Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-16 / 217. szám

1985. SZEPTEMBER 16., IlETFÖ 5 Gyártmányfejlesztés kérdőjelekkel IL Korszerűbb áruválaszték Szép és jó lakásokat épít a ceglédi AÉTÉV Két év - harminckilenc otthon Nikecelí-elemek — Kőszigetelő vakolat Egyre több sétálót látni mostanában a Ceglédi úton, s az emberek meg-megállnak a Dózsa György út sarkán épülő új ház előtt. Kit a kíváncsiság vezérel ide, kit a jól szervezett munka látványa tölt el elégedettséggel, mások az itt elsőként alkalmazott hőszigetelési mód­szert szemlélik. Abban mindenkinek megegyezik a vé­leménye, hogy a Dél-Pest Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat gyors, s szemmel láthatóan jó minőségű mun­kát végez. Az alapozás 1983 szeptemberében cölöpözés­sel kezdődött, az átadásra meg e hónap végén kerül majd sor. A Híradástechnikai Anyagok Gyárának — akárcsak a for­ténak — látszólag nincs oka panaszra. A VI. ötéves terv­időszakban fejlődésük töretlen volt, évente jelentkeztek új termékekkel a piacon. Két évvel ezelőtt elkészült a 63 millió forintos rekonstrukció is, amely új' utat nyitott egy fontos termékcsoportjuk, a ferrit gyártásában. A rekonst­rukció eredményeként a ko­rábban évi 10 milliós terme­lési értékű 'üzemrész ma már 50 millió forintos termelési értéket produkál évente. Korábbi sikerek után A gyár új utakat talált a nemzetközi piacon is. A kül­földi elektronikai ipar leg­újabb eredményeinek számba­vétele után a gyár felkészült­ségének, kapacitásának meg­felelő termekek gyártására kö­tőit szerződést NSZK-megren- delőkkel. Külföldi tekercselő- gépeket vásároltak, amelyek­kel hálózati transzformátorok zavarszűró berendezéseit állít­hatták elő. Az új gyártmány megfelelő minőségű előállítása, igaz, csak hosszas kísérletezés, többszöri megmintázás után sikerült. Am az új technológiai eljárás kialakítása — a válutabevéte- len kívül — olyan technoló­giai tapasztalatokkal is jár, amelyeket a későbbiekben is kamatoztathatunk. A gyártás fejében a külföldi partnertől niég korszerű eszközöket, gé­peket is kaptak. Az eddigi eredményeken túl azonban fontos lépésekre len­ne még szükség, hegy a gyár megtarthassa a hazai piacon korábban kivívott helyét. Ko­vács Károly műszaki igazga­tóhelyettes arról beszélt, hogy igen fontos feladatok hárul­nak mostanában a fejlesztési főmérnökség szakembereire. — Több területen is igyek­szünk a következő ötéves tervidőszakban korszerűsíteni a termékszerkezet ünket. A feftitgyártásban a technoló­gia eszközeinek cseréje minő­ségi javulással jár majd. Nagyobb jelentősége van a saját fejlesztésben elkészített új, nyomtatott áramkörű la­poknak, amelyek az eddigi technológia módosításával a nyugati piacon már bevezetett japán eljárás alkalmazásával készülnek. A finomrajzolatú áramkörök jóval kisebbek, korszerűbbek, mint elődjeik, gyártásukhoz új gépekre, esz­közökre lenne szükség. A be­ruházásra a következő ötéves tervben mintegy 120 millió fo­rintot tervezünk. Ismerve a jelenlegi hazai elektronikai ipar helyzetét, körülbelül az évtized végére várható, hogy az új technikával készülő nyomtatott áramkörű lapokat felhasználják saját termékeik­ben. — A Híradástechnikai Anyagok Gyára alkatrészek előállításával foglalkozik. Ho­gyan fejleszthetik termékeiket a felhasználó ipar színvona­lát, igényeit figyelembe véve? — Természetesen együtt kell működnünk a felhasználó iparral. Az imént említett nyomtatott áramkörű lapok gyártása, vagy az elektron elő­tétek gyártásának fejlesztése is igazolja, hogy igyekszünk ko­rán, még a késztermékek elő­állítóinak konkrét késései előtt felkészülni az elektronikai ipar változásaira. így gazdaságosabb Nagyban nehezíti azonban fejlesztési lehetőségeink, al­kalmazkodásunk gyorsaságát, hogy a készterméket előállító gyárakkal szemben mi nem építhetjük be alkatrészeink árába az alapanyag és ener­giaárak növekedését. Így ter­mékeinken nyereségünk igen alacsony, s a felhasználóknál kevesebbet fordíthatunk kuta­tásra, gyártmányfejlesztésre is. — Miből tudják hát fedezni a VII. ötéves tervidőszakra tervezett korszerűsítéseket? — Igyekszünk az évek so­rán felhalmozódott szellemi tőkét, technológiai tapasztala­tokat hasznosítani. Év elején hoztuk létre távlati fejlesztési ssoportunkat. Az ő feladatuk, hogy olyan értékesíthető kész­termékek gyártását készítsék elő, amelyekhez megvan az ipari hátterünk, termelési ta­pasztalatunk. A félév alatt sok javaslatot, ajánlatot tett már a fejlesztési csoport, többek között kidolgozták az elektro­mos gáz- és olajgyújtó készü­lék gyártásának lehetőségét. Ez az apró szerkezet tartal­mazza mindazt a korszerű technológiai tapasztalatot és alkatrészkészletet, amivel je­lenleg rendelkezünk. Értéke­sítése már a normál piaci áron a ráfordított nyersanyag, energia és szellemi tőke meg­térülésével történik. Ehhez hasonló gyártmányokkal sze­retnénk a jövőben is jelent­kezni a piacon, s így elérni, .hogy kapacitásunk teljes mér­tékben kihasznált, ráfordítá­sunk pedig gazdaságos, min­den esetben megtérülő legyen. Pályázatot adlak ba — Milyen forrásokból látja biztosítottnak a termékszerke­zet korszerűsítését? — Reméljük, hogy saját erőinken kívül * számíthatunk az Elektronikai Központi Fejlesztési Programból való részesedésre is. Pályázatunkat már benyújtottuk. Ha innen nem kapunk támogatást, bankhitel felvételével oldjuk meg a korszerűsítést. A gyártmányfejlesztés, az ipar és a piac igényeihez va­ló alkalmazkodás tehát köz­ponti feladat a váci üzemek­nél. Kérdés azonban, hogy munkálkodásunk mennyire lesz eredményes a nehézkesen zötyögő hitelfelvételek, a bo­nyolultan beszerezhető import alapanyagok és termelőeszkö­zök, az igen lassan hasznosít­ható kutatási eredmények, technológiai eljárások körül­ményei között. Reméljük, hogy az akadályok ellenére a gyá­rak nem csökkentének az ira­mon, s ha felzárkózni nem is, legalább lépést tudnak tarta­ni a külföldi konkurensek fejlődésével. Márvány! Agnes Kevesebb energiával Új cirkogejzerek A jövő évtől az eddigieknél szigorúbb hőszigetelési elő­írások szerint épülnek az új házak, amelyek fűtéséhez így kevesebb energiára, tehát ki­sebb teljesítményű tüzelőbe­rendezésekre lesz szükség. Az új igényekhez izgazodva a Fegyver- és Gázkészülékgyár­ban a korábbiaknál kisebb teljesítményű típussal bővítet­ték a lakások központi fűtésé­re szolgáló cirkogejzerek választékát; az óránként 40, illetve 21 kilowatt teljesítmé­nyű készülékek után meg­kezdték a 12 kilowattos cir­kogejzerek gyártását. A gyár újdonságával megoldható egy körülbelül 75 négyzetméter alapterületű, az új előírások­nak megfelelően szigetelt la­kás földgázzal való fűtése, eb­ből a típusból az idén várha­tóan 3 ezret hoznak forga­lomba. A fejlesztések eredménye­ként a cirkogejzer készülékek családja nemcsak egy kisebb teljesítményű típussal, hanem egy újabb változattal is gaz­dagodott. A Fegyver- és Gáz­készülékgyárban olyan fűtő- és egyben meleg vizet is szol­gáló cirkogejzer-rendszer gyártását kezdték meg, amely kémény nélkül üzemeltethető. Diabetikus cukorkák Diabetikus cukorkák gyártá­sát kezdték meg a Szabolcs- Szatmár megyei Rozsály köz­ségben. A mátészalkai sütő­ipari vállalat egy már megle­vő pékséget — 850 ezer forint költséggel — édességüzemmé alakított át, ahol évente 200 tonna —, négyféle ízesítésű, töltetlen — diabetikus cukor­kát állítanak elő, zömmel ex­portra. Az idei termelés csaknem egészét — 100 ton­nát — csehszlovák partnerek rendelték meg, a fennmaradó mennyiség a hazai üzletekbe kerül. Az új üzem a hatszáz lakosú településen negyven helybelinek, főként .hőknek ad munkát. Ugyanakkor kiváncsi han­gok hallatszanak városszerte: vajon milyen lesz e ház, jó elosztásúak-e a lakások. Töb­bek között ezt megtudni ke­restük fel az építkezést. Mély hornyok Űjj Mihály főművezető tár­saságában járjuk be a V ala­kú házat. A V csúcsán kapott helyet a bejárat, a földszinten a közös használatú helyiségek, lomkamra. kerékpártároló, szeméttároló. A két szárat a szakemberek betűvel jelölték meg, mi utca szerint írjuk, hogy a Cegléd felé tartó út­pályával párhuzamos épület­szárnyban szintenként öt. míg a Dózsa György utcával pár­huzamosban három lakás ka­pott helyet. Az átlagos alap­terület 73,70 négyzetméter, s most a hangsúly az átlagoson van, ugyanis többféle típust alakítottak ki. A legkisebb — * az egyet­len ilyen — a földszinten balra található. A szélfogó az étkezőre nyílik, ebből jobb kéz felé a főzőfülkébe lehet be­lépni. E két helyiség néz te­hát a belső függőfolyosóra minden egyes lakásban. Az étkezőből a loggiás nagy szo­ba — több mint húsz négy­zetméteres —, valamint egy -közlekedőfolyosón keresztül, melyről előbb a WC, majd a fürdőszoba nyílik jobbra, a hálószoba közelíthető meg. Mindegyik lakásban e közle­kedőben kapott helyet a há­rom nagyméretű beépített szekrény is. A munka minősége igen jó — a laikus szem szerint. Fel­tűnő, legalábbis szokatlan azonban, hogy a mennyezeten méterenként mély hornyok találhatók. — Ezek vakolatmentes fö­démelemek — magyarázza Űjj Mihály. — Az elemeket készítő gyár, sajnos, nem gyártatott hozzájuk műanyag takarókat. A mélyedések máskülönben a külön villamos vezetékek számára készültek, de természetesen nem kerül mindegyikbe az. Meg lehet szokni. Meg tudjuk csinálni A következő lakások külön­böznek a bemutatottól, ugyan­is azokban az étkezőből még egy szoba nyílik. S az is vál­tozás, hogy a lakások kette­sével tükörképet alkotnak, vagyis a nagy szoba és a köz­lekedőn megközelíthető lakás­részek helyet cserélnek, mint ahogy a főzőfülke is átkerül a másik oldalra. Ennek oka a különböző vezetékek gazda­ságosabb beépítése, s hogy egymással szemben lehet így a Vizesblokkokat 1 ‘kTalakitani. A V szárainak végén me­gint másfajta lakásokat talál­hatunk. ott az étkezőből nyí­ló kis szobához tartozik log­gia. S ha már szakember társa­ságában vagyunk, magyaráza­tot kapunk arra is, mi a különbség az erkéllyel össze­hasonlítva. — A loggia a lakás falsík­jából nem ugrik ki, míg az erkély igen — halljuk a tö­mör definíciót. A Dózsa György úti szárny lényegében hasonló ehhez. Mindent összevetve, a 39 la­kásból kétloggiás tíz darab van, s ezek nagysága 78 négy­zetméter feletti. A többi lé­nyegében alig különbözik egy­mástól, a ki> szoba fél-, illet­ve egész szoba mivoltát kivé­ve. Az egyik esetben tehát 12 négyzetméter alatti, míg a másiknál ezt elérő vagy meg­haladó az alapterület. Tehát 70 négyzetméteres 20, 74 négyzetméteres 8 otthon. A negyedik emeleten már a tapétázók dolgoznak. Külön, fajtát ragasztanak a szobákra, s a kiegészítőhelyiségekre, őket a szerelvényezők köve­tik majd, s végül jöhetnek a padlókészítők. A szo­bákba szőnyegpadlót ragasz­tanak majd a többibe mű­anyag kerül. A tapétázók nagy műgonddal „varázsol­ják" a falakra a hosszú csí­kokat. Külön ügyelnek az il­lesztésre. A falravaló mintá­ja, színe is szép, bizonyára elégedettek lesznek a beköl­tözők. — Jelenleg száztíz-százhúsz ember dolgozik itt, a napok­ban további húsz ember ér­kezik Ceglédről, a vállalat központjából — mondja a főművezető. Az állványokon a különle­ges hőszigetelő vakolatot fel­hordó mesterek szorgoskod­nak. — A vállalatnak ez az első ilyen munkája, de szükséges, hiszen az új hőszigetelési szabvány megköveteli az al­kalmazást. A Budalakk ter­mékét, a nyugatnémet Hae- ring cég know-how-ja alapján gyártott Thermotek ötrétegű vakolatrendszert hordjuk fel. A brigádok Budapesten, a gyár telephelyén német szak­emberek eligazítása alapján nyertek felkészítést. Bár ko­rábban óvatosan nyilatkoztak a sikerről, visszatérve bebi­zonyították: meg tudják csi­nálni ők is ezt a munkát. Szeptember végén Márpedig ez valóban kü­lönleges feladat. Az alapréteg után nikecell elemekkel borí­tották be az összes határoló falat, még arra is vigyázva, hogy ahol összeérnek a hab­lapok, oda nem cseppenjen a a különleges ragasztóból — hiszen ott hőhíd képződne. Ezt a tapaszrétegbe ágyazott, s mechanikai szilárdságot biz­tosító üvegszövetháló követte, természetesen szigorúan mé­retre vágva. Végül a színezővakolat ke­rül fel ezekben a napokban a rendszerre. S hogy a különle­gességet további adalékkal bizonyítsuk, még hozzátesz- szük, hogy a rendszert spe­ciális. csak erre a célra hasz­nálható, s a gyár által bizto­sított szerszámkészlettel hord­ják fel a falakra. S a bevo­natrendszerre huszooé* -év ga­ranciát is vállaltak. Miután elköszöntem a fő­művezetőtőd, a leendő lakás- tulajdonosok kérdését tettem fel Horváth Albertnek, a* OTP fiókvezetőjének. vagyis: — Mennyibe kerülnek majd ezek a lakások? — Áruk meghaladja majd a négyzetméterenkénti tizenhá­romezer forintot. Az épület műszaki átadása szeptember végén várható. Ballal Ottó Bába Mihályt <lJcinuci eiadó V alahol Itt kell lennie, gondoltam, amikor az éles kanyart elhagytuk. Elővettem az Expresszi, még egyszer el­olvastam a hirdetést. Budapesttől 27 kilométerre, Bordás dűlő. Figyelem a kilométerkövet. A fiam nyugodtan, tempósan vezet. Kikapcsolja a rádiót. — Tényleg meg akarod venni a ta­nyát? — kérdezi anélkül, hogy rám nézne. — Nem tudom, talán jó lenne, ta­vasztól őszig. Itt csend és nyugalom van. Nézd azokat a zöld lombokat. Va­lóságos oázis. Erdős ligetek. Talán gyü­mölcsfák. A fiam fékez, cammogva érünk a dűlőútig. Rögtön a táblán akad meg a tekintetem. Kiszállok a kocsiból, oda­megyek a sebtiben eszkábált táblához. Szép írással hirdeti, hogy tanya eladó. — Ez az — kiáltok a fiamnak. — Gyere. — Menj csak, addig én megnézem a motort. Nincs kedve a tanyához, neki a kör­út nyüzsgő lármája kell. Itt nem ruc­canhatna le’ esténként a diszkókba. A csend és a nyugalom őt nem érdekli. Legyintek. És elindulok a dűlőúton az arasznyi dombra. A sárguló levelű fák még eltakarják a tanyát, nem emlékez­tet a komor, sík tájba festett fekete ta­nyákra, a kopasz ágú fákra, amely fö­lött varjúsereg kereng. Istenem, de sok ilyen giccses képet láttam. Komondorok állnak a kapuban és veszettül ugatnak. Botot keresgélek. Még egy napraforgószár sincs sehol. A tanyából egy öreg ember jön ki, vala­mit kiált a kutyáknak, azok rögtön el­hallgatnak, távolabbkotródnak. Az öreg ember jön felém. Száraz, rézbőrű, fehér borostás ember, arca ránchálóba burkolva. Fehér inge szürkés, majdnem olyan, mint a' zakója. Hunyorogva für­kész. Mondom, hogy a tanya miatt jöt­tem. Vállat rándít, s mondja, hogy ke­rüljek beljebb. A pitvarban telepszünk le, a kecske­lábú asztal mellé. — A tanyára vevő vagy csak az ócs­kaságokra ? — A tanya érdekelne, de hogy vevő leszek-e, azt még nem tudom. Megka­pott a hirdetés az újságban. — Mán abba is benne van? — cso­dálkozott. Letettem az asztalra a gyűrött lapot. — Akkor most már értem, értem bi­zony — mosolyodott el —, hogy két napja miért jön ide annyi vigéc, hogy a kutyákkal is nehéz őket elzavarni. Nem értem. Csodálkozva nézek rá. Nem törődik velem, feláll, a kredenc- hez megy, elővesz két poharat, meg egy nagy, zöld csatos üveget. A poha­rakat leteszi az asztalra és tölt, szó nélkül, színükig teli. Az egyik decis poharat felemeli, a másikhoz koccint­ja. — Egészségére — mondja és állva felhajtja az egészet. N ekem a torkomat marja a kisüsti. Felét sem bírom lenyelni, kráko- gok. Az öreg mosolyog. — Inni kell azt, nem szopogatni, nya­logatni. Mert úgy az ember fejébe száll. Bólogatok. — Szóval, egy hete már — ült le —, hogy mindenféle j öt tment emberek akartak ide bejönni, hogy ha már el­adom a tanyát, akkor nekem biztosan nem kell a favilla, a nyereg, a karikás­ostor, a bödön, a famozsár, a köpülő. A jó ég tudja, hogy mi mindent akar­tak, ahogy ők mondták: drága pénzen megvenni. Meg hogy ők szeretnének széjjelnézni a padláson, talán találnak ott olyasmit, amiért szép pénzt adná­nak. öreg biblia, régi kalendárium is jó nekik. Minden. Egyet sem engedtem be a kapun. Csak akkor fordítottak hátat nekem, amikor a kutyák oda- somfordáltak és nem szóltam rájuk, hogy coki. Ugattak veszettül, meg ug­ráltak fel a kerítésre. No, erre már iszkoltak. Különben ez a tanya nem eladó! Meglepődtem. — Akkor a hirdetés?... Nyeltem a torokégetőbői, az öregem­ber meg legyintett. — Azt a fiamék adták fel, ők verték le a karót is a dűlő végébe azzal a táblával. Azt akarják, hogy adjam el, mert most* nagyon kelendő a tanya, sok a bogaras ember a városban, so­kan dicsekszenek már azzal, hogy ta­nyát vettek. De hogy mi a fenének, azt nem tudom. A dombon túl a komámét egy föstő vette meg. Nyáron kószálgat itt egy, két hétig, aztán hónapokig nem látni. Aztán megint kijön a kecskéjé­vel és megint itt van egy, két hétig. De az első őszi eső után nem látni késő tavaszig. És pusztul az istenadta ta­nya, rossz ránézni. Mert a falak is megérzik, ha nem lakják, rögtön pat- togzani kezd a meszelés, a festés, az­után meg omladozik a fal. Mert sárból van, sárból verték erre a tanyákat, nem téglából építették. Arra nem vót akkor az embereknek pénze. Tölt. Iszunk. — Szóval nincs nekem szívem Itt­hagyni, amíg élek. Pedig a fiamék na­gyon erősködnek. Hogy mi lesz, ha ma­gatehetetlen leszek? Ki gondoz, ki ápol? Az igazság az, hogy nem gondo­lok még erre, pedig a nyolcvan eszten­dő sarkában vagyok. Lesz, aminek len­ni kell. így gondolkozom én. De ők? Szóval be is vittek engem Pestre. Ott laktam náluk egy hétig. A kis szobá­ban. Ügy híjják, hogy félszoba. Kettőt léptem, a falba rúgtam. Ha meg rá­gyújtottam, egy pipafüsttől olyan szür­kehályog ereszkedett a szobára, hogy a botommal kellett utat vágni az aj­tóig — nevet. — A menyem meg csak azt kiabálta, hogy: Úristen, Űristen. És szaladt ablakot nyitni. Mert azt én mindig bezártam. Ha kinéztem rajta, és megláttam azt a mennykő mélysé­get, rögtön a torkomban éreztem a gyomrom rakományát. Képzelheti. A tizedik emeleten voltam. Tenyerébe fektette az állát. Szürke szeme csillogott. — Szóval, ha komoly vevő a tanyá-; ra, akkor menjen, egyezzen meg a fiammal, bár én nem tudom, hogy mi a fenét csinálna maga ezzel a tanyá­val, mert ebben bontási anyag sincs. De azt jó, ha tudja, hogy csak a hót­tom után beköltözhető. Ezt megmond­tam a fiamnak is. Engem, ha fel is csalnak Pestre, ünnepekre, akkor sem leszek ott két, három napnál tovább. De magát ez ne zavarja. Nyáron is, té­len is lejöhet, akár egy-két hétre is. Megférünk a kétszoba-pitvarban. Mint jó emberek. Na, egészségére, I szunk, ő megint tölt. A csatot min­dig gondosan visszahajtja, hogy a zamata se találjon utat. Felállunk. Szótlanul ballagunk ki, majd át az ud­varon a kapu felé. A kutyák az Istálló melletti kis szénaboglya előtt hasalnak. — Na, mi van? — kérdezte a fiam, amikor a kocsihoz cammogtam. — Semmi. A tanya valóban eladó, de csak a tulajdonos halála után be­költözhető — mondtam és befészkeltem magam a kocsiba. A fiam mosolygott. És azt hiszem, megnyugodott, hogy nem kell majd furikáznia.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom