Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

PF\r « >3Ei. YE! 1985. SZEPTEMBER l.t HÉTFŐ Évezredek nyomában A hogy az már lenni szó. kott a nagyobb kivi­telezési munkálatoknál, megindulnak a földgépek, s megbolygatják a talaj fel­színét. Van úgy, hogy nem elég a felső réteget meg­mozgatni, mélyebb terüle­tekre kell ásni. Az esetek nagy részében nem jelent ez különösebb gondot, van­nak azonban olyan pilla­natok, amikor munka­gépek kezelői felfedezve valamit, megállnak. Valami furcsát látnak a markoló­gép által megforgatott rön­kök között. S ha jó érzésű ember a gép kezelője, ér­tesíti azokat, akik talán többet tudnak a föld mé­lyéből előkerült tárgyakról, dolgokról. Így történt ez a 70-es években, amikor Százha­lombattán a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat alsó ülepítő­tavait létesítették. A ma már Alsószőlők nevű lelő­helyként ismert területen, a római temető szomszéd­ságában bukkantak rá azokra a bronzkori urnasí­rokra, amiknek hitelesítő ásatását nemrégiben vé­gezték el. Akkoriban ezek módszeres feltárására nem kerülhetett sor, s ezért most akarták megvizsgálni a Százhalombattán létesí- ' tendő múzeum munkatár­sai. Körülbelül 60 négyzet- méternyi területen folytat­tak feltárást a régészek, a városi tanács jóvoltából. S nem is akármilyen leletek­re bukkannak ezúttal. Rit­kaságszámba megy az a megfigyelés, amire a feltá­rások során szert tehettek a régészek Poroszlai Ildikó vezetésével. Még hogy rit­kaság! A múlt század óta nem találtak olyan bronz­kori urnasírt, amely fölött mészkő borítást helyeztek el. Az ilyen kőpakolósok jelezték az urnasírok he­lyét, amiknek magassága körülbelül 50—150 centimé­ter. Azok, akik érdeklődnek megyénk, honunk régészete iránt, talán tudják, hogy háromezer évvel ezelőtt a Dunántúlon és a Duna—Ti­sza közén a vatyai kultúra virágzott, a kora közép­bronzkortól a középbronz- korszakig, körülbelül 300 esztendőn keresztül. A fel­tárt leletek azt bizonyítják, hogy hosszú életű virágzó kultúra létezett ekkor e vi­déken. Az emberek változat­lan rítussal kísérték utolsó útjukra halottaikat. Min­den temetőben volt egy központi égetőhely, ahol elhamvasztották az elhuny­takat. Erről azok a kalci- nált, elégett csontmaradvá­nyok tanúskodnak, ame­lyeket ezekben a dupla hasú urnákban találtak. Ezek az urnák nem mások, mint kö­zönséges kerámiaedények, melyeket karcolt mintával díszítettek, és tállal takartak le. Érdekességük, hogy több helyen mészkőlapot tettek rá. Ki tudja, miért? Még a régészek előtt sem tisztá­zott ennek az oka. talán a lélekvándorlás kellemetlen következményeitől igyekez­tek megóvni az életben ma­radottakat. Persze mindez csupán jeltételezés. A mostani ásatások al­kalmával 20 sírt sikerült feltárni a régészeknek. Ezek egy csoportban he­lyezkedtek el. Hogy való­jában mekkora lehetett a temető, s az itteni telepü­lés, még nem ismerik a ku­tatók, mivel a temető va­lódi kiterjedését nem tud­ták még megállapítani. Eh­hez — a feltételezések sze­rint — valószínű, hogy több száz négyzetméternyi területen kellene megboly­gatni a felszínt. A feltárások során előke­rült leleteket csontdarabká­kat antropológusok vizs­gálják meg. A leletekből következtetni lehet a 3 ezer esztendővel ezelőtt itt élők nemére, alkatára és átlag­életkorára. Beszédes emlékei a múlt- nak, az eddig feltárt sírok is, bár mint Porosz­lai Ildikó elmondta, jó len­ne ismerni az eredeti te­metkezési helyet, megvizs­gálni a vatyai kultúra tel­jes százhalombattai telepü­lését. Gyakran nem is kel­lenek szakképzett régészek, hiszen még a költségvetési üzem emberei is segítettek a feltárásoknál. Csaknem 20 ezer forintba kerültek a kutatások, s ha belegondo­lunk, hogy 20 ezer forint ma már milyen kicsiny ösz- szegnek számít, ilyen vizs­gálódásoknál, rá kell jön­nünk, hogy az eredmény, a múlt megismerése százez­rekben sem mérhető. Tiedicr Anna Mária Megújult iskola Herceghalmon Többes szám első személyben Rá se lehet ismerni a her­ceghalmi régi iskolára: meg­újult, megszépült és az új épületszárnyban világos tan­termek várják a gyerekeket. A szombati tanévnyitó így valódi ünnep volt: a felnőt­tek, mindazok, akik tettek va­lamit az iskola ügyében, lát­hatták, milyen örömmel ve­szik birtokba a nebulók az épületet. S talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez az öröm a legrangosabb elisme­rése a fáradozásnak, munka után vállalt társadalmi mun­kának. Az ünnepség vendégei közt jelen volt Csapó Sándor, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának tagja, Budaörs városi jogú nagyközség pártbizottsá­gának első titkára, Bánáti Gézáné, az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő, Haness László, a pedagógus- szakszervezet megyei titkára, Fehérvári János, Budaörs váro­si jogú nagyközség tanácsának elnöke és Gőg Mátyás, a Her­ceghalmi Kísérleti Állami Gazdaság igazgatója is. Az űttarflk virággal is maguk készítette ajándékkal köszöntötték az építőket és a megjelent vendégeket. A kép jobb oldalán Bánáti Gézáné országgyűlési képviselő Veress Jenő felvétele Egy esztendő alatt A Himnusz hangjai után a gyerekek köszöntötték a ven­dégeket énekkel, szavalattal, majd Csapó Sándor mondott ünnepi beszédet. Arról szólt, hogy a korábbi évek felmé­rései szerint a budai körzet­ben a diákok hetvenöt száza­léka járt váltott műszakban iskolába, ebben a tanévben tizenhét százalékra csökkent -ez az arányszám. Mostantól a herccghalmi gyerekek is mind­annyian délelőttösök és jobb feltételek között tanulhatnak. Reméli, mondta, hogy a ked­vező változásoknak meglesz az eredménye: művelt, felké­szült diákok kerülnek ki a társadalomba. Megköszönte az állami gazdaság dolgozóinak és vezetőinek a lelkiismeretes és alapos munkát. Egy év alatt tető alá hozták az új szárnyat és felújították a ré­git. A gazdaság szocialista brigádjai, a pedagógusok, szü­lők, kisiparosok csaknem négyezer óra társadalmi mun­kát végeztek. Góg Mátyásné, az iskola igazgatója is köszö­nő szavakkal kezdte tanévnyi­tó beszédét, azokhoz szólt, akik lehetővé tették, hogy a gyerekek méltó körülmények között kezdhessék a tanévet, a munkát. Ezt követően Csapó Sándor kiváló társadalmi munkáért kitüntetést adott át Pöcze Fe­rencnek, Herceghalmi Károly- nak, Kiripolszky Sándornénak és Takács Józsefnek. Érdemes társadalmi munkás elismerés­ben részesítették Cserkuti Fe­rencet, Kőrösladányi Lajost, Palóc Józsefet és Tóth Lászlót. Góg Mátyás, az állami gazda­ság igazgatója a vállalat ki- yáló dolgozója kitüntetést nyújtotta át Kovács Kálmán­nak, a kivitelezés vezetőjének. — Miért törődnek ennyire az iskolával ? — kérdeztem Góg Mátyástól. — A dolgozóink gyerekei járnak ide — feleli —, és kö­zülük kerül ki az utánpótlás. Érdekünk, hogy jól képzett, értelmes ember váljék belő­lük. A helyi és megyei ta­nácstól kapott összeggel igye­keztünk jól sáfárkodni. Egyéb­ként évek óta tartjuk a kap­csolatot az iskolával. Az egy iskola, egy vállalat mozgalom keretében1 mi szoktuk elvégez­ni a karbantartási, felújítási munkákat. Örömünkre szolgál, hogy a KISZ KB nekünk ítél­te oda a Gyermekekért emlék­plakettet a közelmúltban. Minden megváltozik — Mi változik itt azzal, hogy az új épületet is meg­kapták? — kérdezem az isko­la igazgatónőjétől, Góg Má- tyásnétól. — Minden — feleli ragyogó arccal, le se tagadhatná, mennyire örül. — Minden osz­tályunknak lesz saját tanter­me. Végre vannak szertárak Tanulmányok a magyar népi demokráciáról Páratlan fejlődés A Tanulmányok a magyar népi de­mokrácia negyven évéről című kötetet a Kossuth Kiadó jelentette meg felszaba­dulásunk kerek évfordulója alkalmából. A könyv tartalma új oldaláról vizsgál­ja hazánk gazdasági-társadalmi fejlődé­sét. A tanulmányok kiterjednek a negy­ven esztendő fejlődésének számos kér­désére, a politika-, a gazdaság- és a művelődéstörténet fontos mozzanataira, összetevőire. A szerzők a magyar törté­nelemmel foglalkozó kutatók, akik több történésznemzedéket képviselnek. a legtapasztaltabbaktól — mint Pach Zsigmond Pál, Korom Mihály — a leg- fiatalabbakig, mint Póth Piroska, Ur- bán Károly. Szükség is van rá, hogy a felszabadu­lás utáni négy évtizedről a mai nem­zedék az eddiginél többet tudjon meg, hiszen hovatovább többet tudunk a Habsburgok és a Romanovok szövetsé­géről, a Kossuth-emigráció és az euró­pai szabadságmozgalmak kapcsolatairól, Magyarország és a kisantant viszonyá­ról, mint az utóbbi negyven esztendő eredményeiről. Az előbbiekről azért, mert a történészek azt a korszakot már feldolgozták és publikálták, míg az utóbbit csak most tárják fel, holott még él az a nemzedék, amely alakítója, for­málója volt ezeknek az évtizedeknek. Kétségtelen, hogy a felszabadulás óta eltelt negyven esztendő páratlan fejlő­dést hozott a magyar nép történelmében. S a történetírás még adós ennek teljes feltárásával. Ezt a hiányt igyekszik most pótolni ez a kötet. Nagyon érdekes írás Korom Mihályé, aki Debrecen 1944-es ideiglenes fővá­rossá válását írja meg. A 111 nap tör­ténelme van összesűrítve, nagyon tárgy­szerűen és mégis izgalmasan. Miért Debrecen? Hogyan működött az Ideig­lenes Nemzeti Kormány? Hogyan szer­veződtek a progresszív erők? — meg­annyi kérdés, amelyre válaszol a szer­ző. Orbán Sándor az ország felszabrdu- lása és a népi demokratikus fordulat kezdeti feltételeivel foglalkozik. Megál­lapítja, hogy a Szovjetunió felszabadító tevékenysége nélkül Magyarország alig­ha léphetett volna a népi demokrati­kus, illetve a szocialista fejlődés útjára. A súlyos háborús pusztítás után szinte a semmiből kellett megteremtenünk a gazdasági-társadalmi életet. Egyesek 1944 őszét 1707-hez, 1849-hez hasonlí­tották, mert mindhárom szám a ma­gyar függetlenségi harcok egy-egy ha­tárjelzője. 1944 ősze — 1945 eleje ugyan­is nemcsak a felemelkedés kezdetét je­lentette, hanem a szörnyű mélységet is, amelybe a magyar úri osztály taszította az országot. A kommunisták vezette koalíciónak, a Magyar Nemzeti Függet­lenségi Frontba tömörült pártoknak, a magyar nép legjobbjainak össze kellett fogniok, hogy úrrá tudjunk lenni a gon­dokon és megindulhasson az élet, hogy teljesen felszabaduljon az ország, s megteremtődhessen a népi demokrácia hazánkban. Gyarmati György a demokratikus közigazgatás kialakításáról ír, míg Somlyai Magda a felszabadulás utáni közigazgatás szerepéről, a társadalom­ban elfoglalt helyéről ad értékelést. Gál Lajos a demokratikus ifjúsági mozga­lom szervezeti és politikai 1945-ös szét­tagoltságát ismerteti. Olvashatunk a könyvben az MKP irodalompolitikájá­ról, a Lukács-vitáról és a Szociálde­mokrata Párt felszabadulás utáni ok­tatáspolitikájáról. Adám Anna az ipartelepítés első öt esztendejét összegezi. Ismert, hogy a magyar ipar 1949-ben főleg Budapesten és Pest megyében összpontosult; az or­szág iparának 55 százaléka helyezkedett itt el, míg a vidéken a bányászattal együtt csak 45 százaléka. Helyes terve­ket készítettek a vidék iparosítására, a decentralizálásra. Ennek a tervnek ré­sze volt a dunapentelei Kohászati Kom­binát és Vasmű építése, a kazincbarci­kai Borsodi Kombinát felépítése. Ter­vezték az Alföld iparosítását is. Később — mint ismert — ezt a tervet felül­vizsgálták és a türelmetlenség követ­keztében csorbát szenvedett a vidéki iparosítás és csak a hatvanas években terelődött helyes irányba az ország ipa­rosítása. Botos János az 1960—1980 közötti társadalmi fejlődés fő vonásait elemzi. Megállapítja, hogy ebben az időszak­ban tovább folytatódtak azok a gazda­sági és társadalmi változások, amelyek már korábban kezdődtek. A mezőgaz­daság szocialista átalakításával, a vidék iparosításával megvalósult a női mun­kaerő teljes foglalkoztatottsága. Tovább mérséklődött a nemek közötti iskolá­zottság tekintetében korábban kialakult különbség, szembetűnően javult a kö­zép- és felsőfokú végzettségűek aránya. Puskás Julianna a Magyarországról történt elvándorlást és a magyar diasz­póra néhány jellegzetességét ismerteti. S végül Pach Zsigmond Pál a magyar tudomány fejlődését összegezi. A sokrétű tematika és feldolgozási módszer bizonyítja, hogy a történészek egy-egy területet igyekeztek teljesen áttekinteni és helyes következtetést le­vonni. Ezért ez a kötet a benne foglalt tanulmányok tartalmával hozzájárul közelmúltunk mélyebb megismeréséhez. Gall Sándor és normális a tanári szoba, a könyvtár. Télen, tornaórán nem kell a hidegbe kivinni a gyerekeket. Eddig reggel nyolctól délután ötig tanítot­tunk. A váltott műszak min­denkinek fárasztó. Szeretnénk szaktanterem-rendszert kiala­kítani, most már megvan rá a lehetőség. — Hogy állnak szaktaná rokkal? — A tanév végén főtt a fe­jem, de épp a napokban jött egy földrajz-rajz és egy orosz­testnevelés szakos fiatal kol­léga. Már csak a matematika és a fizika tanítását kell va­lahogy megoldanunk. Nemcsak szóban Meg kell mondanom, igen rokonszenves volt nekem ez az összefogás. Ahogy az álla­mi gazdaság igazgatója áll a tornaszoba közepén és sorol ja: körbe fel kell még rak­nunk a bordásfalakat, az ab­lakra a véööráésokdt', így. többes szám első személyben beszél — nekünk, azt mondja és látszik rajta, hogy nem­csak szóban osztozik a gon­dokban. Nagy Emőke Rajzfilmek egész estére Macskafogó Három, úgynevezett egész estét betöltő animációs filmet forgatnak jelenleg a Pannónia Filmstúdió műtermeiben. Eb­ben az évben kerül le a vá­góasztalról Ternovszky Béla Macskafogó című, nyolcvan perces rajzfilm-krimije. A macskák és egerek harcáról szóló, az izgalmas bűnügy: történetek minden eszközét felvonultató produkciót jövőn mutatják be a mozik. Az else magyar animációs krimi el készítésében közreműködik eg; kanadai és egy bajor film gyártó cég is. Rövidesen elkezdődik Dar gay Attila negyedik, egész es tés rajzfilmjének, Az erdő ka pitányának a forgatása, i történet hőse egy „nyugdi előtt álló” rendőrkutya, ak azt tervezi, hogy az erdőbe fog élni, virágokat nevein Ám Zéró, a macska, újab bűntettet követ el, s ezt nek a „nyugdíjasnak” kell felde rítenie. A filmet 1986 végéi fejezik be. A Pannónia Filmstúd1 kecskeméti műtermeiben mi elkészült a magyar népmese harmadik sorozata. Várhatói már az ősszel a képernyői kerül a szorgalmas és a re lány története, A mindent jt ró maimocska és még sok m: régi mese feldolgozása. Ugyancsak Kecskeméten k szítik a Leó és Fred című í rajzfilmsorozatot, amely e; cirkuszi oroszlánról és id mórjáról szól. A főszerepli mindig más városban lépni fel, s közben mindig történ velük valami érdekes. Cakó Ferenc a rendezője Sebaj, Tóbiás! című gyurm filmnek. A címszereplő ne ismeretlen a gyerekek elő hiszen a most készülő soros már a második. A nagyobbak érdeklődésé tarthat számot az idén elk szülő Kérem a következi sorozat újabb 13 epizódja, nagy sikerrel vetített töri netek hőseivel, doktor But val, Ursulával és Csőrmesti rel immár harmadszor tál. kozhatnak a tévénézők. Tv-figyelőb Hazárdjáték. Amint Da. guerre, ez a múlt század első felében pingáló francia festő 1837-ben feltalálta a fényké­pezést, a valóságnak ez a meg- örökítési módja hamarosan több úton fejlődött tovább. Az egyik ilyen kibontakozási irá­nya a művészi eszményítés volt; vagyis az a törekvés, hogy az exponálok és a retu­sőrök mindenáron festmény- szerű ábrázolatokat igyekez­tek átadni az önmaguktól el­ragadtatott megrendelőknek. Nem sok időbe telt, amíg meg­jelent a másik csapás: ezen azok ballagtak tovább, akik a túlszépítés helyett a természet és az ember önnön arculatát tartották szükségesnek fölmu­tatni — minden rátét és dísz nélkül. Mivelhogy a film is fotog­ráfia — csak éppen a mozgó képek művészete —, a mozi- zásban is ugyanez a két őstí­pus figyelhető meg. Az egyik a mesterien kimunkált, sztáro­kat szerepeltető játékfilm, a másik meg a jelenségeket a maguk természetességében megőrző dokumentarizmus. (Ennek egyik korai csodáját kétszer is levetítette a televí­zió; címe: Nanu, az eszkimó.) Mostanság azonban, amikor a filmesek is úgy cserélgetik a modorukat, mint a producerek őket, sok öszvér megoldás szü­letik. Az egyik ilyen fából vas­karika dirigálás az, amikor nem hivatásos szereplőkkel játszatnak el előre éppen csak kigondolt meséket, és ráadásul úgy. hogy a háttéren sem szé­pítenek semmit. Ez az úgyne­vezett dokumentum játékfilm. Hogy, hogy nem, egy-két hí­ve azonban minálunk is hű­séges maradt hozzá. Köztük az a Szálai Györgyi, aki a film­gyárból átköltözött ugyan a televízióba, ám ott tapasztal- hatólag úgy fellelkesült, hogy egy egészen kiváló tévéfilmet forgatott abban a bizonyos < kumentarista stílusban. Hazárdjáték volt ennek minap vetített históriának címe, s noha azon lehetne tatkozni, hogy jó-e ez az nevezés, avagy nem égés: találó, afelől azonban két nem lehet, hogy a benne m idézett művelődésiház-igaz tó meg az ő egész környez a legközvetlenebb ismerő parola-melegével jöttek-m tek, vitatkoztak, inktrikált veszekedtek, sőt vereked előttünk. Ha a néző így sóhajtott a film legvégén, amikor az lásából kipenderült Bálint i tál — Takács Ferenc, ez a k vés, naiv, szakállas mackó ta oda testét, lelkét ennek -szeretetre méltó baleknek egy mély gödörben ásogat hogy micsoda pazarlás vei hagyni az ilyen közművelői megszállottakat, nos, ak nagyon igaza volt. És úgy így sorra rá lehetett bólii ni a sok kisebb igazsá hogy például mennyire dobnak oda, helyeznek, köí títenek ki a feladatukra n tatlan és alkalmatlan Sz Fercnceket — őt egy hiv: sós színész, Dörner Gye utáltatta meg. pompázatc —. s hogy micsoda vergői nek van kitéve az, aki szűk lakásban él, egészen i habitusú emberekkel ös: zárva. Dicséretére Erdős Pál í dezőnek, a felvállalt fésű lenség, darabosság, egyszc az a természetes életszat film egyetlen kockájáról hiányzott. 'Jgyes volt tehá dramaturg, Szántó Erika nyilván nem kis része van ki abban, hogy a cSclekm fő szála egy ilyen hatásos] dázatot közvetített. Nagyon tetszett, amit esi; tak! “ Akácz Lász

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom