Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

Kollektiv felelősséggel Alternatívák Ezt a magyarul megle­hetősen csúnyán hangzó, de jobb híján mégiscsak használatos szót ilyen vagy olyan formában egyre többször halljuk különböző, döntésre hivatott testüle­tek vitáin, olvassuk újság­cikkekben, s használjuk magunk is a fogalmat mun­kahelyi viták, baráti dis­kurzusok, vagy éppen a család kiadásainak terve­zése során. A nyelv, mint érzékeny műszer frissen reagál az élet közgondolkodás válto­zásaira. E szó végérvényes befogadásával például ar­ra, hogy az elmúlt évtize­dekben a gazdasági és po­litikai élet valamennyi te­rülete demokratizálódott, az egyszemélyi döntés ok, korszakát egyre inkább fel­váltja a kollektív bölcses­ség, egyéni felelősség gya­korlati alkalmazásának el­ve. Csakhogy ahhoz, hogy dönteni, választani lehes­sen valóságos különbségek­re, egymástól eltérő javas­latokra van szükség. Választási rendszerünk demokratizálásának csak első lépése, volt a két vagy több jelölt állításának le­hetősége, valóságos poitikai pezsgést azonban az ho­zott, amikor több tanács­tag, vagy képviselőjelölt közül kellett megtalálni az igazit. Dönteni persze koránt­sem könnyű dolog. Vácott például az első fordulóban a két képviselőjelölt közül az egyik sem érts . el a szükséges többséget. Újabb heves vitáikat kiváltó jelö­lőgyűlésekre volt abhoz szükség, hogy másodszori a a többség végül is az ed­digi képviselő elképzelé­seit, eddigi tevékenységét alaposabban megismerve Koltai Imrére szavazzon. Szőkébb körben és más­fajta alternatívák közül kell választania a Híradás- technikai Anyagok Gyára vezetőinek, a vállalati'ta­nácsnak, amikor arról ha­tároznak. hogyan alakítsák a jövőben gyártmányszer- kezetüket. milyen irányban folytassák a fejlesztő műn-- kát, mire költsék a szűkös beruházási kereteket. Dön­teni ugyanis többfélekép­pen is lehet. A ma már újnak egyáltalán nem szá­mító fénycsőelőtétek élet­görbéje leszálló ágban van, a piacokon megjelentek az elektronikus rendszerű, kis fogyasztású alkatrészek, amelyek még a világító- testek fényerejének válto­zására is lehetőséget ad­nak. Igent mondani erre a fejlesztésre, egyszerű, de egy elhamarkodott döntés előtt végiig kell gondolni, nem sínyli-e meg túlságo­san is az átállást a közös­ség és a vállalat teherbí­ró képessége. Hiszen elekt­ronikához értő szakembe­rekre, esetleg licencre, vagy saját fejlesztő appa­rátusra van szükség. Koc­kázatot jelent, vajon nem ksstek-e máris el az igen­nel a döntésre jogosultak. Lehetséges ugyanis, hogy mire ez a termék megjele­nik a hazai piacokon, ad­digra már el is avult, már van jobb helyette. Éppen e vállalat példája bizonyítja, hogy a döntés lehet másfajta is. Az itt gyártott nyomtatott áram­körök minősége ma még megfelel a követelmények­nek, de a szerelési techno­lógiát alaposan lehetne kor­szerűsíteni automatizálás­sal, esetleg robotok alkal­mazásával. De ez esetben is van mód más utat választani. Japán példa bizonyítja, hogy gyökeresen új, úgy­nevezett felületszerelési technológia is létezik, s ez minden bizonnyal sokkal hatékonyabb, mint a ná­lunk alkalmazott módszer. Persze csak az esetben, ha valóságos gazdasági ha­szonnal jár a minden bi­zonnyal nagyon drága be­ruházás. E kérdésekről egyedül a HAGY-ban lehet dönteni, a városfejlesztés kérdései azonban már sokkal több embert érintenek. Számos fórum mondja el vélemé­nyét a javaslatokról. Leg­utóbb éppen a városi párt- vógrehatóbizottság tagjai vitatkoztak róla a testület ülésén. Bizony sokkal nehezebb dolguk volt, mint akár né­hány esztendeje, amikor hasonló esetekben egy tu­lajdonképpen kész, egyér­telmű tervezetet kellett he­lyeselni, vagy esetleg elvet­ni. S nemcsak azért, mert a városfejlesztésre rendel­kezésre álló pénz a leg­szükségesebb feladatok el­végzésére is kevés, hanem azért is. mert a szakembe­rek idén már kétségeiket, lehetséges változatokat, egyszóval alternatívákat vetettek papírra. S ha így történt, már nem lehet megszavazni a koncepciót, hanem a lehetséges varián­sok valamelyike mellett kell kiállni, vagy éppen helyettük egy ígéretesebbet találni. Korántsem jelképes tehát a döntéshozók megbízatá­sa, ha ilyen módon tesznek fel számukra új és új kér­déseket. Ki vállalná magá­ra szívesen azt a válasz­tást, hogy szélesebb aluljá­ró készüljön a Csikós Jó­zsef úti, rendszeresen tor­lódást okozó, balesetveszé­lyes vasút-közút kereszte­ződésben, vagy szociális i-endeltetésű lakások épül­jenek helyettük. A Föld­vári téri lakótelep mellett épüljön híd a Gombás-patak felett, vagy ebből a pénz­ből telepítsenek parkot, játszóteret. S ismét csak a lakásépítkezések kárára lehetne tovább bővíteni a kórházat is. Csak mutatóba idéztünk néhányat azok közül a le­hetőségek közül, amelyek közül a széles körű társa­dalmi vita után kell vá­lasztani a tanácstestület­nek, a városi parlament képviselőinek, akiket ép­pen azzal az igénnyel vá­lasztottak meg, hogy a le­hető legjobban képvi­seljék érdekeinket. Az is, akinek aluljáróra, hídra lenne inkább szüksége, s az is, aki méltatlan, eset­leg az egészségre ártalmas körülményekre között la­kik. E gondolatsor eredmé­nyeként akadhat, aki ar­ra a következtetésre jut: csudába az ilyen főfájdító alternatívákkal! Mennyi­vel jobb is volit, amikor tanácsi tisztségviselők, gyárigazgatók, miniszté­riumok, különböző rendű és rangú felsőbb hatósá­gok megmondták, mit le­het és mit kell csinálni. Amikor még nem mi szá­moltunk, hogy mennyire rúgnak a kiadások; nem a lehetőségeket, hanem a hiányokat soroltuk, ami­kor a hiányzások, elfuse­rált beruházások, egyszóval a helytelen döntések után lehetett felfelé mutogatni. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy mindig az egyszerűbb megoldás a jobb. Sőt többféle terv összeállítása minden bi­zonnyal olcsóbb, mint egyetlen, de sikertelen megoldás. Többféle fórum összehívása egy-egy dön­tés előtt talán hosszabb ideig tart, a több szem többet lát elvének haszno­sítása — s ez már számta­lanszor bebizonyosodott — forintokra is váltható, milliókban, miiliárdokban is mérhető eredménnyel jár. De nem csak azzal. A kö­zös döntések kollektív fe­lelősséget szülnek. Akik alternatívák közül, s ma­guk választanak, már nem lehetnek tétlen szemlélői az ügynek, hanem segítői, patron’álói, lelkes résztve­vői lesznek a megvalósí­tásnak. Egyre inkább, s egyre többen érzik lelkiis­mereti kérdésnek, becsü­letbe vágó dolognak, a kö­zösségért végzett munkát. S ez már nem csak öt év­re, de hosszú távra is mér­hetetlenül nagy haszonnal jár. Csulák András A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT Hónapját tervezi a város (S.) A lakosságról gondoskodni kell Bár még hónapok vannak’ hátra az 1985-ös évből, a ha­todik ötéves tervidőszak utol­só esztendejéből, máris nagy lendülettel folyik a népgazda­ság különböző szintű, a követ­kező öt évre szóló terveinek kidolgozása. A népgazdaság része egy város is, hiszen intézménye­ket működtet, beruház, a leg­különbözőbb módon gondos­kodik lakóiról. A város köz­ponti keretből, a helyi üze­mek, szövetkezetek és a la­kosság adóiból, hozzájárulá­saiból bevételekre tesz szert, ezeket azután a közösségi cé­lú kiadásokra fordítja. Egyszóval gazdálkodik. Pénzzel bánni, a rendelkezés­re álló erőforrásokat haté­konyan hasznosítani annál bo­nyolultabb eljárás, minél na­gyobb egy-egy gazdasági szer­vezet. Ez az oka annak, hogy a város vezető testületéi már most, fél évvel a határidő előtt összegezik az elmúlt öt esztendő városfejlesztési ta­pasztalatait, s a tanulságokat is fölmérve terveket állítanak össze a következő öt évre. Egy ilyen program tulaj­donképpen csak afféle előta­nulmány, mégis alkalmas ar­ra, hogy tájékozódhasson a város lakossága eredmé­nyeinkről, sikereinkről, s a következő esztendők tenniva­lóiról. Ehhez igyekszünk se­gítséget nyújtani a városi ta­nács munkatársai által össze­állított tanulmány alapján, amellyel a közelmúltban az MSZMP városi végrehajtó bi­zottságának tagjai is megis­merkedtek, ezeket véleményez­ték, s újabb javaslatokat is tettek. Öt év eredményei Először, mint tették azt az anyag összeállítói is, ismer­kedjünk meg az elmúlt öt év történetével, azokkal a té­nyekkel és adatokkal, amelyek jellemzik ezt az időszakot. S kezdjük mindjárt azzal, hogy Vác lélekszáma az év végére eléri a 36 ezer 300-at, ami öt év alatt 4 százalékos gyarapo­dást jelent. Az itt foglalkoz­tatottak száma is növekedett. A környékbeli településekről bejáró dolgozók száma mint­egy 10 ezer, ugyanakkor 2 ezer 700 váci polgár máshol keresi meg a kenyerét, azaz szintén ingázik. Vác jelentős ipari központtá fejlődött. A termelés öt év alatt mintegy 30 százalékkal nőtt, a vonzáskörzettel együtt meghaladja a 10 és fél mil­liárd forintot. A fejlődés azon­ban a különböző ágazatokban ellentmondásosan alakult. A vállalatok többsége egyenlete­sen fejlődött. Ugyanakkor je­lentős veszteségekkel dolgozik a Tungsram váci fényforrás- gyára, s kétévi veszteséges működés után 1981-ben fel kellett számolni a Pest Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot. A csökkenő és a megválto­zott jellegű beruházások miatt a többi építőipari cég is gaz­daságilag nehezebb körülmé­nyek között dolgozott. Ennek ellenére ezeknél a vállalatok­nál is nőtt a termelékenység. Fejlődő szolgáltatások Egy város fejlettségét leg­pontosabban a közlekedési, hírközlési energiaellátási, víz­ügyi, azaz az infrastrukturá­lis, valamint az egészségügyi és kulturális szolgáltatások jellemzik a legjobban. A tele­fonhelyzet Vácott elsősorban nyilvános állomás felszerelésé­vel javult, s ebben az időszak­ban kapcsolták be a távhívó hálózatba Vámosmikolát, Ke­mencét, Nagybörzsönyt. összesen 1 ezer 700 négy­zetméternyi üzlet épült a kör­zetközpontban. A Földvári té­ren 800 négyzetméteres ABC, szolgáltatóház nyílt meg. Kor­szerűbb lett a főtéri gyógy­szertár, a Széchenyi utcai re­konstrukció során új helyet kapott az Ofotért, az óra-ék­szer, a virág és a ruházati szakbolt, s ugyancsak itt nyílt fodrászat és kozmetika. Har­mincöttel gyarapodott a kis­iparosok és kiskereskedők üz­leteinek száma. Ma már a lakások 95 szá­zalékában van vezetékes víz, 66 százalékában csatorna. A városi földgázhálózat 14 kilo­méterrel nőtt, s az év végéig 5 ezer lakásban főzhetnek, fűthetnek ezzel a korszerű energiahordozóval. Az alsóvá­rosi lakótelepen 4 és fél kilo­méter hosszú távfűtőhálózat 2 ezer 500 lakást szolgál ki. Egyébként Vácott a lakások 20 százalékában van távfűtés. A lakásállomány 1 ezer 600- zal gyarapodott, s eléri a 12 ezer 800-at. A tanácsi tulaj­donúak aránya egyre csökken, mert az új építkezések túlnyo­mó többsége magánerős, vagy OTP-szervezésű. Túlzsúfolt iskolák Mérsékelt a fejlődés az egészségügyi és a szociális el­látásban. A kórházi ágyak száma azonban meghaladja az ezret, 1981-ben elkészült az új rendelőintézet. A városban valamennyi jelentkezőnek van helye a bölcsődékben. Három új orvosi körzettel is javult a betegellátás. Sajnos, az általános iskolák még mindig túlzsúfoltak, mert a tanulók száma 18 százalék­kal nőtt, s csak tíz új tanter­met tudtunk építeni. A lakosság egészségének megőrzését, a szabad idő Kul­turált eltöltését jól szolgálja a fedett uszoda. Az elmúlt öt esztendő alatt adták át rendel­tetésének a könyvtárat, a Hincz-gyűjteményt, s a közel­múltban a fotótörténeti mú­zeumot. Lapunk hétfőn megjelenő számában azokról a település- fejlesztési elképzelésekről szá­molunk be, amelyek alapját képezik a most készülő het_ dik ötéves városfejlesztési tervnek. Cs. A. (Folytatjuk.) Kincset érő műgyanta Az aranynál is drágább ioncserélő műgyanta előállítá­sát kezdték meg a fűzfői Nit- rokémidnál. A különleges ké­szítmény alkalmas az aminó- savak kimutatására, különbö­ző kromatográfiás műszerek tölteteként pedig főleg a me­zőgazdaságnak, az egészség­ügynek és az élelmiszeripar­nak tesz majd jó szolgálatot. Az ilyen célokra való ioncse­rélőt eddig a magyar felhasz­nálók részére külföldről kel­lett behozni. 1 A fűzfői Nitrokémia csak­nem negyedszázada foglalko­zik ioncserélő műgyanták ku­tatásával, gyártásával. Elő­ször az erőművek vizének tisztítására alkalmasakat állí­tottak elő, ezt követően év­ről évre bővítette választékát. Ma már többek között, olyan ioncserélő variánsokat is gyárt, amelyek kiválóan használha­tók metallurgiai célokra. Állatorvosi Augusztus 31-én (szomba­ton) és szeptember 1-én (va­sárnap), az alábbi állatorvo­sok tartanak ügyeletet: az északi részen: dr. Tauber Ákos (Vámosmikola. Telefon: 79-015), a déli részen dr. Jor­dán Kamill (Dunakeszi, Tele­fon: 41-913). Nbgkérdeitiik a Köjált Szúnyoginvázió a Dunánál Mindenki a saját bőrén érezhette az elmúlt hét végén, az utolsó kánikulai délutánon, hogy milyen hirtelen jelentek meg a szúnyogok éhes csa­patai. Az üdülőhelyeken pi­henők hanyatt-homlok me­nekültek védett városi laká­saikba. Honnan került elő hir­telen ennyi mohó vérszívó? A Pest megyei Köjál biológu­sát, dr. Erőss Juditot kérdez­tük a jelenség okáról. — A tartós meleg után megindult áradás kedvező fel­tételeket teremtett a szúnyo­gok szaporodásához, ez ma­gyarázza hirtelen megjelenésü­ket. — Okozhat betegséget a sű­rű szúnyogcsípés? — önmagában inkább csak kellemetlen, betegséget nem terjesztenek. Ennek ellenére szerveztünk szúnyogirtást. He­likopterről már hat alkalom­mal szórták az ellenszert, de mivel ez is kevésnek bizo­nyult, kát pótirtást ütemez­tünk be. Erre 4-én és ’ 5-én kerül sor, esős napra is szá­mítva esetleg 6-án. — Igaz, hogy egyik ember vérét szívesebben szívják, a másikét kevésbé? — Valóban megfigyeltek ilyesmit, de valószínűlég nem a vér alapján választanak ál­dozatot, hanem a bőr által ki­bocsátott illalanya.gok vonzzák őket, Pontosan még nem tu­dunk erről sokat. Azoknak viszont, akiket megéá'íptek, ajánlhatjuk az IRIX sprayt, vagy esetleg ecetes kezelést, ami önmagában is elriasztja a szúnyogokat. Sajnos, a heli- Kopteres irtás nem hozott százszázalékos eredményt, in­kább csak gyérítésnek nevez­hetjük, ezért szükség van mindenkinek a személyes vé­dekezésre is.. Dudás Zoltán Nemcsak árnyékot adott a fa Ma már számos bizonyíté­kával találkozhatunk annak, hogy a környezetvédelem vá­rosunkban kezd közüggyé vál­ni. Nem mennek el közöm­bösen az emberek amellett, ha egy fát ok nélkül kivág­nak, hiszen azt mindenki tud­ja, hogy ebben a por szeny- nyezte városban mit jelent a zöld növényzet. Erről adtak tanúbizonyságot azok a járókelők, akik meg- megálltak a Frankel Leó ut­cában megcsonkított két ha­talmas fánál. Volt, aki leve­let írt, mások telefonáltak, de a mai napig is sokan méltat­lankodva nézik a kivágott rönköket. — Miért kellett kivágni eze­ket az életerős fákat? — erre kértünk választ a városi ta­nács hatósági osztályának munkatársától, Schlenk Lajos­tól. — Huszonöt lakó kérte le­vélben a fák kivágását, mert besötétítette lakásait, s virág­zás idején mindent elárasz­tottak a vattaszerű pihék. Hozzájárultunk a kéréshez, azzal a feltétellel, hogy a ki­vágottak helyére díszfákat kell ültetni. A munkával a kommunális üzemet bíztuk meg. — Ezek szerint bárki kér­heti a városban az ablaka előtt álló fa kivágását, ha az besötétíti a lakást? — Elvileg kérheti, de nem könnyen adunk ki ilyen enge­délyeket, hiszen nagyon sok szempontot mérlegelünk a ha­tározat előtt. Mi sem szeret­nénk, ha általánossá válna ez a szokás, hiszen hosszú évek kellenek hozzá, amíg megnő egy-egy fa. \ Ennyi lenne a két fa kivá­Ez már nem hajt ki soha. Ezt a fát még most vágják. A szerző felvételei gásának története, amely az­óta a lakók közül is többek­ben kételyt támasztott. Akadt köztük olyan is, aki, mint mondta, meg sem nézte, mit ír alá. A két fa árnyékától megszabadultak ugyan, azon­ban a szálló pihéktől nem. Ugyanis az utca szomszédsá­gában két fasor ontja a pi­lléit. Szerencsére nem sok he­lyen van ilyen fa a városban, de annál több, amelyik ezután is árnyékot vet egy-egy ab­lakra. Reméljük nem jutnak az előbbiek sorsára! Papp László ISSN 0133—2759 (Váci Hírlapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom