Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-17 / 193. szám
5 1955. AUGUSZTUS 17., SZOMBAT Munkaszüneti napokon is dolgoznak A csúcsidőszak állandósult A város parkositói Virágot ezrével telepítenek A termelési fennakadások zömét rendszerint valamilyen alkatrész hiánya okozza. Ha az külső vállalattól érkezik be. a megrendelő nem tehet mást. mint hogy megsürgeti a késlekedő felet. Ám ha az alkatrész házon belül készül, az elmaradást szigorúbb felelősségre vonás is követheti. Ide tartozik az öntöde is Tudják ezt jól az ikladi Ipari Műszergyár alkatrész- gyáregységében is, s ezért a zökkenőket igyekeznek elkerülni. Miként Giczey György gyáregységvezető elmondta, profiljuk szerteágazó, a villamos forgógépek felépítéséhez szükséges lemezek kivágásától a tengelyek gyártásán, át az állórész-Iemezcsomagok( és forgórészek felépítéséig" terjed. — Milyen üzemek tartoznak a gyáregységhez és mi a feladatuk? — Az alkatrész-gyáregység része a sajtolóüzem és a különálló tengelygyártó műhely — feleli Giczey György. — A sajtolóüzemben a kivágott lemezek hőkezelését végzik. Hozzánk tartozik az öntödeüzem, ahol öntött álló- és forgórészek készülnek, és szabad öntvényeket is gyártanak. A műanyagüzem is a gyáregység részét képezi. Itt a fröccsöntött vagy bakelizált alkatrészeket állítják elő, továbbá a motorgyártáshoz nélkülözhetetlen szigetelőanyagokat. — Utoljára, de nem utolsósorban, említeném a túrái üzemegységünket, amely két technológiai csoportra osztható. Az egyik terület munkája a műanyagüzemmel szorosan összekapcsolódik, ugyanis különböző kivezetőhuzalokat gyártanak. A másik területen dolgozók az alkatrészek tekercsbe rakásával foglalkoznak. Nem gyáregységünk részei, de az üzemekben helyet kaptak az ellátó főmérnökség kihelyezett csoportjai, a szerszám- és gépjavítók, valamint a minőségellenőrök. — Hányán dolgoznak jelenleg a gyáregységben? — Háromszáznyolcan. Ez a szám természetesen naponta változhat, hiszen akadnak belépők. de kilépők is. — Ügy tudom, ezen a területen több műszakos a munkarend. Talán ez a távozások oka. — Meglevő termelőberendezéseink hatékony kihasználtsága csak úgy valósítható meg, ha ragaszkodunk a három műszakos munkához, de szükség van arra is, hogy a dolgozok munkaszüneti naapokon is bejárjanak. Hat év alatt sck minden történt — Állandóan, minden hétvégen? — Az volt az elképzelésünk, hogy ezt csak csúcsidőszakban alkalmazzuk. Nos, az elmúlt esztendő alatt ez a helyzet szinte állandósult. Sokat jelentett számunkra a vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozása. Túra kivételével, Ikladon öt gmk segíti munkánkat. Pótolják a hiányzó munkaerőt, és a hiányzó gép- kapacitást is. — Mikor jött létre az alkatrész-gyáregység? — 1979-ben. — Mi minden történt a hat év alatt? — A gyáregység létrehozásával együtt ki kellett alakítani funkcionális szerveit, s Az életből ellesve Szabadtéri színjátékok Az utca... Az egy külön élmény. Az utca termi az eseményeket, mint drámaíró a gazdag életművet. Megyünk az utcán. A posta előtt ketten állnak és merőn bámulnak a túloldalra, a hentesbolt melletti sarokra. Valaki melléjük áll, és ő is néz. Mit néz? Ezt már megnézem. De nem látok semmit, hiába meresztem a szemem. Jönnek még ketten, megállnak mellettünk, tekergetik a fejüket, keresik, mi az, amit mi négyen bámulunk. Azon az oldalon, ahová bámulunk, ugyancsak megáll egy kis csoport, és körbetekinget: mi lehet itt körülöttük, amit a túlsó járdán ácsorgók figyelnek? De már .mi is egyre többen vagyunk. Egy szemüveges öreg néni — jogosan, hiszen ő nem lát jól — végre felteszi a kérdést gyámoltalanul: — Tessék mondani, mit tetszenek nézni...? Már a túlsó sarkon járok, amikor csuklani kezdek a nevetéstől. Hogy mennyien, és milyen jól megbámultuk a semmit... Anyák, pofonok Szívettépő, harsány gyerekzokogás az utcán. Négyen vannak, közöttük egy igazságot szolgáltat, egy pedig keservesen ordít. — Megyek és megmondalak! — Menjél, te is ütötted-ver- ted az én tesómat! Zokogás távolodik, majd elhal, az utcán marad három gyerek. Második felvonás. Felbőszült anya miniszoknyában, bodros hajjal, üvöltve jő. — Melyikőtök bántotta a kislányomat? Nem tudtok ti normálisan viselkedni? Na, majd teszek én róla! Egy gyereket csuklón ragad és elvonszol. Az utcán marad kettő, megszeppenve. Harmadik felvonás: Űjabb anya, farmernadrágban, ugyancsak üvöltve érkezik: — Mit hallok?! Hogy ti verekedtek?! Pofonok csattannak. — Te ütöttél?! Vagy te?! Na, gyertek csak utánam. Mennek. Szívettépő, harsány zokogással. Függöny, taps elmarad. Patacsattogás Éjszaka van. Az ablak mögött elégedetten konstatálom, hogy megint új zenekar van a Vigadóban. Először voltak azok, akik éjfél után játszottak a leghangosabban, nem tudni, mi oknál fogva. Aztán jöttek azok, akiknek szaXofonuk is volt, és csak nehezen tudtam eldönteni, mi a jobb: ha becsukom az ablakot és megfulladunk a hőségtől, vagy ha a szaxofont hallgatom éjjel egy órakor. Most viszont Alpha- ville-átiratokban gyönyörködöm, míg az utcán fel nem harsan az üvöltés: — Misi, hozd a lovat! Misi hozza a lovat, ezt a patacsattogásból tudni. — Ez neked egy beteg ló? Csattogás, nyerítés. — Ezt a lovat, ha akarod, én le is fektetem! A ló felsikolt. Talán lefektették. — ... csak a lába fáj. Gyu- szi, gyere ide, innen segítsd. Ne ott told, mondom, hogy ide gyere! Gyuszi odamegy, nyögés, káromkodás, valami csobog, ezt harsány röhögés követi, majd az aszfalton távolodó lódobogás jelzi: ez a közjáték is véget ért. K. Zs. meg kellett teremteni a raktározási feltételeket is. A nyolcvanas évek elején jelentős területi átalakításon ment át az öntödeüzem. Még új. nagy értékű gépeket is kaptak a sajtolóüzemiekkel együtt. Kezdeményezésünkre a vállalaton belül kihelyezett öntőszakmunkás-képző tanfolyam indult, amit nyolcán végeztek el. Ök meg is maradtak a szakmájukban. ló kstíernevdő iskclínak bizonyult — Az eltelt évek alatt a vállalat többi gyáregysége is bővült, s terjedelmükkel együtt alapanyagigényük is nőtt, aminek kielégítése ránk hárul. A többletfeladatok nem kis gondot jelentenek számunkra. A cél érdekében azonban mindent elkövetünk, s a készárugyáregység érdekeit mindig a saját érdekeink elé helyezzük, még akkor is, ha ez időnként nekünk veszteséget okoz. Létrehozása óta ismerem ezt a gyáregységet. A hat év folyamán területünket sok olyan jó képességű munkatárs hagyta el, aki a vállalaton belül került máshová, valamilyen vezető beosztásba. — Ezek szerint ez a munkahely jó kádernevelő iskolának bizonyult? — Ügy vélem. Ugyanis ennek a területnek a megismerése a vállalat egészének megismerését jelenti. S aki nálunk kezdett, az másutt már köny- nyen boldogul. — Milyen a kapcsolatuk a társosztályokkal? — Rendkívül szoros és kiegyensúlyozott. Másként talán nem is tudnánk a magas követelményeknek megfelelni. — Miként járulnak hozzá a közösség eredményeihez a szocialista brigádok? — Főként követésre méltó teljesítményszáza tékáikkal. Természetesen minden kommunista műszakon részt vesznek. A gondokat időben észreveszik, és kezdeményezik azok megoldását. Garamvölgyi Annamária Egy település esztétikáját mindenképp befolyásolja utcáinak, tereinek, parkjainak állapota. Azok a ceglédiek, akik megfordulnak az ország más városaiban — a külföldi utakat ne is említsük — hozzák a hírt, nem rejtik véka alá a véleményüket. Nemcsak a település fejlődéséről, a közellátásban tapasztaltakról szólnak, hanem arról is. hogy milyen az utcák, terek képe. Gondozottak-e a díszbokrok, tetszetősek, üdék-e a virágágyások? Cegléd tereinek, parkjainak, utcai virágtartó kőedényeinek gondozója immár 1983. január 1. óta a Ceglédi Parképítő és Közüzemi Kisvállalat. Feladatsoruk szerteágazó. Építenek parkot, ám emellett út és járda, csatorna is készülhet segítségükkel, megrendelés szerint. Gondozzák a terek, parkok egynyári és évelő díszeit, üvegházi kertészetükben gondoskodnak utánpótlásról, s egyúttal az üvegházban virágüzletük számára is nevelnek virágot, szobanövényeket. Van díszfaiskolájuk, a tőzegbányával is most ők foglalkoznak, munkaeszközeik javítására ott a tmk-műhely, a lakatos- és asztalosműhely is. Egyik ágazat a másikhoz kapcsolódik. A kertészet és a dísz- faiskola termeli meg azokat a növényeket, amelyek a város díszéül a szabadba kikerülnek. a géppark a vállalat fő tevékenységét szolgálja ki. Tőzeget is Munkájuk eredményessége természetszerűen függ az időjárástól. A hosszú, hideg tél nyomot hagyott a parkokon. A tőzegbánya a zord idő miatt később kezdhette meg a termelést, mint ahogyan tervezték. A tőzegre nemcsak kertészetüknek van szüksége, eladásra is szánnak- belőle. Mivel kevesebbet termeltek ki, kisebb lett a bevétel. Elsősorban saját kertészetüket és a város parkjait látták el. A díszfaiskola 16 hektáros. Ott a sorfásításhoz és a parképítéshez nevelnek növényeket. Az idén még 350 ezer darab fácskát és dugványt ültetnek ki a faiskolába további nevelésre. Ebből három év múltán lesz parkba kiültethető, értékes anyag. A virágkertészet és az üvegházi 30 hektáron gazdálkodik. Időszakonként mintegy 80 ezer virágpalántát nevelnek kiültetésre Cegléd parkjai részére. A virágüzletet is javarészt saját termesztésű növényekkel látják el, ám emellett választékbővítésül vásárolt növényeket is szállítanak oda, további eladásra. Felújítás A virágkötészet hasznot hozott az első félévben, nyereséget tudtak felmutatni. Várhatóan a következő hónapok nem hoznak hasonlót, mert a Rákóczi úti épületet, melyben a virágbolt van, tatarozni fogják, ki kell költözniük. Ennek ellenére igyekeznek teljesíteni a tervezett 1 millió forintos árbevételt. Feladatairól, munkásságáról legutóbb a Ceglédi Városi Tanács végrehajtó bizottsági ülésén számolt be a Ceglédi Parképítő és Kertészeti Közüzemi Kisvállalat. Szóltak tér-, veikről, épp úgy, mint első féléves mutatóikról, elmondták, mi mindent tesznek' a munka- fegyelem, a munkamorál megerősítéséért. Szívesen említették, hogy az év első felében mindössze három fegyelmi büntetést kellett alkalmazni, kevesebben és kevesebbet italoztak, ki-ki megdolgozott a fizetéséért. Kollektív szerződés Elhangzott az is, hogy a kisvállalat 1986-ra új kollektív szerződést állít össze, ehhez messzemenően figyelembe veszi Cegléd VII. ötéves tervi célkitűzéseit, ezekből is elsősorban azokat, amelyeknek megvalósítását segítheti. E. K. Kenyér - kánikulában is A tikkasztó melegben is helytállnak a forró kemencék mellett az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat gyömrői dolgozói, így eddig a kánikulában is folyamatos volt területükön az ellátás. Naponta általában 45 mázsát sütnek, Herman Miklósné és Jurik Mária a kihűlt kétkilósohaí rakja a szállítóládákba. HancsovszUi János felvétele Bába Mihály: *3íuen az ember K iment a tornácra, a lugas alatt a kerítésig, s kinézett az utcára. Egy lelket sem látott. Hétköznap, tíz órakor ugyan ki járhat az utcán? A kertben két sor gyümölcsfa terebélyesedett. Meg-megállt a fák alatt, nézegette az ágakon ülő zöld gyümölcsöket, a fiatal hajtások gyenge, átlátszó leveleit. A kerítés mellett két korhadt törzsű akácfa nyújtózkodott. Ágain madárfészkek sötétlettek. Vadgalambok röpködtek egyik fáról a másikra, mintha csak látogatóba mennének egymáshoz. A kert végében méhek dongtak. Átnézett a kerítésen: öt kaptár sorakozott a fák alatt. Az egyik előtt Kovács Pista bácsi guggolt. Egy pillanatig zavartan bámult az öregre. Amióta nem látta, nagyon megöregedett. Arca csupa ránc. a haja meg olyan fehér volt, mintha befestette volna. Köszönt. — Nagy időre jöttél? — Két napra. — Az öregeket látogatni? Hát kell is. Ki tudja mennyi időnk van még hátra? — Eljár az idő. — Hogy vagytok? A család? — könyökölt a korlátra. Kicsit nehezen lélegzett. — Köszönöm. Megvagyunk. És maguk? — Mit számítunk már mi7 Vagyunk, nem vagyunk, egy kutya — legyintett. Pipára gyújtott. — Itt tiblá- balok, mióta nyugdíjas lettem, méhész- kedem. Milyen szorgosak ezek a kis állatkák. Hordják, gyűjtik a mézet, hogy egész évben böviben legyenek, én meg meglopom őket. Elveszem azt, amit fáradsággal szereztek. Ilyen az ember. Géza is rágyújtott egy Kossuthra. Semmi kedve nem volt beszélgetni, de már nem hagyhatta ott az öreg Kovácsot, akit gyermekkora óta ismert, akinél oly sokat eprészett. Hallgatott és azon töprengett, mit is kérdezzen, vagy mit mondjon? Kovács fürkésző tekintettel vizsgálta arcát. — Nem találkozol ott fenn az enyéimmel? — Ritkán. — Mékkel? — Egyszer Juliskával, ment a gyerekkel. Helyes kis fiú. — Hm. Az. Én akkor láttam, amikor kétéves volt. Azóta nem hozták haza. Pedig már iskolás. Hát a Pistivel? — Pistivel? — fújta ki a füstöt Géza. — Nem is olyan régen, a villamoson. . — Szolgálatban volt? — Azt hiszem. Beszélgettünk. Jól vannak. A lánya már gimnazista. — Aza. Kitűnő tanuló. Küldtek fényképet. Volt egyszer itthon. Mikor is? Igen, húsvétkor múlt két éve. Azóta nem láttam az unokámat se. Hát Bözsiékről nem tudsz valamit? — Nem. Vele nem találkoztam. — Az urát látták a tévében. Fehérék szóltak, mert nekik van. Elmentem megnézni, de én már nem láttam. A tavaszi munkák gépesítéséről beszélt. Azt mondják, okosan, de kutyát sem ér a tudomány, ha mindenki a maga feje szerint csinálja. — Baj van? — Baj nincs. De tavaly egy kaszálás lucerna odaveszett, elrohadt, nem volt aki megforgassa, behordja, kazalba rakja. Kovács legyintett. — Ez a baj. Az emberek meg morognak, mert kevesebb a kereset. Géza a korlát széléből letört egy darabkát, ujjai között morzsolgatta. — A méhek jól fizetnek? — Tudom is én. Csak babrálgatok velük. Nem a haszonért. A kert ajtajában megállt Géza apja. Körülnézett, kalapot emelt, amikor meglátta Kovácsot, aztán visszahúzódott. — Apád is beteges. — Nyolcvanhárom. — Annyi, mert amikor én bevonultam huszárnak, ő akkor szerelt le. Akkor még élt a nagyapád. A kert is puszta volt. Nem volt abban egy gyümölcsfa sem. Ezt már apád ültetgette, a szőlőt is. Jó természete van, szeret a fával babrálni. De a fiatalok — legyintett megint — mind elmennek. Legalábbis az enyéimek. — Gyuri maradt. — Dehogy maradt. Egy éve 6 is elment. Nem maradt itthon egy se. Apá- déknak jó, mert ott az öcséd. Gondját viseli az öregeknek... A télen beteg voltam. Kijött az orvos is. Feküdtem. De beteg lett az asszony is. Egyik ágyban én feküdtem, a másikban meg ő. Az ajtót nem csuktuk be, hogy a szomszédok be tudjanak jönni, ha észreveszik, hogy már régen nem láttak bennünket. Két napig csak az orvos nyitotta ránk az ajtót. Az hozta el a gyógyszert is. Harmadnap jött aztán Keserűvé és főzött egy kis meleget. Hát így vagyunk itt, öcsém. írtunk a lányunknak, hogy küldje haza az unokát. Nem lehet, mert iskolába jár, nem mulaszthat. Szóval, magad uram, ha szolgád nincs ... Keserű mosoly bujkált szája szögletében. Megtömpe pipáját és rágyújtott. Géza lehajtotta fejét, egy göröngyöt taposott szét. Géza ellépett a korláttól. Lassan, an- dalogva ment a fák alatt, vissza a kis kertbe, a lugas alá. Anyja a tornácon hámozta a krumplit. — Az öreg Kováccsal beszélgettél? — kérdezte Gézától. — Azzal. — Nekik jó — sóhajtott az anyja. — Nagyon, nagyon jó. A gyerekek jönnek, meg küldik a pénzt, a csomagot. A Gyurijuk meg csak egyet gondol és szalad haza meglátogatni az öregeket. A vejét a tévében is látták. Nekik jó ... nagyon, nagyon jó ... fejéza bólogatott. Nem bírt megszó- lalni. Valami rettenetesen szorongatta a torkát. Letépett egy szőlőlevelet és addig gyűrte, sodorta, míg a zöld, sűrű lé végig nem csordult az ujjain.
