Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. SZEPTEMBER 7„ SZOMBAT ZINHAZT LEVET. A függöny felgördül BlWIWiUllíflP Amikor a függöny fel- jjjlWji gördül... — ezzel a Hja/ mondattal kezdi még Br ' 'tt ma is a legtöbb dráma- | ^ író a darabját. Ez persze még nem a dráma szövege, ez eSak az úgynevezett színi utasítás. Sok író ugyanis fontosnak tartja, hogy részletesen leírja, mi látható a színen, amikor a függöny felgördül. A klasszikus görög színházban, de a rómaiban sem, s a középkor színjátékaiban szintúgy, még nem volt semmi, ami a nézőteret és a színpadot elválasztotta volna. Így volt ez Shakespeare színpadán is, vagy az angol színpadhoz hasonlatos spanyol, olasz színpadokon a XVI. században. Mivel e színpadok, illetve’ színházak nyitottak voltak, s az előadások nappal zajlottak, világításra sem volt szükség. Amint azonban a színjátszás beköltözött a zárt termekbe (s ez már Shakespeare idejében bekövetkezett, hiszen tudjuk, hogy több darabját már nem csak a Globe nyitott játékterén játszották, hanem hatalmas csarnokokban is), szükségessé vált a színház két részének, az előadást produkáló, s az előadást bef ogadó résznek a szétválasztása. Lassacskán kialakult a- függöny használatának szokása, módszere és technikai megoldásai. Eleinte a függöny valóban felgördült, azaz a hatalmas drapériát, mely gyakran igen díszes volt, s művészien festett mitológiai jeleneteket ábrázolt, teljes egészében felhúzták, mint egy kifeszített lapot. A néző így először a színészek lábát látta meg, majd amikor a felvonás végén a függöny legördült, először a színész feje tűnt el. Furcsa látvány volt,, de, ezen -senki sem akadt fenn. (Egyébként a budapesti Nemzeti Színházban ma is gyakran alkalmazzák ezt a függöny megoldást, és a mai nézőt sem zavarja ez a furcsa függönyjárás.) De ezt a fajta függönyt (olasz emev.ezús szerint: cortinát) még megelőzte valami, ami tényleg /elgördült. Régebben egy laza vászonlapot engedtek le a színpad előtt, s annak harmonikája ott hevert a színészek lábánál. Mikor vége volt a jelenetnek vagy felvonásnak, akkor ezt a vásznat zsinórokon felhúzták — esetleg olyan megoldást alkalmaztak, hogy a vászon valóban gördült, mint a régi, vászonból vagy fapálcikákból álló abiakredőnyöknél. A színházi függöny — melyek aztán többféle technikai megoldása alakult ki, a kétfelé nyíló úgynevezett húzófüggönytől a Richard Wagner elképzelései szerint konstruált úgynevezett bayreuthi függönyig (ez kissé nyílik is, majd drapériasze- rűen fölfelé húzzák) — később dramaturgiai tényezővé vált. Nemcsak egyszerűen eltakarta a színpadot a néző elől, hanem azt a szerepet is betöltötte, hogy mintegy megnyitotta a színpad világát, tehát a valóság másának világát a valódi világot képviselő néző előtt. E gyben jelzés is volt: szétnyílásával, felhúzásával, felgördültével kezdődött meg a játék. A kezdet pontján1 ezen kívül még hangeffektusokkal is kielemezték (ma is alkalmazzák a rendezők egyes daraboknál a három’ gongot). Később, az elektromos világítás, a reflektorok kialakulásával pedig a hangos jelzésekhez a fényjelzést is társították: az egymást követő, gongszókkal egy időben egyre csökkent a nézőtéri fény, s a függönyre egyre erősebben világítottak a reflektorok — vagy éppen teljes sötétségbe borult a színház, s a függöny gyors felhúzása után vagy a teljesen bevilágított, vagy a fokozatosan kivilágosodó szín fogadta a nézőt. A színházi függöny szerepe ma már kevésbé lényeges, mint akár csak pár évtizede is volt. Sok előadáson egyáltalán nem is alkalmazzák. A néző nyitott színpadot lát, mikor beül a nézőtérre. Más, nem a hagyományos színházépítési formák szerint kialakított színházakban már magának a nézőtérnek és a színpadnak a viszonya is megváltozott. Gyakori a játékteret három, esetleg négy oldalról is körbevevő nézőtér, a térszínpad, az arénaszínpad, s a többi. Máskor a nézd valósággal benne van a színpadi térben. Aki látta a Vígszínházban Örkény István Forgatókönyv című darabjának előadását, az emlékezhet, hogy nemcsak a színpadon voltak nézők, hanem maga az egész színház úgy festett, mint egy hatalmas cirkuszi sátor, melyben mindnyájan Hogyan írjam meg üzemünk történetét? Jó módszerek — krónikaíróknak Manapság egyre többen kezdik kutatni: milyen patinás helyen is dolgoznak. A gyárakban, üzemekben járva, a bemutatkozás első perceiben már elhangzik: százéves műit van mögöttünk. Ötven, száz, százötven esztendő már éppen elég arra, hogy a történészek kutassanak, s hogy a ma ott dolgozók büszkék legyenek munkahelyükre. Az egykori márka ma is kötelez. A hajdani világhírű védjegy megjelenése a piacon már fél siker. A gazdasági szakemberek egyre gyakrabban figyelmeztetnek: a hazai és a külföldi siker záloga, ha a korszerű termékeket nagy múltú üzemek bocsátják útjukra. Nem véletlen, hogy a Pest Megyei Levéltár Hogyan írjam meg üzemünk történetét? címmel kiállítást rendezett a váci fióklevéltárban. vállalat kereskedelmének segít a régi hírnév. Ugyanakkor kollektív, megtartó erő is az események írásos rögzítése. A krónikákban ugyanis mindenki név szerint szerepel. Ki ne lenne évek múltán büszke, milyen szerepe volt a gyár termelésében? Nem vész kárba — Miként segíthetnek az üzemtörténet-ír ónak? — kérdeztük Egey Tibortól, a levéltár igazgatójától. — Negyedszázada, hogy először gyűltek össze tanácskozásra a krónikaírók. A Hazafias Népfronttal, a művelődési házakkal közösen dolgoztunk ki programot, A mostani kiállítás egy módszertani folyamat része. Volt ismertető a falukrónikák készítőinek, adtunk útmutatót arra, hogyan készüljenek el a termelőszövetkezetek életét feldolgozó művek. Most időszerűnek tartjuk, hogy a bemutató segítségével meg- pezsdítsük az üzemtorténet-írást. Fontos forrásanyagok — Valóban nem azonosak, bár egyszerre emlegetjük. A leglényegesebb közös vonás: forrásértékű dokumentumok a történészeknek és az utókornak. A különbség: az üzemtörténet az egész üzem egy korszakát, vagy éppen egész történetét fogja át. A krónika viszont egy rövid időszakot ölel fel, mondjuk egy termelési évet. A krónika bevezető- elemző részből, eseménynaplóból és dokumentumtárból áll. Ez a hármas felosztás teljes képet nyújthat a vállalat mindenféle tevékenységéről — a termeléstől az értékesítésig, a közművelődési eseményekig mindent magában foglal. Fontosnak tartom, hogy ne hanyagolják el a krónikaírók a gyár kulturális életének bemutatását. Akár kritikai hangnemben, akár a továbblépés lehetőségeit felvázolva. Hiszen ezekből a fejezetekből kapunk képet például a dolgozók szakmai képzettségéről, általános műveltségéről. Az iskolázottság mellett fontos mutató az olvasottság. Van-e üzemi könyvtár, és milyen az? Sorolhatnánk tovább a számba venni valókat. — Másfél évtizede, hogy a Hazafias Népfront helyi szervezetével együtt, évről évre meghirdetik a krónikaíró pályázatot. Mi az oka, hogy nemigen tolonganak az üzemi krónikaírók? — A falukrdnika-írásoknak nagyobb hagyománya alakult ki az esztendők során. Ott, ahol egy megszállott pedagógus vagy népművelő kutatott, napvilágot láttak a dokumentum értékű munkák. Az üzemtörténet- és krónikaírásnál ’most tartunk az első lépéseknél. A levéltár mintegy ezres krónikagyűjteményében még az ötvenet sem éri el a gyárak életét bemutató. Éppen ezért tartom időszerűnek a figyelmet felhívni erre. Most, amikor a — Bizonyára nem véletlen, hogy éppen Vácott rendezték meg a kiállítást. — A váci üzemek nagy múltúak. Akár a CEMÜ-ben járunk, akár a Váci Kötöttárugyárban, mihamar az üzemek történetéről is szó esik. Nem beszélve arról, hogy a város nagyüzemeiben színvonalas a .köz- művelődési tevékenység. Véleményem szerint, a krónikaírás ez ideig egy-egy megszállott ember hobbija volt. Jó lennej ha az üzemi közművelődés fókuszába kerülne. Ezalatt azt értem, hogy összegyűjtenék a krónikaírás iránt érdeklődőket. Az azgjips témával foglalkozók csak serkenthetik ezt a munkái. — Az október harmincadikáig nyitva tartó módszertani eligazíton milyen tanácsokkal szolgálnak? — Az anyagot úgy próbáltuk feldolgozni, hogy a kezdők és a már gyakorlottabbak is tanulhassanak. Bemutatjuk a dokumentumokat, amelyek fontos forrásanyagok. Az itt látható kézikönyvek, bibliográfiák nélkülözhetetlen segédletek. Joggal kérdezhetnék, hogyan jutnak hozzá a kutatók? Egyrészt ott sorakoznak a nagyobb könyvtárak polcain, másrészt a levéltár ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Bármikor szívesen segítünk akár az indulásnál, akár az írás szerkezetének megbeszélésénél. Szeretnénk, ha tudatos munkák keletkeznének. Bár a krónika- és üzemtörténet-írás egyfajta szubjektivitást is megenged, mégis fontos a történeti hitelesség. Ugyanakkor sajátos formai jegyei vannak ezeknek a műveknek. — Kik írják az üzemek krónikáit? — A munkapadok mellett dolgozóktól a gazdasági vezetőkig, mindenki tollat ragadhat. Természetesen ez a munka, komoly előkészületet is kíván. Néhány esztendővel ezelőtt meglehetősen Sok szakszerűtlen anyag került hózzánk. Akkor határoztuk el, - hogy módszertani segítséggel sietünk mindezt megelőzni. Ezt szolgálja a mostani kiállítás és az ezt nyomon követő kiadvány is, amely rögzíti a legfontosabb tudnivalókat. — Pest megyében, hol találunk fehér foltokat? Melyek azok a területek, ahonnan nem érkeznek jelzések? — A ráckevei, a budai körzet meglehetősen hátul kullog. Nagyká- tán élen jár a Telefongyár az üzemtörténet-írásban. A váci körzetet említeném a legjobb példának. Itt ugyanis Szobtól—Dunakesziig a nagyüzemekben mindenhol foglalkoznak az emlékek írásba rögzítésével. Ha felütjük egy-egy város monográfiáját, külön fejezet szól az üzemek életéről. Csakhogy ezek általánosan jellemzik a gazdasági életet, nincs lehetőség a részletezésre. —• Meglehetősen sok idő, energia, akár egy év történéseinek is számbavétele. Mi a biztosíték a kutató számára, hogy munkája nem vész kárba?-- - -. r:. - ----— A levéltár polcain ott sorakoznak az elkészült írások. Természetesen az üzemek könyvtárai is féltve őrzik ezeket a történelmileg fontos, forrásértékű műveket. Szeretnénk, ha a kiállítást megtekintek kedvet kapnának a krónikaíráshoz.' Erdősi Katalin Név szerint — Beszélünk krónika- és üzemtörténetírásról. Milyen lényegi különbség van a kettő között?• Jelenet a Rémségek kicsiny bcltja városmajori előadásából. Az előtérben a szereplő, Hegedűs D. Géza. AIDS, avagy a huszadik század pestise? — teszi föl a kérdést már címében is Egyed László műsora. S valóban a titokzatos betegség, amelynek létezéséről néhány esztendővel ezelőtt még sejtelmünk sem volt, egyre több embert tart rettegésben, elsősorban az Egyesült Államokban. Az ismeretlen vírus ugyanis közép-afriikai megjelenése után itt okozta az első megbetegedéseket 1981-ben. Mára az USA-ban több mint tízezerre teszik a fertőzöttek számát. Az utóbbi években azonban mind több európai országban is fölütötte fejét a betegség, s a megfigyelések szerint az esetek száma tízhavonként megkétszereződik. Egyed László megkísérelte műsorában összeszedni a legfrissebb tudományos értékű információkat az AIDS-ről, kételyeket, tévhiteket és alaptalan félelmeket akarván ezzel eloszlatni. Amilyen gyorsan terjed a titokzatos kórokozó, majdnem olyan gyorsan dolgoznak a tudósok is. A négy-öt éve ismertté vált, úgynevezett HTLV 3 vírusról már meglehetősen sokat tudnak, s egymástól független kutatócsoportok keresik a megbízható ellenszert. Az AIDS kifejezés nem más, mint a szerzett immunhiány szindróma elnevezés angol rövidítése. Ez" már megmagyarázza a betegség lényegét is: akit ez a vírus megfertőz, annak a szervezete elveszti ellenállóképességét a legkisebb fertőzéssel szemben is. így elvileg minden fertőzés halálos lehet. De találkoztak az orvosok olyan esetekkel is, amikor a fertőzött egyén szervezetében kialakult a betegség ellenszere, ezek az emberek fel is gyógyultak. Mint minden titokzatos betegség esetében, így most is rengeteg tévhit él a köztudatban. Sokan még kezet fogni sem mernek az ilyen betegekkel, félve a fertőzéstől. A má- Jsik véglet pedig: számosán hiszik, hogy a kór rájuk nézve veszélytelen, mondván, hogy azt csak homoszexuálisok és kábítószeresek kaphatják meg. Nos, valóban közöttük található a legtöbb fertőzött, de a vírus terjedhet heteroszexuális kapcsolat és vérátömlesztés, vagy vérkészítmények útján is. Az orvosok egyébként bizakodóak, egyes vélemények szerint talán már a jövő évben rendelkezésre áll majd az AIDS ellenszere. S mi a helyzet hazánkban? Egy~' László egy következő adásban ígér: választ a vírus hazai fogadtatásának előkészületeiről, mert azt már tudjuk, hogy ez a betegség sem fog megállni Hegyeshalomnál. UTÁNPÓTLÁS. Stefka István riportsorozata a munkásutánpótlás helyzetét szándékozik föltérképezni. Mégpedig a jelek szerint alaposán. Az első részben ugyanis az ötvenes évekig nyúlt vissza egészen a szakmunkásképzés beindításáig. Igaz, azokban az években kizárólag a nagyüzemeknek képeztek ipari tanulókat, s ez az iskolaforma nem illeszkedett az oktatási rendszer egészébe, nem adott lehetőséget például a továbbtanulásra. Az összehasonlítás mégis időszerű. Mert, bár napjainkban a szakmunkásképző hivatalosan is középiskolának számít, több lehetőséget kínál tanulóinak, mégis a legtöbb szakmára csak a leggyengébbek jelentkeznek. S ennek következtében a jól képzett tanárok és szakoktatók sem szívesen vállalnak munkát ezekben az iskolákban. Mindez talán arra vezethető vissza, amit az egyik pedagógus az ötvenes évekre visszaemlékezve mondott: abban, az időben a fizikai munkának lényegesen nagyobb volt a presztízse — erkölcsileg! — mint ma. A lecke tehát föl van adva: a sorozat többi darabjának van mire választ keresnie. M, Nagy Péter benne ültünk. Hasonló megoldást mutatott a kaposváriak A Mester és Margarita előadása, vagy a zalaegerszegiek kitűnő Babel: Húsvét produkciója. Utóbbinál a játék ugyanabban a térben — egy romos pravoszláv templom belsejében — játszódott, ahol a nézők is ültek, mintegy a templom padsoraiban foglalva helyet. Itt már értelmetlen lett volna a kifejezés: A függöny felgördül, s a szerzők sem igen adták meg pontról pontra, mit akarnak látni a színen, mint ahogyan például G. B. Shaw a darabjaiban legtöbbször oldalakon át írja le az egyes helyszíneket. Ma már a függöny felgördülése általánosabb jelentésű kifejezéssé vált. Valaminek á kezdetét jelenti, vagy ezt is jelenti. Ha azt mondjuk: a függöny lehull, ez meg valaminek a végét jelzi — s az a valami nem feltétlenül színház. Jelen esetben is, e Színházi levél nem egy konkrét előadás kezdését jelzi a címmel. Inkább azt, hogy egy új színházi évad indul, s ráadásul épp a mai estén (legalábbis Budapesten). Az 1985/86-os szezont a Vígszínház kezdi: ott tartják az első új bemutatót. Rejtő Jenő, azaz P. Howard közkedvelt regényeiből Schwajda György formált színpadi játékot, A láthatatlan légió címmel. S a következő bemutató is a Vígszínház égisze alatt zajlik néhány nap múlva: a Pesti Színházban Ashman—Menken: Rémségek kicsiny boltja című horror musicaljét játsz- szák. (Ami viszont csak erős jóindulattal nevezhető új bemutatónak, hjszen „előjátszotta” a színház már az előző évad végén, június közepén, s a nyári szezonban szériában ment a Városmajorban — de hát végül is egy színház maga határozhatja meg, mikor tekint bemutatónak egy előadást). A : szezon függönyének felgördülése egyébként csak a- hónap második felében várható. Ínycsiklandozó ígéretekben nincsen hiány. A Nemzetiben például javában próbálják az István, a király ezúttal zárt színházi változatát, Herényi Imre rendező Irányítása alatt. A Várszínház első bemutatója Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabja, a női főszerepben Esztergályos Cecíliával. A Nemzetiben a rock-musical után egy héttel már Reginald Rose: Tizenkét dühös ember című drámáját mutatják be, Békés András rendezésében. Készül a Katona József Színházban Shakespeare: Coriolanus című drámájának előadása, a címszerepben Cserhalmi Györggyel; a rendező Székely Gábor. A Játékszín a régi magyar színpadi művek újrafelfedezésének jegyében Szigeti József nemrég a televízióban is látott népszínművét, A vén bakancsos és fia, a huszár című darabját mutatja be — szintén nyári előzmények után (a rendező, Berényi Gábor Gyulán vitte színre a művet). A veszprémi színház Tamási Áron Tündöklő Jeromos című játékával nyit, Szegeden Görgey Gábor Galopp a Vérmezőn című drámájával kezdenek, Debrecenben a Dosztojevszkij-regény, A Karamazov testvérek színpadi változatával. Tehát — amikor a függöny felgördül — érdekes élményekre számíthatunk. Takács István
