Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-09 / 186. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 9., PÉNTEK Len(ui) vagy nem fen(m)? iyíft terep a kezdeményezőknek j Mostanában gyakran panaszkodnak gazdasági vé- £ zetők a szabályozók kiszámíthatatlan változásaira, a £ piac szeszélyeire. Ez — egy bizonyos határig — iermé- í szeles, hiszen aki hosszú-hosszú éveken keresztül meg- í szokott egy állandó környezetet, munkatempót, az ne- % hezen vált nagyobb sebességre. S erre nem is minden- $ kiben van meg a szándék, a képesség... Részben en- % nek tulajdonítható, hogy bár a vonzáskörzet mezőgaz- dasági üzemei általában fejlődtek az utóbbi években, 0 de a korábbinál eltérőbb mértékben: nagyobbak lettek í közöttük a különbségek. A sülysápi Tápióvölgye Termelőszövetkezet régebbi nehézségei, belső gondjai meglehetősen közismertek a vonzáskörzetben. Mérlegadataik, eredményeik azonban azt bizonyítják, hogy hamar kiheverték a bajokat. Az új szakgárda dinamikusan látott munkához, s az általuk diktált ütemet vállalták a beosztott dolgozók is. Azóta szinte nem volt év, hogy ne érkezett volna hír tőlük valamilyen új próbálkozásról, kísérletről. Tavaly például máktermesztéshez láttak... — Az idén mennyit vetettek? — a kérdést nem minden célzatosság nélkül tettem föl Vermes Győző általános ein ökh ely ettesnek. — Semennyit. Pedig ígéretes volt a próbálkozás, meg is birkóztunk a feladattal, de olyan értékesítési gondokkal találtuk szemben , magunkat, hogy"''az idén inkább, lemond- tűrik á máktermesztésről. A megyeszerte elismert szakember persze nem ok nélkül vívott ki tekintélyt magának a mezőgazdák körében. Ezúttal is volt a tarsolyában újabb ötlet, ami szerencsésen kapcsolódott a szövetkezet, illetve a GITR koncepciójához. Az idén lennel .bővítették az általuk termesztett kultúrák listáját. — Korábbi munkahelyemen már foglalkoztam a lennel, de akkor még nem voltak érettek a feltételek. Most, hogy a napraforgó csillaga leáldozóban van, keresnünk kell helyette — idejében — egy jövedelmező ipari növényt. Most éppen fölfelé ível a repce pályája, de hosszú távon azzal sem lehet számolni. A százhúsz hektáros vetőmagnak termesztett őszi árpánknak is más előveteményt szántunk — avat be a kulisszatitkokba Vermes Győző. — Közben Szolnokon, a GITR-nél dolgozó kollégákról megtudtam, hogy a nyugatnémetek nagyon érdeklődnek a len iránt, érdemes lenne fölfuttatni, hiszen az árajánlataik is kedvezőek. A " vállalkozásra, a kockázatvállalásra a sülysápiakat sohasem kellett biztatni, ezúttal sem. Persze azért a kötelező óvatosságról sem feledkeztek meg — egyelőre csak 132 hektárt szakítottak ki erre a célra. A vetőmagot a termelési rendszertől és a Hungarodrogtól ingyen kapták. — A nyugatnémet partner Hella fajtának nevezte el, ő maga állította elő a rost- és az olajlenből. így a magját különböző diabetikus ételek készítéséhez, a - 80—90 cen ti-■ méteres szalmáját pedig az azbeszt kiváltásához tudják felhasználni — magyarázza Vermes Győző. De hozzáteszi: — Nemcsak ez az üzlet a dologban. — A megrendelő mind a mag, mind a szalma mázsájáért ezerötszáz forintot fizet, vállalja a szállítást is. Ha azt számoljuk, hogy a hektáronkénti 20 mázsás átlagtermés — ami elérhető — 30 ezer forintot jelent, nemigen találnak olyan növényt, amely jelenleg ezt garantálná. — De ebből még nyilván le kell vonni a költségeket: a technika árát, a növényvédelem rezsijét. — A len a többi kultúrához képest igényiélen növény. A vetés után, amely a meglevő gépeinkkel elvégezhető, alig igényel művelést.. Sőt a nyugatnémet partner kifejezetten irtózik a vegyszerektől, náluk már gyakorlat, követelmény a méreg nélküli növ énytermesztés. A szakembernek más érvei is vannak a len mellett: tápanyagigénye viszonylag alacsony, a napraforgóénál mindenképp kevesebb, s a Sülysáp környéki löszhátokon kifejezetten jól érzi magát. Igaz, a napokban kezdődő aratás eredményeként még csak 15 mázsa körüli átlagtermésre számíthatnak, de biztosak benne, hogy ezt jövőre növelni tudják. Egyelőre szándékuk szerint kettő- száz hektárra növelik a vetésterületét, hiszen a nyugati megrendelő lenszalrria-feldol- gozó gyárának építése sem fejeződött be. Beszélgetésünk végén még egy nem kifejezetten szakmai kérdés is kikívánkozott belőlem: — Hogyan fogadta, fogadja a szűkebb és tágabb szakmai környezete ezt az újabb próbálkozását? — Itt a téeszben megszokták már, hogy ilyen vagyok, így ismertek meg. Együtt szurkolunk, ‘hogy slkéFüljöh. A másutt dolgozó kollégák meg?... Mindenütt próbálkoznak valamivel. Ugyanaz a cipő szorít mindannyiunkat. Végül is tehát a cikkünk feleimében föltett kérdés: Len vagy nem. len? Lenni vagy nem lenni? — nem any- nyira drámai, mint gondolnák, hiszen sem a sülysápi Tápióvölgye, sem más, vonzáskörzetbeli tsz sorsa nem egyetlen ötlet, kísérlet eredményétől függ. Attól viszont biztosan, hogy ezeknek a próbálkozásoknak, kezdeményezéseknek hol, mennyire adnak szabad terepet, a vállalkozóknak megbecsülést. Enél- kül ugyanis a legjobb mag is terméketlen talajba hull... Vereszki János Ön kire kíváncsi? Egy megszállott hivatásszerető — Hát hogyne segítenénk a mi újságunknak! — mondják a monori főtéri hírlappavilonban, s ötletünknek ez a fogadtatása olyan jólesik, mintha hájjal kenegetnék az embert. Kérésünk pedig az: tolmácsolják az aznap legelsőként Pest Megyei Hírlapot vásárlónak, hogy szívesen teljesítenénk a kívánságát, s ha megjelöli, ki az, akiről többet szeretne tudni, akiről olvasni szeretne lapunkban — mi felkeressük, bemutatjuk. Hamarosan meg is érkezett a válasz: Léber János, az Ady utcai iskola tanára azt szeretné, ha Ellenpacher Lajost, a monori állomásfőnököt szólaltatnánk meg. Minden különösebb apropó nélkül — csak mert érdekli öt a felelősségteljes munka, s az ebben a munkában helytálló ember. Eilenpacher Lajos kedélyét ismerve, azt várom, hogy jó- ízűt nevet majd, s elsüt egy tréfát személyét meg a választást illetően, de éppen gondok közt találom, homiqkráncolva integet: foglaljak helyet az irodában, amíg lebonyolít egy telefont, s azonnal jön utánam. Jön is és dohog: — ... az ember ilyenkor a legszívesebben ki se lépne az ajtón ... Már fél órát késik a mátészalkai vonat a vágányzár miatt, a sok utas itt türelmetlenkedik, s rémes érzés azt hallani, hogy „mert ezek mindig késnek!” — Vagyis nem jó vasutasnak lenni? Allomásfönöknek pedig különösen nem? Most már nevet. — Na, erről azért szó sincs. Most nem tudom szó szerint idézni, hogyan is fogalmazták a kollégák Moldova Györgynek, de valami ilyesmi hangzott el: a vasútnál azok maradnak meg hosszú évekig, akik vagy bolondok, vagy megszállottan hivatásszeretők. Ne vegye dicsekvésnek, ha az utóbbiak, közé sorolom magam. Nekem a vasút: az életem nagyobbik része. Amint az életút elbeszéléséből kiderül. valóban az. — Édesapám vasutas volt. Elesett a második világháborúban, es anyám kínkeservesen igyeKezett felnevelni az öcsémet - -és engem,- - ■ nagyon nyomorúságos körülmények között éltüpk. Tizenegy éves voltam, amikor kaptunk a felkínált lehetőségen, s 1949-ben már a MÁV békéscsabai fiúnevelő intézetében kezdtem az új tanévet. Csak a nyári vakációkra jártam haza. Az intézetben mindent megadtak nekünk: a zoknitól a közösségi programokig. Furcsa korszak volt az, gyerekként nekem úgy tűnt, mintha mindig íinnep lenne: vasutas-egyenruhában jártunk, mindenütt transzparensek lengtek, valamit folyton éljeneztünk és tapsoltunk... Mi különvonattal bejártuk' az egész országot, ami jó dolog volt. abból nem maradtunk ki. Mégis: amikor általános iskolai tanulmányaimat befejezEgy posztpesszimista gasztronómiai törvény szerint: minél keményebb a vaj, annál puhább a kenyér, amire kenni próbálják. Persze van, akinek a vaj nélkül is meggyűlik vele a baja, túlságosan keménynek, vagy nem eléggé szikkadtnak, esetleg „sá- padtnak” avagy égettnek véli. 1 Újsütetű szolgáltatás? Ha a péknek rossz napja van A szolgáltatások legújabb- kori diadalmasan bővülő történetében megszülétett a burgonya- és kukoricapelyhes, tartós, rozsos, alföldi, stb. kenyér. Tudnak-e készíteni ilyen széles választékot a fehérárukból, vagy konkurenciát jelentenek a magántulajdonban levő pékségek? — tettem fel a kérdést az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat monori üzeme vezetőinek, Hegyesi Sándornak és Darabos Attilánénak — Sütőüzemünk alföldi és ígynevezett normál kenyeret veszít. Próbálkoztunk az omlós búzakorpás kenyérrel is, ie nem volt nagy sikere, így aztán leálltunk a sütésével. Egyenletes ellátást igyekszünk teremteni Monoton, Gombán, Bényén és Káván, de van úgy. hogy segítenek gyömrői, mag- ¥>di vagy ecseri kollégák. Az alföldi kenyeret finom őrlésű lisztből készítjük, a normáit pedig valamivel durvább őrlésűbői, Azt hiszem, hogy a Vevők a minőséggel is elégedettek lehetnek, ezért különösebben nem szorulnak rá a kisiparos pékek kenyerére. __ •>; — Talán rossz beidegződés következménye a sok elégedetlenkedés. Mondok egy példát. A Horizont Ajész egyik pestlőrinci üzletében vásárolva láttam, hogy megérkezett az általunk készített alföldi kenyér, és az ottani vásárlók pillanatokon belül hosszú sort alkottak a kenyerespult előtt azért, hogy azonnal kaphassanak a „monori maszek kenyérből”. — Ha mégis rosszul sikerült kenyér kerül otthon az asztalokra, azért ki vagy mi okolható? — Nos, előfordul az is, hogy a péknek rossz napja van, minthogy bárkivel megtörténhet ez. A minőség szempontjából leginkább a liszt milyensége a döntő. — Már az új búza lisztjét használják, vagy a régiét? — Mi most kevert lisztet használunk és elégedettek vagyunk vele. Tavaly ilyenkor már az új liszttel dolgoztunk, az idén ez egy-két hetet késik. Pilisről, Pándról és Kákáról érkezik hozzánk, az előző két hely malmából kikerülő szállítást szívesebben fogadjuk. — Tudnak felvenni diákokat nyári idénymunkára? — Természetesen, de . alig van jelentkező. Kapacitásunk 70 dolgozóval megfelelő, ha mégis akad kínálkozó, azt napidíjban megfizetjük. — A sütőüzem területéről gyakran hónuk alá csapott friss kenyérrel távoznak az emberek. Ez „újdonsült” szolgáltatásuk? Én is jöhetek a hétvégen, ha elfogy a kenyerünk? \ — Csakis a saját dolgozóink vásárolhatnak a sütőüzem területéről. Régebben ez az aV kalmi járandóság 75 dekagramm kenyeret jelentett. Ma már bánokat kapnak a munkásaink, amit akkor váltanak ki, amikor akarják. Ha úgy adódik, ezt hétvégen is megtehetik. Vannak nyugdíjasaink is, ők szintén részesülnek ebben a kedvezményben. A sütőüzem régen elavult alagútkemencéje éjjel-nappal üzemel. Ahhoz, hogy ez így legyen, egy .dolgozójuk gépiesen üríti a szakajtókat arra a lapra. amit a gőzzel telített sütőtérbe helyeznek. A kijáratnál egy Roburba rakják be a konténereket. Még a sofőrről is folyik a víz. Bent 40 fok volt, kint „üde” 35 fok. Tönköly Zsuzsanna £ Megjegyzésünk: örülünk, ^ hogy az üzem vezetői mind í az ellátás „egyenletességé- j vei”, mind a minőséggel % elégedettek. Boldogabbak <S azonban csak akkor le- ^ szünk, ha majd a vásárlók többsége is úgy nyilatko- ^ zik... Az üzemből történő £ vásárlásról csak annyit: ha | valóban annyi dolgozója í lett volna, vagy lenne a 1 pékségnek, ahány állítólag 'íj bánnal rendelkezik, a ve- í, zetőknek soha sem kellett $ volna munkaerőhiányra pali naszkodniuk... tem, gépipari technikumba jelentkeztem Szegedre. Csakhogy ott ‘ éppen akkor indult egy vasúttorgalmi technikum is, s az volt bentlakásos, csak annak volt intézete, és nekem erre volt szükségem — hát módosítottam az eredeti választást. S ez aztán meg is határozta az életemet. Ellenpacher Lajos- minden dátumot úgy sorol, mintha csak az elmúlt hétre kellene visszaemlékeznie. Igaz, ezek a dátumok fontos állomások: 1953—57-ig minden nyarat a monori állomáson töltött termelési gyakorlaton, 1957 augusztusában került tényleges állományi létszámba, aztán sorra a vasúti szakvizsgák, hogy havi 900 forintért önálló szolgálattevő lehessen. Majd kitérők: helyettesítések más állomásokon, a katonai szolgálat, újra Monor, 1962-ben másfél éves bentlakásos MÁV- tisztképző, állomásfőnökök helyettesítése a ceglédi vonal állomásain. — Huszonöt évet szolgáltam le 24 órás fordulókban — ezt megérzi az ember idegrendszere, fizikuma. Sokat vállaltam, a pénz is kellett, hiszen házat építettem, s három gyereket neveltünk. Ellenpacher Lajos olyan alkat, hogy nem látszik meg rajta sem a kora, sem a felelősségteljes' munkával töltött esztendő!? fáradtsága. Az peerig •végképp' nrin,.. hogy felnőtt gyerekei vannak: 23 éves, fia katona, 20 éves lányának éppen mostanában volt az esküvője, 15 éves fia a ceglédi vendéglátóipari szakközépiskolába jár. — A feleségem postán, a telefonközpontban dolgozik. Azt hiszem, nem kell mondanom, mért nem lettek a gyerekeink se vasutasok, se postások? Látták: éjszaka van. szombat, vasárnap van, apu, anyu vagy nincs itthon, vagy holtfáradt ... Ellenpacher Lajost nehéz elképzelni holtiaradtan. Hiszen vagy az állomáson látom hol ide, hol oda sietni — ő „külső téri embernek” titulálja magát, nem szeret irodában ülni — hol a tanácsülésen tesz szóvá valamit tanácstagként, a maga sajátos, lobogó stílusában ... Eligazítást tart s a nyílt, őszinte szót érzi a legnagyobb fegyelmezőerőnek, de ha kell, beáll málházónak, pénztárosnak. Párttag, harmadig ciklusban tanácstag, 30 éve törzsgárdista, négyszeres kiváló dolgozó. —■ Elégedett ember? — Ha visszanézek az életemre, mit adtam, mit kaptam, mit értem el és milyen áron, azt mondhatom: igen. az vagyok. Nem félek a munkától. Szeretem a yasutat. Vannak gondjaim, és azt is látom, hogy a mi egyenruhánk sokat veszített a tekintélyéből. Ez bánt. És sok minden bánt a közéletben is. Hogy ezek ellen tenni próbálok — hozzá tartozik az életemhez. S most Ellenpacher Lajoson a választás sora: ő vajon kiről szeretne ofvasni, kiről szeretne többet tudni, kinek a pbrt- réját látná szívesen lapunkban legközelebb? — Hadd kérjem Haness Lászlót. Laci bácsit, tanácsunk Volt társadalmi elnökhelyettesét, aki ugyan átadta a stafétabotot a fiataloknak, de közéleti, sége csak példa gyanánt szolgálhat, s aki. — remélem, de tőle szeretném hallani — továbbra is aktív közéleti ember marad. K. Zs. Kulturális program Ecseren pénteken 19 órától; ifiylt^rt4* ház,v 18-tól: a népi tánccsoport próbája. Gyomrán, a strand kertmoziban, 21-től: Altatódal nász- ágyoh. Pilisen a moziban, 17.30- tól és 19.30-tól: A 3. számú űrbázis. Sülysápon, 19-től: a csillagászklub foglalkozása. lire való a iádikó? Érdemes egyáltalán ilyesmit kérdezni, hogy mire való egy utcai hulladékgyűjtő Iádikó? Hiszen magától értetődik, hogy mire: beledobni, amit ha a járdára szórna az ember jár- tában-keltében, joggal vonnák felelősségre szemetelésért. És mit dob az ember jártában- keltében a hulladékgyűjtő lá- dikóba? Hát például tökmag- vagy szotyolahéjat, meggyűrt papirzsebkendőt, cigaretta- csutkát, fagyitölcsért, cukor- káspapírt... Lehet, hogy ez másutt így is van. De Mono- ron aztán nem. Mi a szemetelésben — ez már ; köztudott — amúgy is képesek vagyunk nem mindennapi dolgokat produkálni, de én most azt tanúsítóm, mi volt található egy lábakon álló, piros utcai kis szemetesben ürítéskor, valami egészen páratlan leleménnyel úgy belezsúfolva, hogy az űrtartalom háromszorosa volt maga a hulladék. Tehát: két műanyag hypósflakon, három habfürdös doboz, két csokoládéskarton, három fél pár zokni, fél pár női cipő és egy szakadt kispárnahuzat. Paplan, az nem volt. A paplan három napig ott hevert a cipőbolt előtti sövény mellett. Az Ikarust fíegesztik Évente körülbelül 70 millió forint értékű különféle termék Készül a Rákosmezeje Tsz fémipari ágazatában. A szövetkezet központjában lévő üzemben az Ikarus-autóbuszokhoz is gyártanak kocsiszekrényelcmekot. Mélján Mihály és Jackcl Nándor a csuklósok zárókereteit hegcsztik össze. (ISSN 0133—2851 (Monori HíHap)
