Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-24 / 224. szám
prsr m „waí. »#;#] 1085. SZEPTEMBER 24., KEDD Panoráma és színház a romoknál A zsámbéki rom- lemplom, amely történelmi hátterét adja a nyári színházi előadásoknak, közkedvelt kirándulóhely is. A látogatók nemcsak az ősi falakban gyönyörködhetnek, hanem a hegyről letekintve eléjük tárul a zsámbéki medence festői szépségű panorámája is. Barcza Zsolt felvétele Módszertan új alapokon Egy diasorozat jótékony hatása A szegény embert az ág is húzza. Márpedig a kistelepülések közművelődése szegény ember: a művelődési ház többnyire régi, korszerűtlen és rossz állapotban van, ugyanez jellemzi a teebnikai felszerelést is. S mivel a pénz is kevés — az összeg változatlansága miatt —, valójában évről évre kevesebb, a lemaradást mind reménytelenebbnek tűnik behozni. Ráadásul ezekbe az intézményekbe nehéz szakképzett népművelőt találni, de még olyan képesítés nélkülit is, aki hosszabb ideig marad. Ezek a kis művelődési házak bizony rászorulnak a segítségre, a szakmai-módszertani irányításra, a teebnikai, netán anyagi támogatásra. Erre pedig a járási művelődési központok voltak a hivatottak. Bebizonyosodott, hogy igenis szükség van módszertani előadóra. Mert igaz ugyan, hogy a váci intézmény dolgozói szívesen kijárnak vidékre, de kell valaki, aki összefogja, koordinálja ezt a munkát. A váciak sokkal aktívabb tevékenységet és gyakoribb találkozásokat szeretnének. Dudás László, a módszertani előadó tulajdonképpen köny- nyű helyzetben van: alaposan ismeri a területet, hiszen korábban jóformán ugyanézt a munkát ..végezte. Az újítás szándéka természetesen nem azt jelenti, hogy régi bevált dolgokat meg akarná szüntetni. Partnerkapcsolat A közigazgatási átszervezéssel a módszertani funkció nem változott. Legfeljebb annyival — vélekedik Varga Zoltán, a váci művelődési központ igazgatója —, hogy a járási hivatal megszűnésével nagyobb lett az önállóságuk s ezzel a felelősségük is. Igaz, így a helyi tanácsokkal csak partneri alapon lehet tárgyalni. Megváltozott a munka pénzügyi feltétele is. Korábban a járási hivatal adta a szükséges pénzt, de ezzel nem a módszertani irányítást végző intézmény gazdálkodott. Az átszervezés után a művelődési központ nem kapta meg ezt a keretet, most saját költségvetéséből csípi le a szükséges forintokat. Vác vonzáskörzetének 32 településén tizenhét művelődési ház tartozik a Madách Imre Művelődési Központ módszertani irányítása alá. A kistelepülésekre általában jellemző kép itt is igaz. Nagy megdöbbenést okozott, amikor egy továbbképzésen az intézmények állapotáról készített diasorozatot a megyei vezetőknek bemutatták. (De legalább megindult a házak rendbetétele!) A népművelői státusoknak hetven százaléka van betöltve, de valamilyen megoldást — tiszteletdíjas, nyugdíjas — mindenütt találtak. Jelenleg hat képesítés nélküli dolgozik a területen, a többieknek vagy van megfelelő végzettségük, vagy most tanulnak. A fluktuáció itt is nagy. Szinte kizárólag a helybéliek vernek gyökeret. Feladatot tehát bőségesen kínál a terület, éppen ezért Vácott új alapokra kívánják helyezni a módszertani munkát. Ennek érdekében két hónapja ismét van módszertani előadójuk a volt járási közművelődési felügyelő személyében. Ha jöttek Ez nem azt jelenti, hogy eddig semmit nem csináltak — siet megnyugtatni Varga Zoltán. A területen dolgozó szakképzett népművelőkből módszertani munkacsoportot szerveztek, Sk alakították ki a továbbképzések, ankétok témáját. Minden intézmény rendszeresen megkapja a váci programokat és propagandaanyagokat, de visznek ki kiállításokat is. Sok helyről rendszeresen járnak a színházi előadásokra. De ide sorolhatjuk még, hogy amikor új népművelő — különösen, ha képesítés nélküli — kerül valamelyik házba, akkor egy hétig Vácott dolgozik. Ismerkedik az intézménnyel, a munkával, az irányítási és adminisztrációs feladatokkal. Egyszóval kaptak segítséget eddig is a kis intézmények, de elsősorban akkor — ahogy az igazgató fogalmazza —, ha jöttek és kértek valamit. Nos, ezt akarják most megfordítást. Alközpontok MegiriaraS továbbra is a módszertani csoport, sőt aktivitására még inkább számítanak majd. Mivel a,terület meglehetősen nagy, szeretnék decentralizálni a munkát, három módszertani alközpontot kívánnak létrehozni. Az egyiket Ácsán a nemzetiségi hagyományőrzés központjaként, a másikat Vámosmikolán a helytörténet és a honismeret centrumaként. A harmadik, általános jellegű alközpont pedig Szob lenne, a vonzás- körzet északi területe tartozna hozzá. Mindezzel nem a munkától akar szabadulni a váci művelődési központ, a feladatok megosztásától az erők jobb kihasználását remélik. Nagyon, hasznos és szükséges, hogy egy népművelő továbbképzéseken, ankétokon gyarapítsa ismereteit, bővítse tapasztalatait, de amikor nincs pénze egy rendezvényre, ha nincs egy erősítője és néhány hangfala, akkor ez egy csöppet sem vigasztalja őt. Éppen ezért a váciak keresik a kis házak konkrét segítésének újabb és újabb formáit. Ilyen a közösen rendezett falunapok — legutóbb Szobon —. ezeket együtt szervezik meg a helyi és a váci népművelők, technikai eszközöket visznek ki és pénzzel is hozzájárulnak a rendezvényhez. Lehet panaszkodni Valószínűleg Dudás László is föltette már magának a kérdést, vajon mennyire igénylik a területen dolgozó népművelők a módszertani és gyakorlati segítséget, mert nem sokat gondolkodik a válaszon. A népművelők többsége egyedül, elhagyatva érzi magát falujában, s már az is öröm számára, ha panaszkodhat v^lak^nek. . Pusztán ezert persze rteÄi sok értelme lenne ennek a munkának. De a különböző szakmai programokon is legalább 70—75 százalékos a részvételi arány, s a képesítés nélküliek, a kezdők mind ott szoktak lenni. S nem utolsó szempont, hogy a Vácfól érkező módszertani előadó sokszor könnyebben intéz el bizonyos dolgokat a tanácsi vezetésnél, mint a helyben élő és dolgozó népművelő. Maguk a tanácsi vezetők is számítanak a váci intézmény segítségére, az egyik elnök fogalmazta meg, hogy nagy szükségük van erre, mert az átszervezés óta nem nagyon tiD'ak hová fordulni, ha valamilyen gondjuk volt a közművelődés irányításával. M. Nagy Péter Megadjuk a tévedés jogát Az eredményes munka titka Hogyan lehet optimális óratervet kidolgozni, hogy minden gyerek a neki megfelelő tempóban haladjon, alapos tudást szerezzen, a jók és a gyengék ne hátráltassák egymást a munkában, a felzárkóztatás és a tehetséggondozás ne menjen egymás rovására? Ezekre a kérdésekre keresik a választ a nagykőrösi Arany János Általános Iskola pedagógusai, akik vállalkoztak arra, hogy összeállítják egész évi óratervüket és tanulmányozásra, összehasonlításra továbbadják — a Művelődési Minisztérium közvetítésével — más iskoláknak. Nem buktatunk — A minisztérium felkérésére vágtunk ebbe a meglehetősen nagy léptékű munkába, mondja dr. Kovács Gábor igazgató. És mint mindennek, ennek a kísérletnek is története van. Néhány évvel ezelőtt a minisztérium nevelési-oktatási és ifjúságvédelmi főosztálya azt vizsgálta, hogy a fiatalok miért térnek a bűn útjára. Kiderült, hogy a bűnözés ösz- szefügg az iskolázatlansággal is. Sokan nem végzik el még a nyolc osztályt sem, az éveket végigbukdácsolják, majd mint túlkorosok kimaradnak. Logikusan következett a kérdés, mit lehet tenni azért, hogy a bukottak és túlkoro- sak száma csökkenjen? Nálunk jó egy évtizede minden gyerek elvégzi tizennégy éves korára az általános iskolát, nincsenek túlkorosaink és bukott gyerkeink — persze nem azért, mert vajszívűek vagyunk. Gondolom, ezért esett a mi iskolánkra a választás: mutassuk meg, mit hogyan csinálunk. Azt az alapelvet fogadtuk el, hogy az általános iskolából ki kell szűrni az iskolaéretleneket. A gyógypedagógiai alanyokat át kell telepíteni a megfelelő intézménybe még akkor is, ha a szülők nem akarják belátni, hogy ez nemcsak a gyerek érdeke, hanem az osztálytársaié is. Egyszóval általános iskolába azok a gyerekek kerülhetnek, akik ép idegrendszerűek és egészségesek, nem hiányoznak folyton. Ezek a gyerekek el tudják sajátítani a tanterV el$ÍT^-,minj®urat>t. Ha a nevelő is felkészült, fejlett a módszertani kultúrája, átgondoltan tervezi meg az órát, akkor valószínű, hogy a munkája eredményes lesz. Nagyon igaznak tartom a Lé- nárd-féle módszer mottóját: „Mindenféle képesség — az írás, olvasás, a gondolkodás —, csak a célnak megfelelő rendszeres tevékenykedtetés- sel fejleszthető”. — Tehát a gyerekek órai munkájára helyezik a hangsúlyt. . — Már régen nem tanítunk, hanem a tanulási folyamatot szervezzük és irányítjuk. Kiküszöböltük azt az üresjáratot, hogy amíg egy gyerek felel, harmincöt unatkozik. Az órán mindenki kap feladatot és önállóan oldja meg. Tudja, hogy tévedhet is, nem Vas István köszöntése „Minden igazi kritika és tanulmány felfedezés, akkor is, ha kétezer év előtti dolgokról szól. Magunkfajta embernek legalábbis ahhoz, hogy Horatiusról vagy Goethéről egyáltalán mondani tudjon valamit, előbb fel kell fedeznie, külön és újra, Horatiusi és Goethét is”. És ha lehetőségünk és időnk van rá, nem árt, ha az évtizedek során többször is felfedezzük, mindig újra és sohasem teljesen azonosan. A hosszabb ideje Szentendrén élő Vas István Megközelítések című tanulmánykötete előszavában fogalmazza meg ezeket a gondolatokat, melyek természetesen érvényesek az ő költészetére is. Gazdag életműve bőséggel kínálja az újrafelfedezés alkalmait, mert a folytonos megújulásra kész ember. Pályája elején a költészettel együtt sorsot is választott, vállalta, hogy az írással, az önkifejezéssel újrateremti önmagát. A költészet anyanyelvét Aranytól, Babitstól és Kosztolányitól tanulta. Klasszikus veretű költeményeiben felsejlik a magyar líra nagyjainak életre szóló hatása. De tehetsége a szép vers írásánál mindig többre sarkallta: a felismert igazságok vállalására és kimondására. Így lehetett, hogy akkor is szót emelt Kosztolányi, Szabó Lőrinc és Németh László mellett, amikor az nem volt ildomos. Legyen az napló, levél, jegyzet, tanulmány, elégia vagy szatíra, amit éppen ír, mindig a lényeg árnyalt és pontos megfogalmazása vezérli tollát. A Nyugat első nemzedékétől kapott útrava- ló és páratlan felkészültség, világirodalmi tájékozottsága megvédi attól, hogy behódoljon talmi divatoknak, de mindig ráérez az igazi értékekre. fgy értendő talán az ő ómódi modernsége. Az elsők között van aki fordítja, megismerteti és megszeretteti a magyar olvasókkal többek között Apollinaire-t és T, S. Eliotot. Előítéletektől mentesen próbálja mindig befogadni az újat. Az irodalom kérdéseiben ítéleteit elfogulatlanság és a tájékozottság adta fölényes biztonság jellemzi. Tanulmányait áthatja a gondolatébresztő, olykor csípős, néhol ironikus vitaszellem. A most 75 éves Vas István az a fajta költő, aki nem csekély megpróbáltatásai közepette is megőrizte lelki tágasságát, szellemi nagylelkűségét és nyitottságát. Ezek a féltve óvott és tudatosan fejlesztett képességei formálták át bús, néha kétségbeesett fiatalemberből az életszeretet meggyőződéses költőjévé. N. E. veszi senki a fejét. Nagyon fontos mozzanatnak tartom a tévedés jogát, knert mindjárt másképp lát munkához, nem szorong, hogy a végén rossz jegyet kap. Számonkérés csak akkor van, ha egy-egy nagyobb témakört befejeztünk, kellőképpen gyakorolták és megtanulták az anyagot. Igyekszünk messzemenően biztosítani az elsajátítás szabadságát. Így, hogy közben nem felelnek, derűsebbek az órák. A feladatok megoldását ellenőrizzük, menetközben megtanulják korrigálni a tévedéseiket és megszokják, hogy ha munka közben hibáznak, az nem bűn, hanem a folyamat velejárója. A lényeg az, hogy ismerjék fql, hogy tévedtek, és ami rossz, tudják kijavítani. Így .rögzül igazán a tudás. Az én egyik osztályomban is volt olyan gyerek, akit ötödikben elvileg meg kellett volna buktatni matematikából, de még hatodikban is, nyolcadikban viszont már nem lehetett hármasnál rosszabb jegyet adni neki, úgy tudta az anyagot. Ezzel a módszerrel, mely lényegében a Lénárd-féle elképzelésekre épül, jól fel lehet zárkóztatni a tanulókat. Gyakorolva tanulás — Ma már elég sokféle módszer ismeretes, a pedagógusok élnek is velük, de az az érzésem, hogy sok esetben azt az alapvető célt nem tisztázzák, hogy milyenné szeretnék a gyerekeket nevelni. A jelenlegi „tudóska” képzés véleményem szerint, még nem az igazi. — A pedagógusnak valóban el kell döntenie, hogy mit akar elérni. Mi a legfontosabb feladatnak azt tartjuk, hogy a tanár segítse a tananyag lényegének elsajátítását. Egy évtized tapasztalata alapján mondhatom, hogy nálunk a gyakorolva tanulás, mint módszer bevált. — Sok pedagógus úgy véli, hogy a felzárkóztatás és a tehetséggondozás egyszerre megoldhatatlan feladat, mert vagy a gyengébbekkel foglalkoznak, vagy a jókkal, de együtt csinálni a kettőt nem lehet. — • Én más véleményen vagyok. Helytelennek tartóin azt a gyakorlatot, hogy a gyengék szintjére szállítják le a mércét, úgy vélik az a jó, ha a karaván sebessége egyenlő a leglassabban haladóéval. Azt -kell elérni, hogy ki-ki a saját képességei szerint haladjon, lehetőleg úgy, hogy ne növekedjen közöttük a távolság. Tíz iskolának — A tanárok elkészítették az órákon való foglalkozások pontos leírását, ön elküldte az anyagot a minisztériumnak. Mi lesz a további sorsuk? — Ügy tudom, tíz iskolának juttatták el, hogy próbálják ki ott is. Reméljük, szintén kedvezőek lesznek a tapasztalataik. Én a Lénárd- féle módszer fontos erényének tartom, hogy javítja a gyerekek munkához, tanuláshoz való viszonyát, önállóságra neveli őket, kimozdítja a passzív hallgató, befogadó szerepből. Kialakul bennük a teljesítményük ellenőrzésére való képesség. Az egyénenkénti, differenciált foglalkozás lehetővé teszi az eredményes együtthaladást. A felmérések tapasztalatai szerint jelentős mértékben fejlődött a gyerekek gondolkodási, problémamegoldó készsége. A sok-sok feladat megoldása révén jó értelemben vett rutinra is szert tesznek és megtanulják — épp a társaik munkája kapcsán —, hogy elképzelhető egy feladatnak több jó megoldása is. Ez nevelési szempontból is fontos, hiszen növeli a másféle elképzelésekkel szembeni toleranciájukat. Nagy Emőke Radio figyelő' ZEBEGÉNYBEN. Az elkésett nyár verőfényében nincs is szebb hétvégi program, mint kirándulni a Dunakanyarba. A víz, a levegő, a színesedő erdő varázsa ragadta el a rádiósokat is a szombat délelőtti adás közvetítésekor. Ezúttal — mint ahogyan azt Antal Imre és Kertész Zsuzsa műsorvezetők megfogalmazták — nem egy családhoz látogattak. Egy összetartó tágabb közösséget, Zebe- gény szerelmeseit hívták meg a másfél órás beszélgetésre. Mi az, ami a rádióhallgató számára érdekes lehet? A rádiós eszköztár ezúttal csupán a mikrofon segítségével ecsetelheti a táj szépségét, Zebe- gény értékeit. Csakhogy a két műsorvezető mestere a szónak. Olyan elevenen mutatták be a vidék nevezetességeit, hogy aki még nem járt errefelé, minden bizonnyal elhatározta: ellátogat Zebegény- be. Ugyanakkor másfél óra «meglehetősen kevés ahhoz, hogy teljes színességében megmutatkozzék előttünk egy község jelene, régmúltja és természetesen a jövője. Kiváltképpen, ha olyan településről van szó — mint azt egy részletes fejtegetésben hallhattak — ahol már az ősember jelenlétére utaló nyomokat találtak. Az idősebbek még talán emlékeznek is az egykori löszházakra. Még a századelőn is hajlékot nyújtottak a szegényebb embereknek ezek a földbe vájt lakhelyek. Zebegény neve összefonódik Szőnyi István munkásságával. Nem véletlen, hogy oly sok szó esett a festőművészről, életéről, családjáról, mindennapjairól. Zsuzsa néni, a hajdani házvezető a szokásairól, szófukarságáról, kedvenc ételeiről beszélt. Mindezekkel emberközelbe hozta a mestert. Az egykori ház ma múzeum. S van-e ideálisabb műterem, mint a Dunára tekintő ezer színben pompázó kert. A lelkes utódok nyaranta itt próbálgatják a festészet tudományát. Bárki jelentkezhet a zebegé- nyi szabadiskolába, aki kedvet érez, hogy kipróbálja önmagát, tehetségét.. Történelmi pillanatokat élhetnek át, akik mostanában örökítik meg a tájat. Hiszen néhány esztendő múltán a nagy építkezések nyomán megváltozik a látkép. Akik még eddig nem értesültek róla, hallhatták: restaurátor-műhellyel gazdagodott a szabadiskola. Üjdonság még az elméleti tudást nyújtó művészettörténeti szak. KOS KÁROLY itteni tevékenységéről, a hajózási magángyűjteményről, a község mindennapjairól vallottak a helybeliek és sokan mások, akiket Zebegénybe húz a szívük. Turián György rendezői erénye abban mutatkozott meg, hogy a zenés, színes műsor számára megtalálta a megfelelő arányokat. Jó volt kirándulni Zebegénybe az éter hullámain. LEGKEDVESEBB VERSEIBŐL válogatott a Petőfi rádióban ezúttal Szemes Mari. A műsorfelvezető vallomásból a színésznő mintegy dióhéjban összefoglalta saját tapasztalásait az élet nagy eseményeiről. Megtudhattuk, hogy számára a legkedvesebb az a vers, amelynek gondolatmenete az, ami abban az időszakban őt is foglalkoztatja. Így került egymás mellé Euripidész Médeia részlete, Weöres Sándor Harmadik szimfóniája, valamint Lezsák Sándor A félelemből kizuhant város című verse. Sajátos megközelítésben, sajátos előadásban hallgathattuk a lírán átsütő üzenetet. Erdősi Katalin
