetével. Igaz, ő gyakorolta már e szerepet, számos órát adott főiskolásként, amikor teljesítményét szigorú bírálók értékelték. Az igazi vizsga mégiscsak az, amikor első munkahelyén áll ki a katedrára, gyakorolja hivatását, amire éveken keresztül készült.

Dudás Tünde Egerben szerzett tanári diplomát, s, első tanévét a gödöllői Erkel Ferenc Általános Iskolában kezdte meg Orosz—angol szakon végzett, egyedül ő pályázta meg az iskola által meghirdetett állást.

— Tulajdonképpen Budapesten szerettem volna elhelyezkedni, de egyik lehetőség sem tetszett igazán, így esett a választásom Gödöllőre. Legalább nem kerültem messze otthonról, ugyanis salgótarjáni vagyok. Igazán ez sem az, amíiről álmodtam, mert nem nyelv- tagozatos az iskola, angolt csak tanfolyamon taníthatok majd. Talán lesz lehetőségem, hogy a TIT keretében is oktathassam kedvenc nyelvemet.

A kérdésre, hogy miért választotta a pedagógus hivatást, Tünde is a szokásos választ adja: mindig vonzott ez a pálya, mert szeretem a gyerekeket. Ez valóban rendkívü] fontos, még ha a négy főiskolai év alatt rá is jött, sok nehézséggel kell majd szembenéznie.

— Igen, kicsit megváltozott a véleményem, már közel sem tűnik olyan felhőtlennek a dolog. Tapasztalhattam, hogy nem könnyű a gyerekekkel bánni, mindenütt nagyon sok a hátrányos helyzetű, nehezen kezelhető tanuló. S hát az elismeréssel sincsenek elkényeztetve a pedagógusok. Azt kellene mondanom, hogy elégedett vagyok, mert megkaptam a kezdőknek adható maximális fizetést, de még ez is kevés. Hasonló a helyzet a lakással: van helyem a pedagógusszálláson, ez jó, mert olcsó, de négyen vagyunk a szobában, ez viszont rossz az órákra való felkészülés szempontjából.

ÍVJ indez nem kedvetleníti el. Szívesen beszél arról, hogyan képzeli el áz orosz nyelv oktatását.

— A legfontosabb, hogy megszerettessem a nyelvet a gyerekekkel. Játékosan kell tanítani, sok szemléltető eszközt használni és énekelni. Egyébként sok jó képességű gyerek jár ebbe az iskolába — ezt már az első órák tapasztalataiból is megállapíthatom —, különösen a zenei tagozatosok fogékonyak a nyelvre. A legtöbb osztályban szerencsére osztott csoportokban tanítjuk a nyelvet. A 30—33 fős osztályokban már kicsit nehezebb haladni.

Élesen felbérreg a csengő. Tündének mennie kell. A 4/c osztályban megkezdődik az oroszóra.

M. N. P.