Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-21 / 195. szám

NAGYKŐRÖSI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 21., SZERDA Társadalmi vita a város 7. ötéves tervére! Rangsorolva a feladatokat Rajtunk múlik, hogy megvalósulnak-e Lakóhelyünk 7. ötéves terve megalkotásának jegyében ko­rábban széles körű tájékozó­dási folyamat indult el, ami­nek az volt a feladata, hogy összegyűjtse a lakosság azon javaslatait, melyek alapját képezik a tervkoncepciónak, s majd a terv elkészítésének. A minap a város társadalmi szervezetei, tanácsi bizottsá­gai képviselői adtak egymás­nak találkozót a művelődési központ emeleti termében, hogy a beérkezett több száz javaslatot, véleményt megvi­tassák. A mostani fórum nyitotta meg tehát a társadalmi viták sorát, amik a terv elkészíté­sét megelőzik, hiszen a cél most is az, hogy a lakosság legszélesebb rétegeinek együt­tes akarata jusson érvényre az elkövetkező fél évtized alatt. Valamennyien, akik igye­keztünk átgondolni jövőnket s megfontoltan hangot ad­tunk elképzeléseinknek, előbb visszatekintettünk a korábbi tervciklus alatt elért eredmé-* nyeinkre. Ezek képezhetik alapját a 7. ötéves tervre vo­natkozó gondolatoknak. Csak így lehet számvetést készíte­ni a ránk váró feladatokról. • Kocsis Jánosné tanácselnök, a gyűlés szónoka is ezt tette most. Ha csak nagy vonalak­ban is, de sikerült felvázol­nia az összképet, ami a VI. ötéves terv befejeztével tárul elénk. Ahhoz, hogy ma terveket alkothassunk, nem elég csak a múltba látni, számításba kell venni azokat a demog­ráfiai, életmódbeli változáso­kat is, amikkel tetszik vagy nem, szembe kell majd néz­nünk. A népesség, ha nem is rohamos tempóban, de gya­rapodik. Az összlakosság arányához mérten tovább nö­vekszik az idősek, az eltar­tottak száma. Ugyanezt a változást vél­hetjük felfedezni, a bölcsődés és az óvodás korúak létszá­mának alakulásában is. A növekvő szabad idő újabb és újabb igényeket támaszt. Ezek mind olyan alapvető szempontok, amiket feltétlen figyelembe kell venni az elkö­vetkező gazdasági ciklus kü­szöbén. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az elmúlt idő­szakot illetően sok az adóssá­gunk. Mindvégig érezhettük a dinamikus fejlődést, mind az infrastrukturális — gáz-, elektromos, víz, csatornaháló­zat területén, mind az élet- körülmények javulásában. El­értük, hogy ma már minden gyerek bölcsődébe, napközibe, óvodába járhat. Tanterem- bővítéssel sikerült enyhíteni a kétműszakos tanítás terhét. Társadalompolitikailag nagy jelentőségű az a fejlődés, amit a lakásépítés, a telekkí­nálat vonalán, bár súlyos terhek árán, de sikerült meg­valósítani. Folytathatnánk to­vább, tíe a felsorolás nem feladatunk most. Csupán arra kívántunk rámutatni, hogy a VI. ötéves terv időszaka csep­pet sem múlt el nyomtalanul. Bár ezt nem kell különöseb­ben bizonygatni, saját sze­münk a tanúja tiszteletre méltó eredményeinknek. Ám mindent nem sikerült megvalósítanunk abból s^m, amit öt év előtt elterveztünk, éppen ezért első teendő, hogy az áthúzódott beruházásain­kat minél előbb befejezzük. A tanácselnöknek csupán töredékét volt lehetősége is­mertetni a fórum előtt ama rengeteg felvetésnek, amiket a javaslattevők szerint meg kell hogy valósítsunk az el­következendő időszakban. A valóban legfontosabbak, a hozzászólásokban is újra meg újra felvetődtek, s ezzel már valamelyest kezdett ér­ződni, kikristályosodni az a sorrend, melyre a végső fó­rumnak, a testületi ülésnek majd figyelemmel kell len­nie a terv elkészítésekor. A jelenlevők nem keve­sebb, mint 40 százaléka szólt a szerintük legégetőbb gon­dokról. B. Tóth Ferenc a város egyik alapvető hátrányára, az építőipari kapacitás hiányára hívta fel a figyelmet. Szavai­val élve: meg kell teremteni a saját kivitelezés lehetősé­geit, hiszen az építések fenn­tartási költségeinek emelke­dése és az idegen vállalkozá­sok indokolatlanul sok ráfor­dítást emésztenek fel. Olcsón és értelmesen kell beruházni olyképpen, hogy az új léte­sítmények lehetőleg alapját képezzék « • további fejlesz­tésnek. Dr. Toros László a város- központhoz közel eső utak burkolását tartja igen sürgős feladatnak. A városi könyv­tárnak is optimális körülmé­nyeket kell teremteni — mondta —, de az egész Cif­rákért s az ottani szálloda romlását sem nézhetjük to­vább. Dr. Kulin Sándor a gyer­mekegészségügy koncentrálá­sát emelte ki hozzászólásá­ban. Elképzelése, hogy ez a szakterület a kapcsolódó in­tézményekkel együtt a volt gyermekkórházban kapjon helyet. Így az új szakorvosi rendelővel való közelség elő­nyére válna az intézmény­nek. Nem feledkezett el szól­ni az egyre gyakrabban szóba kerülő problémáról, az isko­lai férőhelyek hiányáról sem. Egy új, legalább 12 tanter­mes iskola megépítése sze­rinte is elodázhatatlan fel­adat. Véleményével nem volt egyedül. Többek között Rossi Ervin, Bende Jánosné, Soós Sándorné és Farkas József is elsők között vetette fel ezt a gondot a fórum előtt. Persze nemcsak e vonatkozásban is­métlődtek a gondolatok, a jelenlevők közül többeket fog­lalkoztatott a fedett uszoda megépítése és a szeméttelep kérdése, a kül- és belterületi utak javítása, az új telefon- központ üzembe állítása. Sőt, voltak, akik a régi pos­tapalota egykori leégett ku­polájának ' helyreállításáért harcoltak. Csikai Pál a NEFAG környezetszennyezési problémáiból kiindulva úgy látja, fontolóra érdemes ven­nünk azt is, van-e lehetősé­günk arra, hogy az üzemet elköltöztessük. Ezzel megolda­nánk e sokakat érintő gon­dot, és lakások építésére al­kalmas területet is nyerne a város. Gulyás Sándor munkatársai üzenetét hozta, akik kérik, legyen újra szülőotthon, re­habilitációs munkahely, ja­vuljon a közlekedés s legyen sok-sok játszótér. Lakóhe­lyünk szépítése, környezetünk védelme ügyében is éppúgy sokan szót ejtettek, ezt talán dr. Lengyel Ádám sommás megállapításával összegezhet­jük: nevelés kérdése lett a környezetvédelem, ha minden első osztályos nebulóval elül- tettetünk, gondoztatunk egy fát, a jövő nemzedéke lelké­ben is gyökeret ver az érze­lem a természet szeretete iránt. Sajnos a krónikás is csak csipetnyi ízelítőt tudott adni mindabból, ami elhangzott e mozgalmas gyűlésen. Nem ke­vesebb, mint 75 javaslattal álltak elő a felszólalók. Ebből is látható, rengeteg megol­dásra váró feladat hárul ránk. Leszögezhetjük, egytől egyig jogos igény, a legkisebb is életünk szebbé, jobbá téte­le érdekében fogalmazódott. De be kell látnunk, hogy korlátozott anyagiak híján valamennyit egyszerre nem lehet kielégíteni. De rajtunk múlik, hogy mit és mikor valósítsunk meg. A cél most az, hogy elkezdjük és foly­tassunk egy olyan párbeszé­det, ami segít ésszerű rang­sort állítani, tükrözve benne a közösség akaratát, s meg­könnyítve a testület munká­ját, hogy majdan felelősség­gel határozhassa meg a város Víi: ötéves tervének legfon­tosabb tennivalóit. Miklay Jenő A helyi érdek és a pártszervezet Egyén, csoport, népgazdaság Magyarázni kel! a népszerűtlen intézkedéseket VALAMIKOR a népgazda­sági érdeket tartották egye­dül jogosnak, a csoport és egyéni érdek társadalmi lét- jogosultságát pedig kétség­be vonták. Ez a nézet — ural­kodó és hivatalos volta elle­nére —, sem tudta kiiktatni az elemi erővel jelentkező ér­dekhatásokat. Az egyéni és csoportérdek a fel- és elisme­rés híján ösztönösen, torzulá­sokkal, gyakran a távlati és a közösségi érdekek rovására érvényesült. De érvényesült. Napjaink gazdaságpolitiká­ja és irányítási gyakorlata elismeri a hármas érdekta­gozódást, épít rájuk, lehető­vé téve és megkövetelve a különböző szintű érdekek egyeztetését, összehangolását, tudatos érvényesítését. A párt gazdaságirányító és ellenőrző tevékenységének minden szinten — a Közpon­ti Bizottságtól az alapszerve­zetekig — közös célja, ve­zérlő elve a népgazdasági ér­dek képviselete és érvényesí­tése. E munka eredményes­sége nagyrészt a feladat konkrétságától, értelmezésé­től, és a jól megválasztott módszerek alkalmazásától függ. Az érdek egyáltalán nem elvont, nem elméleti feltéte­lezés, a maga módján na­gyon is konkrét. A gazdasági szabályozók, az irányítási mechanizmusok, az ösztönzési rendszerek, az ésszerű szerve­zeti megoldások, a piaci ver­senyszabályok közvetítik, le­fordítják a tennivalókat egy- egy ágazat, vállalat, üzem, brigád és dolgozó nyelvére. Végül is megfogalmazódnak a mennyiségi és minőségi elő­írások, a takarékossági intéz­kedések, a jövedelemnövelési követelmények, és így to­vább. A pártmunka a maga sajá­tos eszközeivel segíti, értel­mezi ezt az érdekegyeztetési, mondhatni ....., (érdeklebon tási” fo lyamatait; és mozgósít ‘ a végrehajtásra. Tehát nem az egyéni vagy az üzemi érde­Megnézték az illetékesek Mint már korábban hírt adtunk róla, a művelődési központ­ban az Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola diákjai kiállítást mutattak be az általuk készített rajzokból és bábokból. Képünkön a kiállítás legilletékesebb „bírálói’’, a Kazinczy úti óvodások tekintik meg az érdekes, szórakoz­tató látnivalókat. Berönyl István felvétele ü A N YAf [01 MYVI HÍREK Született: Mocsai Ferenc és Kovács Julianna: Aranka; Öcsai István és Juhász Kata­lin: Csaba; Nemes Béla és Szabó Katalin: András; Hor­váth György és Cseh Edit: Györgyi; Kis Dénes és Szellő Nagy Rozália: Rozina; Burai Attila és Balogh Ágnes: Ág­nes; Várnai György és Halasi Ilona: György nevű gyermeke. Névadót tartott: Mécs László és Lencsés Anna: László; Vár- konyi György és Fehér Ilona: György; Varga Dénes és Per­laki Gabriella: Tímea; Harasz­ti László és Minárovics Kata­lin: Krisztina; Eszenyi István és Hegedűs Ibolya: István; Győri Gyula és Ozsváth Gab­riella: Gabriella; Kovács Zsig- momd és Ozsváth Mária: Sára nevű gyermekének. Házasságot kötött: Bojtos Géza és Zagyi Erzsébet; Nagy Zoltán és Czakó Ilona; Antal László és Medgyesi Anikó, Bú­kor János és Faragó Anikó, Tóth Dénes és Medgyesi Má­ria; Locskai János és Varga Juliánná. Meghalt: Jene Gyuláné Da- róczi Borbála (Encsi u. 2.); ■Várnai Sándpr (Csiga u. 20.), Pintér Györgyné Láng Margit (Tömöri u. 13.); Szűcs László (Szekfű u. 19.); Kisprumik Ist­ván (Dobó I. u. 4.); Forgács István (Szolnoki u. 49.); Var­ga Lászlóné Fehér Irén (Ró­zsa F. u. 9.); Szilágyi Ferencné Fakan Rozália (Lázár V. u. 16.); Gergely János (Nyárkút- rét dűlő 2.); Szabó Vilmosné Olasz Terézia (Eötvös K. u. 2.). kekkel, törekvésekkel szem­ben, hanem azokkal többnyi­re egybeesőén képviseli a népgazdasági érdekeket. Jól kitűzött célok alapján a párt­irányítás és -ellenőrzés, szük­ségét látva, a pálya módosí­tását kezdeményezi, és nem a menetirány megváltoztatását. Az érdek, mint tudjuk, az emberi cselekvés fő mozgató­rugója. Ennek érvényesülésé­vel szemben a politikai mód­szerek alkalmazása, a meg­győzés, a felvilágosítás eleve hatástalannak bizonyul. Ezért az eredményes politikai mun­ka számára is nélkülözhetet­len a jó szabályozás, a kö­vetkezetes belső szervezeti és érdekeltségi rendszer. Olyan gazdasági környezet kialakí­tása, amelyben ami jó és hasznos az egyénnek, az jó és hasznos a vállalatnak is. A vállalat gyarapodása pedig egyben a népgazdaság felvi­rágzását is szolgálja. A gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a különbö­ző szintű pártszervek és szer­vezetek képesek elvi politi­kai munkával az érdekeket helyesen értelmezni, igényes mércét alkalmazni, az eset­leges torzulásokat felfedezni. Képesek a kollektíva mozgó­sítására, ha szükséges, a ba­jok felfedezésére, orvoslására. Eligazodnak a vállalat és a kormányzati szervek vitái­ban. Amikor nem a helyi „készülékben van a hiba”, javasolják a központi intéz­kedések, szabályozások mó­dosítását, az érdekegyeztetés mechanizmusának javítását. Jól tudják, hogy csak ezért, mert „fentről” jön, nem fel­tétlenül szolgál minden lé­pés, intézkedés népgazdasági célokat. A pártszervezetek nem ért­hettek egyet például az át­lag-bérszabályozással, amely a kapun belüli munkanélküli­séghez vezetett. Mint ismere­tes, ennek a módszernek az alkalmazásával a jól dolgozó- tat csak" úgjr-ttnhéfec megfi­zetni, hogy kispénzű,' „vatta” embereket is alkalmaztak. Az ez év elejétől érvényes kere- setszint-szabályozás viszont érdekeltté teszi a vállalatokat a felesleges létszám leépíté­sében. A pártszervezetek, ame­lyek maguk is kezdeménye­zők voltak — nagyon helye­sen —, támogatják ezt a régóta sürgetett folyamatot. Közben persze felszínre ke­rülnek súlyos szociális prob­lémák, azáltal, hogy eseten­ként a csökkent munkaké­pességű dolgozóknak is ajtót mutatnak. A teljes foglalkoztatás fel­tételeinek megteremtése álla­mi feladat, a vállalatok a ha­tékony foglalkoztatásért fele­lősek. Ezt vállalják most a létszámleépítéseket kezdemé­nyező gazdasági vezetők. Jog­gal. Előbb-utóbb viszon* köz­ponti intézkedésekkel kell segíteni, ösztönözni a csök­kent munkaképességű dolgo­zók foglalkoztatását. Ebben a helyzetben a pártszervezet úgy képviseli a népgazdasági érdekeket és egyben a hu­mánus megfontolásokat — nem szembehelyezkedve a szabályozó hatásokkal és a vállalati célokkal —, hogy he­lyileg ösztönzi, kezdeménye­zi olyan munkalehetőségek feltárását, ahol a csökkent munkaképességű dolgozók tel­jes értékű emberként dolgoz­hatnak, helytállhatnak. Igényes szakmai munká­val, bátran vállalkozó gazda­ságvezetői koncepcióval, koc­kázatokkal is számoló ve­zénylettel lehet csak kikerül­ni a gazdasági hullámvölgy­ből. A pártszervezet nem csupán szemlélője, asszisztá­lja az erőfeszítéseknek. Ih- letője, kezdeményezője, báto- rítója a cselekvéshez nélkü­lözhetetlen szemléletbeli vál­tozásoknak. És mennyiféle tudatformáló lehetőség, kötelesség! Átlen­díteni az egyes embert, ve­zetőt és vezetettet, a kisébb- nagyobb kollektívákat a holt­ponton. Áttörni a kezdemé­nyezések és „ötletrohamok” útját álló konzervativizmus gátjait. Legyőzni a nem min­den esetben népszerű intéz­kedések miatti szorongást, a kishitűséget; az újjal szem­beni idegenkedés leküzdésé­hez lelkierőt, bizalmat önteni az emberekbe. SOHA NEM VOLT olyan nagy szükség és lehetőség a hatásos eszmei-pártpolitikai munkára, mint éppen nap­jainkban. Az üzemek is, a pártszervezetek is a kiélezett nemzetközi gazdasági ver­senyben helytállásból vizs­gáznak. .Sikerre csak akkor számíthatnak, ha a dolgozó kollektívák legszemélyesebb "ügyévé ‘válik a „kitörés”. ‘ A hatásos érdekeltség és a ma­gasfokú tudatosság a teremtő energiák felszabadulásán mér­hető, s azon, hogy az egyén mit tesz saját maga és az ország boldogulásáért. K. J. Országgyűlési képviselő fogadóórája Görbe Ferenc országgyűlési képviselő augusztus 22-én 9— 12 óráig tartja képviselői fo­gadóóráját városunk lakosai számára a Nagykőrösi Kon­zervgyárban. Fedett tekepálya Kosárlabda-eredmények Az 1984/85. évi Pest megyei ifjúsági női kosárlabda-baj­nokság végeredménye a követ­kező: 1. Monori Gimn. 13 11 2 722-505 21 2. Nagykátai G. 13 9 4 535-421 22 3. Váci Gimn. 13 9 4 523-486 22 4. Nagykőrösi G. 13 7 6 541-421 20 5. Ceglédi Gimn. 13 7 6 424-412 20 6. Dunakeszi G. 13 4 9 449-544 17 7. Pilisvörösv. G. 13 1 12 335-615 14 8. Ceglédi Eü. DSK 7 2 5 212330 9 Serdülő leányok 1. Monori Gimn. 17 16 1 1105-447 33 2. Nagykor. G 17 13 4 871-580 30 3. D. Kőolaj»» 17 14 3 729-315 29 4. Nagykátai G. 17 12 5 654-497 29 5. Ceglédi G. 17 10 7 510-545 27 6. Monori SE 17 8 9 709-711 25 7. Váci Gimn. 17 6 11 406 630 23 8. Dunakeszi « 17 3 14 355-932 19 9. Pílisvörősvári Gimnázium*» 17 — 17 348-950 15 10. Ceglédi Eü. DSK«* 9 2 7 180-260 9 *j ** . M nem állásért bün­tetőpont levonások. Szentgróti Antal testnevelő tanítványai derekasan helyt­álltak mindkét korcsoportban Az 1985/86-os bajnoki évben 3 csoportban 60 csapat küzd majd az NB Il-es férfi kosár­labda-bajnokságban. A Nagy­kőrösi Konzervgyár Kinizsi SE együttesének sikerült is a Középcsoportba átkerülnie. Az egyes csoportokat kétfelé osz­tották, és oda-visszavágón mérkőzik 10—10 gárda. A kö­rösiek 9 ellenfele közül 7 a fővárosi, s a közelebbi ellen­felek miatt lényegesen csökken az útiköltség-kiadás. A játék­tudás alapján viszont kiegyen­súlyozott lesz a küzdelem: va­lamennyi ellenfél erősnek lát­szik. A sorsolást rövidesen is­mertetjük az újságolvasókkal. A rajt szeptember végén lesz. TEKÉZÖK GONDJA Néhány évvel ezelőtt terme­lőszövetkezetünk segítségével és társadalmi munkában a Nagykőrösi Mészáros Tsz SK lelkes tékézői négysávos fe­dett tekepályát hoztak létre. Nagyon szeretik sportágakat, de fárasztó, hogy versenyzés előtt (és utána is sokszor) ál­lítani kell a körösi verseny­zőknek a bábukat, ami hátrá­nyos is az ellenfelekkel szem­ben Már majdnem mindenütt korszerű tekepálya van. A kö­rösi sportolók is szeretnék ezt — ami minőségi és mennyisé­gi fejlődést is hozhat magá­val. Gondjukat meg kellene oldani esetleg városi összefo­gással. S. Z. ISSN 0133-2708 (Nagyköröst Hírlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom