Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
12 1985. JÜLIUS 6. SZOMBAT Színházi levét Tisztúiítás tánclépésben Sajnálatos, mennyire elfeledtük viszont a kor olyan kiváló alakjait, mint a kedvesen csúf Nagy Ignác. Óriási írói terméséből alig valami él ma is a köztudatban, öt éve jelent meg a Magyar Hírmondó sorozatában az Uracsok, arszlánnök című kötet Nagy Ignác hírlapi írásainak kitűnő válogatása, s időnként előszedik a színházak azt a vígjátékát, melyet 1843-ban írt: a Tisztújítást. Iskolát teremtett vele, a megyei pártharcokról szóló szatirikus színművek iskoláját. Vakot Imre is írt, még 1843-ban egy vígjátékot, Még egy tisztújítás címmel, Kovács Pál a Nemesek hadnagya, Eötvös József meg az Éljen az egyenlőség! című darabbal követte 1844-ben. A Tisztújítást nagy sikerrel játszotta a Nemzeti Színház, s a vidéki vándortársulatok is, és már 1843-ban a könyv formájában is kiadott darab első, 800 példányos kiadása egy szálig el is kelt. A vígjáték máig érvényes mondanivalója tulajdonképpen csak annyi, hogy a korrupt, megvesztegethető, saját pecsenyéjét sütögető, megrögzötten haladásellenes megyei nemesség és a haladás eszméjét gyakran éppúgy saját céljai szolgálatába állító reformer ügyeskedés között a legjobb a „fontolva haladás”, az ésszerű reformok politikája. Nagy Ignác azonban ezt az akkor nagyon sokak által vallott nézetet sem abszolutizálja. Erről is egy kicsit csipkelődve beszél. A különböző pártállású politikusokról és kortesekről meg kitűnő karikatúrákat rajzol, hiszen elég jól ismerte ezeket a figurákat ahhoz, hogy már karikírozni is merje — tudja őket. A Szentendrei Teátrum idei nyitó darabjául a Tisztújítást választotta. Nem az eredeti variációt, hanem annak egy 1973-ban a veszprémi színház számára Simon István által átdolgozott és dalszövegekkel megtűzdelt változatát. Azt is Pethes György rendezte, ezt is. (Ö volt egyébként a rendezőasz- szisztense a Nemzeti emlékezetes, 1957-es Tisztújítás felújításának, Várkonyi Zoltán mellett.) Ez az átdolgozás azonban nem annyira felfrissíti, mint inkább megmásítja Nagy Ignác darabját. Zenés vígjáték lesz belőle, abban a könnyed és általános vígjátéki modorban, amelyből éppen a szatirikus ízek-színek maradnak ki. A dalszövegek is túlságosan modernekre sikerültek, a Rónai Pál írta zene is olyan, mint egy átlag mai zenés vígjáték muzsikája, és amikor a szereplők táncra fakadnak (elég gyakran), e táncokban semmi nem emlékeztet a darab cselekményének korára. Eljárhatnák őket egy Feydeau-komád iában is. A Nemzeti kiváló színészgárdája javarészt tanácstalanul vesz részt a játékban. Csak Kalocsay Miklós elegánsan ravasz Heves ügyvédje, Mácsai Pál alamuszi, intrikus Hajlósija, Izsóf Vilmos és Horkai János bugyuta kortesvezérei ütik meg azt a hangnemet, amelyre itt szükség lenne. Takács István , Ha felcsendül a reneszánsz muzsika Rézpénzt szórnak a nép közé Megelevenedik egykori királyaink fényes otthona Ha az idő is engedi, ma és vasárnap összesen öt alkalommal csendül föl még a visegrádi Palotajitckokon a reneszánsz muzsika, még öt előadáson gyönyörködhetnek a nézők az An- jou-korabcli jelmezbe öltözött lovasok produkcióiban, és ezzel befejeződik az egykori igazságos Mátyás király kedvenc lakóhelyén a nagy nyári programsorozat. Ugyanakkor már az elmúlt hét vegén megkezdődött a Szentendrei nyár eseményeinek kavalkádja. Mindkét nagy rendezvénynek a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár a házigazdája. Tóth Bélával, a ház igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan tudták a két műsort megfelelően koordinálni, milyen gondjaik voltak, es milyen elképzeléseik vanmaiK a jövőt illetően. — Most már valóban búcsúzunk a visegrádi Palotaszín- háztól. Nyugodtan mondhatom, hogy jó elképzelésnek bizonyult, hiszen az eddigi hét előadásra ötezer ember volt kíváncsi. Gondunk most az, hogy a már kialakult keret megtartása mellett tartalmasabbá, színvonalasabbá tegyük a produkciót. A pénztelenség kényszerített rá bennünket, hogy a feladatok kilencven százalékát amatőrökkel oldjuk meg. A siker érdekében minden tőlük telhetőt megtettek, de természetesen nem tudnak saját határaikon átlépni. így egyenetlenségek mutatkoztak az előadásokban. Ám mindent feledtet az, hogy amit a közönség látott, hallott, eredeti volt: a jelmezek, a középkori szövegek és a zene is. Érdekes volt a nézőik reagálása. Tíz-tizenöt százalékuk a lovasjátékofcra nem is volt kíváncsi. A többség természetesen azt várta, de a műsor közben fölcsattanó tapsok mutatták, hogy tetszett, ami a színpadon zajlott. Az a legszebb a népművelő munkájában,' ‘amikor -enedeti művészi értéke van a réiiSézvétíyénéic. A gyönyörű reneszánsz muzsika L. Kecskés András és együttese érdeme. Oroszlánrészük volt a gregorián- és a világi dallamok, valamint a korhű táncok kiválasztásában. A siker másik nagy letéteményese pedig Turián György rendező, aki a feladatot nem mint afféle megbízatást, hanem belső hevülettel, lelkesedéssel oldotta meg. (• Az anyagi feűezet Igen szűkös volt. Sokáig úgy nézett ki, nem lesz semmi a szép elképzelésekből. Lett! De hogyan? — A személyes, húszesztendős népművelői múltból adódó kapcsolatok segítettek. Fölkerestem a volt évfolyamtársaikat. Így készült el olcsóbban a jelmezek jó része, így csinálták meg baráti áron az Anjou-kori zászlókat. Mindezek ellenére egymillió fölött voltak a kiadásaink, a bevételünk pedig félmillió körül van. A 400 ezer forintos idegenforgalmi támogatás leszámításéival mintegy 250—300 ezer forint a ráfizetés. Ezt azonban tudatosan vállaltuk, mert hissizük, hogy ez az ötlet három év múltán kifizetődővé válik. Ezt erősíti — a már megfogalmazódott terveken kívüli — az is, hogy az alapki- adásob megszűnnek, hiszen nem kell költenünk a jelmezekre, a dekorációra. Jelenet a szentendrei előadásból: Kalocsay Miklós, Miklósy Judit és Harsány! Gábor. Barwa Zsolt felvétele 9 Melyek azok a megfogalmazódott tervek? — Országos színjátszótábort kívánunk szervezni. A szállás és az ellátás fejében azt kérjük majd tőlük, hogy vállalják el az előadásokon a statisztá- lást. Ez már eredményez némi megtakarítást. A jövőben az eddigieknél sokkal jobban szeretnénk támaszkodni a turizmusra, hiszen a visegrádi program a szöveg megértése nélkül is élvezhető. Január elsejétől a nagy rendezvények — a Szentendrei nyár és a tavaszi napok, valamint a Visegrádi nyár — költségeire szánt összeg elkülönített számlán lesz. Tárgyalni fogunk a Du- natoursszal, az IBUSZ-szal, a Volánnal, a Maharttal, valamelyik nagy szállodavállalattal és más, érdekeltté tehető cégekkel arról, hogy reális anyagi érdekeltség mellett közösen fedezzük a költségeket. Nyereségérdekeltté tennénk ezeket a cégeket, s ennek fejében partnereink hoznák a vendégeket, mi pedig biztosítanánk a megfelelő színvonalat. Ehhez persze sok mindent kell tennünk. Például emelni magáinak a látványnak a mozgalmasságát is, tehát több szereplőre van szükség. Bizonyára nagy sikere lesz egy régi szokás felújításának. Köztudott, hogy a királyok, ha egy városba érkeztek, pénzt szórtak a nép közé. A kornak megfelelő rézpénzeket veretünk qgy ötvössel, s jövőre mér ilyen emlékkel, térhetnek haza az emberek Visegrádról. Az sem elképzelhetetlen, hogy azoknak, akilk ezt megfizetik, svédasztalon korabeli ételeket tálalunk föl, középkori terítékekkel. Ehhez természetesen valamelyik szálloda segítségét vennénk igénvbe. » A nézőtér ie’enles az utcára leit. és nem a színpad felé. Fzen hogyan fognak változtatni? — Mobil széksorokkal aiz udvar hátsó részén föl tudnánk, állítani egy ezer személyt befogadó nézőteret. Van azonban egy idéző jeles veszély is. amellyel számolnunk kell. Ha keret lesz rá, megkezdődik a Nem csoda Évtizede még csak álom volt, ma már kézzelfogható valóság, hogy személyes kapcsolatba kerültünk a számítógépekkel. Az elnevezés is erre utal: személyi számítógép. Az okos masinák ott zizegnek a középiskolákban, egyre több háztartásban, s gomba módra szaporodnak a klubok a művelődési házakban. Sok fiatal azért indul a nyári táborokba, hogy ott a gépekkel játszhasson. Természetes, hogy a láz legjobban az ifjú generációt kerítette hatalmába, hiszen együtt fejlődnek, növekednek a technikai csodával, ami számukra éppen ezért nem is csoda, inkább az élet velejárója. Hihetetlenül fogékonyak, mert izgalmas játékot, az alkotás örömét lelik meg benne. Akadnak olyan diákok, akik hadilábon állnak a matematikával, zavarba jönnek egy másodfokú egyenlet láttán, ám a programozással mégis szé pen boldogulnak. Ehhez a televízió, s most már a könyvterjesztés is segítséget nyújt: a napokban került Pest megye 28 könyvesboltjába az ÁSZ- BASIC-programozás kártyával elnevezésű játék, amelyet — nem tévedés! — négyéves kortól ajánlanak a gyerekeknek. Mindössze két pakli kártya és öt füzet kell ahhoz, hogy az óvodások egy nyelven beszéljenek a komputerrel. Ez a nyelv pedig a BASIC, amely a programozás legrugalmasabb. legelterjedtebb. emberközeli formája. Angol kifejezésekre, rövidítésekre épül, amelyeket a gép egy fordítóprogram segítségével kódol, majd végrehajtja az utasítást. Lehet, hogy közel az idő, mikor-, a gyerekeket nem 1Hófehérke vagy Csipkerózsika történeteivel kell álomba ringatni, hanem a számítógépek világán merengve szenderednek el? Legalábbis ezt vetíti előre a Novotrade RT vállalkozása: számítógépekről szóló mesesorozatot készülnek kiadni. Ötletek, módszerek ahhoz, hogy felkészüljünk a komputerek tömeges elterjedésének nagyon is közeli időszakára. palota udvarának régészeti föltárása, s akkor mi onnan természetesen kiszorulunk. Ügy gondoljuk, ebben az esetben a Fellegvárba tesszük át székhelyünket. Gyönyörű parkja van. bár most, sajnos, fölvonulási terület és raktár. O Számomra úgy tűnik, hogy túllépnek azon, ami egy művelődési központ szorosan vett feladata. Különösen, ha az egyéb kezdeményezéseikre gondolok. Hiszen kezdeményezik az egészségügyi kiszolgáló egységek létrehozását, a parkoló kialakítását, a csatornázás. a szennyvízelvezetés problémáival, s azzal is. hogy a palota — úgy, mint régen — az útról látható legyen. — Valakinek el kellett kezdeni a palota hasznosítását, és ehhez meg kellett keresni a többi illetékest is. Fölvállaltuk tehát annak a komplex szemléletnek a kialakítását, amelynek megvalósulása egyúttal a Dunakanyar idegenforgalmának gazdagítását jelentené. A látogatottság széthúzása pedig egy kicsit mentesítené Szentendrét. Ha ebbe a sorba Esztergom is bekapcsolódna, akkor akár Győrből, akár Budapestről indul a vendég, a Duna vonalában mindenütt a történelmi nevezetességekhez illő programot talál. 9 Visszatérve a jelenhez. Horry an tudják összehangolni a szentendrei és a visegrádi látványosságok irányítását? — Minden rendezvénynek saját stábja van, felelőssel. A koordinálás a közművelődési igazgató és az én feladatom. Szentendrén 150 különféle produkciót mozgat tizenöt népművelő, a visegrádit pedig mi ketten irányítjuk. Hetente összeülünk valamennyien, és megbeszéljük a soron levő feladatokat. A sikerért mindenki nagyon sokat dolgijKk. Rengeteg pluszterhet vállal a 'gazdasági osztályunk, hiszen reggel héttől este kilencig talpon vannak és a hétvége is a két helység közötti ingázással telik el. De megéri. Már érződik Visegrád elszívó hatása, s ezzel a mi kis városunk mentesül — legalábbis egy időre — a rá nehezedő nyomás alól. De az az igazi sikerélmény, amikor egy hétvégi nyári estén megelevenedik egykori királyaink fényes otthona, s fölcsendül a szép reneszánsz muzsika. Körmendi Zsuzsa íRadiófigyelő! A RÄK. Azok közé tartozom, akik a betegség nevének puszta említésekor is daganatot vélnek felfedezni magukon. Ez a 'már-már kóros rettegés, nemcsak két gyermek kori barátom elvesztésének keserű élményeiből táplálkozik, hanem abból a kényszerű felismerésből is, hogy a civilizáció olyan fokán, amikor rakéták indulnak az űrbe. a gyerekek számítógéppel ját szanak és napelemekkel működő karórákat lehet vásárolni — nos, akkor az ember nem tud legyűrni egy ilyen kíméletlenül kegyetlen betegséget. Ezért hallgattam szívesen Elter Károly beszélgetését dr. Frühling János brüsszeli professzorral arról: merre tart a rákkutatás? Mostanában kevesebb szó esett erről a témáról, mint korábban, ami nem azt jelenti, hogy ne foglalkoznának vele a világ minden táján. Nagy erővel folytatódnak a költséges kutatások, de több éves vizsgálat szükséges egy hipotézis igazolásához vagy elvetéséhez. A professzor is hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a koordináció csakúgy, mint a megelőzéá, a betegség felismerése. Éneikül a 'egjobban felszerelt intézet sem léphet előre. A diagnosztika már olyan szintre jutott, hogy a műszerek akár 5 milliméteres nagyságú daganatot is képesek felfedezni. A betegség, korai szakaszában 80- 90 százalékos eséllyel gyógyítható, később egyre romlik az arány. A beszélgetés nem kerül hette ki a csodagyógyszernek hitt Interferonnal folytatott kísérleteket. Megtudtuk, egyelőre csak a betegségek két kisebb csoportjánál használt, igaz, még nem derült ki, hogy mire képes ez a vegyület valójában. Ez is, és egyáltalán minden eredménnyel kecsegtető próbálkozás magában hordozza az áttörés lehetőségét. Hogy ez mostanában, vagy az ezredfordulón következik be? Azt nem lehet megjósolni. Dr. Frühling János professzor egy évtizeden belül várja a minőségi ugrást. GÉPI BESZÉD. Elsős gimnazisták voltunk, amikor az egész osztályt általános szűrővizsgálatra rendelték. Eljutottunk a fülészhez is, aki a szoba egyik sarkából szavakat, számokat suttogott, amelyeket meg kellett értenünk. Akik ott voltunk, sosem felejtjük el, hogy egyik társunk visszasúgott az orvosnak, aki méltatlankodva kapta fel a fejét: tessék, tessék? Hangosabban! Már akkor biztosak voltunk benne: ez a módszer nem tökéletes. Hogy mennyit fejlődött azóta a tudománynak ez az ága, arról esett szó Egyed László műsorában, aki Gósi Mária fonetikussal beszélgetett. Gósi Mária mesterséges beszédet tartalmazó magnó- kazettával ért el figyelemre méltó sikereket. A jobb és a bal fülbe 10-10 szót adva pontos képet lehet kapni a beszéd megértéséről, az esetleges halláskárosodás mértékéről. A vizsgálatokat hároméves kortól lehet kezdeni, hiszen akkor már képesek a gyermekek a szöveg visszamondására. Na jó, de miért kell ehhez gépi beszéd? — meditálhattunk a rádiókészülékek előtt, s ezt firtatta a riporter is. A válasz egyszerre meglepő és kézenfekvő: a számítógéppel és a hozzákapcsolt beszédszintetizátorral, olyan emberi hangot hoz. nak létre, amely érzelem nélküli, vagyis nem tartalmaz olyan pótinformációkat, amelyek segíthetik a megértést. Ha a vizsgálathoz szükséges, akkor tudatosan meg lehet változtatni a beszéd egy- egy alkotóelemét. A készülékek óriási előnye, hogy kezeléséhez nem kell szakképzettség, kis gyakorlattal a gondozónő, az óvónő vagy a logopédus is elvégezheti a vizsgálatot. Szakorvos elé csak a kiszűrt gyerekek kerülnek. A műsorból az is kiderült, hogy Amerikában és Finnországban is végeznek hasonló kísérleteket, de sehol sem sikerült olyan magas szintre fejleszteni a módszert, mint hazánkban. Kövess László „Megdöbbentő arc mÜíI iMHÍii voít’ sötétveres nttff foltokkal, egész fej?1* sll fel a túl magas | homlokig, mely»■—jffftiiin J nek fényes kopaszságát simára kent, fekete paróka szakította félbe. Hozzá egy elképzelhetetlen nagyságú, veres orr, de amelyen nem ért rá az ember elál- mélkodni, annyira megigézte az a széjjelkancsalító szempár, melyek közül az egyenesen ránk néző egészen kő- merevnelt látszott. A hangja pedig hasonlított egy beteg gyermekéhez”. Így festi le Jókai Mór, a 43-as szabadságharc előtti évek egyik legismertebb magyar íróját, újságíróját, lap- szerkesztőjét, színpadi szerzőjét, Nagy Ignácot. S ha tudjuk, hogy a szelíd Jókai életében soha senkiről rosszaka- ratúan nem írt, senkire nem haragudott és senkit nem gúnyolt, arra kell gondolnunk: leírása talán még enyhíti is Nagy Ignác csúfságát, groteszk külsejét. Azt ugyanis nem teszi hozzá, hogy a jeles férfiú kicsiny és törékeny alkatú volt, keskeny vállakkal, pipaszár lábakkal, melyeken az sem segített, hogy (mint a kor másik ismert írója és lapszerkesztője, Lanka Gusztáv írta róla) „A negyvenes években ő volt a legnagyobb gavallér az írók között. Irigyeltük, nem arcát, hanem gyémánt inggombjait, arany szemüvegét, óraláncát és óráját s azon drága kelméket, amelyekből Lapedato varrt öltönyöket számára”. Nagy Ignác tehát, rövid élete során (1810—1854), ha mást nem ért is volna el, annyit mégis kiérdemelt, hogy kora legelegánsabb magyar írójának ismerjék. Volt neki miből öltözködnie. A kortársak ugyanis abban is megegyeznek, hogy senki nála szorgalmasabb, lelkiismeretesebb írója és újságírója nem volt az 1840-es évek Pest-Budájának. Alighanem ő volt az első, aki jól, sőt igen jól megtudott élni a tolla után. Csak összehasonlításként: amikor Petőfi elbeszélő költeménye, a János vitéz 1844-ben megjelent, a költő 100 forintot kapott érte. Nagy Ignác ugyanez év decemberében összeszámolja az előző három évben szerzett jövedelmét, s ez több mint hétezer forintot tesz ki. Tehát évi 3400 forint körül keresett. Hatalmas pénz ez ekkor. De valószínűleg senki nem irigyelte tőle. Nagy Ignác talán a természet vele szemben tanúsított szűkmarkúságát is kompenzálta óriási munkateljesítményével, de valószínűleg eleve az az alkat volt, akit ma munkamániásnak neveznénk. Nagy jövedelmét pedig valóban óriási munkával szerezte. Legalább három állása, munkahelye volt. Lapoknál, hivatalban, otthon, kávéházban, mindenhol dolgozott. Darabokat írt, regényeket, elbeszéléseket jelentetett meg, s azt mondhatjuk róla: ő volt az első, s mindjárt az egyik azóta is legkiválóbb magyar bulvár-újságíró. Nem történhetett olyan érdekes esemény Pesten és Budán, hogy ne tudott volna róla, ne írta volna meg színesen és élvezetesen — néha több helyre is, többször is, illetve, folytatásos hírként. P ersze a kor eleve roppant érdekes volt, és rengeteg eseménynyel szolgált. Ne feledjük: ez már a szabadság- harc előtti néhány év, Kossuth és Széchenyi kora, a kibontakozó magyar irodalom kora, Vörösmartytói Petőfiig, Arany Jánostól Eötvös Józsefig, s a magyar képzőművészet és színművészet fellendülésének kora is. A magyar szellemi életnek ritkán volt olyan sűrű évtizede, mint a 48 előtti esztendők. Közjogi küzdelmek, reformpolitikai harcok, az önálló államiság, az erős és önálló gazdasági élet megteremtéséért vívott harcok kora ez. Van miről írni egy szorgalmas toliforgatónak.
