Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-12 / 214. szám

198S. SZEPTEMBER 12., CSÜTÖRTÖK 3 ígéretes második félidő Tápiószelén Talpon mai adni megalkuvás árán Két hét múlva nyit a BNV Újdonságok az őszi bemutatón Nem kellemes érzés egyre- másra azt hallani, hogy vál­ságban az ágazat, amely a ke­nyeret jelenti az ember szá­mára. Márpedig a kohászati iparban dolgozók gyakran szembesülnek ezzel az állítás­sal, pontosabban magával a ténnyel. Nem kivétel ez alóla Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyáregysége sem, ahol a tervezettnél gyengéb­ben sikerült első félév után most komoly erőfeszítésre van szükség, hogy sikeresen zár­hassák az esztendőt. Magukon segítenek A beruházások visszafogása náluk éppúgy éreztette hatá­sát, mint ja vállalat egészénél Abban is megegyező a hely­zet, hogy az év hátralévő ré­szére intézkedési programban fogalmazták meg a tenniva­lókat, oly módon, hogy az egyes területek tervei illesz­kedjenek a nagy egész, a vál­lalat céljaihoz. A tápiósze- leiek idei munkáját nehezítet­te, hogy az év elején, az ener­giakorlátozások miatt nem volt elegendő alapanyaguk, de megrendelés is ' kevesebb akadt, mint várták. Szeptem­berre azonban már sikerült kitölteni a kapacitást, igaz nem kevés megalkuvás árán: számos, az eredeti profiljuk­tól eltérő munkát is elvállal­tak; Az eredeti termékszerke­zettől való eltérés alighanem állandó gyakorlattá válik. A KGYV tápiószelei gyár­egysége intézkedési tervében 195 millió forintos árbevétel és ebből 28,5 millió forint nye­reség elérése szerepel. A si­kerhez vezető utat egyengeti, hogy a korábbinál nagyobb lehetőségeket kaptak a vállal­kozásra; kapcsolataik, isme­reteik kihasználásával több esetben, is maguk szereztek különböző munkákat v Újfajta tevékenységeik kö­zül említést érdemel a Lehel keretében egy eleddig, raktár céljára szolgáló helyiségben RADAL radiátorokat készíte­nek bérmunkában. A pécsi ÉLGÉP részére pedig autó­daru részegységeket gyárta­nak, 3 millió forint értékben. Vagy: kikötői portáldarukat, kazánállványokat Egyiptom­nak, a Ganz Danubius alvál­lalkozójaként, Megfogni min­den forintot, kihasználni min­den lehetőséget, amely nyere­séget ígér: ennek szellemé­ben döntöttek úgy, hogy a gyár számára már hulladék­nak számító lemezeket méret­re vágva értékesítik. Az ily módon készáruként eladható termekre vevőket szerző dol­gozóikat külön honorálják. Az intézkedési tervben meghatározott feladatokhoz megfelelő összetételű gárda szükségeltetik. Szakmunká­saik — akiket, ha kell, átké­peznek az új igények szerint — a munkák döntő többségét képesek elvégezni, ám mel­lettük szükség van magyar és ie.ngyel alvállalkozók bevoná­sára, valamint 50 ezer mun­kaóra értékig a vállalati gaz­dasági munkaközösségek fog­lalkoztatására. Velük szem­ben alapkövetelmény, hogy tagjaik fő munkaidőben leg­alább 120 százalékot teljesít­senek. Scígozzop. a gép A létszámtöbbletre, il­letve a pótlólagos munkákra részint azért van szükség, mert a mostani megrendelé­seik bonyolultabbak, élőmun- ka-igényesebbek a korábbiak­nál, másrészt viszont az álta­lános magyar betegség, a késve érkező anyagok, okozta kiesés pótlása miatt. Az intézkedési terv köve­telményei szigorúak, de nem rugaszkodnak el a valóságtól. Mindenesetre összefogott, ta­karékos és főként fegyelme­zett munkát kívánnak. Nincs pardon az igazolatlan hiány­zóknak, a notórius italozók- ná’k', s nem léKét bocsánatos I bűn az anyagpazarlás. A rak­tárakban porosodó ilyen­olyan anyagokra is kuncsafto­kat keresnek — a megtaláló jutalomban részesül. Az élő­munkával igyekeznek jobban gazdálkodni: ahol alkalmaz­ható, ott dolgozzon a gép. Most helyeznek üzembe egy lyukszalag-vezérlésű lángvá­gót, ' amelyet számítógép — Commodore 64 — vezérel. Kevesebb munkás, gyorsabb, pontosabb vágás. És ez nem minden. A komputert műsza­ki és termelésszervezési fel­adatokra is befogják majd. Siztatá eredmények A koncepció világos, de ter­mészetesen annyit ér, ameny- nyi megvalósul belőle. Hol tartanak, min kell esetleg módosítani — minden hónap­ban értékelik a gyár vezetői. Az első elemzés eredménye biztató: a terv időarányos ré­sze teljesült. Sz. T. Két hét múlva, szeptember 27-én nyitja- kapuit az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, amely október 6-ig várja a látogatókat. A fogyasztási cikkek szak­vásárán az előzetes jelentke­zések szerint Magyarország mellett 36 nemzet és Hong­kong kiállítói mutatják be termékeiket, összesen 65 ezer négyzetméteren. A Szovjet­unió köztársaságai közül ez­úttal a Tadzsik Szocialista Köztársaság mutatkozik be külön kiállítással. Első ízben ismerkedhetnek meg a BNV látogatói a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság áru­cikkeivel. Több évi szünet után ismét részt vesznek a vásáron a thaiföldi és a belga kiállítók. Az idei őszi seregszemlén is 12 árucsoportban mutatják be gyártmányaikat a kiállítók. Szakosítva láthatjuk a textil-, a bőr- és a ruházati terméke­ket, szőrméket; a bútorokat és Három évvel ezelőtt, merész elhatározással, megszüntették a dányi Magvető Tsz tészíaüzcmét, s helyén a Duna Cipőgyár felsőrészkészítő üzemét rendezték be. Az asszonyok hamar megszokták és megszerették az új munkát, évente több ezer pár cipő és csizma kerül ki a kezük alól. Felvételünkön Ku- ruczi Imréné és Horváth Jánosné a fiúcsizmákat varrja. Erdősi Agnes felvétele A VILLGSP Ipari Szövetkezet erdökertesi üzeme mintegy 35-féle ter­mékkel jelentkezik az idei őszi BNV-n. A vásárt látogatók több új termékkel is megismerkedhetnek majd a kiállítási pavilonban, pél­dául újdonság lesz a márvány utánzatú presszóasztál, a jégvirág­mintás könnyített asztallap, valamint a fürdőszobában is felszerel­hető tükör. Barcza Zsolt felvétele a lakástextiliákat; a lakberen­dezési és felszerelési cikkeket; háztartás-vegyipari, papíripari, valamint kozmetikai terméke­ket. Csoportosítva mutatják be ezenkívül a kultúr cikkeket; sport- és kémpingfelszerelése­ket; járműveket és azok fel­szereléseit; ajándékokat és népművészeti tárgyakat; csa­ládi és hétvégi házakat; nagy- és kiskereskedelmi, valamint vendéglátó- és szállodaipari berendezéseket. A tizenkette­dik áruegyüttesben a másho­vá be nem sorolható produk­tumokat láthatják az érdeklő­dők, akik egyúttal megtekint­hetik az lnterplayexpo nem­zetközi játék- és oktatási- eszköz-kiállítást, továbbá . a „Csináld magad” nemzetközi barkács- és kiskert ki ál lit ást is. Az idén 2300 négyzetméter­rel megnövekszik a fedett ki­állítóterület, a vásárigazgató- ság ugyapis megvette azt a parasztkúria jellegű épület­sort, amelyet a Bábolnai Ál­lami Gazdaság az OMÉK-re épített. A tavalyihoz hasonlóan az idén is négy szakmai délelőtt lesz; ezek időpontja várhatóan szeptember 30., október 1—2 —3. Ezeken a napokon dél­előtt 10-től délután 14 óráig csak szakközönség látogathat­ja a vásárt, az e célra kibocsá- I tott jegyekkel, bérletekkel és állandó belépőkkel. A nagy- közönség. a fogyasztási cikkek vásárát egyébként 10 órától 19 óráig, szakmai napokon pedig 14 órától zárásig láto­gathatja. A MÁV az" idén is 50 százalékos vasúti kedvez­ményt nyújt a vásárra uta­zóknak. A közönséget az áru­bemutatók mellett különböző programokkal is szórakoztat­ják a kiállítók. Ami az ellá­tást illeti: számtalan bisztró, falatozó és étterem kínálja majd az üdítőket és a harapni- valót. A Centrum, a Skoda és a Domus áruházak a helyszí­nen árusítanak különféle iparcikkeket a K 20-as pavi­lon egy részében. A nemré­gen befejeződött mezőgazda- sági kiállításon óriási érdek­lődés mutatkozott a vetőma­gok iránt, a kiskerttulajdono- sok, virágszeretfk kedvéért éppen ezért az őszi BNV-n is árusítanak ezekből. Ahogyan tavasszal, majd a nyár végi OMÉK-on, úgy a fogyasztási cikkeket feivonu’- tató nemzetközi bemutatón is ott láthatjuk megyénk kép ve­séiéit;" külön pavilonban • : a szövetkezeteket, a szakcsopor- tosításnak megfelelően külön­böző pontokon a vállalatok, gyárak standjait. Felvonul­tatja — hazai és. külföldi ve­vők érdeklődésére számítva — újdonságait a PEVDI, a PE- MÜ, a Budaflax, a Váci Kö­töttárugyár. Urban Lajos a rádióin *./r . jít a párbeszéd KERES Y E SE.II találhatott volna felkészültebb, munkáját jól ismerő, a hazai és a nemzetközi gazdasági életben tájé­kozott, s nem utolsósorban: pontos és rövid válaszokat adó beszélgetőpartnert Pintér Dezső, a rádió tegnap reggeli zenés műsorának vezetője, amikor Urbán Lajos közlekedési minisz­tert hívta meg a stúdióba. Az oldott hangulatú eszmecsere a hallgatók leveleiben megírt, vagy a telefonon feltett kér­dések alapján zajlott, s mert valóban, a lényeges, sokakat érintő témák kerültek ezúttal terítékre, bizonyára, most sok­kal többen vették hangosabbra készülékeiket, háttérrádió­zás helyett figyelmesen követve a riporter és a miniszter pár­beszédét. Szóba került sok minden, a debreceniek, a szolnokiak és más települések lakóinak közlekedéssel kapcsolatos gond­jain túl a tengerhajózás és a repülés helyzete, a különböző kedvezmények sorsa, s még folytathatnánk tovább ... Figyelemre méltó azonban, hogy a kérdések közül csak­nem minden ötödik közvetve, vagy közvetlenül kapcsolódott Pest megyéhez. Kocsi László Nagykátáról például azt tuda­kolta, mikor korszerűsítik a település vasúti csomópontját? A válasz tárgyilagosan mutatott rá a legfontosabbra, arra, hogy a már megkezdett munkálatok folytatásához elengedhe­tetlenül szükséges a helyiek pénze is. S hogy az együttgon­dolkodásnak, az összehangolt cselekvésnek többnyire megvan a haszna, egy, a névtelenséget választó törökbálinti hallgató kérdése világított rá. Az épülő MO-ás autópálya ugyanis :— éppen a nagyközség lakóinak jogos érdekei miatt — olyan nyomvonalon halad majd, amely kevesebb telak kisajátítását teszi szükségessé. Legalábbis, mondta a miniszter, így em­lékszik. S ez az őszinteség, a tárca hibáit és eredményeit a nyilvánosság előtt is elismerő közszereplés még akkor is tiszteletre miitó, ha sokan egy-egy válasz után bosszankod­tak, mert esetleg jogos kérésüket volt kénytelen elutasítani a stúdió vendége. A KÖZLEKEDÉS ma sokkal nehezebb helyzetben van, mint azt a mindennapos utazó érzékeli. A vasútnál például a talpon tartás a fő cél, s nincs plég pénz új tengeri hajók vá­sárlására sem, pedig ez a szállítás ráadásul jövedelmező. Ér­zékenyek hát az ernbsrok, s ez kiderült a kérdésekből is. Ám az is nyilvánvaló, hogy nem újkeletű gondokat említettek a hallgatók. Urbán Lajos is megjegyezte a búcsúzásnál: A kérdések őszinte érdeklődést takarnak. A felvetett igények nem meg­oldható tlanok, a mi fejünkben is benne vannak, talán csak a zsebünkből hiányzik a pénz. Igen, ez a valós helyzet, s erről őszintén beszélni, fel­használva egy népszerű rádióműsor adta szűkre szabott lehe­tőséget, jó választást, a hallgatóknak pedig hasznosan eltöl­tött perceket jelentett. (furuez) Borzongva hallgatjuk azo­kat a történeteket, amelyek a hivatali gépezet gyengesé­geiről szólnak, amikor több éve halott embert hívnak tü­dőszűrésre, vagy adóügyi fel­szólítást kézbesítene neki a postás. Felháborodunk, de úgy gondoljuk, az ilyesmi csak mással történhet meg. A kálvária Bógyis Jánosné is bi­zonyára így gondolta ezt Maglódon. Feltétébe öltözött, szép fia­talasszony ül velem szemben. Csendesen, könnyek nélkül, de annál szomorúbban adja elő nem mindennapi kálvá­riáját. Férjét néhány éve mo­torbaleset érte, s az ebből visszamaradt pszichés zavar miatt már hosszabb ideje be­tegállományban volt. Nehezen éltek, pedig a férj betegsége nélkül is volt gondjuk elég. Nagyobbik fiuk fogyatékos, s hogy a gyermek napközben is a legjobb ellátást kaphassa, a fiatalasszony abban a buda­pesti iskolában helyezkedett el, ahol kisfia tanul. Építke­zésbe fogtak. A szép, há­romszobás maglódi ház ha­marosan beköltözhető lesz, ám a fiatalasszony nem tud iga­zán örülni ennek sem. — Ez év áprilisában lejárt a férjem egyéves táppénze és folyamatban volt a rokkant­nyugdíjazása — meséli Bó- gyisné. — Így májusban már nem kapott családi pótlékot, s természtesen táppénzt sem. Addig sem éltünk könnyen, ám ezután csak az én kere­setemre támaszkodhattunk. A fiatalemberen egyre job­ban elhatalmasodott a betég- sége — amelyen bizonyosan nem javított az a tény, hogy hónapokon át semmiféle pónzbeni ellátást nem kapott. Bógyis János július 11-én ön­gyilkos lett. — Azonnal a nyugdíjfolyó­sítóhoz fordultam. Azt gon­doltam, hamarosan elintézik nekem, hogy a családi pót­lékot a munkáltatóm fizesse és megkapom a hátralékot is. Most már szeptember van, s több mint négy hónapja semmit sem kaptam a férjem után Sem családi pótlékot, sem öz­vegyi nyugdíjat, sem árva­ellátást. Négyezerhétszáz fo­rintból éltünk hárman, ott a nagy ház, cfb mi egy nyári­konyhában szorongunk, mert lassan élelemre is alig telik, nem arra, hogy valamilyen melegpadlót tegyek le a szo­bákban, s beköltözzünk. Sürgették Bevallom, a nyugdíjfolyó­sító ceglédi kirendeltségébe azzal indultam, hogy jól megmondom a véleményemet a lelketlen ügyintézőknek. Ám hamarosan kiderült, szó sincs lelkellcnsőgröl. A ceglédiek annak ellenére, hogy válto­zatlan létszámmal évről évre növekvő feladatokat látnak el. lelkiismeretesen és pontosan dolgoztak Bógyisék ügyében is. — A rokkantsági nyugdíj­ra vonatkozó igény csak áp­rilis 6-án érkezett meg hoz­zánk — mondja Takács And­rás vezető. — Mivel a be­teg kórházban volt, nem idéz­tük bizottság elé, hanem kór-i- rajzkivonatot kaptunk a kór­házból, s ennek alapján kér­tünk véleményt az Országos Orvosszakértői Intézettől. — Kétszer is sürgettük — veszi át a szót Jeszenszki Ilo­na főelőadó, — még július­ban és augusztus elején. Köz­ben Bógyis János meghalt, ám akármilyen bizarr, ennek el­lenére le kell százalékosunk, hogy megállapíthassuk az öz­vegyi nyugdíjat, s a július előtti családi pótlék is papí­ron még az elhunytat illeti. — A fiatalasszony nyomasz­tó gondjain átmenetileg némi' előleg is segíthetne — jegy­zem meg. Takács András és a főelőadónő azonnal intézke­dik, ám először utána kell nézni, fölveheti-e Bógyisné a férjének járó (!) előleget. Ka­varog a fejem, képtelen va­gyok felfogni, hogy, jogszabá­lyok, rendeletek között ho­gyan veszhet el az ember ennyire. — Augusztus 27-én meg­érkezett végre a kétszer sür­getett szakvélemény, amely- ivei halála után két hónappal végre rokkanttá nyilváníthat­tuk Bógyis Jánost. Nincs aka­dálya tehát annak, hogy a fe­leség a férje elhunyta előtti időre járó ellátást megkapja — mondja Jeszenszki Ilona. — így már meg lehet állapí­tani az özvegyi nyugdíjat is. A családi pótlékot azonban az asszonynak a munkahelyén kell kérvényeznie. A rendeletek értelmében a betegállomány száznyolcvana­dik napja után már meg le­het indítani a rokkantnyugdí­jazási eljárást, éppen annak érdekében, hogy mire letelik az egy esztendős táppénz, a beteg ne legyen ellátatlan. Bógyis János munkáltatója a Rákosmezeje Tsz annak rend­je és módja szerint még 1984 őszén megindította az eljárást. FS&fc-n Ennek ellenére a ceglédi nyugdíjfolyósító csak idén áp­rilisban kapta meg az okmá­nyokat. Vajon hol, milyen fiókban feküdt az irat fél évig? S miért kellett több hó­nap ahhoz, hogy egy részle­tes, orvosok által készített kórházi szakvéleményt orvo­sok hitelesíthessenek? Rendeletek és jogszabályok garmadája írja elő, hogyan, miként történjék a nyugdíja­zás, miként kell kiszámolni az özvegyi ellátást, ám mint ez a nem túl gyakori, de azért megtörtént eset bizonyítja, gá­takat is emelhet, s megaka­dályozhatja, hogy a hivatal humánus és segítőkész lehes­sen, bár szándékában kétség­telenül az. Bógyis Jánosné ügye ha meg nem is oldódott, sinr.-- került. Nem előleget kapott — mert akkor az adminisztra­tív átfutási idő miatt csak ké­sőbb juthatott volna a. teljes összeghez — hanem soron kí­vül, pénztárból, vehette fel a férje haláláig őket megillető járandóságot. De kárpótolha­tó-e a fiatalasszony a több­hónapos idegeskedésért, azért, hogy férje elvesztése fölötti bánatát az elfektetett papírok, a gátakat emelő jogszabályok is tetézték ? Móza Katalin Ami megfizethető - és ami nem lár nesii gyúrnak, varrnak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom