Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-09 / 186. szám

1985. AUGUSZTUS 9.. PÉNTEK A cigánykérdés ma már — sem a viszoly­gás, sem a szemérmesség okán — nem tabu téma. Igaz, a közvéleményben és a sajtóban továbbra is felbukkannak szélső­séges álláspontot képviselő vádlók vagy őket cáfoló pröf été jelöl teli, de a társada­lom egésze sokkal tárgyilagosabb. Szemé­lyes érzelmeinktől függetlenül ezekkel az emberekkel is együtt keli élnünk, dolgoz­nunk, boldogulnunk. Ha elkülönülnénk tőlük vagy őket különítenénk cl, csak — amúgy sem csekély — gondjaink számát szaporítanánk, súlyát növelnénk. A 3S0 ezres lélekszámú cigányság az országon belüli legnagyobb etnikai csoport. A ve­lük való foglalkozás, szóértés politikai kérdés, hiszen határainkon túl ebből is megítélik a kisebbségekkel kapcsolatos politikánkat. A sok közhelyszerű váddal együtt leggyakrabban azt ve­tik a cigányok szemére, hogy nem szeretnek, nem akarnak dolgozni. Pedig ez is alapve- tőén hibás általánósítás, hi­szen gondoljunk csak a ha­gyományos cigányfoglalkozá- sokra — vályogveták, teknő- vájók stb. —, milyen kitartó, kemény munkát igényeltek .. . Igaz, ezekre ma már alig van szükség és vállalkozó, de he­lyettük kitermelődtek újak, népesebbek. BaidegzSdöít A bevezető gondolatokat remélhetőleg sikerült az ol­vasó számára is logikus lánc­cá fűzni, bár valójában egy egész napos kritikus, vitatko­zó tanácskozás illusztrációjául szolgáló szemelvények. A ci­gány lakosság társadalmi be­illeszkedésével törődő Pest megyei koordinációs bizottság is foglalkozott a fölvázolt té­mával, mégpedig lényegesen megbízhatóbb s objektívebb információk birtokában, mint az általában szokás egyéb fórumokon. Szűkeb'o pátriánkban a fel­mérések szerint 22 ezer 119 cigány él, arányuk a megye össznépességéhez viszonyítva 2,3 százalék. Területi elhelyez­kedésük igen egyenetlen, kü­lönösen Gödöllő, Vác, Nagy- káta, Ráckeve térségében ma- :ggsúa' szánjuk. Közülük 11 ezer; 655 férfi és nő tekinthe­tő munkaképes korúnak, de csak 8 ezer kettőszázhatvan­hármán dolgoznak. Mielőtt még bárki is megunná a szá­mokat vagy elhamarkodottan ítélne, le kell szögezni: o munkára alkalmas nem cigá­nyok 80,5 százaléka dolgozik, a cigányoknak 70 százaléka. A fentiek alapján néhány kérdés szinte önmagától meg­fogalmazódik, aztán kihajt, elágazik. Hasonlítsuk össze az országos tapasztalatokkal a sajátjainkat? Lényeges, szem­beötlő különbségekre csupán részterületeken bukkanunk. Nálunk például a dolgozó ci­gányoknak csak valamivel kevesebb, mint a feie végez­te el a nyolc általánost, ez nem nagy eltérés. Feltűnően és elgondolkoztatóan k:csi — 6 százalék — azonban a szak­munkások aránya. Az iskolá­zottság, a képzettség hiánya később is fölmerül ... Kik és miért nem dolgoz­nak közülük? Munkakerülő, léhűtő emberek — sajnos — minden népcsoportban akad­nak Ilyen tekintetben ők sem hordoznak nagyobb terhet másoknál. Beléjük idegződtek, hatnak rájuk azonban ma is a régi életforma hanyomá- wai, nehezebben viselik el a több műszakos munkarendet, az erős kötöttségeket. Hiá­nyos iskolázottságuk miatt ke­vesebb a választási lehetősé­gük, de ugyanezen okból gyakran ők maguk is irreális igényekkel lépnek fel. A munkaképes korú cigány nőknek éppen csak a fele dől ■ gozik. Sokféle rosszindulatú magyarázat kínálkozik, de az igazi választ ismét a hagyo­mányokban kell keresni, hi­szen ők az átlagosnál koráb­ban szülnek, több gyereket vállalnak, s bár óvodai elhe­lyezésük az egész megyében megoldott, iskolás korukig a legritkább esetben válnak meg tőlük. Egy otthonban rendszerint több generáció él együtt, ami azt jelenti, hogy az idős hozzátartozókról is a cigány nőknek kell gondos­kodniuk. Közöttük nem talál­ni elhagyott szülőt, nagyszü­lőt ... A dolgozni akaró cigányok­nak nincsenek elhelyezkedési gondjaik, h^ vállalják az is­kolázottságuknak, képessé­geiknek megfelelő munkát és sok esetben az ingázást. Akik közülük becsületesen helyt­állnak a megye üzemeiben, szövetkezeteiben, ugyanazt az anyagi, erkölcsi megbecsülést élvezik, mint a nem cigányok. Sokan tagjai szocialista bri­gádoknak, valamelyik törzs­gárdának. Akadnak viszont, akik szerint körükben a leg­magasabb a fluktuáció, leg­több a vándormadár. Így azonban méltánytalan az ösz- szehasonlítás.,; .Mivel legna­gyobb számban segédmunkás­ként dolgoznak, saját kategó- riájukbeliekkel kell összevetni őket, s kiderül, mennyire alaptalan a fenti álláspont. Sorstársaid síkéra A cigány lakosság foglal­koztatásának tehát vannak speciális és általános gondjai. Az utóbbiak közé tartozik például, hogy kevés a 4—6 órás munkakör vagy a bedol­gozási lehetőség. Ezek hiányát a megye sok területén a, nem cigány nők is szóvá teszik. Baj az is, hogy nagyon keve­sen .vállalják a munka mel­letti tanulást, a nyolc általá­nos elvégzését, ezért nem is szerezhetnek szakmai képesí­tést. Ez a későbbiekben to­vábbi gondokat is okozhat, hiszen valószínű, hogy az új szabályozókhoz jól alkalmaz­kodó vállalatok leghamarabb s legkönnyebben a kvalifiká­latlan munkaerőről mondanak le. Az új követelményekhez te­hát másképpen kellene alkal­mazkodniuk, de ehhez segít­ségre van szükségük. Bárhonnan közelítjük is meg a témát, előbb-utóbb ta­lálkozunk a cigány lakosság nagyobb arányú foglalkozta­tásának. beilleszkedésük meg­könnyítésének legfőbb akadá­lyával: az iskolázatlansággal, a képesítés hiányával. Ennek fi vasasszakszervezet elnöksége tárgycíía A vasasszakszervezet el­nöksége csütörtöki ülésén a villamosenergia-iparban dol­gozó, mintegy 12 ezer nő helyzetéről tanácskozott. A villamosenergia-iparban dol­gozók több mint egyharmada nő, 50 százalékuk szellemi foglalkozású, a fizikai mun­kakörben tevékenykedőknek mindössze három-négy száza­léka szakmunkás, a többi be­tanított és segédmunkás. Az elmúlt öt évben számottevően növekedett a nődolgozók szá­ma és a vállalatok egyre több olvan munkaterületen is — például turbinagépész, kazán- gépész — alkalmaznak nőkel. »hol korábban csak férfiakat foglalkoztattak. Azzal szá­molnak, hogy a távlati erő­műépítési program és a ter­vezett erőművi rekonstrukciók során tovább növekszik majd a nődolgozók aránya. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy az állami és társadalmi szer­vek időről időre megvizsgál­ják a nődolgozók helyzetét, s azt, hogy végrehajtotlák-e a vállalatok a különböző nőpo­litikái határozatokat. Az elnökség a következő időszak legfontosabb felada­tai közé sorolta a még előfor­duló s nem a teljesítmény- nyal összefüggő, éppen ezért indokolatlan kéresetkülönbsé- gek fokozatos felszámolását, magyarázatához ismét a szá­mokat kell segítségül hívni. A megye általános iskoláinak első osztályaiban tanulók kö­zött a cigány gyerekek aránya még 5,1 százalék, de ha az 1—8. osztályok átlagában vizs­gáljuk, már csak 3,5 százalé­ka túlkoros. Tehát sokan buk­nak, lemorzsolódnak. Középfokon még kevesebb cigány gyerek tanul tovább, olyanról' pedig jelenleg nem is tudnak a statisztikák, aki felsőfokú iskolába járna. Pe­dig a szakemberek szerint ennek az etnikai csoportnak megyénkben élő tagjai szá­mára is saját sorstársaik si­kere lehetne a vonzó példa. Szükségük lenne cigány szár­mazású pedagógusokra, értel­miségiekre ... A pályaválasz­tási intézethez azonban az általános iskoláktól csak 120 cigány diák tervezett tovább­tanulásáról • érkezett jelzés Biztató tendenciák A Pest megyei cigány la­kosság foglalkoztatottságának helyzetét elemezve végered­ményben azt kell leszögezni: a tendenciák biztatóak, da feltétlenül erősíteni, gyorsí­tani szükséges a kedvező vál­tozásokat. A lehetőségek — a gazdaságban és a jogszabá­lyokban — adottak, követke­zetesen élni kell valamennyi­vel. Több figyelmet érdemel­nék viszont á f iá tülök és a nők. Az ősszel megalakult megyei munkaarűszolgálati iroda abban segíthet sokat, hogy megfelelő helyekre köz­vetítse ki a hozzáfordulókat. A megyei koordinációs bizott­ság több társadalmi, illetve tömegszervezéttel útjára indí­tott egy olyan akciót; amely­nek célja, hogy egy mederbe terelje, gyűjtse. a munkaadó üzemek, vállalatok, szövetke­zetek igényeit és az általuk felajánlott sokféle segítséget. Szükség van rá. Vereszki János filegnézném azt a lapossar­kú szandált, ami megtetszett — ám míg tétovázom, a hó­nom alatt egy kéz hirtelen benyúl, s az orrom elől le­kapja a gondoláról a cipőt. Hát igen, nem a tétovázóké, hanem a gyorsaké a szeren­cse a nyári vásár kellős kö­zepén, ebben a vidám tüle­kedésben, vásárlási lázban. Csakhogy míg a főváros áru­házaiban, szaküzleteiben egy­mástól alig férnek el a ve­vők — addig Pest megye leg­nagyobb bevásárló centrumá­ban, az érdi Skálában kényel­mesen választhatok, vásárol­hatok. Harminc, negyven szá­zalékkal olcsóbban, a nagyon is színes árualapból, melynek értéke az induláskor, hétfőn kétmillió 150 ezer forint volt. Az áruház százhetvennél több szállítója közül a Centriköt és Corsó Cipőnagykereskedeimi Vállalat adta az árualap tete­mes részét, azét, amiből az előzetes számítások szerint az adott engedmény alapján 800 ezer, forintot takaríthatnak meg a vásárlók. Márpedig ve­vők vagyunk a csinos, a tet­szetős, a jó minőségű holmikra. F.zt bizonyítja: az áruház for­galma a vásár négy napja alatt meghaladta az egymil­lió 100 ezer forintot. A legtöbb betérő a cipő- és a textilosztályt kereste fel. A mindössze 310 négyzetmé­teres eladótérben — a két osztályé összesen ennyi — majd három és fél ezren for­dultak meg. Nagy Károlyné, a cipőosztály vezetője mondja, hogy a legnagyobb keletje a gyermek- és női szandáloknak volt, s van is, hiszen bírják árualappal, kitartanak a vá­sár végéig kínálatukkal. Ami viszont szerinte épp úgy ke­vés, mint a vevők szerint, az a különféle kányelmes~férfir szandál, de a gyárak kínálata ebből az idén gyér volt. Mert ahogy magam is körülnéz­tem. a kínálat ezen a pará­nyi területen sem rosszabb, mint a közkedvelt Skálában vagy a Corvin-áruházban. Nem véletlen, hogy sokan Pestről is Érden vásárol­nak ... Árengedménnyel is nagyobb a forgalom, mint a szezon kezdetekor vagy a szezonban. A nyárvégi vásár úgy látszik eladónak, vevőnek egyaránt nem okoz csalódást az érdi Skálában. Vagy mégis? Az eladótérben a textilosz- tályon válogat, nézelődik Csibrák Tadeuszné érdi lakos. Hogyan vélekedik a nvári vásárról, az árukínálatról? — Meglátszik, hogy a gyá­rak, az ipar csak a divaton, a divatos holmin tud keres­ni. Mert ugye lapos sarkú ci­pőt. vastagabb szálú haris­nyát, harisnyanadrágot söté- tebb barna színben egész év­ben nem lehet kapni. Olyat, amilyet az idősebbek keres­nek. Hát csak nézgelődők, bosszankodom, ' főleg azon, hogy mit nem gyárt az ipar, mit nem kínál a kereskede­lem azoknak, akik felett el­jártak az évek, s a pénztár­cájuk is lapos. Kővágó Józsefné adminiszt­rátor azon zsörtölődik: — Szűk a választék zokniból, al­sóneműkből, s a férfiingek között sem találok igazán szé­pet, praktikusat. S nem tudok mindennap ide szaladgálni, mert építkezünk, s talán ezért is válogathatták ki az árukí­nálat javát. Az első nap kel­lett volna jönnöm ... Ambrus Józsefné egy csi­nos szandált talált magának a cipőosztályon. Próbálgatja, né­zegeti szerzeményét. Igaz is, 495 forint helyett 275-ért kap­ta meg. — Sokat számít ez az engedmény, hiszen három gyerekkel vagyok még otthon. Bár szerintem ez a szandál most jön annyiba, amennyit ér... A MÉTA Schoopban bősé ges a választék a divatos hol mikből, azokból, amiket so kan a butikokban keresnek, vesznek. A hírek szerint a rózsaszínű csodákért sok ki­lométerről ide autóznak a maszekok, s tízesével viszik az ÉRUSZ — érdi ruházati szövetkezet —, divatcikkeit, majd adiák drágábban egy- 'kéfszaz foTintföir “ S hogy milyen a kínálat sport-kemping cikkekből, für­dőruhákból? Gazdag. Ügyesek az eladók. Adélig mutogatták a Yessa fürdőruhákat, míg engem is rávettek, hogy vásároljak, ol­csóbban, hiszen ezt is bevon­ták az engedményes cikkek körébe. Hát igen, megvan az újabb fürdőruhám. Da ahol ily szemfülesek, ott nem is csoda, hogy év végére 400 millió forintos forgalomra szá­mítanak. Varga Edit ftr köpeny alá rejtve Drága választék Csoportosulás akadályozza a nyári vásár okán is felgyü­lemlett tömeg útját az Út­törő Áruház egyik kirakata előtt. A látvány szép, irdatlan mennyiségű iskolaszer az üveg mögött, gondosan ren­dezett összevisszaságban és gusztusos, divatos iskolakö­penyek kicsiben és nagyban, több fazonban pamut alap­anyagból. Plakátok hirdetik: „Csak nálunk! Monopolcikk! S-Modell.” Az árcédulákon 450 és 580 forint közötti árak olvashatók. A tömeget legin­kább ezek a számok „ragad­ják. meg”. Van rá igény — mondja az Úttörő áruforgalmi vezetője, Nagy Lajos. — Tavaly nem volt választék, a vevők a pa­mut alapanyagú, divatos fazo­nokat keresték és nem tud­tunk adni. Az idén ezért gyártattunk kisszériás kollek­ciót. Háromezer darabot, nyolc­tíz fazonban. Naponta négy- vsn-ötven biztosan elfogy be­lőle. Embergyűrű a Corvin Áru­házban. Jószerével látni sem lehet, mit árulnak a kör kö­zepén. Időnként valaki a fe­je fölé emel egyet-egyet a kí­nálatból. Iskolaköpenyeket ad­nak több színben és fazon­ban. Gusztusosak, divatosak, kicsiben és nagyban, pamut alapanyagból 50 forintos egy­ségáron. Kettesével-nógyesével viszik. — Egy vidéki nagykereske­delmi vállalat évek óta elfek­vő készletét vásároltuk meg — mondja Tamás András, a Corvin áruforgalmi vezetője. — Mi diktáltuk a feltételt, az ötvenforintos árat, mert sze­rettünk volna kellemes meg­lepetést szerezni az iskolás­gyermekek szüleinek, akik ilyenkor, tanévkezdés előtt úgyis mélyen nyúlnak a zse­bükbe. Az idén nem tudjuk osto­rozni a kereskedelmet a kö­penykínálat szegényessége miatt. Választék van bőven Hatalmas a skála a sokat bí­rált, mégis közkedvelt — mert könnyen mosható — műszálas ruhadarabokból, van pamutból 50 forintért, de ti­zenkétszer ennyiért is. Bevallom, csodálom az Út­törő Aruház vezetőit, amiért a legdrágább butikoknál is borsosabb áron kínálják az iskolaköpenyt, amelyről köz­tudomású, hogy legalább kel­tő szükségeltetik belőle egy tanévre. Sebaj, ha a nyaku­kon marad, jövő ilyenkor a Corvin bizonyosan szívesen eladja ötvenért. M. K. F arkas Ádámot, a fiatal szobrászmű­vészt idén országgyűlési pótképvi­selőnek választották. Most szentendrei otthonában arról beszélgetünk: hogyan tovább? —> Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a pályája kitérők nélkül egyenletesen ível fölfelé. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium elvégzése után első nekifutásra felvettek a Kép­zőművészeti Főiskolára, ahol szobrász­szakon Miitus Sándortól és Barcsay Je­nőtől tanulhattam. A diploma meg­szerzése után Párizsban tölthettem egy évet, ösztöndíjasként. 1970 óta vagyok a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja. Több köztéri munkám található szerte az országban, például Székesfehérvárott, Tápiógyörgyén, Szentendrén, Kispesten. Itthon féltu­catnyi kiállításom volt, egyebek között a szentendrei Ferenczy Múzeumban és a Művésztelepi Galériában, valamint a Műcsarnokban, a Stúdió Galériában, a Nemzeti Galériában, s a szentendrei képtárban. Tizennyolc európai ország­ban láthatta a közönség az alkotásai­mat. A díjaim közül a pécsi kisplaszti­kái bisnnálé nagydíjára vagyok a leg­büszkébb. Farkas Ádám hat napon át 8—10 órát dolgozik. A hetedik nap szigorúan a családé. Azt vallja, hogy számára a fe­lesége, a gyerekei — és a természet je­lentik az akkumuláló erőt. Munkássá­gában is az erdőtől, a folyőktól, a kü­lönböző tájak szépségétől kapja a leg­fontosabb impulzusokat. — Nem az a lényeg, hogy olvassak egy jelenségről, hahem az, hogy közvet­lenül találkozzam vele például a ter­mészetben. Ezért is van az, hogy Farkas Ádám bizonyosan az egyik legszorgalmasab­ban utazó belföldi turista. A róla alkotott portré egyoldalú len­ne, ha nem írnánk közéleti szereplésé­ről. A halk szavú és igen megfontoltan beszélő szobrászművész éveken át ve­zette a Fiatal Képzőművészek Stúdió­ját, titkára volt a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Pest megyei csoportjának, alapító tagja s jelenleg vezetője a Szentendrei Grafikai Mű­helynek. Ez utóbbiról érdemes néhány szót szólni. Mintegy hat éve alakult, s ma 45 képzőművészt tömörít az azóta már nemzetközileg is elismert szervezet. Annak ellenére, hogy Szentendrén több évtizede élnek különböző művészek, a Szentendrei Grafikai Műhely megala­kulásáig nem volt olyan intézmény, amely a művészeti munkát ennyire se­gítve tudta volna összefogni a telepü­lésen élő alkotókat. Farkas Ádám talán erre az eredményre gondol a legszíve­sebben. Farkas Ádámmal beszélgetve nem kerülhető ki a kérdés: Nem törte-e le az, hogy csak pótképviselőnek válasz­tották? — Bármilyen furcsán hangzik, örül­tem annak, hogy dr. Juhár Jánost vá­lasztották meg. Józan ésszel mérve a dolgot, arra a következtetésre jutottam, hogy a képviselői munka bizonyára ha­talmas energiákat vonna el a művé­szettől. A jelölő gyűlések során nagyon összebarátkoztunk dr. Juhár Jánossal. A választás óta is többször találkoz­tunk, s egyebek között megegyeztünk abban, hogy a szakterületemen jelent­kező örömöket és gondokat az én se­gítségemmel tolmácsolja majd a meg­felelő fórumokon. Tehát nyerő helyzet­ben vagyok, mert teljes egészében megmaradhatok szobrásznak, s ugyan­akkor Szentendre kulturális gondjai sem sikkadnak el, mert a jelenlegi kép­viselő elkötelezetten továbbviszi azo­kat. Farkas Ádám 1948 óta él Szentend­rén. Dr. Bertalan Ferenc, a városi ta­nács vb-titkára és Benkovics György, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára azt mondják róla, hogy politi­kus alkat, nyugodt, megfontolt, kitűnő a realitásérzéke, mindig a közösségi ér­dekeket helyezi előtérbe, s előnyére vá­lik az is, hogy hiányzik belőle a mű­vészekre néhol jellemző túlérzékenység. A város vezetői továbbra is számítanak rá. Rövidesen eldől, hogy Farkas Ádám mognyerte-e az újabb pályázatot, ame­lyet Gödöllő városa írt ki. A műterem asztalán ugyanis egy szökőkút makett - ja fekszik. — Akkor sem történik semmi, ha csak helyezést érek el. Az embernek az életben a sikerekhez és a kudarcokhoz egyaránt hozzá kell szokni. Hiszen ép­pen ez a küzdelem a létünk értelme. Vicsotka Mihály Csak a divaton tehet keresni... Mikor vásár a nyári vásár? Az egyik szatyra teli, a másik heppon maradt Mélyre! fakadó gyökerek

Next

/
Oldalképek
Tartalom