Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-19 / 220. szám
mr .Mf.fr > fi 1985. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK Szilanus a szépségért Szeptember utolsó napjaiban kerül az üzletekbe a kerepes- tarcsai Szilasmenii Termelőszövetkezet által gyártott új kozmetikai család, a Szilanus első terméke, a kamillás arckrém. A gyógynövény-alapanyagokból készült hidratáló krémből 109 ezer darab tégely kerül az illatszer és a Herbaria üzleteinek polcaira. Felvételünkön Bálint Katalin csomagolja a minden bizonnyal nagy sikerre számító új gyógykozmetikumot. Hancsovszki János (elvétele Vasúti tanácskozás Őszi forgalom Az őszi vasúti szállításokról, a felkészülés helyzetéről tartottak megbeszélést szerdán a MÁV Marx téri tanácstermiében a MÁV és a szállíttató partnervá-Ualatok képviselői. A tanácskozáson részt vett Urban Lajos közlekedésé miniszter. Bajusz llezső, a MÁV vezérigazgatója bevezetőjében arról szólt, hogy'“az áruszállítási teljesítmények az első félévben csaknem négymillió tonnává] elmaradtak a tavalyitól. Tavasztól ugyan nőttek a szállítási igényen, de fokozódtak a vasút üzemi neiiez- ségei is. Veit olyan nap a nyáron, hogy 800 kocsit nem tudott a vasút a fuvaroztatok rendelkezésére bocsátani. Mészáros András, a MÁV vezérigazgató-helyettese vitaindítójában rámutatott: az elkövetkező hónapokban 38 millió tonnányi árut — főként mezőgazdasági termékeket, energiahordozókat, valamint különféle exportcikkeket — kell a vasútnak elszállítania, ez a második félévre tervezett mennyiségnek körülbelül a kétharamada. Az egyik legfontosabb őszi feladat a cukorrépa elszállítása, ebből a tavalyinál többet, mintegy hárommilliót szándékoznak vasúton fuvaroztatni a termelők és a feldolgozók. Az energia- hordozók szállítása is kiemelt feladat, különösen a szén továbbítását kell a vasútnak naprakészen megoldania. A cukorrépa-szállításokkal kapcsolatban külön is egyeztették a gyárakkal a kocsligá- nyeket, s ennek figyelembevételével állították össze a termesztő- és a feldolgozóhelyek között oda-vissza járó úgynevezett fordaszerelvényeket. Aszódi asszonycsapat Lapozgatás egy brigádnaplóban Nem méreteivel hívja fel magára a figyelmet a Galga- vidéke Áfész aszódi konfekcióüzeme. Az úgynevezett nagyterem, ahol az asszonyok a varrógépek fölé hajolnak, sem túl tágas. A szövetkezet melléküzemágaként működő egység arról nevezetes, hogy újabban nyugatnémet exportra is dolgozik. A műhelyben, valamennyi gépen szürke férfi sportove- rállok készülnek, mellükön a közkedvelt márka: Adidas. Mint tudjuk, a világhíres cég neve nem akármilyen holmikon díszeleg, minőséget fémjelez. Itt és most azt is jelenti, az aszódi asszonycsapat olyan színvonal elérésére képes, amely megfelel a nyugati megrendelő kényes Ízlésének is. Jó féléve megy ez a bérmunka a japán masinákon, még nem olyan olajozottak a mozdulatok, mint a begyakorolt régiek. Nem csoda hát, ha a varrónők gondolatai most ‘ elsősorban a teljesítmény és a minőség körül forognak. Egyébként lelkes közösségi emberek ők; tavalyi eredményeik alapján a hat szocialista brigád közül kettő aranykoszorús, egy ezüst-, de innen került ki a szövetkezet kiváló ifjúsági és a vállalat kiváló brigádja is. Ez utóbbi címet az a November 7. szocialista közösség nyerte el, amely az Országos Béketanács dicsérő oklevelét is kiérdemelte. Kilenc évet számlál már megalakulása óta a brigád, mint vezetőjüktől, Jakus Jánosáétól megtudom. Nyolcán vannak, köztük nem egy alapító tag. Jakusné, aki KISZ- titkár is, 1983-tól brigádveze- tő, Tóth Józsefnétól vette át a tisztet, aki szakszervezeti bizalmi, de továbbra is tagja a sikeres brigádnak. Naplójukat lapozgatva életük számos emlékét láthatom: az egy brigád — egy rajz mozgalom keretében végzett munkáik lajstromát éppúgy, mint a közös kirándulások, mozi- és színházlátogatások bizonyságait. Mi a hajtóerő — ezt kérdezem a brigád szóvivőjétől, Jakus Jánosnétól. — Törzsgárdatagok vagyunk valamennyien, s természetesnek érezzük, hogy munkánkat becsülettel elvégezzük. Ez saját érdekünk is, hisz a boríték akkor lesz csak vastagabb, ha ráhajtunk. Ami a többit illeti? Nem is tudom. Ügy látszik, könnyebb csinálni, mint megfogalmazni. Valahogy magától értetődik, hogy ahol az ember ennyi időt eltölt, ott ne csak dolgozzon, hanem közösségi életet is éljen. Mert jobban ösz- szehozza ez az embereket, meg sok élményt is ad. Persze az élenjáróknak jutó pénzjutalmat is szívesen vesz- szük. És az sem utolsó dolog, ha azt halljuk: a megyében rajtunk kívül csak egy brigád kapott idén ugyanolyan oklevelet a Béketanácstól, mint mi... Sz. T, y ti ÉTKÖZNAPI BESZÉLGETÉSEK Bizonytalanság lett úrrá az embereken — hallom itt is, ott is. Nézzenek csak szét — mondják másutt —, őrjöngve vásárol a nép, örökké tele vannak az üzletek, szabadulni akar mindenki a pénzétől. Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra — figyelmeztetnek, kitekerve az eredeti közmondást, s kacsintanak is hozzá akár, hiszen tudnak valamit, amit más nem. Mi az igazság? Most tényleg fékevesztetten költekezünk vagy az egészet csak kitalálták? Aki vállalkozott arra, hogy segítsen ezt kideríteni, Kovács Gyula, az Országos Takarékpénztár Pest megyei igazgatója. Ha nincs — Egy adat a megyéből: körülbelül 17 milliárd forintnyi hitelünk van kint, ebből mintegy 16 milliárdot tesznek ki a hosszú lejáratú kölcsönök, amelyet a lakosság az otthonteremtés gondjainak megoldására fordított. Talán ebből a két számból is érzékelhető, hogy olyan eszeveszett költekezésről nem nagyon beszélhetünk. Az 1 milliárd — amit többnyire különböző célhitelekként adtunk — azt tükrözi, hogy az emberek nem csupán a boldoguláshoz kérnek kölcsönt, hanem ahhoz is, hogy megfelelő életszínvonalukat megtartsák. Akinek nem jut gmk, annak is szüksége lehet keresetkiegészítésre. Hitelt vesz föl. Áruvásárlásra vagy nyaralásra, vagy egyszerűen személyi kölcsönt kér, amiről nem tudni, hogy mire fordítja. Nem is kérdezzük. Ha van pénzünk, adunk. Ha nincs, nem adhatunk. A megye 100 milliónyit fordíthat egy évben erre a célra — ez az egyetlen hitelforma, amire központilag szabják meg a keretet. Talán éppen azért, mert ellenőrizhetetlen, hogy mire költik, ugyanakkor ez is vásárlóerő, csak nincs mögötte fedezet. Ilyenkor, szeptember táján kellene a legtöbb személyi kölcsön, amikor kezdődik a tanév s jönnek az iskolai kiadások. Megkockáztatom a megjegyzést: én két táskával jártam ki az iskolát, összesen 17 év alatt. Most miért kell folyton új táska a gyerekeinknek ? Valaki elkezdi, belehecceli a többit. Vagy netán megtörténhet, hogy ezek a táskák nem olyan tartósak, mint a régiek voltak? Meddig ér a paplan ? — Van ebben igazság, amit mond. Sokan nem tudják, meddig ér a paplan. Nagyobb dolgokban sem. Igaz, nem gyakran, de megtörténik, hogy intézkednünk kell elkezdett s befejezhetetlenül túlméretezett családi házak ügyében. Az építtetőnek erejét meghaladóan magasak az igényei, menet közben pazarlóan bánik anyaggal, eszközzel, aztán az ellenőrzésnél kibújik a szög a zsákból. Más: kétévente új hűtőszekrényt vásárol valaki, folyton cserélgeti a mosógépet, a televíziót, az egész bútorzatot, adósságba kergetve magát. — Ami azt a kósza állítást illeti, hogy az emberek mindenáron igyekeznek megszabadulni a pénzüktől, meggyőződéssel — s számadatokkal alátámasztva — állíthatom: nem igaz. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem: nem esszük meg a holnapot. Annak ellenére, hogy az anyagi befektetésnek több lehetősége van, mint korábban — kötvénykibocsátás, részjegyek stb. —, a betétgyűjtés nem marad az elképzelések alatt. A fecsegésnek éppen az ellenkezője fedi a valóságot: összességében jobban takarékoskodunk, mint eddig. A lakosság körültekintőbben helyezi el a pénzét, megfontolva, mi hoz nagyobb hasznot. Hogy ebben kockázat is van? Igen. kockázat nélkül nincs üzlet, ezt mindenki tudja. Kockázat Kockázata a takarékpénztárnak is van, pedig nem üzlet, a szó klasszikus értelmében. Az OTP a lakosság és a tanácsok bankja. Ez utóbbiakkal nincs is baj, a problémát az előző szolgáltatja. Évente romlik a törlesztési morál. Nincs ugyan úgynevezet kényszereladósodás, az nem történhet meg tehát, hogy valaki fizetésképtelenné válik. A részletek elmaradásában sokkal inkább az emberi magatartás a ludas, jobbik esetben a jeledékenység. S amikor a takarékpénztár felszólításai hatástalanok, a bíróság veszi kezébe az ügyet. Hogy akkor mi ebben a kockázat? A takarékpénztárnak — s ügyfeleinek — az a jó, ha a kint levő pénz ütemesen, idejében visszaérkezik, hogy újabb gazdára leljen. Mondják, hogy újabban pénztárcánk a lelkünk tükre. Lám, valóban az lehet. S most megnézhettük ebben a tükörben: nem estünk pánikba. Bálint Ibolya (Következik: A falak bennünk rejtőznek.) E! keli fogadtatnunk magunkat A harmadik, a legkeményebb sorsforduló Azt mondta, ő nem is tipikus eset. Ami átlagon felüli, nem is lehet az. Márpedig, ami Hollós Gábor Tamás életigenlő akaraterejét illeti, az nem mondható mindennaposnak. Felnőtt élete alig két évtizede alatt háromszor kellett módosítania életpályáját. A katonáét egy gerincsérülés, a vegyészmérnök-hallgatóét egy lép- műtét törte ketté. Aztán 1981 őszén, 33 éves korában — amikor már három stramm fiú apja — sorozatos trombózisok következmén veként jobb alsó lábszárát amputálták. Ezt a harmadik, keményebb sorsfordulót is jól vette, maga kormányozta. S mindezt úgy, hogy közben képes volt megőrizni humorát. Tud felszabadultan nevetni és nevettetni. S ami ennél is több. másokra figyelni, érdekükben cselekedni. Akarattal, tartassa! Műtétje óta mindössze négy év telt el. Hollós Gábor Tamás ma már a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Szervezetének társadalmi titkára. a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szociális szervező szakának harmadéves levelező hallgatója. A kondicionált testalkatú, egyenes tartású ember mozgásán alig vehető észre, hogy segédeszközzel. protézissel jár. Anélkül is. a saját kezűleg testhez alakítóit két mankóval biztosan jön-megy, lépcsőzik. tálcán kávét, gyümölcsöt kínál teljes biztonsággal. — Amikor hazajöttem a kórházból, rá kellett döbbennem, hogy nem tudom ellátni magam. Azokat a napokat senkinek sem kívánom — válaszolta a nehézségeit feszegető kérdésre. — Mert a kórházban erre nem tanítják meg az embert. A mozgásterápia szűk körű. A gyógytornászok agyonterheltek. Nem is tudom, az ő feladatuk lenne-e egyáltalán? Erre külön kellene képezni, munkába állítani speciális szakembereket. De ez is. mint sok minden más. amivel enyhíteni lehetne sorstársaim problémáin, az anyagiak hiánya miatt olyan, amilyen. A beteg, rokkanttá vált ember nem tudja, mire lesz képes. Ez egv teljesen úi állapot, amelyhez meg kell tanulni al- kamazkodni. S aki erre nem képes, vagy ha nem készítik fel rá ... Sok sikertelenség éri a mozgáskorlátozott embert az életben. Ezért van, hogy a testi sérüléssel a pszichikum is sérül. A gátlások leküzdéséhez óriási akaraterő kell. Elég hamar rájöttem, hogv mindennapos cselekvéseimet is másként kel! végeznem .ezután, s megy az, csak gyakorolni kell. Láttam kiutat. Természetes a Kapcsolat Hozzátette, hogv beülhetett volna ő is a tolókocsiba, hagyva elsatnyulni testét, lelkét. Ezzel bizonyosan és végérvényesen elszigetelte volna magát a világtól, örül. hogy a családja úgy fogadta el őt, ahogy volt, nem csináltak ügyet belőle, nem kímél- getbék. Elviselhetetlen lett volna számára a szánakozó pátyolgatás. Hagyták, hogy megpróbálja önmaga talpra állítani önmagát. — Azt is tudtam, hogy csak úgy tudom elfogadtatni magam az ép emberekkel, ha a kiszolgáltatottságnak még a látszatát is minimálisra csökkentem — szavai tárgyilagosak, sem keserűség, sem cinizmus nem érződik a mondataiban. Természetesnek tartja az egészségesek viszonyát a rokkantakhoz. Az ép ember hogyan is tudná beleélni magát helyzetükbe? Hiszen neki is meg kellett tanulnia az alkalmazkodást. Szellemi-lelki intelligenciájával az önrehabilitációnak olyan példáját adja Hollós Gábor Tamás, amit tanítani kellene. Tanítja? szoros értelmében. Hiszen, ha a családfő nem betegszik meg, leélték volna az életüket a régiben, az egyszerűbben. Itt minden olyan elrendezésű, hogy tolókocsival is élni lehessen benne. Két éve ugyanis még arra kellett számítania, hogy a másik lábát is amputálják. Ez ma már nem biztos, sőt. a vérkép nagyon biztató. Korábban nem volt .jogosítványa, de már csak a szövetségi tisztsége miatt is szüksége volt a Trabant-Hycomatra. Teljes életet élni Hagy árat fizettek — Megteszem, amit tudok. Tanulmányaimmal is arra készülök, hogy eredményesebben segíthessem sorstársaimat. Most is segítenék többet, de nekem pénzt kell keresnem. Olyan anyagi terheket voltunk kénytelenek vállalni, amelyek törlesztése szerény jövedelmünk nagyobb részét elviszi. A százhalombattai lakótelepi szövetkezeti lakást, sorházas kétszintes otthonra cserélték. A kényelmes, kiskertes lakás nagyon szép. Nagy árat fizettek érte. Nemcsak a szó És hogy el ne felejtsem, hogyan Ls került a szövetségbe? Négy éve a kórházból hazatérve az első dolgai között írta meg a levelet a mozgáskorlátozottak szövetségének, kérve tagfelvételét és feladatot. Megbízták, hogy lakóhelyén. Százhalombattán szervezzen klubot sorstársaival. A megye egyik legaktívabb ilyen kitinjét adta át — megyei megbízatása után — Jasinszki Bélánénak. Katinak. aki nasv akarással folytatia a munkát. Időközben a klub várost szervezetté alakult. Hollós Gábor Tamás most már tá- gabb körben, sokoldalúbban tevé- kenvked k sorstársaiért. Kíméletlen őszinteséggel engedett bepillantást gondjaikba azzal a feltétellel, hogy ezt az első beszélgetésünket csak abbahagyjuk. nem fejezzük be. Amikről beszélgettünk, azok az ő gondjai is. Még akkor is. ha ő — mint mondta — nem tipikus eset. Sorstársai közül csak kevesen élhetnek teljes életet, nem akarnak vagy nem tudnak, ö viszont elmondhatja ezt. Mert lehet-e teljesebb élet annál, ha nem csak önmagunkért élünk? Kádár Edit '( Annyi minden foglalkoztatja az embert mostaná\ ban. Szerencsére nem az a legfőbb gond, hogy jut-e \ elég kenyér az asztalra, eszünkbe jutnak hát mélyen- í szántó gondolatok a világ dolgairól. Ezeken hosszasan í el lehet töprengeni baráti társaságban, munkaközi szü- j netekben, lehet találgatni, vajon mennyi valóságmagva \ van ennek-annak, amit szárnyára kap a hír, következ- \ tetőseket levonni környezetünk viselkedéséből, vagy a J nemzetközi helyzet alakulásából. Ma mindenki rop- í pant jól értesült. A bennünket foglalkoztató témákkal í kapcsolatban mi mégis olyan emberekkel kezdtük \ meg hétköznapi beszélgetéseinket, akikről úgy véljük, j hivatásuknál fogva mindenkinél jól értesültebbck. leg- í alábbis a szakterületükhöz kötődő kérdésekben. Akik- röl biztosan tudjuk, hogy felelősséggel közelítenek \ ezekhez a kérdésekhez. Nem esszük meg a holnapot
