Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-09 / 211. szám
1985. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ s Szállítás előtt m- ■ A PEVDI-ből az utóbbi hónapokban több százezer golyós- tj filctoll került az üzletekbe. Nem véletlenül időzítették így a termelést és a szállítást, hiszen a tanév kezdetekor mindig megnő a kereslet a tollak iránt. Szombaton Visegrádon, a SÍI vám us Szállóban befejeződött az I. magyar orvosi ultrahang-szimpózium, amelyet a Magyar Biofizikai Társaság — az MTESZ tagszervezete — biológiai ultrahang szekciója rendezett meg. A tanácskozáson mintegy száznegyven magyar és több mint harminc — ausztrál, csehszlovák, francia, jugoszláv, kanadai, lengyel, brit, NDK- és NSZK-beli, olasz és román — szakember vett részt, akik megállapították: az ultrahangos vizsgálatokat évtizedek óta széleskörűen és eredményesen alkalmazzák a gyógyászatban. Magyarországon már az ötvenes években használták terápiás kezelésekre az ultrahangot, diagnosztikai célokra a hatvanas évektől alapvetően az ideggyógyászatban — koponyavizsgálatokra — alkalmazták. Segítségével az orvosok veszélytelenül és biztonságosan kimutathatják a koponyán belüli vérzéseket és daganatokat. Ma már igen jelentős alkalmazási területe a szülészet és nőgyógyászat, a szemészet, a szívgyógyászat, diagnosztizálhatok ultrahangos műszerekkel a hasi és has- nyálmirigy-mgebetegedések is. A szekcióüléseken a szakemberek a többi között rámutattak arra, hogy a magyar egészségügyi intézmények ultrahang készülékei műszakilag és technikailag is elmaradnak a követelményektől. Kevés az ilyen berendezés, s azok között is sok az elavult típus. A háromnapos szimpózium alkalmából kiállítást nyitottak meg, amelyen brit, dán, osztrák és svájci műszereket gyártó cégek mellett a magyar Gamma Művek és a Medicor is bemutatta licenc alapján előállított berendezéseit. Szedd magad! Ládák, kosarak feli gyümölccsel Jé az Óbuda Tsz-nek, jó a vásárlóknak Százhalombattán, a DKV-ban is állandó feladat a megújulás Nem szerencsés dolog előre köszönteni valakinek a születésnapját, még ha csak a 25- ikről van is szó. Ezt azonban egy vállalat esetében megtehetjük, különösen, ha ez a D’inai Kőolajipari Vállalat. Atapító okirata október 1-én kelt. Fiatal korához illően fejlődőképes, amit az is igazol, hogy egy időben több üzemét bővítik, átalakítják, illetve újat létesítenek a VII. ötéves terv végéig. Ezek együttes költsége mintegy hatmil- liárd forint. — Miből telik erreT — fordulok Sokorai Istvánhoz, a DKV műszaki vezérigazgatóhelyetteséhez. — Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt által biztosított fejlesztési alapokon felül igénybe vesszük a Magyar Nemzeti Bank és más pénzintézetek által nyújtott hiteleket, valamint az energiaracionalizáláshoz és a környezetvédelmi beruházásainkhoz elnyerhető állami támogatást is. Sőt, tervezzük, hogy kötvénykibocsátással növeljük p í.izeszközeinket. Ű; termékekkel — Mit szolgálnak a fejlesztések? — Két alapvető célunk van: a termékszerkezet korszerűsítése és a fajlagos energiafelhasználás csökkentése. Az előbbi azt jelenti, hogy a kőolajnak mint alapanyagnak, egyre nagyobb részét alakítjuk át nagy értékű, magas színvonalú és a világpiacon keresett termékké. Ezért például a hazai kőolajból származó szilárd paraffinok előállítását növeljük. Petrolkémiai alapanyaggyártásunk fejlesztése során emeljük á malein-savanhidrid termelését. A gyógyászati alapanyagként és takarmányozási segédanyagként felhasználható fu- mársav és vasfumarát új termék lesz nálunk. Bővítjük az ortoxiloltermelésünket, ez az áru igen előnyösen exportálható. — Hazai piacon Is keresett? — Igen, kereslete gyors ütemben fejlődik. A hazai motorbenzinek ólomtartalmának további csökkentésére törekszünk; kiváló motorikus tulajdonságú alkilátbenzin előállítására építünk üzemet. A jövő év elejétől kezdődén a hazai piacra is készítünk ólommentes üzemanyagot, egyelőre azonban csak a nyugati autós turizmus szükségleteinek megfelelő mennyiségben. A későbbiekben a termelés bővítését tervezzük. *■ — Még nem szólt a fajlagos energiafelhasználás csökkentéséről! — A kőolajfinomító termelése során saját maga felhasználja a kőolaj-alapanyagnak hat-nyolc százalékát a 1 ahnológiai folyamatok energiaszükségletének fedezésére, el* « fogyasztás á DKV esetében évente több százezer tonna kőolajnak felel meg. Amennyiben sikerül ezt csökkenteni, az a legdrágább energiahordozókban jelenik meg megtakarításként. Célul tűztük ki a finomító technológiai és segédrendszerének komplex felülvizsgálatát is. Ezzel nyugati tervezőintézetet bíztunk meg. Külföldi és hazai — Nem akadt hazai? — A külföldi tervezőintézet bevonása a Világbank kikötése volt. Főleg hazai kiviteli tervezéssel és jórészt hazai eszközökkel megkezdődött a komplex energiaracionalizálás egyes feladatainak megvalósítása. — Nem okoz zökkenőket a külföldi tervezés hazai megvalósítása? — A legkorszerűbb automatikai és energetikai berendezéseket tőkés piacokról vásároljuk meg. Az energiaracionalizálás keretében technológiai korszerűsítésre is sor kerül, s e beruházások jó része környezetvédelmi célokat is szolgál. Például a kenőolajgyártáshoz eddig felhasznált fenol helyett környezet- barát oldószert — metilpiroli- dint — fogunk felhasználni. Az előbb említett fumársavat pedig szennyvízből állítjuk elő. — Megéri ez a sok anyagi és szellemi ráfordítás? — A kormányzati és a pénzügyi szervek igen szigorú gazdasági feltételekhez kötötték hiteleiket. Fejlesztéseink egyenként és együttesen. is megfelelnek ezeknek. — Vissza tudják-e fizetni? — Fejlesztési céljaink kimunkálásakor figyelembe vettük a világpiac és a hazai piac mennyiségi, valamint minőségi követelményeit. így minden piacon jól értékesítA Dunai Kőolajipari Vállalatnál megvalósuló fejlesztések keretében épül a xilol-izome- rizáló üzem hető új áruk előállítására vállalkoztunk. A fejlesztések pedig a fajlagos költségek csökkentésére irányulnak. Kelendő az áru — Melyek a legkelendőbb termékek? — Az általunk gyártott olajszármazékok mind kelendők a világpiacon is. Nincsenek és több évtizedes tapasztalatunk alapján nem is várhatók eladási nehézségek. Gazdaságosságban még a többi közül is kiemelkedik a szilárd paraffin. — Vannak-e munkaerőgondjaik? — A finomító működéséhez és fejlesztéséhez megfelelő a létszám szakmai összetétel és kvalifikáltság szempontjából is. Csaknem ezerötszázan dolgoznak folyamatos, három műszakban. Gépesítéssel és az automatizálással sikerült a nehéz fizikai munkák jó részét megszüntetni, s igyekeztünk a kulturált munkahelyek mellett ló fizetéssel is vonzóvá tenni vállalatunkat — fejezi be a vezérigazgatóhelyettes. Vennes Aranka Minapi eső áztatta, bakhá- tas bekötő úton sorolnak a gépkocsik itt, az Óbuda Termelőszövetkezet püspökmajori őszibarackosának peremén: Ladák, Trabantok és Skodák araszolnak, vezetőik szokatlan nyugalommal adnak elsőbbséget egymásnak. A gyümölcsosztályozó épülete előtt azután megáll a karaván, de csak néhány percig, őddig, míg a szedd magad! akció részeseit a gyümölcsös soraiba irányítja egy munkaruhás férfi, Rudas András. Én vagyok a vámos — Ott, az északi oldalon kezdhetik a szedést — mondja, s közben felírja a területre behajtó autók rendszámát — Én vagyok a vámos — adja mosolyogva a magyarázatot a férfi. — Az autósok, motorkerékpárosok, de még a a gyalogosok is itt, előttünk mehetnek be a barackosba, s szedés után is erre kell visszajönniük. A fölírt rendszámot akkor húzom át, így nem játszanak kd bennünket — Nem túlzott ez a bizalmatlanság? — kérdezem a termelőszövetkezet szőlő és őszi- barackos tábládnak felelősét, Kurtz Adolfot. — Sajnos, előfordult, hogy a gyümölccsel megrakott gépjármű a kertek alatt távozott, búcsú nélkül mondott isten- hozzádot. A napokban is történt ilyen eset — a rendszám ismeretében megtesszük a feljelentést A július végén indított szedd magad! mozgalom résztvevődnek többsége azonban becsületes ember: bizonyítja ezt az a tény, hogy a naponta több tucat gyümölcsszedő munkája végeztével annak rendje és módja szerint leméreti portékáját, s kifizeti a gyümölcs ellenértékét — Most 15 forintot kérünk az eltenni való gyümölcs kilójáért — veszi át a szót Nagy Józsefné pénztáros. — Az akció kezdete óta mintegy hetven-nyolcwin mázsa gyümölcs cserélt itt gazdát. Jönnek a szedők Pomázról és Dunakesziről, Szentendréről és Békásmegyerről, de még Kisújszállásról is. Ez utóbbi városba egy alkalommal például három mázsát szállított a szorgalmas család. Sajnos, elfelejtettük... Egy vajszínű Skoda cammog elő a fák közül. Nehezen birkózik a tereppel, nem csoda: majd’ egy mázsa barack a terhe. A vezetőn kívül még hárman ülnek benne: ketten kiszállnak, ám egy anyóka a hátsó ülésen marad. Előkerülnek a barackkal megrakott kosarak, ládák. — Nincs több? — kérdezi kíváncsian Rudas András, s aztán megkéri a kedves anyókát, ugyan, hajoljon már előre . A hátsó ülés támlája mögött egy kosár lapul. Nem üresen, persze... A skodás mentegetőzik: erről elfeledkeztünk. — Régi trükk, sajnos, néhány kilóért kockáztatják a becsületes üzletet — sóhajt Malmos György, a téesz ren- désze —, pedig ilyen olcsón nemigen kapnak szép gyümölcsöt a fogyasztók. A skodás pironkodva kifizeti az eldugott portéka árát is, aztán elköszön, s elhajt, helyet adva Víg János Trabantjának. Dunakeszin lakik a férfi, s Pesten járva, gondolta, szed néhány kóló őszibarackot, befőzésre. — Megéri? — Hogyne. Még e néhány plusz kilométer mellett is. A városban 25—30 forintot is elkérnek egy-egy kiló gyümölcsért Ezt bizonyítja Vicsí László, a szomszédos Pomázról ruccant át egy kis barackért; — Most 28 kilót viszek, a múlt héten hasonló mennyiséget szedtünk. Tóth Ferencné kerékpárral igyekszik a fák között. 20—30 perc alatt szedd tele a kosarakat — Negyven kilót viszek most haza — szól az asszony —, kicsit sokallom az árát. Tavaly 10 forintért szedhettük a barackot. — De a múlt évben olcsóbb volt a piacon is — így Kurtz Adolf —, s azóta emelkedett a növényvédő szerek, a gyomirtók ára. Az asszonyt láthatóan e* nem győzi meg, mégis elégedetten tolja haza kerékpárjával az üvegekbe valót... ' Hasznot hoz — S a gazdaságnak megéri? — fordulok a kultúravezetőhöz. — összesen hetvenkét hektáron termelünk barackot a másik tábla Békásmegyer szomszédságában van nincs annyi szabad munkáskéz, hogy saját dolgozóinkkal szedessük le, s értékesítsük a piacon a termést. Ha lenne is ember, a felvásárlók jó esetben nyolc-fcilenc forintot fizetnének a barack kilójáért, tehát,ez az akció mindenképpen hasznot hoz a termelő- szövetkezetnek. A tábla túlfelén — rejtett utakon — egy motorkerékpáros halad a fák között Elek János, a szövetkezet hivatásos mezőőre fölteszi bukósisakját, s a dézsmáló nyomába ered. Néhány perc múlva jön csak vissza. . — Nem barackért sietett eltévedt a fiú — mondja. —, hanem ma hajnalban elkaptam egy rapsicot: ő is motorral Jött, hurkokat vetett az apróvadnak ... Mint a Vörösmarty Vadásztársaság tagja, vigyáznom kell vadállományukra is, ezért vagyok talpon napkeltétől napnyugtáig. A szedd magad! akció résztvevőinek nem kell hajnalban kelniök: reggel 7-tői este 6-ig bármikor szívesen látják Síiét itt az Óbuda Termelőszövetkezet püspökmajori barackosában .., B. I. A. Gombó Páh i &LL ózöLött P árizsba, mint tudjuk, beszökött az ősz. Csakhogy Párizs egy komil- fó város, ott még az ősz is tapintatos, míg nálunk az ősz berobbant, beag- resszorkodott, viharral, esővel, pimaszul, mint egy huligánbanda és ha szökött, hát belénk. Minek következtében másnap mink, pestbudaiak, epidémiába estünk. Ámde különbözőképpen. £n például egyszerűen náthás lettem. Csakhogy én tudom, hogy a nátha súlyos, komoly nyavalya, úgy kikészíti az embert, hogy a fogadóirodában egy náthás és egy infarktusos sakkozó közül az utóbbira tenném a tétet. Mert, kérem a nátha az szüntelenül köhögtet, tüsszögtet, rázza az embert, mint egy aszfaltbontó gép, váratlanul kifolyik a lé orrunkból, hogy oda sem kaphatunk a zsebkendővel, közben állandóan is szivárog, ki is tör, mint a freccsent láva. És a fej sajog, a fogak fájnak, a torok éget, mint a seb, szemünk kikívánkozik a helyről, orrtájunk sebes, háááápci! Én tehát náthás vagyok, ennek következtében korán lefekszem, Kalmo- pyrint szedek, 'különben bejárok dolgozni és panaszkodom. Slussz. Egy nátha azért cs$k nátha. Az ember hol ágyban izzad, hol sétálva levegőzik, majd csak lesz valahogy. Ámde embertársaim nagy többsége nem náthás. Nekik vírusos influenzájuk van, egyébként ugyanolyan, vagy még enyhébb tünetekkel, ők ennek megfelelően elmennek az orvoshoz, ahol a váróteremben hozzájárulnak, hogy az epidémia össznépi legyen. Az orvosok tapasztaltak, nem vitatkoznak, ráhagyják a betegre, akinek ugyanaz a tünetcsoportja van, mint neki magának, hogy ez A vírus, persze, B egy, kettő, ml használt a múltkor? És felírja a Tetránt, a Kalcium- hisztamint, ajánlja a kamillateát öblögetni, inhalálni, a C-vitamint, a D- vitamint, tessék otthon maradni, izzadni, fejfájás ellen Probon, Nellikém, egy Probont nekem is adjon, mert széthasad a fejem, hapci. Ámde az ősz nem ilyen egyszerű, egyszínű epidémiával agresszorkodik, dehogyis, láttak már modern hadsereget, amely csak géppuskákkal tört volna áldozatára? Nem, mondják a víruspártiak, ez a vírus ez ravasz szerkezet, nem olyan naiv, mint a régi, hagyományos bacilus, amely specifikus és nyílt, hanem ez alakváltoztató és tünetakrobatista, az egyik fiamnak a szeme jött gyulladásba, a másiknak hasmenése van, a feleségemnek a dereka fáj, anyósomból jön az epe, apósomat szívgörcs kínozza. Átkozott vírus! Már most akkor mi a teendő? A legtöbb orvos belenyugszik, hogy általános fájdalomcsillapítás, általános gyomor-, szem-, szívnyugtató szer, plusz, amit a beteg bizalommal kér és hálás, ha megkapja. A közbizalom azonban a külföldön jártakat nagyobb bizalommal övezi. Liliké készséggel átad Pseudomizolycint, specifikus a vírusokra. Szilas Pista Hollandba megy egy állatorvosi kongresszusra, ő majd hoz nekünk Superizolid szemcseppet, Poposorritot, hasmenés ellen stb. Tibor viszont azt mondja, hogy ő Angliában hallotta, az egyetlen valami, ami a nátha ellen használ: a sötétség. Világosban él a vírus. Doktor Petress viszont a Yalen végzett, ő tűszúrást tanult kínai módra, mindenkit meggyógyít egy rövid kúra, nem fáj, lukba szúr, ott nincs fájás, sőt éppenséggel attól szűnik meg a fájdalom, plán* ha közben lézerszúrást is alkalmaz. Miközben valóságos tragédiák Is esnek, számosán szenvednek, tömegek nyavalyások és az emberi értelem gyümölcseit szórják a falra, miként a borsót, az Ősz markába nevet. Vicsorogva, rosszindulatúan, hatalmával elégedetten, miként egy Tamerlán. Haha! Sőt: hahaha! Hát nem világos, szeptember elején elűztem egy kánikulát, behoztam a szelet, felhőt, zivatart, hideget, hát ti eszetlen népség úgy reagáltatok, ahogyan szoktatok: ki-ki a leggyengébb pontján. Nátha, az a legjobb, mert általános, de már aki epés, gyomros, szemes, az vigyázzon jobban magára. Akár így, akár úgy, ez az én hatalmam, az ősz hatalma. Igaz, aki túléli az öregasszonyok közül, annak még hozok nyarat. Szép reumát kívánok! — röhög az ősz és tovasuhan hirtelen, mint párizsi testvére. Á mde ezek a szavak nem hallhatók. A népek nyögnek, fekszenek, ingerülten szaladgálnak össze-vissza, szedik, nem szedik, inhalálnak, borogatnak, teát főznek, vitamint zabáinak, dunyhába bújnak kalapkúrára, kalappal ülnek ki napkúrára. Aztán két hét múlva mindnyájan ~ megállapítják: használt a kúra, pont ez volt jó, köny- nyebb a légzésem, elapadt az orrfolyásom, éljen a nyugati gyógyszer, a keleti tűszúrás, az én saját eszem, a doktor, nem hiába adtam neki hálapénzt. De addig! Mikor e sorokat írom, még csak a harmadik napnál tartok. Lesz-e gyógyulás? Lesz-e gyümölcs a fán, amelyet még látok? Hápciii, Kedves Olvasó! Szimpózium volt Visegrádon Ultrahang a gyógyászatban
