Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-13 / 215. szám

19R5 R7FrTrwrrcFR ír. rfVTFK Szakali József köszöntése Szakait Józsefet, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság el­nökét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját 60. szüle: tésnapja alkalmából csütörtö­kön Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára köszöntötte. Jelen volt Dáliái László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Gazdagodó baráti kapcsolatok Taiálkozó a megyeházán Mint hírül adtuk, hétfőn ta­nácsi delegáció érkezett ha­zánkba, NDK-beli testvérme­gyénkből. Herbert Kummer, a Suhl Megyei Tanács vb-tit- kára, Wanda Hoffmann, Röm- hild város polgármestere és Brigitte Hornschuch, a Suhl Megyei Tanács munkatársa. Pest megyei programja során tanulmányozta Cegléden, Nagykőrösön. Dunakeszin a tanácsok munkáját, tájékozód­tak az ügyfélszolgálati iroda működéséről, a tanácsi testü­letek tevékenységéről, s a kö­zelmúltbeli választásokról. A testvérkapcsolat hagyo­mányához tartozik már, hogy a mostanihoz hasonló látoga­tásokon eszmecserét folytat­nak egymással a két megye tanácsi vezetői. Tegnap e cél­ból fogadta a Suhl megyei de­legátusokat Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke. A találkozón részt vettek a me­gyei tanács elnökhelyettesei, társadalmi és tömegszerveze­ti vezetői. Miután a házigazdák körbe- kalauzolták a kedves vendé­geket, s megmutatták a me­gyeháza nevezetességeit, a végrehajtó bizottsági üléste­remben Balogh László tájé­koztatta a küldötteket belpo­litikánk közelmúltbeli esemé­nyeiről. Arról beszélt, hogy a pártkongresszus, a tanácstagi és országgyűlési képviselővá­lasztások, a felszabadulás 40. évfordulójának megünneplése, a VII. ötéves terv előkészí­tése, s ezzel egyidejűleg a ta­nácsok önállóbb gazdálkodá­sának bevezetése a szokásos­nál is több feladatot rótt, s ad a megyei tanácsnak. Mint a megyei tanács elnö­ke elmondotta, nemzetközi fi­gyelmet váltott ki hazánkban a kötelező kettős vagy töb­bes jelölés a választásoknál, s a tapasztalatok szerint a la­kosság érdeklődése, aktivitá­sa nagyobb volt, mint edd'g bármikor. Egyöntetűen vá­lasztották újra a megyei tiszt­ségviselőket, ám a tanácstes­tület tagjainak fele új, zöm­mel fiatal, képzett ember, s máris ambiciózusan láttak munkához. Elhangzott az is, hogy a helyi tanácsoknál 28 százalékkal csökkent a testü­leti tagok száma, a megyei tanácsba pedig a korábbi 120 helyett 101 tagot választottak Szó esett még a tanácstagi csoportok, a tanácsi bizottsá­gok tevékenységéről, s gazdál­kodási kérdésekről. Egyebek között arról, hogy nem ígér­kezik rossznak a mezőgazda­ság éve, kenyérnek valóból például 5,3 tonna volt a hek­táronkénti hozam. Mint a me­gyei tanács elnöke hangsú­lyozta: az idei gazdasági év terv szerinti zárása azért is fontos, mert meghatározza a következő ötéves tervidőszak induló pozícióját. Herbert Kummer, a Suhl megyei delegáció vezetője hangot adott meggyőződésé­nek, hogy mostani útjuk ta­pasztalatokban bővelkedő, s az itt szerzett ismeretek kö­zül nem keveset — például a testületi tevékenység nyilvá­nosságával . összefüggőket, a tanácsok és az üzemek együttműködésével kapcsola­tosakat — saját hazájukban, megyéjükben is hasznosíthat­nak. Mint mondotta, a cél mindkét testvérmegyében azo­nos, a szocialista demokrácia kibontakoztatása, továbbfej­lesztése. a dolgozók, a lakos­ság életkörülményeinek javí­tása. S ennek alapja ugyan­csak közös: a gazdálkodás, a termelés eredményeinek növe­lése. Talán mondanunk sem kell, hogy egy ilyen találkozás al­kalom arra is: jó ismerősök­nek, régi barátoknak sorsáról tájékozódjanak a résztvevők, s üdvözletét váltsanak. Így történt ez most is. A testvér«* megyei kapcsolatok személyes élményekre, tapasztalatszer­zésre épülnek, s ennek része­ként ez alkalommal a házi­gazdák és vendégeik meg­egyeztek abban: az együttmű­ködési szerződés alapján ápol­ják tovább a jó viszonyt. Jö­vőre a Pest Megyei Tanács delegációját várják Suhiban, és sor kerül a két megyei ta­nács dolgozóinak ugyancsak hagyományos csereüdülésére is. A küldöttség ma elutazik hazánkból. A Nesztor-díjas téeszelnök Adni csak abból lehet, ami van A nagy árkuspapíron valóságos szám­tenger. Az Örkényi Béke Tsz havi ercd- ménykimutatása. Több ágazat számsorai futnak végig a lapokon és figyelmeztet­nek a kedvező vagy kedvezőtlen változá­sokra. A 7 ezer 700 hektáron gazdálkodó és évente mintegy 400 millió forintos ár­bevételt elérő tsz vezetősége tehát idejé­ben közbeléphet. Ha kell, intézkednek is. Azon gazdaságok között tartják nyilván az Örkényi Békét, ahol még ma is két­számjegyű a nyereség. Az eredmények­nek köszönhető a Nyisztor György-díj is, amelyet remrégiben adott a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter Mizsér Jó­zsef elnöknek. Persze, azt gyorsan hozzá­teszem, hogy az Örkényi Bé­ke Termelőszövetkezet első számú vezetőjéről sok min­den elmondható, az azonban legkevésbé, hogy valamiféle önemésztő alkat lenne. Ilyes­mire sem időt, sem módot nem adott neki a sorsa. De­rűjét, bizalmát beosztottjaira is szétsugározza. Munkájá­ban nincs ideges kapkodás. A véleménycsere, a másik fél meghallgatása, ennek nyomán a közös álláspont kialakítása, annál inkább a sajátja. A munkatársai ezért véleked­nek úgy: a főnöknél jobbat soha ne adjon a sors. Csak előre nézni A gazdasági cselédből tsz- elnökké lett Mizsér József a szülői házban szívta magába azt az állhatatosságot, ami­ből jottányit sem engedett ed­digi élete során. Tanulva dol­ott, d< na n^egyei Gerjen községben született, mire katonának vit­ték, már értett a gépekhez. Ennek nagy hasznát látta a hadifogságban is. Mikor 1943- ban hazajött, a szülőföldjén megalakult állami gazdaság­ba ment dolgozni. Élmunkás lett. Azután 1951-ben jó eredménnyel elvégezte a gö­döllői Mezőgazdasági Akadé­miát, s a jánoshalmi gépész­traktoros iskola igazgatójává választották. Hat év múlva került az Örkényi gépszerelő szakiskola élére, majd a he­lyi termelőszövetkezet meg­alakulása után 1961 óta igaz­gatja a közös gazdaságot. — Nemzedékem nagyobbik része ugyanúgy kezdte, aho­gyan én — mondja. — Le­rombolt országot kaptunk örökül. Bár tudom, az em­lékekből nem lehet megélni, de nélküle még annyira sem. Mert az országúton se min­dig csak előre néz az ember, hanem oldalra és hátra is, ahogyan a forgalom kívánja. Csak így lehet biztonságosan gépkocsit vezetni, elkerülni a Karambolt. És nemcsak az országúton, hanem a mintegy 800 embernek megélhetést adó közös gazdaságban is. Ember és föld — Mostanság sokat beszé­lünk az életszínvonal védel­méről — folytatja Mizsér Jó­zsef. — Az itt élő emberek nem várnak központi segít­ségre. Elsősorban a saját szorgalmukra építenek. Álla­tokat nevelnek, kertészked­nek. És nem a felsőbb dön­tés hatására, hanem a józan, gazdasági számvetés alapján. Megállunk a már szinte tel­jesen kész takarmánykeverő üzem előtt, amelyet saját erő­ből 32 millió forintért épített a tsz. Az elnök szerint ez nem olyan nagy dolog, mert Örkényben valamennyi tsz- tag szívügyének tekinti a közös fejlesztéseit. Teszik ezt azért, mert az új takar­mánykeverő termékeiből jut a háztáji állománynak is. Adni nyilvánvalóan csak abból lehet, ami van. A ko­rábban kapott tájékoztatók­ból tudom, hogy a Béke Ter­melőszövetkezet több mint 40 millió forintos nyereség­gel zárta a múlt esztendőt. Fennállása óta négyszer nyer­te el a Kiváló szövetkezet címet, kaptak miniszteri di­csérő oklevelet és számos más elismerést. Kérdezem Mizsér Józseftől, hogy mióta ilyen sikeresek. Az elnök csak hümmög. Munkatársaitól tudom, mint­egy 15 éve, hogy végérvénye­sen kiderült az ég a fejük fe­lett. A gyenge, alig 13 arany- koronás homokon ■ megsokszo­rozták a termésátlagokat. A mezőgazdasági művelésre - al­kalmatlan 1500 hektáros te­rületükön erdőt telepítettek. Az egy tehénre jutó tejterme­lés, már hosszú idő óta hat­ezer liter fölött van, Náluk a más üzemekben tapasztalható visszaesés ellenére is fejlő­dött és jövedelmező az ipari tevékenység. Az emberek Csehszlovákiában jártam Felkapaszkodtunk a magas gátra Pozsony fölei robogunk fürge autónkkal a népek or­szágúba — a Duna felé. Alig futottunk Szlovákia fővárosá­tól néhány kilométert, Dunaj- szreda (Dunaszerdahely) és más községért át a gazdagon termő nagyüzemi táblák kö­zött, ahol érik a kukorica, zöldeli a másod vetés az idén bőségesen termő gabona he­lyén, védőkerítés sok száz méteres vonulata mögött pi- roslik az érő almájától ros­kadozó fa ... Tiszta, virágos falvak között kanyargunk. Végre elérjük Gabcikovót, majd ahogy túlszaladunk a helységen, óriás, modern te­lepülés tárul elénk: ma szál­lása az ott dolgozóknak, igaz­gatósági. munkavezetői iro­dák, étkezők, tisztálkodóhe­lyek. A végeláthatatlan, fel­sebzett földeken teherautók százai rohannak, szállítják terhüket a gigantikus építke­zésre. Amott a Duna egy csator- nácskája folyik új medrében. Közelében égbenyúló kék építmény ..., távolabb mar­kológépek harapják a homo­kot, a sódert, szállítószalagok helyettesítik ezrek nehéz munkáját. Sok-sok ezer köbméter meg­mozgatott föld hirdeti az em­ber természetátalakító kéDes­ségét. Kátyúk, teherautók, vontatók, nehéz és még nehe­zebb munkagépek szaggatta dombok, járhatatlan terepek késztetik óvatosabb haladás­ra a más minőségű utakon el­kényeztetett gépjárművünket. Nem adjuk föl: vonz a lát­vány, lenyűgöz valamennyiün­ket a belátható kép, s ami mögötte sejlik. Nemsokára ilyen lesz a magyar szaka­szon is a nagy ütemű munka megindulása után a táj. Hiába van e pillanatban akár térkép is a kezünkben, nehezen képzeljük el, merre Lesz a duzzasztó, merre ve­zeti a vizet az új meder, hol lesz a tározó, a vízlépcső. Az a hatalmas betonfal a laikus számára épp úgy lehet a me­der védőgátja, mint a duz­zasztó része ... Ott lesz, mu­tatják kísérőink a dunakiliti —hruzsovi tározó, ott a gab- cikovói vízierő-telep, hajózsi­lip, közúti híd..., emitt üzemvízcsatorna, amott duz­zasztómű ... Hivatalos szavakat jegyZek: „Dunakilitinél duzzasztómű rekeszti el a Duna jelenlegi folyását, felette létrejön a du­nakiliti tározó. A tározóból ágazik ki az úgynevezett üzemvízcsatorna, rajta a gab- cikovói (bősi) vízlépcsővel, majd Palkovicovónál (Szap- nál) tér vissza a Duna jelen­legi medrébe. A rendszer alsó eleme a nagymarosi vízlép­cső, hidraulikailag és energe­tikailag egységben a felső lé­tesítményekkel. Csehszlovák területen a gabeikovói vízlép­cső, az üzemvízcsatorna, a du­nakiliti tározó nagyobb része, magyar területen a dunakiliti duzzasztómű, a tározó kisebb része, valamint a nagymarosi vízlépcső épül. Mindez úgy, hogy az államhatár helye nem változik. A vízlépcsőrendszer létesítményei tízezer hektár csehszlovák és négyezer hek­tár magyar területet vesznek igénybe. Ugyanakkor azonban több ezer hektár — időszakosan víz járta terület — válik me­zőgazdaságilag művelhetővé. A tározóból kiágazó 25 kilo­méter hosszú üzemvízcsatorna 17 kilométer hosszú felvizi szakasza töltések között a gabeikovói vízlépcsőhöz, majd innen 8 kilométeres alvizi szakaszon Palkovicovo (Szap) község közelében torkollik a Dunába...” Felkapaszkodunk a magas gátra. Félelmetes a mélység, de tetejéről messze látunk. Mindenütt céltudatos munka tanúi lehettünk. E hajszában minden bizonnyal arra sem jut idő, hogy a holnapra gon­doljanak. Holnapra, amikor az itteni építőket a természet- átalakítás hőseiként emlegetik majd. A ma feje búbjukig porfelhőbe burkolózó embere­ket. Azokat, akik ma hősök­höz méltatlanul, de a küszkö­dő, dolgozókhoz méltóan szentségeinek, ha valamiért leáll a masina, és késlelteti a hajrát. Gabcikovótól messzire te­kintünk: a Duna túlsó olda­lára. A levegő párájában ködbe vész minden: a távoli dombok, a Csallóköz, a Kisal­föld, a Szigetköz, Nagymaros, Visegrád.... minden, ahol a környék lakossága nemsokára átéli a mindent megmozgató munka felemelő, feledhetetlen látványát. Kételyek, izgalmak, konf. liktusok közepette születik majd valami új. Ügy, ahogy mindig: a Hanság lecsapolá- sakor, erőművek építésekor, kőolajvezetékek fektetésekor. Hit és bizalom közepette: hi­szen a vízi erőmű építése nyomán megváltoznak e tájon az életkörülmények, korsze­rűbb utak, átívelő híd, egész­séges ivóvíz, szennyvízcsator­na-hálózat építése, eddig ár­terület termővé tétele kecseg­tet. Az egésznek csak akkor van értelme, ha értelmes a cél, ha a szorgos tevékenységnek né­pek sokasága élvezi a cseh­szlovákiai oldalon és a ma­gyar tájon a hasznát. Sági Ágnes most már Örkényben sem motorra gyűjtenek, mint á hetvenes évek elején, hanem saját autóra és házra. Az elnök így indokolja mindezt: — A vetésszerkezet átalakí­tása, a jó közgazdasági mun­ka nélkül mi sem sokra men­tünk volna. A dolgozók job­bára szívesen jönnek hozzánk, de megválogatjuk, kit veszünk fel. A korhelyek nekünk sem kellenek. Mert a sikerhez kollégákra van szükség. Hi­szen senki sem képes egyedül eredményeket felmutatni. An­nak különösen örülök, hogy a vezetők 80—90 százaléka itt nevelkedett. Több éve dolgo­zunk azonos összetételben. És ami szintén nagyon fon­tos; valamennyien ismerjük, nemcsak szűkebb pátriánk, hanem az ország és a világ- gazdaság helyzetét is. Az igaz ügy ereje Mi ad erőt ennyire sokrétű munkájához Mizsér Józsefnek? Az igaz ügy szolgálatának tudata, az, hogy hitt és hisz az emberekben. Csak közöt­tük érzi jól magát és akkor, ha reggel munkába menet köszöntheti beosztottjait, akik a szíves üdvözlést örömmel viszonozzák. Bóna Zoltán Jubileumi számvetés Azonos jogok Megalakulásának 30. évfor­dulóját ünnepli a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövetsége, Ez alkalomból Szende Béla elnök és Ham­buch Géza főtitkár csütörtö­kön tartott sajtótájékoztatót székházukban a szövetség te­vékenységéről, feladatairól, szerepét a hazai németek anyanyelvének, kultúrájának, hagyományainak ápolásában; a hazánkban élő német nem­zetiségű lakosság helyzetéről. A német nemzetiségiek te­vékenyen részt vesznek szo­cialista társadalmunk építé­sében, a magyar lakossággal azonos jogokat, lehetőségeket élveznek. Szeretik és ápolják az anyanyelvűket, kultúráju­kat, ' s a szövetség mindent megtesz azért, hogy megőriz­zék nemzeti tudatukat, anya­nyelvűket, kultúrájukat, mert ez nemzetiségi létük alapfel­tétele. Támogatják a kétnyel­vű oktatás bevezetését, amely­re a következő években adó­dik majd lehetőség; e célból többek között Pilisvörösváron 12 tantermes iskola és 100— 120 személyes kollégium léte­sül. A szövetség országos vá­lasztmánya a jubileum alkal­mából szeptember 14-én Pé­csett ünnepi ülést tart. Ele­kor kitüntetéseket, nívódíja­kat adnak át számos aktivis­tájuknak kiemelkedő munkás­ságuk elismeréseként. Itt ad­ják át a jubileum tiszteletére Békében és barátságban cím­mel tavaly meghirdetett kép­zőművészeti pályázatuk dí­jait is. Az ifjúság és béke cí­mű ifjúsági pályázatuk díjait szintén ekkor kapják meg a kiváló produkciók alkotói. Pé­csett a sportcsarnokban — ugyancsak szeptember 14-én — rendezik meg a magyaror­szági német fúvószenekarok ötödik találkozóját. Érinteni sem keli Emberi kéz érintése nélkül dolgozik az automata lángvágó gép a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelci gyáregységében. A nagyméretű lengyel portáldaru alkatrészeinek megmunká­lása Marczali Péter feladata, illetve csak a gép működését kell ellenőriznie. Veress Jenő felvétele Nőtt a Vöröskereszt tekintélye Fél évtized mérlege Tegnap délelőtt dr. Csicsay Ivánnak, a Vöröskereszt Pest megyei vezetősége elnökének irányításával tanácskozott bu­dapesti, Steindl Imre utcai székházában a humanitárius szervezet megyei végrehajtó bizottsága. A napirenden elsőként Aranyosi László, a megyei vezetőség titkára számolt be arról: a közelmúltban érté­kelte az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsága a Vö­röskereszt utóbbi öt esztendő alatti tevékenységét, s állást foglalt a további tennivalók­ról. Mint az elemzés megál­lapította, nőtt a Vöröskereszt tekintélye, társadalompolitikai szerepe és taglétszáma is, mely ma már meghaladja a 100 ezret. A párt végrehajtó bizottságának köszönetét mondott a 20 ezernyi Pest megyei vöröskeresztes akti­vistának, az MSZMP egész­ségpolitikai, szociálpolitikai, nő- és ifjúságpolitikai hatá­rozataiban foglalt feladatok teljesítéséhez nyújtott segítsé­géért. A további teendők közül kiemelte a fiatal korosztály egészséges életmódra nevelé­sét, a bejáró, ingázó dolgozók felvilágosítását, s javasolta, hogy a Vöröskereszt az igé­nyekhez mérten növelje to­vább a családvédelmi és szo­ciálpolitikai tennivalókat vál­laló aktivisták .számát, széle­sebb körben vezesse be a csa­ládgondozási szolgáltatást. A továbbiakban a Vöröske­reszt megyei végrehajtó bi­zottsága áttekintette az alap­szervezeteknek a két kong­resszus közötti félidőig foly­tatott tevékenységét, s tájé­koztató jelentést hallgatott meg az első félévi gazdálko­dásáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom