Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

Pénzzel és két kézzé! Galgahévizen nem lehetnek megelégedve az utak állapo­tával, mert egyrészt igen kevés a szilárd burkolatú, ' ugyanakkor a községen át­vezető országút legrpsszabb szakasza is pont a faluban található. Az idei település- fejlesztési célok között ezért érihetően a fontosak között sí 5repeit az utak karbantar­tása, építése. Ami a Széchenyi utca kő­burkolatát illeti, arra már nem is alkalmazhatjuk azt a kifejezést, hogy karbantartot­ták-. Az annyira tönkrement ugyanis, hogy teljes egészé­ben fel kellett szedni, majd újra lerakni, a hiányokat pó­tolva. Erre a munkára a nyár jó pár hete ráment és sok galgahévizi vett. részt benne társadalmi munkában. Tisztították, szállították a kö­vet. egyengették a talajt. Most arról kaptunk hírt,v hogy ugyancsak széles körű társadalmi összefogással meg­építik a temetői utat a Hu­nyadi utcától a ravatalozóig. Már tavaly a helyszínre szál­lították a követ, s utána gyűj­teni kezdtek pénzt és társa­dalmi munkafelajánlást. En­nek eredménye 182 ezer fo­rint készpénzben, s 182 mun­kanap ígérete, amikor kell. fgy már meg lehet valósítani a terveket. Érdekesség, hogy harmincán segítettek a pénz összegyűjtésében, tanácstagok, Hazafias Népfront bizottsá­gi tagok. Köszönet illeti Nagy Árpád főesperes támogatását is, aki ugyancsak sok embert mozgósított. A galgahéviziek azt szeretnék,- hogyha minél többen teljesítenék is a mun­kafelajánlásukat. Talán még pénz is maradna meg, amit ugyancsak nem lesz nehéz hasznosan befektetni a köz­ség javára. Kezdődik a színházi é¥ad Az ember sajátos időszámí­tása következtében sok minden nem a naptári évvel kezdő­dik, hanem éppen az eszten­dő utolsó harmadéban. Lásd a ípcibajnokság, az iskola, s idetartozik a színház is. A következő hónapokban ismét színház lesz a gödöllői műve­lődési központban. Lássuk a kínálatot. A felnőtteknek há­rom darabot szánnak. Az első egy háromszemélyes mű, a szolnoki Szigligeti Szín­ház és a városi művelődési központ közös produkciója. Címe Cselédek. írta Jean Genet. A szereplők: Mucsi Zol­tán, Tóth Tamás, Tóth József. Október 13-án délután 5 és este fél 8-kor. Másnap, október 14-én es­te 7 órakor a már gödöllői- nek is számító kaposváriak jönnek. Peter Weiss Ma- rat/Sade, tragikomédia két részben. Néhány név a népes szereplőgárdából: Jordán Ta­más, Lukáts Andor, Pogány Judit, Lázár Kati, Csákányi Eszter, Bezerédy Zoltán, Gyu- ricaa István, Máté Gábor. A kaposváriakat láthatjuk a hónap végén, 26-án is, ugyan­csak este 7-kor. Bertold Brecht A nevelő, színmű két részben. Lukáts Andor, Hunyadkürti György, Helyey László, Mol­nár Piroska, Nagy Mari, Igó Éva, Gyuricza István; néhány név a szereplők közül. Érde­kesség, hogy a darabot a fia­tal színész, Máté Gábor ren­dezte. Jegyek 80 és 100 forintos áron szeptember. 20-tól vásá­rolhatók. Ezek után nézzük a gyere­keknek szánt előadásokat. Ok­tóber első napján a nyíregy­házi Móricz Zsigmond Szín­ház mutatja be Móricz Zsig­mond Ludas Matyi című ré­gimódi komédiáját két felvo­násban. Két előadás lesz, dél­után fél 3-kor és 5-kor. Je­gyek vasárnaptól kaphatók 30 és 40 forintos áron. Iskolai csoportoknak szeptember 20-ig tesznek félre belépőt. Ebben az évadban négy előadásból álló bérletet hir­detnek bábszínházra. Az Ál­lami Bábszínház és a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Báb­színháza vendégszerepel Gö­döllőn. A bérleti előadásokat óvodásoknak hétfőnként dél­előtt fél 10-kor és 11-kor tart­ják, keddi napokon délelőtt 10 órakpr. Az általános iskolá­soknak hétfőn délután 3 óra­kor lesznek az előadások, ok­tóberben, novemberben, már­ciusban és áprilisban. Az első két játéknap': októ­ber 28. és 29. A műsor: Rossz­csont Peti. Állami Bábszín­ház. A bérlet ára 60 forint. Szep­tember 20-tól kapható. Óvo­dai és iskolai csoportok szep­tember 15-től • jelenthetik be igényeiket. A nap programja Szeptember 14-én és 15-én: Qödollö, művelődési ház: A rovásírás története, ki­állítás, megtekinthető 15—19 óráig. | Mozi Szeptember 14-én és 15-én: Kígyóméreg. Szinkronizált csehszlovák film. Csak 4 óra­kor! Dutyi dili. Színes, szinkroni­zált amerikai filmvígjáték. 6 és 8 órakor. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 14., SZOMBAT Várass szakmaközi bizottság Eresebb réfegmunka szükséges A városi szakmaközi bi­zottság ülésén először dr. Papp Katalin, az Egyesített Egészségügyi Intézet igazgató- helyettese számolt be az el­múlt években végzett mun­kájukról, az egészségügyi el­látás helyzetéről. Az egész­ségügy alapvető sejtjei a kör­zeti szolgálatok. Ebből a vá­rosban 9, a vonzáskörzetében 43 található. Gödöllőn négy szolgálatot egy helyen lehet felkeresni, két orvos -bérelt tanácsi lakásban, s ugyancsak kettő a saját lakásában fo­gadja a betegeket. De mi lesz, ha az utóbbiak nyugdíjba mennek? A hetedik ötéves tervben a lakosság növekedé­se alapján arra számíthatunk,- hogy egy újabb körzeti szol­gálatot alakítanak ki. Ezekben a rendelőkben eléggé szélsőséges a műszere­zettség foka, némiképp tük­rözve az orvosok igényeit is. Megtelik a ház Egy kérdésre válaszolva dr. Papp Katalin kifejtette az elképzeléseiket arról, hogy hogyan lehetne átalakítani az egészségügy céljaira a jelen­legi pártházat. Azok jól tük­rözik, a változásra, az egész­ségügyi ellátás bővítésére nagy szükség van. A földszinten kapna helyet az ortopédia, a reumatológia a fizikoterápiával, a közpon­ti ügyelet, a négy körzeti or­vos, a kardiológia. Az eme­leten a legkisebbek egészségé­re vigyáznak majd. Ott lesz a terhesgondozás, a védőnői szolgálat, a gyermekgyógyá­szat, a gyermekkardiológia, a szemészet, fülészet, ugyancsak a kicsiknek. A városban 10, a körzetben 22 fogorvos rendel. 1982 óta van gyermekfogászat, ahol komolyabb tudományos mun­ka is folyik. Zsárrtbokon ta­valy, Veresegyházon az idén állt munkába új orvos.. Főál­lásban a Ganz Árammérő- gyárban, az Ipari Műszer­gyárban és a Gödöllői Gép­gyárban dolgozik üzemorvos. A távlati cél a körzeti üzem­orvosi hálózat kialakítása. Abban egyszerre szolgálná az orvos az adott munkahely és a körzet lakosságának egész­ségét. Önállóbb arculat A városi szakmaközi bi­zottság ülésének napirendjén a következő téma a szakszer­vezeti választásokhoz kapcso­lódott. Szabóné dr. Willin Erzsébet, a bizottság függet­lenített munkatársa adott tá­jékoztatást erről a kérdésről. A szakszervezeti alapszabá­lyok szerint ötévenként össze kell hívni a magyar szakszer­vezetek soron következő kong­resszusát és-újjá kell válasz­tani a vezető testületeket. Szeptember elsején ország­szerte megkezdődtek a szak- szervezeti beszámoló csoport­értekezletek, bizalmi és főbi­zalmi választások. Ezek egy­ben a szakszervezetek kong­resszusát is előkészítik. Hogyan és miben várható a szakszervezeti munka javulá­sa? Nem a szervezeti változá­sok a lényegesek, hanem az, hogy azokat válassza ki a tagság a tisztségekre, akik képesek a közösség érdekei­nek jobb képviseletére. Az új vállalatirányítási módok bevezetését követően nő a szakszervezetek szerepe, hang­zott él. A 'Választások keret­jellegnek, nagyobb ebben a munkahelyek döntési szabad­sága. Mindez azt célozza, hogy önállóbb arculatú szakszerve­zeti munka alakuljon ki. A bizalmik munkáján sok fog múlni. Fontos, hogy a szak- szervezeti bizottságokban min­den dolgozói réteg képviselve legyen. Hasonlóképpen, diffe­renciáltabb és erősebb réteg­munkára, érdekképviseletre lesz szükség. E napirendi pontok meg­tárgyalása után Korbely Já­nos, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkatársa kért szót. Elmondta, hogy az SZMT hosszabb ideje foglal­kozik azzal, hogy a területi munkát miképp tudná javí­tani. A tagság ugyanis nem a napi nyolc órára fizeti a tagdíjat. A. SZOT feladatul tűzte ki az SZMT-nek, hogy dolgozzon ki új módszert a területi érdekképviselet ha­tásosabb • módjára. Az új kö­vetelmények azonban megha­ladják azt, amit a szakmakö­zi bizottságok társadalmi munkás titkáraitól meg lehet kívánni. Ezért döntöttek úgy, hogy a legjobban működő megyei szakmaközi bizottsá­gok élére függetlenített titká­rokat állítanak megbízott tit­kár címmek „ Megbízott titkár A gödöllői is azok közé tartozik, melyekben tisztessé­ges munka zajlott eddig, s ez átsegítheti a zökkenőkön a változás után. JSnnek-megfe­lelően g városi . szakmaközi . bizottság érdemelnek elisme­résével felmentette tisztségé­ből Tamási Lászlót, s 1986. december 31-ig immár Szabp- né dr. Willin Erzsébet a megbízott függetlenített titkár. B. G. Az első teljes forduló A kerepestarcsai ,kispályás labdarúgó-bajnokságban a legutóbbi volt az első olyan forduló, amelyben valamennyi csapat lejátszotta kisorsolt mérkőzését. Rögtön meg is született a bajnokság eddigi A század embere lég a mesevilág is riasztotta Most, hogy ilyen váratlanul törtek reánk a hűvösebb na­pok, mintha szívesebben be­szélgetnének az emberek. Le­het, hogy az emberi szóval együtt járó emlékezés nemcsak a lelket, de a testet is melegíti, még akkor is, ha a gondolat a nehézségekkel teli múltban jár. »» — Vézna gyerek voltam — mondja Varga István, aki egy­idős a századdal — nem csoda hát, ha a szülői ház óvó szere- tete vett körül. Pedig nyüzsög­tek a gverekek a portán, hi­szen kilencen voltunk testvé­rek. Anyám, ha csak tehette, kézen fogva tartott, vagy a szoknyája ráncát markoltatta velem. Idősebb testvéreim — mivel én voltam a legkisebb, így a legkedvesebb is — nem szerettek * különösebben. Ha ■ anyám rájuk bízott, meg-meg- csíptek, s ha tehették, a ke­nyeremből lecsentek egy dara­bot. Nem csoda, ha a legelső érzés, amely tudatossá vált bennem, a félelem volt. Sokat mesélő édesanyám bo­szorkányokkal, rossz szelle­mekkel benépesített mesevilá­ga riasztott. Féltem a sötétben rejtőzködő árnyaktól, a ku­tyáktól, nehogy megharapja­nak, a macskától, nehogy meg­karmoljon, a víztől, nehogy' belefúljak, a tűztől, nehogy megégessen, a távolságtól, ne­hogy elvesszek benne, a követ­kező pillanattól, mert lehet, hogy éppen akkor lök rajtam egyet János bátyám. A rózsa­bokortól is félni kell — taní­tottak —mert megszúr a' tö­visé. Hallgatom Varga István sza­vait, s a világos szoba nagy ablakán át látjuk az iskolából hazaigyekvő gyereksereget. Jól öltözöttek. Mosolyogva beszél­getnek. Nem félnek. »» — Később is féltem. Meg­úszom-e a világháborút? Az elsőt, hiszen amikor befejező­dött, már megéltem a tizen­nyolcadik évemet. Később is rettegtem. Akkor már együtt a testvéreimmel, a hadiözvegy- gyé lett édesanyámmal. Ami­kor a pénzt lepecsételték, el­veszett vagy négy, ötezer koro­nánk. Az úgy történt, hogy amennyi pénz a birtokában volt valakinek, azt be kellett vinni a községházára, ott le­pecsételték, ám csak a felét adták vissza, a fele maradt az államnak. Fuccsba ment, amit mcgta kari tot tunk. Szaporán hangzanak beszél­getőtársait! szavai. Megigazít- tatja velem a háta mögötti kis­párnát, betakartatja lábait, megkér, hogy töltsék számára egy pohár bort. — Az igazi nehéz élet 1929- ben kezdődött a parasztság­nak. Falunkban a földműves emberek több mint hetven százaléka előbb kifogyott a kenyérnekvalóból, mint aho­gyan az újat betakarította. Rá­adásul olyan hideg tél járta, hogy májusban még csak bim­bózott az orgona. 1930-ban — a szegényembert az ág is húzza — akkora szárazság pusztított, hogy fele termett a gaboná­nak. A többi családhoz hasonlóan Varga István családja is lan­kadatlanul küzdött a megélhe­tésért. 1933-ban annyira ju­tottak, hogy vettek egy tizen­négy soros vetőgépet. Négyen voltak a gép gazdái, de csak­hamar kiderült, közös lónak túrós a háta. Mennyi emléket őriznek a köztünk élő távozni készülők. Emlékeik emberközelbe hoz­hatnák a történelemkönyvek szakszöveggel írott száraz is­mereteit. Ki tudja a maiak közül, hogy az öregek tizen­négy éves korukban aratni mentek, amire Varga István így emlékezik. — Kévekötő voltam. Mezít­láb vagy rossz csizmaszárból készített bocskorban jártunk, bizony a tarló összeszurkálta a lábunkat, a kezünket. Nagyon nehéz munka Volt. Résziben arattunk, minden tizedik ke­reszt jutott az aratóknak. — A cséplőgépnél általában huszonkét ember ' dolgozott. Fiatalon kévét adtam az asz- tagból a 'cséplőgépre. Meleg volt, a por belepte izzadt tes­tünket, az arcunkat vastagon borították az izzadságtól sár­rá dagadt porszemek, orrunk, szánk tele, alig láttunk, nyel­ni se nagyon tudtunk. Varga István, amikor meg­nősült, megszületett az első gyereke, állítása szerint le­győzte félelmét. Gondoskodni kellett a családról. Naponta megharcolni a megélhetésért, az életért. Akarássá feszülő merészsége hazasegítette a má­sodik világháború 'poklából, s küzdelmes évek gondjainak háta mögött hagyásával élve­zi az őszies napsugarat. »» — Kilenc évig és tíz hóna­pig dolgoztam a termelőszövet­kezetben. Leszázalékoltak, s 1971 óta vagyok nyugdíjas. Na­ponta meggyőződöm róla: a világ hatalmasat változott kö­rülöttünk. s nagyot változott a Galga menti emberek élete, boldogulási lehetősége. A ma­gam, a gyerekeim, unokáim és dédunokáim élete ezt példázza. Ezért érdemes Varga István minden szava a lejegyzésre! Fercsik Mihály gólrekordja, összesen negy­venegyszer találtak a hálóba a csapatok játékosai. Az eredmények: Boldizsár—Nyírfa 0-3. A Boldizsárban csupán három mezőnyjátékos szerepelt. Gól­szerző: Szaliszló F. (2), Sza- liszló Z. Zsófia—Munkácsy 1-2. Fogd sorsdöntő helyzetben hibázott. Gólszerző: Hajdú, illetve Sárdi' L. (2). Kórház—Titán 10-2. AZ erő­viszonyoknak megfelelő arány született. Gólszerző: Kuti (4), Szekeres (3)7 Vé$i, Nagy, Da­cai, illetve Citovszky, Zámba. Barátság—Széchényi 3-6. A győztes ennyivel jobb volt. Gólszerző: Horváth Z., Oláh A., illetve Mezei Z., Baran (2), Kovács, Rapai. Viktória—-Újfalu 2-9. Kapi­tány jó formája eldöntötte a mérkőzés sorsát. Gólszerző: Szilas, Pocsai, illetve- Kapitány (4), Nagy (2), Csernok (2), Hargitay. Steffi—Aradi 1-2. Az alsó­házi rangadón nagy küzdelem folyt. Gólszerző: Adamcsek, illetve Csapó, Ullmann. Az élcsoport állása: 1. Munkácsy 14 11 12 33-12 23 2. Kórház 13 10 21 52-25 22 3. Zsófia 15 9 33 38-23 21 4. Széchenyi 16 9 25 41-27 2» 5. Nyírfa 16 9 25 30-17 20 FutVlMo i Szeptember 21-én délelőtt kilenc órakor kezdődik a vá­rosban már évek óta megren­dezett Fut a Gödöllő elneve­zésű tömegsportverseny, me­lyen bárki részt vehet az ál­tala választott távon. A lehe­tőségek: 2. 4, 7 és 15 kilomé­ter. Várják az iskolák tanulóit, a vállalatok dolgozóit és a vá­ros családjait az Alsóparkban kezdődő versenyre, melyen egyben megtartják az olimpiai ötpróba Pest megyei futó kis- próbáját is. m Szombati jegyzet» Vágyakozás Neves publicista vissza­emlékezéseit olvasom. Szól az írásban többek között az egyik Legnagyobb magyar költővel való barátságáról, munkakapcsolatáról. An­nak a Lapnak a létrejötté­ről, amelyet közösen szer­kesztettek. Itt említi meg a költő különös vágyakozá­sát a polgári munka iránt. Az egykori hírneves szer­kesztő siet megmagyarázni, a polgári ebben az esetben nem burzsoát jelent, hanem a szellemi, irodalmi tevé­kenységgel szemben a két­kezi munkát. Volt a költőben valami, amit úgy hívott, hogy vi­lághiány. Az új lapnál igenis a technikai részt vállalja, jelentette ki a k,öl- tö. így is lett. Járt a nyom­dába, hiszen ott kerülhetett legközelebb az újságcsiná- lással kapcsolatos kétkezi munkához. Ahhoz, amit ma előszeretettel neveznek fizi­kainak. Amit sokan lenéz­nek, számosán pedig irtóz­nak tőle. Kétkezi munka és világ­hiány. Anélkül, hogy tud­nánk, hogyan gondolta, ér­telmezte kifejezését a köl­tő, e szóban valami meg- rendítően nagyot, magasz­tosai érzünk. Roppant gaz­dag tartalmat sejtünk a szóban. Pontosítva: nem a hiányban, hanem abban, ami iránt a költő vágyako­zik. Minden embernek van keze. Ott lóbálja maga mellett, pihenteti ölében, az asztalon. Semmi különös. Hajlik erre. arra, a végin van öt ujj. összesen tíz ujj. A minket körülvevő tár­gyak méreteihez képest vé­kony, rövid kis szervek. Akárhogy nézzük őket, nem sok mindent árulnak el ké­pességeinkről. A minap bejött szerkesz­tőségünkbe az egyik gödöl­lői festőművész. Említette, előző este baráti összejőve télén volt, ahol a város má­sik jeles szülöttének a mo­dellezők világbajnokságán elért sikerét ünnepelték. A festő elragadtatással szólt a serléóröl, amit a győzele­mért kapott. Amennyire szavakkal lehet, igyekezett elmondani, milyen az a re­mek munka. Micsoda finom kidolgozás! Álljunk meg akármilyen kis emberi település utcá­ján, és nézzünk szét. A há­zak, a kerítések, a temp lom, az utak, a kutak, az emlékmű, a temető sírkö­vei, keresztjei: kétkezi munka jelei. A hajladozó fák, a virágos bokrok, a betakarításra váró kukori ca, krumpli, zöldség: két­kezi tevékenység eredmé­nye. Menjünk be a házak­ba. A legnagyobbtól a leg­kisebb tárgyig mindent az­zal az öt ujjal hoztak lét­re. . Vizsgálódhatunk a világ­űrig. Ott is ezerszám ke­ringenek az ember által létrehozott szerkezetek. A miénkéhez hasonló, jelen-- féktelen kezek állítottá'k elő. Hány millió, milliárd mozdulat előzte meg ez e- ket a földi vonzóerőt leküz- dő műholdakat. Mennyi, a kéz szerezte, közvetítette tapasztalatnak kellett fél- gyülemlenie, mígnem elér­keztünk az első otromba kőszerszámtól a mikronnal mérhető pontossággal vneg- munkált alkatrésziekig, amelyekből összeállít'Ották az embert a Holdra röpítő járművet. Kéz és ész. A kettő szét- szakíthadatlanul egybekap­csolódik. Egyik, a másik nélkül képtelen alkotni. Együtt azonban arra képe­sek. hogy új inlágot hozza­nak létre. A csak természe­ti törvényeknek engedel­meskedő anyagból olyan alkotmányt, berendezést, szerkezetet, "amely külön­ben soha nem születhetne meg. Kéz és ész. Mint egyének, a mai munkamegosztásban nagyrészt csak az enviket használjuk. A közösség azonban kizárólag a kettő együttműködése révén ké­pes létezni. Kör Pál ISSN 0X33—1S57 (Gödöllői Bürtap) /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom