Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-15 / 191. szám
■ .»/»». I t i 1985. AUGUSZTUS 15., CSÜTÖRTÖK Nemzetközi tanácskozás Melioráció A Magyar Agrártudományi Egyesület, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség és a Magyar Hidrológiai Társaság rendezésében szerdán a Kertészeti Egyetemen háromnapos nemzetközi tudományos tanácskozás kezdődött a meliorációnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésében betöltött szerepéről. A tudományos ülést Soós Gábor, a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke nyitotta meg, majd Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes tartott előadást a meliorációs munkák hazai tapasztalatairól. A tudományos tanácskozáson hazai és külföldi szakemberek ismertetik a meliorációs munkák módszeréit és eredményeit. Az előadók többsége arra figyelmeztetett; a rendbehozott földeken a továbbiakban is nagy gonddal keli dolgozni az esetleges szakmai hiányosságok ugyanis a talaj újbóli leromlását idézhetik elő. Borászati cikkek kínálata Hordók nagy választékban Az idei szüretkor nem lesz gondjuk a szőlősgazdáknak, mibe szedjék a szőlőt, kezeljék, tárolják a mustot és a bort. A kereskedelmi vállalatoktól kapott tájékoztatás szerint bőséges lesz a választék mindenféle szüreti kellékből Mint a Hermes Áfésznél elmondták, a korábbi éveknél jóval több ajánlatot kaptak például hordók gyártására. A megrendelések alapján a gyártók folyamatosan szállítják az Áfész tíz budapesti üzletébe a hordókat, 40-től 150 literesig. Az alapanyag többnyire a jobb minőségű tölgyfa, de kaphatók, illetve szüretig kaphatók lesznek az olcsóbb, akácfából készült termékek is. A Róbert Károly korúti vetőmagboltban pedig már vásárolhatók a szerencsi Lenin Mgtsz budapesti részlegének kézi készítésű, igényes kivitelű hordói. A többi kádáripari termékből is bőséges választék várható: augusztus második felében Nemcsak másokra vonatkozik A vízcsap szárazon hörög A nyári kánikulában, amikor a természet fukarkodik a csapadékkal, alig van Pest megyei község ahonnan ne jeleztek volna .vízgondokat, de még a városokból, így a dinamikusan fejlődő harmincezres lélekszámú Dunakesziről is érkezett erről levél, frója amiatt panaszkodik, hogy kárba vész a drága vetőmag, szomjaznak a növények s kiskertekben, mert ■ az esőt is hiába lesi, s ha megnyitja a vízcsapot az csak szárazon hörög. A vízhiány sok éves gond, s már akkor is az volt, amikor még nem épültek lakótelepek — írja S. László, Kétségbeesve telefonál Ilyenek vagyunk, mi emberek, ha repedezik a föld a növények alatt, szidjuk az időjárást, hogy miért nincs már egy kis eső. Ha a fürdőszobában nem tudunk kezet mosni, a vízművek dolgozóira zúdítjuk haragunk áradatát. Hozzászoktunk a komforthoz, nehezen ' mondunk már le róla. Pedig amit nagyanyáink még elképzelni sem tudtak, az a mi gyerekeink számára már hétköznapi valóság. S így van ez rendjén. Csak valahogy a türelmünkkel, a megértésünkkel nincs rendben valami. Hiába halljuk, látjuk naponta a felhívást, hogy takarékoskodjunk a vízzel, úgy gondoljuk, az csak másokra vonatkozik. Ha megjövünk a piacról, tízkilós dinnyével, azon nyomban rányitjuk a csapot, mert ez a gyümölcs csak hidegen az igazi. S ha a közértből hazaérve gyorsan szeretnénk a hideg sörből egy pohárral, a csap alá dugjuk az üveget, mert úgy hamarabb lehűl, mint a frizsiderben. S míg mi órákig hűtésre használjuk a vizet — lehet, hogy éppen akkor —, a község másik végéből kétségbeesve telefonál az orvos a Vízművekhez: segítsenek, mert a páciens itt fekszik az asztalon törött lábbal, és nem tudom begipszelni. S amikor az egész napos lótá'- futás után otthon magunkra nyitjuk a zuhanyt amúgy komótosan, hagyva, hogy a kellemes vizsugár csapkodja a testünket, bizonyára nem gondolunk rá, hogy fönn a kilencedik emeleten a szomszéd nem tudja majd lecsutakolni szutykos porontyait. világban. Ismerősöm — aki az elmúlt nyáron turistaként Svájcban járt — meséli, hogy egy kisváros diákkollégumá- ban szállásolták el őket. A fürdőszobában meglepetés érte, amikor az itthon megszokott módon szeretett volna lezuhanyozni. A víz ugyanis nem zuhog csak úgy a vakvilágba, hanem bizonyos idő, után — amikor a fürdőző elkezdi magát szappanozni — leáll, s aztán majd a lemosa- kodáshoz ismét szolgáltatja a vizet. Arról már nem is beszélve, hogy mielőtt a ven- .dég nekifog a tisztálkodásnak, egy, szabályozó gombbal ,böál,T líthatja magáhak a kívánt nő- fokot, s nem folyik el több tíz liter víz hiába, amíg ugyanazt a hőt beállítja a hideg-meleg csappal. A berendezés és az automatika nyilván nem olcsó, de mindezt a példa kedvéért említettem, hogyan takarékoskodnak még a nálunk gazdagabb országokban is. Nagyanyánk a vödörrel A turista élménye Hajlamosak vagyunk azt hinni: a takarékosság a szegénység jele. Pedig, hogy mennyire nem így van, arra található bizonyíték szerte a S hogy vissztérjek a Dunakeszi vízproblémájára, az elmúlt tizenöt évben sok-sok tízmillió forintot költöttek a város vízbázisának fejlesztésére, de ugyanakkor a lakosság lélekszáma is alaposan megnövekedett. Mégis igaz, hogy az üdülési idényben területszakaszos vízellátáshoz kell folyamodniuk az illetékeseknek — bizonyos területeken a nap egy meghatározott időszakában működnek csak a vízcsapok, amit közhírré tétettek — mert bizony a település magasabban fekvő, illetve alacsonyabb területei között olykor még a 90 métert is eléri a szintkülönbség. S ezt a differenciát a nyári csúcsidényben is ki kell egyenlíteni, mert mindkét területen élőknek egyaránt vizet kell kapniuk. S ha a télen felhasznált mennyiséget átlagos vízfogyasztásnak tekintjük, akkor annak a meny- nyiségnek nyáron a két és fél, háromszorosát lubickolják el a lakók. Szinte hihetetlennek hangzik a mennyiség, amelyet Csaszkó György, a, PVCSV Dunakeszi kirendeltségének vezetője mond: a lakók majd két és fél hektoliter vizet fogyasztanak el naponta fejenként. Ha arra gondolunk, hogy nagyanyáink tízliteres zománcvödrével naponta csak néhányszor kellett a kútra menni, és az az egész családnak elég volt... Pedig még jól emlékszem, ők sem feküdtek le este piszkos lábbal, noha akkor még nem is volt mindenütt fürdőszoba. Antal Piroska érkeznek a boltokba a kármentők a különféle méretű kádak és a szőlővillák. A budakalászi Barkács áruházban a közelmúltban mutatták be a bátaszóki Kádár- és Faipari Szövetkezet kellékválasztékát, s tervezik, hogy a közeljövőben a Marx téri vetőmagboltban is rendeznék árusítással egybekötött bemutatót kádáripari termékekből. A szüreti kellékek közül lassan eltűnik a faputtony, ma már jobbára könnyűfémből, üvegszálas, illetve fröccsöntött műanyagból készülteket kínálnak, ezek jóval könnyebbek a hagyományos termékeknél. A Hermes Szövetkezet nemcsak a budapesti üzletekbe szállít, hanem a vidéki Afész-boltokba, szövetkezeti áruházakba, sőt több helyütt az iparcikküzletekbe is; a szőlősgazdák az országban csaknem 600 helyen vásárolhatják meg a szüreti kellékeket. Az Amfora Kereskedelmi Vállalat is felkészült a várható szüret előtti forgalomra; a korábbiaknál lényegesen több üvegballont, demizsont szereztek be. A ballonok 25-től 54 literesig kaphatók, illetve kaphatók lennének, ha a kiskereskedelmi partnerek rendelnének, vásárolnának tőlük. Amint ugyanis a vállalatnál elmondották: míg az elmúlt évekbén gyakorta hiánycikk volt az üvegballon, idén tele vannak ezzel a termékkel a raktárak, s mivel nincs hiány, a kiskereskedelmi partnereknek nem sürgős a szállítás. Az üvegballönak gyártása egyébként itthon oldódott meg, a Salgótarjáni Üveggyár kellő mennyiségű ballont állít elő, s az Amfora importból szerzi be a műanyag palástokat. A demizsonok egy része szintén Salgótarjánban készül, más részüket Bulgáriából imporTÖhb évén 'keresztül hiába keresték a vevők az üveglo- pókat az üzletekben, helyettük műanyagot kínált a kereskedelem, ez azonban nem vált népszerűvé. Az idén mintegy 80 ezer félliteres és egyliteres üveglopót importáltak, s egy kisebb mennyiséget hazai gyártásból szereztek be. Az egydecis, hordó alakú borospoharakból az Amfora tavaly 600 ezret hozott forgalomba, s a végén árengedménnyel árusították, így is nehezen adtak túl a mennyiségen. Mivel úgy ítélték meg, hogy a kereslet nagyon csekély, s ez a fajta borospohár már kiment a divatból, másfajta típusokat rendeltek. Most mintegy 8—10-fajta egydecis borospohár áll a 'Vásárlók rendelkezésére. , Kutatóintézet nyereségérdekeltségben Tudós és kereskedő egyszerre Alig valamivel több, mint öt esztendeje kelt Százhalombattán a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet alapító okirata, hosszú múltról tehát nem beszélhetünk. Az elmúlt évek azonban olyan sok várt és váratlan eseményt hoztak számukra, hogy nyugodt szívvel állíthatjuk: megjárták a hadak útját. Átélték például az indulás után a kivel és merre nehéz döntésének hosszú heteit, hónapjait, újabban pedig szembe kell nézniük azzal, hogy január 1-től — kutatóintézetnél szokatlan módon — a nyereség- érdekeltség gazdálkodásuk alapja. De vajon össze lehet-e egyeztetni a tudományos és a kereskedelmi szemléletet? A kutató képes-e egyszersmind a termelő fejével, gondolkodni? — Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Beszélgetőpartnerünk dr. Do- leschall Sándor igazgató volt. A kevésből mire ? — Tagadhatatlan, hogy az idén a vártnál sokkal több nehézséggel kell szembenéznünk, s bizony a legtöbbször hosszú és kemény viták után tudunk csak dönteni. De az élet, még akkor is, ha olykor kényelmetlennek találja az ember a karosszékét, nem áll meg, s tudjuk, hogy egyetlen lehetséges megoldás van: az alkalmazkodás. Ügy is mondhatnám: felvettük a kesztyűt. — Amit az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt dobott oda az egyik legfiatalabb vállalatának. — Igen, s ebben bizonyos mértékig a gazdasági kényszer játszott szerepet. Hiszen manapság, amikor a gazdálkodók többsége megnézi, mire költi kevés pénzét, érthető, hogy az . QKGTrnél, így ..döntöttek. ' ' — Ezzel mennyire változik meg az intézet szerepe a hazai szénhidrogéniparon belül? — Működési területünk az alapítás óta tisztázódott. Annak idején három elődünk: a Magasnyomású Kísérleti Intézet, a Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium, valamint a Gáztechnikái Kutató és Vizsgáló Állomás feladatait átvéve kezdtük meg önálló életünket. Az összevonással sikerült egy sor párhuzamosságot kiszűrnünk — egyébként a döntésnél ez volt az egyik legfontosabb szempont —, s arra számítottunk, hogy bizonyos kiemelt területeken az addiginál gyorsabban érhetünk el eredményeket. Ez azonban sajnos nem teljesen valósult meg, s ennek egyebek között az az egyik oka, hogy ebben a szakmában az emberek meglehetősen szűk területen /mozgó, speciális tudással rendelkeznek, ami egyszerűen nem konvertálható! Hadd jegyezzem meg, hogy ez a megállapítás csak a bányászatra igaz, a feldolgozásra nem minden esetben. — A néhány hónapja érvényben lévő nyereségérdekeltség, úgy gondolom, nem csupán formai változásokat jelent. Előtérbe kerülnek a gazdaságossági szempontok, tehát az, hogy elsősorban olyan tevékenységeket támogassanak, amelyek az átlagosnál több pénzt hoznak a kasszába. Nem megy ez a kutatás rovására? — Nagyon remélem,, hogy nem. Egyébként igaza van: most már fontos szempont egy-egy megrendelés teljesítésénél a nyereségességre való törekvés. Ha úgy tetszik, kényelmetlen helyzetbe kerültünk: amíg régebben a tröszttől kaptuk a megbízások nagy részét, s így a központi műszaki fejlesztési alapból fizettek nekünk, most közvetlenül az érdekelt vállalatokkal állunk szemben. Ám közismert, hogy az állami költségvetés olyan magas elvonásokat alkalmaz jelenleg, amely megfontolásra készteti a gazdálkodókat: a szűkösen csordogáló forintokból vajon mire költsenek. S emellett a műszaki fejlesztés a bérfejlesztés konkurrenciája. Azt tapasztaljuk, hogy néha a fejlesztést éppen emiatt igyekeznek a háttérbe szorítani, am! számunkra azt jelenti, hogy nem kapunk elegendő megrendelést. Az alap a minőség — ön az év elején a százhalombattai városi pártértekezleten szóvá is tette: az emberek egy részének munkájában 'bizönytálanság "’'Volt. Azóta mennyiben változott a helyzet? — Jelentősen, s ebben szerepe volt annak, hogy a kényszer felszínre hozta a megvalósítható elképzeléseket, s jelenleg a néhány hónappal ezelőttinél jóval kisebb gondokkal kell szembenéznünk. Már tavaly kidolgoztuk —akkor, amikor a nyereségérdekeltség még csak terv volt —, hogyan tudnánk erősebben megállni a lábunkon. Tanulmányoztuk más, hasonló feladatokat ellátó vállalatok tevékenységét is. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a kutatás és a fejlesztés mellett be kell indítanunk a kísérleti gyártást és a szolgáltatásokat. Ezek közül is elsősorban azokat választottuk, amelyekben a szellemi munkaigény a domináló. Kidolgoztuk pélHalálra fárasztott óriás harcsa A 70. Országos Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár szervezői számítva a nagy számú látogatóra, öt nagy éttermet és harminc büfét tartanak majd nyitva és ezeken kívül még számtalan, a mezőgazdasági nagyüzemek által működtetett söröző és lacikonyha áll majd a közönség rendelkezésére. Sajátos helyzetben lesz az idei OMÉK, mert a kilenc nyitva tartási napból öt ünnep, illetőleg munkaszüneti nap lesz. A vásár élelmiszer- üzletei azonban ezeken a napokon is — reggel 9-től este 7-ig — nyitva tartanak, így a vásárlóközönség ugyanúgy hozzájuthat bármilyen élelmiszercikkhez — a friss kenyértől a tej- és tejtermékekig — mint a munkanapokon. Bizonyára nagy sikere lesz a Mosonmagyaróvári Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet vajkrémének, amely natúr, fűszeres és édes ízváltozatban kerül a nagyközönség elé. Az ígéretek szerint a vásár idejére olyan mennyiséget szállítanak, hogy nem lesz hiánycikk belőle. E termék külön.- legessége, hogy hatszor nagyobb fehérjetartalmú a hagyományosan készült vajnál, ennek ellenére diabetikus készítményként is hasznláható az alacsony zsírtartalma miatt. A múlt évben még csak a soproni tejüzem gyártotta, de a nagy érdeklődésre való tekintettel Pécs és Debrecen is bekapcsolódott a gyártásába. Aki elfárad majd a kiállításon és a pénzét sem akarja költeni, de hasznosan és értelmesen akarja eltölteni az időt, jól teszi, ha beül az AGRO- TEK pavilonjába, ahol kényelmesen megnézheti filmen a legújabb importált mezőgazdasági erő- és munkagépek színes bemutatóját és szakmai tájékoztatóját. Itt a kiskerttulajdonosok is találnak maguknak érdekességeket, mert ugyancsak videón kapnak tájékoztatást a növényvédő szerekről és a legújabb gépekről. Eddig országunkban mintegy 220 ezer a kistraktorok száma, és az érdeklődés egyre inkább feléjük irányul. Sajnos a Szovjetunió nem állítja ki az idén legújabb kisgépeit, de Csehszlovákia bemutatja „Mini" nevű kistraktorját, a hozzá tartozó munkagépekkel és tartozékokkal együtt. Az eddig is népszerű TZ—4 K magyar kistraktoron kívül még egy négykerék-meghajtású 14 és fél kilowattos kisgéppel ismerkedhetnek meg a látogatók, amely MT8—050 típusszámon található a kiállításon. És végül érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy eddig még nem sikerült kifogni az óriás harcsát. Illetve egy hatalmas, 80 kilogramm körüli példány már hálóba akadt Tass térségében, de mire a partra húzták, nem volt benne élet. A reményt természetesen nem adták fel a halászok, minden szükséges intézkedést megtettek annak érdekében, hogy a következő példány az akváriumba kerülhessen. S. T. E. ★ Az OMÉK ’85 egyik érdekessége a 25-ös pavilon galériáján látható nemzetközi mezőgazdasági könyvkiállítás, amelynek gazdája a 35. évfordulóját ünneplő Mezőgazda- sági Könyvkiadó Vállalat. A szocialista mezőgazdaság fejlődése tükröződik e bemutatón a szakirodalom tükrében. Nyomon követhetjük, hogyan tartott lépést a kiadáspolitika a gyakorlattal, és felvillanni láthatjuk a jövőt: a videokazettával kiegészített és mágnesszalagon vagy lemezen rögzített információkat tartalmazó olvasható, hallgatható, vetíthető szakkönyveket. dául a kőolajkutak fúrásánál nélkülözhetetlen öblítőiszap és cementadalék receptúráját. Ezt eddig importból hoztuk be. Emellett tizenkétféle intermedier és késztermék gyártására készültünk fel, ezek közül majd a leggazdaságosabbakkal foglalkozunk. Jellemző, hogy valamennyiből csupán évi néhány száz tonnára van igény, ám az áruk százezertől milliós nagyságrendig változik. — Mi a biztosíték arra, hogy a felhasználók a magyar ter-r méket részesítik előnyben a külföldivel szemben? — Egyrészt a kényszer, hiszen a behozatal korlátozott. Másrészt remélhetőleg termékeink minősége eléri, vagy meghaladja a konkurrenciáét. Persze tapasztaltunk negatív jelenségeket is. Megtörtént, hogy az egyik külföldi gyártó addig szorította le a saját árait, amíg mi — lépést tartva velük — megszüntettük a gazdaságtalanná vált termék készítését, s akkor, ismét egyedül maradva a piacon, az említett cég újból emelte az árat. A határokon túl is — A verseny tehát kemény, s az idén az itteniek léte, közérzete most már attól függ, lesz-e elég nyereség. Nos, mit válaszolhatunk erre a kérdésre? — Egyelőre még nem tudom. Az tény, hogy akad egynéhány olyan tevékenység, amelyet csak mi végzünk az országban, s akkor is fenn kell tartanunk, ha éppen nincs megrendelés, A szakembereket nem ereszthetjük szélnek. Ilyen esetekben szeretnénk találni valamilyen puffer szerepet betöltő munkát számukra. Tervezzük például, hogy a Szovjetunióból vásárolt technológiát alkalmazva, á fúrásnál használt béléscsövek javítását elvállalnánk. S folytatva a gondolatmenetet : most már befejezzük azokat a prog- ramökat is, amelyekbe az elmúlt esztendőkben rengeteg pénzt öltünk. Emellett egy sor belső intézkedést is végrehajtottunk. Megszüntettük az osztályokat, jelenleg csak főosztályok vannak, s áttértünk a team-rendszerre, ami azt jelenti, hogy az adott feladatra alakulnak a csoportok. A főosztályok pályázhattak Is, olyan munkákat kellett keresniük, amelyekre jövőre már kaphatunk megrendelést. Az elbírálás volt az alapja az idei béremelésnek. Ha nem teljesítik vállalásukat, prémiumelvonás jár. Ebben az évben már az igazgatóhelyettesek jutalma is attól »függ. hogy mennyire zökkenőmentes a team-rendszer. Ennek egyébként amolyan mellékhatása, hogy kiderült, kiket nem vesznek be a csapatba a többiek, azaz: kivel elégedetlenek munkatársai. S még egy dolog: megszabtuk, hogy mekkora, úgynevezett fedezeti összeget kell a főosztályoknak havonta megtermelnie, ettől függ az •ottaniak mozgóbére. — Ez a jelen. És a jövő? — Elhatároztuk, hogy egyetlen süllyedő hajó utasainak sem dobunk mentőövet, tehát mindenki az idén megmérettetik. Ennek függvényében döntünk majd, de meg kell hogy mondjam, sok a bizonytalanság. Egy biztos: a munkánkra szükség van, s a jövőnk döntő mértékben attól függ, hogy a vállalatoknak lesz-e pénze. Persze kutatjuk az újabb lehetőségeket is. Szeretnénk például a külföldi munkákba is bekapcsolódni, határainkon túl ugyanis a konkurrenciánál általában olcsóbbak vagyunk, de nagy hátrányunk a lassúságunk. Ennek a fő oka, hogy műszerezettségben, felszerelésekben 10—15 évvel a világszínvonal mögött vagyunk. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a hazai szénhidrogénipar merre fejlődik, s már most megkezdtük a felkészülést az elkövetkező évekre — mondotta dr. Doleschall Sándor, a Magyar Szénhidrogénipari Kutató- Fejlesztő Intézet igazgatója. Furucz Zoltán
