Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-11 / 213. szám
1M5. SZEPTEMBER ÍJ.. SZERDA A vegyiparról KGST-tanácskozás Kedden Szolnokon, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgázter- melő Vállalat székhazában megkezdte munkáját a KGST vegyipari együttműködési állandó bizottsága szervetlen termékek szekciójának soros ülése. Az ülésszakon Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió szakértői küldöttsége vesz részt. Három csoportban egyeztetik a szervetlen vegyipari termékgyártás 2000-ig szóló programját, az alapanyag-beszerzés helyzetét és lehetőségeit. Megvizsgálják, hogyan lehetne jobb együttműködéssel a tőkés piacoktól függetlenül biztosítani a KGST-országok alapanyag-szükségletét. Az ülésszak résztvevői látogatást tesznek a Tiszamenti Vegyiművekben. A záróülésre és a dokumentumok aláírására pénteken kerül sor. Veresegyházon nagyon várják Belső munkák a postán Rövidesen elkészülnek a Dél-pesti Építőipari és Közös Szolgáltató Vállalat dolgozói a veresegyházi új posta belső szerelési munkáival. A kívülről is modern épületbe tetszetős, az épülethez igazodó bútorok és berendezések kerülnek Barcza Zsolt felvétele Alhírek és prózai valóság Nagykátán Megalapozott a sírkert terve A talajviszonyok ismeretében döntöttek Nagykáta határában, a Tá- pióbicske felé vezető útról jókora, felében-harmadában bekerített földdarabot láthat az arra utazó. A masszív beton- aljzatba ágyazott tetszetős vasrács festékén itt-ott kifogott az idő. Befelé széles, kőlapokból kirakott út vezet, majd kettéágazva eltűnik a semmibe. Valami időtlenség lebeg a hajdanvolt szőlős felett. Egyelőre a régi „Temető lett volna ez, csak hiba csúszott a számításba” r— így terjed a hír. „Már el is adták valamelyik üzemnek” — toldja meg a másik jólértesült. Volt sírásótanácskozás is itt — vélik többen tudni. Nagykáta katolikus lelkipásztora, akit hivatása gyakorta szólít a nagyközség lakóinak végső nyughelyére, Szomölányi Miklós kanonok készséggel fogad: — Sírásótanácskozás, kudarc? Nem, én nem hallottam ilyesmiről. Legutóbb, jó egy éve az új tanácselnök bemutatkozásakor volt téma a temetkezés sorsa, de ez az új temető helyzetét csak közvetve érintette. Ott és akkor arra kértek bennünket — a város politikai vezetőivel egyetemben jelen volt a református pap is —, hogy nyugtassuk meg a kedélyeket: a régi sírkert még jó ideig szolgál, néni számolják fel. Ékes bizonysága ennek, hogy rendbehozták a kegyeleti helyet, s a sírhelyeket újabb 25 évre megválthatják az emberek. Már többe kerül Menjünk tovább, az igazán Illetékesekhez, a tanácsra, ahol Lendvai Gábor tanácselnök-helyettes tájékoztat. — Szó sincs róla, hogy köny- nyelműen fogtunk volna az új köztemető megépítésébe — kezdi a tanácselnök-helyettes. — A megfelelő és pozitív szak- vélemények birtokában döntöttünk a létesítésről és a helyről. A terveket a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat készítette, a kivitelezéssel a helyi építőipari költségvetési üzemet bíztuk meg. A kezdetekkor, 1982-ben még a megyei tanács forintjai is segítették a vitathatatlanul indokolt beruházást. S most hadd szóljon a talajviszonyok tói, ami kétségtelenül más az új helyen, mint a nagyközség többi részén. Valóban homok, és ez a jó! A kiválasztásban éppenséggel döntő szerepe volt annak, hogy itt a legalacsonyabb a talajvíz szintje. A másik helyen bizony megesik, hogy vízbe ereszkedik le a koporsó, s ravatalozó sincsen. Egyszóval megérett az idő egy új, korszerű körülményeket nyújtó temetkezési hely létrehozására. 1982-ben kezdődött az új sírkert építése, s várhatóan a következő ötéves tervidőszak alatt fejeződik be. A 20 hektáron háromezer sírhelyet alakítunk ki, lesz ravatalozó, s elegendő hűtőkamra. Az eredeti terv szerint mindez 7 millió forintba került volna, ez az összeg természetesen növekszik, minthogy az idők folyamán drágább lett az építőanyag, a munka. Eddig 1 millió 152 ezer forintot használtunk fel, a java tehát még hátravan. Ügy számolunk, hogy a következő évek során további 8 milliót invesztálunk a beruházásba, immár csak a saját erőnkre támaszkodva. Az elkészülésig pedig gondoskodunk az állagmegóvásról. Felelős tervezés Beszélgetésünk végén Lendvai Gábor egy stencilezett levelet tesz- elém. ötezer pél dány készült és jutott el belő le Nagykáta lakosaihoz a tavasszal. Korrekt tájékoztató a Dózsa György úti régi temető további használati rend jéről, és arról: emberöltőnyi idő múlva megmaradjon-e a központi fekvésű sírkert kegyeleti parknak, vagy sem. De olvasható az is, hogy az új temetkezési hely átadására körülbelül 4—5 év múlva kerül sor. A terveket a talajviszonyok ismeretében, azokhoz igazodva készítették el a szakemberek, nincs ok kételkedni a papírra vetettek helytállóságában. Szigcthi Teréz. Volt, ahol az állampolgár kérte Nyolcszáz család gondján enyhít Százmillió forint első hallásra nagyon sok pénz. Am nem mindegy, mire és hogyan költik e'í. Százmillió, lakásra, ma már nem is olyan sok, ha tudjuk, hogy évről évre milyen arányban emelkednek az építőanyagárak. Többnek tűnik az összeg, ha nem állami lakások építésére fordítják, hanem a lakásra váró családok támogatására. Olyanoknak adják, akik előtt — például a kis településeken — csak az építkezés lehetősége áll, ám nincs elegendő pénzük. Vagy például városban élnek, egy-két-három gyermeket nevelnek — esetleg ennyi utódot vállalnának —, de megtakarított pénzük nem elég a két-háromszázezer forintos beugróra egy OTP-lakáshoz. Az elmúlt hónapokban a Pest Megyei Tanács pályázatára sok település jelentkezett, közölve, mennyi a lakásigénylőjük, közülük is mennyi a fiatal házas, hányán vállalnák — némi állami segítséggel —, hogy lakásgondjukat önállóan oldják meg, vagyis építkeznek. Támogatás vagy hitel A megye településeinek jó része nem köteles nyilvántartást vezetni a lakásigénylőkről, hiszen ott, ahol évtizedek óta nem épült tanácsi lakás, eszükbe sem jut az állampolgároknak a tanácshoz igénylést benyújtani. Hogyan mérték fel ezeken a helyeken a tényleges jelentkezést? —kérdeztük Árki Sándort, a Pest Megyei Tanács tervosztályve- zető-helyettesét. — Annak éllenére, hogy nem kötelező, sok nagyközségben és községben vezetnek nyilvántartást az otthonra várókról. De támpont lehet a tanácsi telket igénylők száma és az építési engedélyért folyamodók beadványa is. — Hány település jelentkezett a lakásépítés helyi támogatására kiírt megyei pályázatra? — A jelenlegi adatok sze-. rint, az ismétlődésekkel együtt — hiszen voltak helységek, amelyek már pótigényt is benyújtottak — csaknem nyolcvan település igényelte ezt a segítséget. Néhány község később adta be a pályázatot, mert azt hitték, a támogatás csak ott jár, ahol van erre a célra a tanácsnak saját pénze is. — A százmillió forintnak csak egy része vissza nem térítendő támogatás, a másik fele bankhitel. Milyen az arány? — Ötvenötmillió a támogatás, ezt elsősorban a kisebb települések kapják, és 45 millió a bankhitel, háromszázalékos kamattal. A tanácsok maguk döntik el, hogy menynyi kölcsönt akarnak, illetve tudnak felvenni, s hogyan osztják el azt. Erre ugyan készült irányelv, amely fő vonalakban tartalmazza, hogy ki, milyen szociális feltételekkel milyen támogatást- vagy hitelt kaphat. Egyébként azok a tanácsok, amelyek részesültek ebből a pénzből, tanácsrendeletet alkotnak, amiben rögzítik a támogatás helyi feltételeit. Az agglomerációs gyűrű — Mely városok kapták a legmagasabb támogatást? — Ezt így nehéz lenne megmondani, hiszen lehet, hogy nem azon a településen lesznek a legmagasabbak az adható hitelek vagy a támogatás, amely város a legtöbbet kapta. A felmérések szerint Gödöllőn a legsúlyosabb a lakásgond, ennek megfelelő a támogatás mértéke, de nagyobb összeget kapott Vác és Érd. A nagyközségek közül jelentős összeggel részesül Szt- getszentmiklós és Budaörs. De például az olyan agglomerációs települések is, mint Gyál vagy Kerepestarcsa, ahol nem kötelező nyilvántartani a lakásigénylőket, ám a tanács megteszi ezt. — A százmillió forint egy részét nem osztották ki. Miért? — A megyei tanács első felhívására csupán ötvenhét település pályázott, igaz, itt él a lakásigénylők majd kilencven százaléka. Ám akadtak települések, ahol félelemből, hogy saját pénzt is mozgósítani kell, vagy éppen vezetői hibából, nem nyújtottak be pályázatot. Például a hátáig más agglomerációs község, Dunaharaszti sem. A pótigények kielégítésére tartottuk vissza az Összeg egyharmad részét. Volt olyan település, amely nem pályázott, ám egy fiatal, építkezni akaró állampolgár a Pest Megyei Hírlapot — amely a pályázatról tudósított — lobogtatva kérte a tanácsot, hogy kaphasson ebből a keretből. Azóta is havonta jönnek pótigények, sőt a megyei tanácsot személyesen is megkeresik fészekrakó fiatalok, nagycsaládosok — ilyen támogatást kérve, — Hány család gondján enyhít az idén ez a százmillió forint? — Számításaink szerint ebben az esztendőben hét-nyolc- száz család kerül közelebb lakásgondja megoldásához a megyei tanács segítsége révén. Jövőre folytatódik — Lesz-e folytatás? — Pontos összegekről még korai lenne beszélni, de a saját erőből lakást építők gondjain a tanács a VII. ötéves tervben is segíteni kíván — fejezte be a tájékoztatást Árki Sándor. Móza Katalin Sorbanállás engedélyért Kevés hal, sok horgász J Ügy él, mint hal a víz- í ben. E régi keletű közmon- 2 dús felett mára már alapo- 2 san eljárt az idő. Élő vi- ^ zeink jelentős része annyi- ^ ra elszennyeződött, hogy ^ ezt a halak egyre jiehezeb- ^ ben viselik el. Ráadásul az ^ elmúlt évtizedekben az í egyébként egészséges idő- í töltés, a horgászat meg- 2 szállottjainak száma szinte ^ a mértani haladvány szc- í rint növekedett. Csupán Pest megyében 1980. és 1984. között 16 és fél Hat éve termesztik a jostát Bogyója vitaminokban gazdag Ha egy szellemi vetélkedőn megkérdeznék a versenyzőktől, mi az a josta, valószínűr leg sokan értetlenül néznének. Vagy elhallásnak vélnék a kérdést, vagy félreértésnek és kérnék az ismétlést. Mielőtt azonban bárki is a lexikon után kapna, hogy hosszas keresgélés után kiböngéssze, mit is jelent • tulajdonképpen a josta, inkább leírjuk. A ribiz- ke és a köszméte keresztezéséből származó növény, amely a két gyümölcsféle jó tulajdonságait egyesíti s magában. Ezért már régóta termesztik a nyugat-európai országokban, és most már viszonylag sokan fogyasztják. Tulajdonképpen a külföldi ismeretek birtokában fogtak hozzá hazánkban is mintegy • hat esztendővel ezelőtt a meghonosításához. Olcsón, sokat nagy reme- szakemberek Elterjedéséhez nyékét fűznek a és nem alaptalanul. Nemcsak vitaminokban gazdag bogyója miatt értékes, hanem azért is, mert könnyebb a gyümölcsök szedése: a köszmétével ellentétben ugyanis tüskementes és fácska formájában vagy bokorként is termeszthető a josta. Ezenkívül nagy előnye, hogy bőven termő. Egy nemrégiben Dánszent- miklóson megtartott tanácskozáson a jövő növényeként emlegették a jostát. Tömeges elterjedése után „népi” gyümölccsé szeretnék fejleszteni. Mi értendő ezen? Olcsón, nagy tömegű árut előállítani, s itt az olcsóságon van a fő hangsúly. Hiszen, .mint az eddigi kóstolókkal egybekötött bemutatókon is bizonyították, rendkívül széles körűen fogyasztható és feldolgozható a josta. Például finom gyümölcsleves készíthető belőle, de ugyanolyan jó dzsemnek, szörpnek, bornak vagy akár mártásnak. A Debreceni Tartósítóipari Kombinátban, valamint a Nyíregyházi Konzervgyárban már többféle terméket készítenek belőle. Ha a fogyasztók megkedvelik, elfogadják az új készítményeket, a jelenlegi áraknál olcsóbb gyümölcsféleséghez juthatnak. Csak vágyálom Az elmúlt hat esztendő fejlesztésének köszönhetően az országban már mintegy 40 hektárra tehető a jostaültetvény. Pest megyében Dán- szentmiklóson, valamint Ber- necebarátiban található nagyobb összefüggő terület. A szaporítóanyag egy része is Dánszentmiklósról, valamint a debreceni áfész pallagi oltvány- és dísznövénytermelő szakcsoportjától került az ország különböző részeibe. A kísérletek szerint a hibrid a szélsőséges éghajlat és talaj- viszonyok közepette is megél és jól terem. A növényi betegségeknek ellenálló, ami a permetezés költségeit a minimálisra csökkenti. Tehát tulajdonképpen kevés ápolási munka ellenében biztonságosan, kiegyensúlyozottan terem a josta. Mégis, a nagyüzem mellett inkább a háztáji gazdaságok érdeklődnek iránta. Hogy miért nem fordítva? Elsősorban azért, mert telepítéséhez, a többi gyümölcsféléhez hasonlóan, a gazdaságok nem kapnak állami támogatást. Szó van róla, hogy ez megváltozzék talán mára jövő esztendőtől. Szinte a semmiből nőtt ki a jostatermesztés hazánkban, és ma már 150—180 ezer szaporítóanyagot hoznak forgalomba évente. A viták azonban még nem ültek el. Bár a josta Nyugat-Európában hektáronként 8—10 tonnát terem, nem lehet vetélytársa a hazai bogyós gyümölcsöknek, tze — állítják a hozzáértők — ugyanis meglehetősen jellegtelen, s a vásárlók inkább amolyan kuriózumként veszik. Bekapcsolódott az új növény elterjesztésébe a Hun- garofruct is — nemrég például a bernecebaráti szövetkezetből mintegy 400 kilónyi jostát vittek el, bemutatva külföldön is a magyarországi telepítésekről származó első gyümölcsöket —, az export azonban egyelőre csak vágyálom, s nem több. Feleletet várnak Nálunk három változata ismert, az NSZK-ból és Hollandiából származó szaporítóanyag mellett, a fertödi ne- mesítésű RIKÖ fantázianevű vesszőket is kínálják az érdeklődőknek, akik szép számmal jelentkeznek a faiskolákban. Egy-két tövet még csak megvesznek, de a nagyobb háztáji telepítést hátráltatja, hogy kellő információk nélkül nem szívesen döntenek a gazdák. A leglényegesebb ugyanis szerintük az, hogy milyen a josta jövedelmezősége, s vállalkozik-e, valaki a felvásárlás megszervezésére? Amíg nincs pontos válasz, ez a gyümölcs marad az, ami jelenleg is; különlegességnek számító csemege. B. Z. ezerről majdnem 30 ezerre emelkezett az egyesületek tagjainak a száma, s több ezren vannak olyanok is, akik éveket várnak arra, hogy megkaphassák valamelyik vízre az engedélyt. Pest megyében különösen nehéz a helyzet. A Nagy-Dunában ma már alig van hal, a kisebb-nagyobb tavak, mellékágak pedig az intenzív halgazdálkodás ellenére sem képesek több horgászt fogadni. Annál is inkább így van ez, mert a mi vizeinkre jár a hazai horgászok több mint 10 százaléka, s szép számmal keresik fel ezeket a vizeket a hazai és külföldi turisták is, akik szintén szívesen töltik ily módon szabad idejüket. A horgászok úgy segítenek magukon, ahogy tudnak. Az elmúlt öt esztendőben az egyesületi tagdíjakból mintegy 14 millió forintot fordítottak fejlesztésekre, például a szigetbecsei és a makádi előnevelő tavak korszerűsítésére, bővítésére. A növekvő igények kielégítése érdekében a medrek kotrásával, tisztításával új, eddig hasznosítatlan vizeket is nyernek e nemes sportnak. így történik ez a még mindig kiváló horgászvíznek számító Ráckevei-Duna mentén, ahol a mintegy 25 kilométeres Somlyói csatorna felújításával és intenzív halasításával, ezer sporthorgász számára igyekeznek újabb horgászvizet teremteni. A Budapesti Vízügyi Igazgatósággal kötött szerződés alapján, tavalya Ráckevei- Dunán az ezüstparti részt vették át kezelésre. Itt több mint egymillió forintos költséggel építettek utat, tették rendbe a környezetet, mintegy négyezer horgász számára teremtettek a korábbiaknál jobb feltételeket.
