Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-30 / 229. szám
ST«*/V jf 1985. SZEPTEMBER 30, HÉTFŐ Időnként betéved valaki Nyitottan áll, akár az erdő Elhagyatott a hegyoldalon kanyargó út. Rég elmentek már a környékbelieket munkába szállító autóbuszok, s korán van még ahhoz, hogy a délutáni, felfelé pöfögő, fe- i kete füstfelhőket eregető járatokkal találkozhatnánk. Az elágazásnál kopott, alig ol- ; vasható tábla igazít útba a \ törökmezei turistaház felé. Itt | hirtelen kitágul a látóhatár, : elénk tárulnak a lankás | domboldalak, köztük bujkál a panorámaút, amely azonban csak így, a távolból ígér természetben, látnivalókban gazdag kilométereket a turistaházig. Közelebb érve az erdő, a rét titkai helyett inkább a gödrös aszfaltot fürkészi az ember, nehogy kerekét szegje valamelyik kátyúban. A ház csukott ablakszemekkel, magába zárkózva szendereg a kora őszi bágyadt ■napsütésben. A szél borzolta erdő csendesen susog, a lombok halk kérdéseire csak egy megkésett kakas válaszol. Hiszen a természet zavartalan csendjének időtlenségében mindegy, mikor adja hírül életszeretetét. Vendégre várva A turistaház személyzete a legjobb akarat mellett sem tudja hasznossá tenni magát. A falak között megrekedt korai hidegben tisztán ragyognak a megterített asztalok. A szobák frissen húzott ágyneművel várják a vendégeket. Ám turisták helyett csak a szomszédban remetéskedő vadász toppan be, a hajnali les után íorró kávéval enyhíteni a Mirelit-völgy nyirkos hűvösét. Igaz, Házenegger Ede, a mindennapi látogató nem is hiányolja különösebben a futóvendégeket. — Sokan nem tudják, hogyan kell a természetben viselkedni:' Ezt igazolja a gyakran hallott szólás: mit ordítasz, azt hiszed az erdőben vagy? így ripakodnak egymásra a városlakók. S nem tudják, hogy itt aztán igazán nem illik ordítani. Különösen az autós turistákat nem kedvelem, akik leparkolnak a szalonnasütő mellett, jót lak- mároznak, majd maguk után hagyva a töméntelen hulladékot, elégedetten hazaautóznak. Véletlen találkozások Végre igazi vendég toppan be. Vállán oldalzsák, lábán hagyományos turistabakancs. Némi pihenés, felüdülés után ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Kiderül, azt, hogy nyugdíjas napjai kedves időtöltése a kirándulás, a természet megfigyelése, ő sem a mai, egészséges életmódra serkentő propagandának köszönheti. — Erdélyben, a Hargita alján, Háromszéken nevelkedtem. Kicsi koromtól jártam az erdőt, imádtam a madarakat, a bogarakat, egyszer nagyapámmal még farkaskölyköket is találtunk. A háromszéki falutól mesz- sze szakadt gyermekből történelem—földrajz tanár lett. S bár a havasok romantikus vadonjával aligha vetekedhetnek a Börzsöny szelíd tölgyesei, ma sem tud lemondani kedves szórakozásáról, szetjárásról. Itt a csendes verőfényben, távol a nyüzsgő mindennapoktól, hamar megnyílnak az emberek. Hosszan mesélnek régmúlt dolgokról, elüldögélnek a hűlő kávé, a pohár bor mellett. Ám ezek a hangulatos, őszinte — s valljuk be, mind ritkább —, találkozások bizony nem jelentenek bőséges bevételt a turistaháznak. Kihörpintve poharát, hamarosan továbbindul magányos útján a vadász, a nyugdíjas kiránduló, s nem foglalja el helyüket a vendégváró asztaloknál a zajos, vidám, várva várt csoport. Nagy Ká- rolyné, a szerződéses üzlet vezetője öt esztendeje kíséri figyelemmel a szállásközvetítés helyzetét. — Eleinte még úgy-ahogy ellátott bennünket vendéggel a fővárosi, egyetlen IBUSZ- iroda, amely a turistaházak szobáit adja ki. Az utóbbi időben azonban kifejezetten romlott a színvonal. Volt már rá példa, hogy -a—véletlenül betévedt kirándulók egy későbbi időpontra ott próbáltak szállást foglalni, s elutasították őket azzal, hogy telt ház van nálunk. Miközben üresen állnak a szobáink, különösen ilyenkor, ősszel. Telt ház helyett — Melyik évszakot kedvelik leginkább a kirándulók? — A nyárra nem panaszkodhatunk. Két úttörőtábort is elláttunk, étkeztettünk az idén, s nálunk nyaralnak évről évre a mozgássérült gyerekek meg egy üzem óvodásai is. Ám ezek régi, megbízható partnerek, s látogatásaikat nem az IBUSZ-nak, hanem saját magunknak köszönhetjük. Vannak még rendszeresen visszatérő vendégeink a téli síszezonra, ők is korábbi kapcsolatunkra, nem az idegenforgalmi iroda közvetítésére építenek. — Mit tehetnek a helyzet javítása érdekében? — Most jár le az ötéves szerződésünk, néhány nap múlva lesz a versenytárgyalás. Ha megtarthatjuk az üzletet — szeretnénk, mert sokat fektettünk bele, igyekeztünk kényelmesebbé, barátságosabbá tenni —, akkor felbontjuk a szerződést az IBUSZ-szal és egy másik idegenforgalmi hivatalt keresünk. Télen nem Ilyen kihalt az étterem a terméBogaras dolgok Hallottunk gyerekeket panaszkodni, hogy az uszodából különös vendégeket vittek haza a hajukban. A hajtetű megjelenése sajnos napjainkban is megfigyelhető, óvodákban, iskolákban is előfordul. Ez az értesülés az uszodáról új volt, megkérdeztük há* a Köjálnál dr. Nagy Magdolna főorvost, lehetséges-e, hogy ott terjedjen ez az élősködő? — Az uszodában nem kaphat tetűt senki, legalábbis a vízben nem, Abban az esetben viszont, ha összedugják a gyerekek a fejüket, előfordulhat, hogy a már tetves hajból átmászik. Ez mindenütt előfordulhat, iskolában, óvodában éppúgy, mint a játszótéren vagy odahaza. Ezért fontos, hogy azokat a gyerekeket, akiknek a fejében tetűt találtak, ne vigyék közösségbe! Munkatársaink minden tanévkezdéskor ellenőrzik a gyermekközösségeket. Most is találtak néhány ilyen helyet, és intézkedtek is a megfelelő irtószer használatáról. D. Z. A korai hideg még nem színezte el a faleveleket, ám a nyárias lombok között már bágyadt napsugár játszik. A domb tövén csörgedező patak vize dermesztőén hideg, s az erdő övezte tó felett ökörnyál úszik a levegőben. Mindezt hiába próbálták erdei tornapólyával, kiépített szalonna- sütőkkel, aszfaltozott sportpályával „civilizáltabbá” tenni. Amint a jelek mutatják, az ember alkotta toldalékok s a gondos szervezés nem elegendő a vendégek becsábítására. Akik viszont az IBUSZ minden óvintézkedése ellenére, évről évre visszatérnek, azok inkább a ház mögött éldegélő szelíd kecskecsaládot, vagy a szilveszter előtti, hajnali disznóölést, az erdőt, a csendet és a tiszta levegőt szeretik. Márvány! Ágnes Hiába a verői én y, kevés a vendég Dudás Zoltán felvételei Az emberek agyába nem láthattak bele Vail-e az arc a jellemről? Az arcvonásokból a belső tulajdonságokra való következtetéssel, az úgynevezett fi- ziognómiával évezredek óta foglalkoznak az emberek, s hosszú időn át tudományként tartották számon. Már az asszír szövegekben találunk rá utalást, de igazán az ókori görögök kezdtek tüzetesebben foglalkozni vele. A tudomány mai felfogása szerint nincs kapcsolat az arc sajátosságai és az ember jelleme közöt. Mert ugyan mit árulhat el például az orr alakja az értelmi képességekről, a homlokon lévő ráncok a döntési készségről és a száj szélessége a szenvedélyességről? A fiziognómia áltudomány. Az emberek tudatában azonban a régmúltból eredő hidelmek is helyet találnak. A fiziognómia utolsó nagy virágzása századunk húszas és harmincas éveire tehető, de napjainkban is föllelhetők a nyugati könyvesboltokban arcolvasással foglalkozó könyvek. A vonások együttese Az ókori görögöknél vajon miért állt oly nagy becsben az arcolvasás? Alighanem azért, mert az embereket csak testi és nem utolsósorban arcbéli jegyeik alapján tudták azonosítani. A rómaiak jórészt változatlanul átvették a görögöktől a fiziognómia tanait, s azok egészen a 17. századig elevenen hatottak. Lynn Thorndike történész szerint a fiziognómia a középkori élettan és orvostudomány felfogásával még teljes összhangban volt. A középkori orvostudományban az úgynevezett komplexió elve uralkodott. Eszerint a testi és lelki vonások együttese különbözteti meg az egyik embert a "másiktől, Minthogy minden embernek más és más a ,.komplexió”-ja, még ugyanabban a bajban szenvedő embereket is másképpen kell gyógyítani. Az ókorban nemcsak gyógyításra, hanem jö- vendőmondásra is felhasználták a fiziognómiát. Később, a középkorban, majd a reneszánsz idején 02 egyház kiátkozással büntette a fiziognómia művelőit, minden ilyen írást és tevékenységet eretnekségnek minősített. A háttérbe szorított arc- olvasástan akkor lendült fel ismét, amikor 1775-ben megjelent a minden idők legnagyobb íiziognómusának kikiáltott J. K. Lavater svájci teológus Fiziognómiai töredékek című könyve. Ezután az arcolvasás olyannyira népszerűvé vált, hogy még Hegel is egy hosszú fejezetben cáfolta ezt az áltudományt A szellem fenomenológiája című könyvében. Lavater fiziognómiai rendszere kevés dolgot vett át a megelőző rendszerekből. A szerző kitűnően tudott rajzolni, vázlatokat készített barátainak az arcáról. Érdeklődését az keltette fel az arc tulajdonságai iránt, hogy olykor olyan dolgokat is meglátott az arcon, amelyeket semmiképpen sem tudott a rajzon kifejezni. Azután maga is elcsodálkozott azon, hogy a hasonló arcú emberek a jellemükben is hasonlítanak egymásra. A 19. században Lavater rendszerét szinte teljesen kiszorította a frenológia, a jellemvonásoknak a koponya dudoraiból való kiolvasása. A frenológia tudományos szempontból is elfogadhatónak látszott, hiszen közvetlen kapcsolatot igyekezett feltárni az agy bizonyos területeihez kötött értelmi képességek és a velük szomszédos koponyarészletek formálódása között. Ezt a „tudományt” azonban 1900 táján valójában megcáfolták. Ekkor kapott újra erőre a fiziognómia, s ennek legtekintélyesebb művelőjévé az amerikai H. W. Merton doktor lépett elő. Merton eljárása 1918-ban New Yorkban alapított Merton Intézetbe valósággal özönlöttek az emberek, hogy leolvastassák arcukról, milyen pályára alkalmasak. Számos társaság sze- mélyzelesef is szívesen alkalmazták Merton eljárását a munkavállalók felvételében. Miben állt ez az eljárás? Merton 36 különböző területet jelölt meg az arcon, amelyek a fő értelmi (mentális) jellemvonásokra utalnak. Egy- egy terület három alterületre, s ezek még további 12 részre tagolódtak, úgy hogy összesen 1296 „mentális információt” lehetett kapni egyetlen arcról. Milyen tulajdonságokról volt szó? Nos, közvetlenség, megfontoltság, őszinteség, intuíció, ítélőképesség és így tovább a végtelenségig, pontosabban az 1296. jellemzőig. Merton módszere azért terjedt el a munkáltatók között, mert az emberek agyába csakugyan nem láthattak bele, s csupán a viselkedésük, magatartásuk alapján sem állapíthatták meg téved hetetie- nül azok szándékait. Az emberek füllentenek egymásnak, eltitkolják valóságos érzéseiket, s olykor nem tudják rendesen elmondani, hogy milyenek vagy milyenek szeretnének lenni. Ezt — úgy látszott — az objektív, az arcra kitörölhetetlenül „ráírt” jegyek rendszere megszüntetheti. A tudományosan végzett ellenőrző vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a fiziognómia megállapításai hamisak, Mertoné éppúgy, mint a régebbiek. Érzelmek tükre A kutatók manapság az arc reakcióit tanulmányozzák, nem pedig az arc változatlan szerkezetű, veleszületett vagy az élet során kialakult vonásait. A nyugodt, rezzenéstelen, kifejezéstelen arcról ugyanis egyáltalán semmit nem olvashatunk le. Azt azonban felfedezték, hogy az érzelmek többé-kevésbé azonosan tükröződnek a földön élő legkülönbözőbb népek fiainak az arcán. A japánok, az argentinok, az angolok vagy Üj-Guinea őslakói egyformán reagálnak a mosolyra, a szemöldök összehúzására vagy egy csodálkozó arcra. Az amszterdami egyetem pszichológusa, N. H. Foijda külön modellt dolgozott ki az arcon kifejeződő érzelmek felismerésére. A New York-i H. Sackheim pedig azt kutatja, hogy milyen aszimmetria fedezhető fel a két arcfélen bizonyos érzelmek nyilvánításakor. ,E kutató, úgy .véli, az aszimmetria abból fakad, hogy a két agyféltekében nem egyformán képződnek az érzelmek, arcuknak az egyik felére az egyik, a másik felére a másik félteke van nagyobb hatással. Az arcról persze sok mindent leolvashatunk, hiszen érzelmeink tükröződnek az arcunkon, azokat nehezen tudjuk elleplezni. A jó színész is arcjátékával fejezi ki legjobban, milyen érzéseket él át az, akit megjelenít. Ennek azonban semmi köze a fiziognómiához. H. Zs. ZÁRT CIPŐBEN. Ezt a nyarat az öt és huszonöt év közöttiek zárt cipőben vészelték át. A hó, fagy, jégeső ellen védő, vastag talpú, bokáig hermetikusan záró cipellőt akkor setn vették le, ha különben majdnem teljesen meztelenek voltak. Elképzelem, mit szóltak volna ezek a sértődésre nagyon hajlamos emberek, ha az. anyjuk ajánl nekik effajta lábbelit — De anyu, hogy képzeled, nyáron, kánikulában téli cipőt hordjak?! — Mivel nem édes szüléjük, hanem a divat parancsolta rájuk, öntudatosan mászkáltak hócipőjükben utcán, strandon, hétköznap és ünnepen. Az ő bajuk. Mondjuk mi. A rendelőintézeti asszisztensnő mást mondott. Az arckifejezése mellé olyan volt, amikor említette. hogy olykor ezeket a cipőket le kellett vetni a vizsgálathoz, mintha vackorba harapott volna. ÖNÁLLÓ OSZTÁLY. Levelet kaptunk egyik cikkünkre az érdekelt intézménytől. Szokás szerint többen is aláírták. Az aláírás majdnem nagyobb helyet töltött ki. mint az érdemi szöveg. Mindegyik név alatt az illető hivatala. Üzem-, kirendeltségvezető, ilyenek. Az esvik rövidítve: ö. a. vezető. Mi lehet ez az ö. a ? Nem azért vagyunk a helyünkön, hogy az ilyesmi kifogjon rajtunk. Minden bizonnyal önálló osztályt ielent. Az az ember nem közönséges osztályt vezet. Az ő osztálya föltehetően nem tartozik a főosztály kebelébe. Ö tehát majdnem olyan, mint egy főMindennapi apróságok osztályvezető. Eizonyára járandósága megállapításakor is figyelembe veszik ezt, aláírási joga is szélesebb körű. önálló osztályunk már van. Most már csak azt kéne elérni, hogy minden osztályon, csoportban, főosztályon önálló személyiségek intézzék ügyeinket. Ne küldözgessenek az önálló osztályról a nem önállóra, onnan tovább az emeletre, az előadóhoz, meg a tanácsoshoz, meg a nem tudom kihez. Ha elértük e nemes célt majd szólunk. Türelmetlenkedni nem kell. Lesz még ötéves terv. Több is. GEBINBEN. A nyáron a Reformvár című utópisztikus álmodozást olvasgattam. Azt a könyvet, amiről Gödöllőn is olyan lelkesülten beszéltek némelyek. Meg is hívták a szerzőket beszélgetésre, hogy jobban megismerjék indítékaikat, elképzeléseiket, vágyaikat. Ebben a könyvben szerepel a következő tétel: mivel Reformvárban minden üzlet ge- bines, a kiszolgálás mindenütt udvarias. Ennek a vágyálomnak az első fele ma sok helyen valóság. De, hogy ott csupa készséges kiszolgálóval találkoznánk? A minap jártam egy ilyen geblnes helyen. Elrugaszkodva a valóság talajától, egy bizonyos márkájú üdítőt kerestem. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy amit az egyik héten tartanak, azt a következőn még véletlenül sem, nehogy a vevő egyfajtára szokjon rá. Ezt egy gyerek is tudja. Én mégis nézegettem az üvegeket. Hallottam, hogy valaki elordítja magát, tizenkettő ötven, de tovább vizsgálgattam az üvegeket Közelítve a pénztárhoz, nyakamba zúdult a feketeleves. Milyen emberek vannak a földön, mondom neki az árat, s ő fel se néz, rá se hederít. Most már mindegy, ösz- szehúztam magam, biztosan bevisznek a raktárba, kukoricára térdepelteinek, körmöst adnak, ki tudja, mi jár ilyesmiért. Szerencsére megúsztam. Máskor nem megyek abba a boltba. Ettől se megjavulni, se tönkremenni nem fog a faragatlan gebines. Az pedig eszébe sem jut. hogy ugyanabból a márkából tartson huzamosabb ideig. Sajnos. KUKORICATOLVAJOK. Nincsenek nosztalgizáló hajlamaim. A ma és a holnap érdekel elsősorban. Ebben azonban benne foglaltatik a változások észlelése, rögzítése. A napokban azt állapította m meg. hogy régebben a tolvajok is mások voltak. A toivajlásnak is megvoltak a szabályai, megvolt az etikettje. A mi kukoricánkat például rendszeresen dézsmálta valaki. Ismertük, de egyszer sem kaptuk el Ez a kukoricatolvaj sosem a föld elején kezdte. Begázolt a sűrűbe, ott szedte meg a zsákját A szélét nézve azt hitte az ember, innen bizony egyetlen cső sem hiányzik. Ma? A tábla szélén megáll az autó. elegáns, nyakkendős férfiú száll ki belőle, s nyomban az első sorral kezdi. Jó, nem viszi mázsaszámra. A mi tolvajunk is mértéktartó volt, annyit szedett amennyi a tarisznyájába belefért. A nyakkendős a csomagtartóba rakja. Ennél mégis sokkal nagyobb a különbség kettejük között AZ UTOLSÓ ALMAFA. Nem Túrán történt, de almáskertben. Azt mondták a gazdaság emberei, innen odáig lehet szedni. Az egyik sor jonatán, a másik golden. A szedők többnyire autóval voltak. Az első sort meg sem nézték. Ha már kocsival jöttek, nem fognak letáborozni a legelején. A kijelölt terület felén túl kezdtek nézelődni. A sorok első fái mintha nem is lettek volna. Csak beljebb, ez volt a jelszó. Az előhad elérte a kifeszített madzagot Eddig és ne tovább. A szedők egy darabig ácsorogtak a madzag előtt, sóvárogva nézték a következő sort. Annak fáin voltak a legszebb almák. Ha a gazdaság onnan indította volna a menetet, akkor azon lettek volna a legszebbek. amelyiket meg sem nézték ^Onnan a gvalogszerrel érkezők. meg néhány okosabb autós szedte meg ládáit. A mérlegelésnél megállaDíthat- tuk, a messziről jöttéké semmivel sem volt szebb, mint a miénk. K. P.
