Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-04 / 207. szám
Facskendes szemle Tűzvigyázók vásártéri versenye Attól mindenki óvakodott, '' hogy bizonytalan kijelentéseket tegyen, vagy hiábavaló esélylatolgatásba fogjon. Ez egyébként sem a kísérők, meg a szép számmal megjelent vendégek dolga. Majd kinn a pályán úgyis elválik, ki méltó a babérra. Azért, ha más nem is, akadt egyetlenegy föltételezés, aminek bekövetkeztére bárki fogadást mert volna kötni, jó kilátásokkal, egy a száz ellenében. Esküvel senki sem erősítette meg, de néhányan váltig állították: mióta világ a világ, igazságos tűzoltóversenyre még nem volt példa. Legalábbis az utórezgések körforgásából ez derült ki, így vélte eleddig valahány dobogóról leszoruló, magát a jobbiknak megadni kényszerülő, hiányzó pontokon, elszivárgó másodperceken rágódó versenyző fél. A rosebb... Szóval valahány vesztes. Vitáról vitára A forgalomban lévő közhelyek egyik leghegyesebbike szerint a szakmai versenyeknek nincs is vesztese, ott ugyebár mindenki csak nyerhet. Ezt a bölcs gondolatot sokan hajlamosak házukba engedni, mi több, unásig hajtogatni. Kivéve persze azokat, akik a viadalon tevőlegesen Is részt vesznek, arra keményen és többnyire szabadidőben készülnek, s akik épp ezért temérdek munkájukat látják veszendőbe menni, amikor alulmarad a csapat;' *• Pontosan két esztendeje a Putri-sarki erdőben zajló tűz- o'.íószemle utolsó pillanatában parázslóit fel — egy óvás kapcsán — a menetrendszerűen érkező vita. Biztosra veszem, hogy akkor sem a helyezési sorrend' volt a valódi tét, hanem az előkészületekre fordított hetek, hónapok miatt érveltek, ha hevesebben is, a perlekedők. Mert győzni akartak, nagyon is., S lám, egyetlen rossz mozdulat, elfecsérelt miisodperc elorozta a várt (és tan megszolgált) jutalmat. Gondolom, nem is születhet igazságos végeredmény mindaddig, míg az erőpróba valamennyi részese a saját normái szerint megdolgozik a győztes pozíciójáért. Abony- ban, ahol a minap sereglettek össze Cegléd és a környékbeli települések vállalati és önkéntes tűzoltói-, hogy képességeikről és kialakult rutinjukról számot adjanak, nem maradt el a szópárbaj. A hagyományoknak megfelelően most is a teljesítmények megítélésének tárgyilagossága és az időmérés hitelessége alkotta a megújuló viták tárgyát. Lítsrbaj Azért akadt,' aki enyhén szólva élvetette a sulykot s csalódását leplezendő így „méltatta” a dobogós gárdák egyikét: Ezek még életükben nem láttak tűzoltófecskendőt. Mégsem ez a bakafántos gondolatmenet volt a jellemző. A magamfajta szemlélőnek úgy tűnt: igen-igen sportszerű a verseny, hiszen amellett, hogy az indulók leginkább elfogultság nélkül vesézték ki Rajt: kézzel-lábbal és nadrágféken kai kilenc óra után, amikor Szűcs Lászlónak, a nagyközség nemrégiben nyugállományba vonult tanácselnökének köszöntője elhangzott, már mindahány induló egység túljutott az akadályokkal tűzdelt váltófutáson, s a második fordulóra készülődtek. A végeredmény Tekerem, tekerem ... egymás hiányosságait, nem fukarkodtak az elismeréssel sem. Aligha lehet véletlen, hogy az idén éppen Abony adott otthont a körzeti szemlének, ugyanis a nagyközség 1985-ös naptárába tűzoltó-centenáriumot jegyeztek be. A Blasko- vich család pontosan száz esztendővel ezelőtt alakította meg a helybeli tűzvigyázó egyesületet. A hajdani esemény jelentőségét megerősíteni 29 versengő raj érkezett az abonyi vásártérre, közöttük három női csapat. Nem sokA kismotoros fecskendőt elindítani, a tömlőket összeszerelni, a sónehéz csőkígyóval a pálya végéig elrohanni, majd végül a felállított céltábla közepébe 10 liter vizet spriccelni — mindössze ennyi volt a feladat. Felsorolni persze roppant könnyű, ám a számtalan hibalehetőség miatt teljesíteni, már kevésbé. Mivel a táblák nem valami precízen működtek, a bírák eltekintettek a tíz litertől. Tudás, összeszokottság és természetesen némi szerencse döntött. A vállalati tűzoltók próbájában, női ágon a Mechanikai Művek abonyi gyáregysége győzött, második a Duna Fű szért, harmadik a ceglédi Tol- dy kórház lett. A férfiak me- zőnyében a CÁT sertéshúsüzeme bizonyult a legjobbnak, mögötte a ceglédi cipőgyár és az abonyi..Mechanika végzett. Az önkéntes tűzoltók között pedig ez a sorrend ála kult ki: 1. Ceglédbercel, 2. Tápiószőlős, 3. Mikebuda. V. S. Labdasportok Kezdetnek nem volt rossz Labdarúgás: a Ceglédi VSE gólzáporos győzelemmel kezdett a megyei ifjúsági bajnokságban: Ceglédi VSE—Szigetszent- miklósi TK 6-1 (3-0) CVSE: Szőke (Báró) — Fekete, (Vígh), Korpácsi, Derva- derics, Éder, Nagy, Szabó, Fodor, Szakter, Farkas, Gyikó (Türei). Még ilyen arányban is megérdemelten győztek a többet, s veszélyesebb támadó vasutas fiatalok, annak ellenére, hogy a vendégek kapusa több gólban is ludas volt. Góllövők: Fodor (4), Türei, Nagy. Jók: Fodor, Szőke, Derva- derics, Nagy. Asztalitenisz: a szolnoki, ti- szaligeti sportcsarnokban II. Varázsszó A mindig vidám és udvarias Móni a toronyház árnyékos oldalán, vagy ha az idéjárás nem engedte, ak- Kor a lépcsőházban töltötte az egész nyarát. A jószívű szomszédok felügyeltek rá, hogy baj ne történjen, és a számára előkészített ennivalót időben elfogyassza. A sok munka és elfoglaltság után este hazaérkező anyjától nemcsak a kislány, hanem a lépcsőházban lakók; is hallhatták: — Na, kisasszony, nemsokára vége lesz az aranyéletnek, kezdődik az iskola. Ott aztán nem játszhatsz majd egy percet sem, mert mindig tanulni kell. A sokat hallott intelem szomorúvá tette a mindig derűs Mónit. A napokban már egy köszönésre sem futotta a kedvéből. — Mi a bajod? — kérdeztem a kislányt. — Nagyon félek az iskolától — válaszolta —, mert ott állandóan tanulni kell és -osem lehet játszani. De én túljárok mindenki eszén. Közel hajolt hozzám, majd suttogva folytatta: — Kitaláltam egy varázsszót. Tudod, ha majd elfáradok, kimondom ezt a varázsszót és elrepülök. Jól kijátszom magam, azután vissza az iskolába, folytatni a tanulást. De ezt nem szabad ám tudni senkinek — tette még hozzá. Amikor elárulta dédelgetett nagy titkát, az arca lassan megszelídült. Felnézett, majd kacagva futott pajtásai közé, mert azok már hangos szóval kiáltozták a nevét. B. Kiss Sándor 0. egyéni versennyel ebben a sportágban is elkezdődött a versenyidény. A felnőttek mezőnyében a ceglédi fiatalok nem töltöttek be meghatározó szerepet. Egyéniben Iván jutott a legtovább, a legjobb 16 közé, Szappanos és Kristóf pedig egy fordulóval hamarabb búcsúzott. Párosban is Iván szerepelt a legjobban, Kristóffal az oldalán az elődöntőbe jutásért csatázhatott. Serdülő egyéniben Plutzer eredményesen „melegített be” az újonc versenyszámra. Az idősebbek között a legjobb tizenhatig jutott el. Ezután a maga korosztályában sorra verte ellenfeleit, s csupán az elődöntőben szenvedett vereséget. Ezzel Plutzer a harmadik helyen végzett. Farkas az újoncok és a serdülők között is a legjobb tizenhat között volt. Egy év múlva a BVSC 1. o. ranglistaversenyén már a legjobbak is bemutatkoznak. U. L. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 207. SZÄM 1985. SZEPTEMBER 4., SZERDA Ezüstös uborka Ha ölesé, akkor miért drága? Halmozódnak az ellentmondások, visszásságok. Sűrű és helyenként sötét erdőben igyekezett utat vágni a NEB, amikor arra vállalkozott, hogy a zöldség és gyümölcs termelésével, felvásárlásával, értékesítésével kapcsolatos kérdéseket országos szinten áttekinti. A fölöttébb időszerű program feladataiból természetesen a ceglédi Népi Ellenőrzési Bizottság is részesült. Vizsgálati kőrútjának egyik állomásaként július derekán Csemőben teremtett találkozási alkalmat a kistermelők, a Dél-Pest Megyei Áfész, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek vezetői számára. Az ankét elsősorban a zöldség és a gyümölcs előállításával foglalatoskodó gazdák véleményét volt hivatott ösz- szefoglalni. A helybeliek nem is rejtették véka alá tapasztalataikat. Mint mondták, a Zöldértek megszüntetése, illetőleg az áfészekhez való csatlakozása nem oldotta meg a felvásárlás konfliktusait, sőt a lánckereskedelem visszaszorítását támogató jogszabály sem hozott kedvező változást a gyakorlatban. Az Áfész a felvásárolt portékát főleg a Hun- garofruetnak, a konzervgyár' liak és á Nagyvásáríe’.epre továbbítja. Emellett kisebb tételekkel látja el a környék konyháit és kereskedelmi egységeit, csakhogy itt minimális forgalomról van szó, hiszen az egyre szaporodó szerződéses üzletek vezetői inkább közvetlenül a termelőktől vásárolják meg a zöldárut. Ezért — no meg szerződési kötelezettségei miatt — az Áfész- szinte kényszerül (a jogszabályt megsértve) láncekeres- kedelemmel is foglalkozni. A felszólalók szenvedélyes hangon ecsetelték, hogy a kifejezetten zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermő csemői vidéken régóta nem tapasztalt szervezetlenség uralkodik. A termeltetői feladatok ellátását senki sem tartja szívügyének, a gazdák hiányolják a segítő útmutatást: vajon milyen növény gondozásába fogjan'ak bele? Nincsenek garantált védőárak, egyáltalán az árakról kevés információt kapnak, ezért szerződést sem kötnek. így aztán a kockázatvállalás teljes egészében a termelőkre hárul. Kivágott gyümölcsösök, felszámolt zöldségeskertek és fólia- telepek jelzik a viszályt. A gépek, vetőmagok, vegyszerek stb. ára az elmúlt esztendőkben megduplázódott, ezRuhagyár Külhoni szállítmányok A gyorsan változó divat szép darabjait készíti el a Május 1. Ruhagyár ceglédi telephelye. A megrendelő nyugatnémet vállalkozók részére a napokban szabadidő- ruhákat, női gyapjú kulikabátokat, női nadrágokat és más kelendő ruhadarabokat állítanak elő kis tételekben. A külföldi partner minden héten szaktechnikust küld a gyárba, aki gyártás közben a folyó munkákat és a végtermékeket ellenőrzi, meózza. A hetenként érkező kamionokba csak minőségi, kifogástalan termék kerül. Néha előfordul, hogy az elképzelt gyártási módozat nem válik be. Ilyenkor a helyi szakemberek a jelenlévő külföldi technikusnak javaslatot tesznek más megoldások alkalmazására, hogy a további jó üzleti kapcsolat fennmaradhasson és a minőségi munkával szerzett hírnevük ne szenvedjen csorbát. B. K. S. Videodiszkó. A Vasutas Klübkönyvtárban újból hódolhatnak szenvedélyüknek a fiatalok. Szeptember 6-án, 13-án és 20-án 22 órától hajnali 2-ig dübörög a diszkó. zel szemben a felvásárlási árak a 8—10 évvel ezelőtti szinten ácsorognak. Siralmas, hogy a fogyasztók mégis drágán jutnak hozzá a zöldséghez és a gyümölcshöz. S nyilván, a termelőt szidalmazzák, holott a kereskedelmi és forgalmazó szervek elfogadhatatlanul magas árréssel dolgoznak. Például a nyári alma kilójáért a gazda 7—8 forintot kap, de a fogyasztó már 13—14 forintért gyömöszölheti kosarába. A növényvédőszerek csomagolását többen kifogásolták. Ugyanis míg elvétve lehet csak szert tenni az 5—25, vagy 50 kilogrammos kiszerelésű anyagokra — noha épp Ilyenek kellenének —, addig az aprócska, bár díszes külsejű pakkok sokkalta drágábbak. A Zineb kilója a 25 kilogrammos göngyölegben 25,7, ám az egykilósban 45 forintba kerül. Nem találkoznak a termelők tetszésével a vetőmagárak sem. Ügy vélik, hogy a viszonylag olcsón előállított és felvásárolt magvak csillagászati összegekért kerülnek forgalomba. Egyetlen gramm uborkavetőma() ára magasabb, mint egy gramm ezüsté. Az már csupán ráadás, hogy ez év tavaszán vetőmagból igencsak hiányos volt az ellátás. Ugyanakkor semmi sem szavatolta, hogy a boltjáró gazda a zacskón feltüntetett minőségű holmit veheti kezébe. Zavart okozott az is, hogy ugyanazon vetőmagot azonos csomagolásban, ám eltérő áron kínálták eladásra. Az ankétozók szóba hozták, hogy az Áfész helybeli telepén nem folyamatos a felvásárlás. Gyakorta előfordul, hogy a felkínált árut nem veszik át, a tetejébe péntek délutántól hétfő reggelig bezárnak az átvevőhelyek, még szezonban is. A szomszédos községben, ahol a nagykőrösi Áfész működtet felvásárló egységet, a gazdák 2—6 forinttal magasabb árakkal tudnak túladni termékeiken. Ez volt tehát a csemői termelők véleménye. Az ankét jó néhány felvetését a NEB- vizsgálat hasznosítani tudja. Varga Sándor Minden este megnézik fi tanyai post iládák Amikor Bekő Jóska bevo- nult katonának, Szabó Julika úgy sírt, mintha örök re el kellett volna válniuk. — Ne félj, működik még a posta, majd írunk egymásnak — vigasztalta öt a fiú. De Julika csak akkor nyugodott meg, amikor megkapta Jóska első levelét. Amint tudta a címet, azonnal írt is neki. Ettől kezdve minden héten háromszor is bement a városba, hogy feladja a postán a maga levelét. Jöttek a válaszok, rendre. Csak hát a tanyára nem jár ki naponta a kézbesítő, így aztán volt olyan, hogy Jóska levele egy hetet is késett,/mire Julika kezébe került. Hgnem egyszer, mintha csal; őrajtuk akartak volna segíteni, ahol a dűlőút a kövesútba torkollik, apró kis postaládákat szereltek fel a tanyasiak számára. Mindenkinek külön ládikája volt, amely kulcsra járt, s ebbe dobta be az autón érkező kézbesítő a lapot. Újságot, levelet éppúgy, mint a városi házak levélszekrényeibe. Az egymás mellé szerelt postaládák végében külön gyűjtőrész volt a továbbítandó leveleknek. Julika eleinte minden este elment megnézni, érkezett-e levele, azután nem győzte az estét kivárni, kitapasztalta, hogy az autó délután négy óra felé hozza a postát, s akkor mindig odament. A postaautót egy göndör hajú fiatalember vezette, s ő rakta be a rekeszekbe a leveleket is. Eleinte fogalma sem volt róla, ki az a Szabó Julika, de hogy a lány naponta ott volt, ha érkezett valamije, nem dobta be a ládába, hanem személyesen adta át. — Hogy gyorsabban olvasd! Előfordult, hogy az autó késett egy kicsit, ilyenkor Julika türelmesen megvárta, de olyan is volt, hogy korábban érkezett, ilyenkor viszont a fiúnak akadt valami dolga vagy a gyűjtőláda zárjával, vagy az autó motorjával. — Hej. de szeretnék én ennek a katonának a helyében lenni! — sóhajtotta egyik alkalommal a fiatalember. — Ilyen szép lánynak én is sok levelet írnék ám! —mondta máskor. — Ma nincs leveled —tárta szét a kezét legközelebb. — De várj egy pillanatig! Azzal kapta magát, odaszaladt a néhány lépésre levő eperfához, leszakított róla egy levelet, s azt adta oda a lánynak. — Nesze! Ezentúl, ha nem lesz postád, mindig kapsz tőlem egy falevelet. Julika úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult. — Gondoltam, nagyon vártad a levelet — nézett rá a fiú. — Hát... Annyira azért nem. — Tényleg? — Ha mondom ... Ettől fogva mindig volt egymásnak valami mondanivalójuk. Sőt egyik nap. hazaérkezvén, a lány elfelejtette felbontani Bekő Jóska levelét. Akkor volt ez, amikor a postásfiú meghívta őt a hét végére moziba. — Hát nem furcsa — mondta a film után hazafelé a fiúhoz bújva Julika —. ha nincs Jóska, sosem ismerlek meg. — Vagy ha nem szereted öt annyira, hogy naponta kijössz a leveleiért. — En egy kicsit azért szégyellem magam — mondta a lány. — Miért? Nem te vagy a hibás. — Hát? — A postaládák, amiket a dűlőútnál felszereltek. Julika szívből felnevetett. Másnap aztán levelet irt Be- kő Jóskának. Megírta benne, hogy köztük vége mindennek. A postaládákról ugyan nem tett említést, de annyit közölt vele, hogy ha nem kapott volna tőle annyi levelet, talán még mindig szeretné. Annyi becsület azonban volt. benne, hogy ezt a levelet nem akkor dobta be a gyújtóiadéba, amikor a göndör hajú postásfiú is ott volt. i Tóth Tibor ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap-.
