Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ fCSrnyezetvédelem a termelőszövetkezetben Még csak az út elején tartanak Egyre több szó esik a környezetvédelemről a kü­lönböző fórumokon, s ezen cseppet sem lehet csodálkoz­ni. A környezet- és természetvédelem napjaink egyik megoldatlan problémája, igen sok gondot okoz az em­beriségnek az egész világon. Hogy mi okozta ezt a nagy mértékű szennyezést? Részben az ipar és a me­zőgazdaság rohamos fejlődése vonta maga után, így keletkezik a több füst, por, zaj, szennyvíz, vegyszer stb. Az igazi „tettes” azonban az ember, mert amikor rájött arra, hogy mindennapjaival milyen mértékben károsítja a környezetét, nem tett meg mindent, hogy ez az állapot megváltozzon. Így napjainkban azt mond­hatjuk, későn jöttünk rá, csak késve reagálunk a szomorú tényekre, hogy tudniillik vi­zeink, földjeink és a levegő oly mértékben szennyezettek, hogy az már az élővilágra — így az emberre — közvetlenül veszélyes. Világszerte külön­böző fórumokon keresik a probléma megoldását, így ha­zánkban is. Az ecseri Rákosmezeje Tsz Utunk című üzemi lapjának legutóbbi számában figyelem­re méltó írás foglalkozik ez­zel az akutnak tűnő problé­mával. A közös gazdaságban kör­nyezetvédelmi szervezetet hoztak létre, amelynek irányí­tója a munkavédelmi vezető, aki közvetlenül a tsz-elnöknek tartozik beszámolni. Mellette kinevezett (nyugdíjas) környe­zetvédelmi előadó látja el az operatív teendőket. Feladatuk a folyafnatos szakmai továbbképzések biz­tosítása, irányítják a szerve­zetet, ellenőrzik a munkáju­kat. Évente kétszer beszámol­tatják az üzemi és ágazati megbízottakat. Bár még csak az út elején tartanak, né­hány feladatot már megoldot­tak. A veszélyes hulladékokat bejelentették az illetékesek­nek, s azokat megfelelően — az előírások szerint — keze­lik. Megszervezték az üzemek­ben és ágazatokban keletkező veszélyes hulladékok kezelé­sét, tárolását. A jövőben azo­kat a szilárd és éghető anya­gokat, amelyek veszélyesek le­hetnek, kazánokban fogják elégetni. A Határhalom dűlőben le­Keílemetlen sarok Piros, fekete zászlók Tfgy nagy csattanás, az­■‘-J tón egy kiáltás: — ... a marka! Es ebből már az is tud­ja, aki nem látott még sem­mit, hogy megint koccanás volt, és megint a Deák— Kossuth—Ady utca keresz­teződésében. Én sem lát­tam, utóbb többféleképpen mesélik, hogy az egyik út szélén álló kocsi tolatni kezdett, de ezt nem jelez­te, mögötte viszont épp egy kerékpáros indult volna át á túloldalra. A baleset vér- telen volt, de a gépkocsi vezetője azért beültette ma­ga mellé a fejét fájdalma­san tapogató kerékpárost, s vitte a rendelőintézetbe. Másriap reggel a Kossuth és a Petőfi utca kereszte­ződésében hadonászó fér­fiak, mellettük két egymás­ba csúszott kocsi, körülöt­tük tömeg. Harmadnap este a Schön- mann és a Petőfi utca ke­reszteződésében megint tö­meg, motorkerékpáros fia­talemberért jön a mentő­autó, s piros zászlóval ro­bog tovább. A kocsivezető is fiatal ember. Hogy ki volt a hibás, ki kanyarodott rosszul, ki jött éppen a Sport vendéglőből és ki­nek lett volna elsőbbsége — ez a téma az izgatott­ságtól forró, egyre sötétebb estében. Egy közelben lakó asszony mondja: borzasztó dolog ez, de ha minden es­te történne valami, a kör­nyékbelieket az sérti érné váratlanul, hiszen szem- és fültanúi ők az olyan vér- fagyasztó helyzeteknek is, amikor a motoros srácok felvágtatnak — persze a járművükön lovagolva — a szolgáltatóház egyik lépcső­során, hogy aztán a mási­kon levágtassanak. Reggel megint munkába megyek, a Petőfi és a Kos­suth utcák kereszteződésé­ben üvegcsörömpölésre ka­pom fel a fejem. Az egyik kocsi oldala összegyűrve, a másik csálén keresztbe áll mellette. Egyikből kiszáll egy anyuka, karjában az ijedtségtől hangosan zoko­gó, csöpp gyerekkel, a má­sikból egy krétafehérre sá­padt férfi. És ez mind, mind belte­rület, ahol alacsonyra sza­bályozott a sebesség, ahol egyszerűen nem szabad nem tudni, amit a KRESZ előír. Hiszen kerékpárosok, gyalogosok, gyerekek, öre­gek, autósok és motorosok elegye alkotja a közlekedő­ket, s olyan sűrű a forga­lom, hogy egy-egy keresz­teződésen átkelni gyakran nehezebb, mint a Rubico- non. Én nem vagyok autós, s tartok tőle, hogy soha nem is leszek. De közlekedő va­gyok, s mint ilyen, mégis­csak közvetlenifi érintett abban, hogy a „sárga an­gyal” vezetője kijelenti: hét végén fél kimenni az utak­ra. És abban is, hogy el­képesztő közlekedési morá­lunkat riasztó példaként emlegetik. A múló idő ál­talános törvénye szerint meg kellene szoknom, hogy ha a „marha!* kiáltást és a csattanást hallom, idővel ne rázkódjam össze, mert úgyis tudom, miről van szó. De hát nem lehet ezt megszokni, hogy is lehet­ne, amikor az út közepén vérző kisgyerek, vagy az ijedtségtől jajgató a sajá­tom is lehetne, ha a fájdal­masan fejét tapogató ke­rékpáros akár én is lehet­nék, ha a kollégám életét menteni rohanna piros zász­lóval a mentőautó, ha a szomszédom feküdne ösz- szetörten a motorkerékpár­ja mellett... f~te hiába a közlekedési táblák erdeje, az ezer példa, ha győz rajtuk a virtus, a rohanás, a figyel­metlenség. Csakhogy ezek­nek a győzelmeknek fekete a zászlaja. K. Zs. vő exportcsomagoló és ve­gyesipari ágazat telephelyén kívánnak felállítani egy kör­nyezetkímélő HDG típusú osztrák kazánt, amely végle­ges és megnyugtató megol­dást jelenthet. Az elmúlt hónapokban el­lenőrzéseket tartottak a szö­vetkezet különböző telephe­lyein és üzemeiben a keletke­zett ipari szennyvíz kezelésé­re vonatkozóan. Megállapították, hogy a központi telephelyen üzeme­lő úgynevezett lobakon-szer- vizben oly mértékű ipari szennyvíz keletkezik, amely a kommunális szennyvízzel együtt nem szállítható el, egyéb kezelése (közömbösítés vagy ipari szennyvízként va­ló elszállítása) a magas költ­ségek miatt gazdaságtalan. Ezért a szerviz felszámolását javasolták, ez meg is történt. Április elején négynapos környezetvédelmi alapkép­zést tartottak az üzemi és ágazatvezetők részére. Több szempontból is elérte célját a továbbképzés. A résztvevők közvetlen információkat kap­tak a szakemberektől, ame­lyeket megfelelően lehet al­kalmazni saját üzemük gond­jainak megoldására. Arról is szó volt, hogy Pest megyében tavaly környezetvédelmi bír­ságként 85 millió forint pénz- büntetést szabtak ki a ható­ságok, amely nagyon elgon­dolkoztatta a jelenlevőket is. Az elkövetkezendő időszak feladatairól is szó volt ezen a tanfolyamon. A XVII. ke­rületi tanácsnak még az idén be kell jelenteni a Rákosme­zeje Tsz összes kéményét és kürtőjét. A gyömrői fémipari üzemben működő vas- és fém­öntöde kéményeit be kell mé­retni. Amennyiben a kiáram­ló káros szennyeződés a meg­engedettnél nagyobb, akkor valamilyen módon a károsító anyagokat meg kell szűrni. Erre a leghatásosabb mód­szernek látszik egy filter el­helyezése a kéményen. A jövőben is fegyelemmel kísérik a szövetkezetben a fel­újítási, karbantartási munká­kat, az új beruházásokat. Va­lamennyinél kötelezővé tették a környezetkímélő megoldá' sokat. Rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a Pest megyei és fővárosi környezetvédelmi felügyelőségekkel, folyamatos­sá teszik a tapasztalatcseréket. Az üzemekben anyagdiagram­mokat kell készíteni, s ha ve­szélyes hulladék keletkezik, akkor azt nyolc napon belül az illetékes felügyelőségnek je­lenteni szükséges. A Rákosmezeje Tsz-ben is még csak az út elején tarta­nak a hatásos környezetvéde­lem terén. Mindenesetre di­cséretesek az eddigi kezdemé­nyezések, de a jövőben az ed­diginél is többet kell áldoz­niuk erre a célra. Annál is inkább, hiszen te­rületük nemcsak a főváros egy részére terjed ki, hanem érinti Ecsert, Magíódot és Gyömrőt. S ami talán még ennél is fontosabb, a környe­zetvédelem egyben az ember kímélését is jelenti. Ennél pedig nincs fontosabb. G. J. Ön kire kíváncsi? A nevelés és az üzenőcédulák Beleszülettek a felgyorsult tempójú világba — A főtéri újságospavilonból szóltak utánam, hogy most én vagyok a soros „áldozat”, már vártam, hogy hívni fog... — nevet a telefonba Bölcső Gusztáv, a monori József Attila Gimnázium és Szakközépiskola tanára, az irodalmi színpad vezetője. Később, amikor egy emeleti, éppen üres tanteremben ülünk le beszél­getni, még hozzáteszi: Végh Gyula, a művelődési köz­pont megbízott igazgatója, akinek éppen az ő bemuta­tása volt a kívánsága, igazán választhatott volna va­laki mást, aki szívesebben beszél önmagáról, mert olyan nehéz dolog ez, meg aztán mit is mondhat...? És ezek után hat sűrű oldalt írok tele a jegyzetfüzetemben, s egyfolytában azon szurkolok, hogy sikerüljön ebből a portré írásakor is mindent visszaadnom ... Bölcső Gusztávnak külseje szerint nincs kora. A haja tel­jesen ősz ugyan, de ha ez nem így lenne, nehezen tudnám őt kiválasztani a nyurga nagy­diákok közül. A szegedi József Attila Tu­dományegyetem magyar—tör­ténelem szakán végzett, rövid időt töltött a péceli gimná­ziumban, s az idén már 15 éve lesz annak, hogy a mono­ri középiskola tanára. Hogy maradt és hogy maradni kí­ván, bizonyíték: a helyén ér­zi magát. — Igen, ezt nyugodtan állít­hatom. Amikor ide kerültem, főállású könyvtáros lettem, és megkérdezték, vállalnám-e egyszersmind az iskola kultúr- dolgait. Vállaltam, bár titok­ban nagyon nyomasztott elő­döm, Szalai Katalin roppant tekintélye, aki akkor már nagy sikereket ért el az irodalmi színpaddal. Igaz, némi „szín­padi múltam” volt nekem is... Jót derül, ahogy emléke­zik: még ma sem érti, hogyan sikerült megszelídítenie akkor a fiúkat úgy, hogy berendez­zék a padlást bábszínháznak, mert hát a kiskamaszok tem­peramentumának igazán nem jellemzője, hogy áhítatosan és nagy nekibuzdulással bábokat fabrikáljanak, függönyt varr- janak, díszleteket fessenek, hogy aztán összeálljon egy bábszínházi előadás ... Mind­egy, ők ezt csinálták, és sike­res műsorokat adtak a többi gyereknek. Ebből át lehetett menteni néhány dolgot a fel­nőttesztendőkre is, magát az élményt mindenképp: melen­gető érzés gondolatokat átad­ni egy közönségnek. — ... szóval vállaltam az irodalmi színpadot, és atzóta folyton újrakezdjük és foly­tatjuk. Újrakezdeni azért kell, mert a gyerekek az elballagok kiválásával cserélődnek, foly­tatni pedig azért,< mert egy­szerűen nem lehet abbahagy­ni. Voltak időszakok, amikor bántott egy-egy megmagya­rázhatatlan sikertelenség, ért­hetetlen elutasítás, olyánkor elhatároztam, hogy nem csi­nálom tovább ... Például ta­valy se jött be nekünk min­den verseny. Na de kilencezer ember látott minket Monoron ez alatt az idő alatt! És az évnyitón például odajött hoz­zám egy szülő, és azt mondta, nem akarta engedni a gyere­két tovább játszani, mert rom­lott a tanulmányi eredménye, s ez lett volna a büntetés, de közben látta egyik műsorun­kat, és az olyan hatással volt rá, hogy meg kellett gondol­nia magát. Hát lehet abba­hagyni ... ? A monori gimnazisták iro­dalmi színpadának szép híre van. Az eredményeket egy zsú­folásig telt vitrines szekrény őrzi, az élményeket pedig — a Ki mit tud?-okat, a diák szín­játszó napokat, a Visegrádon, Gyulán, Csurgón, Szentesen, Egerben történteket, a sikere­ket, díjakat, a győzelmek örö­mét — az emlékezet. Az iro­dalmi színpad munkája sike­res része a gimnáziumi neve­lőmunkának — ez így száraz és hivatalos fogalmazás. Mö­götte száz élmény és tanulság van. — Én mindenképpen peda­gógiai munkám részének te­kintem ezt. Örülök, ha egy kis hátulgombolós elsős talpra­esettebbé, fogékonyabbá vá­lik általa, és láthatom, hogy amit csinálunk, neki is, más­nak is örömet ad. Szeretem ezt a 14—18 éves korosztályt... Ezt Bölcső Gusztáv olyan meleg hangsúllyal mondja, hogy meg kell kérdeznem: hát nem nehéz velük? A több­nyire a tagadás állapotában levő, elutasító, kezelhetetlen kamaszokkal, akiket olyan könnyen címkézünk fel őket is, minket is idegesítő jelzők­kel? — Nagyon szeretem, és ki­csit sajnálom is őket. Hiszen beleszülettek a felgyorsult tempóba, amelyben élünk, özönlik rájuk az információ- tömeg, feszes, ötnapos mun­kahetet dolgoznak végig, sok­kal zaklatottabb az életritmu­suk, mint a miénk volt an­nak idején. Az egyetemre ne­héz bejutni, a szülők dolgoz­nak, a kapcsolatok üzenőcé­dulákká válnak ... Reggel mindenki rohan, délután cé­dula az asztalon, „kisfiam, vidd vissza a fűrészt, amit kölcsön­kértem, későn jövök”, meg „ennivalót a hűtőben találsz, majd sietek, anya". A saját diákkoromat is sokkal meg- nyugtatóbbnak látom. Anyám otthon volt, bedolgozói mun-; kát vállalt. A mi gyerekeink viszont — erről már a kollé­gákkal is többször beszélget­tünk — az általános, nagy ro­hanásban hátrányos helyzet tűekké válnak... Egy rég dédelgetett műsor* tervnek, ami talán majd el­készül, éppen ez lenne a té­mája, s Darvadozás a címe, hiszen van-e aktuálisabb, mint szólni a meghitt, csendes, kö­zös beszélgetésekről? Becsukom a jegyzetfüzetet, Bölcső Gusztáv választ: kiről szeretne olvasni? — Nem tudom, nem kapok-e érte néhány „keresetlen szót”, de én a kollégámat, Megyeri Istvánt választanám bemuta­tásra. Olyan humánummal és megértéssel közelít mindenki­hez, olyan emberi tulajdonsá­gokkal rendelkezik, amelyeket csak nagyrabecsülni lehet. A fizikát és a számítástechnikát úgy tanítja, ahogyan az ember az „igazi iskolát” elképzeli. Tudományos diákkört vezet, önálló kutatásokkal, emellett ott van az asztalán a „Pontot, vesszőt nem ismerek..a kibernetikai' szakkönyv, a ver­seskötet, közben jön az ötlet­tel, hogyan is lehetne az ú) közgazdasági ismereteket szá­mítógépre is áttenni, és gra­tulál, mert látta az irodalmi színpad műsorát, ami nagyon tetszett neki, de kritikát is úgy mond róla, hogy oda kell figyelni... — Gyakran megállók és cso­dálkozom: hogyan csinálja...? Ha hajlandó elmondani, az aligha lesz bárkinek is érdek­telen. Koblencz Zsuzsa Szabás-varrást tanulnak A péteri Erkel Ferenc Mű­velődési Házban szabás-var­rás tanfolyamot indítanak szeptember 17-én 17 órakor. A három hónapig tartó fog­Gépjármű-tulajdonosok figyelmébe Változások léptek életbe Szeptember 1-én különböző változásokat vezettek be a rendőrhatósági közúti közle­kedési igazgatási munkában. Amint a Monori Rendőrka­pitányság illetékes szakelőadó­ja elmondta, a közúti jármű- igazgatásban a számítógépes adatfeldolgozásra való áttérés miatt új — eddig még nem használt — nyomtatványok kerültek rendszeresítésre. Az állampolgárokat az adatlap I., illetve adatlap II. kitöltése érinti. Az adatlap I. nyomtatványt kell kitölteni a tulajdonjog­átírás, az üzembentartói jog visszavonás, forgalomból kivo­nás, ismételt forgalombahe- lyezés, átrendszámozás, név, lakhely, illetve telepváltozás, forgalmi engedély pótlás ese­tében. Ugyanakkor az adatlap II. Gombán Vidám este Hofi Gézával A népszerű előadóművész, Hofi Géza lép fel szeptember 28-án, 19 órakor Gombán, a Fáy András Művelődési Ház­ban. Műsorában közreműködik az Expressz együttes, Payer és András énekes zeneszerző sokan mások. Jegyek csak elővételben — százforintos áron — vásárol­hatók Bényén, az Anna presz- szóban (Fő út 3.), szeptember 12-ig. kitöltése szükséges alvázcsere, motorcsere, színváltozás, rendszámtábla-elvesztés, hasz­nálhatatlanná válás miatt ideiglenes rendszám igénylése esetén. A vezetőiengedély-cserénél ideiglenes — nemzetközi és tanulóvezetői engedély kiadá­sánál a régi adatlapok marad­tak érvényben. Az illetékek lerovása szintén az eddig meg­szokott módon történik. Az állampolgárok kötelessé­ge — ezentúl is — az adatla­pok kitöltése, az ügyintézők ezt nem vállalhatják maguk­ra. A rendőrség egyezséget kö­tött a monori Családi Irodá­val (Monor, Kossuth Lajos utca 71.) amely szerint az iro­da — minimális térítés elle­nében — vállalja a nyomtat­ványok géppel történő kitöl­tését. Ugyanott beszerezhetők a különféle adatlapok és ille­tékbélyegek is. Október 1-től megváltozik a félfogadási rend a közlekedés- igazgatásban a Monori Rend­őrkapitányságon. Ettől az idő­ponttól kezdve hétfőn nem lesz félfogadás, a többi napo­kon 8-tól 12-ig, illetve szerdán 13-tól 16-ig is — fogadják a hozzájuk fordulókat. Szomba­ton, vasárnap természetesen nincs ügyfélfogadás. A többi osztályon a félfoga­dási rend nem változik. lalkozásokra jelentkezésekét a művelődési házban fogadnak el, a részvételi díj 500 forint. Valamennyi foglalkozást — ki­véve az elsőt — hétfőnként tartanak, 17 órakor. Nemcsak a helybeli lányok, asszonyok jelentkezhetnek, hanem várják a környékbeli községekből is. Ha ők legalább tizenöten lesznek, akkor ré­szükre külön csoportot indí­tanak, az általuk kért — ked­vező — időpontban tartják a foglalkozásokat. Rákosmezeje Tsz Rekonstrukció Egyedülálló vállalkozásba fogott az ecseri Rákosmezeje Tsz vezetősége: 5 millió forint értékben célrészjegy-vásárlást hirdetett meg a szarvasmarha­telep rekonstrukciójához. Eddig csaknem kétmillió fo­rintot jegyeztek a szövetkezet tagjai, de további jelentkező­ket várnak. A közös gazdaság Icát év múlva fizeti vissza a részje­gyeket, amelyeket 12 százalé­kos kamattal toldanak majd meg. Vecsésen Tanfolyam kezdődik Gépkocsi- és kismotorvezetői tanfolyamra jelentkezhetnek még ma és holnap Vecsésen, a József Attila Művelődési Ház irodájában 13-tól 19 óráig. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom