Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

Üzenet az egykori iskolának Visszatérés ötven év után Van szál, amely összeköt Gyermekeink fanyalogva veszik tudomásul, hogy vég­érvényesen befejeződött a va­káció, elkezdődik egy új, az eddiginél ismét egy fokkal nehezebb tanév. Az iskola­padban ülők alig várják, hogy onnan kikerülve belekóstol­hassanak az igazi, nagybetűs életbe. Számukra hihetetlenül hangzik, hogy az évek múlá­sával megszépülnek az emlé­kek, és felnőttként az osztály­találkozóikon majd könnyes szemmel emlegetik a régi szép napokat. Tíz-, húszéves találkozókról gyakran hallani, de az a 36 idős ember, aki ezen a nyáron rendezte iskolai találkozóját Ceglédbercelen, 50 éve hagy­ta el az „elbocsátó iskola- padok”-at. Hochrein Ádám — a talál­kozó fő szervezője — szívesen és még mindig meghatódva emlékszik vissza a ritka ese­ményre. — E?y éve — amikor a lá- nyomék szervezték a 20 éves találkozójukat — szöget ütött fejembe a gondolat, hogy 02 50 eves találkozót meg kel­lene ünnepelni. Elmentem néhány volt osztálytársam­hoz, ők azonnal lelkesedtek az ötletért. Így kezdődött a szer­vezés. Egy évig tartott, amíg mindenkiről hírt kaptunk. A mi időnkben nem volt di­vat a tablókészítés, így azt sem tudtuk pontosan, hogy hányán voltunk. Az általános Iskolában szerencsére meg­őriznek minden naplót, így hiánytalan névsorral a ke­zünkben -elindultunk nyo­mozni. Segítőivel, Cselényi János­sal, Schönléber Jánossal és Kiinsit Mihállyal fölosztották a falut, személyesen kerestek meg mindenkit. 78 név sze­repelt a lapjukon, akadtak néháqyan, akikről semmit nem tudtak kinyomozni, a többi távolmaradót pedig be­tegség és más bajok tartották vissza. rr-iTgnőraink,közül már egy sem , éj, De miféle, találkozó az,., ahol-a tantestületet nem képviseli senki? A jelenlegi iskolaigazgatót, Máté Gyulá­mét kértük fel, hogy köszöntse az -ünnepség résztvevőit. Bár nyári vakáció volt, szívesen fogadta a meghívást. Gyönyö­rű beszéde még a férfiakat is meghatotta. Az emlékezés vonatán utaz­tak vissza a gyermekkorba. Az iskolába indulás, az ott töltött 6 év, majd az élet többi állomása, a barátságok, családalapítás, gyermekneve­lés, jó és rossz együtt: az éle­tünket idézte fel. Az a hatal­mas világégés, amit alig 20 évesen éltek át, rányomta bé­lyegét további sorsukra. Ka­tonaság, fogság, kitelepítés, nyomor — ez volt a fiatal­ságuk. A kitelepítettek közül az NSZK-ból is eljöttek ket­ten a találkozóra. — Máténé beszéde előtt egy 12 éves kislány, Hidasi Eme­se szavalta el Ady Endre Üzenet egykori iskolámba cí­mű költeményét. A vers szép­sége, nekünk címzett mon­danivalója és a kislány, aki 50 évvel előtti önmagunkra emlékeztetett, Ilike beszéde és a közösen elénekelt Himnusz felejthetetlenné tette az estét. Hajnalig beszélgettünk, nótáz- tunk. Régi emlékek, mai sor­sok elevenedtek fel. Egy falu­ban élünk, de a mindennapi rohanásban lassan azt is el­felejtettük, hogy a gyermek­korunk összeköt bennünket. Ügy váltunk el, hogy 5 év múlva ismét találkozunk — mondta Hochrein Ádám. S. E. Lakáshelyzet A hatodik ötéves terv idő­szakában várható'an 1220 la­kás épül a városban. A sza­nálások során háromszázzal csökkent a lakások száma. Telepszerű és társasházi la­kás 634 készült, s az év vé­géig valószínű 518 családi ház gyarapítja a lakóépületek ál­lományát. Nyolc alacsonyabb komfortfokozatú hajlék egé­szíti ki az építkezések sorát. Az eredeti tervekben szere­pelt 220 darab célcsoportos lakás felhúzása, ám erre — fedezet hiányában — nem kerülhetett sor. Az alacsony jöviedelműetknek romlottak a lakáshoz jutási esélyei. Zöld erdőben, borókásban Ä Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ceg­lédi . erdészetének mikebudai csemetekertjében állítják elő a. társerdészetek, így a mono- ri számára, is az erdei fenyő- csemetét. Ugyanott nagy mennyiségben ültetnek és ne­velnek! nagy termőképességű nemesített akác- és nemes nyárcsemetét. A monori erdészet területén a mendei csemetekertben dön­tően, hazai nemesített, nyárfa fájtát és feketefenyőt, s kom­mersz szürkenyárt termelnek magról. E csemetékből jut a társerdészeteknek és termelő- szövetkezeteknek is. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság mono­ri üzemigazgatóságának terü­letén több vadásztársaság mű­ködik, amelyekkel jó a kap­csolatuk. Az erdészeti dolgo­zók segítenek a vadorzás meg­akadályozásában, jelzik, ha állatelhullást, megbetegedése­ket tapasztalnak. A vadásztársaságok viszont a jó kapcsolatok értelmében, amit írásos szerződések is rögzítenek, segítenek a fa lo­pások megakadályozásában, ami igencsak elterjedt az utóbbi egy-két hideg tél miatt. Persze az okok nem mentik és nem is menthetik a fatol­vajokat, szabálysértési eljárást indítanak ellenük. Sajnálatos tapasztalat, hogy a bírságok nem eléggé riasztóak, mert évről évre növekszik a falo­pások száma. S ha már a károkról esett szó, érdemes megemlíteni, hogy a monori erdészet te­rületén jelentős tűzeset az el­múlt öt évben nem volt. Vi­szont volt több avartűz, amit fegyelmezetlen állampolgárok okoztak. Pedig ez veszélyes dolog, hiszen a monori üzem- igazgatóság területén több ezer hektár < gyúlékony fenyvest kell félteni a felelőtlen em­berektől. A százhektáros csévharaszti ősborókás, mint természetvé­delmi terület, felbecsülhetet­len értéket képvisel. Ott még egy virágot sem szabad le­szakítani, mert azzal is nagy kárt okozhat a gyanútlan téb- láboló. A borókásba nem is szabad kirándulni, az erdészet is csak a Természetvédelmi Felügyelő­ség engedélyével végezhet ott bármilyen munkát, annak el­lenére, hogy a terület kezelői a monoriak. A. L. A. na A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ Piacrél, hivatalos szemmel íz az első, akivel szerződtek — A csudába is, bezzeg máskor átveszik! Bezzeg más­kor nem kötik az ehet. a ka­róhoz, hogy így meg úgy, miért nem jöttem tegnap, «lőre bejelenteni, hogy krump­lit hoznék. A krumpli min­dennapi eledel, fogy. Most vigyem hlaza ezit a hat zsá­kot és két nap múlva, vagy :mikor hozzam vissza?! Ki fi­zeti meg nekem a mászkálást, az időt? Így dohogott a burgonya­szezon kezdete utón egy-két héttel több kiskertes Ceglé­den és környékén. Kertjük­ben, hétvégi telkükön burgo­nyát termesztettek, jó bevé­telre számítottak, azután meg az történt, hogy elözönítették krumplival a felvásárlót, a piacot. A felvásárlóhelyeken ter- mwzetesen először a szerző­dött felek termésének átvéte­lével foglalkoztak. A tároló­tér ott is véges. Ha megtelt, ki kellett várni, hogy fogy­jon, elszállítsák és csak ak­kor fogadhatták a. követke­zőket. Tény, hogy nem örül­tek annak, aki csak úgy be­toppant és hozta az átadni- valót, jó pénzre számítva. Kapcsolatteremtők Legutóbb a ceglédi népi el­lenőrök asztalán is terítékre került a felvásárlás és érté­kesítés témája. A zöldség- és gyümölcs útját vizsgálták a termelőktől a fogyasztókig, kí­váncsian árakra és lehetősér gekre. Arra, hogy a megter­melt áru termelői és fogyasz­tói ára megfelelő-e, ará­nyos-e a termesztés költségei­vel. Szétnéztek 0. piacfelügye­let portáján, a rendeletek tükrében próbáltak képet for­málni arról, hogy az árellenőr­zés hogyan tud érvényt sze­rezni az aktuális határozatok­nak. A vizsgálatra két helyet jelöltek ki: a Dánszentmiklós —Albertirsai Micsurin Ter­melőszövetkezetet. a ceglédi, Dél-Pesit megyei Áfészt. Emel­lett ' értekeztek néhány ma­gán kiskereskedővel és a vá­rosi tanács vb műszaki és termelés-ellátás felügyeleti osz­tályával. A feladat tizenöt népi ellenőr negyvennyolc napi munkáját vette igénybe. A Micsurin Termelőszövet­kezet mint zöldség- és gyü­mölcstermesztő nagyüzem ke­rült az érdeklődés központjá­ba. Szakemberekkel jól ellá­tott bázisgazidaság, bemuta­tóüzem a Micsurin Tsz. Ter­meszt, feldolgoz, értékesít, exportéi — a termés zömét közvetlenül maga értékesíti, így az intézkedési lánc rövi- debb. Az AGROUNION kere­tében gazdasági társulást ala­kítottak az értékesítési biz­tonság növelésé érdekében kiskunlacházi és agárdi part­nerekkel. Figyelmük az árrésen tőkésítésre az árut a terme­lőktől. Ennek nagy része elke­rül Ceglédről, mivel számos más városban tevékenykedő magánkereskedő szerzi be itt friss áruját. Érdekes és jel­lemző, hogy a ceglédi magán- kereskedők is e célból, az áru- választékot bővíteni más vá­rosokat keresnek fel. Milyet mennyit A Dél-Pest megyei Áfész 1 szerződéseivel termeltető é: felvásárló tevékenységet foly tat. Egyéniekkel és közös gaz­daságokkal egyaránt van kap­csolatuk. Esetenkénti felvá­sárlásaik rendszeresek, bár a szerződésen alapuló mind a két fél részére és a lakos­ság ellátását tekintve is biz tonságosabb. A ceglédi kis- kertesek számára például két helyet jelöltek ki. ahová zöld­ség- és gyümölcstermésüket szombaton és vasárnap is szállíthatják. Egyébként ti­zenhárom felvásárlóhelyük van. Egyes termékek árrését más felvásárlók: a konzerv gyár a Zöldért, a Hungaro- fruct felvásárlási és eladási áraihoz igazítva alakítják ki. Cegléden és Dél-Pest megyé­ben a boltok negyven száza­léka élhet azzal a lehetőség­gel, hogy eladásra kisterme­lőktől vesz át zöldséget, gyü­mölcsöt. Az áruválaszték így gazdagodik és a lakosság ter­mészetesen jó néven veszi ezt. A termelők sem elégedetle­nek, általában reális összeget kapnak termésükért. A bolti készletek árait úgy alakítják, hogy a napi limitárakhoz iga­zodjanak. Ez részben az üz­letvezetők dolga. A szövetke­zet ellenőrei gyakorta meg­jelennek szúrópróbaszerű vizsgálatokra. A tanács illetékes osztálya és a piacfelüigyelőség napra­készen szemmel tartja a hozzá tartozó területet és ügyel a rendeletek betartására. A ,,nagybani élet’’ a ceglédi pia­con kora hajnalban zajlik, ek­kor vásárolják fel továbbér­Ma még könyvhegyek tornyosulnak A népi ellenőrök azt ta­pasztalták, hogy a fogyasztói árszínvonalat a termelőik fel­hozatala nem befolyásolja, inkább egymás áraihoz iga­zodnak. A kistermelők véleménye az volt, hogy a felvásárlók­nak még jobban törődniük kellene a termeltetéssel, nem­csak a mennyiséggel, hanem egyáltalán azzal, hogy milyen zöldségre, gyümölcsre lesz majd szükség, mivel foglal­kozzanak. A felvásárlóhelyek nyitva tartásáról éppúgy vé­leményt mondtak, mint a felvásárlás folyamatosságá­ról. E. K. Új helyen A városi tanács épületén belül új helyiséget alakítot­tak ki az anyakönyvezéssel, a népesség-nyilvántartással és a hagyatéki ügyekkel fog­lalkozó munkatársak részére. A tágasabb és a réginél jobb feltételeket teremtő iroda be­járata a tanács Kossuth tér felöli oldalán, a gyermekru­házati bolt (a hajdani zöld­ségüzlet) és a családi esemé­nyeket rendező iroda között helyezkedik el. Az ügyfélio- gadási rend szerint a helybe­liek a hét valamennyi mun­kanapján felkereshetik az irodát. Hétfőn, kedden és csütörtökön 16.30-ig, szerdán 17-ig, pénteken pedig 15.30 óráig. Abonyban A falumúzeum kiállítása Az Abonyi Termelőszövet­kezeti Sportkör a nagyközség falumúzeumában A győzele­mért címmel rendez kiállí­tást. felidézve az abonyi szár­mazású sportolók kiemelke­dő sikereit. A bemutatót szep­tember 8-án, vasárnap dél­után öt órakor Skultéty Sán­dor testnevelő tanár, nyugal­mazott igazgató nyitja meg. A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg. Színházbérlet A ceglédi Kossuth Művelő­dési Központ a színházi idényre négyféle bérletsoro­zatot hirdet. Előadásokat tart a Pódium Színház, lesz zenei sorozat, színházi tájelőiadás, kétféle változatban. Az érdeklődők megtekint­hetik a részletes programo­kat és szeptember másodiké­tól megvásárolhatják a mű­velődési központban a bérle­teket. Önerős közművelődés A ceglédi Dózsa György Könyvesbolt alkalmi raktárában a kereskedők szortírozzák és továb­bítják az iskoláknak a folytonosan érkező csomagokat, hogy legyen miből tanulni a vá­ros általános és középiskolás diákjainak Apáti-Tóth Sándor felvétele Régi és rendkívül rossz ha. gyományt cipelnek magukkal közművélődésá intézményeink. Sejtelmem sincs, hogy az is­kolai tanév lezárultával fel­lobbanó nyáridőt ki, mikor és főképp mely okból bélyegez­hette uborkaszezonná. Egy biztos: nem lehet mai keletű a fogalom, összeállítójának ész­járása hajdanvolt boldog időkre utal, mert mostanság épeszű ember — a piaci árcé­dulákat böngészve — aligha venné szájára az uborka ne­vét, a szezonnal pedig vég­képp nem társítaná. Az uborkaszezon egyébként eseménytelen heteket, hóna. pokat jelent. Ám tévedés len­ne azt hinni, hogy csak úgy magától, mindentől függetle­nül betoppan, megjelenik, s huzamosabb tartózkodásra rendezkedik be, kivédhetetle­nül, mint valami természeti csapás. Az uborkaszezonért tenni is kell. Legalább annyit, hogy ne történjék semmi. Saj. nos, bevált gyakorlat ez a köz­művelődési munkában. Nyár az annyi mint nyaralás, tá­bor, honi barangolás, külföldi túra, Balaton vagy strandfür­dő, víkendház, hobbitelek, esetleg a nagymama almailla­tú verandája, meg vidéki csönd. Kiürül a város, elnép­telenedik a lakótelep, minden­ki máshol van. A máshol vi­szont már az idegenforgalom felségterülete, nem pedig a közművelődésé. Kétségtelen, hogy nyaranta egészséges hevülettel igyek­szünk rövidebb-hosszabb idő­re megszabadulni unásig is­mert hétköznapi élettereinktől, ám oly mértékű elvándorlás­ról, ami a kulturális uborka- szezont indokolná, már csak az egyre emelkedő árak miatt sem lehet beszélni. A vállala­tok, szövetkezetek, intézmé­nyek tudomásom szerint nem álltak le a munkával, és a jú­liusi napmelegtől sem szűnt meg az össznépi kívánalom, amit a különféle tervezetek­ben így szokás emlegetni: a lakosság igényei. A Ceglédre boruló idei nyár (is) kulturális kínálat nélkül múlt el. Igaz, nagy esélyt adott az egyéni önművelésnek, még pontosabban az önerős közművelődésnek. A szórakoz­tató, derűs, vagyis az ilyenkor valóban illő programok teljes hiányát a gyerekeknek szánt, hagyományos lakótelepi soro­zatával egyedül a Kossuth Mű­velődési Közpgyt igyekezett pótolni. Nem sikerült. Pedig néhány esztendeje még (látványossága folytán) a szabadtérre szánt műsorhal­maz a helybeli népművelés je­lességének és jellegzetességé­nek ígérkezett. Fontosságához sem fért kétség, hiszen a szín­házterem bezárását követően, 1978-tól kezdve éppen a szín- ; pádhoz kötött, profi és félpro­fi művészeket felvonultató előadások kaptak helyet a la­kótelep katlanjaiban. Telt­múlt az idő, és a színészek egyre többet panaszkodtak a mostoha munkakörülmények miatt. A hatalmas telepi ud­varokat nemigen, vagy csak fölöttébb gyöngén lehetett be- hangosítani a kezdetleges technikai eszközökkel, és vi­lágítással sem győzték az est leszállta utánra tervezett ese­ményeket. Ráadásul erre a célra mind kevesebb pénz ke­rült, úgyhogy lassan, de biz­tosan kikoptak, eltűntek a rangosabb rendezvények. Olyannyira, hogy ebben az esztendőben már csupán haj­dani erősségének szerény le­nyomatával jelentkezett a mű. velődési központ. A betonka­litkák körül bóklászó, vaká- ciós nebulóknak szólt volna a körjátékokból meg különféle tárgyak készítéséből álló, heti két összejövetel. Már a nyi­tány balul sült el. Bár szép számmal gyűltek össze a kí­váncsiskodók, ám a pompáza­tos ruhákba öltözött túrkevei népművész asszonyságok a fő­leg óvodásokból verbuválódott seregletet az apróságok érdek­lődési körétől fényévnyi távol­ságra eső magánszámokka] traktálták. Félreértés lehetett, az időközbeni váltásra úgy látszik nem volt elegendő muníció. Az indulás fiaskója az egész sorozatra rányomta a bélyegét, a gyerekek érdek­telenséggel válaszoltak a meg­lehetősen erőtlen próbálkozá. sokra. Kedvetlenül, szárnya- szegeitten zárultak a nyári lakótelepi gyerekfoglalkozá­sok, ami sürgős módszerbeli megújulásra kell hogy intse a szervezőket. Többre, jobbra van szük­ség — még nyáron is. Varga Sándor ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom