Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

3

PEST MEGYEI HÍRLAP

1985. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT

Színházi levét Több nyáron át...

Bár gyakorlatilag vége a nyári színházi szezonnak, korai lenne még az összegezésre vállalkozni. De arról máris szót ejthetünk, hogy az idei nyár produkcióit milyen mértékben befolyásolta a jelenlegi általános pénzügyi és gazdasági helyzet. Korábbi évek bővebb költségvetésű nyarain nem okozott gondot egy-egy látványosabb darab kiállítása. Díszletre, jelmezekre megvolt a pénz, s miután nálunk egyetlen nagyabb nyári színházi rendezvény sem volt nyereséges, a dotációból futotta a kiadásokra. Az senkit nem zavart, hogy esetleg — mint például Szegeden vagy Gyulán — maximum négy-öt előadás után a drága díszletek, a költséges kosztümök ,,lejátszanak”, azaz. már nem használják őket többé. Csak a nagyon előrelátó pénzügyi emberek noszogatták a nyári színházak vezetői: tegyék el a díszleteknek legalább a faanyagát, tegyék el a kosztümöket, mert esetleg később, átalakítva vagy alapanyagnak felhasználva, még jók lesznek valamire. De ha ezt az intést a,z illetékesek nem fogadták meg, akkor sem történt semmi.

Ma már nyilvánvaló: ezek a pazarlások nem folytathatók. Mert hát akárhogyan kerülgetnénk is. csak a pazarlás szó erre a legpontosabb kifejezés. Gondoljuk csak végig. Létrehoznak például Szegeden egy Mozart: Varázsfuvola előadást. Ehhez hatalmas díszletek kellenek, amelyek aztán soha, sehol nem használhatók, már csak a méreteik miatt sem. Kell aiz előadáshoz összesen körülbelül száz jelmez. Ezeket sem lehet máshol színpadra vinni, mert 1. személyre szabottak; 2. a hatalmas tér, a nagy távolságra ülő nézők látványigényéhez igazodnak;

3. a díszletekkel, azok színével vannak összehangolva; 4. tükrözik a rendezőnek a darabról alkotott .elképzeléseit. Tehát egy zárt színház színpadán, más szereplőkkel, más rendezésben ezeket a jelmezeket el kell felejteni. Jó esetben egy részük — a kórus, a statisztéria jelmezei — átalakítással felhasználható. Már most ez a több millió forintos költséget jelentő díszlet, jelmez játszik négy vagy öt előadásban. Majdnem biztos, hogy nem hozza be a saját költségeit ennyi előadással, még telt házak esetén sem. A szakemberek azt mondják, körülbelül tizenöt előadás hellene ahhoz, hogy a kiadások megtérüljenek — de igen költséges produkciók esetleg még húsz előadás is kevés ehhez. Viszont a mi nyarainkon tizenöt vagy pláne húsz eladást csak a legritkább esetben ér meg egy-egy szabadtéri előadás. Az egyetlen és biztos kivétel a Körszínház, ahol gyakorlatilag egy hónapot játszanak végig — de hát a Körszínház tulajdonképpen nem nevezhető szabadtéri színháznak, hiszen födele van, s az időjárás szeszélyei nem befolyásolják az előadások megtartását.

A takarékoskodás, az okos gazdálkodás egyik módja tehát az lehetne, hogy többször játsszák az előadásokat. A szegedi' példa ugyanis nem kivétel; a margitszigeti Carmen, de a gyulai előadások, az egri Annuska, sőt, a szentendrei Tisztújító s vagy a Szerelmi bájital sem futották ki azt a szériát, melyek már jövedelmezővé tették volna a produkciót. Az előadásszám növelésének azonban különböző korlátái vannak. A közönség biztosítása nem mindig könnyű, s esetleg a közreműködők sem szerezhetők m-eg hosszabb időre. Mindamellett valószínű. hogy szerte az országban — s így megyénkben is — érdemes lenne gondolkodni rajta, miképp lehetne jobban kihasználni, jobban kifuttatni, tovább játszani egy-egy előadási.

Van persze másfajta, megoldás is, és ez elég gyakori. Egyes előadások úgy takarékoskodnak, hogy tulajdoniképpen előzeteseknek számítanak. Azaz: a nyári bemutatókból a főszezon előadásai lesznek. Ezt a gyakorlatot a legkövetkezetesebben s a legrégebben a Körszínház űzi. Nyári előadásait beviszi a főszezonba. s a díszleteit, is használni tudja kis átalakítással, a jelmezeket meg

változtatás nélkül. Hasonló megoldásokkal élt éveiken át a Vígszínház Gyulán. Emlékezetes előadások kerültek onnan a Pesti Színház színpadára; a Hugenották például (Protestánsok címmel). De követte ezt a módszert már a Nemzeti is (a kitűnő Tita.nic keringő előadás a Várszínházba került) és a Vidám Színpad is (A Lilla villa titka így került Gyuláról a Révay utcába).

Az idei nyár újabb ilyen példákat hozott. Csak néhányat említve: a Városmajori Színpad A kalóz előadását minden .bizonnyal beviszi majd anyaszínházába a Katona József Színház társulata. Ugyaninnen a Vígszínház együttese a Pesti Színházban már a főszezon végén bemutatott, s most „kihelyezett” Rémségek kicsiny boltja produkciót visszaviszi a Pestibe. A Budai Parkszínpadon a Rock Színház már régebbi Evita produkcióját játszotta (ez is takarékosság), s a friss bemutató, a Hair, pár szabadtéri előadás után majd marad a színház műsorán a . főszezonban is. Hogy a Nemzeti a szentendrei Tisztújítást beviszi-e a saját valamelyik színházába, nem tudjuk. (Nem valószínű, mert sem az előadás minősége, sem a szcenírozás nem indokolja.) A Szerelmi bájital eleve egy kész előadás, az Erkel szính'ázbeli produkció szabadtéri adaptációja volt (és milyen szerencsés ötletnek bizonyult!), így ez majd „hazamegy”. Satöbbi, satöbbi.

A

z ilyen „előjátszás” tehát már nem ritka, s nem is haszon nélküli, mert kipróbálható az elképzelés, a koncepció, bár az nyilvánvaló, hogy a szabadtéri előadást bizonyos mértékig át kell hangolni a kőszínházban. .yjfi?ftnt gz.f) fejte, jpagpldás igazából £sáik .azoknál a - produkcióknál használható, melyeket1 egy színház társulata hoz létre. A sokfelől összeverbuvált színászQsapattial ez nem oldható meg. Megoldható lenne azonban vallatni más, amire a nagy európai fesztiválokon is bőven akiad példa: töhb szezonban játsszák a sikeres produkciókat. Dubrovnikban például három-négy nyáron át is. A nagy hírű Bayreutbban, a Wagner-játékokon eleve . minden új produkció (légy évadon át színen marad. Salzburgban sem egy nyárra szólnak a nagy Mozart operebemutatclk, de még a hatalmas, húszezres nézőterű veronai arénában sem. Nálunk is voltak erre példák (Szentendrén például több nyáron át ment a La Mancha lovagja), de vagy asm eléggé átgondoltak voltak ezek a megoldások, vagy olyan produkcióikat éltettek tovább, amelyek nem feltétlenül érdemelték meg ezt. Esetleg elfelejtették azt, amiit az említett nagy fesztiválok tudnak: hogy csak régi produkciókkal nem lehet operálni, minden évben kell valami újat is adni. Arra mindemképp jó lenne törekedniük nyári színházainknak, hogy a gazdálkodásban — a művésziben is, a financiálisban is — már csak a körülmények szorítása miatt is ésszerűbbek legyenek.

TAKÁCS ISTVÁN

Ki-ki a maga szakterületén

Családi fészek vagy tűzfészek?

Sok gond van mostanában a család: élettel, és nemcsak ott, ahol

válóperes tárgyaláson percek alatt

hullik darabjaira a több-kevesebb idői megért kis közösség. Akad elég probléma akkor is, ha eddig nem jutnak el, „csak” csendes közöny- nye! élnek egymás mellett, valóban nem figyelnek egymásra vagy a hajszába és az örökxjs rohanásba belefáradva képtelennek érzik magukat arra, hogy a családi problémákban elmélyüljenek. Kérdés, mit lehet tenni annak érdekében, hogy az

együttéléssel járó konfliktusok és

krízisek ne zilálják szét a családot.

Intenzív munka

A TIT Pest Megyei Szervezetének pedagógiai szakosztálya augusztus közepén egyhetes esaládpedagó-• giai tábort szervezett. Sződligeten, óvónőknek, védőnőknek, pedagógusoknak, népművelőknek, gyermekorvosoknak — tehát azoknak a szakembereknek, akik napi munkájuk során számos családi problémát megismernek és bizonyos határon belül lehetőségük van arra, hogy segítsék megoldásukat.

Intenzív munka várta a kurzus hallgatóit. A tábor szervezői sokrétűen közelítették meg a témát: délelőttönként csoportok keretében a mindennapok során adódó problémákat vitatták meg, délután egy- egy nagyobb, témakört felölelő előadást hallottak, majd konzultáció következett.

Dr. Komlós Sándorral, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Főiskolád Karának tanárával előadása szünetében arról beszélgettünk, mennyiben más ma a család, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

— Talán induljunk ki abból, hogy a családnak számos funkciója van: többek között szexuális, gazdálkodási, irányító-ellenőrző, érzelmi egyensúlyt biztosító szerepet is betölt. Ugyanakkor státusmeghatározó és ^alapvetően, fontos kulturális miliő. A. család kulcsszerepei játszik a nevelésben és az értékrend kialakításában. A gyerekek scrsa, haladása nagymértékben függ attól, hogyan látja el ezeket a funkciókat. Igaz ugyan, hogy a társadalom egyre többet igyekszik átvállalni, intézményesíteni, de így is számos fontos feladat hárul a szülőkre. Ezek közül a legfontosabb ma is az, hogy az otthon az érzelmi biztonság bázisa legyen, a felnőttek és gyerekek számára egyaránt.

A sebezhető pont

— Tapasztalataim szerint ma épp ez a családok legsebezhetőbb pontja.

— Sok oka van annak, hogy csökkent a családon belüli kohéziós erő a legtöbb nő dolgozik, munka mellett jóval kevesebb ideje van arra, hogy foglalkozzon a gyerekekkel, beszélgessenek, kevesebb a közös élmény, s ezek a tények visszahatnak a család életére.

— A mai szülők zöme már úgy nőtt fel, hogy mindkét szülője dolgozott, így az otthonról hozott minta sem megfelelő támpont, saját családi élete megszervezéséhez, kialakításához.

— Valóban, ma már arra is gondolnunk kell, hogy ahhoz, hogy bizonyos gondok megoldásában segítsünk, a szülőkkel is foglalkozni keil. Csak az a kérdés, hogy kinek.

A kurzus hat, más-más foglalkozású hallgatójával arról beszélgettünk, hogy ki mit tehet a maga területén azért, hogy a jelenlegi, sok család szempontjából válságos helyzetben, segítse a cshládok együtt- maradását, a problémák megoldását.

— Nálunk, Érden — mondja Nagy örsné, a városi Vöröskereszt titkára, 1982 óta működik a Családvédelmi Szolgálat. A Vöröskereszt vállalta magára a feladatot, hogy segít a családoknak gondjaik megoldásában. Munkatársaink révén az egész városra kiterjedő hálózatot építettünk ki. Itt, a foglalkozásokon, az volt számomra a legfontosabb tapasztalat, hogy nem elég önmagában az, hogy a hálózatot megszerveztük. Nagyon fontos, hogy az aktívák felkészültek legyenek.

Iskolai oktatás

— Sokszor, sokan hangoztatják, hogy mindenütt családvédelmi tanácsadókat kell létrehozni — folytatja Szlatki Lászlóné gödöllői védőnő. — De én nem hiszek abban, hogy azok is bejönnek a tanácsadóba. akik a segítségre legjobban rászorulnak. Meggyőződésem, hogy ha az egészségügyi főiskolai képzésben nagyobb hangsúlyt fektetnének a pedagógiai-pszichológiai képzésre, a védőnők, akiknek feladata lenne a mentálhigiénés problémák megoldása, képesek lennének feladatuk ellátására, a családgondozásra. Hadd tegyem hozzá, hogy csak akkor, ha mentesülnének ’a jelenlegi adminisztrációs terhektől.

— Ahhoz, hogy sok problémát megelőzzünk — veszi át a szót Várié Istvánná, a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola tanára —, valamilyen. -fórmában- a középiskolái ök- tatásbá: is be kellene építeni a családdal kapcsolatos ismereteket: hogyan kell megszervezni a háztartási munkát, hogyan dolgozzon együtt a család. Az itteni jó előadások sok ötletet adtak ahhoz, mi mindent kellene megtanítani.

— Mi, az óvónőképzőben — mondja Mayerné Masznyik Edit óvónő, az aszódi nagyközségi óvoda dolgozója — vajmi kev^s konkrét tanácsot kaptunk ahhoz, hogyan kell és lehet a szülőkkel közvetlen kontaktust kialakítani. Jó, ha á harmadik évben feloldódnak, közvetlenebbek lesznek. Most van sző arról, hogy Aszódon is ki kell építeni a családvédelmi hálózatot, de még nem tudom, hogy fogunk hozzá.

— Nekünk, gyógypedagógusoknak nem újság — viszi tovább a gondolatot Győré Zsanett, gyáll család- gondozó pártfogó —, hogy mivel a- gyerekek nem megfelelő körülmények közül jönnek, a szülőkkel iá foglalkozni kell. Nagyon fontos,- hogy azt érezzék, baráti, segítő szándékkal közeledünk, nemcsak kioktatni akarjuk őket. Ha így teremtünk kapcsolatot, sokan megfogadják a jó tanácsot, hajlanak a szóra. Azt hiszem, nemcsak nekem, hanem a többieknek is segítséget jelentenek majd az itteni ön- és "társismereti gyakorlatok.

Saját költségen

— Egyetértek azzal a kiinduló gondolattal — mondja dr. Dőzseri Tamás érdi gyermekgyógyász főorvos —, hogy a helyzet évek óta romlik és a tendencia gyökeresen nem változik meg az elkövetkezendő néhány évben. Ennek ellenére, nem lehetünk pesszimisták és hit nélkül dolgozók. Illúziók nélkül, szakemberek módjára kell munkához látnunk. A társadalomban és a családban is kialakult egy úgynevezett sérelmi helyzet. A családtagoknak más volt egymásról az elképzelésük. A férj, feleség vagy gyerek nem olyan, amilyennek látni szeretnék. De vonatkozik ez a család és társadalom viszonyára is. Nem tartom valószínűnek, hogy egy új intézményhálózat önmagában képes lesz megoldani ezt a sokrétű feladatot. Ha a meglévőkben változik a szemlélet, együtt alkalmasak lesznek a gondok megoldására. Hiszem, hogy a társadalomnak, a családnak van belső védekező képessége. előbb-utóbb elindul egy óngyógyító folyamat. A családokat épp ahhoz kell hozzásegíteni, hogy önmaguk oldják meg a gondjaikat. Nem..elég.,az, hogy, regisztráljuk-..a.

^hátrányos helyzetet, a megoldáshoz is hozzá kell segíteni az érintetteket.

Az itt töltött egy hét sokat adott, tehát azoknak, akik úgy döntötteK, érdemes rááldozniuk hatszáz forintot és egy hét szabadságot. Az efféle továbbképzésre — mint az érintettek elmondták — nagy szükség van. De nemcsak ennek a két tucat szakembernek. Jó lenne a kezdeményezést felkarolni, hogy ne maradjon csupán néhány jószándé- kű ember kísérlete.

NAGY EMŐKE

Jelenet a Hair előadásából

ImRaD IÓ F I GYE LÓI*

Újfajta kötődés, a mindennapok során egyre több szó esik, arról, hogy a demokrácia milyen lépcsőfokain állunk. Beszélünk róla, s amikor a gyakorlati érvényesülést kísérjük szemmel, meglehetősen vegyes képet kapunk. A munkahelyi hierarchia nem mindig viseli el, hogy a tehetségesebb ember beleszóljon a dolgok menetébe. Gyakorta beszélünk arról is, hogy a legtöbb helyen nem is tudnak élni az emberek a jogaikkal. Azt már nem vizsgáljuk, mi az eredő ok. A legtöbben ugyanis néhányszor kísérletet tesznek, szeretnének részt venni a dolgok menetébe. A vélemények lekicsinyítése azonban elveszi á kedvet a hozzászólástól, Előbb- utóbb a passzív figyelés állásába ássák magukat a munkahelyi vitákban megfáradtak.

Akad hazánkban azonban számos olyan munkahely, ahol nem csupán szólam a demokrácia, ahol nem csupán az apró-cseprő dolgokban kérnek véleményt. A termelőszövetkezetek sajátos felépítéséből adódik, hogy a közgyűlés abban is határozhat, hogy kit akarnak a szövetkezet élére. S ha időközben bebizonyosodik, hogy nem alkalmas a feladatra, a legközelebbi alkalommal leválthatják. Tóth Benedek csütörtöki kora reggeli jegyzetében az újfajta kötődésről meditált. Arról a jelenségről, amely a termelő- zövetkezetekben meghonosodva más munkahelyeken is általánossá válik. Ugyanakkor elgondolkoztatott az, amit a nemzedékváltásról szól. Vajon a fiatalok képesek-e átvenni a stafétabotot? Ugyanúgy sajátoknak, érzik-e közöst, mint apáik? Milyen motívumok késztetik az otthon maradásra? A választ a szövetkezeti demokráciában találja meg. Mondván, hogy ott, ahol a parancsszó helyett a közös meggondolás józansága vezet, mindenki megtalálja sajátmaga boldogságát.

KOPOGTATÓ. Május végén figyelemre méltó cédulára leltem a postaládában. A szöveg olvastán rájöttem, miért kezdtek oly hirtelen parkosítani az egy évtizede elhanyagolt vidéken, A környék képviselőjelöltje elintézte az utcai közvilágítás javítását. Egy-két hét alatt annyi minden történt, hogy nem győztünk csodálkozni. Azután jöttek a választások utáni szürke hétköznapok. A parkosításra szánt, földkupacokon bukdácsolunk át naponta, egymás után hunynak ki a fények az utcában.

Szerencsére Perjés Klárának jobb helyre sikerült bekopogtatnia, amikor az új képviselőkhöz toppant be. „Hogy bennünket választottak, ez rendkívüli dicsőség, kívülről nézve, önmagunk szempontjából viszont az eddiginél nagyobb felelősség. Sokat töprengtem, szabad-e ezt vállalni,” — volt a felelet arra a kérdésre, hogy milyen elképzelésekkel vágott a nagy feladatba? öten vallottak az elkövetkező időszak terveiről, közöttük Polgárdi József, a Nyugat- Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója, Farkas Ádám szentendrei szobrászművész. A közélétiség felelősségének súlyát hangsúlyozták mindannyian.

Hallottunk szűkebb pátriánk gondjairól, a dunaharaszti csatornázási problémákról, s hogy ebben a községben a kisiparosok ajánlották fel segítségüket az új művelődési ház építéséhez. Az öt képviselő vallomásából leginkább az bontakozott ki, hegy a felelősség számukra, a választás után is igen fontos.

Er. K.