Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-05 / 182. szám
4 1985. AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ Pezsgő élet Szentendrén Esőúrfi se fogott ki rajtuk p Döntöttünk: irány Szent- '/. endre! És nem mi voltunk í az egyedüliek, akik kedvet f kaptak a kiránduláshoz. Ez- | révei tódult a hazai és kül- | földi zarándoksereg, a left. hetetlennel volt egyenlő | parkolóhelyet találni. Hogy $ miért? Mert kivételesen jó, változatos műsort sikerült % összeállítani a hétvégi ff programok gazdáinak. Volt á miből választania kicsinek p és nagynak, magyar és ten- f, gerentúli vendégnek cgy- f aránt. Szombaton a Barcsay-gyűj- temény meghitt hangulatú belső termében adott koncertet Grencsó István együttese. Hamisítatlan íree jazzt játszottak. Ezzel egy időben a színművészeti főiskolás növendékek szórakoztatták a tisztelt publikumot a Városháza udvarán. Moliére örökbecsű víg játékát, a Képzelt beteget vitték színre. Nyelvek Bábele A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban kézművesbemutatót tartottak, a mándi református templomban orgonamuzsika szólt. Már beléptünkkor megütötte a fülemet, hogy a spanyol, angol, német félmondatok közepette magyar szót szinte alig hallani. Nem csoda, hogy a külföldieket is vonzza a sok látnivaló. A kisalföldi tájegység szépen felépített pa- rasztházad fölött gomolygó füst messzire jelezte: begyújtottak a kemencébe, sül a ke- nyérlángos, készül a kuglóf és a mézeskalács. A fazekasmű- helyibem jellegzetes hangon zenélve surrogtak a korongok. A bámész* népség közepette az agyagkuipaoból köcsög és tál lett. Ismét fölvetették nagyanyáink szövőszékét, hadd tanulják a kislányok, hogyan készült régen a kelengye. A gyékénykötők egész gyerekhad közepén magyarázták, hogy is lesz a nyílegyenes szálakból őzike, tapsifüles, nyuszi. A kaliforniai kislányt, Róni Braunt nem kellett sokáig kapacitálni, készséggel guggolt Csuka Zsuzsa tanárnő mellé, s már hajtogatta is a makacs szálakat. Öccse, Benjámin jó három lépés távolságból figyelte az ujjgyakorlatot, de ki tud egy jó játéknak ellenállni. Édesanyjuk készségesen tolmácsolt magyarról angolra, hiszen a gyerekek már nem beszélik a nyelvünket, de ez a pár perc mégis megajándékozza őket valami kedves, hazai emlékkel. Csak ne essen, sóhajtottuk, de úgy látszik, minden hiába: Időjárás őfelsége szeszélyei kiszámíthatatlanok. A kitartóbbak még ernyő alá húzódva munkálkodnak: Uhrin Margit körül a kicsik vesszőcsörgőt készítettek, de egyre többen húzódnak a templom és a fehérre meszelt parasztházak védő falai közé. Rendhagyó hangverseny Csodaszép a mándi református templom nemcsak ma- i ártávlatból, belülről is. A kaA gyerekek kedvükre próbálhatták a nemezkészítést. zettás mennyezetflíszek, a faragott szószék mind rég elhalt mesterek keze munkáját dicsérik. És az orgonán félcsendül Bach, Händel muzsikája. Az eső elől bemenekülők leülnek zenét hallgatni néhány percre. Jön, megy, cserélődik a tömeg, így az orgo- namiuzsika is afféle háttérzene lesz. Puskás László művész a karzat magasában mit sem észlel a járkálásbói, a kottára és a hangszerére figyel. Jó lenne — mondja utóbb —, ha sikerülne egy valódi műemlék orgonára kicserélni, mert így az eredeti hangzás java része elvész, a nagy mestereket nem lehet méltóképpen megszólaltatni. Esik? Sebaj! Azért csak megcsodáljuk a gyöngygallér- készítők művészetét, hiszen manapság ritkaság ilyesmit látni. Aztán örömmel fedezzük fel, hogy a nemezlkészítés sem sorolható végleg a kihaló kismesterségek közé. Alig férnek el, annyian állják körül az asztalt. Az egyik lábbelit készít, a másik mellényt, a harmadik tarsolyt formál. Simogatja, igazgatja a kényes anyagot, Sok türelem kell hozzá, hogy a lenge szálak összetömörüljenek vastag anyaggá. Adám Zoltán hozzáértőn forgatja a félig kész nemezt. Ki gondolná, hogy egy pesti srác arra adja a fejét, hogy eleink tudását felelevenítse, a bőrmegnnmká- Jást, nemezkészítést újratanulja, és nem is csak az érdekesség kedvéért. Ha egy nép elfelejti, honnan indult, azt se igen tudhatja, hová akar eljutni, mondja lakonikusan. Unneprontó eső Kovács Judit népművelővel már azt tárgyaljuk, mi mindennel szeretnék még kiegészíteni a bemutatósort, hogy a mai fiafalok minél több mesterséggel megismerkedhessenek, érintésközeibe kerüljön a népi tudás kincsestára. — Jó lenne, ha az iskolák számon tartanák, hogy egész évben van lehetőség arra, hogy ilyen bemutatót kérjenek, summázza mondanivalóját, hiszen az élményt, V f ..Íren Vixágh Csaba pántomimelflMlása népes USzön Béget vonzott. Veress Jenó {elvételei hogy valamit a gyerek maga készít — legyen az egy mézeskalács vagy egy kosár —, semmi nem pótolja. Mire a Templom téri soka- dalom színhelyére eljutunk, végképp elborul, és sajnos esik. De az édes kis közönség esőkabátban mégiscsak ott kuporog a nézőtéren: Vitéz László érkezését várják, nemsokára kezdődik a játék. Az árusok viszont sátrat bontanak, kereket oldanak. Havas Rita az üres standokra mutat: láthatod, ennek már vége. Pedig délelőtt közönség- számrekordot javítottunk, rengetegen voltak. A pilis- vörösvári német nemzetiségi együttes lépett fel először, majd a Bábszínház két művésze. Nagy sikere volt a Bábcirkusznak. Délután az Igric és a Mente együttesé a színpad, no meg Vitéz Lászlóé, Kemény Henrik előadásában. Ha az eső nem ront el mindent, a szigetújfalui német nemzetiségi együttes tánca zárja a műsort. Kár, hogy ezt a két szép napot a feihőpacnik így beárnyékolták, de ott lenni így is jó volt. Nagy Emőke Balatoni múzeum Újra kinyitott Átadták a helyreállított és korszerűsített Balatoni Múzeumot Keszthelyen. Az 1898- ban megnyitott intézmény 1928-ban költözött jelenlegi otthonába. Az akkor vadonatúj neobarokk palota a 70- es években már beázott, 1977- ben pedig kábeltűz is megrongálta a kétszintes épületet, melynek teljes rekonstrukciója 30 millió forintba került. Most itt látható a Déi- Dunántúl élő népművészete című kiállítás. A sokszínű válogatás Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék neves népművészeinek munkáiból készült, s augusztus 25-ig várja a közönséget. Űj sorozat a Móránál Piknik — tizenéveseknek y A tizenéves, korosztály ? szórakoztatására Piknik 'f néven új sorozatot indí- ^ tott a Móra Ferenc Ifjúsági gi Könyvkiadó. A könyv- y füzérben ma élő, világhí- i rű külföldi írók rövidebb í terjedelmű, humoros re- gényeit adják közre. Az első két kötet egy időben jelent meg a könyvesboltok polcain. Roald Dahl norvég származású* angol író — a nagy sikerű, felnőtteknek készült Szuperpempő szerzője —, Danny, a szupersrác címmel írt regényt egy benzinkutas papa és fia kapcsolatáról. Christine Nöstlinger újabb írása Konzerv Komád címmel jelent meg. Az osztrák írónő kamaszregényei Európa-szerte népszerűek. Tavaly munkássága elismeréseként megkapta a legrangosabb ifjúsági irodalmi kitüntetést, az Andersen-díjat. Űj írásának gyermekhőse egy műgyerek. Őriás konzervdobozban szállítja a posta, s tápfürdő segítségével épkézláb fiúvá válik. A Móra Kiadó műhelyében már összeállt a sorozat 1988- os listája. Eszerint jövőre hat könyvet jélentetnek meg. Kiküldött tudósítónk jelenti Moszkvából: Elmúlt, de szívünkben örök jelen A XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó eseményeiről tudósítva nehéz helyzetben volt a sorok írója. D-betűs igazolványa nem tette lehetővé, hogy a sajtóközpont segítségét igénybe vegye, s ellenfelül szegődött a technika is. Közbeszólt az a bizonyos kisördög, megnémult a telefon. A reménytelen helyzetből a kollegalitás segítette ki: A Magyar Ifjúság moszkvai tudósítói irodája, Somfai Péter újságíró és a lelkiismeretes titkárnő, Kandikó Éva vállalta a cikkek továbbítását telexen. A konferenciákon, nagygyűléseken egy-egy találkára pedig legtöbbet Gacsályi Éva segített. Óriási türelemmel, nagy-nagy precizitással tolmácsolt. A rokonszenves fiatal lány a Közgazdasági Egyetem nemzetközi szakán végzett, angol a főszakja, de az oroszt és spanyolt is jól beszéli. Jelenleg a MALÉV nemzetközi kapcsolatok osztályán dolgozik, mint mosolyogva mondja, lényégében szerencséje van, hiszen a háTv-FIGYELŐ' Sartorius házai. G. B.Shaw soha nem írt drámát Sartorius úr házai címmel. Ö 1892-ben Az özvegyember házai (Widower’s Houses) elnevezéssel bocsátott közre egy három- felvonásos vígjátékot, ami aztán többféle megjelölést kapott a dramaturgiai keresztelőkön. Amikor Békés István 1947-ben magyarra fordította, ő Szerelmi házasságnak titulálta, majd pedig Réz Adám 1950-ben A szerelem komédiája gyanánt bocsátotta útjára. Később — immár az 1980-as években — A szerelem ára megnevezéssel adta elő a Nemzeti Színház, s lám, most meg a Sartorius úr házaiként tűnt fel a képernyőn. Hiába azonban ez a sok cserebere, Shaw-nak eme színpadi története csak nem akarja megcsillantani régi fényeit. Mármint az írói szellemnek és a társadalmi reformátor leleplezéseinek azokat a sziporkáit, amelyek a mű megírásakor, tehát a múlt század végén oly fényesen ragyogtak, s amely közlendők — ma így divatos mondani: üzenetek — oly takaros botrányokat okoztak a korabeli Angliában. Az a lelepleződés ugyanis, hogy ez a bizonyos Sartorius úr romos házak uzsoradíjak- ra való bérbeadásával szerezte s gyarapítja vagyonát, meg az a fő poén, hogy jövendő veje, az eredetileg patyolatlelkületűnek tetsző Trench doktor is olyan .jelzálogkamatokból tengődik, amelyek éppen a reménybeli após telkeire vannak betáblázva, nos, az efféle financiális viszonyok manapság már senkit sem ráznak meg. Ami a jelzett történelmi időkben nyilván egy jókora pofon volt a klakkos-frakkos, csipkésfodros öltözetű brit társadalomnak, az mára legföljebb, ha ésszel fölfogható, de érzelmileg már alig-alig átélhető adok-veszek játékká szürkült. Hogy a rendezők mégis utánanyúlnak ennek a Shaw- darabnak, azt nyilván a benne felsorakoztatott jó és igen jó szerepek magyarázzák. Nyilván Adám Ottó, a színjáték televíziós változatának rendezője is azt az eszmét követte, hogy ezt a néhány szerepet néhány kedves színésznek egyszerűen el kell játszania. Kállai Ferenc például nem sétálhat el Sartorius úr mellett, Haumann Péternek pedig szintén kijár egy Lickcheese. Stb. stb. Kettejük esetében tényleg pompásan választott: nem ezen a remek duón múlt, hogy ebből a háziuras komédiából nem kerekedett tapso- sabb siker. Még Blanche alaki tóján, Hűvösvölgyi Ildikón sem, aki többé-kevésbé el tudta hitetni az előfizetőkkel, hogy ez a pártára áhítozó ifjú hölgy egyszerre nagyon szeretetre méltó és örökletesen gonosz. A szereplőkijelölés egy kisebbet Cokane, egy egészen nagyot meg Trench úr esetében botlott. Benedek Miklós ugyanis már annyiszor volt ilyen-olyan fapofa, hogy ezt a szavatoltan alattvalói unalom-vitézt csak kabarétöltelékként tudta eló- vezetni, hű barátja, Harry alakítójaként pedig Cseke Péter operettesen súlytalan volt. Főként ez utóbbi közreműködő miatt úgy megbillent az egész játék, hogy még az a maradék feszültség sem szikrázott ki belőle, aipi egy általánosan jó szerepkiadás esetén azért — dacára minden elévülésnek, kiszikkadás- nak — előpattoghat. A tanulság tehát: akkor kerüljön sor egy társas jutalomjátékra, ha annak minden feltétele megvan, illetőleg akad annyi rendezői indulat, ami annak a bizonyos optimumnak az eléréséhez szükséges. Ez a hév most nem látszott eléggé pezsegni. Akácz László rom nyelv miatt „mozgó tolmácsként” sok helyen megfordult. Ámbár a fesztivál forgatagából nyilván kevésbé vehette ki részét, mint aki naphosszat a Gorkij-parkban, a különböző szolidaritási nagygyűléseken a szüneteket jelvényszerzéssel, aláírásgyűjtéssel, csereberével töltötte. Gacsályi Éva mellett . sokaknak volt kimerítő, de boldogító munka a programsor... A szakácsnak mindig akad ellensége — fogalmaz tömören beszélgetőtársam. Olyan bizonyára nem létezik, aki egyszerre tudna minden igénynek eleget tenni. Mielőtt folytatnánk ezt, nézzük végig egy napunk étlapját. Csütörtökön például a nap sajttal, paradicsommal kezdődött, második fogásként sült virsli, karfiollal, borsóval zárta a menüt. Kávét, teát, úgyszintén kétfajta kenyeret minden étkezéshez választhatóan kínáltak. Ebédre főtt hús salátával, majd borscs következett, rántott hús, ribiszkebefőtt a további fogások. Vacsorára sonka, marhasült burgonyával, kapros vajjal, olajjal pácolt paprikával jelentette a kínálatot, s ehhez még fagylalt, sütemény járult. Moszkvai ismerőseim óva intenek az izmaljovói koszt túlértékelésétől. Az igazi ínyencek a belvárosban, a még nevezetesebb szállodákban szerezhetnek valódi orosz kulináris élményt — javasolták. Másfajta csemegét jelentettek esténként a különböző kulturális programok. Külön kiemelésre kívánkozik szinte mindenütt a gyermektáncosok szereplése. Jóformán utolérhetetlen bájjal, s olyan kecsesei, művészi megjelenítő erővel varázsolták színpadra a rendezőjük álmodta elképzeléseket, hogy minden esetben óriási tapsvihart arattak. De nem lehet hallgatni a grúz táncosok bámulatos fegyverforgatásáról — a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett koncertprogramon, valódi szikrák repkedtek a levegőben a kardtánc közben —, s a feltörekvő szovjet popegyüttesek is —, sajnos otthon teljességgel ismeretlen, nagyon magas színvonalú muzsikálást produkáltak. A jég- revü műsorára nem lehet jelzőket találni, mindenestül felejthetetlen élmény akár a világbajnokok sora, akár az együttesek játéka. A különböző fesztiválszínhelyeken alkalmi csoportosulások nyújtottak újólag más élményt. A jazz örömzenének nevezi az ilyesfajta közös muzsikálást — bárki vállalkozhatott a fellépésre, a taps nem maradt el... A búcsú előtti utolsó élmény a VIT záró ünnepség volt. Bizonyára milliók nézték a televíziót, hogy otthon is részesei legyenek a felejthetetlen rendezésű színkaval- kádnak. Az élőkép, a táncok, a cirkuszi összeállítás, a zene... minden, egy életreszó- ló élmény marad. A magyarok is azok között voltak, akik nem akarták tudomásul venni, hogy elaludt a VIT lángja. Énekeltünk, integettünk, lelkesedtünk. És tiszta hittel, igaz lélekkel kiáltottuk: Saljut, béke, barátság, szolidaritás, mir, druzsba, fesztivál. Ballai Ottó Generációk a békéről. Munkatársunk nácara-ual fiatallal Ismerkedik. (TELEFOTO)
