Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-30 / 229. szám
wvr * .»/«.»n 1985. SZEPTEMBER..*50., HÉTFŐ 3 Széchenyi kezdeményezésére Az első volt a fatestű Árpád Magányos bogárhátú Derült szombat, szeles vasárnap 150 éves a magyar hajóépítő ipar A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István nevéhez számos, korában egyedülálló kezdeményezés fűződik. Támogatásával és tevékeny közreműködésével valósult meg egyebek között az Al-Duna, valamint a Tisza szabályozása és a Lánchíd, ö teremtette meg a dunai és balatoni göz- hajózást, hogy csak néhány tényt említsünk az egykori Batlayány-kormány közlekedési és közmunkák miniszteri tisztét viselő férfi tetteiből; aki oly sokat fáradozott hazánk szellemi és gazdasági életének fellendítéséért. Széchenyi ismerte fel a hazai hajózás fontosságát és azt is, hogy a hajópark karbantartása téli kikötőt és javítóműhelyt, fejlesztése pedig gyárat igényel. E gondolat nyomán jött létre 1835-ben az óbudai kettős sziget kisebbikén az Óbudai Hajógyár. A következő esztendőben itt épült meg az első új hajó, az Árpád. Elrabolt dokumentáció Az elmúlt 150 év állomásait vázlatosan végigkísérve követhetjük nyomon a magyar hajóépítés történetét a fatestű Árpádtól az első vastestűn, a Sophián át a dunai úszódokkokig, majd az első világháború éveiben készül' vontatógőzösöktől a hadi őrnaszádokon át a nagy személyhajókig. Az első világháború után a gazdasági válság — immár másodszor — súlyosan érintette a gyárat. A második világégés idején átépítésekkel, illetve a Németországban gyártott hajószekciók összeállításával foglalkoztak. Jelentős károsodás nem érte az üzemet, de az elvonuló fasiszta csapatok elhurcolták a dokumentációt és felrobbantották a bejárati hidat. A béke első hónapjainak legfontosabb feladata a károkat szenvedett hajópark helyreállítása volt. Ganz Danubius A gyárat folyamatosan korszerűsítették, új műhelyek, épületek készültek. Végül az 1982-ben megalakult Magyar Hajó- és Darugyár egyesítette a Gheorghiu Dej Hajógyárat, a Daru- és Kazángyárat, az Óbudai, a Balatonfüredi, a Dunai Hajógyárat és a Hajó-, Gép- és Kazánjavító Vállalatot. A Dunai Hajógyárnak Vácott volt telepe, alumíniumhajók és vízibuszok gyártásával foglalkozott. Ez utóbbi jármű iránt csökkent a kereslet, így egy évtizede konténerek gyártására rendezkedett be. A húszlábasokon kívül sok egyéb fémláda is készül itt. Időközben a vállalat újabb gyáregységgel, a tiszafüredivel bővült. Ez év júniusától új elnevezést kapott; Ganz Danubius Hajó- és Darugyár néven folytatja sikeres munkáját. A Dunakanyar és a ráckevei Duna-partok közlekedésének megoldásában, a révátkelések lebonyolításával, egyben a kis hajók építésében kiemelkedő szerep jut a Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalatnak. Jogelődjüktől, a Dunai Rév Vállalattól meglehetősen elhasznált járműveket örököltek, az átvett épületek, révházak állapota is sok megoldásra váró feladatot adott, egyben új létesítmények kialakítására i' szükség volt. A korányi hajójavító üzem az előd kezelésében csak a saját hajók és úszóművek karbantartásával, javításával foglalkozott. Értékes szakmai tapasztalatokra alapozva fejlesztették az üzemet, amit nemsokára több, a révközlekedést szolgáló saját tervezésű motoros kishajó hagyott el. 1963—1970 között további 11 motorost építettek, s ezzel végleg eltűntek vonalaikról a fatestű hajók. Szilas a vízen A vállalat elöregedett járműparkját fokozatosan cseréli ki korszerűbb, biztonságosabb, az utasok kényelmét jobban szolgáló, de viszonylag olcsón előállítható típusokkal. Ezek egyikét, a Szilast ebben a hónapban bocsátották vízre, s a műhelyben már készül további három, amelyekkel végleg kivonják majd az úgynevezett papucstestű járműveket a forgalomból. Az üzem nemcsak saját használatra épít kis hajókat és kompokat, hanem eleget tesz más hazai megrendelők igényeinek is, akár újak megvalósításáról, akár meglévők javításáról legyen szó. Ezért is van lehetőségük arra, hogy a jövőben ismét fejlesztésbe fogjanak: új partfal és sólyatér kiépítéséhez kezdenek. A Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalat által készített vízi járművekkel a dunai és a tiszai rév kikötőkben találkozhatunk. A magyar hajóépítő ipar ebben az évben ünnepli fennállásának 150 éves jubileumát. Ez alkalomból színes programsorozat kezdődik ma délután a Ganz Danubius kultúrtermében. Holnap ünnepi ülés lesz a Magyar Tudományos Akadémia, dísztermében. Az október 2-ig tartó rendezvénysorozatban több előadásra is sor kerül, a Közlekedési Múzeumban pedig kiállítás nyílik A magyar hajóépítő ipar 150 éve címmel. Fazekas Eszter Csendes a vasárnap délelőtt Gödöllőn is. A vasútállomáson alig találunk néhány várakozót, kevesen szállnak le a Miskolcról érkező szerelvényről. Látszik ez magán a pályaudvaron is: a várótermek viszonylag tiszták. A restiben a legjobban fogyó reggeli ital a csapolt Kőbányai sör, igaz, többen az első néhány korty után otthagyják. Vajon miért? A kínálat ezenkívül felvágot- tas zsömle és meglepően sokféle, frissnek látszó cukrászsütemény. Hasonlóan kevesen ácsorog- nak a buszpályaudvaron. Üres autóbuszok sora várja az utasokat, az indulást. A pecsenyesütő tulajdonosa sem csinálhatott még nagy forgalmat. Az újságot is árusító trafikban rejtvényújságokat, színes lapokat kínálnak. A régi úton indulunk vissza a főváros felé. Gödöllő határában két fiatal lány integet, Pestre szeretnének menni. — Éppen az orrunk előtt ment el a busz. — És a HÉV? — Azt nem szeretjük, majdnem egy óra kell, míg fölér, mi pedig most sietünk. Egy katona ismerősünket akarjuk meglátogatni a laktanyában. A gépkocsiforgalom nagyon enyhe, akadálytalanul jutunk keresztül a városon is. Szinte néptelen mind a balatoni, mind a győri autópálya bevezető szakasza. Gépkocsiba ülünk Miklós Imre törzsőrmesterrel. Alig indulunk, s már fékezünk is egy buszmegállóban várakozó Skoda mellett. Vezetője egy idős nénit hozott a buszhoz. A szabálytalan megállásért ezúttal csak figyelmeztetés jár. Az autópályán alig találkozunk valakivel. Látunk viszont egy gazdátlan Volkswagent a leállósávban. Talán elromlott? Elakadásjelző háromszög nincs kitéve. Miklós Imre megnézi, legalább az ajtók le vannak-e zárva? — Tulajdonképpen nem szabályos így itthagyni a gépkocsit, legalább az ablakba kitehette volna a háromszöget, bár a KRESZ ezt sem írja elő. Ilyen esetben, ha még sokáig itt látjuk az autót, el kell vitetnünk, s ez bizony Kísérletek Gödöllőn A jövő az automatáké Újfajta eljárással kísérleteznek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának tehenészeti telepén. Eddig 100 tehénre dolgozták ki a teljesen automatizált fe- jést, takarmányozást a MÉM Műszaki Intézetének szakemberei. Mintegy ezer jószágnak az abrakadagolását oldották meg az újszerű mikroprocesz- szoros eljárással, ami annyit jelent, hogy az állatok nyak- szíjára egy számjegykódos adót erősítenek. A drága műszerek megvásárlása viszont nagyon sokba kerül. A gazdaságokban amúgy is kevés pénz jut, még az állóeszközök felújítására, a termelőeszközök pótlására is Pedig a jövő útja mindenképpen az automatizálás, mert csak így léphet előbbre a mezőgazdaság, s ezen belül az állattenyésztés. Ugyanis, ha sikerülne olcsóbb műszereket előállítani, feltétlenül megérné alkalmazásúk az állattenyésztő telepeken. A kötetlen tartástéchnoló- giájú tejtermelő tehenészeti telepeken a nagyfokú gépesítés nyomán több állat gondozása jut egy dolgozóra. Ez egyértelműen a termelékenv- ség növekedését is jelenti, de gondot okoz a nagy létszámú állomány áttekintése. EmiaP nem minden egyedről rendelkeznek a dolgozók pontos információval. Ez kihat a termelésre és a jövedelmezőségre is. Jelenleg a fejlesztési munkák főként a biológiai paraméterek ellenőrzését szolgáló mérőegységek létrehozására Irányulnak. A fejlesztések és a vizsgálatok kiterjednek az automatikus állatazonosító, abrakadagoló, tejmennyiség- és tejhőmcrséklet-mérö, állal- mérleg-vezérlő és az úgynevezett csatolóegységekre, valamint a központi számítógépre. Az új műszerekkel a tej, illetve a test hőmérsékletéből a tehenek általános egészségi állapotára is következtetni lehet, az állatok láza ugyanis korábban jelentkezik annál, amikor a betegségek más tünetekből kiindulva is érzékelhetővé válnak. B. Z. ETF0 VAN Szomorú szilvafák 3 óízűvé sikeredett beszélgetés végén társam elárulja meglepetését. Nem hitte volna,, hogy ilyen is tudok lenni. Derűs, felszabadult. Mindig szomorúnak lát. Mi ennek az oka. Van? Van, válaszoltam. Igazából nem én vagyok szomorú, hanem a szilvafák. Az én borongásom magánügy, a szilvafák bánata a közre tartozik. A szilva-, meg minden más fáé, no és a többi kultúrnövényé, amelyek közül hol az egyik, hol a másik szomorkodik. A nemesített növény életének értelme a termés. Minden haszonnövény egyetlen dolga, hogy minél több termést hozzon, amivel ember, állat táplálkozik. Ez a sorsa, erre hozta létre alkotója. A fa szomorúsága érthető. Nagy erőfeszítések árán, gazdája hathatós támogatásával, serkentőszerekkel, a betegségek elleni védekezéssel, hetekig, hónapokig nevelgeti gyümölcsét, ami végül nem jut el rendeltetési helyére. Ott fonnyad, szárad az ágakon, vagy lehullva beletapossák a földbe. Nem a szilvafa szomorúságára figyeltem föl elsőül. A cseresznye- és meggyfákéra. Éjfeketére aszalódott szemek garmadája lógott ágaikon. Senki sem szedte le őket. Nem kellettek, gondolhatták volna a szomorú fák, ha képesek lennének gondolkodni. Helyhez kötve élnek, nem tudhatják, a piacon több is elkelt volna a termésből. Csakhogy drágán adták. Sokaknak megfizethetetlenül drágán. Nézegették a tetszetős és kívánatos gyümölcsöt, megtapogatták erszényüket, s továbbmentek. Anélkül is lebet élni, gondolták teh etetlenül. Nyugdíjas asszonytól hallom, tavaly nem készített télire való lecsót. Az idén sem fog. Drága a paprika. Én pedig azt láttam a múlt év késő őszén, kora telén, amikor már csípős szelek fújdogáltak, hogy nagy táblán dideregnek a kellemesebb időhöz szokott paprikák. Szedtem egy táskára valót, abban a biztos tudatban, hogy ezeket nem szedik le, senkit se károsítok meg. S láttam azt is, hogyan szántják be a kemény fejű káposztát. Bagóért nem volt érdemes leszedni, eladni. Bagóért a hálózat vette volna meg, nem a fogyasztó. Az egészben ez a legszomorúbb. Létezik a titokzatos hálózat, tele nyilván okos szakemberekkel, statisztikusokkal, közgazdászokkal, jövő- és piackutatókkal, struktúraelemzőkkel, mégis képtelenek megszervezni a termék útját a termelőtől a fogyasztóig. Azt viszont nagyon jól tudják, hogyan lehet tavasztól őszig, télig magasan tartani az árakat. A szilvafa nem véletlenül került a címbe. A harmincévesnél idősebbek emlékezhetnek rá, a szilva régebben nem tartozott az előkelő gyümölcsök csoportjába. Az alma, körte, őszibarack szóba sem állt a szilvával. Hierarchiában elfoglalt helye az árában is megmutatkozott. Ma a szilva is méregdrága. Ebből a szempontból akár büszke is lehet a valaha szerény gyümölcs. így nézve bármelyik növény kihúzhatja magát. Azelőtt az elején minden drága volt, majd következett a dömping, s egyre olcsóbbá vált. Mire elérkezett a befőzés, eltevés ideje, a szegényebbje is vehetett uborkát, paprikát, paradicsomot, káposztát, szilvát, barackot. M intha csak azért volna a hálózat, hogy egyenletesen tartsa az árakat. Mihelyt mérséklődni kezdenének, azonnal csökkentik az eladandó mennyiséget. A televízióban pedig arról papolnak, hogy az egy főre eső átlag, meg a tavalyi árszinthez viszonyítva az idei... Ezeket az adatokat biztosan felkészült apparátusok számítják ki. Ök számolják a súlyozott átlagokat, én pedig nézem a szomorú szilvafákat, s hallgatom a nyugdíjas asszony panaszát. Kör Pál Sok Indulásra váró üres busz — kevés utas Gödöllőn. Dr. Csicsay Iván, a Magyar Autóklub Pest megyei szervezetének elnöke átadja a díjat a gépjármű-kategória első helyezettjének, a szentendrei Sebesi Kálmánnak. A háttérben: a második helyen végzett Vajdics István, ugyancsak Szentendréről. Balogh Péter a fűben talált jogosítványt átadja Miklós Imre rendőr törzsőrmesternek. nem olcsó mulatság a tulajdonosnak. Visszatérőben a rendőrségre a Betonútépítő Vállalat telepének őre integet. — Ezt a jogosítványt itt találtam a fűben — mondja Balogh Péter —<, a gazdája azóta biztosan keresi már. Kísérőnk följegyzi a megtaláló személyi adatait, a vezet tői engedélyt majd visszajuttatják tulajdonosának. — Bárcsak minden szolgálat ilyen lenne — búcsúzik Miklós Imre —, de már délután is nagyobb forgalomra számíthatunk, s ez növeli a balesetek valószínűségét is. S a tapasztalatokon alapuló megérzés jónak bizonyult. A késő délutáni órákban a Szentendre felé vezető útról jeleztek közlekedési balesetet. Két személygépkocsi ütközött össze. Lapzártakor tartott a helyszínelés, csak annyit tudtunk meg, hogy szerencsére nem történt halálos sérülés. Hogy történik-e baleset vagy sem, az nagyban múlik a közlekedők felkészültségén, rátermettségén is. Éppen ezért rendez a Magyar Autóklub és a Közlekedésbiztonsági Tanács rendszeresen olyan versenyeket, mint amilyenre szombaton Dunakeszin várták a résztvevőket a közlekedésbiztonsági napok alkalmából. A jelentkezők kerékpáros, motoros és autós kategóriáb in mérték össze tudásukat és ügyességüket, összesen 138-an válaszoltak az elméleti kérdésekre és álltak rajthoz a különböző ügyességi számokban. Az érdeklődésre jellemző, hogy huszonkét erdőkertes i diák tanáruk vezetésével kerékpárral érkezett Dunakeszire, s a verseny végeztével míg haza is karikáztak. II. J.—M. N. P. A kerékpár-kategóriában maximális pontszámmal nyert Szénáéi István gödöllői tanuló.
