Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

mr .Mf.fr > fi 1985. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK Szilanus a szépségért Szeptember utolsó napjaiban kerül az üzletekbe a kerepes- tarcsai Szilasmenii Termelőszövetkezet által gyártott új koz­metikai család, a Szilanus első terméke, a kamillás arckrém. A gyógynövény-alapanyagokból készült hidratáló krémből 109 ezer darab tégely kerül az illatszer és a Herbaria üzleteinek polcaira. Felvételünkön Bálint Katalin csomagolja a minden bizonnyal nagy sikerre számító új gyógykozmetikumot. Hancsovszki János (elvétele Vasúti tanácskozás Őszi forgalom Az őszi vasúti szállítások­ról, a felkészülés helyzetéről tartottak megbeszélést szerdán a MÁV Marx téri tanácster­miében a MÁV és a szállíttató partnervá-Ualatok képviselői. A tanácskozáson részt vett Ur­ban Lajos közlekedésé minisz­ter. Bajusz llezső, a MÁV ve­zérigazgatója bevezetőjében arról szólt, hogy'“az áruszállí­tási teljesítmények az első félévben csaknem négymillió tonnává] elmaradtak a tava­lyitól. Tavasztól ugyan nőttek a szállítási igényen, de foko­zódtak a vasút üzemi neiiez- ségei is. Veit olyan nap a nyá­ron, hogy 800 kocsit nem tu­dott a vasút a fuvaroztatok rendelkezésére bocsátani. Mé­száros András, a MÁV vezér­igazgató-helyettese vitaindító­jában rámutatott: az elkövet­kező hónapokban 38 millió tonnányi árut — főként me­zőgazdasági termékeket, ener­giahordozókat, valamint kü­lönféle exportcikkeket — kell a vasútnak elszállítania, ez a második félévre tervezett mennyiségnek körülbelül a kétharamada. Az egyik leg­fontosabb őszi feladat a cu­korrépa elszállítása, ebből a tavalyinál többet, mintegy há­rommilliót szándékoznak vas­úton fuvaroztatni a termelők és a feldolgozók. Az energia- hordozók szállítása is kiemelt feladat, különösen a szén to­vábbítását kell a vasútnak naprakészen megoldania. A cukorrépa-szállításokkal kapcsolatban külön is egyez­tették a gyárakkal a kocsligá- nyeket, s ennek figyelembevé­telével állították össze a ter­mesztő- és a feldolgozóhelyek között oda-vissza járó úgy­nevezett fordaszerelvényeket. Aszódi asszonycsapat Lapozgatás egy brigádnaplóban Nem méreteivel hívja fel magára a figyelmet a Galga- vidéke Áfész aszódi konfek­cióüzeme. Az úgynevezett nagyterem, ahol az asszonyok a varrógépek fölé hajolnak, sem túl tágas. A szövetkezet melléküzemágaként működő egység arról nevezetes, hogy újabban nyugatnémet export­ra is dolgozik. A műhelyben, valamennyi gépen szürke férfi sportove- rállok készülnek, mellükön a közkedvelt márka: Adidas. Mint tudjuk, a világhíres cég neve nem akármilyen holmi­kon díszeleg, minőséget fém­jelez. Itt és most azt is je­lenti, az aszódi asszonycsapat olyan színvonal elérésére ké­pes, amely megfelel a nyu­gati megrendelő kényes Ízlé­sének is. Jó féléve megy ez a bérmunka a japán masiná­kon, még nem olyan olajozot­tak a mozdulatok, mint a be­gyakorolt régiek. Nem csoda hát, ha a varrónők gondola­tai most ‘ elsősorban a telje­sítmény és a minőség körül forognak. Egyébként lelkes közösségi emberek ők; tavalyi eredményeik alapján a hat szocialista brigád közül ket­tő aranykoszorús, egy ezüst-, de innen került ki a szövet­kezet kiváló ifjúsági és a vállalat kiváló brigádja is. Ez utóbbi címet az a November 7. szocialista közösség nyerte el, amely az Országos Béke­tanács dicsérő oklevelét is ki­érdemelte. Kilenc évet számlál már megalakulása óta a brigád, mint vezetőjüktől, Jakus Já­nosáétól megtudom. Nyolcán vannak, köztük nem egy ala­pító tag. Jakusné, aki KISZ- titkár is, 1983-tól brigádveze- tő, Tóth Józsefnétól vette át a tisztet, aki szakszervezeti bizalmi, de továbbra is tagja a sikeres brigádnak. Naplóju­kat lapozgatva életük számos emlékét láthatom: az egy brigád — egy rajz mozgalom keretében végzett munkáik lajstromát éppúgy, mint a közös kirándulások, mozi- és színházlátogatások bizonysá­gait. Mi a hajtóerő — ezt kér­dezem a brigád szóvivőjétől, Jakus Jánosnétól. — Törzsgárdatagok vagyunk valamennyien, s természetes­nek érezzük, hogy munkánkat becsülettel elvégezzük. Ez sa­ját érdekünk is, hisz a bo­ríték akkor lesz csak vasta­gabb, ha ráhajtunk. Ami a többit illeti? Nem is tudom. Ügy látszik, könnyebb csinál­ni, mint megfogalmazni. Va­lahogy magától értetődik, hogy ahol az ember ennyi időt eltölt, ott ne csak dol­gozzon, hanem közösségi éle­tet is éljen. Mert jobban ösz- szehozza ez az embereket, meg sok élményt is ad. Per­sze az élenjáróknak jutó pénzjutalmat is szívesen vesz- szük. És az sem utolsó dolog, ha azt halljuk: a megyében rajtunk kívül csak egy brigád kapott idén ugyanolyan ok­levelet a Béketanácstól, mint mi... Sz. T, y ti ÉTKÖZNAPI BESZÉLGETÉSEK Bizonytalanság lett úrrá az embereken — hallom itt is, ott is. Nézzenek csak szét — mondják másutt —, őrjöngve vásárol a nép, örökké tele vannak az üzletek, szabadul­ni akar mindenki a pénzétől. Amit ma megvehetsz, ne ha­laszd holnapra — figyelmez­tetnek, kitekerve az eredeti közmondást, s kacsintanak is hozzá akár, hiszen tudnak valamit, amit más nem. Mi az igazság? Most tényleg fé­kevesztetten költekezünk vagy az egészet csak kitalálták? Aki vállalkozott arra, hogy segítsen ezt kideríteni, Ko­vács Gyula, az Országos Ta­karékpénztár Pest megyei igazgatója. Ha nincs — Egy adat a megyéből: körülbelül 17 milliárd fo­rintnyi hitelünk van kint, ebből mintegy 16 milliárdot tesznek ki a hosszú lejáratú kölcsönök, amelyet a lakos­ság az otthonteremtés gond­jainak megoldására fordított. Talán ebből a két számból is érzékelhető, hogy olyan esze­veszett költekezésről nem nagyon beszélhetünk. Az 1 milliárd — amit többnyire különböző célhitelekként ad­tunk — azt tükrözi, hogy az emberek nem csupán a boldo­guláshoz kérnek kölcsönt, ha­nem ahhoz is, hogy megfelelő életszínvonalukat megtartsák. Akinek nem jut gmk, annak is szüksége lehet keresetki­egészítésre. Hitelt vesz föl. Áruvásárlásra vagy nyaralás­ra, vagy egyszerűen személyi kölcsönt kér, amiről nem tud­ni, hogy mire fordítja. Nem is kérdezzük. Ha van pén­zünk, adunk. Ha nincs, nem adhatunk. A megye 100 mil­liónyit fordíthat egy évben erre a célra — ez az egyet­len hitelforma, amire köz­pontilag szabják meg a kere­tet. Talán éppen azért, mert ellenőrizhetetlen, hogy mire költik, ugyanakkor ez is vá­sárlóerő, csak nincs mögötte fedezet. Ilyenkor, szeptember táján kellene a legtöbb sze­mélyi kölcsön, amikor kezdő­dik a tanév s jönnek az is­kolai kiadások. Megkockáztatom a megjegy­zést: én két táskával jártam ki az iskolát, összesen 17 év alatt. Most miért kell folyton új táska a gyerekeinknek ? Valaki elkezdi, belehecceli a többit. Vagy netán megtör­ténhet, hogy ezek a táskák nem olyan tartósak, mint a régiek voltak? Meddig ér a paplan ? — Van ebben igazság, amit mond. Sokan nem tud­ják, meddig ér a paplan. Na­gyobb dolgokban sem. Igaz, nem gyakran, de megtörté­nik, hogy intézkednünk kell elkezdett s befejezhetetlenül túlméretezett családi házak ügyében. Az építtetőnek ere­jét meghaladóan magasak az igényei, menet közben pazar­lóan bánik anyaggal, eszköz­zel, aztán az ellenőrzésnél ki­bújik a szög a zsákból. Más: kétévente új hűtőszekrényt vásárol valaki, folyton cserél­geti a mosógépet, a televíziót, az egész bútorzatot, adósság­ba kergetve magát. — Ami azt a kósza állítást illeti, hogy az emberek min­denáron igyekeznek megsza­badulni a pénzüktől, meg­győződéssel — s számadatok­kal alátámasztva — állítha­tom: nem igaz. Nyugodt lel­kiismerettel kijelenthetem: nem esszük meg a holnapot. Annak ellenére, hogy az anyagi befektetésnek több le­hetősége van, mint korábban — kötvénykibocsátás, részje­gyek stb. —, a betétgyűjtés nem marad az elképzelések alatt. A fecsegésnek éppen az ellenkezője fedi a valóságot: összességében jobban takaré­koskodunk, mint eddig. A la­kosság körültekintőbben he­lyezi el a pénzét, megfontol­va, mi hoz nagyobb hasznot. Hogy ebben kockázat is van? Igen. kockázat nélkül nincs üzlet, ezt mindenki tudja. Kockázat Kockázata a takarékpénz­tárnak is van, pedig nem üz­let, a szó klasszikus értelmé­ben. Az OTP a lakosság és a tanácsok bankja. Ez utób­biakkal nincs is baj, a prob­lémát az előző szolgáltatja. Évente romlik a törlesztési morál. Nincs ugyan úgyneve­zet kényszereladósodás, az nem történhet meg tehát, hogy valaki fizetésképtelenné válik. A részletek elmaradá­sában sokkal inkább az em­beri magatartás a ludas, job­bik esetben a jeledékenység. S amikor a takarékpénztár felszólításai hatástalanok, a bíróság veszi kezébe az ügyet. Hogy akkor mi ebben a koc­kázat? A takarékpénztárnak — s ügyfeleinek — az a jó, ha a kint levő pénz üteme­sen, idejében visszaérkezik, hogy újabb gazdára leljen. Mondják, hogy újabban pénztárcánk a lelkünk tükre. Lám, valóban az lehet. S most megnézhettük ebben a tükörben: nem estünk pánik­ba. Bálint Ibolya (Következik: A falak ben­nünk rejtőznek.) E! keli fogadtatnunk magunkat A harmadik, a legkeményebb sorsforduló Azt mondta, ő nem is tipikus eset. Ami átlagon felüli, nem is lehet az. Márpedig, ami Hollós Gábor Tamás életigenlő akaraterejét illeti, az nem mondható mindennaposnak. Felnőtt élete alig két évtizede alatt három­szor kellett módosítania életpályá­ját. A katonáét egy gerincsérülés, a vegyészmérnök-hallgatóét egy lép- műtét törte ketté. Aztán 1981 őszén, 33 éves korában — amikor már há­rom stramm fiú apja — sorozatos trombózisok következmén veként jobb alsó lábszárát amputálták. Ezt a harmadik, keményebb sorsfordu­lót is jól vette, maga kormányozta. S mindezt úgy, hogy közben képes volt megőrizni humorát. Tud felsza­badultan nevetni és nevettetni. S ami ennél is több. másokra figyelni, érdekükben cselekedni. Akarattal, tartassa! Műtétje óta mindössze négy év telt el. Hollós Gábor Tamás ma már a Mozgáskorlátozottak Pest Me­gyei Szervezetének társadalmi tit­kára. a Gyógypedagógiai Tanárkép­ző Főiskola szociális szervező sza­kának harmadéves levelező hallga­tója. A kondicionált testalkatú, egyenes tartású ember mozgásán alig vehető észre, hogy segédesz­közzel. protézissel jár. Anélkül is. a saját kezűleg testhez alakítóit két mankóval biztosan jön-megy, lépcső­zik. tálcán kávét, gyümölcsöt kínál teljes biztonsággal. — Amikor hazajöttem a kórház­ból, rá kellett döbbennem, hogy nem tudom ellátni magam. Azokat a na­pokat senkinek sem kívánom — vá­laszolta a nehézségeit feszegető kér­désre. — Mert a kórházban erre nem tanítják meg az embert. A moz­gásterápia szűk körű. A gyógytorná­szok agyonterheltek. Nem is tudom, az ő feladatuk lenne-e egyáltalán? Erre külön kellene képezni, munká­ba állítani speciális szakembereket. De ez is. mint sok minden más. ami­vel enyhíteni lehetne sorstársaim problémáin, az anyagiak hiánya miatt olyan, amilyen. A beteg, rok­kanttá vált ember nem tudja, mire lesz képes. Ez egv teljesen úi álla­pot, amelyhez meg kell tanulni al- kamazkodni. S aki erre nem képes, vagy ha nem készítik fel rá ... Sok sikertelenség éri a mozgáskorláto­zott embert az életben. Ezért van, hogy a testi sérüléssel a pszichikum is sérül. A gátlások leküzdéséhez óriási akaraterő kell. Elég hamar rájöttem, hogv mindennapos cselek­véseimet is másként kel! végeznem .ezután, s megy az, csak gyakorolni kell. Láttam kiutat. Természetes a Kapcsolat Hozzátette, hogv beülhetett volna ő is a tolókocsiba, hagyva elsatnyulni testét, lelkét. Ezzel bizonyosan és végérvényesen elszigetelte volna ma­gát a világtól, örül. hogy a családja úgy fogadta el őt, ahogy volt, nem csináltak ügyet belőle, nem kímél- getbék. Elviselhetetlen lett volna számára a szánakozó pátyolgatás. Hagyták, hogy megpróbálja önmaga talpra állítani önmagát. — Azt is tudtam, hogy csak úgy tudom elfogadtatni magam az ép emberekkel, ha a kiszolgáltatottság­nak még a látszatát is minimálisra csökkentem — szavai tárgyilagosak, sem keserűség, sem cinizmus nem érződik a mondataiban. Természe­tesnek tartja az egészségesek viszo­nyát a rokkantakhoz. Az ép ember hogyan is tudná beleélni magát helyzetükbe? Hiszen neki is meg kellett tanulnia az alkalmazkodást. Szellemi-lelki intelligenciájával az önrehabilitációnak olyan példáját adja Hollós Gábor Tamás, amit ta­nítani kellene. Tanítja? szoros értelmében. Hiszen, ha a csa­ládfő nem betegszik meg, leélték volna az életüket a régiben, az egy­szerűbben. Itt minden olyan elren­dezésű, hogy tolókocsival is élni le­hessen benne. Két éve ugyanis még arra kellett számítania, hogy a másik lábát is amputálják. Ez ma már nem biztos, sőt. a vérkép na­gyon biztató. Korábban nem volt .jo­gosítványa, de már csak a szövet­ségi tisztsége miatt is szüksége volt a Trabant-Hycomatra. Teljes életet élni Hagy árat fizettek — Megteszem, amit tudok. Tanul­mányaimmal is arra készülök, hogy eredményesebben segíthessem sors­társaimat. Most is segítenék többet, de nekem pénzt kell keresnem. Olyan anyagi terheket voltunk kénytelenek vállalni, amelyek tör­lesztése szerény jövedelmünk na­gyobb részét elviszi. A százhalombattai lakótelepi szö­vetkezeti lakást, sorházas kétszin­tes otthonra cserélték. A kényelmes, kiskertes lakás nagyon szép. Nagy árat fizettek érte. Nemcsak a szó És hogy el ne felejtsem, hogyan Ls került a szövetségbe? Négy éve a kórházból hazatérve az első dolgai között írta meg a levelet a mozgás­korlátozottak szövetségének, kérve tagfelvételét és feladatot. Megbízták, hogy lakóhelyén. Százhalombattán szervezzen klubot sorstársaival. A megye egyik legaktívabb ilyen kitin­jét adta át — megyei megbízatása után — Jasinszki Bélánénak. Kati­nak. aki nasv akarással folytatia a munkát. Időközben a klub várost szervezetté alakult. Hollós Gábor Tamás most már tá- gabb körben, sokoldalúbban tevé- kenvked k sorstársaiért. Kíméletlen őszinteséggel engedett bepillantást gondjaikba azzal a feltétellel, hogy ezt az első beszélgetésünket csak ab­bahagyjuk. nem fejezzük be. Amik­ről beszélgettünk, azok az ő gond­jai is. Még akkor is. ha ő — mint mondta — nem tipikus eset. Sors­társai közül csak kevesen élhetnek teljes életet, nem akarnak vagy nem tudnak, ö viszont elmondhatja ezt. Mert lehet-e teljesebb élet annál, ha nem csak önmagunkért élünk? Kádár Edit '( Annyi minden foglalkoztatja az embert mostaná­\ ban. Szerencsére nem az a legfőbb gond, hogy jut-e \ elég kenyér az asztalra, eszünkbe jutnak hát mélyen- í szántó gondolatok a világ dolgairól. Ezeken hosszasan í el lehet töprengeni baráti társaságban, munkaközi szü- j netekben, lehet találgatni, vajon mennyi valóságmagva \ van ennek-annak, amit szárnyára kap a hír, következ- \ tetőseket levonni környezetünk viselkedéséből, vagy a J nemzetközi helyzet alakulásából. Ma mindenki rop- í pant jól értesült. A bennünket foglalkoztató témákkal í kapcsolatban mi mégis olyan emberekkel kezdtük \ meg hétköznapi beszélgetéseinket, akikről úgy véljük, j hivatásuknál fogva mindenkinél jól értesültebbck. leg- í alábbis a szakterületükhöz kötődő kérdésekben. Akik- röl biztosan tudjuk, hogy felelősséggel közelítenek \ ezekhez a kérdésekhez. Nem esszük meg a holnapot

Next

/
Oldalképek
Tartalom