Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
PEST « l/f-6 If/j 1985. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT Barátok között, északi rokonoknál Amijük van, teremtették Szívből jivö, őszinte érzések kifejezése Július 1. és 7. között rendezték meg a VII. finn- magyar barátsági hetet, amelynek kapcsán 10 tagú küldöttség járt Vácról a finnországi testvérvárosban Järvenpääbcn. Július 1-én pontosan 12 órakor emelkedett a magasba a Finnair különgépe, fedélzetén mintegy 130 magyar utassal, köztük a váci delegáció tagjai. A szokottnál talán kissé nagyobb izgalommal vártuk a találkozást Järvenpää várossal, vezetőivel és lakóival, hisz a tavaly hivatalossá vált testvér- városi kapcsolat óta most utazott oda először küldöttség ilyen minőségben. A zavartalan utazás végén, finn idő szerint délután 3 óra 15 perckor landolt a gép Helsinki repülőterén. Percek múlva már a vendéglátók, Jaakko Mäkelä, a finn—magyar társaság järvenpääi csoportjának elnöke és a mindig vidám Os- mo Björkman kísértek a kényelmes buszhoz, majd szállásunkra vittek, az egyszerűen, de igényeinket messze kielégítő módon berendezett tanintézetbe. Az első lépés Este a városházára voltunk hivatalosak, a város vezetőségének tiszteletünkre rendezett fogadására. Elsőnek Risto Mä- kinen tanácselnök és Kaarle Salmivuori polgármester, majd a vezetőség tagjai üdvözöltek. Az ünnepi vacsoránál karjalai, hamei és savói népviseletbe. öl-% főzött felszolgálók gondoskodtak mindenről. R. Makinen tanácselnök köszöntötte a vendégeket, kifejezve azt a reményét, hogy ez a látogatás az első lépés, amely után egyre szélesedő együttműködés alakulhat ki a két város között, népeink és mindannyiunk személyes örömére és boldogulására. Dr. Monori Balázs vb-titkár megköszönte a kedves fogadtatást, hangsúlyozva, hogy ez a találkozás folytatódni fog városaink és népeink között, a barátságot és a béke ügyét •szolgálva. A jó hangulatot az öttagú zenekar — egyik tagja a városi főorvos — csak még fokozta. Vendéglátóink többkevesebb sikerrel igyekeztek megtanítani bennünket finn népitánclépésekre is. Közben egy „nem hivatalos” pohárköszöntő is elhangzott részünkről — vendéglátóink nagy örömére ■— finn nyelven. Másnap a városházán kezdtük a napi programot. Itt K. Salmivuori polgármester film- yretítéssel egybekötött ismertetőt tartott a városról, utána pedig az igencsak nagyszámú kérdésre válaszolt. E területen már a múlt század második felében volt település, azonban csak 1951-ben lett önálló és 1967-től élvez városi jogokat a mintegy 24—25 ezer lakosú város, 34 évvel ezelőtt csak 7 ezren éltek itt. A növekedés egyrészt „idevándorlásnak” köszönhető, mindössze 5 százaléknyi a „bennszülött”. A háború után sokan kerültek ide Karéliából, de mintegy 300 tatár is él itt. Sok a fiatal és sok a gyerek is. Iskoláztatási gondjaik megoldódtak, de az óvodai-napközi elhelyezés nagy problémát jelent. Gazdasági életükben igen nagy jelentősége van a kisvállalkozásoknak. Ezek a dolgozók számára, is biztonságot adnak — nem fenyegeti őket annyira a munkanélküliség rettegett veszélye —, a városnak pedig szép bevételt jelent, hisz minden megtermelt finn márkából 15,5 penni adóba megy. Egyik nap délutánját a Tuu- sula-tó körüli kirándulásunk töltötte ki. Utunk első állomása Ainola volt. Jéan Sibelius (1805—1957) több mint 5 évtizedet élt itt feleségével, Ainoval (innen ered a név is). A finnek legnagyobb zeneszerzőjének és feleségének a sírja is a ház kertjében van. Aleksis Kivi, a legnagyobb finn író halotti háza megrázó volt. Ez a nagy ember élete utolsó évét mélységes nyomorban testvére héttagú családjával együtt élte le itt, az alig szobányi faházban. A finnek Kivi iránti tiszteletét, szere- tetét, kegyeletét mutatja, hogy az író születésnapján az ország minden épületét a nemzeti lobogó díszíti. Egy almafa E nap estéjén a város tóparti parkjában került sor a „Ba- rátságfa” elültetésére; nagy almafa Järvenpää földjében. Lehet-e a baráti testvérvárosi kapcsolatnak szebb jelképe? Az ünnepélyes faültetésen jelen volt Púja Frigyes, hazánk helsinki nagykövete is. Az ezt követő estét egy-egy finn családnál töltöttük,. igen családias, bensőséges hangulatban. Többünknek alkalma vojt a szaunázás örömeit is élvezni, s az, hogy a házigazda a vendégét szaunázásra invitálja, a megtiszteltetésnek és a barátságnak kézzelfogható jele is. A következő napon Finnország második legrégebbi városába, Porvooba látogattunk. Hajónk, a Runeberg, Helsinki igen mozgalmas, színes és hangulatos piactere mellől indult, s két és fél órás utazás után kötött ki az 1346-ban alapított város mellett. A 20 ezer lakosnak elég jelentős része svéd anyanyelvű. Itt Johan Ludvig Runefyergnek, a finn himnusz írójának házát, majd később sírját tekintettük meg. Vacsoránkat a három évszázados Wanha Laamani (öreg Bíró) étteremben fogyasztottuk el, s itt már felváltva finn és magyar népdalokat énekeltünk. Közeledett a búcsúzás ideje. A helyi záróünnepségre a van- hankvlanniemi (Régifalu-íél- szigete) veterántanyán került sor. Megérkezve, a város — Vácott is járt — férfikarának dalait élvezhettük. Röviden bemutatták a tanyát és történetét. A ragyogó napsütésben úszó parkos udvaron järven- pääiek és váciak egymás között elvegyülve, hosszas beszélgetésekbe mélyedtek, amit időnként a férfikar egy-egy szép dala szakított meg. Később K. Salmivuori polgármester úr lépett a mikrofon elé, hogy a vendéglátók nevében búcsút mondjon. Kiemelte, hogy igen nagyra értékelik a két város közötti kapcsolatot, amely ugyan csak egyéves, azonban a Vox Humana és a helyi férfikar kölcsönös vendégszereplése jelezte az igényt és szándékot a hivatalos kapcsolatfelvételre. A váci küldöttség látogatása megerősítette azt a hitet, hogy az ilyen kapcsolatok hasznosak, és a mai világban nélkülözhetetlenek. Himnuszok közösen Válaszbeszédében István Kálmán, a HNF váci bizottsága titkára őszinte köszönetün- ket fejezte ki azért a fogadtatásért és vendégszeretetért, melyben részünk volt és amely felejthetetlenné tette számunkra £z ott eltöltött napokat. Szándékunk a megkezdett együttműködés gyümölcsöző, egyre szélesebb körű továbbfejlesztése. A búcsúest és a järvanpääi napok méltó befejezése volt a magyar és a finn himnusz közös eléneklése. Ügy érezzük, hogy Järvenpää város, annak vezetői és lakói révén kedves és igazi jó barátokra tettünk szert. Számtalanszor kifejezték örömüket, elégedettségüket a két város közötti kapcsolat miatt, s éreztük, hogy ez nem holmi formalitás, hanem szívből jövő őszinte érzések kifejezése. Tapasztalhattuk, hogy számukra a magyarok barátsága nagyon sokat jelent. Öiztosan nem elsősorban anyagi, gazdasági okok miatt, hisz életszínvonaluk, lakáskultúrájuk magasabb a miénknél, természetszeretetük szinte felülmúlhatatlan. Csodákra ők sem képesek, amijük van, a^t maguk teremtették meg, s lazt kellően meg is becsülik. A megkezdett kapcsolatok továbbépítésén nekünk, váciaknak is sokat kell fáradoznunk, hogy ez valóban mindkét nép előrehaladását, boldogulását segítse elő, s mint egy kicsi láncszem, a népek közötti barátság és a nemzetek békéjének ügyét szolgálja. Dr. Bea János Barkácsolóknak is ajánlják Megkezdték Szigetszentmiklóson, a Terminál Szövetkezeti Kö. zös Vállalat üzemében a tavaszi BNV-n bemutatott és sikert aratott Volian hegesztőgépcsalád gyártását. A korszerű berendezés öt típusából ebben az évben mintegy 5 ezer darabot készítenek. Képünkön: Bognár Lászlóné és Ticska János műszerész a Kpbby hegesztőket szereli össze. Hancsovszki János felvétele Kényelmesebbek a cipők D p'usz E A Pécsett rendezett cipőipari szakvásáron, amelyen az 1986 tavaszi és nyári kollekciót mutalta be az ipar, minden ötödik cipőmodell felelt meg csupán annak a kívánalomnak, hogy tetszetős is _és kényelmes is legyen. Egy társadalmi zsűri vizsgálta meg és bírálta el a kiállított 1324 pár cipőt, s ezeknek alig több mint egyötödéről — pontosan kétszáznyolcvankettőről — alakult ki az a vélemény, hogy követi a divat új irányzatait, és jól alkalmazkodik a láb anatómiai felépítéséhez. Ezek a cipők jogosulttá váltak a D plusz E (divatos és egészséges) jelű embléma viselésére. A börzén 24 állami és szövetkezeti vállalat vesz részt, ezek alkotják a belkereskedelem számára termelő bőr- és cipőgyárak csaknem háromnegyed részét, 5,5—6 millió pér lábbeüt gyártanak. Az már bizonyos, hogy ez 1988 tavaszára és nyarára szánt cipők kényelmesebbek, viselhetőbbelt lesznek, mint a mostaniak. konkrét legyen a cél Magad uram, ha szolgád nincs Fcnks, hagy jól érezzék magukat 2 E közmondás némi kiegészítéssel igaz Kiskunlacháza < esetében. A Duna menti j nagyközség — bár sohasem ^ dúskált az állami támoga Sásként nyújtott pénzekben £ — kiegyensúlyozottan fej llődött az elmúlt években. — Évtizedekben — igazít ki Berényi János tanácselnök. — Lacházát 1970 áprilisában nyilvánították nagyközséggé, s ekkor lépett társközségi viszonyra Áporkáyal. Hosszú lisját tett ki, mi mindenre volt a-két településnek szükségé. Új távlatok Igaz, Berényi János alig két hónapja tölti be tanácselnöki tisztét, hivatalból, s mint ápor- kai lakos magánemberként mégis régóta, jól ismeri e területet. Tíz évig, mint a járási pártbizottság munkatársa foglalkozott — többek között — e környék gondjaival, majd kertészmérnöki végzettségét a Kiskunsági Állami Gazdaságban kamatoztatva más megközelítésben is alkalma nyílott a terület mélyebb megismerésére. Épül a Budavári Sikló A terveknek megfelelő ütemben halad a vár közlekedését jelentős mértékben javító Budavári Sikló építése. A háború során elpusztult siklót hosszú évtizedekig kellett a fővárosiaknak nélkülözniük; várhatóan, 1SS6 május 1-én veheti ismét birtokba a budapesti közönség. A sikló megépítésével nemcsak egy jó és gyors közlekedési eszközzel, lianem újabb idegenforgalmi látványossággal is gazdagabb lesz -a főváros. A siklóból egyébként . festői kilátás nyílik majd a szállodákban gazdag pesti Duua-parfra és a korzóra Jól emlékszünk még, 1970 a töretlen prosperitás évei közé tartozott. Tulajdonképpen erre az időszakra hozta meg gyümölcsét az a sokmilliárdos fejlesztés, amely leszámolva a múlt hibáival, új távlatokat nyitott meg a mezőgazdaság fejlődése előtt. — Az Építő és Gépipari Szövetkezeti Közös Vállalatot, közismert nevén az ÉGSZÖV- öt, ebben az időszakban, 1969- beri "alapította meg nyolc kör»-. ny^„o i rmelőszövetkezet. Minden tsz 20—20 millió forintot tett be az új vállalkozás közös kasszájába. Most évente ennek többszörösét fizetjük vissza nekik nyereségként. Pfendert Mihály, akitől mindezt megtudom, nem kis- kunlacházi születésű. A hegyek közül, Pályról jött a Duna mellé három évre dolgozni. Ennek huszonhat esztendeje... Az EGSZOV műszaki igazgatóhelyettese az évtizedek során ízig-vérig lacházi polgárrá vált, a környék — szinte felsorolha- tatlan mennyiségű társadalmi munkájáért — országgyűlési pótképviselővé választotta a közelmúltban. Utólag nézve a dolgokat, szinte törvényszerű volt, hogy a nagyközség és a lehetőségeikkel, vagyonukkal jól sáfárkodó mezőgazdasági egységek — amelyek között az ÉGSZÖV csak rövid ideig kényszerült Benjamin szerepre — gyümölcsöző kapcsolatot alakítson ki. — Azt hiszem, egy ilyen együttműködés legfontosabb alaptétele: nem szabad minden csip-csup ügyben segítségért kiáltani. Hogy mit értek ez alatt? — előzi meg a kérdést a tanácselnök. — Nos, a járdaépítés például kimondottan tanácsi, lakossági feladat. Egy- egy nagyobb, töb.b miilics beruházásnál, óvoda vagy iskolaépítésnél sem szabad ve.t menyem szerint teljes egészében a környező gazdasági egységekre hagyatkozni. Nyilván ők is akkor segítenek szívesen, ha látják, a közösség mindent megtesz a kitűzött cél eléréséért. Egy cél logyen Hogy miként látják ugyanezt az ÉGSZÖV vezetői? — Ügy gondolom, az erők szétforgácsolása a legnagyobb hiba. Régi igazság, hogy aki sokat akar markolni, keveset fog — mondja Pfendert Mihály. — Egy konkrét célt kell kitűzni, s ha azt közös összefogással elértük, sor kerülhet a kivetkező lépás megtervezésére. Az együttműködés eredménye szemmel látható, elég végigmenni Kiskunlacháza vagy Aporka utcáin. A Petőfi, a Kiskun termelőszövetkezetek, a Ráckeve és Vidéke Áfész egyaránt részt vett és vesz a községek fejlesztésében. E sorban az ÉGSZÖV-nek kiemelt helyet nagyságrendje, évi másfél milliárdos termelési értéke biztosít. A helyi óvodák mindegyike kapott a híres-neves TOTYA kazánokból, amelyek alkatrész-utánpótlásáról és karbantartásáról is a vállalat gondoskodik. A G^'rdönyi .utcai iskola megtervezésének minden feladatát az ÉGSZÖV szakemberei végezték el — társadalmi munkában. A Vörösmarty utcai iskola alapját — értéke közel kétszázezer forint — ugyancsak a közös vállalat készítette, de ők vásárolták meg a cserepeket is, s szolid áron elkészítették az iskola fűtési rendszerét, elvégezték a víz- és villanyszerelési munkákat. A dolgozók egy kommunista műszakjuk bérét ajánlottan fel gerendák és béléstestek vásárlására. A kulturális és sportélet finanszírozásában, fejlesztésében is szoros együttműködés alakult ki a nagyközség és az ÉGSZÖV között. A községi művelődési ház évi 40 ezer forint támogatást kap a közös vállalattól, amely egyben a programfüzetek, plakátok elkészítésére is vállalkozik. A nyomdaköltségeken megspórolt 50 ezer forintot színesebb, változatosabb programok szervezésére fordítják. Cserébe az ÉGSZÖV MB Il-es kézilabda csapata edzési lehetőséget kap a művelődési házban Az ÉGSZÖV—MEDOSZ MB III-as focicsapata, illetve a motocross szakosztály ugyancsak kettős — nagyközségi, vállalati — irányítás és anyagi támogatás mellett működik. A sogiiő barát Mindezt, mint azt Pfendert Mihály sarkosan megfogalmaz- ' fa, rtem merő szívjóságból teszi az ÉGSZÖV. — Vállalatunk háromezer dolgozója közül közel 400-an élnek Kiskunlacházán illetve Áporkán. Más telephelyeinken, például Taksonyban és Szigethalmon, ugyancsak sokat segítünk a községfejlesztésben. Ott is ÉGSZÖV dolgozók laknak, s nekünk nagyon fontos, hogy ezek az emberek jól érezzék magukat lakóhelyükön. Ez ugyanis alapvetően meghatározza, milyen hangulatban, kedvvel jönnek be dolgozni. Magad uram, ha nincs szolgád, tartja a közmondás. Kiskun lacházán-ak ugyan sohasem volt szolgája, ám feladatai megoldásában segítő barátja igen. Ez eddigi és további fejlődésének záloga. Horváth Judit
