Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-17 / 218. szám
Helytörténeti gyűjtemény Miniatűrök Miniatűr hadtörténet címmel nyitottak meg tegnap délután egy kiállítást a Gödöllői Helytörténeti Gyűjteményben. A gyűjtemény és a honvédség közös kiállításában látható maketteken és ólomkatonákon bemutatják a magyar katona egyenruhájának, felszerelésének fejlődését a kezdetektől a közelmúltig, szókét is, akik szerepet játszottak más országok történelmének alakulásában. Az összehasonlítás kedvéért egy-egy korszak külföldi katonáinak öltözékét, felszerelését is bemutatják ily módon. Bánfalvi Gábor, dr. Barcsay László, Bukovinszky Tamás, Fábián Dénes, dr. Major István kiállítását október 6-ig tekinthetjük meg, a gyűjtemény emeleti különtermében, hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig. Veresegyház Iskolabővítés Időszerű munkához láttak Veresegyházon, megkezdték az iskola bővítésének földmunká- latait. Az új épületrészben tíz tantermet, étkezőt és műhelytermeket alakítanak ki. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A rovásírás története, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Mozi Álmodik az állatkert. Színes, magyar természetfilm. Csak 4 órakor! Androidok lázadása. Színes, amerikai sci-fi, 6 és 8 órakor! 14 éven aluliaknak nem ajánlott! LUÖ! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖN KIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 17., KEDD ismét aratnak a határban Elbúcsúzik a nap raforgő is Körzetünk raezőigazdasági nagyüzemeiben ismét a földeken találjuk a kombájnoso- kat. Az átalakított betaikarí- tógépeklkel a nyáron oly pompásan virágzó napraforgót vágják, csépelik. E biztató aratás első napját a túrái Galgamenti Magyar—Kubai. Barátság Termelőszövetkezetben tekintettük meg. — Majd akkor lesz ez az igazi, amikor a szár úgy törik, mintha puskával ropogtatnánk — vélekedik Varjú István kombájnos az ebédszünetben a vérségi úti Bl-es jelű, 233 hektáros, táblában. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy az idén dúsabb a napraforgó. Vetésforgó szerint Hat arató-cséplő géppel fogyasztják a sorokat, két SZK, három Claas és egy John Deere járja a táblát. Kiss Miklós termelési elnökhelyettes az ebédszünetben alaposan elbeszélget az aratókkal, a traktorosokkal, s ez talán több lelket ver az emberekbe, mint az ebéd. Majd azt figyeli a gazda izgalmával, mikor jelez újra ürítést az amerikai gép pilótája, s aibiból Gazdagodtunk egy szoborral Mindenkor érték marad Milyen az utókor? Hálás? Hálátlan? Vagy csak egyszerűen korlátozott befogadóképességű? Ki tudja számon tartani mindazt a sok irodalmárt, akit csak Magyarország szült! Olyan név is kihull az emlékező köz rostáján, amelyről így írtak a magyar irodalom- történetben: a múlt század nyolcvanas évei irodalmi csoportosulásának egyik központi alakja, Párizsból hazatérve vitathatatlanul ő a központ. Alkotásáról: korában kiemelkedően figyelemre méltó regény. Művészetének igazi’ területe — olvassuk a Magyar Irodalmi Lexikonban — a no- vellázás: több darabja irodalmunknak mindenkor értéke marad. Áruljuk el végre a nevét, s hogy mi alkalomból ragadtunk tollat! Ambrus Zoltán, író, esztéta, a Nemzeti Színház volt igazgatója 1861-ben született, 1932-ig élt. 1897-ben Gödöllőn vásárolt telket, itt építette fel nyaralóját, s az itt eltöltött ideje nem maradt nyomtalan, Gödöllő visszavisszatér írásaiban. A Petőfi Irodalmi Múzeum, Ambrus Zoltán tisztelői és családja az író szobrának — Búza Barna szobrászművész alkotásának — leleplezésére hívták meg az érdeklődőket a kertes, virágos Lovarda utca hatos számú házába. Dr. Tax- ner Ernő, a Petőfi Irodalmi Múzeum íőigazgatóhelyettese tartott megemlékezést az esemény alkalmából. Mint elmondta, Ambrus Zoltánt sokan Párizsból száműzött különleges tudósnak, titokzatos művésznek tartották, aki mindig úgy élt és írt, mintha új imakönyvet írna. Életművének fő értéke, korhoz kötöttsége, hiteles kép a kiegyezés utáni évtizedek gyors polgári fejlődéséről. Szereplői a kor divatos figurái. A bujkáló irónia hiteles ábrázolással ötvöződik, mondandója mesterien használt nyelvben fejeződik ki. Érdeklődése a teljes világirodalmat felölelte. Idejében virágzott a sajtó, amely az irodalom fő színterévé vált. Legfontosabb regénye, a Miéin király is folytatásokban jelent meg a Magyar Hírlap hasábjain. Ám a XX. század nagyobbat változtatott a világon, mintsem azt ő követni tudta volna, állapította meg dr. Taxner Ernő, majd így fejezte be megemlékezését: könnyen lehet, hogy nem ő volt titokzatos, hanem mi tudunk keveset róla és koráról. B. G. igyekszik termésátlagot becsülni. — Csaknem ezer hektáron vetettünk az idén napraforgót, s tervünk szerint 22 mázsás átlagtermést takarítunk be. Sok év alapján ez két mázsával kevesebb a szokottnál, az a magyarázata, hogy ezúttal a vetett területnek a fele homok, ahol kisebb a termés. Hogy hány hektáron termesztjük a napraforgót, az nemcsak a magunk döntésén múlik, mert meghatározza az, hogy az egymást követő öt évben ugyanarra a helyre nem kerülhet ez a növény. — Hogyan aránylik egymáshoz a búza és árpa, valamint a napraforgó termés- mennyisége, értéke? —■ Búzából a mi szövetkezetünkben ilyen sok, 59 mázsa hektáronként még nem termett! 907 vagon — csaknem húsz teherszerelvény — búzát takarítottunk be és 115 vagon árpát. Ennek az értéke 35 millió forint. Kétszáz vagon napraforgóra számítunk, s ha sikerül a tavalyi termésátlagot felülmúlnunk, akkor a többletre adott prémiummal együtt 19—20 milliós árbevételünk lesz belőle. Hajdú Miklósnak, az aratás helyszíni irányítójának az első . napon máris megvolt a maga;; gondja, késett az ..ebéd; lerobbant a szállító gépkocsi. Ez is elég nagy baj, nagyon is meghatározza a milliós értékeket betakarító emberek hangulatát az, hogy időben itt-e az ebéd. Ugyanúgy sürgős — Reggel elment két óra azzal, hogy elvégeztük a még szükséges beállításokat. A három hét alatt lesz még időnk ezt behozni. Naponta 50—60 hektárral haladunk majd. Ugyanolyan nehéz munka ez egyébként, mint a gabona betakarítása. Legfeljebb annyival könnyebb, hogy nincs olyan meleg. Most reggel nagyobb viszont a harmat, s később szárad fel, mint júliusban, augusztusban. De ez sem okoz lényegesebb nehézséget. Viszont itt is éppúgy kell sietni, mint az árpánál, búzánál, mert ha jön az eső, rothad a termés. A kombájnokhoz a kukorica-betakarításnál alkalmazott soros adaptert használják úgy átalakítva, hogy az megfeleljen a vetőgép által kialakított sortávolságnak. Ezzel a megoldással a . mag sokkal tisztább és lényegesen kisebb a szemveszteség, csupán 4—5 százaliék. Az arató- és szállítóbrigádban fiatalok, idősebbek egyaránt megtalálhatók. Bagó László például első évét tölti a Claas • kombájn nyergében. Szélesebb sort visz, gyorsabban halad ez a gép, állítja, mint a.z SZK. Felszállók a vezetőülésbe, indítja a motort, könnyedén manőverez a többi masina között Kicsi a kombájn Molnár Sándor 1966 óta dolgozik Túrán SZK—4, SZK—5 arató-cséplő gépeken, és ahogy mondja, ő elégedett a géppel. — A nyugati kombájnokhoz drága az anyag, ezekhez a szovjet gyártmányokhoz nem kapható alkatrész. A környező gazdaságoktól szerzünk be, vagy a saját, bontásra ítélt gépeinkből szereljük ki. Az Igazsághoz tartozik azonban az, hogy az SZK-kombájno- kat nem a mi termésátlagainkhoz méretezték. Kicsiny az átbocsátóképességük. Az biztos, hogy most a Claas a menő. Balázs Gusztáv Túl kilenc évtizeden Életéből sok fény sugárzik A város szélén, a Bem utcában kertes kis házban él családjával Csákvári Jenő, a gödöllői kommunisták veteránja. Már többször kerestem, míg sikerült találkozni vele. Hol beteg volt, máskor pedig épppn pihent, s nem akartam zavarni. Legutóbb csöngetésemre lánya nyitott ajtót, s ő is segített áthidalni azt a nehézséget, ami Csákvári Jenő megromlott hallásából fakadt. Direktóriumi tag örömmel fogott velem kezét, sokáig rázta. Egy évvel ezelőtt még önállóan járta a várost, ma már a buszt sem bírja, magasak a lépcsők. Hellyel Is csak ritkán, egy- egy jó ismerős kínálta. Elmúlt az idő, s ki tudja ma már, ki volt ő, mit is tett a máért. Vácott, 1892. szeptember 22-én született, anyja debreceni, apja, sőt dédapja is szabadkai volt. Az egykori szabómester a szabadságharc idején a főhadnagyi rendfokozatig vitte és részt vett Isaszegen is a csatában. Jenő bácsi egykoron a bajai Állami Tanítóképzőbe járt, és a három év után három évig a vasút szolgálatában állt. Az első világháborúban az elsők között sebesült meg, már a kezdet balszeCsaládi körben rencsés volt számára. Abban az időben az volt a szokás, hogy polgári személyek meglátogatták a sebesülteket a hadikórházakban. Hozzá Is belátogatott egy kislány, aki végül a felesége lett. Hát Jenő bácsiéknak ennyi hasznuk lett a háborúból. A 19-es eseményekkel Pesten találkozott, ahol beválasztották a Budapesti Katonatanácsba, direktóriumi tag lett, majd a Vörös Hadsereg katonája, szakaszparancsnok. Újból a frontra került,. A Tanácsköztársaság leverése után neki is bujdosnia kellett. Budapestről Hatvanba ment, ott cukorgyári munkás lett. 1933- ban Gödöllőre költözött, családjával itt telepedett le. Állandó résztvevő A felszabadulás után Hatvan helyett a fővárost választotta, szíve-lelke húzta a régi elvtársak közé. A Ganz Vagongyárban dolgozott, majd a Hajógyárban, ahol nyugdíjazásáig, 1955-ig kitartott. Egy kis szünet után úgy gondolta, ő még tud dolgozni és Fűnyíró gépeket gyártanak Vasadon, az ikladi Ipari Műszergyár 8-as számú gyáregységében ebben az évben mintegy 12 ezer darab EF 387-es típusú elektromos meghajtású Rotim elnevezésű fűnyíró gépet szerelnek össze. Képünkön: Vincze Miklósné és Tóth Sándorné a villanymotorokat szereli be a gép vázába Hancsovszki János felvétele A munka nem szünetelhet A legnagyobb gond a víz Kécskeí István szerszám- készítő szakszervezeti főbizalmi és vgm-vezető az Ikladi Ipari Műszergyár vasadi gyáregységében. Utóbbi tevékenységéről később lesz szó. Először is arról kérdeztük, jnL ly’en szakszervezeti munk^ folyik Vasadon? — Beszedem a tagdíjakat és intézem, amit kérnek — válaszolja a kérdezett. — Az emberek felkeresnek, ha valamire, például segélyre szükségük van. Beutalókat is sikerült .már szerezni, üdültek is néhányan Balatónszeme- sen és Hajdúszoboszlón. Ami probléma, s ez nem a vállalaton múlik, kevés a családos üdülőjegy. az Agrártudományi Egyetemen adminisztrátorkodott. Már 16 évet töltött ott, amikor sajnálatos baleset érte. A lépcsőn megcsúszott és sarokcsonttöréssel került kórházba, ahol hat hónapig kezelték. Az élet sokszor tette próbára, dolgozott a családjáért, a mozgalomért. Amikor a párt munkára hívta, soha nem vonta ki magát. A pártrendezvények állandó résztvevője volt. Egy fia és egy leánygyermeke van, tizenegy unoka és öt dédunoka. Népes rokonság veszi körül egy- egy családi eseményen. Úgy mondja, nincs hiány a szere- tetből, összetart a család és szívesen látogatják a nagypapát. Nem volna itt semmiből hiányom, mondja, csak ne fájna minden ' csontom. Baj, hogy nem tudok a könyvtárba, a pártba, az elvtársak közé menni. Megbecsülés övezi Ma már egyetlen időtöltése az .olvasás. Különösen a Jókai-műveket lapozza. Valamennyi Jókai-írást már kétszer elolvasott, sőt a De kár megvénülni című kötetet éppen most harmadszor. Rövid szüneteket tart beszélgetés közben, visszagondol a megtett útra, sokat emlékezik feleségére, aki már elhunyt. Amikor végighallgattam Csákvári Jenő életútját és számba vettük az elismeréseket, az őt övező megbecsülést, azzal búcsúztam, nem volit kár megvénülnie, hiszen tartalmas életéből sok fény sugárzik. Csiba Józset — Más hiányosságról is szólnom kell. A legnagyobb gondunk jelenleg az, hogyan tisztálkodjunk a műszak után, ugyanis a csapból nem hogy meleg, de még hideg víz sem folyik. És ez nemcsak ’olykor-olykor fordul elő, ha- nem állandóan ezt tapasztaljuk. Pedig a jó közérzethez a tisztálkodás is hozzátartozik. — Jelezték ezt a problémát már valahol? — Hajaj, de mennyiszer és hány helyen! Változást mégsem látunk. Az az igazság, hogy ez a gond már igen régi keletű, s az előző - vállalat sem tudta megoldani. Joggal mondták az Ipari Műszer- gyárban, hogy amin az előd, az Irodagéptechnika Vállalat tíz év alatt nem volt képes segíteni, hogyan segítsen az IMI egy hónap alatt? Igen ám, de mi ezzel nem sokra megyünk, még ha él is ismerjük az érv igazságát! — Tudja, hogy beszélgetésünk nyomtatásban lát majd napvilágot? — Tudom, s azért reménykedem, hátha akkor Intézkedik valaki! — A vgm-ben hányán dolgoznak? — Tizenhatan. A vállalat felkérésére alakultunk a létszám- és a kapacitáshiány feloldására. Júniusban állt össze a csapat, dolgoztunk is rendesen. — De? Szavaiból kicseng, hogy a folytatással nem túl elégedettek. — Nos, a szerződéseket módosítani kell. — S addig szüneteltetik a munkát? — Szó sincs róla! A munkát kérik tőlünk, de mi még nem láttuk az ellenértékét. Pedig rajtunk nem múlik a gyáregység boldogulása! Volt, hogy az árut itt vártuk estig, hogy be tudjuk fejezni, amit elkezdtünk, s reggel a dolgozók termelhessenek. :::::: Kécsfcei István itt mondandójának végére is ért. Beszélgetésünk óta remélhetőleg már ki-ki megkapta a munkájáért járó pénzt. Garamvölgyi Annamária ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlar
