Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-12 / 214. szám

Tóni és az ajtó Zsuzsi iskolába jár. A komputert megszégyenítő aprólékossággal meséli vé­gig első diáknapjának él­ményeit. — Nem féltem az isko­lától, rendesen köszöntem a tanító néninek. A taní­tó néni nagyon aranyos volt, mert solcat mesélt, és játszottunk is, meg még rajzoltunk és számoltunk. Jót nevettem, mert a Tó­ni mindig engem bámult az osztályban, pedig más­különben szörnyű meleg volt ott. Amikor az utolsó szü­netben is bámult, a folyo­són megkérdeztem a Tó­nitől: Na, mit nézel any- nyira? Talán szép va­gyok? Majd holnap hozok magamról egy fényképet. Erre a Tóni lépett egyet hátra, és belefejelt a nyi­tott ajtóba. Nagyot nevet­tünk ezen a barátnőmmel. Szóval jól telt az első nap. csak kicsit hamar vége lett. b. k. s. Csak a helyhiány az oka Mozi A nagyteremben Katapult. Színes, szinkroni­zált csehszlovák filmvígjáték. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Vérnász. Színes spanyol ba- l&itfílm, fél 6-kor. Lapunk augusztus 27-i szá­mában A papírnak megnőtt a becsülete című írásunk kere­tében áttekintettük a város MÉH-telepánek utóbbi időben végzett tevékenységét, eredmé­nyeit. Többek között szót ejtet­tünk a különböző hulladék­anyagok forgalmáról is, meg­jegyezve, hogy az iparnak minden továbbfelhasználásra, újrafeldolgozásra érdemes hul- ladékfáleségre szüksége van. Ebből logikusan következik, hogy a felvásárlásnak is ezen igényekhez kell(ene) igazodnia, arról nem is szólva, hogy a gazdaság más szféráit s a la­kosságot rengeteg pénzzé tehe­tő, egyébként értéktelen lim­lomtól szabadítják meg a MÉH-telepek. Nos, ilyen kétszeresen fon­tos anyaggá lépett elő az üveg is, a gyűjtésre ösztökélő rek­lámokkal, hirdetésekkel nap mint nap találkozunk, tipikus példáját látva annak, amikor egyes népszerűsítő közlemé­nyek néha nemcsak unalmassá, de egyenest bosszantóvá vál­nak. Nagykőrösön ugyanis nincs lehetőség arra, hogy ily módon megszabadulhassunk betétdíj­ra érdemtelen palackjainktól, üvegcserepeinktől. Részben en­nek is oka, hogy a szóban for­gó írásunkban nem tettünk említést az üveghelyzetről, s e hiányosságot jogosan hánytor- gatja fel levelében Nagy Sán­dor olvasónk (Ádám László út Kertbarátok fóruma A nyári szünet után, hétfőn újra megkezdődtek a B. Tóth Ferenc Kertbarátkor kéthe­tenkénti összejövetelei. A szép számban megjelent tago­kat Csikai Pál elnök köszön­tötte. Bevezetőben arról szólt, hogy a résztvevők elégedettek a kör börzsönyi kirándulásá­val, melynek a tapasztalatait hasznosítják. Az elnök ezután a bogyós gyümölcsfélék termelési ta­pasztalatairól tartott előadást. Elmondta, hogy bár a terme­lők magasabb átvételi árakat várnak, a piszke - termelése nagymértékben folyik. Az Áfész és a konzervgyár a ter­melőknek fócskákat oszt majd ki. A piros ribizli termelése Visszafejlődőben van. Kívána­tos volna a fekete ribizli na­gyobb mértékben való terme­lése, melyért az idén is 23 forintot fizettek kilogrammon­ként, mivel nagy vitamintar­talma miatt keresett konzerv- alapanyag. A Börzsönyben lá­tottaktól többen kedvet kap­tak a málna termeléséhez is. Kifizető azután a szamóca, fő­leg fólia alatti korai termelé­se, melynek gyökeres dugvá­nyait még most is lehet ültet­ni. Dr. Lengyel Ádám nyugal­mazott tanár felhívta az össze­jövetelen megjelentek figyel­mét egy itt még nem ismert új bogyósgyümölcs, a Josta ter­melésével való megismerke­désre. Ez a fekete ribizli és a piszke összeházasításából szár­mazik. A fekete ribizli szo­katlan ízétől mentes, nagy a vitamintartalma és sok finom­ság készíthető belőle. Az összejövetelen több hoz­zászólás hangzott el. Bende Imre, aki most lépett be tag­nak, elismeréssel szólt a kör munkálkodásáról. A kör legközelebb szeptem­ber 23-án este 7 órakor tart összejövetelt. Kopa László ííAdeflezés Az első nemzetközi siker Sárváron népes mezőnnyel rendezték a 15 köbcentiméte­res rádiós sebességi hajómo- dellek országos bajnokságát. Az MHSZ Nk. Kinizsi MK mindkét képviselője jobb tel­jesítményt nyújtott, mint a megyei versenyen és III. osz­tályú szintet teljesített. Ifjú Székelyhídi József 22,8-cal Nagy Ferenc pedig 21,5-tel. Nagy megtiszteltetés érte Nagy Ferencet: a romániai Marosvásárhelyre kaoott meg­hívást. a rádióirányításos fo­lyami sebességi hajómodellek R^gen Kupa nemzetközi via­dalára. Ez volt egyben váro­sunkbeli modellező első kül­földi versenyzése. A körösi technikai sportoló derekasan helytállt első nemzetközi ve­télkedőjén, a népes mezőny­ben 39 körrel a harmadik he­lyen végzett. Kosárlabdás összesítések Mint ahogy már korábban hírt adtunk róla, a Nk. Kon­zervgyár Kinizsi férfi kosár­labdacsapata az 1984—35-ös bajnoki évben az NB II. Kö­zépcsoportjában 16 együttes közül a nyolcadik helyen vég­zett. A játékosok egyéni össz­teljesítménye a következő volt a 30 mérkőzés alapján. sá’ mérkőzés pont pontátlag Foki Tibor 26 366 14 Dr. Salgó András 14 354 25 Bútor Dezső 18 288 16 Üihesyi Gábor 16 280 17 Ábrahám István 18 227 12 Piiakovics Ferenc 22 224 10 Lakatos István 25 201 8 Dr. Ábrahám Tibor 25 133 5 Mocsai László 21 121 5 Szabó Mihály 12 82 6 Zsákai Balázs 11 74 6 Szcredai Gábor 7 58 8 Mester János 6 27 4 Danóczi Kálmán 15 33 2 If.i- Ábrahám Tibor 7 22 3 Felföldi Tamás 1 13 13 Az Í9R4/85,, évi Pest megye! összevont felnőtt és ifjúsági női 1 abda-bajnokság végeredménye: 1. Monori SE* 19 18 1 1242-683 36 2. Zsámbéki Tanítóképző 19 17 2 1036-805 36 3. Monori Gimnázium 19 13 6 1096-895 32 4. Nairvkátai Gimnázium 19 12 7 776-674 31 5. Vári Gimnázium 19 10 9 778-791 29 6. Cegléd. Gimnázium 19 9 10 643-735 28 7. >Tr r’kőiösi Gimnázium 19 8 11 718-716 27 8. Dunakeszi Gimnázium 19 5 14 621-941 24 9. Gödöllői FAC ,11. 19 5 15 452-843 23 t0. Pi!i«=vörösvári<*Gimnázium** 19 2 17 452-506 19 11. Cefilédi Fii, DSK* 10 2 8 259-383 11 •, ** «= ki nem áilás miatt büntetőpont levonások. Szentgróti Antal testnevelő tn ‘ítványai eredményének ér­tékét növeli, hogy zömmel 14/B), aki egyben szeretné azt is tudni — mint írja —, vajon a begyűjtésből nálunk miért maradt ki az üveg ebben a nyersanyagínséges világban? Az első adandó alkalommal tehát e pótkérdésre is választ kértünk Dobos Ferenc telepve­zetőtől. — Miként a Budapest és Vi­déke MÉH Vállalát egészének, így a körösi telepnek is fel­adata az üvegvásárlás. Ennek részben eleget is teszünk, ugyanis a konzervgyár üveg­hulladéka hozzánk kerül to­vábbértékesítésre. S itt jön az a bizonyos ellentmondás, hogy a lakosságot meg nem vontuk be a felvásárlásba. — Hogy tisztán lássuk a fo­náknak tűnő helyzetet, elő­ször is tudnunk kell, nálunk a kiszállítások vagontételben történnek, csak így lehet, s egyáltalán így gazdaságos a fuvarok lebonyolítása. A kon­zervgyári tételek nagysága megfelel e követelménynek. Ahhoz azonban, hogy lakossá­gi üveget is fogadni tudjunk, legalább 3 nagykonténer be­állítására lenne szükség, hogy a fehér, barna és zöld üvegek­nek az üveggyárak által köte­lezően előírt szétválasztását meg tudjuk oldani. Erre a mostani körülmények között sajnos egyszerűen nem tudunk helyet biztosítani. Ezzel tehát el is jutottunk a válaszadás érdemi részéhez, ami után, bárhogy is igyekez­nénk, nem tudnánk ellenve­tést tenni. A helyhiány nagy gondot jelent ezen a tenyér­nyi telepen. Amikor cikkünk­ben a hulladékfelhozatal in­tenzitásáról írtunk, cseppet sem estünk túlzásba, sőt el­mondható, a kiszállítások el­lenére is alig-alig jut talpa­latnyi üres hely a rengeteg fémtől, papírtól,, rongytól. De a legfájóbb az, hogy e pillanatban sem mi, sem a telepvezető nem tud útbaiga­zítást adni arra vonatkozóan, hogyan lehetne túladni a ház­tartásokban összegyülemlett üvegeken. Hacsak nem céloz­gatunk rá, hogy a ceglédi te­lep a legapróbb tételeket is átveszi, de tudjuk, ez is jófor­mán egyenlő a semmitmondás- sal, mostanában sok efnbsrt foglalkoztat az üvegkérdés. Az igazi megoldásra mindannyian tudjuk a választ, de nem az üvegek elhelyezésének problé­mája az első ok, amiért felve­tődik bennünk újra és újra a gondolat, hogy a MÉH-telep alapvető baján, a helyhiányon segíteni kellene egyszer. Ha ma még nem, holnapra talán sikerül valóra váltani e régóta dédelgetett elképzelést, de addig is jó lenne üveg­gondjainkra is valami áthida­ló megoldást, orvoslást lelni. My. J. NAGYKŐRÖSI ina A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Nem mérhető, de ható lélektani fényezek Szén, fa, emberek, gondok Újra kitört a szénláz. A televízió éjjeli sorbanál- lókról, szén nélküli bányá­szokról tudósít. Mi a helyzet városunkban? Beszélgetőpartnereim véle­ménye semmiféle statisztiká­hoz nem szolgálhatna alapul. fíz első féfsv Aki éveken keresztül hoz­zászokott a lengyel kazán­szénhez, most sérelmezi, hogy csak keverővei adják, s vár, hátha anélkül is hozzájuthat. Ezt teszi fél esztendeje. Tehát szene nincs. Az idős asszony tatai bri­kettel fűt, A télire valót már áprilisban, az utalványok ide­jén megvásárolta, az jó mi­nőségben púposodik a tároló­ban. Neki elég is. mondja, s hozzáteszi, pótlásnak ott a fa. Aminek jól felment az ára — állítják mások. A gallyfa száz kilogrammjáért (az új mértékegységrendszer előtt ezt mondtuk mázsának, ma a szó önmagában nem használható) százhúsz-százharminc forintot is elkérnek, s nem sokkal ke­rül kevesebbe a tuskó sem. Van, aki rájött, ha bírja a kazán, jó a koksz is — s azt vett. A példák után lessünk bele a’ hivatalos adatokba. Üveges Petemé, a TÜZÉP- telep vezetője a vállalati sta­tisztikát lapozza fel, hogy ki­másolhassam a számokat. Eszerint az összeladás a tava­lyinál tizenhat százalékkal több. Ennél sokatmondóbb azonban a fajtánkénti lista. Normál szénből a tavalyi 1727 helyett 2452 tonnát, azazí 142 százalékot, brikettekből 5034 helyett 6146-ot, 121 százalé­kot, kokszból 121 helyett 50-et, de a telepen ott tornyosul a 200 tonnás készlet, tűzifából 639 helyett 1103 tonnát, Ezen a napon is ekkora szénhalamból folyt a kiszállítás. vagyis 151 százalékot adtak el. Az első félévi hivatalos helyzetkép tehát legalábbis derűlátásra adhat okot. Ksnnely ígéret — Annál is inkább, mert a második félévi beérkezések máris jobbak, mint amilye­nek az elmúlt fél esztendőben voltak — fűzi hozzá a telep­vezető. Az okok felderítése szerte az országban más tényezőket hoz napvilágra. A városban a tavalyi szokatlan hideg mel­lett nem figyelmen kívül hagyható tény az sem, hogy a fóliasátrak fűtésére is olcsóbb a szén, mint az olaj, s soka­kat késztetett az átállásra. A magánlakások is örvendetes módon gyarapodnak, s a gáz­zal el nem látott területen csakis a szén jöhet számítás­ba. S akikór még nem is szól­tunk a nem mérhető, de ható pszichológiai tényezőkről. Amelyek meglehetősen vegyes vásárlói magatartásformákat hoznak a felszínre. Ugi Bálint testamentuma A tanya napok óta csendes volt és mozdulatlan. A jószág is meghúzta magát. Le­het, hogy az állatok is meg­érezték: a gazda, Ugi Bálint, a halálán van. Csapzottan feküdt a rossz konyhai ágyon, és negyed­óránként a gyerekeit kérdez­te. — Gyünnek — nyugtatta a felesége. — Már üzentem ér­tük. Estére itt lesznek. Addig tarts ki! Ugi Bálint nyugtalanul fe­küdt. Hol a kezét, hol a lábát mozdította, de legalább a fe­jén fordított egy kicsit vagy erre, vagy arra. Mintha vala­mi nyomta volna a lelkét, va­lami nagy titok, amitől meg akart szabadulni a halála előtt. Hat óra után megérkeztek a gyerekek. Ugi Bálintnak négy fia volt. Itt éltek a városban. Annak idején, amikor születtek, olyan büszke volt rájuk az apjuk, hogy szóba sem állt azzal, aki­nek csak lánya volt. Ahogy most ott álltak az alacsony tanyai házban a fal mellett, olyanok voltak, mint négy hatalmas oszlop. Mintha ők tartották volna a mennye­zetet. — Mind itt vagytok? — kér­dezte akadozva Úgi Bálint. — Igen, apám — felelte a legidősebb. Az anyjuk, egy kicsi, töpö­rödött, madárcsontú asszony, ott kuporgott egy kisszéken ülve, az ágy mellett, és hol az urát, hol a fiait nézte. Csönd ülte meg a konyhát. Nagyobb csönd, mint odakint. Várták, hogy Ugi Bálint szól­jon. Az öreg előbb a kezét emel­te föl, mintha figyelmet kért volna, aztán kezdett beszélni. — Csak röviden, mert nincs sok időm. A fiúk nem szóltak. Itt, a ta­nyán, soha nem volt divat a hazugság. — Az apámtól tanultam, amit mondok, az meg az ő apjától. Most nektek adom tovább. A négy fiú meg sem moz­dult. — Ő huszonhét fával örö­költe a nagyapámtól a tanyát. Huszonhét gyümölcsfával. És most is annyi van benne. Egy- gyel sem kevesebb. A kicsi öregasszony az ura kezét nézte, amely mióta is­merte, egyetlen percet sem pi­hent. — Vigyáztam rájuk. Ha a té­len egy kifagyott, tavaszra újat tettem a helyére. Ha a nyáron kiszáradt valamelyik, ősszel pótoltam... Ugi Bálint szünetet tartott. Nagyon nehezére esett már a beszéd. — Mert tudtam, hogy ez a törvény. A tanya csak úgy ma­rad meg. ha minden fa meg­van. Erre kell vigyázni. A tel­jességre. Hogy meglegyen min­den fa. Elhallgatott, és sokáig nem szólt. Mintha a kezével is in­Hancsovszki János felvétele — Sajnos — erősíti mci Üveges Péterné — olyan \ s akad, aki azt mondja, ne. .: kérek eleget. Hogy ez meny­nyire nincs így, annak bizo­nyítására talán legyen elég az a tény, hogy ez a telep úgy- nevezett tiszta jutalékos rend­szerben dolgozik, tehát a for­galom növekedését. netáp csökkenését mindannyian azonnal a pénztárcánkon érez­zük. Legjobban felfogott érde­künk. hogy mindenből minél nagyobb mennyiséget adjunk el. S hát a megszokás. Aki a tatai briketthez szokott, nem viszi a dorogit, de áll ez for­dítva is. A lignit — húsz fo­rintos engedménnyel, jelenleg 22,80-ért kínálják — keverő­ként nemcsak, hogy elég, de van, aki egyenest esküszik rá. Más meg csak a száját húzza el hallatán. Az NSZK-ból származó kőszenet fele, a len­gyelt hatvanszázalékos arány­ban keverik, de mint már említettük,, van még mindig, aki vár. — Az is az igazsághoz tar­tozik, hogy az elmúlt két hó­napban némi lemaradásunk van tűzifából. A NEFAG szol­noki kirendeltségével nemré­giben tárgyaltunk, s komoly ígéretünk van a gyors pótlás­ra — mondja a telepvezető. Ment reménytelen Az emberek megnyugtatásá­ra új módszert is alkalmaz­nak. Külön vállalati enge­déllyel úgynevezett előértéke- sítési rendszert vezettek be. Beszélgetésünk időpontjában éppen az utolsó tétényi, ok­tóberben beérkező szenet ad­ták el előre. S az adatokból bizony az is kitűnik, változat­lanul nagy a túlb'ztosítá.si hajiam. Nem ritka a 4 tonnás "lekötés s az is valószínű, hogy sokan az egész szénmizéria tartóssá válására tesznek, vagyis, amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra elv sze­rint cselekszenek. Mi rendszeresen követni fogjuk a tüzelőellátás híreit. A szénre visszatérve: úgy tűnik, nemcsak tüzelőanyag, de -helyzet is van. Ami ugye­bár. az ismert filmcím szerint is, bár komoly, de nem re­ménytelen. Ellentmondásosan. Ballai Ottó Ezúton fejezzük ki hálás kö- szönetünket mindazoknak a ro­konoknak, szomszédoknak, isme­rősöknek. a NEFAG-koilektivá- iána.k, az Április i. szocialista brigádnak, azoknak a társadalmi szervezeteknek akik gyászunk­ban osztoztak útoTső útiára el­kísérték Kecskeméti Istvánt. A gyászoló család. [ssN 0133-swe fttyyaorösi HirSar tett volna, hogy vége, hogy ennyit akart mondani. A csönd már-már elviselhe­tetlen volt, amikor az öreg­asszony megszólalt. — Bálint! De ők már sose jönnek vissza a tanyára. Ugi Bálint legyintett. — Te ehhez nem értesz. So­se értettél. Az asszony összehúzta ma­gát. Egész életében nem mert ellenkezni az urával. A halá­lakor tegye? — Ugye, ti értitek? — Igen, apám — felelte a többiek helyett a legidősebb. Megint csönd következett. Hosszú csönd. Már azt hitték, hogy az öreg meghalt, amikor megszólalt. — A tanya csak példa. Azért mondtam, hogy értsétek. Más­ról van szó. Fontosabbról. Amíg azt akarjátok, addig nincs baj. Soha nem szabad engedni. Ha megelégedtek a kevesebbel, vége. Egyetlen fát sem szabad elveszteni. Ez a törvény. Többet nem szólt. Az arcvonásai azonban ki­simultak, a homlokáról eltűnt a mély ránc. Mintha az egész ember megnyugodott volna. A négy hatalmas oszlop pe­dig megnőtt. Mintha a törvény beléjük költözött volna. C sak a törődött kis öreg asszony nem változott. Az arcára sem ült ki a riadalom, amikor lecsukta Ugi Bálint szemét, ö törvény nélkül is mindig azt tette, amit kellett. Tóth Tibor serdülő korúakból álló csa­pattal érték el. S. Z,

Next

/
Oldalképek
Tartalom