Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA^ EGYESÜLJETEK! ma, XXIX. ÉVFOLYAM, 190. 3ZÄM Ára: I.J50 forint 1985. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK Az esztendő első felének eredményei (3. oldal) Messze kimagasló tölgyfa (<@. oldal) Jövőre Forma— 1 nálunk? (7. oldal) Olasz sorosat kezdődik (8. oldal) Euwi mércével miméit A |zsúfclt szakmai program az GMÉK-on K Varratsninoség a képernyőn Százötvenezer tonna acél- szerkezetet gyártott fennállá­sa óta a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyáregysé­ge, amely 1968-ban települt a nagyközségbe. Tevékenységü­ket úgy kezdték, hogy saját maguk építették fel a három­ezer négyzetméteres gyártó- csarnokot — saját termékeik­ből. Ez azonban nem bizo­nyult elegendőnek, részben a áru és termék, de prak­tikus okokból még sincs használati értéke, hiszen nem tudjuk megtölteni. Némiképp sántít, de azért hasonlat: az ipari hulla­dékok nagy többsége ugyancsak lehet áru, lehet termék. Sőt, akár még használati értékről is be­szélhetnénk. Csak éppen az kell hozzá, hogy a tech­nológia részének, lényeges alkotóelemének tekintsük a mellékterméket. Nem, nem tévedés a szóhaszná­lat — a hulladék és a melléktermék sok esetben azonos. Csak a bánásmód, a megítélés, a technológiai fegyelem más és más... Nem viccnek, nem ko­molytalankodásnak szánjuk Milne Micimackójának Fü­lesét. Aki a születésnapjá­ra kapott, de Micimackó torkosságának köszönhe­tően kiürült csupornak és Malacka ajándékának, a kidurrant léggömbnek is tiszta szívből örült. A nedves gumidarabot boldo­gan gyömöszölte be, majd húzta ki a mézesedényből — lám, mindkettő jó még valamire. A lényeg — mondja azt a derék Milne- hős, Füles, vagy a környe­zetvédelem szakembere — azonos: keresni lehet és kell is a hulladék, a mel­léktermék hasznosítását. Tegyük hozzá: a gaz­daságos hasznosítását. Van ugyanis jó néhány példa rá, szabadalmak, új­szerű eljárások egész gyűj­teménye foglalkozik a fe­lesleg feldolgozásával, ér­tékeinek kinyerésével. Ilyennel rendelkezik a Na­tura környezetvédelmi Ter­vező, Fejlesztő és Szolgál­tató Kisszövétkezet. Az edzősósalakot dolgozzák föl, hasznos, elsőrendű vegyületekké — nem szük­séges már, hogy a válla­latok mint veszélyes hul­ladékot őrizgessék, tárol­ják, fizessék miatta a bír­ságot. És az is felesleges, hogy az épülő országos hálózat valamelyik telepé­re szállítsák. A szód, Vál. Két település ** az országban. Ide ter­veznek egy-egy lerakóhe­lyet, biztonságos tárolót, közös gyűjtőt. De a háló-, zat nyilvánvalóan lényege­sen több körzetet, ipari vi­déket, foglal majd magá­ban. Tekintsük ezt a lán­cot fontos kelléknek, az ipari termelés nélkülözhe­tetlen tényezőjének. De csak annak — viszont pa­zarlásnak, könnyen szer­zett adománynak, a tech­nológiai fegyelem lazasága konzerválásának, az új megoldásoktól való elzár­kózás elősegítő jenek sem­miképp sem lehet az esz­köze a veszélyes hulladék­kezelő telep. Mert az ilyen gazdálkodási veszélyekért sokkal nagyobb árat fizet­hetünk, ma — és a jövő­ben méginkább... Gergely László Aranyérmes a Dabasi rozsos Az Óbuda Tsz bemutatta \ Zsúfolt nap volt tegnap az OMÉK-on. Több szakmai programot, sajtótájékoztatót rendeztek és Jugoszlávia nemzeti napjára is sor került. A takarmánytermesztési szim­póziumon szó volt e gazdálko­dási terület fejlesztésének szükségességéről, arról, hogy az állattenyésztésnek a jelen­leginél nagyobb tömegű és olcsóbb takarmányokra len­ne szüksége. Csak ebben az esetben tehető nyereségessé az állattenyésztés. A pékek seregszemléjén kitüntették a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat egyik termékét; a dunaharasztiak a Dabasi ro-' zsos kenyerükre lehetnek büszkék, az aranyat is erre kapták. A SZÖVOSZ sajtótájékoz­tatóján Kovács Sándor elnök- helyettes elmondta, hogy a fogyasztási szövetkezetek szer. vezetőben állítják elő a gaz­ígérik: az idén elkészül új, korszerű csomagológépeit. Erdösi Agnes felvételei daságok a mezőgazdasági ter­mékek egyharmadát. A szö­vetkezetek jelentős részt vál­lalnak a mezőgazdasági kis­termelés integrálásában, a felvásárolt termékek élelmi- szeripari feldolgozásában, for­galmazásában. Többek között kisgépekkel, szerszámokkal, műtrágyákkal segítik a ter­melők munkáját. Különösen eredményes az állattenyész­tés. Az 50 ezer szakcsoporti tag a sertéságazatban évente 75 ezer tonna árut állít elő 2,3 milliárd forint értékben. Az igényekhez rugalmasan al­kalmazkodó szövetkezeti élel­miszerüzemek is jól illeszked­nek a hazai élelmiszeripar szerkezetébe. Munkájuk nyo­mán elsősorban a helyi élel­miszer-ellátás színvonala ja­vul s bővül a választék. E te­vékenység a SZÖVOSZ kiállí­tóstandjánál is lemérhető. Mindez elmondható a Ve- tőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat kiállításáról is. Be-' mutatójuk kis helyen, de jól átfogja a termesztés, a fel­dolgozás és a forgalmazás fo­lyamatait. A hazai szaporító­anyag 80 százalékát is ők forgalmazzák, termelési érté­kük 20 százalékát pedig ex­portálják. Évente mintegy 50 millió kistasakos vetőmagot állítanak elő a háztáji gazda­ságok részére. A burgonyatermesztés fel­lendítését segíti a solymári Rozmaring Termelőszövetkezet Meriklon kutatási, fejlesztési, termelési gazdasági társulása. Céljük, hogy szükségtelenné váljék az évente 2 millió dol­Hamarosan elkészül a Polytoys ecseri gyárának új szociális szárnya. A dolgozók kényelmét, munkakörülményeik javítá­sát szolgáló helyiségek emeletráépítéssel való bővítése bizo­nyult a legtakarékosabb megoldásnak. Az új épületszárnyat az ígéretek szerint még az idén birtokukba vehetik a dolgo­zók. Vuncii Yam/í faluétól^ A biotechnológia! módszerek közé tartozó növényi szövettenyésztés lehetőségét kihasználva, steril kö­rülmények között állítja elő a ví­rusmentes burgonyapalántát a solymári Rozmaring Tsz Meriklon Gazdasági Társasága. lárba kerülő holland vetőbur­gonya-import. A biotechnika segítségével vírusmentesítik a régi bevált burgonyafajtákat. Az Állattenyésztési és Ta­karmányozási Kutató Köz­pont XI. vándorgyűlésén, az állattenyésztésben alkalmazott számítógépes technika beve­zetéséről tanácskoztak. Ke­serű János, a kutatóközpont főigazgatója elmondotta: alig van már az országban olyan mezőgazdasági nagyüzem, ahol ne alkalmaznának: kom­putert. Gondot okoz viszont; hogy a számítógépek, típusa túlságosan sokféle. A vándor- gyűlésen elhangzott előadások szerint az átfogóan vizsgált tíz mezőgazdasági nagyüzem­ben a számítógépek alkalma­zásával a tejtermelés takar­mányköltsége 5—9 százalékkal csökkent. Fogyatkozó árualap az Áfész-telapeksn A piacon többet adnak érte Még üresek az Afészek téli tárolói, a zöldség-, gyümölcsfelvá­sárlás féléves adatai azonban már ismertek, és jól mutatják, hogy a sikeres tevékenységhez a kedvező időjárás mellett el­adási kedv is szükségeltetik. Beszédes, noha nem megle­pő a következő adat: Pest megye. 17 felvásárlással fog­lalkozó áfésze erre az eszten­dőre 25 ezer tonnányi ter­ményre kötött szerződést a nagyüzemekkel és a kister­melőkkel, ám ez a mennyiség 20 százalékkal kevesebb, mint az előző évi. Az elhúzódó zord tél köz­beszólt; későn indult a pri­mőrérés, a fóliás — üveghá­zas — termelés költségei is növekedtek, következésképpen kevesebb termést kínáltak ér­tékesítésre. Ebben az ágazat­ban közvetlenül érvényesül a kereslet-kínálat hatása; ha jobb árat adnak a szabadpia­con, bizony nem az Áfész fel­vásárló telepe felé indul első­sorban az,áru. Túl a primőr korszakon, az első félév egésze sem sike­rült túl. jól; a szeszélyes idő­járás főként az uborkára volt rossz hatással. Főleg Nagykő­röst — és a konzevrgyárat — sújtja a gyenge hozam, de megérzi a hiányt Túra és Vál­tó környéke is. A váci Áfész működési területén is körül­belül az egyharmadát tudják felvásárolni a tervezett, meny- nyiségnek. Az Ígéretesen kez­dődő dinnyeszezon szintén csa­lódást okozott; itt is kiesés Várható, akárcsak szilvából. Jót tesz viszont a meleg a paprikának és a paradicsom­nak. összességében áfészeink 3628 tonna kertészeti terméket vá­sároltak fel; 1360 tonna zöld­séget (a tavalyinak ez 70 szá­zaiéira), 990 tonna gyümölcsöt, ami viszont valamelyest meg­haladja a múlt évi mennyisé­get. Ebben szerepet játszott a jó málnatermés. A csökkenő árukínálat kö­vetkeztében egyes fogyasztási szövetkezetek veszteséggel zár­ták első félévüket. termékek nagysága, részben pedig a mennyiség miatt föl­építettek egy tizenötezer négy­zetméter alapterületű csarno­kot is, amely gépi berendezé­seivel együtt — európai mér­cével mérve is — modernnek számít. A nyolcszáz embert foglal­koztató gyáregység ipari és építőipari acélszerkezetei szin­te minden országos nagyberu­házásban megtalálhatók. Csak néhány példa: konverteres acélművek Dunaújvárosban, Özdon, a dunaújvárosi kok­szolómű, amelynek szerelése most folyik. A paksi atomerő­műbe is több ezer tonna álta­luk gyártott szerkezetet épí­tettek be. Ugyanis kohászati techno­lógiai berendezések gyártásá­hoz és felújításához készíte­nek olvasztókemence acélszer- kezeteket, valamint kohó lég- hevítőket. Mindezeken kívül négy esztendeje foglalkoznak kikötői konténer rakodó por­táldaruk acélszerkezeteivel. Hogy a gyáregységben har­mincnégy év az átlag életkor — szerencse. Hiszen az új ter­mékek miatt a dolgozóknak tanulni kell. Negyvenen már elsajátították a számítógép­programozás „tudományát”. Két személyi számítógéppel gyarapodik a gyáregység. Ezek plazmavágó berendezés gépi vezérléséhez, illetve áruelőké­szítéshez, hegesztési paramé­terek meghatározásához adnak segítséget. Munkába állítanak majd egy GTI-találmányt, amely a hegesztések varratmi- aőségát azonnal értékeli: az eredmény képernyőn jelenik meg. V. A. KÖZÖS ÜGYÜNK TTjabb üvegvisszaváltási háborúba kezdett a lakosság. Ismerős hadako­zás ez — egy-két évenként kiássa a csatabárdot a két ellenfél, a vevő és az el­adó. Győztes és vesztes van is, meg nincs is. Csak a főszereplő a biztos — az üveg. A palackokról jól tudjuk, a legtöbbet vissza­válthatjuk. Marad azonban olyan fajta, amelyik nem kell a kereskedelemnek — mi meg nem tudunk mit kezdeni vele. Amikor ke­vés van belőlük, még a kamrába rakjuk. Aztán már nem férünk — ha le­het, megszabadulunk tő­lük. A kukába dobjuk — meglehet, szabálytalanul. Ha időnk engedi, elsétá­lunk a kollekcióval a for­galmas boltok előtti gyűj­tőládákhoz. Bosszúság, fá­radság ... A flaskák esete a ma­gánemberek világa ;— ám van valami hasonló, ami nagyobb, veszélyesebb, ami közös ügyünk. Az ipari hulladék, az ország palack­ja. Kétféle van ebből is — az, amelyikkel tudunk mit kezdeni, és az, amelyik sok száz kisebb-nagyobb, többnyire szabálytalan kamrába kerül. Az üzemek melletti szemétdombokra, az alkalmi tárolókba. Túl szép, túl könnyű lenne a dolog, ha az ismét fel nem használható anya­goknak is lennének olyan gyűjtőkonténerei, melyekbe egy ügyes mozdulattal, mint az üveget, beleejt­hetnénk az ipari hulladé­kot. De nincsenek — azaz: nem ilyenek a leendő tá­rolók. Azok az objektu­mok, elkerített területek, betonbunkerek — nevet adni sem könnyű még ne­kik —, melyeket napjaink­ban terveznek, és a jövő­ben építenek. A Miniszter- tanács június elején meg­tárgyalta az Állami Terv­bizottság előterjesztését. A programot, mely a veszé­lyes hulladékok elhelyezé­sét szolgáló országos háló­zat megvalósításáról szól. Van mit és lesz hová gyűjtenünk. De a dolog nem ilyen egyszerű. Mert nemcsak arról van szó, hogy formálisan leveszik a vállalatok válláról a gon­dot. Hanem arról, hogy a létesítményekkel senki sem akarja konzerválni az idejétmúlt, s egyre inkább felelőtlennek tetsző szem­léletet. Parkinson törvénye szerint ugyanis páratlanul gyors tempóban telnének meg a mégoly, nagy táro­lók iSj ha nem vetünk gá­tat a mérhetetlen tömegű hulladék gyártásának. Az ABC-üzletekben ott áll a lista, hogy mely üve­gekért mennyi pénz jár. Elhatározás — gazdasági megfontolás —, hogy mely flaskák tekintendők hasz­nosnak. Árunak, termék­nek. Ám a többi, a külföl­dön készült, a nem szab­ványos palack' is lehetne Ünnepélyes zászlolevonás Szerda reggel ünnepélyesen, katonai tiszteletadással levon­ták az állami zászlót, amely alkotmányunk ünnepének tiszteletére két napon át len­gett az Országház előtt, a Kos­suth Lajos téren. A Gellért­hegyi felszabadulási emlék­műnél ugyancsak katonai tisz­teletadás közepette vonták le a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozga­lom vörös zászlaját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom