Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-23 / 223. szám
4 mr « W6lf/1 1985. SZEPTEMBER 23., HÉTFŐ Felemás megoldások a nagyüzemekben liérf jobb a drágább módszer? Víz, iskola, öregek napközije Feladatok sorrendje jí Könnyebb Is meg nehezebb is kidolgozni a VII. 2 ötéves tervciklusban megoldandó feladatokat ott, ahol I van egy olyan központi cél, amelyen nincs vita. Köny- nyebb, mert természetes, hogy első helyen szerepel ^ majd, s nehéz, mert az efféle feladatok rendszerint nagy összegekbe kerülnek, s kivitelezésük általában ^ úgy elhúzódik, hogy végül is elodázhatatlanná lesz. í Ilyen Tápióbicskén az ivóvízkérdés. Kelendőbb a timföld Őröl a légsygár Különleges őrlőberendezést ■helyeztek üzembe az Almásfüzitői Timföldgyárban. Az NSZK-bó! vásárolt malomban légsugárral őrlik a speciális timföldeket. Az erős sugárban a timföldszemcsék egymást törik össze, mégpedig a szokottnál finomabbra. Ilyen módon — miután a légsugárral helyettesítik a hagyományos mozgó, kopásszemcséket hullató alkatrészeket — nem szennyeződik az értékes termék. A speciális timföldek előállításánál ez nagy előnyt jelent, mert így, a követelményeknek megfelelően szinte patikatisztaságú lesz. Az új típusú őrlőmalmot a külföldi vevők igényeinek kielégítésére vásárolta meg az almásfüzitői üzem. Egy nemrég végzett piackutatás során ugyanis kiderült, hogy egyes nyugat-európai országokban szívesen vásárolják a szokottnál finomabbra őrölt, speciális timföldet. A kisebb szemcseméretű, különleges timföld értékesítése előnyösebb, magasabb árat fizetnek érte a felhasználók. Nem tudom, ki hogyan van vele, magam úgy tapasztaltam, hogy a jó kezdeményezések sem terjednek el egyik napról a másikra. Kiragadva egy példát az energiafelhasználás csökkentését segítő, az élet által kikényszerített feladatok közül, felemás megoldásokat tapasztalunk. Mindez összefügg gazdasági gondjaink leküzdésének ellentmondásaival. Mert tagadhatatlan, egyszerűen nincs olyan területe életünknek, ahol minden egyértelmű és világos lenne. A még oly jónak tűnő kezdeményezés Is megbukhat a kellő szakértelem vagy a pénzhiányában. Eltakarítás előtt Vegyük példának a több éve elfogadott, hasznosságát a gyakorlat által is alátámasztott, nedves kukoricatárolást. Az évek óta szorgalmazott eljárás mégis nehezen terjed. A tervidőszak elején, 1980- ban még azzal számoltak Pest megyében, hogy az olcsó, energiát megtakarító eljárással tárolt kukorica 1985-ben eléri, sőt meghaladja a 30 ezer tonnát. A valóság, hogy 1982-ben 32 ezer tonna terményt tároltak a mezőgazdasági nagyüzemek ezzel a módszerrel, tavaly azonban már csak 12 ezer tonnát! A visszaesés oka szerteágazó. A csökkenésben csekély része van az utóbbi időszakban igencsak gyors ütemben mérséklődő állatállománynak. Mégis elsősorban az aszálynak, a gépek hiányának, a helyenként a nem kellően átgondolt tárolásnak a számlájára írható a visszaesés. A tönkrement takarmány bizony nem egy üzem kedvét vette el a további próbálkozásoktól. És ismét irkább a drágább, de biztonságosabb módszert választották, az olajjal történő szárítást. Gödörben olcsóbb Ez pedig pazarlás a javából. Mert a gödörben nedvesen eltett kukorica tartósítását most már megkönnyíti a <Monori Állami Gazdaság által gyártott Silaferm. Ez megakadályozza a vajsavas erjedést, a szemek penészedését. Mindemellett más tartósítási eljárásokat is kidolgoztak a kutatók. Az energiatakarékos terménytárolás technológiájának kimunkálásában évek óta kezdeményező szerepet vállal a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet. A kidolgozott eljárás országos elterjesztésére 1980-ban gazdasági társaságot alapítottak, amelynek tagjai a téeszeken kívül az Ag- rober, a kecskeméti Mezőgép Vállalat és a kiskunlacházi ÉGSZÖV. Az Agrovarsány Gt. feladata az úgynevezett referenciaüzemek megteremtése, a széles körű és rendszeres propaganda, a beruházások előkészítése, a tervezések, a kivitelezések koordinálása, a szaktanácsadás. összegezve: 1979-től 6 ezer 700 tonna befogadására alkalmas nedves terménytárolót építettek Dunavarsányban, ezenkívül az ország 70 mező- gazdasági nagyüzemében ösz- szesen 140 ezer tonna tárolóteret készítettek az Agrovarsány közreműködésével. A költségek a beruházó gazdaságoknál meghaladták a 238 millió forintot, de 5 ezer 600 tonnával kevesebb fűtőolajat és 1 millió 540 ezer kilowattórával kevesebb áramot kellett felhasználniuk. A megtakarított összeg több mint 65 millió forint! A számok mögött azonban azt is látni kell, hogy a 238 millió forintos beruházás és a 65 millió forintos megtakarítás, csak évek múlva egyenlítik ki egymást. Nyereséget pedig csak hosszú idő után ad a gazdaságoknak. Esztendőkre lekötendő pénzük pedig mostanság igencsak kevés van a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Régen úgy tartották, hogy a szegény többet költ, és ez ma is igaz. A szegénység ugyanis konzerválja, sőt még ronthatja is a jelenlegi állapotokat. Mivel új beruházásra kevés pénz jut, a drága berendezések megvásárlása szinte lehetetlen. Marad tehát a drágább, az olajjal történő szárítás. Szerencsére, ahol nem nyugodnak bele a megváltoztatha- tatlanba, ott a nedves tárolás olcsóbb formái terjednek. Gödörbe, fólia közé téve is eltartható a kukorica, ám ez technológiai fegyelmet igényel. Az Örkényi példa Pest megyében a több mint 70 termelőszövetkezet és 11 állami gazdaság közül csak 17 üzemben foglalkoznak a nedvestárolással. Közülük is kiemelkedik a dunavarsányi Petőfi, a törtéli Dózsa termelőszövetkezet, a Ceglédi Állami Tangazdaság, az Örkényi Béke Tsz. Ez utóbbiban, évről évre növelik a nedvesen tárolt kukorica mennyiségét. Az idén mintegy 85 vagonnyit tesznek el több kisebb gödörbe. És itt a többön és kisebben yaji a hangsúly. Mert, így a, , termény megbontása után 3—4 nap aiatt fel tudják etetni a szemet a jószágokkal. Ennyi idő alatt pedig nem romlik meg egy-egy „konzerv” tartalma. A megtakarítás jelentős, száz kilogrammonként 15—20 forintra tehető. Ennyiért pedig már érdemes gondolkodni, odafigyelni, Bóna Zoltán Vita nélkül — Most valamivel jobb a helyzet, mint az év elején — magyarázza Dudok Illés, a tanács vb-titkára. — Akkor ugyanis olyan sok volt a baktérium a vizünkben, hogy a gyermekintézményekben csak fölforralt és visszahűtött vizet használhattak. Mondanom sem kell talán, hogy mindez milyen sok pluszmunkát és energiát jelentett. Nálunk tehát nem volt vita azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a legfontosabb feladat a VII. ötéves tervben. A másik súlyos gondunk az iskola, amelyet egyre inkább kezd kinőni a falu. Ahhoz, hogy a tervidőszak végére csak a gyerekek fele legyen kénytelen két műszakban tanulni, négy új tanteremre lenne szükség. Nekünk azért is nagyon fontos ez, mert igen kiterjedt a külterületünk, az esti hazamenetel a gyermekeknek fárasztó, a szülőknek pedig nem túl megnyugtató dolog. Társulás jövőre — Milyen a vízvezetékhálózat aránya Tápióbicskén? — Erről egyáltalán nem beszélhetünk a községben. Kút- iainknak pedig nemcsak a hozamával van baj, hanem a vízminőségével is. A tanulmánytervek már régebben elkészültek és a tervezők ígérete szerint jövő év augusztusáig kezünkben lesznek a kiviteli tervek is, akkor indíthatjuk a társulás szervezését. — Mennyibe kerül ez a beruházás? — A tanulmányterv szerint ötvennyolc-hatvan millió forintba. A község vízhálózata kiépítésének kilométere mintegy kilencszázezer. A lakossági hozzájárulás mellett még körülbelül huszonhét- millió forintnyi céltámogatásra lesz szükségünk a tervek megvalósításához. — A tápióbicskeieknek tehát mélyen kell a zsebükbe nyúlniuk, amikor a hozzájárulást kérik tőlük. Mindezek ismeretében hogyan készülnek a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésére? — Szinte bizonyos, hogy Tápióbicskén nem kérünk településfejlesztési hozzájárulást a lakosságtól. Ennek több oka is van. Már említettem, hogy az elkövetkező években minden egyes család fizeti a társulási költségeket. Nagyon so* idős ember él a községben. akiknek még a vízre is szinte megoldhatatlan feladat lesz összeszedni a pénzt, fennek bizonyítására elég, ha azt mondom, hogy Tápióbicske lakosainak több mint tizenöt százaléka hetvenöt évnél idősebb. Ez a tény pedig mindjárt bizonyítja, hogy egy időseknek kialakított napközire majdnem olyan nagy szükség lenne, mint az iskolai tantermekre, ám ezeket optimális esetben is csak 1987-ben kezdhetjük építeni, a lakosság pénzét is igénybe véve. Ideális lenne — S a napközi otthon csak ezután jöhet? — Nem. Akármilyen nagy feladatot jelent is a vízvezeték kiépítése és a tanterem- gond megoldása, nem halogathatjuk az idős emberek ügyét sem, Egy szép házat szeretnénk megvásárolni a falu központjában. A kétszintes házhoz park is tartozik, ahol ideális körülmények között tölthetnék napjaikat az öregek. Minden remény megvan arra, hogy a napközit belátható időn belül megnyissuk. M. K. Radial a préséül Megkezdte a próbaüzemelést Érden a Tszkcr gumiabroncsüzeme. Az exportra termelő és műszaki fejlesztő egység lízing konstrukcióban a legkorszerűbb eljárással évi 60 ezer darab újra _ futózott abroncsot gyárt. Képünkön: Kiss Gusztáv e présből szedi ki a Comfort-Márka nevű radial gumiabroncsokat Hancsovszki János felvétele BSzzük meg a temegmérgezést! Lakodalmak évszakában Falun, városon Ismét divatba jöttek a nagy lakodalmak*Az örömünnep sajnos évről évre egyre többszőr végződik kórházi ápolással. Az ok: ételmérgezés, ételfertőzés. Legtöbb esetben olyan helyen következik be, ahol nem voltak meg a nagyszámú lakodalmi vendégsereg ellátásához szükséges feltételek. Még a jól felszerelt magánháztartás sem alkalmas 50—100 személy ellátására. Veszélyes kcstdá Kicsi a helyiség, ezért az ételek egy részét a szabad ég alatt vagy más erre a célra nem alkalmas helyen (pincében, fészerben) készítik. Nincs elegendő edény, eszköz, sem megfelelő mosogatási lehetőség. A nagy mennyiségű étel egy részét órákkal az étkezés előtt, sőt nemritkán előző napon készítik el, és mivel kicsi a hűtőszekrény, ezért megfelelő hűtés nélkül tárolják. Így elősegítik az ételekben lévő baktériumok szaporodását. Számos esetben okozott megbetegedést az is, hogy a töltött csirkét, töltött vagdalt húst nem sütötték meg rendesen és az étel belsejében nem pusztultak el a kórokozó baktériumok. Jellemző lakodalmi hiba, hogy főzésben, sütésben gyakran olyanok is segédkeznek, akik nem ismerik, nem tartják be a higiénia követelményeit és nincs kellő gyakorlatuk. Legtöbb esetben nem tudják előre kiszámítani, hogy menynyi ételt készítsenek, ezért a maradék egy részét a vendégek hazaviszik magukkal, másik részét a szomszédok és ismerősök kapják, kóstolóként. A legsúlyosabb megbetegedéseket az ilyen maradék ételek Idézik elő, mivel a tárolásszállítás alatt jelentősen megnő az ártalmas anyagok menynyi sége. Megfelelő helyen Az ételmérgezés veszélye elkerülhető, ha a lakodalmi ebédet vagy vacsorát a nagy vendégsereg ellátására alkalmas konyhával, személyzettel rendelkező helyeken rendezik meg. Az ételkészítést szakképzett vagy legalább nagykonyhai gyakorlattal rendelkező személy irányítsa. Olyan személy, aki betegeskedett az előző napokban, ne vegyen részt sem a főzésben, sütésben, sem a tálalásban. A romlandó nyersanyagot és a készételt elkülönítve más-más hűtőben tárolják. Erre az időre kölcsönözni kell hűtőszekrényeket. A nyersanyagokat külön helyen, külön edényekben tisztítsák. Mosásukhoz, az ételkészítéshez, mosogatáshoz csak ivóvizet használjanak. A nyers hús, baromfi, tojás előkészítéséhez használt edényeket, eszközöket fertőtlenítőszerrel (Hypo, Ult- rasol) is mossák le. Csak friss tojást használjanak, közvetlenül a feltörés előtt helyes ezt fertőtlenítő oldatban is lemosni. Kacsa-, libatojás használata tilos! A feltört tojást ne tárolják. Szeletben jobb Minden ételt alaposan főzzenek meg, süssenek át, különösen fontos ez töltött, darált húsok esetében. Inkább szelet húsokat süssenek, az egyben sült hús veszélyesebb. Krémes lepényt, képviselőfánkot, to- jáshabos süteményeket ne készítsenek. A levestésztát, tésztaköretet csak közvetlenül tálalás előtt főzzék ki. Az ételekkel foglalkozók minden munkafolyamat kezdése előtt mossanak kezet. K. S. E mberiség! — mily nemes, felemelő, nagyszerű szó! Benne vagyunk mind a sokmilliár- dan, akik értelmünkkel felfogjuk és folyvást inkább uralmunk alá hajtjuk a környezetet, az elemi erőket, akik tudjuk, mi a televízió és mi a chip, mi a staphyilococcus és mi a katedrális, mi az űrhajó és a szkafander. Emberiség! Az ember szóból egy egyszerű ség képzővel kialakított nagyszerű szó! Megvan minden nyelven, bár persze nem a ség képzővel alakul, hanem másféle módokon, más és másféle hangzással... Illetve, hogy is van ez? Van egy emberiség és van sokféle nyelv. Ez mintha ellentmondó volna. Odakerül mondjuk egy holland Nigériába, és megszólít egy kedves kofaasszonyt, aki nem tud hollandul, a látogató pedig nem tud ibóul, sem housszául. A francia Pesten mutogat, a magyar Norvégiában. Az emberiség két tagja fene nagy értelmével nem tudja magát a másikkal megértetni. Az emberiség teháf mintha volna és mégis mintha nem volna. Na jó, hát ez, kérem, egy emberiség előtti fejlemény folyománya, ugyebár, értsünk meg legalább ennyit. Itt van a mi nagyszerű magyar nyelvünk, Arany János és Móricz Zsigmond nyelve, az angoloknak a maguk csodás nyelve, amelyen Shakespeare írt és amelyen Laurence Olivier Lear király képében beszélt. A franciák nyelve ugyancsak és pláne csodálatos, Rabelais és Balzac és Victor Hugo szavai ugyancsak csodálatosak, hát e szókat mért ne szeretnék? Hasonló érvei vannak a kínai és japán és dán és arab népeknek, ugyebár. Nemde? Na de hát akkor a mégiscsak létező, szóval qieg- nevezett, de később létrejött emberiség kialakíthatná a maga nyelvét, hogy a damaszkuszi bazárban jól megértethesse magát a magyar építőmunkás. A gondolat annyira kézenfekvő, hogy ilyen nyelveket ki is találtak a vola- püktől az időn át az eszperantóig. Gombó Páij / £mlerióécj.! Mármost ugyebár az ésszerű, sót nyilvánvaló az volna, ha valamelyik ilyen nyelvet, teszem azt, az eszperantót, mint második nyelvet világszerte minden iskolában már a kezdő nebulóknak oktatnák, így aztán az orosz Iván meg a magyar János csak úgy spontán elkvaterkázhatnának és elbeszélgethetnének akár arról is, hogy a scsi jobb-é vagy a tejfölös bableves. Ámde nem ez történik. Az iskolák más nyelveket oktatnak, arabot tudtommal csak egyetemen, de mondjuk oroszt, angolt, németet, franciát alsóbb fokon is, itt-ott. Hogy milyen eredménnyel, azt hagyjuk. De az iskoláskor után azért sokak meg is tanulnak idegen nyelveket. Azután ezek utazgatva Angliában megértetik magukat angolul, olaszhonban olaszul. Ha perfektek, akkor pláne, akkor akár diplomáciailag és kül- kereskedelmileg is. Amiből következik, hogy mondjuk a magyarságnak van egy nagy többsége, amely nem emberiségképes, vannak azután vezető rétegek, főként, amelyek itt-ott nyelvileg külföldképesek. S mivel ez Iénye-j gében másutt sincs másként, a tömegek nyelvileg nem emberiség, csak hazai; a kiemelkedők sem emberiség, de imitt-amott otthonosan hallgat, szólal. Áz eszperantónak pedig van egy zárt köre mindenhol, ők egy nyelviemberi- ség-szekta. Milyen szép szó az, hogy emberiség! Csak éppen, mint a fentiekből is kitűnik, kis hibákkal. Kicsinyekkel, merthogy vannak nagyobb hibák is, amelyek a fentiekből nem tűnnek ki. Például az, hogy az emberiség egy része, mint olyan, éhenhal, más része, mint olyan, kidobja az élelmet. Avagy amúgy általában, bár elegyes mértékben, élelem és lakás és könyvek helyett fegyverekre költi a pénzét, amelyek civilizációs tökéletesedés folytán akár az egész emberiséget képesek elpusztítani. (No lám, csak létezik emberiség, ha lehetséges megszüntetni0 Persze megest csak lehet optimistán azt mondani, hogy mindez csak afféle történelmi maradvány, miként a nyelv, csak nem olyan szépen szól, sőt! Nemzetek vannak még, és slussz. De van ám összemberiségi nemzetek feletti szervezet is, az ENSZ, ami mi mást képvisel, mint az emberiséget a maga nemzetekre oszló valóságában? Hát így is lehet mondani, de másként még inkább. Hanem most és itt ne taglaljuk, amit sok-sok vezércikkben olvashatunk imperializmus és agresszió, illetve béke és kölcsönös segítség szavak formájában. Hanem vegyük mondjuk azokat a bizonyos emberiség-alkép- ződményeket, a nemzeteket. Például Libanont. Hát ott a helyi emberiség mindegyik csoportja lődöz a másikra. Síiták a szunnitákra, keresztények mindkettőre, illetve keresztények keresztényekre. és síiták palesztinokra. Ebben, mármint a lövöldözésben, teljes az egyetértés. Feltehetően ugyanazon a nyelven is kiáltják: tűz! N em folytatom, mert minek, hiszen ugyanabban a rádió és televízió és általában a hírközlés és közlekedés által egybefogott világban élünk, mindenki tudja, amit tud. Kalandozzunk inkább a lehetségesség birodalmába. Tegyük fel, hogy egy idegen civilizáció jól fel- fegyverzett űrhajói megjelennek a láthatáron, és egy matróz ránk utalva- kiáltja: Föld! Ez esetben igenis beszélhetünk emberiségről, mert mi vagyunk az együttesen fenyegetett földlakók. Ha ezt nem veszik észre, úgy tetszik, különféle érdekek miatt, mert az érdekek ugyebár a tettek mozgatóerői — egyébként is együttesen fenyegetettek vagyunk. Lehet, hogy mire az a bizonyos idegen űrflotta megérkezik, már csak azt állapítja meg, hogy voltunk földlakók. Egyébként kívánok minden olvasónknak derűs emberiségtudatot.
