Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-16 / 192. szám
Fiú, galambbal D án punk lányról ol vastám a minap az újságban. Koppenhága ut cakövén kucorgóit, vállán egy patkánnyal. Dédelgette, cirógatta, becézgette a rusnya jószágot, a szennyben élőt, a fertőzések hordozóját. Persze, hogy felfortyan a közvélemény, nem állja az ifjúság egynémely rétegének az ilyen felháborodást keltő, szamárfület mutogató, készakarva botránkoztató viselkedését, véleménynyilvánítását. Madzagon hintázó plasztik csontváz, zsilettpenge a nyakláncon, később tenyérnyi kereszt, azután topron!?y és szelíd virágok, a fiúk h >sszú haja, majd kopaszsága, lányok tenyérnyi öltözéke, kiló- iiyi fessék az arcukon s messzire érzik mosdatlan- ságuk — ez lassan a múlté. S most itt a lány a patkánnyal. Vajon a pol- gárpukkasztásnál többet akar-e vele? A punk lány jutott eszembe, a vonaton utazva. Néhány srác szállt fel Monoron, s tartottak Al- bertirsának. Hajuk szolid punkosra nyírva, öltözékük vasalatlan, lötyögős rajtuk, ám tiszta, trikójukon japán betűutánzatok, talpuk Puma és Adidas cipőben. Beszélgetésük témája o pénz, a pénz, a pénz. - Különösképpen egyikük keltett figyelmet. Nem a modorával, nem is hacukájával, hanem galambjával. A szürke tollú madár ott ült a fiú jobb vállán, mintha odaragasztották volna. Amikor leszálltak, a járás ütemére ott ringatózott, a zeke vállcsafjába kapaszkodva, a menekülés még csak szándékában sem volt. L ány, patkány, fiú, galamb: szélsőségek itt is, ott is. Kifejezésmódok, üzenetközvetítők a -világba. Milyen-más itt az Alföldön, s milyen más ott, a koppenhágai flasz- teron. A fiú mintha mondta volna: maradjunk mi csak — mint jelképnél — galambnál. E. K. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 16., PÉNTEK Kajla csoríí címermadár Néhol még szeri! a posfásoipő A postás valóban kétszer csenget. Ha zárva a-kapu, visszafelé újra dörömböl, nem citál, idéz a hivatalba olyat, aki pénzt, nyugdíjat, vár, esetleg ajánlott küldeménye van. Szűk, kicsi a kézbesítők hivatali helyisége, pedig kilenc táskát tömnek meg hajnalban újsággal, 8 óra után újra fordulnak, akkor viszik, kézbesítik a levél- és pénzküldeményeket. És nem is keveset. Szeretnek olvasni Persze, akkor is, ha kerítéseket tördel a vihar, aszfaltba ragad a kerékpártömlő, s még amikor a súlyos táska is keményre. fagy a marcangoló hidegtől. És a kézbesítők között Üllőn mindössze két férfi van. A postások korán kelnek, a randevút a postásautóval hajnali négyre szervezték, az hoz mázsás újságkötegeket és súlyos zsákokban leveleket. Megtömik a táskákat, a csomagtartóra is jut egy „adag”, hiszen naponta majdnem 3 ezer újságot hordanak ki, a hét utolsó napjaiban ez még 2 ezer darabbal megemelkedik. Üllőn ugyanis szeretnek olvasni, tájékozódni az emberek. S amikor ötkor ébresztőt harangoznak, a kézbesítők már kezdik tölteni a kapuk, kerítések postaládáit, hét órakor a párolgó kávé mellett már ott van a nyomdaszagú újság is. Törzsgárdatagok Nincs is panasz Üllőn a kézbesítők munkájára, igaz, az újságokat ugyanazok hordják, akik 8 óra után a leveleAz életből ellesve Szabadtéri színjátékok Az utca... Az egy külön élmény. Az utca termi az eseményeket, mint drámaíró a gazdag életművet. Megyünk az utcán. A posta előtt ketten állnak és merőn bámulnak a túloldalra, a hen- tesbolt melletti sarokra. Valaki melléjük áll, és ő is néz. Mit néz? Ezt már megnézem. De nem látok semmit, hiába meresztem a szemem. Jönnek még ketten, megállnak mellettünk, tekergetik a fejüket, keresik, mi az, amit mi négyen bámulunk. Azon az oldalon, ahová bámulunk, ugyancsak megáll egy kis csoport, és körbetekinget: mi lehet itt körülöttük, amit a túlsó járdán ácsorgók figyelnek? De már „mi is egyre többen vagyunk. Egy szemüveges öreg néni — jogosan, hiszen ő nem lát jól — végre felteszi a kérdést gyámoltalanul: — Tessék mondani, mit tetszenek nézni... ? Már a túlsó sarkon járok, amikor csuklani kezdek a nevetéstől. Hogy mennyien, és milyen jól megbámultuk a semmit... ★ Szívetlépő, harsány gyerekzokogás az utcán. Négyen vannak, közöttük egy igazságot szolgáltat, egy pedig keservesen ordít. — Megyek és megmondalak! — Menjél, te is ütötted-ver- ted az én tesómat! Zokogás távolodik, majd elhal, az utcán marad három gyerek. Második felvonás. Felbőszült anya miniszoknyában, bodros hajjal, üvöltve jő. — Melyikötök, bántotta a kislányomat? Nem tudtok ti normálisan viselkedni? Na, majd teszek én róla! E,gy gyereket csuklón ragad és elvonszol. Az utcán marad kettő, megszeppenve. Harmadik felvonás: Űjabb anya, farmernadrágban, ugyancsak üvöltve érkezik: — Mit hallok?! Hogy ti verekedtek?! Pofonok csattannak. — Te ütöttél?! Vagy te?! Na, gyertek csak utánam. Mennek. Szívettépő, harsány zokogással. Függöny, taps elmarad. . ★ Éjszaka van. Az ablak mögött elégedetten konstatálom, hogy megint új zenekar van a 'igadóban. Először voltak azok, akik éjfél után játszottak a leghangosafobam, nem tudni, mi oknál fogva. Aztán jöttek azok, akiknek szaxofonuk is volt, és csak nehezen tudtam eldönteni, mi a jobb: ha becsukom az ablakot és megfulladunk a hőségtől, vagy ha a szaxofont hallgatom éjjel egy órakor. Most viszont Alpha- ville-átiratokban gyönyörködöm, míg az utcán fel nem harsan az üvöltés: — Misi, hozd a lovat! Misi hozza a lovat, ezt a patacsattogásból tudni. — Ez neked egy beteg ló? Csattogás, nyerítés. — Ezt a lovat, ha akarod, én le is fektetem! A ló felsikolt. Talán lefektették. — ... csak a lába fáj. Gyu- szi, gyere ide, innen segítsd. Ne ott told,' mondom, hogy ide gyere! Gyuszi odamegy, nyögés, káromkodás, valami csobog, ezt harsány röhögés követi, majd az aszfalton távolodó lódobogás jelzi: ez a közjáték is véget ért. K. Zs. két. Régi dolgozója valameny- nyi hivatalnak, törzsgárdatagok, 10 éves munkaviszony ebben a hivatalban csak amolyan tinédzserkornak számít. Szabó László hivatalvezető mögött 43 éves postásmúlt áll. Amolyan szaladj ide—szaladj oda fizetés nélküli kézbesítőként kezdte Fehérvárcsurgón. Üllőn 35 éve vezeti a 18 személyes hivatalt, ahol az alkalmazottak fele kiváló dolgozó. Nem sok munkahely dicsekedhet ilyen eredménnyel. Nem sokkal marad el mögötte a maga 34 évével Bognár Sándor sem, aki ez idő alatt végigjárta a község minden utcáját, ismer minden házat, a házak lakóit is. A sorban Katika, Csepinné sem az utolsó a maga 32 éves szolgálati idejével. Valamennyien a ma még bronzkoszorús Barátság szocialista brigád tagjai. Persze a cél az aranykoszorú elérése, ami valószínűleg rövid idő kérdése csupán. Kézi kapcsolás Az elismert eredmények mellett a kényelmesnek hitt „postáscipő” 'azonban szorít itt-ott. Korszerűtlen a hivatal, szűkek a helyiségek, a telefon pedig ősi módon kézi dugdo- sással kapcsol, sokszor talán a kajla csőrű címermadár gyorsabb lenne, esetleg még a galambposta is. Persze, a szomszéd községekben is hasonlók a gondok. Talán ezért nagy az idegenkedés, nem emelkedik az előfizetők száma. Ebben a nagyközségben mindössze 60 helybeli részesül abban a kényelemben, amit a telefon nyújt. Persze, erről nem a postahivatal személyzete tehet. Sándor Kiss I Könnyű nincset mondani Töprengek, gondolkodom. Mikor, miért, hányszor mondják, mondjuk a nincset valamire. Most például azt hallom, néhány hete - nem kapható tartósított tej, egyik fajta sem. A hosszabb időre szóló éppúgy nem, mint a fél tartós. Ez rossz a vevőnek, az eladónak és a gyártónak is, hiszen a fogyasztó nem fogyaszthatja — mint megtudtuk: átmenetileg —, a bolt elesik az árrés hozta haszontól. S amíg a nincsek sorát végiggondolnám, eszembe jut — ez is mai valóság, tekintsük monori realitásnak akár — mondom, elém villan annak a jövedelemérdekeltségű boltvezetőnek a szava, aki azt mondta: — Miután most már több helyről, akár kisiparostól is beszerezhetjük az árut, nagyobb lett a kínálat. Több mindenre azt mondhatjuk, ami nem vagy nem mindig volt, hogy van. Egyes cikkek hiánya rövid úton megszűnt. Igaz, hogy tanulni kell a kereskedést, hiszen mi mindig a vevőt képviseljük, a pénztárca várható tartalmát kell hogy mérlegeljük a rendelésnél. Nem vállalhatunk drága árukat, mert nem biztos, hogy elfogy. Ami meg a nyakunkon marad, az senkinek sem jó. De ha a vevőt képviselik, akkor mi az akadály? —fi~ Felhívás Gázszűrői A Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács illetékes osztályától kapott tájékoztatás szerint a TI- GÁZ az alábbiakról értesíti a lakosságot: Az éves terv szerint karbantartási és bekötési munkák miatt Monor nagyközség területén gázszünet lesz augusztus 22- én nulla órától augusztus 23-án 24 óráig. A fogyasztókat a gázszünetről írásban külön is értesítik. A tikkasztó melegben is helytállnak a forró kemencék mellei! az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat gyömrői dolgozói, így eddig a kánikulában is folyamatos volt területükön az ellátás, Naponta általában 45 mázsát sütnek. Herman Miklósné és Jurik Mária a kihűlt kétkilósokat rakja a szállítóládákba. Hancsovszki János felvétele Levelesládánkból A legrégibb term: a szív' Ilyenkor nyáron több helyen tartanak búcsút. Megjelennek a forgóhintások, a céllövöldé- sek és a sátrak sokasága, kínálják a búcsúfiát. Egyik fiú unokámtól kedves ajándékot kaptam: tükrös' mézeskalácsszívet. Sokszor forgolódtam én is a sátrak között, s megkapott egy mézeskalácsos sátor hangulata. Meg is kérdeztem a szeged-alsóvárost híres búcsún, hol készítik a gyönyörű süteményeket. Megtudtam, hogy a cégtulajdonos neve ifj. Kalmár Pál, s Monoron lakik a Dózsa György út 24. szám alatt. Tőle hallottam, hogy ez az ősi ipar egyesíti magában a konyhaművészetet és van benne valami a szobrászatból is. A vásárok és a búcsúk idejére ’ készülnek a szemrevaló mézeskalácsok. Ezeket nemcsak a bábsütő mintákban préselik cifrára, hanem mindenféle dísszel, tükörrel és versikével ékesítik. A legrégibb forma a szív. Ez megkönnyítette a vallomást. A fiatal lányok mindig büszkén és boldogan mutogatták, ha ilyet kaptak. Megtudtam a beszélgetés során, hogy hazánkban valamikor a XVI. században kezdődött ez az ipar. Központját Debrecenbe teszik. Ifj. Kalmár Páltól csak úgy vitték Szegeden a mézeskalácsremekeket, hiszen még ma is keresett búcsúfiák, ajándékok. Ügy érzem, megérdemli, hogy írjak róla innen Szegedről. Kívánom, hogy népszerűsítse, s vigye tovább e szép szakmát, mert művelői, sajnos, egvre fogynak. Pedig nagy kár érte ... Rudiseh Ferencné Szeged Csak tikkadoznak a hőségben Műgyepek a n íít ; ij kérgén N ézem a kánikulában tik- kadozó gyepet a parkban. Ütőn, útfélen kiég, kipusztul. Jó lenne — ha még nem jött — rá egy kis eső. Nem több, egy éjszakai vagy egy egy napos szép, csendes eső. Ám amott, annak már az is hiába. Kiégett. Csak egy-két gaz kandikál, virul közüle, szárát magasra tartva, leveleit szétterítve, mintha azt mondaná: Ember! figyelj rám, tanulni tőlem is lehet! Mit? Szívósságot, mélyebb gyökeret-eresztést. Ahá! TaJél jár-e az órás órája? / Őrzi az időt az öreg műhely A régi templomépületek mind az ég felé igyekeznek. Monor főterén a katolikus templom is felfelé tör, ezért aztán szinte megható, ahogy egy apró háznak volt mersze odaguggol,ni az oldalához, és dacolni a méretekkel, sőt, magával az idővel is. Áll, és meg sem rezzen a körülötte zajló változásoktól, a mindent benyelő betontól, üvegfalaktól és emeletektől. Igaz, az idővel jóban van a házikó: órásüzlet. § w Ahogy múlnak az évek, egyre szívesebben pihen rajta a szem, mert olyan ódon hangulatot áraszt, hogy az ember azt várja, egyszer csak odalibben elé egy régi novellából egy matrózgalléros kisgyerek, s betűzni kezdi a kopott cégtáblát: Ö. .-RÍ. .-ÁS... Bent üveglappal letakart asztal, falra akasztott vitrinek, kézközeiben felsorakoztatott műszerek. Kinder Mátyás órásmester miniatűr birodalma ez. A fal mellett, egy termetes asszony mögött még elférek én is. Az asztalra kerül egy ezüst zsebóra. — Hazajöttek a lányomék Franciaországból, ezt a vejem hozta azzal, hogy a múltkor a másikat is itt csinálták meg, hozzam már el ezt is. De gyorsan kellene, mert a jövő héten már utaznak is vissza... Meglesz? — Meglesz! — bólint a 71 éves mester, aki nemrég még úgy gondolta, most már elvonul pihenni, s nevelt fiának adja át a műhelyt, a tennivalókat is. A fiú az ő tanítványa, az új idők követelményeként, a kvarcórák javításához szükséges tanfolyamot is elvégezte, szakértő utódnak bizonyult — és behívták katonának. Kinder Mátyás pihenése tehát jócskán arrébb tolódott... — Pedig már szívesen abbahagynám a munkát. 1951-ben vettem át ezt az üzletet, Bi- luskáék segédje voltam itt, de bizony azt meg nem tudnám mondani, ki és mikor építette a műhelyt... Sokat változott a mesterség. Annak idején mi még minden apró alkatrészt kézzel esztergáltunk, ma az órásnak arany élete van, megkap mindent készen — csak a helyére kell tennie. Ri(tka órákkal nemigen találkozom, egy-egy Marvin vagy Schaf- hausen kerül olykor a kezembe. A legtöbben karórát, ébresztőórát hoznak — munkás- embernek ezek nélkülözhetetlenek, hát igyekszem rövid határidőt szabni a javításra. w A falon kakukkos órák, egy keskeny pulton két egyforma régi, barna asztali időméyő, az apró „kirakatban” villanyóra mutatja a pontos időt. Monor- nak ez a „városi órája”. A moziba sietek rápillantanak, és megszaporázzák a lépéseket. A sétálók csak megszokásból emelik fel a tekintetüket, aztán a karjukra pillantanak, öntudatlanul ellenőrizve: jól jár-e az órás órája? Jól jár, nem késik, nem siet. Őrzi az időt az öreg műhelyben, és őrzi az öreg műhely hangulatát.. K. Zs. Ián itt van a rejtély?! Ezek a vékony talajba vetett, új fajta füvek nem olyan tűrőképesek, mint a gazok? Ügy látszik. Szakember kéne, hogy megmondja. Kérdezzük, hiszen ó évtizedek óta kísérletezik: melyik a hő- és fagytűrő, melyik bírja jobban a taposást? Az biztos: ezek a gyepek aligha vetekedhetnének a lucernákkal. Hogy miért? Ezek a fehérjenövényeik — sokan nem tudják, csak a szakemberek —■ több méter mélyen eresztik gyökereiket a talajba, hacsak nincs alul homokkőpad vagy más igen kemény talajréteg, s megcsúfolva a kánikulát, valamilyen elfogadható zöld termést mégiscsak adnak. Akár meg is lehet kaszálni. A gyenge, piperkőc, örökké ” csak kísérletezgetett hobbikerti füvek, focipályagyepek viszont csak tikkadoznak a műkertek mű talaj kérgén.. Persze ezt is csak akkor tehetik, ha még egyáltalán feléleszti őket a harmat. F. I. Bezár a könyvtár A monori könyvtár augusztus 21-től szeptember 23-ig fűtéskorszerűsítési - munkák miatt zárva tart. Kérik az olvasók megértését, türelmét. Kulturális program Ecseren, pénteken 10 órától: nyitott ház, 18-tól: népi tánccsoport próbája Gombán, az autós kertmoziban, 21-től: Nyomás,, utána. Gyomron, a strand kertmoziban, 20.30-tól: A cápa. Monoron, 18-tól és 20-tól: A domb. Pilisen, 17.30-tól és 19.30-tól: Szaffi. Sülysápon, 19-től: a csillagászklub foglalkozása. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
