Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-10 / 212. szám
£J£írSaw> 1985. SZEPTEMBER 10^ KEDD 4Meghitt kapcsolatban Túl vagyunk az első tanítási héten. Lassan visszaszoknak a gyerekek az iskolapadba, ráhangolódnak a mindennapos geleitetes soha nem felejthető izgalmaira. A pedagógusok is tudják már, milyen elfoglaltságuk van egy-egy tanulmányi ciklusban, s ki-ki tervezheti, milyen szakkört vezet majd, s hányszor találkozik abban a gyerekekkel. A gyerekek egyik kedvenc időtöltése a bábozás, a bábkészítés, amely kiemelt jelentőségű az óvodai nevelésben. Az általános iskolák nagy részében mégis méltatlanul mellőzik, holott fejleszti a tanulók konstruktív készségét, kreativitásra, egymás elismerésére, megbecsülésére nevel. Felismerték ezt Pomázon is, ahol a pedagógiai munka során évről évre jól hasznosítják a bábszakkör eredményeit. Erdőst Agnes felvétele Annyi szépség van az éneklésben Hogy legközelebb is eljöjjenek Népben, nemzetben gondolkodva Szülőföldem, a Tápió vidéke „Kossuth Lajos azt üzente’’... — jut eszembe a kezdő sor amikor megpillantom a budaörsi tanácsháza bejáratánál szerénykedő plakátot. Ez a tobozzá azonban nem harcba, hanem énekelni hív — tizenhattól nyugdíjkorhatárig. — Nagy létszámú vegyes- ikart szeretnénk alakítani — mondja Sapszon Ferenc, a kórus vezetője, aki a Magyar Rádió kórusának karnagya. —- Miért választotta éppen Budaörsöt? — kérdezem. — Nem én választottam, ők választottak engem! — neveti magát. — Baunder Erzsé- Vet, aki Budaörsön vezető óvónő, annak idején a Köny- nyűipari Minisztérium Bartók- kórusában énekelt. Laknerfi László, a Budaörsi Városi Jogú Nagyközségi Tanács közművelődési felügyelője is régről ismert. A Bartók Kórus mellett harmincnegyedik éve vezetem a Semmelweis Kórust. A két amatőr énekkar közül a Bartók volt a jobb, az erősebb, viszont az egészségügyiek kórusát már főiskolás koromtól vezettem. Otthagytam az élvonalbelit, és megtartottam a gyengébbet. Éppen ezért nem akartam elvállalni. A rádió egész embert kíván. Jó félévi huzavona után azonban arra kértek, legalább segítsek készíteni egy költségvetést. Aztán más dologban is segítséget kértek. S így apránként mégiscsak „beletörődtem” a dologba. Annál is inkább, mert a tanács igencsak pártfogolia — Fehérvári János tanácselnökkel egyetemben, aki a kórusnak tiszteletbeli elnöke. Az első fellépés — ön 1958 óta működik a rádiónál, s 19G6 óta vezető karnagy. A Semmelweis Kórussal is évtizedek óta dolgozik együtt, Nem nehéz-e most kezdő dalosokat dirigálni? — Az az igazság, hogy az a bizonyos kisördög engem sem fagyott nyugodni: mire tudok jutni egy kezdő „társulattal”? Az április 4-e alkalmából rendezett ünnepségen mutatkoztunk be először a Jókai Mór Művelődési Házban, nagy sikerrel. — Hány tagú most a Budaörsi Vegyeskar? — Harminc körüli a létszám, ez azonban kevés. A vegyeskarnak legalább 80—100 tagúnak kell lennie. — Mi a feltétele annak, hogy valakit fölvegyenek? — Szeressen énekelni, legyen hallása. Áldozza erre azt a heti kétszer három órát. Kedden és pénteken tartunk próbát. Az sem baj, ha van hangja! Nagyon szeretem ezt az amatőr kórusmunkát, és azokat az embereket, akik szívesen énekelnek. — Kialakult-e már a mag? — Körülbelül húsz ember — ennyi azonban csak kamarakórusnak elég. Mint mondtam, nagy létszámú kórust szeretnék. Nálunk ugyanis a kamarakórus színvonala olyan magas, hogy azt egyelőre nem érnénk el. * — Kikből tevődik össze a kórus? — Akad közöttük restaurátor. adminisztrátor, tanító, előadó. asszisztens, részlegvezető, népbeállító, műszerész, s a legfiatalabb, tanuló, 17 éves. Önként vállalják — Milyen terveik vannak? — Mivel még elég kevesen vagyunk, ezért két félórás mini hangversenyt tervezünk két vállalatnál. Természetesen felkészülünk a mozgalmi ünnepekre is. — Hogyan készül a próbákra? — Komolyan vesszük ezt a három órát, mert az embereknek kevés a szabad idejük. A próba hatkor kezdődik, de fél órával előtte már itt vagyok, S az előző foglalkozás tanulsága alapján határozom meg az óra anyagát. Szándékkal kölcsönöztem a Tápió vidéke néprajza tartalmas kötetének ismertetéséhez Veres Péter könyvének címét. A „népben, nemzetben gondolkodva” a tizennyolc Tápió menti község ezeréves történetében szinte bemutatja, megismétli a magyarság és a magyar nemzet történetét. A huszonegy tanulmány mind. egyikére nem térhetünk ki egy hírlapi rövid könyvismertetés keretében. Érdemi bírálatuk a szaktudományra tartozik. Az az értékelés bizonyára megállapítja majd, hogy ebben a hazában néprajzi szempontból sincsenek „másodrendű vidékek”. Ha a Tápió völgye nem is vetekedhet a Sárköz színes szőtteseivel és hímzéseivel, ha a karádi népdalokhoz hasonló értékű énekkultúrával nem is dicsekedhet, ha már nagy ünnepekre sem vehetik elő a festett ládák mélyéről a népviseletet — a két tartalmas kötet tanulmányai mégis sorra igazolják, hogy az ezeréves történelem minden rezdülése miként hagyott nyomot a Pest és Szolnok közötti népek országútján, a történeti Sós út mentén a Tápió völgye életén. Lázár deák térképe Dinnyés István régészeti tanulmánya, Kocsis Gyula településtörténete, az ásatások eredménye s a levéltári adatok összevetésével és elemzésével csak sejtetni tudja azt a tragédiát, amit Győrffy György írása — Kurszán vára, Kartal nemzetsége — a belőle írmagnak maradt szerény köznemesi sorba szürkült Sülyi család sorsa tükröz. A neve után nyilván besenyő eredetű Vza mester után a családban kétszáz éven át toA földszinten már gyülekeznek a kórus tagjai. Kivételesen a házasságkötő teremben tartják majd a próbát. Az ajtó mögül vidám hangok, kacagás hallatszik, aztán csend lesz. Kezdődik a beéneklés. A kórussal szemben kedves arcú nő áll, még a hangja is mosolyog. Zalayné Füles Márta karnagyhelyettes bal kézzel vezényel. — Középiskolai tanár vagyok az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban — mutatkozik be. — Még akadémista voltam, amikor az egészség- ügyi kórusba kerültem, tíz évig korrepetitor voltam ott. Pethes Éva óvónő kolléganője révén ismeri a tanár urat. — Az ő személye és a kő- ruséneklés is vonzó volt számomra. Nagyon szép kikap- cso'ódás, és olyan emberekkel találkozom itt,akik önként vállalják és szeretik ezt Tanár és tanítvány Dziubanek András a Rákóczi Tsz-nél dolgozik. — Hogy miért jelentkeztem az énekkarba? — kérdez visz- sza. — Van itt ggy másik tanár úr, Szakáii Mátyás, aki még az általános iskolában megszerettette velem az éneket, itt Budaörsön. Tizennégy éves korom, óta énekelek felnőtt kórusban. — S a tanár úr elégedett-e a tanítványával? — fordulok az ősz tanítóhoz. — Tetszett hallani milyen hangja van?! — szól csöndesen Szakáll Mátyás nyugalmazott általános iskolai tanár. — Annyi szépség van az éneklésben — mondja Tóth István, aki a Sasadná! bedolgozó —, hát hogyne jöttem volna ide. — Mit szól a családja? — Mit szól? A feleségem mindig eljön a hangversenyeinkre. Vennes Aranka vább élő Etele név, csakúgy, mint a mellettük települt Kata nemzetség első ismert személyisége, Cseke, az ő családjában is kétszáz esztendeig ismétlődő Izsák, Demeter, Dávid nevek, a Káta nemzetség legrégibb templomának Szent György titulusa: a keleti bolgár—szláv kereszténység nyomait őrzi és talán az uralkodó Megycr nemzetséggel való szembenállását is magyarázza. A Gödöllői-dombság utolsó lankáin meghúzódó, egyre kisebb birtokokon tengődő nemzetségek hátában hogyan települnek a még Mátyás korában is királyi várbirtok Magyar, majd Füzes Megyer népes faluja, aztán a török elől menekülő Keglevich, Dobro- viczky famíliák. Hej, itt hajdan szebb élet volt... idézhetném, hiszen az első magyar térképen Lázár deák még felrajzolja Megyeri, száz esztendő után a Sós út mentén Pestre tartó török hadak zaklatása miatt már csak Füzes Megyer van a térképen, aztán eltűnik az is. Az elhagyott birtokot a török kiűzése után Pest megye első alispánja, Huszár szerzi meg; lehet, hogy ő hozza az ugyancsak Hont megyei Ebeczky családot az elnéptelenedett Sze\e birtokosának. Mivel a birtok jobbágyok nélkül mit sem ért: kezdetét veszi a tudomány nyelvén „spontán migrációnak” nevezett belső vándorlás, majd a XVIII. század negyvenes évei után a Huszár család után új birtokos, a Prónay család. Újszász esetében az Orczyak tudatos telepítő munkája. A szorosan vett néprajzi tanulmányok közül nemcsak terjedelménél, de anyagának gazdagságánál fogva is Ikvai Nándor A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII—XX. században című külön kiemelést érdemel. A tanulmány anyaga, feldolgozási módja is példa arra, hogy az egykori leíró jellegű, csupán tényeket közlő néprajz miképpen érik be az egyetemes, jelen esetben a magyar gazdaságtörténetbe. Az a kisparaszti gazdálkodási módon alapuló életforma a ma hatvanas éveit élőnek gyermekkori emlék, a mai fiatalnak végleg lezárult történelem. Élő motívumok Külön szólnék a népi faldíszítésről készült tanulmányról. Beleillik ez a vizsgálat SZIVÁRVÁNY — a végekről. Mennyi mindent ki lehet hozni egyetlen szóból! Akár egy, a szivárvány minden színében pompázó vasárnap délelőtti magazinműsort is. Mert lehet riportot készíteni a faluvégen lakók életéről, egy ember haláláról, azaz a végső búcsúról. De a végállomáson is meg lehet szólaltatni az autóbuszvezetőket, akik mindenféle kozmetikázás nélkül vallanak a rossz munkakörülményekről. És el lehet menni oda, ahol a kozmetikumok készülnek, s feltérképezni az utat, amíg végtermék születik. A történész érdekes dolgokat mesélhet el végváraink végromlásáról. S még azt is megtudhatjuk. hogy bizony a végrehajtónak napjainkban is akad dolga elegendő, hiszen egyetlen Pest megyei községbe is tizenöt címmel a zsebében indul napi útján. A szezon végi tudósításból kiderülhet, hogy a balatoni utószezon már nem az igazi, mindenki belefáradt a nyári hajtásba. S végül, de nem utolsósorban még egy szellemes jegyzetet is hallhattunk a végzet asszonyáról. S ml a végeredménye ennek a sok végnek? Egy valóban színes, szórakoztató magazin- műsor, amelynek riportjait az egyetlen közös szón kívül az fűzte csokorba, hogy rólunk, hétköznapjainkról szóltak. abba az ízléstörténeti érdeklődésbe, amellyel nemrég a népi falvédőket ki merték állítani. Kalocsa pingáló asszonyainak munkáival nem vethető össze asszonyaink „fur- ma” nyomán készült szobabelsői, de örök jelei annak, hogy amit talán cselédlány korában a kastélyban látott a gazdasszony selyemtapétákon, aranyozott záróléceken, mint él tovább a paraszti élet lehetőségei teremtette kis ablakos, tapasztott kemencés tisztaszobában. Az olvasó bizonyára megbocsátja nekem, ha külön foglalkozom Móró Csilla Tápió- györgye birtokviszonyai című tanulmányával. Minden településtörténeti tény, népviselet, népszokás és hiedelem: felépítmény, a birtokviszonyok és gazdasági valóság ismeretében érthető. A nádban gazdag Farmos építési szokásai mások, mint Szele, Györgye építkezése, ahol a helyi téglagyár termelése korábban alakítja át a hagyományos építési módokat. Ha fiatal tudósunk tekintetbe veszi, hogy a vasútvonalak kiépítésével miként változik meg a Tápió vidék 18 falujának élete: akkor adatokban gazdag tanulmányában azt is megírja, hogy még az is alakít a falu életén, hogy mekkora távolságra van a vasúttól. Első időben azért, mert könnyebben értékesíti termékeit, ezért legnagyobb a tejtermelés Györgyén a két világháború között, a cukorrépa-termelés is előnyben van, mert a gabonatermesztés a „bolettás” világban sokkal kisebb hasznot hozott nála, nem szólva arról, hogy a melléktermékek jövedelmezőbbé tették a tehéntartást is. Emlékőrző nevek A tanulmány minden megírt adata igaz, de ki kellene egészíteni azzal, hogy a község gazdái falujuk földjén, az apránként eladogatott Györgyei birtokon kívül csendben megszerzik Szele és Farmos homokos határrészét, majd a filoxéra pusztítása után a homoki szőlőtermelés konjunktúráját kihasználva betelepítik a sívó homokot. Félnőtt- ként. a történelmet tanulmányozva tudtam meg, hogy azok a dűlőnevek, amelyeket nagyanyám mellett fáradtan ballagva, gyermekfejjel ismertem meg — Ebeczky, Dobroviczky, Sárközi, Vocsis, Viczián — a régi tulajdonosok nevei. SZONDA. Ugyancsak magazin, de tudományos, ámbár semmivel sem szürkébb az előzőnél. Az éhező Afrika gondjai, az akupunktúra titkai vagy a földi élet keletkezésének elméletei izgalmas csemegét kínálnak. Jelentőségében azonban a Nemzetközi Biológiai Unió 22. budapesti közgyűléséről szóló tudósítás emelkedett ki a műsorból. Biológiai forradalomról beszélünk napjainkban, s a kormányok jelentős összegeket áldoznak kutatásokra, de még korántsem annyit, amennyi kellene. Itt van például a környezetvédelem — fontos témája volt a közgyűlésnek —, rengeteg tennivaló van még ezen a téren. S bizony az előrejutást sokszor nem is a gazdasági nehézségek, hanem szemléletbeli problémák okozzák. Nagy lehetőségek vannak például az eleve környezetkímélő technológiák kidolgozásában, mert könnyebb valamit nem bepiszkítani, mint később tisztítani. S nemcsak köny- nyebb, olcsóbb is. MEGEMLÉKEZÉS. Szeptember 8-út az UNESCO húsz esztendővel ezelőtt nyilvánította az analfabetizmus elleni küzdelem világnapjává. Az óriási erőfeszítések ellenére is 800—900 millió között van a világon az írástudatlanok száma. A gond igazán a fejlődő országokban súlyos. EurópáRögtönzés A Börzsöny Baráti Kör idei folklórtalálkozóján a szomszédos Csehszlovákiából felléptek az Ipolysági Amatőr Együttes táncosai is. Képünkön: rögtönzött bemutató a parkolóban. A Múzsáknál Új kötetek A tavaly Budapesten megrendezett országos közművelődési tanácskozáson elhangzott előadásokat és az írásban benyújtott hozzászólásokat könyvalakban megjelentette a Múzsák Közművelődési Kiadó. A könyvmfihelyben a közelmúltban számos kötet készült el. Boltokba került Kosztolányi Dezső gyorsírással írt, s nemrég a nagyközönség számára is olvashatóvá tett naplója, amelyben verskezdeményeket, novellavázlatokat, idegen nyelvű idézeteket, emlékeket rögzített. A kötet a Petőfi Irodalmi Múzeummal közös gondozásban látott napvilágot. A filmművészet kedvelői Huszárik Zoltán és Rainer Werner Fassbinder életéről, munkásságáról olvashatnak monográfiát. A magyar művelődéstörténet 1930—1950 közötti szakaszának dokumentumát adja a Fél évszázad két évtizede című kötet. A művelődéstörténeti szemelvénygyűjteményben egyebek között a munkásmozgalom és a kultúra kérdéskörében elhangzott beszédeket, megjelent cikkeket közük. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött alkotások képeiből állították össze a Modern grafikák című könyvet. ban, a fejlett államokban elsősorban az úgynevezett funkcionális analfabétizmus létezésével kell számolni. Mert ahol az abszolút írástudatlanság minimális, ott is viszonylag nagy tömegek élnek úgy, hogy éppen csak képesek nevüket leírni, s az olvasás gyakorlatilag hiányzik életükből. Ezen a téren — amint a riportokból is kiderült — hazánkban sem rózsás a helyzet. A funkcionális analfabéták száma szinte meghatározhatatlan, nehezen kideríthető, kik tartoznak ebbe a kategóriába. S nem is készültek ilyen jellegű felmérések. Látszólag mindez csak az oktatás és a közművelődés gondja. Valójában azonban súlyos társadalmi probléma, amelynek nem elhanyagolhatók gazdasági következményei sem. Hiszen azok az emberek, akik úgy élik le életüket, hogy gyakorlatilag nincs is szükségük az írásra, az olvasásra, ennek hiányát nem is érzékelik, s nem képesek önálló, alkotó gondolkodásra sem. Márpedig napjainkban a társadalomnak egyre inkább gondolkodó emberekre lenne szüksége. Az UNESCO felhívására emlékezni tehát nem pusztán a kerek évforduló okán szükséges, hanem a probléma élő volta miatt is. M. N. P. Dr. Petróczi Sándor R~Á D IÓ FI GYE LŐ
