Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

ÜLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA. XII. ÉVFOLYAM, 210, SZÄM 1985. SZEPTEMBER 7., SZOMBAT Ösztönző és ellenőrző érdekeltség Ismerkedés a gyakorlattal Fclylmatos karbantartás Szerelők a magasban Az üzemzavarok megelőzésére folyamatosan karbantartják a városi elektromos hálózatot a Budapesti Elektromos Művek gö­döllői kirendeltségének dolgozói Hancsovszkl János felvétele Kereskedelmi őrjárat Ősszel is drága a dinnye Vissza kell szoktatni a vevőket A túrái Galgamenti Ma­gyar—Kubai Barátság Terme­lőszövetkezet szívesen látja, avatja gazdálkodásának rej­télyeibe a szakmai gyakorla. tukat eltölteni kívánó egyete­mistákat, főiskolásokat. Ez már több éves hagyomány. A nyári és téli gyakorlatnak nemcsak a viszonylag ponto­san körülírható tanulmányi célja létezik. Csaknem ugyanannyira fon­tos az is, hogy az iskolapadok­ból egyelőre csak egy-egy hó­napra kikerülő jövendő diplo­mások ismeretségeket kösse­nek a gazdaság szakemberei­vel. A gazdálkodás módját ugyanis a statisztikai adatok halmazán kívül elsősorban az embereken át ismerhetjük meg. Az elmúlt nyáron örömmel tapasztaltaim, hogy ismét volt két fiatalja a szövetkezet köz- gazdasági csoportjának, ahol néhány éve magam is ismer­kedtem a gépesítés gazdasági oldalával. Akkori segítőkész konzulensem, Tóth István ma már a fejlesztési, beruházási csoport vezetője. Sáfrán Má­riának, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem agrárszakos hallgatójának és Benke Valériának, a salgótar­jáni Számviteli Főiskola ugyancsak utolsó tanévét kez­dő tanulójának már Lévai Jó- zscfné közgazdasági csoport- vezető segítette a megadott té­mában a kutatást, elmélyülést. Változó viszony — Benke Valéria ipar sza­kon tanul, de szövetkezetünk ösztöndíjasa. A főiskola azért engedélyezte, hogy itt tölthes- se nyári szakmai gyakorlatát, mert a Galgamenti Termelő- szövetkezetben igen jelentős az alapon kívüli tevékenység, meghaladja azt a küszöböt, amit a tanintézet előír. — Ma a vállalatok, szövet­kezetek életében a legmegha­tározóbb a megfelelő érdekelt­Napsütéses nyári délután volt. A pihenőbe megérkeztek a lányok. Látszólag fontosnak tűnő hangos beszélgetésüket zavartalanul folytatták. Egyik társuk azonban különösen csendes volt, egy-két szóval válaszolt a feléje intézett kérdésekre. Furcsának talál­tam, hogy soha nem mo­solyog. Arra gondoltam, szóba elegyedem vele. de legna­gyobb meglepetésemre meg­előzött. — Idevalósi vagy? — Igen — válaszoltam. — Én nem. Pesten szület­tem. — Mennyi idős vagy? — kérdezett újra. Zavart a fordított szerep, ezért hamar átvettem a kér­dezést. — Vannak testvéreid? — Igen. Két bátyám, egy nővérem meg eav mostoha­öcsém. Az édesanyám meg­halt 1 éves koromban. Édes­apám nemsokára újra nősült. A mostohaanyám velem min­dig rendes volt, de nem sze­retett. Nagvon masánakvaló és érzelem nélküli volt. világ­életében A nővérem meg _ is unta és Amerikába disszidált. Idősebb bátvám most _ ka­tona. Már nős és önálló őle­tet él. Másik fivérem, Péter felszolgáló egv étteremben. Szüleimtől ő Is külön él. Mi ketten megértjük és nngvon szeretjük e&vmást. Rajta kí­vül csak a számíthatok is megveted nynkat? A kérdés roppant váratta­ségi rendszer kidolgozása. Az ösztönzés és az ellenőrzés együttes eszköze ez. Nem vé­letlen tehát, hogy mindketten megközelítően azonos témát' kaptak főiskolai és egyetemi oktatóiktól. Benke Valéria a munka szerinti elosztás érvé­nyesülését értékelte a szövet­kezetben az elmúlt évek ada­tai alapján. Sáfrán Mária a vállalati belső mechanizmus tanulmányozásán belül az ér­dekeltség változásával foglal­kozott. Szeptember első napjaiban összefutottam a közös gazda­ságban Sáfrán Máriával, amint a szakmai gyakorlatról készí­tett írásos anyagát értékeltet­te Lévai Józsefnével. Mint fő­iskolás társa, ő is helybeli la­kos, de most kollégista. Az ál­talános iskola után a hatvani közgazdasági szakközépiskolá­ban tanult tovább. Már ott is részt kellett venni szakmai gyakorlaton, ö az ikladi Ipari Műszergyárban volt. Miért vá­lasztotta az egyetemen az ag­rárközgazdasági szakot? Izgalmas terep — Az egyetemen az első év­ben általános képzést kap­tunk, s az első vizsgaidőszak után döntöttünk a szakosodás­ról. Az a véleményem alakult ki, hogy a közgazdásznak a mezőgazdaságban jóval na­gyobb és izgalmasabb terep kínálkozik, mint például az iparban, ahol nincs annyi bi­zonytalansági tényező, ahol a természet nem áll oly szoros közelségben a gazdálkodással. Egyéni, szakmai boldogulá­sunkban is biztatóbb jövőt kínál az agrárszféra, s társa­dalmi méretben is a fejlődés ösztönzője ez az ágazat. — A túrái termelőszövetke­zet azért is tetszett, mert ez egy veszteség nélkül kormány­zott hajó. Évek óta jól gazdál­kodik, s ebben nemcsak a tu- raiak, galgahéviziek szorgos keze, hanem az esze Is fontos nul ért. Igaz, némi előítélet­tel voltam az ottlévőkkel szemben, de .nem megvetet­tem, csupán szántam és saj­náltam őket. De mire vála­szolhattam volna, már foly­tatta is. — Tizenegy éves koromig Budapesten éltünk. Mindent megkaptam, már kicsi ko­romban is. Aztán leköltöz­tünk Vecsésre. Hatalmas há­zunk volt. Színházba, operába jártunk. Az általánost ki­tűnővel végeztem, végig sike­res énekkari tag voltam. Min­den olyan szép volt. Csupán egyvalamit nem kaptam soha. Szeretetet. figyelmet, eav-két őszinte szót. Naponta lejár­tunk a Balatonra. Lent 'meg­ismerkedtem néhány lánnyal és fiúval. Egy nap kirándu­lást terveztünk Siófokra. On­nan, Badacsonytól elég mesz- sze volt. Ügv volt. estére visszaérünk. De elfürödtük, elszórakoztuk a7 időt. Min­dent lekéstünk. Tudom: ilyenkor alanvető. hogy érte­sítsük a szülőket, de én még­se tettem. — Szabad akartam lenni, teljesen független. Tudom azt is, hogv hibáztam, de nem Csak egy hét Kép­zeld el. egyáltalán nem ke­restettek. Eszük ágában sem szerepet játszik. Bevezették a teljes önelszámolás rendsze­rét. Ezt vizsgáltam. A szövet­kezet akkor tud gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni, ha a stratégiai döntéseket köz­pontosítja, a termelési-irányí­tási kérdéseket pedig az ala­csonyabb szinteken önállóan oldatja, meg. Mit és meddig — Túrán is igyekeznek mi­nél egyértelműbben elhatárol­ni egy-egy vezető hatáskörét. Felelősségre vonható legyen kötelezettségeinek elmulasztá­sáért, másfelől viszont ne dönthessen olyan kérdések­ben, amely mások felelősségi, illetve jogkörébe tartozik. Az önelszámoló ágazatok tevé­kenységük során végterméket vagy szolgáltatást hoznak lét­re. — Érdekeltségükből adó­dóan igyekeznek minél maga­sabb ágazati eredményt elér­ni. Ezért alapvető feladata volt a vezetésnek az is, hogy pontosan meghatározza, az ágazatok milyen költségeket és meddig számolhatnak el, s milyen áron értékelhetik. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemes volt bevezetni a teljes önelszámo­lás rendszerét. Az egyes mun­kafolyamatok irányítóinak prémiumfeltételeit saját mun­kájuk eredményéhez kötik. A szövetkezet terve szerint a következő lépés az önelszámo­lás területén a fizikai dolgo­zók anyagi érdekeltségének ki­dolgozása. B. G. Mozi Szeptember 7-én és 8-án. Arany eső Yuccában. Színes, szinkronizált olasz kalandfilm. 4, 6, 8 órakor. volt, hisz rengeteg kellemet­lenségük származott volna, ha a rendőrséghez fordulnak. Nem érdekelte őket, hol va­gyok. Igaz. apám akkor elő­ször és utoljára alaposan fel­pofozott tekintélye megőrzése érdekében, amit előttem már rég eljátszott. Azután, ha csak egy napra magamra hagytak, csavarogtam. — Végül megunták a szü­leim, és egy éve bedugtak az intézetbe, hogy itt majd meg­javulok. Szerintem csak meg akartak szabadulni tőlem. At­tól a perctől fogVa megszűn­tek számomra. — Tizenöt éves fejiel dol­goznom kellett, de a legbor­zasztóbb mégis csak ezután következett. Még az eleién ha­zaugrottam egyszer Vecsésre. Csak körülnézni. Az utcán az első ismerősöm azt kérdez­te tőlem, hogy megy a tanu­lás és milyen volt megszok­nom a kollégiumot. Rögtön felismertem a helyzetet. Szü­leim mindenkinek azt mond­ták. hogv vidéken tanulok és kollégiumban vagyok. — Itt az intézeti élet elég ió. Nem panaszkodtíatom. meg lehet szokni, de megszeretni soha. Ha nem lenne a bátvám. én már rég feladtam volna Ho! ő' iön le hozzám, hol én keresem fel Pótol szám ómra testvért, anyát, apát, a bará­taimat. — Nem tudom, miért mond­Utam során először az As- bóth-utcai Áfész-terménybolt­ban érdeklődtem Ifjú László boltvezetőtől arról, mi kapha­tó és mi nem. Szomorúan so­rolta, hogy a különböző tá­pok, így a hízó-, a tojó-, a ne­velő-, a malac-, a kocatáp he­tek óta nem kaphatók. Minden percben várják a szállítást. Az igény igen nagy, hiszen meg­kedvelték az állattartók, most pedig alig győzi visszautasíta­ni az igényeket. A Munkácsy Mihály utcában a Fagylaltpatika nevet változ­tatott, az üzlet Pingvin presz- szó lett. Benkó György tulaj­donos ezt azzal indokolta, hogy bővítették a választékot, ma már kapható sütemény, hűsí­tő és egyéb finomság. A Dó­tam ezeket neked, de az em­berből néha kikívánkozik a keserűség. Néma csend következett. Ebben a pillanatban nem volt több mondanivalónk. Végül mégiscsak megtörtem a hall­gatást. — No és a jövőd? Milyen terveid vannak? — Még egy év van hátra itt. az intézetben. Ebben a hónap­ban dolgozom utoljára. Szep­temberben középiskolában kezdek, ahogyan terveztem Régi vágyam, hogy fodrász le­gyek. Egy év múlva pedig ki­költözöm albérletbe vagy kol­légiumba, és megpróbálom el­felejteni eddigi életemet, ha sikerül. Mindent egyedül, a magam erejéből próbálok megteremteni. A nagvszüleim segítenének, de nem fogadom el tőlük Azt akarom, ha va­lami kudarc ér, az csak az én ügyem legyen, ha siker, az csak az én eredményem. Ami a legfontosabb, nem akarom, hogy sajnáljanak. — Családot szeretnél? — Igen. Olyan tériét, mint a nasvapám És három gyere­ket. Egv biztos, a gyerekei­met mindig nagyon fogom szeretni, és soha nem adom őket intézetbe. Hargitai Bernadett zsa György úti pékáruboltban Antal Miklós üzletvezető el­mondta, hogy hosszú szünet után nyitottak most újra. Las­san indul be a forgalom, visz- sza kell szoktatni a vevőket. Hétközben reggel hattól este hatig, szombatonként délután kettőig árulják a készítmé­nyeket. A Joli presszóba ép­pen szállításkor érkeztem. A Blaháról Jáky Kálmánné cuk­rászüzeméből hozták a friss édességeket a hűtőpultba. Szin­te percre pontosan küldik ter­mékeiket, közölte Lovas Sán- dorné. A piacon az Áfész boltjá­ban öles betűk hirdetik, hogy befőzéshez gyümölcsre vesz­nek fel előjegyzést, téli táro­lásra burgonya, alma, hagyma rendelhető. A forgalom nagy, de az árak magasak. A diny- nye még mindig 9, a sárga­dinnye 18, a paprika 18—22, a szőlő 30—40, az uborka 30, az őszibarack 18—26, a káposzta 12, a kelkáposzta 24, a laska­gomba 70, a paradicsom 6— 12, a tojás 1,60—2,60, a fok­hagyma 40, a mogyoró 200 fo­rint. Cs. J. Uokbipályázat fiz eredmény Tegnap volt a KISZ városi bizottsága által kezdeménye­zett hobbipályázat eredmény- hirdetése. Első díjat kapott Gombai Istvánná, Gödöllő és Vidéke Áfész, Ádám Istvánná, gödöllői Köjál. Második dí­jas: Farkas Antalné, Ganz Árammérőgyár, Bere Lajosné, gödöllői HÉV. Harmadik díj: Szél Terézia, Városgazdálko­dási Vállalat, Kármánné Gal- csó Erika, Gödöllő és Vidéke Áfész. Közönségdíj: Sebián Erika, Isaszeg (tanuló). A nap programja Szeptember 7-én. Gödöllő, művelődési ház: Cserebere vásár. Az Iskola­televízió és a művelődési köz­pont közös szervezésében. A rovásírás története, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Galgahévíz, művelődési ház: Kicsapongó. Ifjúsági klubo-. sok TI + MI diszkója 20 óra­kor. I SzQMBÁTTTlEGmt Ólomkatonák Sosem volt ólomkatonám, ‘ nem is vágytam rá. Any- ; nyit tudtam az ólomkatona- ról, hogy játékszer, gyere- j keknek való. Most pedig meglepődve értesültem ar- ! ról, hogy komoly felnőtt j férfiak ólomkatonák készí- i tésével foglalkoznak. Meg- j lepetésem nem tartott so- ! káig. Tudom, komoly fér- j fiák a legképtelenebb csacs- \ kaságokra képesek. Ismerek j olyat, aki órákig eljátszogat játékvasútjával, s forgalmas pályaudvaron fél napokig képes csillogó szemmel fi­gyelni a jövő-menő, tolató, csattogó szerelvényeket. Katonát nemcsak ólomból lehet készíteni. Az általam a napokban megismert fér­fiak többsége nem is abból csinálja, hanem műanyag­ból. Érdekesebb persze, hogy miért csinálják. Ezt is megkérdeztük egyikőjüktöl. Nem tudom, válaszolta. Na­gyon reméltem, hogy ezt fogja válaszolni. Abban is biztos voltam, hogy ezen az alapon biztosan folytathat­juk a beszélgetést, noha én az égvilágon semmit nem tudok a műanyag vagy ólomkatona készítéséről. A nem tudom filozófiai mély­ségű. Olyan, amit a szá­munkra talán legnagyobb kérdésre adhatunk. Arra, hogy miért élünk. Mint hírül adtuk a mi­nap, a Gödöllőn rövidesen megnyíló kiállításon minia­tűr hadtörténetet láthatunk műanyagból készített ma­ketteken és ólomkatonákon. Az ezzel foglalkozó néhány férfi a végterméket mutatja be. Biztosan örülnek majd, ha érdeklődés mutatkozik kiállításuk iránt. Számukra ez mégis csak múló pillanat. Röpke idő ahhoz képest, ami a bemutatót, a katonák elkészítését megelőzte. Ám az a fontos. Tevékenységük­nek az a veleje. Beszélgetőtársam több­ször hangsúlyozta, mű­anyagból készített katonái­nak legfőbb jellemzője a történeti hűség. Azon min­den ruhadarabnak, mond­hatnám minden korénak, felszerelésnek, elhelyezésé­nek, állásának olyannak kell lennie, amilyen az a va­lóságos, egykor élt, harcolt katonán volt. Hogy ilyén le­hessen, ahhoz sokat kell fá­radozni. Kutatni, egybevet­ni forrásokat, elvetni a ha­misat, meglelni a valót, sok­oldalúan megbizonf/osodni felőle, hogy tényleg az. Az előkészületek idején megtanulják a hadtörténel­met, s mivel az nem vá­lasztható szét az emberiség teljes históriájától, azt is részletesen megismerik. Va­lójában arról tájékozódnak, ami mindnyájunkat érde­kel, hogyan éltek az előt­tünk voltak. Arra is ismételten bizony­ságot szolgáltattak ezek az emberek, hogy mennyire kimeríthetetlen az emberi világ, illetve milyen sokféle készséggel vagyunk megáld­va. Hányfajta tevékenység­gel közelíthető meg a való­ság, miközben a teljesség­hez sosem jutunk el, az még számítógéppel sem deríthető fel. A makett- és ólomkatona­készítők történelmünk egy részletét kutatják fel, azt rekonstruálják, hűen a va­lósághoz. Nem elégszenek meg legendákkal, egykori rajzokkal, bármilyen szép festményekkel, ők addig ku­takodnak, mígnem megbizo­nyosodnak arról, hogy így volt. ilyen volt. S ilyennek állítják elénk. Mintha hallanám: ki hit­te volna, ezt sokszor el fog­ják mondani a kiállítás lá­togatói. Milyen jó, hogy vannak. Milyen jó, hogy új­ra és újra akadnak, akik nem elégszenek meg a fel­színnel. Nem fogadják el készpénznek a már köny­vekbe foglaltakat, hanem iayekezvek eljutni az ere­dethez. Csak akkor bólinta­nak, amikor sok oldalról közelítették meg tárgyukat, amikor bizonyítékok tucat­jai vannak a kezükben. Nem pedig szép legendák, álomba ringató ámítások. Kör Pál ISSN 0133—1357 (Gödöllői Hlrlnr1' Nagyon szereti majd őket Megszenvedett gyermekévek nap^ 7á) 1 p-i m re Mondd csak te bántam meg. az intézetis Iá- múlva mentem vissza,

Next

/
Oldalképek
Tartalom