Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-08 / 185. szám

Beiskolázási segély Nagycsaládosoknak A Híradástechnikai Anyagok Gyárának szakszervezeti bi­zottsága évek óta rendszere­sen támogatja segéllyel a nagy- családosokat, ügyelve arra is, hogy a kisebb-nagyohb össze­geket minden esztendőben a nyári vásár idején kapják meg b rászorultak. A napokban ösz- szesen 42 ezer forintot fizet­tek ki harmincöt családnak be­iskolázási segély címén. fsaraf Mozi' Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): augusztus 8-tól 11-ig délután fél 4 órakor a Jack London regénye alapján ké­szült A vadon szava című an­gol filmet vetítik. — Augusz­tus 8-án és 9-én fél 6 és fél 8 órakor a feliratos A nap lá­nya című színes brazil kaland­filmet játsszák. Rendezte: Fa­bio Barreto. — Augusztus 10-én és 11-én csak fél 6 óra­kor a kétrészes Excalibur cí­mű, magyarul beszélő ír ka­landfilmet tekinthetik meg a 16 éven felüli nézők. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): augusztus 8-án és 9-én az Ö, kedves Harry című NSZK- bűnügyi film; augusztus 10-én és 11-én a Széplány, ajándék­ba című olasz fílmvígjáték a szabadtéri filmszínház műso­ra. Az előadások este 9 óra­kor kezdődnek. Csőmilliókat figyelve A Tungsram RÍ. váci gyára ontja a fénycsövek és világítótestek fontos alkatrészeit, az üvegcsöveket. A kemencék húzósorairól lekerülő üvegcsövek végét a feldolgozás előtt lepattintják és beégetik. Karászi Gabriella feladata: a folyamatos termelés felügyelete. Papp László felvétele EÁitechnoíégiai pregrain Olcsóbb vakcinagyártás A Phylaxia Oltóanyag Ter­melő Vállalat bekapcsolódott .a hazai biotechnológiai fej­lesztési programba. Az állat- tenyésztés számára nélkülöz­hetetlen anyagokat gyártó üzemben, az OMFB támoga­tásával a világon ma ismert legkorszerűbb sejt- és vírus- szaporítási eljárásra rendez­kednek be. A program kere­tében, egyelőre 9 millió fo­rintos beruházással, korszerű­sítik a vakcina-előállítást: eddig nagy tartályokban (fer- mentorokban) szaporították a baktériumokat és a vírusokat. (Erre az oltóanyagok gyártá­sához van szükség.) Az új eljárás hatékonysága az ed­diginél jóval nagyobb. Az úgynevezett sejtfermentáció folyamata apró golyócskák fe­lületén játszódik le, ennél­fogva, sokkal több „anyag­hoz” jutnak és munkaerő- megtakarítást is elérhetnek. Világszerte most van elter­jedőben — iparszerű mére­tekben —, ez az eljárás. A korszerű biotechnológiai mód­szer bevezetéséhez svéd gépe­ket vásárolj; a Phylaxia,_ ezek már meg is érkeztek". A Phylaxia 1936-ra dolgoz­za ki az új módszert, és ez­után az eljárás újabb meg­oldásait valósíthatja meg az OMFB támogatásával, Ameny- nyiben a hazai fejlesztők jól dolgoznak a VII. ötéves terv időszakára az OMFB további 25 millió forintos támoga­tását nyerhetik el. %zr€íiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK „Szedd magacT-akcíó Szabón Az értékesítés hasznos módszere — Csak el kellett ide jönni és leszedni. Máris megvan a beíözni való barack, meg egy kis friss gyümölcs az unokák­nak — mondja Hirling Fe­rencire, az Alagi Állami Tan­gazdaság szobi kerületének barackosa előtt. — Nemcsak a gyümölcsért jöttem. Temetésen voltam Szobon, és ott mond­ták, hogy van ez a szedd ma­gad-akció. Ha már itt járok, akkor viszek pár kilót. Meg­éri, nézze meg, milyen szép. Hogy mennyire népszerű ez a mozgalom, azt jelzi az is, hogy az ültetvényre szinte per­cenként érkeznek a kocsik. őszibarack — Jönnek százával a szedők — veti oda Farkas Jánosné, aki leméri a kosarakba, ládák­ba, dobozokba rakott barac­kot és beszedi kilójáért a ki­lenc forintot. — Ma eddig csaknem 60 ezer forint érték­ben vásároltak gyümölcsöt ezen a helyen. Sokan viszik, hogy lekvárt főzzenek belőle, vannak, akik frissen fogyaszt­ják. — Július 17-én kezdődött a kerületben az akció — tájé­koztat Gyöngyösi Rózsa te­lepvezető. — A legkorábbi fajtákat tizenkét forintért ad­tuk. Ma már kilenc forintot kérünk a barack kilójáért. A várható, kilencszáz tonnányi termés csaknem egyötödét ter­vezzük leszedetni az akció ke­retében. Eddig negyven tonná­nyit vittek el a szedők. Olcsón, tegyük hozzá. Mert az idén is, a kedvező termés ellenére, az üzletekben elég drága az őszibarack. Bármeny­nyire jó a termés, a termelő­nek így is megvannak a ma­ga költségei. — A termést le kell szedni, és ahhoz, hogy az üzletekben elfogadható minőségben áru­síthassák, válogatni kell — mondja a fiatal szakember. — Osztályozni szükséges a gyü­mölcsöt akkor is, ha a kon­zervgyáraknak szállítjuk. Ezért is kerestünk új értéke­sítési utat, vállalva a kocká­zatot is. Az elmúlt évek ta­pasztalatai szerint mindenki jól járt azzal, hogy ha a gyü­mölcsösben szedi le a vevő az árut. — Mi késztette a gazdasá­got erre a vállalkozásra? — Ha a vásárló kimegy az ültetvényre és maga szedi le a gyümölcsöt, akkor a gazda­ság megtakaríthatja a szedés költségét. Nem kell a gyümölcs­höz magas összegért göngyö­leget venni. Nem kell szállíta­ni sem. Nem beszélve arról, hogy megszabadulunk az ilyen­kor szokásos idegőrlő alkudo­zásoktól és rettegéstől, hogy egyáltalán megveszi-e a ke­reskedelem a termést. Augusztus végéig — Lényegesen olcsóbban ad­ják a gyümölcsöt ebben a for­mában. így is megéri a gaz­daságnak? — Igen. így kevesebb költ­séggel, lényegében hasonló be­vételhez jut a gazdaság, mint­ha a felvásárló kereskedelem­nek, Vagy a feldolgozó üzem­nek adná el a termést. — Meddig tart az akció? — A tervek szerint augusz­tus végéig naponta várjuk a szedőket reggel 7-töl este 8 óráig, amíg el nem fogy a gyü­mölcs. A damásdi barackosban je­lenleg az ízletes fehér húsú Mariska fajtát szedik. — Az akció kezdését köve­tő első vasárnap 1500-an vá­sároltak nálunk — mondja Pálinkás Mihály —, s az ér­deklődés azóta sem lankadt. Véleményem szerint az üze­mek jobban kihasználhatnák ezt a lehetőséget. Például a szakszervezeti bizottság szer­vezhetne egy-egy ilyen „szedd magad”-utat, a dolgozóinak. Biztosan nagy sikere lenne a kezdeményezésnek, és a gaz­dasággal is több évre szóló partneri kapcsolat alakulhat­na ki. Követendő példa Kovács Józsefék Fótról utaztak ide barackot vásárol­ni. — A távolság ellenére is megérte — mondja. — Buda* pesten a piacon harminc fo­rintot kérnek az őszibarack kilójáért. Eltölthettük volna az időnket a strandon is ebben a hőségben, de inkább a moz­gást választottuk, mert ez még haszonnal is jár. Többen ösz- szefogtunk, és egy kocsival megoldottuk a szállítást. Lek­vár, befőtt lesz a barackból, és fogyasztjuk frissen, ameddig eláll. — Itt mekkora volt a bevé­tel? — kérdezem Murányi Ju­dit pénztárost. Nek;üí>!f sem lehet, okunk panaszra — mondja —, eddig 40 ezer forintra rúg a bevé­tel. A szobi példa azt mutatja, hogy érdemes új utakat, mód­szereket keresni, és különböző akciókkal kiszélesíteni az ér­tékesítést. Surányi János Éjszakai járőrben Szerenád és rodeó a főtéren váci csapatban fociznak. Az intézkedő rendőröket az sem zavarja; hogy a felírtak őrna­gyi sarzsit viselő „védőangya­laikra” hivatkoznak. Éjjelkét óra van. Az itt la­kók számára az aktív pihenés és alvás csupán most követ­kezhet. Többször fordultak már nyugalmuk érdekében a Rendőrséghez, hivatalhoz, az alváshoz való jogukra hivat­kozva. Idegek harca ez. A la­kók aludni, pihenni szeretné­nek, a vendéglő viszont meg akar élni, hiszen szerződéses üzlet. Ui:Ü Számtalan figyelmeztetés, helyszíni bírság és szabálysér­tési feljelentés az éjszakai mérleg. A járőrkocsi tovább folytatja útját. A főútvonal mentén radarpisztollyal mérik az éjszakai száguldozok kilo­métereit. A hajnali órákban menetleveleket ellenőriznek a meginduló teherforgalomban, hiszen itt is sok a szabálysér­tés. Lassan ébred a város. Vidéki útjaikról is megér­keznek a járőrkocsik. Munká­jukat átveszi és folytatja a nappali szolgálat, hiszen a nap mind a huszonnégy órájá­ban fenntartják a rendet és fegyelmet. Papp László Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk hálás köszönetét mind­azoknak a rokonoknak, ismerő­söknek, a ház lakóinak, akik a szeretett feleség, illetve édesanya: Ferencz Jánosné szül. Kocsis Róza temetésén megjelentek, sír­jára virágot helyeztek és mélv gyászunkban osztoztak. A gyá­szoló család. Köszönetnyilvánítás. Fájó szív­vel mondunk köszönetét minden­kinek, akik drága halottunk: SIVÖ JÓZSEF temetésén részt vettek, s fájdalmunkban velünk éreztek. A gyászoló család. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) lom, hogy a lakók nem tudnak aludni. De ezeket a rendzava­rokat nehéz megfékezni, mert ők nem a fiatalabbak közül kerülnek ki, nem a zene élve­zete miatt jönnek el hozzánk, és sokan közülük részegek is. Van a rendőröknek munká­juk. Az XX 24—12 rendszámú Zsiguli hangos dudaszóval ka­nyarodik ki a térre, melyben heten ülnek és ráadásul a biz­tonsági övét sem tartják fon­tosnak bekapcsolni. Az ő éj­szakai autózásuk szabálysér­tési feljelentéssel zárul. „Utcára nyílik a kocsma aj­tó ...” — egy háromtagú da­lárda harsog bele az éjszaká­ba, minden eddigi hangzavart felülmúlva. A rendőri intéz­kedés itt sem marad el, ered­ményeképpen halkan, csend­ben főlytatják további útju­kat. üüir A ZS 80—33 rendszámú Tra­bant vezetőjének a szonda el­színeződése mutatja, ha nem tudná, hogy alkoholt fogyasz­tott; eredménye 500 forint helyszíni bírság. Többen el sem indulnak, amint észreveszik a rendőri ellenőrzést, mert bizonyára it­tak. A leleményesebbek átad­ják a volánt a társaság vala­melyik tagjának, aki éppen nem ivott. Még egy utolsó figyelmezte­tés annak a téren hangosko­dó csapatnak, amelynek tagjai ugyancsak bekerülnek a no­teszba, még akkor is, ha olyan „kiváltsággal” (?) rendelkez­nek, hogy többen közülük a egy ötven-hatvan fiatal re­kedt kint. A kapuban álló Hor­váth Imre rendezőtől megtud­tuk, százhatvanan szórakoznak bent is, hiszen telt ház van. — Itt a legnagyobb gon­dunk — mondja Miklián Lász­ló őrmester . hogy a közön­ség legnagyobb része fiatalko­rú és keverednek nagyon dör­zsölt szélhámosokkal is, akik már javában benne vannak a korban. Amint ezt kimondja, egy ilyen „egyén” repül ki holtré­szegen a járdára. Bent a ven­déglő pincehelyiségében vágni lehet a füstöt. Egészen fiatal lányok és fiúk arca villan fel egy-egy másodpercre a video- disco fényénél, amint átadják magukat a zene élvezetének. Sok itt a középiskolás és az ipari tanuló, hiszen most va­káció van. — Szórakozni nekünk is kell valahol — mondják. — Ez a város egyetlen szórakozóhelye, ahol videodisco van. De a kintrekedt fiatalok sém tágítanak, az utcán is kivár­ják az éjféli zárórát. Felélén­kül a főtér forgalma is. A hangzavar messze túltesz a nappali forgalomén. Túrázta­tott személygépkocsik, tiszte­letköröket író motorkerékpá­rok. alkalmi vitafórumok és dalárdák népesítik be a főte­ret. Itt megszűnik az a példás rend, amit a discóban a rende­zők fenntartanak. — Ez a mi legnagyobb ba­junk — mondja a kapuban ál­ló Horváth Imre — Amint el­hagyják a helyiséget, sokan az utcán tombolják ki magukat és csinálják a zűrt. Nem csodá­a kontárokról, a fusizókról nem beszélve... A lakossági szolgáltatási igé­nyek kielégítésében egyéb­ként folyamatosan növekszik a magánkisipar szerepe, vi­szont — meglepő, legalábbis a várakozásokhoz mérten — az új típusú gazdálkodó szerve­zetek — a köznapi nyelvben a kisvállalkozások — részesedése minimális a lakosság szolgál­tatásokkal ' való ellátásában. •Ami .azt- sejteti, könnyebb- más utakon, terepeken bevételhez jutni, mint — így minősítik! — a babrás lakossági szolgál­tatásban, a háklis megrende­lőikkel hadakozva. Vannak ügyek, esőtek, ami­kor a józan ész azt mondatja, maga az igény túlzott. A kül­földön is újdonságnak számí­tó — és gyakran kétes minősé­gű — készüléket hazahozó tu­rista számolhat Vele, bajban lesz, ha a honi mesterre szo­rul. Amint az is érthető, ha a világ távoli tájain vásárait, az egyéni importtal határon be­lülre került személyi számító­gép, híradástechnikai készülék, gépkocsi, seregnyi más, alkat­rész — meg: gyakorlott szere­lő — híján tulajdonosának in­kább csak bosszúságot és nem örömet okoz. Az azonban már nehezen érthető és még nehe­zebben fogadható el, ha hazai előállítású meg a hivatalos be­hozatalból származó árukhoz nincsen alkatrész, javítókész­let, szerszám, kellő hozzáérté­sű szakember. Csupán saját portánkon, itt­hon maradva. Elgondolkoztató és fényt vet bizonyos gyártási, műveletközi — és végellenőr­zési! — állapotokra, gondokra, hiányokra az a tény, hogy 1983-ban az összes rádiójaví­tás 61,2 százalékát, a színes televízióknál 77 százalékát a garanciális kötelezettségek ke­retében kellett teljesíteni...! LEHETNE MÁSKÉNT? Pél­dául az importált zseb- és karóráknál az összes javításon belül a garanciálisoké mind­össze 17 százalékot tett ki. Ami azért elfogadhatóbb arány, mint az előbbiekben említett áruké. Az ilyen viszonyszá­mok, arányok jól jelzik • az ipar tartalékait, lehetőségeit a minőségjavítással elérhető ka­pacitásnövelésre, beruházási megtakarításokra, árbevétel­emelésre. Ami bizonyos, ínyé­re lenne ez a javíthatatlan javíttatónak, már eleve a gyártótól jobbra, megbízha- tóbbra, kevésbé szervizigé­nyesre számíthatna. A gyártó, a szolgáltató szemszögéből nézve azonban miért lenne fontos, mi van ínyére a vevő­nek, a megrendelőnek?! Hi­szen van bevétel, van nyere­ség ... Van. ám mutatkoznak jelei annak, hogy feltehető lesz a kérdés: meddig? L. G. KEZDJÜK KÉRDÉSEKKEL és válaszokkal. Ki a javíttató? Az elsötétedett képernyő, a megnémult rádió miatt mér­gelődő, a törött csempéket bú­san szemlélő, a pislákoló láng­gal égő tűzhelynél a gázcsapot hiába csavargató, a hörgő motorú gépkocsi tulajdonosa, s valójában javíttató, tehát a szolgáltatások egyik ágának igénybe vevője a fodrászhoz benyitó, a ruhát tisztíttató, a cipőt • - talpaltató,- azaz adott esetekben, helyzetekben javít­tatok vagyunk: mindannyian. S miért a javíthatatlan jel­ző? Azért, mert makacsul hi­szünk — rossz tapasztalataink, meghökkentő benyomásaink ellenére hiszünk — benne, a pénzünkért a szó igaz értelmé­ben megrendelők lehetünk, minket szolgálnak azok, akik­nek kenyérkeresete a mi fo­rintunk. Olykor álmodunk. Megbízható, pontos, a várt mi­nőségű szolgáltató munkáról, készségről, udvariasságról. Oly­kor álmodunk; gyakran kell felébrednünk ebből az álam­ból. Nagy iramú gyarapodás ment végbe hétköznapjaink­nak ezen a sajátos — mert fontosságát elsősorban a hiá­nyok, a bajok idején megmu­tató — terepén. A szolgáltatá­sok egy főre jutó összes fo­gyasztásának értéke 1970-ben 4053 forintot tett ki, 1983-ban I3 440-et...! Csupán a leg­utóbbi éveknél maradva: 1980 óta a vásárolt szolgálta­tások növekedésének mérté­ke minden esztendőben meg­haladta az összes fogyasztás bővülését. Mindez oda veze­tett, hogy az összes fogyasztás­ból a szolgáltatások részesedé­se 21,6 százalékot ért el 1970- ben, 1983-ban pedig már 26-ot, azaz súlya, szerepe egyre fon­tosabb, tehát a velük szemben támasztott mennyiségi, minő­ségi igények — szinte automa­tikusan — fokozódnak. Az igények ilyen, kettős irá­nyú bővülését azonban nem követte — holott követnie kel­lett volna — a szolgáltatói há­lózat korszerűsítése, beleértve ebbe a szervezeti változásokat éppúgy, mint az érdekeltség*, ösztönzési, felszerelési teendők megoldását. Itt a magyarázata annak, miért marad makacsul kísérőnk az álmodozás, miért nem lehet abból valóság. Képet ad arról, mennyi a javíttató terhe, gondja, ide­geskedése, ha leírjuk: 1983-ban csupán a szocialista ipar üze­meiben 492 832 esetben végez­tek kisebb vagy nagyobb javí­tást személygépkocsikon, 132 ezer darab órát igyekeztek hű időmérésre késztetni, 526 ezer esetben szorult rá a tv-készü- lék a nem maszek mester se­gítségére, mert ezekhez a szá­mokhoz még hozzá kell adni a magánkisipar teljesítményét, A javíihatatlss Javíttat© A nappali kánikulát az éj­szakák hűvös csendje váltja fel. Munkában elfáradt embe­rek regenerálódásának idősza­ka ez, hogy másnap frissen, ki­pihenten tudják folytatni elő­ző napi munkájukat. — Halkítsák le készülékü­ket, hogy mások nyugalmát ne zavarja! — szűrődik ki a lakások ablakán a bemondónő figyelmeztetése, amikor az éj­szaki rendőrjárőrök megkez­dik szolgálatukat. Ezúttal Mik­lián László rendőr őrmestert és Drenkovics János rendőr ti­zedest, a váci rendőrkapitány­ság közlekedési alosztályának munkatársait kísérjük el út­jukon. Éjszakai szolgálatuk alatt a város nyugalmára ügyelnek. II Csendes lakótelepeket pász­tázunk végig, kisebb-nagyobb forgalom csak a főútvonalon van. Alszik a város. Bezártak a vendéglátó helyek, a dél­utáni műszakban dolgozók már hazatértek. Csendes a vasút­állomás, az autóbuszpályaud­var környéke, ahol már csak elvétve találni utasokat. Azonban ez az idilli kép megszűnik a városközpontban, a Bartók Béla utcai Hattyú söröző diszkózenéje keveredik a házak lépcsőjén és a járda- szegélyen ülő, csapatokba ve­rődött fiatalok lármájával. Gépkocsik hosszú sora parkol már a környéken, aztán a mo­torkerékpárral érkezők egy bolyba verődve járatják jár­műveiket, „éji zenét” adva az utca és a tér lakóinak. Mint-

Next

/
Oldalképek
Tartalom