Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

A mikéi gyerekeknek Kinőtték a valkói általános iskola régi épületét a gyerekek. Tavaly kezdték el építeni a szomszédságában a tágas, több­szintes újat. Jelenleg a belső szerelési munkákat végzik, a világítási és a vízhálózatot készítik. Haucsovszki János felvétele Alkotmányunk ünnepén Alkotmányunk ünnepét Gö­döllőn több napos rendezvény- sorozattal tesszük emlékeze­tessé. A programok egy ré­szét a Petőfi Sándor Művelő­dési Központban láthatjuk. Ki­állítások egész sora várja az érdeklődőket Augusztus 18—20. között te­kinthető meg a következő há­rom. A II. magyar rovásírási kiállítás a Gödöllői Galériá­ban lesz. Barcza Zsolt fotóri­porter képeit az V. Galga menti népművészeti találko­zóról az előcsarnokban lehet megnézni. Az országos szobor- pályázat szabadtéri műalko­tásra címmel makettkiállítás látható a művelődési központ 11-es termében. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus és a Gödöllői Városi Tanács által meghirdetett pályázat a Ba­rátság ligetbe felállításra ke­rülő alkotásokra irányul. A bemutatandó anyagot a hely­színen véleményezni is lehet. Augusztus 19—20. között a művelődési intézmény 3—4 termében a gödöllői kertbará­tok terménybemutatója lesz. Ugyanekkor találkozhatunk Kárim Lotfi iráni szobrász- szál. ! Augusztus 1'9-én este hét órakor a művelődési központ színháztermében az NSZK-be- li treisi Sängervereinigung férfikar és a Gödöllői Városi— Egyetemi Vegyeskar hangver­senye kezdődik. Vezényel Wal­ter Jung és Üjváry Géza. Es­te nyolckor utcabál lesz a Smog együttes muzsikájára. És ekkor lehetünk tanúi annak az eseménynek, amit Gödöllő, még nem látott. Szépségkirály­nő- és szépségkirály-válasz- tást tartanak a város vállalko­zó szellemű fiataljai között. Augusztus 20-án az Alsó­parkban folytatódik a Haza­fias Népfront városi bizottsá­ga és a városi tanács rendez­vénysorozata. Délelőtt tíz órá­tól MHSZ-bemutató, halászlé- főző-verseny kezdődik. Az utóbbira, valamint a Gödöllői legek című produkcióra és a kutyaszépségversenyre előze­tesen is lehet jelentkezni, augusztus 17-ig a városi nép­frontbizottság irodájában. A legek műsorára a legjobb éne­kesek, szavalok is jelentkez­hetnek, valamint bárki, aki a közönség számára is érdekes mutatványt képes nyújtani. Az ebbarátok figyelmébe pe­dig azt ajánljuk, hogy nem kell fajkutyának lennie a ked­vencnek, ha próbát szeretné­nek tenni vele. Elegendő csak az oltási igazolvány felmuta­tása. A legek bemutatója és a ku­tyaszépségverseny délután kettő órától látható. Később térzene kezdődik. A Diana Há­ziipari Szövetkezet népszerű termékeinek bemutatója és vására lesz ezzel együtt. Dél­után négy órakor kezdődik a politikai nagygyűlés, amely nek szónoka Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnö- ke lesz; Most sem marad el a hagyományos új kenyér átadá­sa. A Zöldmező, a Galgamen ti és a Szilasmenti termelőszö­vetkezet adja a ropogós vek­niket az odavaló népviselet­be öltözött lányok kezéből. A nagygyűlés után a Budapesti Műszaki Egyetem Kerekes néptáncegyüttese ad műsort. Este hatkor a Heppiend bo­hóccsoport szórakoztatja gyerekeket. Fél nyolctól a fel­nőtteké a színpad. A budapes­ti Vidám Színpad művészei szerepelnek. Kilenc órakor szabadtéri vetítés lesz, a Sár- kányölő című amerikai ka- , landfilmet játsszák. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 190. SZÄM 1985. AUGUSZTUS 14., SZERDA Um csavarognak, dolgoznak Hadd ismerkedjenek a munkával Ajándékra, ruhára, tanszerre Javában tart a nyári szünidő. A parkok, filmszínhá­zak, játéktermek szinte állandóan népesek a gyermek­hadaktól. Sokan kulccsal a nyakukba akasztva csava­rognak céltalanul s idejükkel nem tudnak mit kezdeni. Hogy melyik gyerek hogyan tölti a vakációt, az nagy­részt a szülői indíttatástól függ. Szerencsére nem kevés azoknak a felnőtteknek a száma, akik számon kérik, merre járt, mit csinált napközben csemetéjük. Sőt, akad­nak, akik dolgozni küldik a gyereket. Hadd ismerkedjen meg a munkával. így történt ez Braun Mártá­val is, akivel az ikladi Ipari Műszergyár motorgyáregysé­gében beszélgettünk. Márta ősztől kezdi a harma­dik évet a gödöllői egészség- ügyi szakiskolában. A szép ar­cú, barna hajú kislányt az édesanyja hozta be a gyárba. — Anyukámtól már koráb­ban is sokat hallottam erről a munkahelyről — mondja Már­ta.— De igazán csak akkor ismertem meg, amikor tavaly itt dolgoztam. — Miért nem a tanulmá­nyaidhoz közel álló elfoglalt­ságot választottál? — A kötelező termelési gya­korlaton már túl vagyok. Ügy gondoltam, kórházban lehetek még eleget. Az sem mindegy, hogy elég fél órával a munka­kezdés előtt elindulnom ott­honról, hogy idejében beér­jek, ugyanis itt lakunk Ikla- don. — Milyen feladatokat bíz­nak itt rád? — Korábban adagolnom kel­lett horonyszigetelőket, az­tán fázisszigeteléssel foglal­koztam. — Mennyit keresel az itt töltött egy hónap alatt? — Körülbelül 2500 forintot. — Mire költöd? — A nővérem rövidesen férjhez megy. Nekik szeretnék ajándékot vásárolni az eskü­vőre. A maradék pénzből pe­dig egy divatos ruhát szeret­nék, esetleg butikból! Dúsa Mária éppen gyártási számokat ütött be a terméke­ket kísérő lemezekbe, amikor — ugyanebben a gyáregység­ben — megszólítottuk. — Nemcsak ezt a munkát végeztem — feleli érdeklődé­sünkre a komoly, szemüveges kislány. — Előfordult, hogy a motorok összeszerelésében segédkeztem. — Nem volt nehéz munka? — Nem, csak kissé bonyo­lult. Eredetileg arról volt szó, hogy irodába kerülök, de vé­gül ide osztottak be. — És? Bánod talán? — Cseppet sem! Itt még jobb, mert nem lehet unatkoz­ni. — Hogyan kerültél a gyár­ba? — Édesanyám említette egy ismerősének, aki a közelünk­ben lakik Túrán, hogy szeret­nék munkát vállalni a nyá­ron. ö, azaz Benkó Mihályné, aki itt dolgozik, ajánlotta, hogy ehhez a vállalathoz jöj­jek. — Először dolgozol? — Igen. Augusztus 15-ig le. szék itt, reggel nyolctól dél­után négyig. A felnőttek na gyón kedvesen fogadtak, ami­re, megmondom őszintén, nem számítottam. — Hol tanulsz és hányad­éves vagy? Iáját riasztottak, libát fürcsztcttek Mézes-mákos kukorica, meseszó Erdélyből érkezett bará­tómnak mutattam be az el­múlt hét közepén Palóc-or­szágot. Megnéztük egyebek között Szirák, Buják, Pásztó, Hollókő, Szécsény, Balassa­gyarmat, Mohora nevezetessé­geit. Beszéltünk az itt élő emberek gondjairól, örömei­ről, amelyek azonosak a Gal­ga mentén élők gondjaival, örömeivel. Napjuk nagy ré­szét a munka tölti ki, ám a dimbes-dombos vidék gyön­ge minőségű földjei másféle termelést követelnek meg, mint a mieink. Nem fóliáz­nak, nem kertészkednek, gyü­mölcs is kevesebb terem, ám az állattenyésztésük a háztá­ji ágazatban jelentősebb. Mohorán, Becskén és több más községben sok kerítésen volt olvasható az íráshoz nem szokott kezekkel rajzolt hirdetés: Liba van eladó! És Valóban gyakran találkoztunk libafalkákkal. Negyven-ötven liba legelészgetett a házak előtti széles árokparton, _ s több száz a falvaktól távo­labbi folyók mellett. Kelengyéjük gyarapodott Fél évszázaddal ezelőtt a mi falunk kislányainak is a libaőrzés volt a legfőbb dol­guk kora tavasztól késő őszig, iiévizgyörkön a Forrásokon kialakított libalegelőn sok-sok falkát őriztek apró lányok és fiúk, akikre a család már a sárga pihés kislibát rá merte bízni, s ezek a kis emberkék vigyázták, őrizték a sokszor hangos jószágot addig, amíg tömőbe nem lehetett azokat fogni. A lánygyerekek tudták, hogy a vetett ágyhoz szüksé­ges dunnához és a hat cifra vánkoshoz nekik gyűlik a toll, az ő kelengyéjük gya­rapszik, s ők is fosztották meg azt a téli estéken mézes­mákos kukorica és édesany­juk meseszava mellett. Pásztor-kiráíy Kövesdi Jánosné, Angyal Jánosné, Szovics Pálné és a többiek, akik ma már nagy­mamák, biztosan sokat tud­nának mesélni közös liba- pásztorkodásunkról. Most is előttem van a kép, ahogyan ezek a korombeli pajtások ko­ra reggel vékony kartonru­hácskában már zavargóztak, forogtak, táncoltak, daloltak, hogy felmelegedjenek és hogy a játék segítségével köny- nyebben múljék az idő. De ez a játék nem lehetett a mindent felejtő órák sora, hi­szen gondolni kellett a libák­ra is: fűben gazdag legyen a legelő, inni is tudjanak az ál­latok, és fürödhessenek, ha arra támad kedvük. Riaszta­ni kellett a héját, mert ha egyet is elvitt volna a libák közül, bizony este szidás, eset­leg verés helyettesíti a vacso­rát. Azt el kell ismerni, hogy a gyerekmunkák között a leg­kedvesebb a libák őrzése volt. Nagy élményt, s nagy lehető­séget jelentett, hogy a gyere­kek egymás között voltak, nem perlekedett velük a szü­lő vagy nagyszülő, s a jószá­gok sem kívánták az állandó törődést. Lehetett játszani, a játék nyújtotta örömben ábrándozni, álmodozni. — Megválasztottuk mi a li­bapásztorok királynőjét — emlékeznek velem társaim —, megrendeztük a gyereklagzit. Milyen szép koszorút kötöt­tünk mezei virágok sokaságá­ból. És hogy próbálgattuk a táncot, amit a felnőttektől lestünk el, vagy éppen pár esztendővel idősebb testvé­reinktől. Sokszor játszottuk a Libus- káim, gyertek haza című já­tékot is. Hessegető vers — Libuskáim, gyertek ha­za! — kiáltotta a gyerekgaz­da. Nem megyünk, félünk! — zengte a kórus. — Mitől? — Farkastól! — Hol lakik? — Berekben! — Mit csinál? Mosakszik. Mibe mosakszik? Arany lavórba! — Mibe tö­rülközik? — Arany törülkö­zőbe! — Libuskáim, gyertek haza, pampuska evésre — vagy valami más hasonlóra hívta társait a játékvezető, mire a csapat lány és fiú futni kezdett, a farkas pedig elkapott közülük egyet-egyet. Mennyi kiszámolót, mennyi gyerekmondókát soroltunk. Ha feltűnt a héja, harsogott a hessegető versecske: — Héja, héja, lakatos, / Látom lábad ripacsos. / Ne vidd el a má­séi, / Csak az uraságét! / Fúj uk, egyre hangosabban a mondókát egészen addig, amíg a héja el nem tűnt a látha­tárról. Evésre is tudtuk biztatni a libákat, volt erre is mondó- kánk: — Siess, libám begyet rakni, / Hazamegyünk tüzet rakni, / Vizet odatenni, t Má­koscsíkot főzni. I Ha a liba nyaka tömött volt, hogy majd szétszakadt, akkor dicséretet kaptak a libapásztorok. Seres hajnalon Hiányoznak a hófehér :i- bafalkák, s hiányoznak a li­bapásztorok is. De ha liba­pásztor esetleg akadna, ugyan ki vállalkozna a liba tömésé­re? Mert ez volt az igazi munka, deres hajnalon, hó- fúvásos este tömni a libát, aminek az eredménye hozta létre az értéket, a májra hí­zott kövér libát, amit vártak a piacon az úriasszonyok. Fercsik Mihály — Debrecenben, a Svetits gimnáziumba járok, ősszel második osztályba megyek. — Voltál-e már nyaralni az idén? Még nem. Azt tervezem, hogy ha itt befejezem a mun­kát, elutazom Siófokra, az­után megyek az iskolába és segítek a takarításában. Dél­utánonként kirándulásra is jut azért idő. — Te azután körültekintően megszervezed a nyarad! A ke­reseteddel mit tervezel? — Az iskolában havonta kétezer forintot kell befizetni a tandíjra és egyéb célokra. Az első hónapot fedezi a fize­tésem. De tankönyvre és más iskolaszerre is szükség van, s a maradék arra nem lesz elég. A szüleimnek kell még kipótolni. ■li Kiss Miklóssal az SLM-mű- helyben beszélgetünk. A hatá­rozott szavú fiú egy budapesti híradásipari szakközépiskola diákja, ö is másodikos lesz az ősszel. Itt, a gyárban töltötte a termelési gyakorlatot, de ahogy az letelt, úgy határo­zott, hogy marad még egy hó­napot. — Kéll á pénz — mondotta' komolyan. — Drágák az isko­lai holmik és sok mindenre van szükség. Gondoltam, meg­keresem az árát. — Talán neked is dolgozik itt ismerősöd vagy rokonod? — Igen. Édesanyám és édes­apám is. — Hol laktok? — Versegen. Azért is válasz­tottam ezt a gyárat, mert ez van hozzánk a legközelebb. Ha iskolába megyek, fél ötkor kelek minden reggel. Most ki­csivel tovább alhatok. — Így képzelted el a mun­kát valamikor? — Nem egészen. Kicsit ér­dekesebbnek gondoltam. — Jelenleg mi a dolgod? — Az armatúrák felszerelé­sében segítek. — Mit fogsz majd szeptem­berben mesélni, hogyan telt el ez a hónap? — Jól éreztem magam a műszergyárban. Szeretnék jö­vőre is idejönni dolgozni! Garamvölgyi Annamária Miígyepek Nézem a kánikulában tikkadozó gyepet a park­ban. Ütőn, útfélen kiég, ki­pusztul. Jó lenne — ha még nem jött — rá egy kis eső. Nem több. egy éjszakai vagy egy egynapos szép, csendes eső. Am amott. an­nak már az is hiába. Ki­égett. Csak egy-két gaz kandikál, virul közüle, tzá­rát magasra tartva, leveleit szétterítve, mintha azt mondaná: Ember! figyelj rám. tanulni tőlem is lehet! Mit? Szívósságot, mé­lyebb gyökeret eresztést. Áhá! Talán itt van a rej­tély?! Ezek a vékony ta­lajba vetett, újfajta füvek nem ' olyan tűrőképesek, mint a gazok? Ügy látszik. Szakember kéne, hogy meg­mondja. Kérdezzük, hiszen ő évtizedek óta kísérlete­zik: melyek a hő- és fagy­tűrő, melyik bírja jobban a taposást? Az biztos: ezek a gyepek aligha vetekedhetnének a lucernákkal. Hogy miért? Ez a fehérjenövény — so­kan nem tudják, csak a szakemberek — több méter mélyen eresztik gyökereiket a talajba, hacsak nincs alul homokkőpad vagy más igen kemény talajréteg, s megcsúfolva a kánikulát, valamilyen elfogadható zöldtermést mégiscsak ad­nak. Akár meg is lehet ka szálni. A gyenge, piperkőc, örök ké csak kísérletezgetett hobbikerti füvek, focipálya- gyepek viszont csak tikka- doznak a mükertek műta- lajkérgén. Persze ezt is csak akkor tehetik, ha még egyáltalán feléleszti őket a harmat. —fi Motort tekercsel Hiánypótló, fontos tennivaló­ra vállalkozik a gödöllői Ve­gyesipari Szövetkezet tekercse­lőüzeme. Nemcsak Gödöllőről, hanem Vácról, Budapestről, Dunakesziről is kapnak meg­rendeléseket, hiszen a pár száz wattos villanymotorok teker­cselését éppúgy megoldják, mint a negyven-negyvenöt ki- löwatt teljesítményűét. Évente mintegy egymillió forint érté­kű munkát vállal fel a négy- szemelyes műhely. Turmixpor Hamarosan néhány újabb termék hagyja el a kerepes- tarcsai Szilasmenti Termelő- szövetkezet élelmiszeripari főágazatának kísérleti labo­ratóriumát, ennek nyomán megkezdik az úgynevezett turmixporok gyártását. Egy­előre a kókusz és a karamell ízesítésű porok előállításával foglalkoznak majd. KSlg M 6 lrÜBS Majmok bolygója. Színes, amerikai sci-fi. Csak 4 órakor! Piszkos munka. Színes, szinkronizált ausztrál western- film, 6 és 8 órakori Jegyzet Kell még több ennél? C sak azt szeretném el­mondani, hogy újabb bizonyítékot találtam a női nem nélkülözhetetlenségé­re a hétköznapok során, amelyet egyes ellenkező nembéliek olykor nem átal- lanak vitatni. Utazunk a vonaton. Az út hosszú, mindenki minden­kivel csevegni kezd az el­ső közös félóra után. A gyerekek a kólásüvegen osztozkodnak, a felnőttek is bőven találnak témát — csak egy fiatalember nall- gat a fülke sarkában Az­tán róla is kiderül, hogy csak azért nem kapcsolódik be a beszélgetésbe, mert nem tud magyarul Moso­lyog. bólogat — de semmi­hez nem tud hozzászólni — nincs közös nyelv. Mígnem egyszer csak az utazótársaság férfi tagjai­nak egyike kinyit egy ké­peslapot, amelynek dupla oldala van színes fotókból, és valamennyien csinos hölgyek, méghozzá minden ízlést kielégítendő, akad magas barna töltöttga­lamb szőke, merész tekin­tetű fruska, álmodozó pil- lantású szende. Azonnal indul a körkérdés: kinek melyikük tetszik a legjob­ban? És az idegen ajkú fia­talember azonnal tudja, mi­ről van szó Választ és ma­gyaráz, neki is magyaráz­nak, itt minden férfi min­dent ért, itt nyilvánvaló: a női nem puszta létezése al­kotott egy nemzetközi nyelvet. H át kell nekünk még en­nél több? Hát van ne­künk még miért küzde- nünk? K. Zs. ISSN 0133—1957 (GödMlői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom