Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-23 / 223. szám
NAGYKŐRÖSI Attila A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 323. SZÄM 1885. SZEPTEMBER 23., HÉTFŐ A mértékletesség becsülete Ha az átlagember azt a szót hallja, mentálhigiéné, talán nem is tudja biztosan, mire gondoljon. Mint általános érvényű, széles körű, távoli célra irányuló program azt jelenti, hogy minden egyes embernek biztosíttassák a születése előtti időtől élete fogytáig a lelki egészség elérésének és megőrzésének a joga és lehetősége, az ő ugyanerre irányuló kötelességei ellenében. Ezzel az is világos, hogy a mentálhigiéné többet is, mást is .jelent az ideggondozás tárgyánál. Azt jelenti, hogy a különböző kóros lelki eltéréseket, személyiségfejlődési hibákat, társadalmi beilleszkedési zavarokat kóros magatartási és életvezetési módokat korán — vagy legalábbis gyógyítható stádiumban — kell felismerni és a beteg állapotának megfelelő helyen, differenciáltan és progresszíven kell ellátni. S megfelelő módon kell követni, ellenőrizni, utókezelni, gondozni, hogy elkerülhető legyen az esetleges visszaesés, s elhárítható legyen az állapotromlás. Arányok Az az igazság, hogy a legfontosabb dolog mindezek teljes kivédése lenne. Ehhez egészségvédő közvélemény, az oktatásügy nevelésüggyé való átalakítása, a munkahelyi és lakóhelyi egymás mellett élésnek valódi közösséggé válása, és még sok-sok, nem egészségügyi feladat megoldása volna szükséges. Magyarországon 108 intézetben 170 orvos és 335 gondozónő dolgozik, közei 110 ezer beteget tartanak nyilván. A pszichiátriai gondozottak fele elmebeteg, hatvan százalékuk 50 év feletti. Az alkoholgondozóban 101 orvos mellett 145 gondozónő dolgozik, s több mint ötvenezer beteget látnak el. Évente húszezer új beteg mellett tizenötezret törölnek öngyilkosság, baleset miatt. Országos adat(sejtés), hogy az alkoholisták a lakosság két és félhárom százalékát teszik ki, s körülbelül ugyanennyire tehetők a nagyivók is. Az egészségügyi és szociális bizottság javaslatára Nagykőrösön a tanács végrehajtó bizottsága 1978-ban hozott határozatot a mentálhigiénés gondozó létesítésére. Ez a különböző akadályok elhárulása után 1983. január elsején valósult meg. Vezetője pszichiáter — dr. Kardos György —, munkatársa három, ősztől szakképzésben részt vevő, gondozónő. Sajnos, betöltetlen állásuk is van. A betegeket „ömlesztve” látják el. Ez a nem túl ide- illő szó azt jelenti, hogy mindenkit fogadnak bármely rendelési időben. Ez a szabályozatlanság éppen a gondozandó betegek mielőbbi kiszűrését szolgálja. Egyszerűbb. könnyebb így a munka, a betegek odaszoknak, kötődnek, nem kell utánuk járni. Ám az ömlesztett beteg- forgalomnak most már több a hátránya, mint az előnye. A városi gondozó 1983-ban 2896, 1984-ben 4998 beteget látott el. Érdekes szám, hogy ebben az évben már 435 alkoholistát kezelnek. A gondozottak számához viszonyítva arányuk öt a háromhoz (az alkoholisták javára) — országosan fordított a helyzet... A jobbik más A jelenlegi mintegy ötszáz alkoholistának a gondozása alkoholellenes klub, mint terápiás, tehát öngyógyító, önsegítő, önnevelő közösség nélkül eleve kudarcra van ítélve; hiszen a formális, évente egyszer-kétszer megvalósítható látogatás nem gondozás. A városban az elképzelések szerint megvalósítható a klub — s ott az absztinenciára frissen beállított lábadozó találkozhatna jobbik másával (az ivóinak a szociálisan lefokozó és korai halálra ítélő rabságából szabadult példaképével.) Éppen ezek a találkozások emelhetik (néfej a lábadozó alkoholistákat önmaguk és sorsuk fölé. Ezeket a szembesüléseket semmi sem pótolhatja ... Nemzetközi összehasonlításban is, ilyen iszákosmentő öngyógyító közösségek nélkül a méregtelenítő, józanságra beállító orvosi gyógymódok nem sokkal hatékonyabbak, mint ahány alkoholista magától is meggyógyul. Erre a pontra pedig csak minden tizedik juthat el. A más mentálhigiénés gondozottak aránya a lakosságon belül — már legalábbis, akik rászorulnának — még a tíz százalékot is elérheti. Az értelmi fogyatékosok szinte növekvő száma, a veszélyeztetettek, kábítószeresek, öngyilkosjelöltek vagy ezt megkíséreltek serege, a neurotikusok — sajnos — tömegei az alanyok. Mindezek Nagykőrösön három-hatezer embert jelentenek. S ebből vettek nyolc- százat gondozásba. A gondozó terápiás lehetőségei nem jobbak, nem rosszabbak, mint másutt. Csaknem minden kezelési eljárást alkalmaznak, s kétségtelen, hogy a pszichiátriai betegellátás mindinkább já- róbeteg-ellátáasá válik ott, ahol a fejlődés természetes útját járhatja. Ez azonban az intézmény erősítését, profiljának szélesítését, rendelési idejének differenciálását, hatékonyságának a fokozását igényli. S hol van akkor még a nappali-éjjeli szanatórium, a védő szállás, a védő munkahely — s a már említett öngyógyító-önsegítő klub ... Fontos a gondozó és az alapellátásban dolgozó orvosok közötti azonnali, élőszóban vagy telefonon történő konzultáció. Nem a beteget kell járkáltatni, hanem személyesen kell közölni az esetek tennivalóit, buktatóit. A nagykőrösi mentálhigiénés gondozó kapcsolatait ez jellemzi Kerepestarcsával, Cegléddel, a körzeti és üzemorvosokkal s másokkal is. Az alapelv mindenütt azonos: egymás munkáját kölcsönösen elősegíteni, támogatni, megkönnyíteni — éppen az illetékességükre utalt beteg érdekében. Helyreálh'ttassék S bár írásunk máris hosz- szabb az átlagosnál, mégis csak dióhéjban mutatja meg a mentálhigiénés gondozás városi helyzetét. A tanács végrehajtó bizottsága egyik legutóbbi ülésén áttekintve a helyzetet, a közeljövő feladatait is megfogalmazta. Többek között a munka differenciálását, az alkoholellenes klub létrehozását, az iskola- orvosi szolgálat meghosszabbítását állítják a gondozói munka előterébe. Mindezek mellett — ahogy dr. Kardos György igazgató főorvos fogalmazta — az lenne az igazi, ha helyreállíttód- na a mértékletesség becsülete. B. O. Piaci jelentés Drága volt a szőlő A hét végén nagy és élénk piac volt. A kocsis piacon kis tétel kadar szőlőt árultak, s kilójáért 17 forintot kértek. Nagyobb mennyiségű zala- gyöngye szőlőt tőkéről 15 forintjával adtak el. Dinnye is sok volt, a görögöt 4, a sárgát 7, a beföznivalót 10 forintért mérték. A háztáji terménypiacon a búza literjét 5—5,50/az árpát 6, a morzsolt kukoricát 6— 6,50, a napraforgómagot 12— 14 forintért adták. A gyümölcs- és zöldségpiacon a csemegeszőlő kilója 26 —35, az alma 10—18, a körte 12—20, az őszibarack 12—30, az oltottszilva 12, a burgonya 5, a fehérkáposzta 8—10, a kelkáposzta 20, a gyalult káposzta 15, a karfiol 35, a vöröshagyma 12, a fokhagyma 28—50, a paradicsom 6—8, a zöldpaprika 12—16, a zöldkukorica 4,50, a zöldbab 16, a köleskása 50, a szárazbab 50, a sárgarépa 16, az uborka 25—30, a gyökér csomója 8—10 forint volt. A baromfipiacon a tyúk párja 190—260, a vágócsirke párja 110—200, kilóra 50, a lúd párja 500, a kacsa párja 200, a tyúktojás darabja 2,80—3,30 forint volt. Anyakönyvi ggi Hírek H Született: Paulovics Sándor és Károly Éva: SándorGyőr István és Halasi Ágnes: Ágnes; Balázs Ambrus és Sze- bellédi Julianna: Julianna nevű gyermeke. Névadót tartott: Becze Pál és Ivanics Rozália: Pál; Szatmári Zoltán és Kása Sára: Ildikó; Horváth István és Megyesl Irén: Gábor; Halász Róbert és Varga Mária: Róbert; Kaszala László és Korsós Valéria: Norbert; Kis József és Gergely-Kis Mária: Nóra; Faragó István és Hegedűs Éva: István nevű gyermekének. Házasságot kötött: Batonai Sándor és Kóródi Ilona; Kovács Ferenc és Varga Katalin; Kis Sándor és Kása Mária. Meghalt: Hajdú Sándor (Fény u. 16.); Tóth Kálmánná Szabó Rozália (Ady E. u. 16.); Kmetty Pál (Árboz u. 11.); Horváth Ambrus (Niklosz J. u. 44.); Tóth Lászlóné Tóth Rozália (Kecskeméti út 64.); Utasi Sándorné Török Rozália (Ceglédi u. 32.); Kis Jó- zsefné Dobi Irén (Sallai I. u. 32.). Megtértek a lakóhely kebelére 1 egyesületet alapítottak Nem tudom, ki hogy van vele, én mindig őszintén örülök, ha tanúja lehetek valami nevezetes eseménynek. Még annak is, ami mások szemében csak egyszerű hétköznapinak tűnő pillanat, de nagyra értékelem, ha valami újdonságot vélek mögötte felfedezni. Most bizonyára sokan megmosolyognak, de nem vagyok rest elárulni, hogy fontos dolognak tartottam a nagykőrösi díszmadártenyésztők alakuló ülését is. Sőt azt is mondhatom, úgy fogadtam hírét, mintha régi vágyam beteljesülését látnám benne, holott tulajdonképpen semmi okom személy szerint a lelkesedésre. Se kutyám, se macskám, de még egy árva törpepapagájom sincs, s így reményem se, hogy az újdonsült egyesület tagja lehessek. Hobbi De nem Is ez a lényeg, különben is jól néznénk ki, ha mindig csak egyéni szempontjaink szerint döntenénk el, mire van szükség, és mire nincs. Más oka volt, amiért kívülálló létemre is örvendeztem, s jeles alkalomnak tituláltam a körösi díszmadarászok egyesülését. Részben azért, mivel nálunk meglehetősen unikumízűnek tűnik létrejötte, noha állítólag e hobbinak városunkban is tekintélyes számban vannak hódolói, akik mostanáig a kecskeméti egyesület pártfogását élvezték, jórészt ennek tudható be, hogy idehaza keveset hallattak magukról, s talán még ma sem tértek volna meg a lakóhely kebelére, ha odaát nem kezdik kényelmetlenül érezni magukat. Hogy mi volt az előzménye a hirtelen kenyértörésnek, az lényegében nem is nagyon tartozik ránk, habár a minden különösebb formaság nélkül, sebtében megalakult egyesület frissiben megfogalmazott célkitűzéseit hallva, nem volt nehéz kikövetkeztetni az indítékokat. A nemes értelemben vett sportélet, a személyes, és közösségi öröm, szórakozás szolgálatába kell állítani az egyesületi munkát, minden anyagias szemlélettől mentesen — mondták. Nos, e kijelentés önmagában még nem kelt különösebb feltűnést, végül is minden hasonló szervezet ilyesmiket ír zászlajára. Ellenben a legutolsó gondolatot nem véletlenül hangsúlyozták. Mert szó ami szó, e hobbinak, vagy ha úgy tetszik, sportnak is megvannak a maga kirívó szégyenfoltjai, amik ellen a jóérzésű egyesületi tagok élénken tiltakoznak, mondván, ne alázza senki üzletté a díszmadártenyésztést. Nos, állítólag ilyen jelenségek is bomlasztották a régi keletű kapcsolatokat. Ám kiderült, hogy inkább az önállósodás vágya volt mindennél erősebb, hiszen azt a legtisztább érzésű díszmadártenyésztő is kénytelen elismerni, hogy nehéz meghúzni azt a határvonalat, ami mögött már üzletelésnek lehet nevezni a rikácsoló jószágok forgalmát. A díszmadártenyésztés is olyan szórakozás, ami időnként nem kevés kiadással jár, s a szaporulat elhelyezése is feltételez bizonyos nagyságrendű adásvételt Börze Mindezt azért feszegetem, mert tapasztalatból tudom, hogy vannak, akik haszontalan Időtöltésnek tartják, sőt ami még rosszabb, valamiféle részrehajló egyesülésre következtetnek, holott erről most egyáltalán szó sincs. Igaz, az anyagiak eléggé súlyponti kérdésként szerepeltek ezen a gyűlésen is. Érthető, az indulás pénzt kíván, a befektetésekről szóló lista terjedelmes. Szerencsére az egyesület országos vezetősége is belátta a közmondás igazságát, hogy minden kezdet nehéz, így az ígéret szerint az alakulást engedélyező okirat mellé 10 ezer forint induló tőkét is kölcsönöz, ami kevés, de ahhoz viszont sok, hogy könnyedén vissza lehessen majd fizetni. Márpedig ezt mindenképp ki kell gazdálkodni, ha tetszik, ha nem. s a működéshez később is meg kell teremteni az anyagi fedezetet anélkül, hogy a sportból tényleg üzlet válna. Ennek csak egyetlen módon lehet eleget tenni, ha a vevő is, eladó is jól jár a vásáron. Ezért már október végén szeretnék megrendezni az első díszmadárbörzét, aminek a kéTérkép a talajról üesten 1909-ben találkoztak a kor legnevesebb me* zőgazdasági szakemberei. A konferencián elhatározták, hogy rendszeressé teszik a tudományos véleménycserét, s ebből a célból megalapították a Nemzetközi Talajtani Társaságot, amelynek jelenleg már nyolcvannál több ország a tagja. A konferencia összehívását Freitz Péter professzor kezdeményezte, aki az első jelentősebb agrogeológiai térképek megalkotója volt. A világ első talajtérképét Szabó József készítette 1858— 1861 között, amelyen az akkor ismert hat talajnem volt feltüntetve Békés-Csanád vármegyéről. Ma már 41 talajtípus ismert, az altípusok száma pedig 92. A talajosztályozások és a talajtani vizsgálatok alapján készült talajtérképek abban segítik a mezőgazdászokat, hogy hol és milyen technológiával kell beavatkozni a talaj termékenységének fokozásába. Például az alföldi szikes talajból a nátrium egy részét kell kivonni, mert a szikes talaj vízbefogadó képessége minimális. Különböző távolságokon 20 méteres gödröket ásnak, ilyen mélyen található a kálciumos, vagy köznapi nevén sárga föld. Ezt szétterítik a táblákon, és bedolgozzák a talajba, a kálcium pedig kiszorítja a felesleges nátriumot. Ezt az úgynevezett anyagterítést Tes- sedik Sámuel alkalmazta először. A talajtérképek tehát fontos segítséget nyújtanak a meliorációs és öntözési munkához, a talajtani fejlesztéshez. Az országban a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjában foglalkoznak ezzel a — szinte — csak szakemberek által ismert munkával. 1:10 000-től 1:100 000-hez méretarányban a legkülönfélébb térképek készülnek. Gyakorlati alkalmazásukhoz fel kell tüntetni a talaj jellemző tulajdonságait. Ezek: a kémhatás, a mésztartalom, a humusz állapota, a tápanyagjellemzők és a talajvíz. A jövőben fokozatosan állnak át a mezőgazdaságban a múlt században kialakult, de már elavult aranykoronás rendszerről az új, 100 pontos talajértékelésre. A talajtérképek ehhez is segítséget nyújtanak. KS Vendégkönyv a csárdában A költőnek szól a tisztelet Petőfi Sándor, hazánk nagy költője, a szabadságharc idején megfordult a kocséri határban, sőt az öreg Kutyakaparó csárdában is, amiről gyönyörű verset írt. Nem tudom, költőnk sejtette-e akkor, hogy a versből a pusztacsárdában láthatatlan oltár alakul ki, melyen száz év múlva is tisztelegni fognak az ő emlékezetének. A Kutyakaparó ma is gyakran látogatott hely. Ellátogatnak a csárdába az ország majd minden részéről diákok, munkás brigádok, és a környékből kérékpárós túrázók zarándokolnak e nevezetes helyre. A csárda méltóképpen várja a vendégeket. A Nagykőrös és Vidéke Afész üzemelteti, mely kint és bent szépen rendbehozatta, s a falon márvány emléktábla eleveníti fel Petőfi Sándor és a csárda múltjának emlékét. Ezt az emléktáblát még a háború előtt tervezte a nagykőrösi Arany János sőbbiekkel együtt nem titkolt célja az, hogy a nagykőrösi madárbarátok a kereskedelem kikapcsolásával olcsón jussanak hozzá kedvenceikhez. Remélik azt is, hogy az egyesület nyilvánosság előtti gyakoribb szereplése révén mind többen kapnak kedvet a díszmadarak tartásához, tenyésztéséhez, s lépnek az újonnan alakult egyesület tagjai sorába. A mostani gyűlésen még csak alig több mint tucatnyi alapító tag találkozott, s választotta meg a 4 tagú vezetőséget, s Horváth József személyében az elnököt, de úgy hírlik, a környező helységek tenyésztőivel várhatóan elég tisztességes létszámúra fog duzzadni az egyesület. Aki -netán máris kedvet kapott hozzá, Kőházi Pál gazdasági felelősnél (Dévai út 9.) feliratkozhat. Szervezetten Azt gondolom, fölösleges ecsetelni, mi minden előny származik abból, ha valaki egy szervezet keretében élhet hobbijának, hiszen a szokványos csereberén kívül például arra is lehetőség lesz többek között, hogy tudományos igényű ismeretterjesztő előadásokat hallgassanak meg a madarak életéről, neveléséről. De ezek előrebocsátása után máris sürgősen kijelentem, távol áll még a gondolata is tőlem, hogy az alakuló gyűlés ürügyén most valamiféle kampányt próbáljak elindítani a díszmadártenyésztők javára. Csupán tudatni kívántam, hogy az élvezetes időtöltésnek, tanulságos szórakozásnak ilyen szervezett formája is létezik ma már nálunk. Ezért tartottam szóra érdemesnek, mi több jeles eseménynek. Miklay Jenő Társaság és Rácz József festőművész-tanár, de elhelyezésében közrejátszott dr. Törös László irodalomszeretete is. Azóta nagyon megkopott, a múlt évben mesteri tökéletességgel újította fel Faragó Dénes kőfaragó mester, aki nemrégiben elhunyt. A csárdába be-betérnek az előtte elhaladó hazai és külföldi utasok is, s Halasi Istvánná, a csárda vezetője, magyaros vendégszeretettel fogadja őket. — Igazi jó kocsmáros — mondták Budai István és Bognár László, a tangazdaság-dől- ■ gozói. A szomszédos tanyák egyikéről Nagy Józsefné feketekávét inni jött be. — Mit termelnek ezen a részen? — kérdeztem. — A múlt évben is, és az idén is egy hold dohányt ültettünk. Tavaly 52 ezer forintot kaptunk érte. A csárdában egy állványon vendégkönyv van. A beírásoktól kicseng a kegyeletes emlékezés. — Szeretettel hódolok Petőfi Sándor emlékének — írja Papp Erika. — Március 15-én eljöttem Petőfi Sándort ünnepelni —• írta alá Cseh István. — Petőfi Sándor emléke teszi kedvessé ezt a csárdát — írják az abonyi Somogyi iskolások. — Fejet hajtok a nagy költő emléke előtt — jegyzi Po- tonai Ildikó. Egy Amerikából hazalátogatott magyar pedig azt mondta el a csárdában, hogy az idegenben, szívében mindig Petőfi Sándor versei lobogtatták a hazaszeretetet. Ebben az esztendőben már több százan írtak a vendégkönyvbe, akik legalább ötven városból és községből látogattak ide. Régebben sok versike is került a vendégkönyvbe, de most csak egyet találtam: Voltam már itt párszor, f leszek még néhányszor, / De mikor és hányszor / Függ a pénztárcámból... Kopa László Mozi A nagyteremben Ádáz hajsza. Színes, szinkronizált japán krimi. (16 éven felülieknek!) Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Husszein vére. Színes pakisztáni film, fél 6-kor. Keresem a becsületes megtalálót aki 8 éves kislányom sötét és világoskék színű SENIOH márkájú melegftőfölsőjét megtalálta amely 1985. IX. 17-én du. fél kettő körül a KTSZ-szel szembeni bolt vagy a Szolnoki utcában veszett eL Nagykőrös, Vadas u, 22. ISSN oin-WM pea*nrflresi Hírlap)
